Uj Szó, 1952. február (5. évfolyam, 27-51.szám)

1952-02-16 / 40. szám, szombat

1952 február 15 —_ y j S|® A vezetők liberalizmusa, és a laza állami fegyelem az oka, hogy a füleki járás lemaradt a húsbeszolgáltatás tervének teljesítésében A magyarbéli szövetkezet kertészetében ezerszámra zöldelnek már a különféle palánták A füleki járásban 1952 januárjában a következűképpen teljesítették a húsbeadást: Marhahús 44 % sertéshús 12.9 „ borjúhús 57.9 „ Ölési engedély eddig kiadva 1940 drb. Fekete ölések száma 20. Ezt a statisztikai kivonatot a ke. rületi nemzeti bizottságon kaptam, amikor a Párt kerületi vezetőségének határozata alapján a füleki járásba mentem, a járási pártaktívára, amelyet január 31-én tartottak meg. Az aktíván jelen volt: a járási pártbizottság elnöksége, a járási nemzeti bi_ zottság tanácsa, a Nemzeti Arcvonal vezetői, a felvásárlási meghatalmazott, a földműves raktárszövetkezet képviselője és 5 helyi nemzeti bizottság elnöke. Az aktíva feladata ez volt: a húsfelvásárlás azonnali megjavítása A fenti számok a felvásárlási terv teljesítését mutatják ez év első négy hetében. Amint látjuk, az egyes húsfajtákban még sok hiányzik a százszázalékos tervteljesítéshez. Ez a hiány a füleki járás vezető elv. társainak a hibáiról tanúskodik. Mondhatnánk így is: 56 százalék ... 87.1 százalék ... 42.1 százalék ... ilyen magas százalékra nem teljesítettük kötelességeinket a munkásosztállyal szemben. Gottwald elvtárs állandóan hangsúlyozza és tényleg mindannyian könnyen megérthetjük, hogy a szocializmus építésénél elsőrendű feladat a lakosság élelmiszerrel való ellátásának biztosítása. Ezen a legegyszerűbb józan gondolkozású embernek sem kell sokat gondolkozni. Mind a kommunistáknak, mind a pártonkívülieknek azonnal át kell látniok a helyzetet. Tudniok kell a funkcionáriusoknak is, hogy a húsfelvásárlási terv ilyen magas százalékra való nemteljesítése mellett ez a kérdés máris elsörendő politikai kérdéssé vált. Az aktíván megállapítottuk, hogy mi az oka ennek a szégyenteljes lemaradásnak. Ugy gondolom, nem áll jogomban szépíteni a dolgot, leírom tehát őszintén, úgy ahogyan láttuk a helyzetet. \ Először is be kell vallanunk, hogy a Párt kerületi bizottsága „elnézte" az évnek mindjárt első heteiben azt, hogy a húsfelvásárlás rendszeresen lemarad és nem figyelmeztette azonnal a kerületi nemzeti bizottságot és ami a legfőbb hiba, nem hivta fel idejében a Párt járási bizottságait a fenyegető veszély elhárítására. Ezt a tényt sajnos minden további magyarázko dás nélkül le kelj szegeznünk. Mire azután a Párt és a kerületi nemzeti bizottság felhívta a figyel met az elmaradt beszolgáltatás veszélyeire, a járási nemzeti bizottság és a helyi nemzeti bizottságok azt vették észre, hogy a földművesek túlnyomó része nem tudja, mikor kell beszolgáltatni a húst, vagy pedig hirtelen kap egy végzést. A X-ik osztály előadója, Spevár elvtárs, kétségbeesett önbírálat után beismeri azt is, hogy sok-sok földműves megkapta a vágási engedélyt anélkül, hogy beszolgáltatási kötelezettségének 100 százalékra eleget tett volna. A másik körülmény pedig az, hogy nagymennyiségű sertéshús helyett gabonát és babot szállítottak be a földművesek. A járási nemzeti bizottság elvtársai most kaptak észbe, hogy a fekete vágások