Uj Szó, 1952. február (5. évfolyam, 27-51.szám)

1952-02-13 / 37. szám, szerda

1952 február 13 UJSZ0 Készülünk a tavaszi munkákra A nagymegyeri állami birtokon javítják a gépeket, tisztítják a vetőmagot — minden előkészületet megtesznek a tavaszi munkák sikeres megkezdésére A nagymegyeri állami gazdaság gépjavító műhelyének dolgozói örömmel fogadták az 1952-es évi normákat. Ezek a normák munkateljesítményeik fokozásának az előfeltételei. A dolgozók rossz idő esetén sem hátrálnak meg. Átmeneti pajtákat létesítettek és ott javítják szépen egymásután a gépeket. A tavaszi munkák elvégzéséhez szükséges gépeket Varga Vince és Kulacs László csoportja uégzí. Ez a két csoport tervét egy héttel hamarább teljesítette, mint ahogy eredetileg tervezték. A tervteljesés határideje ugyanis február 15-e volt, de ők február 7-ére befejezték a tervbevett javítási munkákat. Hasonlóképpen Vízvári Ignác csoportja is teljes iramban dolgozik. A terv szerint a traktorok javítását március l-re kell befejezniök, de a csoport tagjai büszkén állítják, hogy egy héttel előbb'végeznek. A harmadik csoport Kelemen Vince csoportja, amely az arató és kötözőgépeket javítja. A csoport tagjai március 28-ra tervezték a javítási munkálatok befejezését, de most munka közben elhatározták, hogy fokozott munkalendülettel megrövidítik a javítási munkák idejét. Meg kell még emlékezni Lengyel Lajos csoportjáról amely a cséplőgépeket javítja. A csoportr tagjai elvállalták, hogy március 4-ig az ösz szes cséplőgépeket megjavitják. A fenti rövid beszámoló arról tanúskodik, hogy a nagymegyeri állami birtok javítóműhelyének dolgozói öntudatosan és határozott lépésekkel haladnak előre tervük teljesítésében. Tudják, hogy minden egyes terv teljesítése egy-egy tégla békéňk kiépítéséhez. Érdemes megemlékezni még a gazdaság többi dolgozóinak téli munkájáról is. Egyesek favágással foglalkoznak, mások vesszőt vágnak, hogy abból kosarat fonjanak. De a kertészeti előkészítő munkák is szépen folynak. A földeken egyre szaporodik a trágya és újabb melegágyak születnek, amelybe egyrészt dohánypalántákat fognak ültetni, másrészt pedik korai zöldségfélék palántáit. Nem kevésbbé fontos a vetőmag-tisztító dolgozók munkája, akik éjjel nappal dolgoznak csakhogy teljesíthessék kötelezettségvállalásukat. Az árpa és a tavaszi gabonafélé k vetőmagfjából már 14 vagon 30 mázsát tisztítottak ki, amely mennyiséget át is adtak a gazdaságnak, hogy amint lehetővé válik, azonnal meg lehessen kezdem a vetést. A nagymegyeri állami gazdaság dolgozói tehát igyekeznek lehető legjobban kihasználni a jelenlegi téli időszakot, hogy ha beköszönt az első tavaszi nap, azonnal hozzáfoghassanak a tavaszi munkákhoz. PÁL KÁLMÁN, Nagymegyer A buzitai traktorosbrigád a besztercebányai kerület traktoros brigádjait versenyre hívja ki A füleki traktorállomás buzitai brigádja ebben az évben az első helyet akarja elérni a besztercebányai kerületben. Hogy a brigád tagjai ezt az elhatározásukat valóra tudják váltani és hogy egyben a besztercebányai kerfilet többi traktorosbrigádját is fokozott munkára serkentsék, szocialista, munkaversenyre hívja ki a besztercebányai kerület traktorosbrigádjait a terv mennél előbbi teljesítésére úgy mennyiségben, mint minőségben. A verseny feltételéhez tartozik még az üzemanyag megtakarítáA Deák-brigád versenykihívása a tavaszi