Uj Szó, 1952. február (5. évfolyam, 27-51.szám)

1952-02-09 / 34. szám, szombat

1952 február 9 UJ SW fHemele m

, meqdllôm itt ii a helyemet... Az ógyallai traktorállomás vezetőnője írta az alábbi beszámolót munkájukról. Örömmel üdvözöljük ezt a levelet, különösképpen most, a Nemzetközi Nőnap közeledtével, amikor ebből az alkalomból több, arra rátermett és politikailag fejlett nő fog vezető pozíiiókba kerülni, ahol megmutatják majd, hogyan élnek az egyenjogúság adta lehetőségekkel és hogyan állják meg helyüket a felelős állásokban is. ígéretemnek eleget akarok tenni és megpróbálok beszámolni a munkánkról. A fokozott munkatempó szabályozza egész életünket most, amikor a mezőgazdaság forradalmi átalakuláson megy át. Azok a kisés középparasztok, akik még tavaly hallani sem akartak az Egységes Földműves Szövetkezetről, az ősszel egymásután kérték felvételüket az Egységes Földműves Szövetkezetbe, és ez a tény a traktorállomásra és a traktorosokra újabb és nagyobb feladatokat ró. Gépeink tavaly sem kaptak alapos generáljavítást, úgyhogy bizony a traktorosoknak épúgy, mint a műhelynek, nem lesz könnyű teljesíteni a gépek rendbehozását. A traktorállomás vezetősége és az Egységes Földműves Szövetkezetbe tömörült elvtársak elvárják tőlünk, hogy ebben az esztendőben a gépek jókarban és üzemképesen induljanak a tavaszi munkálatok elvégzésére. Az ógyallai járás Egységes Földműves Szövetkezetei részére dolgozó traktorosok munkalapjait nézegetve megállapítom, hogy sok az olyan traktorosok száma, akik az őszi szezonban csúcseredményeket értek el és tervüket 180—200 százalékra teljesítették. A CsISz egy ifjúságai brigádközpontot alakított Izsa községben, amely évi tervét 1951 december 14-ére 100 százalékra teljesítette és utána még elmentek az érsekújvári járásba, ahol Palárikovón dolgoztak Nagy Sándor brigádvezető és Dolník István mechanikus irányítása mellett éjjeli váltással és ott is gyönyörű eredményt értek el, úgyhogy az Egységes Földműves Szövetkezet nagyon meg volt velük elégedve. A CsISzgyülésen a tanoncok kötelezettséget vállaltak, hogy egy traktort kijavítanak Kollár László vezetése alatt munkaidő után. Most a javítóműhelyekben folyik a munkaverseny és a kötelezettségvállalások teljesítése. Eleinte úgy éreztem-, hogy nem fogom tudni megszervezni ezt a munkaközösséget. Pedig a jó kollektív a legfőbb előfeltétele annak, hogy feladatainkat sikeresen elvégezhessük. Annál is inkább féltem ettől, mert én az ógyallai állomáson voltam traktoros és a központi igazgatóságon a káderigazgató elvtárs, amikor ide küldött nő létemre, a traktorállomás vezetőjének azon aggodalmát fejezte ki, hogy arra még nem volt példa, hogy egy -traktoros saját anyaállomásán tekintélyt tudjon szerezni. Most már harmadik hónapja vagyok az ógyallai traktorállomá3 vezetője és az ellenkezőjéről győződtem meg. A legjobb együttműködésben dolgozunk, pedig a traktorállomások feladatai nagyon komolyak. Üzemi munkaiskola van folyamatban, amelyen az üzem összes alkalmazottai résztvesznek munkaidő után. A traktorok tökéletes rendbehozása az előirányzott terv szerint történik. Ugyanis a mai munkaütem mellett nincsen úgynevezett holt szezon, hanem a traktorokat terv szerint hívjuk be javításra és a többi traktor közben addig dolgozik, amíg rájuk keiül a sor. A munkának ilyen megszervezése nemcsak azt jelenti, hogy kellőképpen kihasználjuk gépeinket, hanem azt is, hogy minőségileg jó munkát végzünk és fogjunk végezni és idejében leszünk készen a munkálatokkal és így azokat a kis- és középparasztokat is megnyerjük, akik most egész családjukkal teljes bizalommal beléptek az Egységes Földműves Szövetkezetekbe és a traktorok munkája igen fontos tényező ahhoz, hogy az