száma még 20-náj is sokkal több. A feketevágók közül eddig egyet sem büntettek meg szigorúan Deák József vecseklői kulák 5 sertést titkolt el és közülük egyet fiával közösen levágott. Ennek már jó ideje van, de a vizsgálat még csak most folyik. Guszona tanyán állítólag 16 sertés kerülte el az összeírók figyelmét. Az elvtársak jelenleg nem tadnak ezek sorsáról. Katazsinszki elvtárs, a járási nemzeti bizottság elnöke beszámolt arról, hogy minden reggelre értekezletet rendelt, csakhogy eddig még egyetlen egy ilyen gyűlést sem tartottak meg. Hol az egyik, hol a másik funkcionárius hiányzott. Arról is panaszkodott, hogy Liska elvtárs, a földműves raktárszövetkezet vezetője többszörös hívásra sem jelent meg. Katazsinszki elvtár

s „beismeri", hogy a felvásárlási megbízottak eddig egyáltalán nem működtek együtt. A legnagyobb hiba azonban ott volt, hogy a járás vezető elvtársai egyszerűen nem hittek abban, hogy a felvásárlási tervet lehetséges teljesíteni és azért próbálták mindenféleképpen „megmagyarázni" ezt az óriási lemaradást. Katazsinszki elvtárs a földműves raktárszövetkezet hibáira mutatott rá, amely állítólag nem tudja kiértesíteni a földműveseket idejében. Kii. tizálta azt is, hogy a földműves raktárszövetkezet nem rendelkezik mindig a szükséges statisztikai adatokkal. Ezzel szemben a földműves raktárszövetkezet a helyi nemzeti bizottságok tehetetlenségére mutatott rá. De panaszkodott a helyi nemzeti bizottságok titkáraira is. Panaszkodott, hogy nincs szállítóeszköz, mert két teherautó üzemképtelen. Az aktíván Botos elvtárs, a balogfalvai helyi nemzeti bizottság elnöke a sző szoros értelmében „síkraszállt" a falu népéért és elitélte a kemény intézkedéseket, Vélemény

e szerint a tervet teljesíteni „lehetetlen". Szerinte csak egy megoldáis van; azonnal szövetkezeteket alapítani, még pedig úgy, hogy kiküldenének „felülről" szakértőket, akik meggyőznék a földműveseket. A füleki Nemzeti Bizottság elnöke pedig „túlságos elfoglaltságával" okolja meg a hátramaradást. A népi közigazgatás egyes funkcionáriusai tehát igy gondolkodnak akkor, amikor a terv százszázalékos teljesítéséről kellett volna beszélni. Azon feladatok teljesithetetlenségétől akarták egyes elvtársak bizonygatni, amely feladatok hazánk építésében és a béke megőrzésében elsőrendű fontos szerepet játszanak. Nagy és Mlinárcsik elvtársak azonban hamarosan véget vetettek ennek a rosszirányú vitának. Mindkettőjük lelkes és egybehangzó szavakkal megvilágították az ilyen „oktalan kibújókat". Nagy István elvtárs rámutatott, Zápotocky elvtársnak az állami fegyelemről mondott szavaira, melyek szerint meg kell egészen nyíltan mondani a falvakban, hogy népi demokrati kus államunk és kormánya nem tűrheti örökké, hogy életünkben bárki is megszegje az állami fe gyeimet. Rámutatott arra, hogy a gyárakban a terv törvény. Kell tehát, hogy a falvakban is törvénnyé váljon a terv Mlinárcsik elvtárs a nemzetközi helyzet, valamint a mult, jelen és jövő szemszögéből nézve világította meg a felvásárlási terv teljesítésének rendkívüli fontosságát. Élesen bírálta az elvtársakat. Megkérdezte példáid Botos elvtársat, hogy mit felelne a bányában, vagy a kohókban, vagy más helyütt dolgozó munkások családjainak, ha megkérdeznék, hogy miért nincs hűs? Az előbb