Uj Szó, 1952. február (5. évfolyam, 27-51.szám)

1952-02-12 / 36. szám, kedd

y j sí® 1952 február .12 SAS ANDOR: A ^zaSmLá^Aaicm 3tm&km Megemlékezés a nagy köito halálának 11 5-ik évíordulóján Puskin Szergejevícs Sándor egyik | utolsó versében azt írja, hogy abból a korból, melyben élnie adatott s amely annyi gyötrelemmel tette próbára és csüggeszteni igyekezett a haladás törhetetlen híveit, ö a becsületes és megbecsült munkának s a jóindulatú emberiességnek vilá­gába vágyakozik. Az udvari klikk miazmás, romlott légköréből elkí­vánkozva, 1836-ban így fordult egyik bizalmas hívéhez: Barátom, itt a perc. Nyugalmat esd szívem. Nap napra múlik el és véle sebtiben Egy-egy darabja megy létünknek. Lásd, mi ketten Szeretnénk élni még s az élet tovalebben. Nincs boldogság sehol, csak vágy van s nyugalom. Magamnak régen egy szebb sorsot álmodom — S készül a csüggedő rabnak már futni Iába A munka s szeretet egy távoli hónába. Száztizenöt évvel a nagy költő halála után, a kizsákmányolástól felszabadult munka világából visz szatekinteni Puskin életútjára és halhatatlan müvére nem csupán emlékezés, hanem merítés olyan elevenen ható erő forrásából, amely erkölcsi tudatunkban szakadatlanul munkálkodik, építő feladataink tel­jesítésében támogat s a nagy mű­vész felserkentő valóságszemléleté­vel és nagyszerű érzéseivel mintegy szárnyára vesz s ragad, röpít a számunkra épülő boldog jövő felé. Herzen Sándor, az oroszországi jobbágyfelszabadítás Lenin által nagyrabecsült úttörője, jegyzékbe foglalta azokat a gyilkos bűnöket, melyeket a cárizmus I. Miklós ural­ma alatt az orosz irodalom ellen elkövetett. A kivégzett jeles dekab­rista költő, Rüljejev és a Teherán­ban meggyilkolt Gribojedova, fő­úri, a bürokrata és a militarista zsarnokság ellen irányuló szatirikus színdarab „Az ész bajjal jár" szer­zője) .mellett Puskint is az áldoza­tok sorának élén említi, mint akit 38 éves korában párbajban halálos lövés ért. Puskin valójában' a cári udvar köré csoportosult élősködő társadalmi réteg ármányának lett az áldozata. Gyilkos ellenfele, a júliusi forradalom győzelme után Franciaországból szökni kényszerült reakciós kalandor s az udvari nép ség. intrikájának eszköze volt. An­nak a gyalázatos aranyifjúságnak késői hozzátartozója, melynek pél­daképei 1794-ben a legbátrabb for­radalmárok kivégzését hozó ther­midor után kihívó brutalitással hajtóvadászatot tartottak a forra­dalom életben maradt férfiaira s az újkorban először adtak becstelen példát arra a fehér terrorra, mely a jelen században a kommunizmus annyi hős harcosával járatta a mártírok útját. D' Anthés György, a szabadlelkü költővel szemben ellenséges érzü­letű, főrangú csőcselék leplezetlen tetszésnyilvánításai közepette, az úgynevezett lovagias formákat be­tartva, kötött bele Puskin szemé­lyes viszonyaiba, célba vette a köl tőt sértésekkel, hogy azután pisz­tollyal célba vehesse. A nagy halott ravatala mellett elvonuló tízezrek hallgatagon de­monstráltak az orosz költészet vi­lágvisszhangot keltő titánja • mel­lett, de az udvari társadalom nem méltatta részvétére az áldozatot. Puskinnak bűnéül rótták