EFSz-ek dolgozói ne csalatkozzanak az Egységes Földműves Szövetkezetben. Amikor a traktorok éjjel szántottak, kimentem megnézni munkájukat és elgondolkoztam azon, hogy a rni traktorosaink és az EFSz-ek vezető tagjai miért értik meg oly nehezen azt, hogyha a traktorok 100 százalékát beállítottuk volna éjjeli szántásra, mennyivel gyorsabban és jobban tudtuk volna munkánkat elvégezni. Izai CsISz-brigádunk volt az, mely először elfogadta az éjjeli szántást és meg is valósította. Egyetlen nagy hibájuk nekik is az, úgy, mint a többi traktorállomásoknak, hogy fuvaroznak. A központ többször felszólította a traktorosokat, hogy a fő szezonban és a legnagyobb szántási időben ne fuvarozzanak. De fiatal traktorosaink, akik politikailag még nem elég fejlettek, szívesebben mentek téglát hordani, mint szántani és az EFSz-ek vezető tagjai, félreértve utasításainkat, néha veszekedés árán is arra kényszerítették brigádvezetőinket, hogy a hozzájuk beosztott traktorok szántás helyett fuvarozzanak. És mint női traktorállomásvezetö csak annyit mondhatok, hogy nehéz feladat egy nő részére traktorállomást vezetni. De nagyon szeretem a traktorokat és a földet és azért átkiizdöm magamat a nehézségeken Rímélem, hogy megállom itt a helyemet és tovább is itt dolgozhatom. Chmelár Gizi. Soha ilyen gondtalan életünk n<

Jrn vo t... Van-e még protekció ? A feledi anyák teszik fel ezt a kérdést az illetékes tényezőknek azzal kapcsolatban, hogy még máig sem nyílt meg a gyermekek részére a napközi otthon konyhája Feleden. A tanfelügyelőség még októberben megadta az engedélyt, hogy a vidékről beutazó gyermekek részére meleg ebéd készüljön és legyen egy helyiség, ahol a vonat vagy az autóbusz indulásáig az Időt meleg és fedett helyen eltölthetik. Ez mind a mai napig nem történt meg. A feltett kérdésre mi magunk adunk választ. Feleden 500 iskolásgyermek van, tehát olyan a létszámuk, mint egy városban. És ezek a gyermekek főleg a falvakból jönnek és vonatuk vagy autóbuszuk este megy vissza A gyerekek iskola után hazaindulásig az utcán töltik az időt s a legnagyobb hiba az, hogy egész nap nem jutnak meleg ételhez. Abban az épületben, ahol most a polgári iskola v%,n elhelyezve, két évvel ezelőtt a járási hivatal volt. Amikor a járási hivatalt áthelyezték Fülekre, ez lett a polgári iskola épülete. Az ud- j varban lakik a járási hivatal altiszt- | je, aki Füleken teljesít szolgálatot. Az altisztnek lakása van kiszemelve konyhának. Azonban ezt ~ 'akást az iskola igazgatósága mi ig nem tudja megkapni, és így nc..i tudja a konyhát megszervezni. Ez azért van így, mert a járási hivatal altisztje nem hajlandó a lakásból kiköltözni, mindannak ellenére, hogy a helybeli lakásbizottság az altiszt részére a szomszédságban már kiutalt egy lakást .amely még sokkal jobb, mint ez. Azonban a járási hivatal altisztjének felesége egyszerűen felutazott a járási hivatalba és amikor hazaérkezett, kijelentette, hogy március 15ig nem köteles kiköltözni a lakásból. Sőt, hogy ennek nagyobb nyomatéka legyen, a járási lakásbizottság egyik vezető tagja is kijött vele és megerősítette a kijelentését azzal, hogy március 15-ig senkit a lakásából kirakni nem lehet. Ezt a rendelkezést a feledi szülök nagyon is jól ismerik, azonban itt nem arról van szó, hogy valakit a lakásából kilakoltassanak, csak arról, hogy az egyik lakásból a másikba Hosszabb beetgségem kórházi kezelésre kényszerített és amikor az ember kórházban hosszabb ideig fekszik, a környezetében lévő betegekkel szoros kapcsolatba kerül és akaratlanul is megismeri őket alaposaoban, bepillant lelkivilágukba és gondolkodásmódjuk, nézeteik felszínre kerülnek. Itt olyan a légkör, hegy minden beteg élete a másik előtt egész rövid idő