még kifogásokat kereső elvtársak, namarosan ráeszméltek, hogy teljesen bedőltek a reakció suttogásának. Beismerték, hogy teleragadtak bógánccsal, s ezért keményen elhatározták, hogy mindent megtesznek annak érdekében, hogy ezentúl a felvásárlási tervet községük százszázalékra teljesítse. Megígérték azt is, hogy leleplezik az eltitkolt jószágot és ha fekete vágást találnak, akkor szomorú disznótort rendeznek az illetőnél. Kiadták a jelszót: „A feketeölés bűntény". A járási Nemzeti Bizottság és a helyi Nemzeti Bizottságok minden nap ellenőrzik a terv teljesítését az egyes gazdálkodóknál. Erről a rak társzövetkezetek állandó statiszti kát vezetnek. Naponta ellenőrzik az állam és a termelők között megkötött szerződés betartását is. Az elvtársak megértették, hogy a tervteljesítés állandó szemmeltartása és annak nyilvánosságrahozatala az állandó felvilágosító tömegpolitikai munka mellett a legjobb eszköz arra, hogy a föld művesek előtt világossá váljon, hogy a munkássággal való igazi szövetség nem lehet csupán egy oldalú... Rájönnek földműveseink arra, hogy a szocialista gazdálkodásban a terv törvény, melynek minden tekintetben való betartása elkerülhetetlen. Csak így lehet biztosítani a jobb jövőt, így lehet megszilárdítani a város és a falu kö zötti kapcsolatokat, és eltörölni a köztük lévő különbséget. Az elvtársak megértették, hogy a népi közigazgatásban dolgozó kommunistákra igen fontos feladat vár. Nekik kell mozgósítaniok a helyi Nemzeti Bizottság minden egyes tagját, valamint a lakosság ezreit a beszolgáltatási terv teljesítésére. Nagyon fontos, hogy a járási Nemzeti Bizottság felelős elvtársai a felvásárlási meghatalmazottal és a földműves raktárszövetkezet vezetőjével állandóan megoldják a felmerülő problémákat. Fontos azonban, hogy a rövid értekezleteken ne a lehetetlenségekről beszéljenek hanem igenis a lehetséges tervteljesítés legyen szem előtt tartva. A népi közigazgatás funkcionáriusainak meg kell érteniök, hogy a terv és a felvásárlás elsősorban saját magunk javát szolgálja. Mos tanában naponta látni lehet, hogy mennyire megbosszúlja magát az, ha valamilyen feladatot elhanyagolunk. ,A tervszétírásban előfordult hanyagságok is nagyon megboszszúlják magukat. A tervszétírás ra tehát úgy kell tekinteni, mint a beszolgáltatási terv teljesítésének egyik legfontosabb előfeltételére. Az elvtársak elhatározták, hogy a járási oktató segítségével, haHtell akár minden nap összeülnek a helyi nemzeti bizottságon és a földművesekkel letárgyalják a tervteljesítés kérdését. Ezenkívül minden községben azonnal összehívják a heiyi Nemzeti Bizottság nyilvános teljes értekezletét. Egyszóval a falvak minden becsületes dolgozó ját bekapcsolják a tervteljesítésért folytatott harcba. A népnevelőknek, a Csemadok és a többi tömeg'szervezetek vezetőinek, a kommunistáknak és a pártonkívülieknek minden alkalmat fel kell használniok arra, hogy hozzájáruljanak a cél eléréséhez. Ne legyen egy pionír és egy ifjúmunkás, egy nőszövetségi tag és egy ember a faluban olyan, aki naponta ne kísérné figyelemmel, hogy hányszázalékra teljesítette a község a tervet. KISZLING JÁNOS, Besztercebánya. Még a mult év novemberében hírt adtunk arról, hogy a magyarbéli Egységes Földműves Szövetkezet tagjai a téli időszakot