Uj Szó, 1952. február (5. évfolyam, 27-51.szám)

1952-02-08 / 33. szám, péntek

U J szo 1952 február 8 yiÍLLľikáilUixdzzfrifik íffák »t Őszintén kívánjuk a magyar és szlovák nép barátságát Felszabadulásunkat a barbár fa­siszta elnyomás alól elsősorban a dicsőséges Szovjetuniónak és láng­eszű vezérének, a világbéke legfőbb őrének, Sztálin generalisszimusz­nak köszönhetjük. Ez a. felszabadu­lás hozta meg azt, hogy ma a népi demokratikus Csehszlovák Köztársa­ságban a magyarnyelvű és magyar nemzetsitégü csehszlovák állampol­gárok teljesen egyenjogú polgárok­ként szabadon élhetnek és fejlőd­hetnek. mind gazdasági, mind szo­ciális téren. A nemzetiségi kérdésnek a sztá­lini nemzetiségi politika szellemében való megoldása tette lehetővé, hogy a Duna völgyében élő két szom­széd nép testvérként egymásra ta­lált. hogy a Csehszlovákia földjén élő szlovák és magyar dolgozók kö­zött is végérvényesen megszűnt az ellenségeskedés, a viszálykodás, a nemzetiségi és faji gyűlölet. Mindez már csak mint a mult kellemet­len emléke jut eszünkbe. Ma már felvilágbsodottak a dolgozók és lát­ják, hogy az ellenségeskedést a két szomszéd nép között az akkori ki­zsákmányoló rendszer és kiszolgáló­ik szították mesterségesen azért, hogy a komoly kérdésekről elterel­jék a figyelmet és hogy a pusztulás felé haladó .kapitalizmust mennél tovább fenntarthassák. Szocialista állajnmá kellett vál­nunk ahhoz, hogý a Csehszlovákiá­ban élő nemzetiségek ügye rendeződ­jék, és hogy az ország dolgozói kéz a kézben megindulhassanak a szo­cializmus megvalósulása felé vezető úton, hogy elérjék az életszínvonal általános emelkedését és a tartós békét. , Az életszínvonal tagadhatatlanul nagy mértékben emelkedett. Ma minden dolgozó azzal a biztos ér­zéssel megy munkahelyére dolgoz­ni, hogy magának épít, és hogyha többet termel és olcsóbban, akkor több jut az államnak és több jut a dolgozók asztalára is. Ma már nem kell százezer számra idegen orszá­gokba kivándorolni, vagy vándorbo­tot kézbevéve az országban munkát keresve kóborolni, sem kizsákmá­nyoló kapitalistáknak jóformán éh­bérért dolgozni. Tudjuk, hogy a régi rendszerben a kapitalisták gyá­raikat szüneteltették hosszabb-rö­videbb ideig, hogy ezáltal korlátoz­zák a túltermelést. Nem törődtek azzal, hogy szerencsétlen munkás­testvéreink máról-holnapra kenyér­nélküli munkanélküliekké váltak. Szükségszerű velejáró tünete ez a kapitalista gazdálkodási rendszernek még ma. is az imperialista orszá­gokban, ahol még a kizsákmányo­lók uralkodnak. A kapitalista beren­dezésű államokban a világon több, mint 40 millió munkanélkülit tar­tanak nyilván. A szocialista orszá­gokban ennek éppen az ellenkezője van. A kapitalistáknál a munkásság életszínvonala egyre csökken, ná­lunk pedig állandóan emelkedik. Nálunk a dolgozók szociális helyze­te is olyan rohamosan fejlődik, hogy azt a kapitalista államokban el sem tudják képzelni. Híres für­dőink, üdülőtelepeink mind a mun­kásság, a dolgozók rendelkezésére állnak. Ez természetesen csak egyi­ke a számtalan szociális vívmány­nak. A kapitalisták nem törődnek a dolgozók szociális helyzetének javí­tásával. Nekik más cél lebeg a sze­mük előtt, nekik csak a haszon fontos. Nem igyekeznek kiépíteni a gazdasági élet virágzásának alapját, a nehézipart, hanem ha a rágógu­mi mi gyártása nekik magasabb hasz­not jelent, mint a traktorok gyár­tása, akkor meggondolás nélkül in­kább csak rágógumit termelnek. Lakásberendezési cikkek helyett szi­vesebben gyártanak ágyút, tanko­kat és egyéb hadianyagot, mert ez szerintük sokkal hasznosabb üzlet. Jól emlékeznek még. hogy a máso­dik világháborúban milyen szédü­letes nyereségeket vágtak zsebre a fegyverszállításokkal és önző mó­don ezért akarják kirobbantani a harmadik világháborút