alatt nyitott könyv lesz, amelyből sokat lehet olvasni. A szocializmushoz vezető fejlődés útján az osztályharc érezhető mindenütt. Ha az emberek kényszerülve vannak így, mint ahogy fentebb említettem, betegség következtében napokig és hetekig éjjel-nappal egy fedél alatt tartózkodni, itt is érezhető és tapasztalható a politikai hovatartozás és az ellentétek minden apróságban megnyilvánulnak. Nincs nagyobb öröm. mint ha ilyen helyen elvtárssal, népi demokráciánkhoz hü dolgozókkal találkozunk. A politikai vita elkerülhetetlen a kórházi ágyon is, mert ma a politikai életünk minden mozzanatában benne van, minden szóban, minden gesztusban, minden tekintetben felismerhető, hogy ki hova tartozik, ki hogyan vélekedik megváltozott, forradalmi időkön átmenő életünkről. Az ortopédiai klinika belgyógyászati osztályának egyik betegszobájában így kerii'tem össze Álló Péternével Budafáról. aki nagyon sok kellemes órát szerzett nekem azzal, hogy beszélt az ő megváltozott életéről a falujában, beszélt arról hogy mit jelent az ő családjára a budafai Egységes Földműves Szövetkezet megalakulása. Álló Pétemé negyvenéves. Súlyos szívbajjal került a kórházba és ahogy maga mondja, a régi időkben nem is álmodhatott volna ilyen kezelésről A Horthy-rezsim alatt — így mes< Ite — egyszer volt beteg és 1200 pengőjükbe került a kórház. Álló Péterék kisparasztok voltak, két és félhektáron dolgoztak, hét gyermeküket kellett munkájukból eltartaniok. Az apa akkor is eljárt a kőművesekhez napszámba a városba. Állóné is megdolgozta a magáét az uraságnál vagy a kuláknál. Amikor az Egységes Földműves Szövetkezet Budafán megalakult, az elsők között léptek be a szövetkezetbe és kezdetben ketköltözzék. Az az illető járási hivatalnok, aki ezt az ügyet pártfogolja, valószínűleg nincsen tisztában a feledi viszonyokkal. Mi, feledi anyák, a legsürgősebben orvoslást kérünk, ten, majd később hárman dolgoztak ott. Itt kezdődött Állóék gondtalan élete. Pedig az édesanya ekkor már sokat betegeskedett és nem járt munkába. A ház feje. Álló Péter, a szövetkezetben is mint kőműves dolgozik, de ha kell, kimegy a földekre is és havonta előlegként 3500—4000 koronát hozott haza. Tizennyolcéves fia 2600 koronát, ezenkívül kenyérgabonát és árpát, amivel háztáji gazdálkodásukban az állatokat nevelhetik. Rövid idő óta második fia mint traktoros dolgozik a szövetkezetnek. Tehát 10.000 koronát közelít meg az az összeg, melyet havonta a család kap, úgyhogy teljesen gondtalanul élnek, minden van a háznál, amire egy családnak szüksége van és pénzük is van bőségesen. Álló Péternek már nem kell munka után járnia, a szövetkezet állandó munkáról gondoskodik neki. A kisebb gyermekek iskolába járnak, jelenleg a 16 éves leány vezeti a háztartást és ápolja a kisebbeket, mivel édesányja beteg, de ahogy édesanyja egészsége helyreáll, ö is a szövetkezetben fog dolgozni. A családhoz tartozik még a 75 éves nagyapa. Wfeki sincs gondja semmire, nem is esik a család terhére, mert hiszen 700 korona öregségi nyugdíjat kap. Állóné büszkén meséli, hogy anfikor a Vesna kint volt náluk szép. kelendős áruval, és a Technokov edényekkel, bizony irigyelték öt a szövetkezeten kivül álló asszonyok, amikor a szép dolgokkal megrakodva ment haza. — Mondtam is nekik, — hajtogatja Állóné — lépjetek ti is be a szövetkezetbe, akkor nektek is lesz ilyen szép holmitok. Állőnét nagyon betegen hozták a klinikára, hálatelt szívvel beszél a gondos és lelkiismeretes kezelésről, amit itt kapott. Még a szívkivizsgáló gépet is odavitték az ágyához, néha tíz orvos is állta körül az ágyát és ezt mind ingyen, mert hisz a betegsegélyzÄ tagja — mondja. Álló Péterné ma már boldogan sétálgat a kórház folyosóján és alig várja azt