Uj Szó, 1952. február (5. évfolyam, 27-51.szám)

1952-02-09 / 34. szám, szombat

SZOVJET EMBER A KOMMUNIZMUS i\AGY ÉPÍTKEZÉSEIÉRT c/t s&íxo.^elitéft lepetidás has.e Ma van 65 éve, hogy Vaszilij lüanovtcs Csapájev egy Volgamínti kisközségben megpillantotta a napvilágot. Apja ácsmester volt és ő a eári oroszországban élő szegény gyermekek minden nyomorúságát megszenvedte. „Kilencesztendős koromban idegen emberek közé kerültem és egész fiatalságomat idegenek közt töltöttem. Eleinte disznók őrzését bízták rám. Amikor a disznókkal bánásban gyakorlatra tettem szert, igazi pásztor lettem. Később gondjaiba vett az ácsszövetkezet és megtanított az ácsmesterségre ..." — meséli Csapájev gyermekkoráról. 1909-ben Csapájev katona lett és amikor kitört az első világháború, egyenesen a frontra került. Hőstetteivel csakhamar csodálatot keltett, négyszer kitüntették és altisztté léptették elő. Csapájev nem volt tanult ember, de vele született okosságával hamar felismerte. melyik oldalon van az igazság. 1917 júliusában a Párt tagja lett, felismerve, hogy az eszerek anarchizrnusa, akikhez előbb csalakozott, teljesen céltalan. „Elvetettem az anarchizmust és a bolsevikokhoz csatlakoztam" — mondotta. Nikolajevszkben, a mai Pugácsevben, a párt vezetése alatt széleskörű szervezői tevékenységet fejtett ki. A katonákból, akik a leszerelés után a városban maradtak. a munkásokból és a falvak szegényeiből ő szervezte meg a Vörös Hadsereg első csapattestét. Sok Volgamenti falu szegény népe Csapájevet még mint ácsot ismerte és amikor az első partizáncsapatokat kezdte szervezni, százával jelentkeztek nála az önkéntesek. Csapatával 1918 januárjában Bakalovban, majd Berezovóban és másutt elfojtotta a kulákok lázadásait. 1918 áprilisban leverte az uráli fehér kozákok csapatait, amelyek megtámadták a nikolajevszki kerület szovjéteit. Június elején Uralok városáig hatóit. de a fegyver- és élelmiszerhiány, amelyet a Rjazan-urali vasúti forgalom leállítása okozott, megakadáyozta elfoglalásában. Ebben az időben az imperialistáktól a maguk céljaira kihasznált csehszlovák légiók megszállták Nikolajevszket és Csapájev a kozákok és légionisták osztagai közé szorult. Ekkor hajtotta végre egyik legdicsöbb hőstettét: egy éjszaka alatt 70 kilométert tett meg katonáival, váratlanul Nikolajevszknél termett s felszabadította a várost. Ezzel a csapással megszakadt a két ellenforradalmi erő összeköttetése. Fényes győzelem után Csapájev partizáncsapata csatlakozott a Vörös Hadsereg más osztagaihoz és a negyedik hadsereg 25. csapájevi divíziója lett belőle, 1918 augusztusának második felében a 25. hadtestet Szamara városának felszabadítására küldték ki. Csapájevet azonban ez időben a 22. hadtest parancsnokául nevezték ki. amely az Uraiig űzte a kozákokat. Novemberben a katonai akadémiára küldték, ahol azonban csak 1919 januárjáig marad. Ojból az uráli frontra kerül, ahol Mihail Vasziljevics Frunze, az öreg bolsevik, a negyedik hadsereg dicső parancsnoka a front fontos részét, a jobb szárnyat bízta rá. Az 1919-es év elején Kolcsak az egész keleti fronton támadást kezdett. Halálos veszedelem fenyegette a szovjet földet. „Múlhatatlanul szükség volt az összes erők legnagyobb mértékű megfeszítésére, hogy Kolcsakot leverjék". (Lenin) Igy Csapájev ismét hadteste élére került a Kolcsak elleni harcban. Az eddig vereséget nem szenvedett hadtest nagy győzelmeket aratott Buzuluknál és Buguruszlánnál és ellenfelét Ufáig űzte. a várost kemény küzdelmek után felszabadítva. Ez után a döntő csapás után Kolcsak visszavonult Szibériába és Csapájev ismét visszafordult az Urál felé, hogy felszabadítsa az ott körülzárt 22. hadtestet Katonái gyors meneteléssel több mint 200 kilométert tettek meg, rajtaütöttek a fehéreken és egészen a Kásni-enger partjáig űzték őket A menekülő kozákoknak a legkisebb reményük setu maradt a Viirös Hadsereg leverésére Elhatározták hogy Csanáievet elpusztítják. 