is. Ezzel kapcsolatban meg kell em­lékeznem a koreai nép bátor és elszánt felszabadító harcáról. Koreá­ban az amerikai és angol imperia­listák a modern fegyvertechnika minden vívmányával pusztítják az ártatlan emberek, asszonyok, öre­gek és csecsemők százezreit. Igy terjesztík ők a kultúrát a maguk inódja szerint. Egy pillanatra sem felejtjük el a koreai nép szabadság­harcát, mert az ö ügyük a mi ügyünk is. A békét minden körül­mények között és mindenkivel szem­ben meg akarjuk védeni ás meg is védjük. Ehhez pedig azzal járulunk legjobban hozzá, ha a munkahelyün­kön tudásunk íegjobb felhasználá­sával dolgozunk, ha bekapcsolódunk a szocialista munkaversenybe és az élmunkásmozgak-mba ha elmélyít­jük a munkásosztály, a kis- és kö­zépparasztág és a dolgozó értelmi­ség összefogását. Mi a békét óhajtjuk és azt. meg is védjük mert velünk van a világ béketábora és hü szövetségesünk, a hatrlmas Szovjetunió, élén a nagy SzMlinnal. If.j. Reményi József, levelező. Ivanice. Földműveseink segítik építészeti iparuiika i Jó kereseti lehetőségek nyílnak az építészeti ipar újoncai számára, fya teljesítményük is kielégítő. A téli munkaszünet a földmüvelés te­rén lehetővé teszi földmunkásaink­nak a következő évre való előké­születek elvégzését, sőt még szabad idejük is marad, amelyet egyéb munkára használhatnak fel. Mivel töltötték a földművesek szabad ide­jüket a múltban? Faluhelyen oda­haza vagy a vendéglőben üldögél­tek, és beszélgetéssel, vitatkozással ütötték agyon az időt. De nemcsak a földművesek tétlenkedtek, hanem velük együtt az úgynevezett idény­munkások is, akik csak nyáron át tudtak építkezésen dolgozni. Azelőtt a z építészet idénymunka volt és mivel télen nem volt lehetőség az elhelyezkedésre, a munkások nem tudtak keresni. Bizony keserves élet volt ez, míg a szocializmus felépítésének meg­indulása hazánkban el nem hozta nekik is az örömteljes napokat. Ma már az építészet nem idénymunka, hanem egész évi munkaalkalmat és keresetet nyújt. Sőt annyi a munka, hogy még kevésnek is bizonyult a munkások száma. Utánpótlásról kell gondoskodni, amit részben köl­csönös kisegítés által érünk el. Építkezéseink várják és segítségül hívják földműveseinket rövidebb vagy hosszabb időre. Az építkezési munkahelyeken számtalan új arcot látunk falvaink és szövetkezeti tagjaink sorából, olyan munkásokat, akik eddig épít­kezési munkát még nem végeztek. Mondhatjuk, hogy kölcsönösen kel­lemes meglepetést jelent ez. Az ilyen földművesek segitik az építé­szeti ipart és egyúttal saját magu­kon is segitenek. Ezt bizonyítják a kifizetési lapok, mert a teljesítmé­nyük által jó keresethez jutott földművesek a téli hónapokban szép pénzösszegeket juttatnak családja­iknak. Példaképen emiithetem Jozefik János, Cséplő András, Virsinszki József és Michnya István négyta­gú munkacsoportját. Ezek az elv­társak eddig csak fötömüveléss.el foglalkoztak és bár nemrég kerül­tek a récsei HBV építkezésre, tel­jesítményükkel máris a jártas és tapasztalt munkások közé sorolha­tók. Mind munkahelyükkél, mind el­szállásolásukkal és ellátásukkal tel­jesen elégedettek. Az építkezésnek egy már befejezett blokkjában lak­nak. Kérdésünkre, hogy nem sze­retnének-e inkább Bratislavában az új munkásotthonban lakni, azt vála­szolták, hogy az utazgatás, főleg tél idején sok időt venne igénybe és nagy időveszteségeket okozna. Lám, milyen okosan ítélik meg ezek a lelkiismeretes munkások a hiányzás káros következményeit. Tudják, hogy ez hátráltatná a terv teljesítését és természetesen csök­kentené a keresetüket is. Földmű­veseink állandóan hiányzás nélkül dolgozzák le a napi 8 órát, söt még többet is. Szombaton délután haza utaznak állandó lakhelyükre, csa­ládjukhoz Dubnik községbe, de már vasárnap