a napot, amikor hazamehet családja körébe és már olyan merész gondolatai is vannak, hogy talán rövidesen ö is dolgozni fog az Egységes Földműves Szövetkezetben a többi budafai asszonyokkal. Karda Jolán. mert egy-két napos költözködési kényelmetlenség árán többszáz iskolásgyermek meleg tápláléka és védett tartózkodása lehetne biztosítva. Zsilka Laura. Szovjet nőtudósok az Északi-sarkon Az Északi-sark körüli kietlen, 21 millió négyzetkilométer terjedelmű terület a „Fehér halál" birodalmának szokták nevezni. Vakmerő kutatók századokon át nyomultak mindig feljebb és feljebb és feljebb ebbe a hóval és jéggel borított világba, hogy felderítsék rejtelmeit és az ember számára meghódítsák. A felfedező munkában az orosz tudósok mindig úttörő szerepet vittek. Az ő soraikból is számosan estek áldozatul a sarkkutatókra várakozó viszontagságoknak. Amint északabbra és északabbra hatolunk a térképen, egyre sokasodnak a sírok .. . Ott, a jégmezőn pusztult el szánján feküdve Szedov hadnagy, aki betegen hagyta el hajóját, hogy két matróza által húzott szánon elérje a célt. Ma a híres Szedov expedíciós hajó neve őrzi emlékét. Ugyanebben a tragikus esztendőben, 1913-ban Bruszilov és Russzanov expedíciójának is valamennyi tagja elpusztult. Sok nemzet bátor fiai: Amundsen, Malmgreen, Wegener és mások mártírjai a sarkvidéki tudományos munkának. A Szovjetunió expedíciós hajói sűrűn járják az Északi- és Déli-sark közötti területeket. Ezernél több expedíciót küldött ki a Szovjetunió, hogy a tudomány érdekében felderítsék a sarki terület titkait. Ötvenhét állandó tudományos állomás működik az Északi Jeges Tenger partvonalán és a lakatlan szigeteken. Természetes, ezeknek a tudományos vállalkozásoknak gyakorlati jelentőségük is van. A nagy Északjegestengeri Hajóutat — amelyen csak hetvenkét napon át lehet hajózni — csak így lehet a kereskedelmi hajózás számára megnyitni. Ma már jégtörők vezetésével a nyári Időszakban egész hajókaravánok haladnak ezen a víziúton. Sok év fáradságos kutatómunkájába került, míg felderítették a tengeri áramlásokat, a jégvonulásokat és a szelek irányát, a hőmérséklet, a szigetek geológiai viszonyait, a rajtuk és a tengerben található életet, a sarki légkör jelenségeit, a levegő elektromos vezetését, a világűrből érkező ú. n. kozmikus sugarakat, a sarki fényt. A szovjet tudós megtisztelő megbízatásnak tekinti, ha ilyen veszélyes, fáradságos feladattal bízzák meg. Képzeljük csak el annak a tudományos személyzetnek életét, amely két éven át, 1930-ban és 1931ben a szibériai tengerben fekvő Szevernája Zemlján működött. A Szedov jégtörő partraszállitotta a munkásokat és az építőanyagot, a lakatlan szigeten felépült a tudományos személyzet számára a lakóépület, egyszerű bútorzatú szobákkal, de valamennyi lakásban fürdőszobával, felépült a tudományos laboratóriumok épülete, a rádióállomás, a meteorológiai állomás, kirakták a szenet, az élelmiszert, a felszerelést, a jégtörőhajó azután hátat fordított a szigetnek és hat kutató, meg a személyzet hat tagja egy falka sarkkutyával ottmaradt egy 'Dunántúllal felérő kopár sziklaszigeten abban a tudatban, hogy felváltásuk csak két év múlva történik. Ugy gondolnánk, hogy kemény, a sarkvidék viszontagságaihoz hozzászokott férfiak végzik kizárólag ezt a munkát. Nem: valamennyi sarki állomáson, valamennyi tudományos hajóexpedíción jelentős szerepet visznek a szovjet nőtudósok is és teljesítményük, eredményeik semmiben sem maradnak el a férfiaké mögött. A nehéz pillanatokban, a csüggedés, a veszedelem óráiban pedig bátorítói, támogatói férfitársaiknak. A harmincas években a világsajtóban sűrűn emlegették N. Demne aszszonyt, aki az északsarki állomáson férjével, Ivanov professzorral