építkezésre fogják felhasználni. Ennek az építkezésnek meg is van az eredménye. Eddig elkészült 2 darab 100 méter hosszú, központi fűtésre melegágy, ahol már a legkülönbözőbb zöldségpalánták zöldelnek. Van például 40.000 darab saláta, 60.000 karfiol, 40.000 paprika, 2.200 uborka és 1000 darab korai tökpalánta. Ezek a palánták már csak a meleg napsugarat várják, hogy elkerülhessenek rendeltertési helyükre. A 28 Szorgalmas asszony is alig várja már, hogy a megkezdett munkát tovább folytathassa, hogy a melegágyi palántákat kiültethesse,-hogy abból mennél előbb részesülhessenek a dolgozók. Ezeknek az asszonyoknak b}zony érdemes dolgozniok. Jól 'tudják, hogy munkájuk után gazdag jövedelemben fognak részesülni. Meg kell még említenünk a 4 ágy sárgarépát és a 2 ágy petrezselymet is. Téli saláta is van vagy 150.000 darab. De mi még sokkal több melegágyat akarunk építeni. Ugyancsak tervbe vettük a sertéshizlalda kiépítését is, ami már folyamatban van. Sertésállományunk ugyanis rohamosan szaporodik és nagyon kell a férőhely. Februárban például 80 darab mangalicával növeltük sertésállományunkat. Szigeti József, Magyarbél Gyenge a felvilágosító munka — hanyagul készülődnek a tavaszi munkákra a garamdamásdi brigádkőzponton Itt az ideje annak, hogy traktorállomásaink teljesen felkészüljenek a tavaszi munkálatokhoz. Kedvező időjárás esetén már néhány hét múlva megkezdődik a tavasziak vetése. Ezért fontos, hogy a traktorállomások a brigádközpontokkal együttműködve igyekezzenek azon lenni, hogy a mezőgazdasági gépe

k százszázalékos javítással várják a tavaszi vetés megkezdését. Traktorállomásaink nagyobb része felkészült erre a nagy feladatra, viszont vannak traktorállomások és brigádközpontok, ahol vagy a politikai nevelömunka, vagy pedig egyes alkatrészek hiánya miatt nem teljesítik a gépek javítási tervét. A garamdamásdi trakborosbrigádon. vagyunk. A brigád tagjai előkészítik az üzemanyagot a tavaszi munkákhoz. Egy pótkocsira való naftát hoztak a traktorállomásról. Egymásután óvatosan csúsztatják a hordókat a pótkocsiról, nehogy kár essen bennük. Félórába se telik s a raktárhelyiség megtelt az üzemanyaggal telt hordókkal. — Mit csináljunk ezekkel a csapágyakkal? — kérdi az egyik traktorista s kezében egy tárcsára szerelhető csapágyat tart. — Kár volna a munkáért, ha ezeket a hibás csapágyakat beszerelnök, tönkremenne még a tárcsatengely is. Nem tudjuk megérteni, hogy miért ad ki a traktorállomás olyan alkatrészeket, amelyeket — szakértők szerint — nem lehet használni. Az előbb emiitett csapágyak is olyan állapotban vannak, hogy beszerelésükkel semmit sem javítanánk a gépeken, mert a csapágy belső részén a csiszolás teljesen durva, több helyen pedig ld van töredezve és sem zsírozó, sem olajozó cső nincs a csapágyak felületén. Igy a traktorosok nem tudják, mitévők legyenek. Ha beszerelik a hibásan elkészített csapágyakat, azzal csak tönkreteszik a gépet, ha pedig még sem kapnak a rossz csapágyak helyett újakat, kénytelenek lesznek a meglévő csapágyakat akkor beszerelni, amikor sokkal sürgősebb munkák várnak a traktorosokra. Most, amikor a határban úgy sem dolgozhatnak, nyugodtan végezhetnék a gépek javítását, de egyes alkatrészek hiányában sokszor napokon keresztül munkanélkiil ténferegnek a traktorosok. Pedig