fel tehet­ségét is, mert zengő szava megbé­lyegezte szolgalelküségüket. Gor­kij, a proletár költő, a nemesi szár mazású Puskint, találó szavakkal jellemezte, amikor azt írta róla, hogy ő az egész nemzet érdekeit magasabbra tartotta a nemesség osztályérdekeinél s Puskin szemé­lyes látóköre szélesebb, élettapasz­talata mélyebb volt, mint a nemesi osztályé. Puskin korai halálával nemcsak egy nagy költő hallgatott el időnap előtt, hanem a nép forra­dalmi törekvéseinek, szabad életre való igényének tüzes átérzöje és páratlan kifejezője is. Utolsó ver. sében, az Emlékmüvemben meg­vonja költői és polgári életének mérlegét: Népem szívébe zárt, ott folytatódik éltem, Mert ahhoz szólt dalom, mi benne nemesebb, Mert zord napokban a szabadságot dicsértem és szántam azt, ki elesett. Az elesettek: a dekabristák, az 1825 decemberi felkelés hősei. Akik megmenekültek közülük a kivég­zéstől és Szibériában bányák mé­lyén töltik napjSikat, azoknak üze­netet küld: Szibériában, bányamélyen Tűrjétek büszkén sorsotokat. Rabságtok nincs liiába, érzem, A fennkölt ügy, az győzni fog. A baráti hűség megható szavai­val fordul ez a vers az elítéltekhez. Puskin azonban mái jóval előbb, 18 éves korában, amikor a carskoje­szeloi líceumot elvégezte, felismerte és gyűlölte azt a rendszert, amely rabságot, könnyet és minden embe­ri jog sárbatiprását jelentette: Óh jaj, amerre néz a szem, Bilincs meg ostor csattogása. Rabkönnyek hullnak szüntelen Törvényeket tipornak sárba. Előítéletek köde Sűrűsödik, amerre látok, Önkény uralja a világot S a rabság szörnyű szelleme. Óda a Szabadsághoz. 1817. Az önkényuralom gyűlöletére Puskint a francia enciklopédisták felvilágosító szava és a jakobinusok forradalmi erélyének emléke tani­totta meg. XVI. Lajos sorsát idézi. Halálba megy Lajos ... felé Tekint a kor s némán vigyázza: Díszétől megfosztott fejét, A hitszegők vérpadja várja. A nagy francia forradalom kü­szöbén egy forradalmi érzésű ma­gyar költő, Bacsányi Jánps, a ne­mességet felhívja, hogy irányítsa tekintetét a franciaországi válto­zásokra, Párizsra. Puskin tovább megy a forradalom tetteinek példá­zásában és megfenyegeti a despo­tákat: Kiket szeszélyes sors kegyelt: Reszkessetek, ti zsarnokok ma S tl bús rabok, hallgatva szómra, Egész világon keljetek! A szabadsághoz intézett ódának egy másik helyén találjuk a követ­kező szenvedélyes kitörést: Gyűlöllek zsarnok, szörnyeteg! Téged s a trónt, megvetve mélyen. Romlásodat s a gyermeked Vesztét vad kárörömmel nézem. Irótársához és barátjához, Csá­ádejevhez, akit I. Miklós filozófiai nézeteiért elmebetegnek nyílvánítat­tátott, 1818-ban ezt írja: A végzet országunk vesztére tör, Gonosz, kemény gazdát küldött a nép nyakára. Övé a törvény és övé a föld, • . S hiába: sóhajtás és könnyek árja — * A szörnyű rabtartó dühöng — vad ökle dönt, Megretten a paraszt, sápadt feje lehorgad — Éden lehetne itt, s a gaz pokol vak Szeszélye mindent rombadönt. Amit Puskin a továbbiakban említ, az több, mint kizsákmányolás: A korbács csattog s mindent sírba űz. Itt görcsös bénaság nyűgöz le szívet, elmét; Azért virul ki itt a gyenge szűz, Hogy