1919 augusztus 5-én Csapájevet és vezérkarát az Az építkezés egyefeme Sztálingrádtól délre, alhol a Volga ősi medrétől élesen balra kanyarodik, kezdődik a hajózható Volga— Don-csatorna. Itt van a mi krasznoarmajszki építési körzetünk. Amit eddig elvégeztünk: nagy ós szép munka volt. Három zsilipet építettünk, a Volga-lépcső három óriási vasbeton fokát, 12 kilométeres csatornanyomvonalat, három kikötőt, kompátkelő helyet, országúti és vasúti hidakat a csatorna felett és bujtató csövet a csatorna alatt. De ez még nem minden! Nem szabad megfeledkezni a hatalmas munkástelepről, ahol építőink laknak, az ipari segédüzemekről, amelyek gombamődra nőttek ki a földből, a vágányokról, amelyek szanaszét kigyóznak a tizenkét kilométeres építési körzetben. És legutóbb Sztálingrádtól délre, Krasznoarmejszk külvárosában gyönyörű háztömböket emeltek az üzemi dolgozók részére s mindazt, ami ezzel együttjár: iskolát, klubot, árudákat, mozit és sok egyéb kulturális és jóléti épületet. Amikor az ember végigtekint az építkezés területén, a szíve megte- i lik örömmel és büszkeséggel. A csa- ! torna földmunkálatai már befejeződtek, most a töltések kövezésén végzik az utolsó simításokat. Megépült a csöbujtató is, állnak a zsilipek és megkezdődött a csatorna bejáratának művészi kiképzése. Itt áll majd hatalmas talapzaton a szovjet nép bölcs vezérének, a kommunizmus nagy építkezései életrehivójának és iránymutatójának, Sztálin elvtársnak huszonkét méteres szobra. A csatorna mentén gránit rakpart húzódik, amelyből széles sugárút ágazik ki, gyönyörűen kiképzett útvonal, a csatorna környékének fő-ütőere. Megkezdték már a csatorna vidékének és a lakótelepeknek a parkosítását is. Kotrógépek dolgoznak, eltávolítják az alkalmatlan agyagos réteget, .a helyébe billenő teherkocsik szállítják a termékeny, fekete földet. Hz a mult és a jelen, de előttünk még a jövő! Építési körzetünk kollektívája előtt, de az egész Volga— Don-csatorna építői előtt egyformán az a feladat áll, hogy 1952 májusában mind az építési, mind a szerelési munkálatokat, valamint az építő-művészeti kiképzést is befejezzük és a párt és a kormány által kitűzött határidőre a nagy természetátalakitó tervek gyönyörű müvét, a Volga—Don hajózható csatornát átadhassuk rendeltetésének. Nem kétséges, hogy mindannyian pontosan eleget tettünk vállalt kötelezettségünknek, megtisztelő és szép feladatunknak. Betonosaink például már a nyáron versenyt kezdeményeztek, hogy a betonmunkálatokat még a téli időjárás beállta előtt befejezzék. Igy történt, de abban, hogy kitűzött céljukat elérhették, a gépi berendezések teljes kihasználása és a helyes munkaszervezés mellett döntő szerepe volt annak, hogy kezdeményezésüket a csatornaépítés valamennyi részlege lelkesen és odaadással támogatta. A körzet minden részlegén a különböző szakmák kiváló mesterei nőttek fel, a nagy építkezés élenjáró dolgozói, nagyszerű újítók, lelkes sztahanovisták, akik a termelésben végzett eredményes munkásságuk mellett kiveszik részüket a párt- és a társadalmi munkákból is és ezen a téren is kitűnő munkát végeznek. A Volga—Don-csatorna a kommunizmus nagy építkezéseinek első alkotása, éppen ezért nevezhetjük az építkezés