együtt dolgozott. Ez volt a Szovjetunió első tudományos állomása, amelyet jegestengeri szigetre telepítettek. Az állomást a híres Szedov jegestengeri gőzös Fritjof-Nansen-földi (azelőtt Ferenc .Tózsef-föld) 1929. évi útja alkalmával létesítették s egyre bővítették, fejlesztették. A Hooker-sziget Csendes-öblében építették meg az állomást az északi szélesség 80 fok 19 percén és a keleti szélesség 52 fok 48 percén. Ez volt a föld legészakabbra eső tudományos állomása. A Szedov a következő évben is meglátogatta a szigetet és ekkor a tudományos laboratórium mellett melegházat is építettek, amelyben Ivanov profeszszor feleségével — aki nagynevű botanikusnövényekkel és zöldségfajtákkal kísérletezett. Demne asszony volt a föld legészakibb pontján tudományos munkát végző nő. I Két évig dolgozott Demne asszony a Hooker-szigeten. 1932-ben felváltották. A Szedov tovább vitte, át a Kara-tengeren és kiszállította társaival együtt a Szevernaja Zemlján 1930-ban létesített tudományos állomáson a keleti hosszúság 90 fok 33 percén. Itt hajók még nem járnak. Demne asszonynak és munkatársainak Uszakov professzor csoportját kellett felváltaniok. Az állomás egyetlen látogatói a sarki négymotoros repülöóriások voltak, amelyek a személyzetet friss élelemmel, gyógyszerekkel stb. látták el. Demne aszszony csoportja kiváló munkát végzett: a szigeteken több mint háromezer kilométer szánutat tettek meg s ma a Szevernaja Zemlja földrajzi képét éppen olyan jól ismerjük, mintha valamilyen szárazföldi vidékről lenne szó. A sarkkutató tudósnők közül legyezzük meg még Jeltysova és Pergament nevét, akik rendkívüli körülmények között végezték munkájukat. A kéthónapra tervezett Szadkoexpedíció tagjai voltak. Mindketten mint hidrológnsok, az oceán vizének tanulmányozásával foglalkoztak. Az expedíció a Laptyev-tengeren, a keletszibériai part fölött dolgozott. Szeptember végén a jégviszonyok annyira megromlottak, hogy a hajó nem tudott hazai kikötőjébe visszatérni és eredményetelen kitörési kísérletek után 1937. október elején befagyott a jégbe. A jégtömeg pedig sodorni kezdte a hajót az Északisark irányába. A tudósok nem estek kétségbe — lelkesen folytatták munkájukat, hiszen így akaratlanul is sokkal északibb tengerrészre kerültek, olyan területre, ahol tudós még műszerével vizsgálatot nem folytatott. A kis csoport megalakította a Hidrológiai Intézet úszó főiskoláját, a tudósok előadásokat tartottak a tanulmányúton őket elkísérő egyetemi és főiskolai hallgatóknak és rendszeresen végezték megfigyeléseiket. Jeltysova és Pergament munkássága is számos értékes, új eredményt hozott. A két tudósnő leleményessége é3 figyelme még ebben a kietlen világban is megszínesítette a kis csoport pihenőnapjait. Újév ünnepére mindenkinek ajándékcsomagot készítettek és „fenyőfát" díszítettek. Minthogy azonban a legközelebbi piac, ahol fenyőfát vásárolhattak volna, kétezer kilométernyire volt, törzsnek egy régi evezősrúdat szemeltek ki, amelynek fúrt lyukaiba egy rizsszalmaseprü ultramarinra festett szálai kerültek ágakként. A laboratóriumi vizsgálatra szánt tengen csillagokból, tengeri liliomokból kerültek ki a „fenyődíszek, a konzervdobozok címkéiből zászlócskák készültek és a fa ormára egy pompás ötágú csillag került. Akkurátus fa volt. Az áttelelést a csoport szerencsésen élte végig. Ápriils végén azután a hős sarki repülök leszálltak a jégmezőn és az expedíció tagjait kiszabadították. Csupán a hajó személyzete sodródott 812 napig tovább, míg végül kijutottak a nyílt vízre. Ebből a két kiragadott példából is megismerhetjük a szovjet nőket, akik előttünk elképzelhetetlen nehéz körülmények között, magán a csupasz jégmezőn is szovjet emberhez méltóan állják meg helyüket. Z.