munkák gyors elvégzésére Deák Mihály 8.as számú brigádja a galántai traktorállomás vezetőségével és üzemi bizottságával karöltve szo cialista munkaversenyre hívja ki Szlovákia összes traktorállomásait és traktoros brigádjait. A verseny célja: a tavaszi munkák gyors és szakszerű elvégzése az 1952-es évben. A verseny pontjai a következők 1. A tavaszi munkák tervezett idejének 25 százalékkal való megrövidítése; 2. az öss'zes tavaszi munkák elvé zése a szovjet agrotechnika és ta pasztalatok felhasználásával, kizárólag agregátok segítségével; 3. a gépek és az összes munkaeszközök példás karbantartása, olyan módon, hogy azok a tavaszi munkák időtartama alatt állandóan munkaképesek legyenek; 4. a munkák elvégzéséhez szükséges üzemanyag mennyiségének 5 százalékkal való csökkentése. Jdeneleink nyomán Történet Krivosekról, az almáról és egy keszegíalusi kulákról ui•J. A tornaijai traktorállomás javítói még este is dolgoznak Február 1-én este a tornaijai traktorállomáson jártam. Látom, hogy a műhelyben még mindig ég a villany. Vájjon ki lehet ott ilyen lsésőn, ki fogyasztja az áramot, mikor az árammal takarékoskodnunk kell. Bemegyek a műhelybe, hát látom, hogy Ligárt Béla műhelyvezető és a két Barnási dolgoznak, javítják a gépeket és mint mondják, mindennap megtoldják a munkaidőt, hogy a gépjavításokat az állomáson idejében elvégezzék. Ezek a dolgozók megértették a reájuk váró feladatok fontosságát, nem sajnálják szabadidejüket sem feláldozni a közös cél eléréséért. Munkájuk dicséretreméltó és mintaképként szolgál minden dolgozó előtt. PATINÁK ISTVÁN, Tornaija < A szovjet tapasztalatok felhasználásával leküzdöttünk minden nehézséget Elmondta: Cap István, a leleszi EFSz elnöke N. agyon örülök, hogy ez alkalommal szólhatok egy-két szót szövetkezetünkről. Arról szeretnék beszélni, hogyan építettük eddig szövetkezetünket, milyen nehézségeink és sikereink voltak és hogy mik a terveink a jövőre vonatkozólag. Szövetkezetünknek már két éves múltja van a közös gazdálkodásban, két év, amely tele volt nehézséggel és munkával. Éppen ezekben a napokban kiászítettünk mérleglet másodízben, éppen ezekben a napokban mutattuk meg dolgozó népünknek, hogy mit lehet a szövetkezeti gazdálkodásban elérni. Szövetkezetünk, amely 2.000 hektár földet művel meg, 13 millió koronánál is több, csaknem 14 millió koronás jövedelmet adott. Az éwégi elszámolásnál még felülfizetéseket is teljesíthettünk a munkaegységekre közel 3 millió korona összegbeii. Évvégi elszámdlásunk tényleg bebizonyította azt, hogy ellenségeink suttogása alaptalan és hogy csupán rosszakaratból terjesztették azt a hírt, hogy a szövetkezetben nem lehet rendes eredményeket elérni, hogy a kis- és középföldmüvesek koplalni fognak. Nehi akarok sokat beszélni arról, hogy milyen eredményeink voltak az elmúlt évben. Már maga az a tény, hogy jövedelmünk 14 millió korona volt. és hogy a munkaegységekre 3 milliót osztottunk szét, arról tanúskodik, hogy a szövetkezeti gazdálkodás az az út, amelyen emelni lehet a kis- és középföldmüvesek életszínvonalát. A pénzeredményen kívül ki tudjuk mutatni még azt is, hogy mennyi gabonát, zöldséget és állattenyésztési terméket adtunk a közellátásra. Csulen megbízott elvtársnak igaza volt, amikor azt mondotta, hogy mennyi disznóságot be- j szélnek szövetkezeteinkről és egyál- j talán mezőgazdaságunkról