benne a kényúrnak, kéje-kedve teljék. Nem azért serdül ifjúvá a gyermek, Hogy otthon Istápolja vénhedt szüleit; Elviszik, belőle minden érzést kivernek S harctérre vonszolják, hol öl, vagy megölik. Befejezésül azután felhangzik a nagy, a költőt és benne a polgárt leginkább érdeklő kérdés: Megérem-e, hogy űj korszak köszönt a népre, Megdől a cári önkény és a rabszolgaság? Barátaim, vájjon megláthatom-e végre, A szent szabadság tündöklő hajnalát. Puskin politikai vonatkozású ver­sei, vagy megcsonkítva jelentek meg, vagy kéziratban jártak kéz röl-kézre, így még nagyobb érdek­lődés mellett, mint amilyet a cen­zúrázott nyomtatott szó kelthetett. A titkos politikai megfigyelők azon­ban minderről tudomást szereztek és a szabadlelkü költőnek megkü­lönböztetett érdeklődésben volt ré­sze, — hogy Sztálin elvtársnak a marxista nyelvtudományról szóló müvében használt megjelölésével éljünk — az „arakcse.ievi" rendör­ködö rendszer részéről. Száműzetés­nek beillő kihelyezés távoli vidékre, kényszerű tartózkodás, konfinálás az apai birtokon, állandó harc az értelmiségi útonállásban fáradhatat­lan cenzúrával és végül I. Miklós cár kétesértékü figyelmessége, hogy a költő minden írását kinyomtatás előtt először ő olvassa el, — mind­ez szerepel Puskin életrajzában. Puskin emléknapjain a vele való foglalkozás mindig újabb termé­kény értékeket tár fel tevékenysé­gében és müveiben. fel, y ő ro Mikor a munkajelvényes vörös­lobogók alatt küzdő hősök 1945 ben meghozták a felszabadulást, elosz­lott az a mesterséges köd, mellyel Puskin jelentőségét és szerepét a feudális és burzsoá irodalomszem­lélet elfüggönyözte. A hamisítás ar­ra törekedett, hogy Puskint csupán a személyes és egyéni érzésem ro­mantikus költőjének tüntess^ ma azonban tisztán látjuk, M a felszabadító jövő forradalmi mantikáját szólaltatta meg. Az orosz nép nagy ébresztője volt a dekabristák eltiprása és a forradalmi demokraták fellépése közötti nyomott légkörű korszak­ban. Mint művész a lírából az érzel gös, finomkodó és negédes alakos­kodást, az elbeszélő költészetből pedig — ennek úttörő és világ­visszhangot keltő példája az Anye­gin — az elavult és üres eposzi ün­nepélyességet küszöbölte kii önma­gában és elbeszéléseinek szereplői­ben a valóságos embert, valóságos életkörülmények között mutatta be. Az orosz múltból az igazi népi megmozdulások, a jobbágysors ellen felkelő parasztság nekilendülései érdekelték. A dolgozó nép természetes tiszta­ságú nyelvén írt s amint Petőfi a dajkája énekelte „Cserebogár, sárga cserebogár" dallamát, Puskin daj­kájának mesemondó szavait őrizte tudatában. Legnagyobb elbeszélő költeményé $ nek hősében, Anyeginben, mikor ez Pétervárról, vidékre elkerülve „magára veszi a falu gondját s a jobbágy „nagy és súlyos terhét" elviselhetetlennek tartja, — maga Puskin áll előttünk. A szomszédok veszélyes példának tartják Anyegin magatartását és emberies kezdemé­nyezett, epés gúnnyal különcnek bélyegzik, — a nép sorsát fájlaló költőnek ugyanezt kellett átélnie a lelketlen földesúri környezetben. A magyar olvasó számára meg­nyitotta az útat az igazi Puskinhoz müveinek 1949-ben megjelent teljes kiadása két nagy kötetben. A 86 évvel ezelőtt készült Bérczy Károly féle fordítás felett eljárt az idő s a Magyar Ilók Szövetsége nemrég .