egyetemének. Akik itt dolgoztak, rendkívül gazdag tapasztalatokat gyűjtöttek, mert a munka igen sok új építkezési problémát tárt fel. Azt a tapasztalathalmazt, amit a Volga—Don-csatorna épitöi szereztek, továbbadják és bizonyos, hogy a többi nagy építkezések kollektívái nemcsak felhasználják, ha nem még tovább is fejlesztik eze ket, a tapasztalatokat. Az évzáró közgyűlések jó előkészítéséért a CsSzSz szervezeteiben A »Csehszloválk Szovjet Barátság Hónapja« hatalmas akciójának befejezése után a Csehszlovákiai Szovjetbarátok Szövetsége minden helyi és üzemi szervezetében az évzáró közgyűlések megtartásálna kezdett, amelyek a CsSzSz további politikai és szervezési megerősödését jelentik. Szocialista építésünk mai időszakában, amikor az ipar és a szocialista mezőgazdaság felépítésének nagy feladatai állnak előttünk, a CsSzSznek még jobban ki kell fejlesztenie aktivitását, hogy a szovjetemberek — a kommunizmus építőinek tapasztalatait még nagyobb mértékben ismertesse dolgozó tömegeink előtt. Ez megköveteli, hogy elsősorban a Szövetségünk alapszervezetei cm éljék munkájuk színvonalát, hogy a tömegszervezeti. munkát főleg a pártonkívüliek között még szélesebb alapokra fektessék és így segítsenek szülőpártunknak, a CsKP-nak mozgósítani a munkásokat, földműveseket és az értelmiséget a Pártunk Központi Bizottsága és kormányunk által kitűzött építő feladatok elvégzésére. Ezért minden szervezetünk az évzáró közgyűlések alkalmából jól vésse emlékezetébe köztársasági elnökünk, Klement Gottwald elvtárs szavait, melyeket a H. kongresszushoz intézett levelében irt: Szövetségnek továbbra iS nagy feladatokat kell teljesítenie a Szovjetunióról való ismeretek terjesztésében. Tudnunk kell, hogy a szovjet tapasztálatok elsajátítása, akár az ipar és a mezőgazdaság kiépítésében, akár a tudomány és kultúra terén döntő fontosságú a szocializmushoz vezető további fejlődésünk szempontjából. Minél jobbam, elsajátítjuk e tapasztalatokat, annál könnyebben és gyorsabban haladunk majd elöre.« A Csehszlovák-szovjet barátság és szövetség élharcosának, Klement Gottwald elvtárs szavaiból kitűnik, hogy a CsSzSz fontos tényező hazánk szocialista felépítésében és a béke harcban. Ott, ahol az alapszervezet Gottwald elvtárs és a II. kongreszszus irányvonala szerint dolgozik, működése köztársaságunk és a világ béketáborának fejlődését segíti. Ott azonban, ahol nem dolgozik, ahol nem segíti elő a szovjet tapasztalatok terjesztését s nem tanítja a nép széles rétegeit a Szovjetunió iránti szeretetre, ott a szocializmus kiépíté se gátolva van, ott az ellenségnek engedik át a helyet, mely támadásait mindenekelőtt a Csehszlovák-szovjet barátság és szövetség ellen irányítja. A CsSzSz munkájának, elsősorban szervezetei, funkcionáriusai és tagjai munkájának nagy jelentősége van. A sikeres békéimre és a szocializmus felépítésének meggyorsítása érdekében harcolni kell a szerveseUral folyó partján körülkerítették. „... Csapájev karját átlőtték. Megtörölte képét és a vér karján és orcáján maradt" — írja le D. A. Furmanov, a szovjet nép legendás hősének halálát. „Lépésről lépésre hátráltak a lejtő felé. ügyszólván semmiféle remény nem maradt — kevesen menekültek meg a rohanó Ural átúszásával... Négyen, akik legközelebb álltak Csapájevhez, támogatták a vérzőkarú sebesültet és óvatosan vezették a homokos lejtőn. Valamennyien a vízbe vetették magukat és úszni kezdtek. Kettőt abban a pillanatban ért lövés, ahogy a vizet elérték Ketten tovább úsztak Csapájev val és közel voltak már a túlsó parthoz s abban a pillanatban