jogtalanul. Éppen pár nappal ezelőtt, ami- j kor a taggyűlésen felállítottuk eredményeink mérlegét és amikor leszögeztük azt. hogy még jobb eredményeket is elérhettünk volna, ha a | vezetöfunkcionáriusok többet törődtek volna szövetkezetünkkel, hogy sok ezret és milliót veszítettünk el, azáltal, hogy nem tudtuk a munkát olyan módon megszervezni, amint azt a szövetkezeti gazdálkodás megkívánja, hogy tagjaink közül is többen hallgattak ellenségeinkre, akik híven terjesztgették az olyan kacsa-híreket, hogy bármennyit dolgozik is valaki szövetkezetben, keresete még sem lesz magas — két és félmillió koronát elgazdálkodtunk. Egy -két szóval megemlékezem arról, hogy mik okozták ezt a veszteséget. Be kell ismernem, hogy mindenekelőtt a funkcionáriusoknál kell keresni a-hibát. Nem tudtuk a tagokat beszervezni állandó munkacsoportokba, nem biztosítottuk számukra a kiegészítő jutalmazást, nem tudtuk traktorosainkat politikailag meggyőzni arról, hogyan kell dolgozniok. Innét ezek a hiányosságok. Szükséges volt, hogy a szovjet kolhoztagok, a magastermések mesterei eljöjjenek hozzánk és megmutassák azt az utat, amelyen haladnunk kell, ha jobb eredményeket akarunk elérni. Szövetkezetünk az élmúlt év tavaszán és nyarán állandóan nehézségekbe ütközött. Nem bírtuk eltávolítani a gyomot. Sokszor kora reg'gel kellett összehívni a szövetkezeti tagokat, felhasználva minden lehető módot, csakhogy a termést valahogy megmentsük. Amikor meglátogattak bennünket a szovjet kolhoztagok, megkérdezték hogyan dolgozunk. Szövetkezetünk megnyerte tetszésüket, de egyidejűleg figyelmesek lettek hiányosságainkra is. Megkérdezték, hogyan szervezzük meg a munkát, hogy az egyes tagok munkáját külön-külön értékeljük-e, vagy pedig közösen. Be kellett ismernünk, hogy közösen osztoztunk a munkacsoportok tagjai szerint. Ekkor Sztratyilenko elvtárs arra figyelmeztetett, hogy ez a jutalmazási módszer helytelen. Itt gyökereznek szövetkezetünk sikertelenségei, ez az oka annak, hogy nem tudunk úgy dolgozni, ahogy kellene. Sztratyilenko elvtárs megmagyarázta, hogy miért kell az egyes tagok munkáját külön-külön értékelni. A z ősszel tehát nagy munka várt ránk. Röviden ismertetem azokat a feladatokat, amelyek a burgonyaszedésnél voltak, valamint azt a munkát, amelyet a 70 hektár cukorrépa felszedése, a 10 hektár rizs kézzel való learatása, az 50 hektár kukorica leszedése a 20 hektár cirok betakarítása stb. igényelt. Túl sokan nem voltunk a szövetkezetben és éppen ebben az időben kezdtük valóra váltani Sztratyilenkó elvtárs tanácsait. A rizs aratásnál. már megkezdtük a tagok munkájának külön-külön való kiértékelését. A rizs kaszálásának megkezdése után, amit az összes szövetkezeti tag együtt végzett, a munka eredményeit elosztották a szövetkezeti tagok számával A "norma egy szövetkezeti tagra 2 hektár lekaszlása, öszszehordása és kúpokba rakása volt. Amikor másnap lemértük a munkát, megállapítottuk, hogy egy szövetkezeti tag még felényire sem végezte el a reá eső részt és hogy így egy hónap alatt sem tudjuk betakarítani az egész termést. Amikor megtudtuk, hogy 5—6 tagból álló osztagokat kell • alakítanunk s igy szervezzük meg a munkát, akkor rögtön az első nap akadt már olyan osztag, amely a 2 hektáros teljesítményt elérte, sőt pár nap letelte után egyes osztagok 5 hektárt is el» végeztek. így aztán mindannyiunk