új fordításra írt ki pályázatot. A be­nyújtott fordításpróbák elbírálása alapján Áprily Lajos kapott meg­bízást az új magyarnyelvű Anyegin elkészítésére. Mellette Vas István és Vozári Dezső kerültek be a há­rom legjobb fordító csoportjába. Minden óra, melyet Puskin olva­sásában töltünk, megerősíti bennünk Gorkij szavainak igazságát, hogy ez a hatalmas tehetség „mindnyá­junknak mindenkor tanítója". A szovjetirodalom és a szovjet olvasó büszkén vallja magát a puskini sza­badságos és művészi értékek örökö­sének s Puskin müveinek ismerete egyre jobban hozzásegít bennünket, hogy kapcsolatunk ezzel az örökös­sel a legbensőségesebbé alakuljon, vele a haladó értékű kulturális örökség gyümölcsöztetésében egy úton járjunk s kifejleszteni igyekez­zünk magunkban hasonló energiát, mint amilyennel a Szovjetunió népe napjainkban, — miként az élet gaz­dasági alapjának űjstílusú építésé­ben — úgy az irodalmi munka terü­letén is újat, nagyot és számunkra mindenkor példaadót alkot. min .... egy vágy ég szívünkben rejtve, Egy nagy teendő vár miránk: Lerázni végre rabigánk. Elvtársam, hidd: még eljön ő, A boldogság hajnalsugara. Oroszhon feltámad dicsőn S a zsarnokság romhalmazára Nevünk bevési az idő. 1819 bői való Puskin Faluja, a .kertek és mezők kristályos távla­tainak dicséretével, amelyeket a költő szavai szerint nem csúfít el udvari pompa s hirdette fűszeres üdítő levegőjüket nem rontja vad tivornyák gőze. A természeti idill azonban nem vesztegeti meg Pus­kin éles és átható tekintetét. Látja a társadalmat is, a bűnös módon elnyomott jobbágyparasztságot, ar­cán a szellemi szegénység, a műve­letlenség gyilkos bélyegével; A csehszlovák és román sportolók megérkeztek Oslóba Oslóből jelenti a Csehszlovák Távirati Iroda sportosztálya: Szombaton délután 16 órakor érkezett meg repülőgépen Oslóba a csehszlovák olimpiai csapat első része. A csehszlovák sportküldöttséget a repülőtéren a Nemzet­közi Olimpiai Bizottság részéről ünnepé­lyesen fogadták. Versenyzőinket Ila falu­ban szállásolták el, ahol a románok és a lengyelek is laknak. Ila faluban dr. J. Bureš, csehszlovák ügyvivő üdvözölte a csehszIováK olimpiai csapatot. Az olimpiai falura kitűzték a csehszlo­vák állami lobogót. Mint Oslóből jelentik, Moszkvából Oslóba érkezett az a szovjetuniói sportküldöttség, mely résztvesz a Nemzetközi Olimpiai Bizottság ülé­sén. A szovjet küldöttség tagjai: Konstantin Andriánov, Alexej Roma nov és Peter Sobolov. Oslóból Jelentik: A VI. téli olimpiai játékokon résztvevő román síelők repülőgépen szintén Oslóba érkeztek. A román csapat vezetője, Alexandru Siperco, a Román Testnevelési és Sportbizottság elnökhe­lyettese, a román Olimpiai Bizottság tagja. A VI. téli olimpia versenyei tizen­egy napon keresztül tartanak majd Oslóban. A versenyek február 14­én kezdődnek, az olimpia ünnepélyes megnyitására azonban csak 15-én kerül sor. A részletes olimpiai mű­sor a következő: Február 14: 11 óra: kettős bob, 13 óra: női óriás mülesiklás. Február 15iV 10 órakor: Megnyitó ünnepség. 