Csapájevet golyó érte a fején. Tarsai elrejtőztek a parti nádasban és amikor körülnéztek, mögöttük már senki sem volt. Csapájev eltűnt az Ural hullámaiban" KI VOLT CSAPÁJEV? Nem volt. mesehős, aki a sztyeppén átviharzott lován, súlyos csapásokat osztogatva szablyájával. A szocialista kornak hőse volt, hős, akit a forradalmi tömeg szült. Ereje abban állt, hogy ezt a tömeget maga mellé állította és vezetni tudta előre. Egységbe tudta foglalni ezt a tömeget és eltöltötte a maga erejével, szenvedélyes akaratával s azzal az egyetlen gondolattal, az egyetlen céllal, hogy győzni kell! Csapájev dicsősége nem halványodik el, írta a „Krasznaja Zvezda", a neve aranybetűkkel van felírva a szovjet népnek a szabadságért és szocialista hazája függetlenségéért folytatott harcának történelmében. A szovjet tisztek tőle tanulják az odaadást a haza szolgálatában a katonák fellelkesítésének művészetét, megtanítani őket hinni saját erejükben és elviselni a nehézségeket a fronton. Csapájev a népből eredt, az orosz népnek legjobb tulajdonságai benne egyesültek — önbizalom, szilárd jellem. nagy szervező tehetség, bátorság és hazaszeretet. A bolsevik pártnak hű fia volt és a szovjet népnek dicső- j sége. ' tek passzivitása ellen, meg kell szabadulni a régi egyesületesdi munkamódszerektől, melyek még megmaradtak egyes helyeken és amelyek Szövetségünk harcos jellegének nemismeréséből származnak, hogy ezáltal Szövetségünk minden szervezete és minden funkcionáriusa megjavíthassa munkáját. Ezért minden szervezetüntc az évzáró közgyűlésén kritikailag értékelje, hogyan fejlesztette aktivitását, hogyan végezték feladatukat a bizottságok és funkcionáriusok, hogyan gondoskodtak a szervezet aktivizálásáról, hogy ez a Szovjetunió megismerésének tényleges központja legyen. Az évzáró közgyűlések ilyen tartalma elősegíti majd, hogy olyan intézkedéseket foganatosítsanak, amelyekkel minden tagot be lehet kapcsolni a munkába, amelyek segítségével ki lehet küszöbölni a hibákat és eredményesen Iri -lehet fejleszteni a szervezet tömegpolitikai munkáját. A szervezet, a bizottság és a funkcionáriusok munkájának kritikai és önkritikái értékelése az évzáró közgyűlésen aktivitásuk és munkájuk megjavításának eszközei. A tagság tömegeinek a munka értékelésében való részvételétől nagy mértékben függ a bizottságok további munkamódszereinek kialakulása, ezért a a bizottságok és az egyes funkcionáriusok munkájukat az építő kritika és önkritika jegyében értékéljék az évzáró közgyűléseken. ÖHkrítika nélkül nem lehet haladásról beszélni, tanítja Sztálin elvtárs. Minden siker és méginkább a sikertelenség, ha helyes kritilcai szemszögből nézzük, megmutatja, milyen irányban kell tovább haladni. Minden kommunista és minden becsületes pártonkívüli dolgozó a Szovjetunió igaz barátja helyes kritikával és önkritikával leküzdi a hibákat és sikeresen halad előre. A kritika és az önkritika a szocializmus és a kommunizmus kiépítésének mozgató ereje. Ezért az évzáró közgyűlések előkészítésénél a lelépő bizottság egyik fő feladata, hogy megteremtse a kritika és az önkritika kibontakozásániak feltételeit, melyet a bizottság elnökének, a bizottság és az egész szervezet működéséről adott beszámolója is nagyban elősegít. Az évzáró közgyűlések további fontos feladata, hogy az új bizottság vxiegválwitásával biztosítsák a kitűzött felad?