számára világossá vált a hiba, amelyet addig nem küszöböltünk ki. Az új munkamódszert még következetesebben megvalósítottuk úgy, hogy a rizstermést sikerült megmentenünk. (A Nemzeti Arcvonal sz'ovákiai Központi Akciós Bizottságának ülésén elhangzott felszólalás.) „Helyes volt az, hogy a bálványi állami birtokról a közelmúltban el távolították a reakciós vezetőket, de még nagyobb figyelmet kellett volna szentelni az üzemi pártszervezeteknek arra, hogy az állami birtok élére soha ne kerülhessenek olyan elemek, akik nem a munkásosztály, a dolgozó nép Javát akarják, hanem azon mesterkednek, hogy /hol tudnának ártani", — ezt írja levelében Tóth József, a bálványi állami birtok dolgozója, majd így folytatja: „Amikor mi munkások minden erőnkkel küzdünk és osztályharcot folytatunk a szocializmus legnagyobb ellensége, a kulákok ellen, ugyanakkor vannak még vezetőfunkcióban olyan egyének, akik készek szövetkezni a kulákokkal, sőt még segítségükre is sietnek". Szerkesztőségünk- egyik munkatársa a levél beérkezése után a helyszínen alaposan kivizsgálta, igaz-e, hogy Krivosek, a birtok helyettes intézője- Lőrinc és Füsi keszegfalusi kulákoknak szánttatott A mult évben történt ez a legnagyobb dologidőben, amikor a legelső és legfontosabb dolog lett volna, hogy az őszi mélyszántást a legjobban és legrövidebb időn belül bevégezzék. Nem is kell külön megmagyarázni, hogy a mélyszántás minél előbbi befejezése éppen olyan szükséges lett volna a bálványi állami birtokon is, mint ahogy a többi birtokon is igyekeztek a szántással. De úgy látszik, hogy a bálványi állami birtok vezetősége megsajnál ta a „szegény" kulákot és ezért szántotta meg földjüket. , Krivosek pedig, aki abban az időben a traktorosok munkáját beosztotta, ahelyett, hogy előnyben részesítette volna az állami birtok földjeit, két traktort a keszegfalusi spekuláns kulákoknak adott. Persze, mikor a dolog napvilágra került, azt hajtogatták, hogy nem kellett volna azért ilyen nagy „port" felverni, hanem megegyezéses alapon el lehetett volna „simítani" a dolgot. A birtok intézője, Hornyán elvtárs s azt magyarázta, hogy nem volt, szép, hogy a szerkesztőséggel is tudatták a dolgot, mert ők a birtokon közösen letárgyalták volna és minden a legnagyobb rendben, simán elintéződött volna. De ezek a „sima" elintézések néha rosszul végződnek, mert vannak az állami birtokon öntudatos dolgozók is, akik szeretik az egyenes és kommunistához illő munkát és nem holmi símítgatásokkal akarják elintézni népünk legnagyobb ellenségeit, a kulákokat és azt, aki őket segítette. Egyesek Krivoseket „jó" embernek tartották a birtokon, de meg kell csak kérdezni egy-két munkást, milyen véleménnyel vannak róla. Hisz mindenki csak „sípos-őrmesternek" ismeri öt a birtokon. Ügy látszik, Krivosek lusta volt még a száját is kinyitni, hogy a dolgozókkal úgy ahogy dukál, a legtermészetesebb emberi hangon beszéljen. Minden nap síppal a szájában hívta a munkásokat, ha valamit akart. Ha pedig néha mégis kinyitotta a száját, abban nem volt köszönet, mert a legcsúnyább káromkodások közepette ordítozott a munkásokra. Ahogy a történteket még Hornyán intéző is megerősíti, valóban szántottak Füsi és Lőrinc keszégfalusi kulákoknak, de ez szerinte nem is olyan nagy baj, hisz a kulák megfizetett ezért. Hogy azután mennyi almát kaptak a szántásért, azt Hornyán intéző