13.00 órakor: férfi óriás mülesiklás. 14.00 órakor: kettős bob, 17.00—21.00 órakor: jégko­rongmérkőzések. Február 16: 9 órakor: női mű­korcsolyázás (kőtelező - gyakorla­tok). 11 órakor: női lesiklás, 13 órakor: férfi lesiklás, 15 órakor: 500 méteres gyorskorcsolyázás, 17 —21 órakor jégkorong. Február 17: 12.30: északi össze­tett verseny ugrószámai, 16 órakor: 5000 méteres gyorskorcsolyázás, 17—21 órakor: jégkorong. Február 18: 9 órakor: női mű­korcsolyázás, (kötelező gyakorla­tok), 11 órakor: 18 km-es sífutás, (egyben az északi összetett verseny futószámai), 17 órakor: 1500 m-es gyorskorcsolyázás, 17—21 órakor: jégkorongmérkőzések. Február 19: 9 órakor: férfi mű­korcsolyázás, (kőtelező gyakorla­tok), 10 órakor: 10 km-es gyors­korcsolázás, 13 órakor: férfi mű­lesiklás, 17—21 órakor: jégkorong­mérkőzések. Február 20: 10 órakor: 50 km-es sífutás, 14 órakor: női mülesiklás, 17 órakor: jégkorong, 19 órakor: női műkorcsolyázás, (szabadgya­korlatok), 21 órakor: jégkorong. Február 21: 11 órakor: négyes bob, 17 órakor: jégkorong, 17 óra kor: férfi műkorcsolyázás, (szabad­gyakorlatok), 21 órakor: jégkorong. Február 23: 11 órakor: négyes bob, 17 órakor: jégkorong, 19 óra­kor: páros műkorcsolyázás, 21 óra­kor: jégkorong. Február 28: 10 órakor: női 10 km-es sífutás, 12 órakor: 4x10 km­es férfi siváltófutás, 17—21 óráig: jégkorong. Február 34: 13.30: síugrás, 17— 21 óráig: jégkorong. Február 25: 19 órakor: záróün­nepség." A megnyitó és záróünnepséget, a gyorskorcsolyázó versenyeket és a műkorcsolyázó számok szabadgya­korlatait a Bislet-stadionban, a jég­korongtornát és a műkorcsolyázás kötelező gyakorlatait a Jordal­stadionban rendezik meg. Az összes sífutőszámok, a síugrás és a női óriás lesiklás a Holmenkollenen és környékén, a bobversenyek a Frog­nersteren-pályán, a nöi és férfi mü­lesikló versenyek Rödkleivában, a férfi óriás mülesiklás és a lesikló­versenyek pedig Norefjellben kerül­nek sorra. A versenyek színhelyei, mind Oslóban, illetőleg a környéken van­nak. Norefjell kivételével, mely kb. 130 km-re fekszik Oslótól. Igy kellett mim tippeto!! Slavia Kar. Vary —Sparta 7:7 x Sparta— SKP Č. Bud. 5:3 1 Tábor—TOS Holúbkov 4:10 3 Kor. Litvínov —Kol. Liberec 3 :4 2 Havliékuv Brod —Pardubice 6:0 1 C. Bud.—KVS Liberec 2:1 1 Ilavliókuv Brod—Sparta 50:40 1 Bratislava —Gottwaldoy 9:1 1 Koli-I-Nor Vršov.—Kladno 9:3 1 Koramo Kolín —Úvaly 9:5 1 Vodotech. Hranice—ATK 15:5 1 Teh. Pezinok —EI. N. Zám. 10:6 1 Bukarestben lesz a jövő évi asztalitenisz világbajnokság Vasárnap este Bombayban befejezték az idei asztaltenisz világ­bajnokságot. A magyar és a román asztalteniszezök jő eredményeket értek el, a döntőkben azonban több meglepetés született. A döntők eredményei: Férfi egyes: Satoh (Japán)—Koezián (Magyar.) 3:0, női egyes: Rozeanu (Románia)—Farkas (Magyar.) 3:2, férfi páros: Fujiji, Haasi (Japán)—Bergmann, Leach (Anglia) 3:3, vegyespáros: Sidó (Ma­gyar), Rozeanu (Románia)—Leach, D. Rowe (Anglia) 3:0, női párosj Naraliara, Nlshimura (Japán)— D. és R. Rowe (Anglia) 3:0.

Next

/
Thumbnails
Contents