- ok jó teljesítését. Az ú; bizittság feladata az elfogadott határozatok megvalósítása és teljesítése, j ' ezért igen fontos és komoly feladat a szervezet biozttságába új embereket javasolni. Főleg itt kell igazodni aszerint, ki hogyan állta meg helyét az eddigi munkában. A Csehszlovák Szovjet Barátság Hónaipja egyes akcióinál tehetséges káderek tűntek fel, akiket felelősségteljes funkciókkal bízhatunk meg. Olyan emberek ezek, akik a CsSzSz-ben szívvel-lélekkel akarnak és fognak is dolgozni. Ügyelni kell arra is, hogy az új bizottságokba olyan emberek kerüljenek, akikn'elc képességük van ' a tagság tömegeivel dolgozni, figyelemmel kell lenni, hogyan álltak helyt a tagság soraiban és milyenek egyéb képességeik, amelyekre a Csehszlovákiai Szovjetbarátok Szövetsége funkcionáriusának szüksége van. Különös gondot kell fordítani a nőkre, kiket még nagyobb mértékben kell a politikai tevékenységbe bekapcsolni, segíteni kell őket, hogy fejlődjenek, hogy megszabaduljanak a szokatlanság és a politikai munkára való »képtelenség» érzésétől. A fiatal káderekre is gondot kell fordítani és lehetővé kell nekik tenni a politikai munka elsajátítását, hogy ezáltal is segítsünk szülőpártunknak, a CsKP-nak jó és odaadó elvtársakat felnevelni politikai, gazdasági é

s közéletünk különböző szakaszain. Az új bizottságban az egyes funkciók betöltésénél ügyelni kell arra, hogy mindenki a neki megfelelő helyen érezze magát, hogy így munkáját a legjobban elvégezhesse. Ez azt jelenti, hogy figyelemmel kell lenni minden egyes személy egyéni tulajdonságaira és olyan munkával megbízni, melyre legjobban rátermett. Az olyan évzáró közgyűlésnek, melyeken szigorú, építő kritika és önkritika alapján célszerű határozatokat hoznak és e feladatok teljesítését a funkcionáriusok helyes kiválasztásával biztosítják, — szervezeteink munkájának jelentős javulását és akcióképességének emelkedését fogják jelenteni. További lépés lesz ez Szövetségünk szervezeti megerősödése felé és nagy segítség a szovjet tapasztalatok terjesztésében dolgozó népünk népünk legszélesebb rétegeinek. Hozák Gyula Moszkva új földalalti palotái 1951-ben a Moszkvai Metro Nagygyűrűjének vonalán, amely a. város kerületeinek többségét köti össze, újabb néhány állomás építése fejeződött be. Az új állomások mind építészeti, mind művészeti kivitelezésben még az eddigieknél is szebbek, pedig a Metro ^földalatti palotái« világhírűek. A most befejezett állomások közül a »Komszomolszkaja Kolcovaja« — amelyet Alekszeí Scsuszev, a híres szovjet építész tervezett — jelenleg a legnagyobb állomás a Metro vonalán. Középső csarnokának hosz164, szélessége 18 méter. Az állomás falait Pavel Korén, a neves művész mozaikmunkái díszítik, amelyek az orosz nép történelmi győzelmeit örökítik meg, 68 hatalmas fehér márványoszlop sorakozik egymás mellé, művésziesen kidolgozott fémcsillárok árasztják a fényt, nappali világosság árad a gyönyörű csarnokban, amelynek padozatát mintás gránitlapok fedik. A másik három állomás is méltó a Metro nagyszerű építkezéseihez. A sBotanicseszkij Sad« állomás mozaik-képe a grandiózus sztálini természetátalakítási tervet tükrözi, a ,NoV0azl0b0'dszkaja« állomás művészi kiképzése a szovjetemberek alkotó munikáját, a szovjet művészet és kultúra sikereit hirdeti, a s>Bjeloiuszkaja Koloevaja;< mozaikja pedig a bjelorussz népnek a hitlerista megszállók elleni hősi harcát és Bjelorusszia háborúutáni gazdasági és kultúrális felvirágzása örökíti meg. A négy új »földalatti palota« a Metro építőinek újévi ajándéka Moszkva dolgozói számára. D

e az új esztendő első munkanapján már a következő év újévi a jár 'ékári dolgosunk: a Nagygyűrü befejezéséhez -lég több vonalat kell építeni és két új >fölalatti palotát* kell bífejezn .i Nyikoláj Gub'Mikov