délután visszatérnek, hogy hétfőn reggel frissen és kipihenve jelenhessenek meg munkáhelyükön. Hogy munkájukat milyen lel­kiismeretesen végzik, azt bebizo­nyítja a ledolgozott órák kimuta­tása is, amely szerint mult év december hónapjában mindegyi­kük 231 órát dolgozott le. Igy a csoport minden egyes tagja havi 8.638 Kés-t keresett, ami átlag 303 korona napi, vagyis 37.50 korona órabérnek felel meg. Nor­májukat 150 százalékra teljesí­tették. Hisszük, hogy a következő hónapokban sem maradnak le és bebizonyítják, hogy a rögzített normák mellett téli időben is szor­galmas munkával jó keresethez lehet jutni. Csak jó kedv és jó akarat kell a munkához, ami meg is van a Jozefik-csoport tag­jainál. — Csak lelkiismeretes munkával tudunk munkástársaink részére ha­marosan lakásokat építeni a váro­sokban és a falvakban, de elihez a hiányzásokat is teljesen le kell csökkenteni vagy egészen eltávolí­tani, — mondta Cséplő elvtárs, a csoport tagja búcsúzáskor és szor­galmasan hozzálát munkájához, amelynek eredménye dolgozóink ré­szére új lakásokat jelent, építőmun­kásaink és családjaik részére pedig az életszínvonal efnelkedését je­lenti. KERTÉSZ JÁNOS, Bratislava. A szovjet tapasztalatok segítenek munkánkban A szocializmus felé vezető úton haladunk. Már eddig is nagyon szép eredményeket értünk el és büszkén mondhatjuk, hogy teljesítettük kö­telességünket, mert ezek az eredmé­nyek azt mutatják, milyen roha­mosan épül hazánk. Munkánk­kai, teljesítményeinkkel erősítjük a békét. Nem szabad azonban megfeled­keznünk az imperialisták háborúra uszító táboráról. Gottwald elvtárs mondotta, hogy az imperialisták 1948-ig nem szerettek bennünket, de 1948 után haragjuk egész őrjöngő gyűlöletté változott. És ezért min­dent elkövetnek, hogy elpusztítsák a mi népi demokratikus rendszerün­ket. A mi teendőnk, hogy éberek legyünk. Éberen őrködjünk nehezen kiharcolt békénk és szabadságunk felett. Megfogadtuk Pártunk és kormá nyunk utasításait, és azok szerint dolgozunk a jövőben. Nemes célokért küzdünk, a békés, szebb jövőért. Munka közben állandóan egy céi lebegjen szemünk előtt, hogy minél hamarabb felépíthessük hazánkban a szocializmust. Példát veszünk a Szovjetunióról. Milyen nehezen fogott hozzá a fia­tal szovjet állam hazája felépítésé­hez az intervenciós háború után. Micsoda óriási erő és lelkesedés kel­lett ahhoz, hogy egy olyan elszegé­nyedett, a háborútól teljesen tönkre­tett országot a világ legelső orszá­gává építsenek, Az átvett szovjet tapasztalatok és munkamódszerek hozzásegítenek hazánk mielőbbi felépítéséhez, hogy minél hamarább elérjük célunkat, a szocializmust, mely minden ember­nek a boldog, szabad életet biztosít­ja. BALÁZS SÁNDOR MI MW WI MWtnM M wwwtwiwwwmw Krt a, hiba.? Az ipolysági tejcsarnok vezetői­nek fokozott figyelmet kellene szen­telniük az Egységes Földműves Szö­vetkezetek savöellátásának. Amikor a földműves szövetkezetek alkalma zottai vagy dolgozói bemennek Ipoly­ságra savóért, akkor sokszor órák hosszat kellett várakozniok és még akkor sem volt biztos, hogy kapnak-e savót. Felteszem a kérdést, hogy kié az elsőbbség a savóval való ellátásban, a kujáké-e vagy az Egységes Föld­műves Szövetkezet tagjaié? A tej­csarnok vezetői és személyzete úgy látszik nem törődik azzal, hogy a szövetkezeti dolgozók traktora órá­kat vesztegel a tejcsarnok udvarán. Ha a dolgok mélyére tekintünk, akkor megállapíthatjuk. hogy a ku­lákok előnyben részesítésével a szö­vetkezet nagyon megkárosodik, mert ha összeszámoljuk a tejcsarnok előtti veszteglés tétlen óráit, akk 0r bizony sok ezer korona kárt állapít­hatunk meg. Kérjük ezért, hogy a jövőben az ipolysági tejcsarnok Ve­zetői küszöböljék ki ezt.