maga sem tudja, pedig egy intézőnek tudnia kellene, hogy mi történik a birtokán. Igaz, hogy a szántás díját befizette Krivosek, de mikor? Ahogy Ambrus „plébános úr", a könyvelő elszólta magát (mindenki úgy hívja őt a birtokon, mert papnak készült* akkor „keď to bolo zle", ami magyarul annyit jelent, hogy akrfor, amikor már büdös lett a levegő. Tehát akármennyire is szerették volna símítgatni a dolgot, mégis kibújt a szög a zsákból. így történt a dolog a spekuláló kulákokkal meg az almával. De a történet folytatódik. Az alma nem lett mind egy szemig Krivoseké, hanem 1 az alma tovább vándorolt. Ahogy ezt Németh elvtárs, az állami birtok intézője, szintén megerősítette. A kulák almájának egy része elvándorolt Nyitrára. Állítólag valami építkezési anyagra lett volna szüksége a bálványi állami birtoknak. Az épületanyag kiadását egy „kisasszony" intézi Nyitrán. A „kisasszony" szeretett volna almát enni s úgy látszik, csak az alma ajándék ellenében adta ki az épületanyagot. Efféle „simítgatások" helyett sokkal hasznosabb lenne, ha politikailag jobban nevelnék és mindenféle téren felvilágosítanák a birtok dolgogozóit. Mert vannak nagyon jó és öntudatos. munkások is a bálványi állami birtokon, de csak egy kis időt kell szentelni arra. hogy az emberekkel beszélgessenek. Tehát arra kellene a fősúlyt helyezni, hogy megértetnék a munkásokkal azt, hogy ma már nem a földbirtokosoknak dolgoznak és nem a födbirtokos zsebébe megy a nyereség akkor, ha többet termelnek, hanem az egész ország dolgozói javát szolgálja és igy a saját birtokukon lévő dolgozók jobb életét segíti elő. Ahogy Majer bácsi, vagy Szolik József a tehenek gondozói megértették, hogy ha magasabb tejhozammal hozzá-, járulnak a szocializmus minél előbbi megvalósításához, azzal az ő életüket és gyermekeik jövőjét is szebbé teszik. De ahelyett, hogy ezt csinálnák, állandó pozíció harc folyik a birtok vezetőd között. Közös megértéssel és igazi kommunista neveéssel élenjáró birtok lehetne Bálványom Az a nevelési módszer sem helyes, ahogy azt Bánhidai elvtárs az állami birtokok üzemi bizottságának az alelnöke gondolja. Bánhidai elvtárs úgy gondolja s úgy állítja be az egészet, hogy ő a munkások „védőszentje". Bánhidai a minden. Ha elkezd beszélni az ő apostoli hangján, bizonyosan minden munkás „elérzékenyülve" hallgatja és sohasem tudnának talán mást mondani, hogy ki is lehetne más a mi jótevőnk, ha nincs Bánhidai? Hisz az a segítség, amit népi demokratikus rendszerünk nyújt a családapáknak a negyedévenkénti családipótlék, megint csak Bánhidainak köszönhető. Persze. Bánhidai elvtárs ezt így magyarázza és a bensőséges szavak hatására a dolgozók azt hiszik, hogy akkor nem kapnának családi pótlékot, ha ezt nem Bánhidai elvtárs fizetné ki. Mert minden az üzemi szakszervezet és annak alelnöke — az üzemi pártszervezet az lényegében „semmi", — Bánhidai szerint. Igaz, a bálványi állami birtok üzemi pártszervezete a múltban nem sokat törődött a munkások érdekeivel, mert megengedte azt, hogy mindenféle „símítgatásokkal" elintézzék az olyan dolgokat, amelyek egyenes, ellentétben állnak a munkások érdekeivel. Reméljük, hogy most, az újonnan átszervezett üzemi pátrszervezet Lábszki elvtárs vezetésével igyekezni fog mindenbén a dolgozók érdekeit szolgálni és megtisztítja az állami birtokot az oda befurakodott káros elemektől. I