mennyi munka várna rájuk. Az ekékből hiányzik az automatikus fel- és leeresztő, amire szintén sürgősen szükség volna, mert amint az Idő engedi, hozzá kell fognlok az elmaradt szántáshoz. A traktorosok beszédéből olyasmi érezhető, hogy teljesen magukra vannak hagyatva. A traktorállomás vezetősége nem foglalkozik kellőképpen a birgádközpiontokkal. A politikai nevelést teljesen elhanyagolták, ezért a traktorosokból hiányzik az ön-tudat és az igazi szocialista munkalendüiet. „Magas a normánk, nem tudjuk még százszázalékra sem teljesíteni." Ilyen, és ehhez hasonló szavak hangzottak el a traktorosoktól. Nézzük csak meg azokat a normákat, amelyek a garamdamásdi traktorosbrigádon vannak s amelyeket a garamdamásdi traktorosok szerint nem lehet teljesíteni. A Skoda 30-as jelzésű traktorai, például mélyszántásra egy órára 28 ár felszántása a normája, a Zetor, 25-ek ugyancsak 28 ár az óránkénti normája. A földek minőségét közepesnek mondották, mivel nem dombos a határ és nincs kemény kötött talaj. Ezekután nem helyes a garamdamásdi traktorosoknak az a felfogása, hogy a normát lehetetlen teljesíteni. Nagyon sok traktorosunk van, akik nem száz, hanem jóval magasabb, 150, sőt 200 százalékos normateljesítménnyel dolgoztak a mélyszántásnál. Vegyük csak például a bátorkeszi traktorosbrigád két traktorosát, Urbancsek Józsefet és Bittér Lászlót, akik a mélyszántás hetében 257 százalékos normateljesítményt értek el. Természetesen az ilyen magas normateljesítménynél sokkal jobb a traktorosok fizetése. S éppen ez játszik közre a garamdamásdi traktorosoknál. Mivel normájukat nem tudják teljesíteni, kevesebb a fizetésük. Jó volna, ha élenjáró traktorosaink hozzá szólnának a dolgokhoz, megírnák, hogy milyen munkamódszerrel érték el jó eredményeiket. A garamdamásdi traktorosoknak foglalkozniok kellene a szovjet traktorosok munkamódszereivel, azok példáját követve, jó beosztással és a munka helyes megszervezésével biztosra veszszük, hogy teljesíthetnék normár jukat. Az öntudatos és jó traktorosok nem ismernek lehetetlent. Vagy talán»a damásdi traktorosok megfeledkeztek a mult szenvedéseiről, a nyomorról és a nagyobb falat kenyérért való harcról, s úgy érzik, hogy meg lehet elégedniök azokkal az eredményekkel, amelyet idáig elértünk a szocializmus építésében? Ügy gondoljuk, Urbancsek Pál is utálattal gondol azokra az időkre, amikor még a grófi Magyarországon dolgozott, s csak úgy — ha lesz munka eszünk, ha nem, éhezünk, — tengette életét. Urbancseknek gondolnia kell családjára is. Munkájával kell harcolnia gyermekei szebb és boldogabb jövőjéért. Vagy Csesznek Pál traktoros, akinek szintén nagy családja van, nem gondol arra, hogy családjával együtt szabad hazában boldogan élhetnek ? Az a sok jó, amit népi demokratikus rendszerünk nyújt dolgozóinknak, sohasem volt a kapitalista rendszerben. Mikor kapott egy családapa, — úgy mint Csesznek Pál kap ma az öt gyerekek után — negyedévenként 4350 korona családi pótlékot? Azonkívül munkája után havonta megkeres átlag havi 5.000 koronát, noha a normát aliSg százszázalékra teljesíti. Már pedig a szocialista jutalmazás szerint csakis oly arányban részesülhet minden dolgozó a termelt javakból, amennyivel munkájával hozzájárul a szocialista haza kiépítéséhez. Méry Ferenc.