\ hibát és gondoskodjanak arról hogy a savó­ellátás elsősorban a szövetkezeti dolgozók megelégedésére történjék. VILLANT LÁSZLÓ levelező, Ipolynagyfalu. Az 1952-es pártiskolázási év sikeréért A kékkői járás 1952 január 31-én gíti ötéves tervünk sikerét, ami élet­tartotta évzáró közgyűlését. A járái minden falujából megjelentek a helyi pártszervezet elnökei. A megnyitó beszédet Cupci elv­társ, a járási pártszervezet elnöke mondotta, aki beszédében rámuta­tott arra. hogy az 1951-es évben a pártiskolázást nagyon elhanyagolták. Ne m fordítottak elég gondot az üze­mi és a helyi pártszervezetek sem az iskolázásra. Sőt egyes helyeken még taggyűlést sem tartottak. Beszédé­ben hangsúlyozta, hogy minden pártfunkcionáriusnak és párttagnak szívügyévé kell tenni, hogy az 1952-es pártoktatási év nagyobb sikerrel záruljon. Minden párttagnak tisztában kell lennie a marxista-leninista alapfogalmak ­kai és tántoríthatatlan harcosává kell lennie a világ béketáborának Minden kommunistának jó példá­val kell előljárnia mind a munkában, mind a tanulásban. Nem elég, hogy­ha valaki j ál dolgozik, normáját jól teljesíti, hanem tudatában kell lennie annak is, hogy minden százalékkal melyet normáján felül teljesít, előse­Az ipolysági helyi rádió az agitáció és a népművelés tevékeny eszköze Az ipolysági helyi nemzeti bizott­ság különös gondot fordít az ipoly­sági helyi rádióra, amely ügyesen irányított működésével nagy nép­szerűségre tett szert a dolgozók közt. A műsoradásban már nem szorítkoznak csupán helyi közlemé­nyek felolvasására és indulók köz­vetítésére, hanem ma már rendsze­resen ismétlődő adásokban foglal­koznak a hazai és külföldi politikai eseményekkel, tájékoztatják a hall­gatókat a szocialista építkezések munkamenetéről, üzemeink, EFSz­eink, dolgozóink elért sikereiről. Nagy népszerűségnek örvendenek a Szovjetunióval foglalkozó adások, a békemüsor, az iskolai és kultúr­azemle, de talán a legnépszerűbbek a szombatonként ismétlődő kritikai adások ..Akinek nem inge, ne vegye magára" címmel. A helyi rádió kri­tikai megjegyzéseivel rámutat az egyes üzemekben, üzletekben vagy más munkahelyeken mutatkozó hiá­nyosságokra, rendetlenségekre és hibákra, általában mindenre felhív­ja a figyelmet, ami a városban tör­ténik, hogy igazságos és épitó kri­tikával segítse megtalálni a javulás útját. Hasonló jó eredményeket mutat fel a helyi rádió agitációs tevé­kenysége is. A Csehszlovák-szovjet Barátsági Hónapban bekapcsolódott a szövetség tagtoborzási akciójába és a népi orosz nyelvkurzusok pro­pagálásába, Résatvett a Csemadok tagtoborzási akciójában és a sajtó terjesztésében is. Január 1-én új ze­nés műsort is bevezettek a helyi rádióban „Jó munkáért szép muzsi­kát" címmel, amelyben a legjobb eredményeket elért ipolysági dolgo­zókat köszöntik haladószellemü da­lokkal. Nemrégiben az ipolysági ál­lami birtok kitüntetett munkásait üdvözölte a helyi rádió. Ipolyság bebizonyította, hogy a helyi rádió megfelelő irányítás mel­lett valóban az agitáció, a kritika és a népnevelés hatékony eszközé­vé válhat. , TÓTH TIBOR, tanító, Ipolyság. 1 színvonalunk emeléséhez vezet. Csak úgy válhatunk jó párttagok­ká, ha tanulmányozzuk a Szovjet­unió Kommunista (bolsevik) Párt. jának történetét és a marxista iro­dalmat, amelyből levont tapasztala­tok alapján fel tudjuk vermi a harcot a reakció maradványai ellen. Beszélhet d Szabad Európa, vágt­áz Amerika Hangja, csírájában fojtjuk el a reakció minden erőfe­szítését. Nem engf.,ljül» megakadá­lyozni békés építőr"unKánkat. Most magunknak építünk és kezünkben van a munka és tudás fegyvere. A gyűlésen minden pártszervezet elnöke kötelezettséget vállalt, hogy terjeszteni fogja a pártsajtót, a Pravdát és az Uj Szót, hogy minden dolgozó asztalára eljusson a kommu­nista sajtó. Mi a pártsajtó feladata? Hogy dolgozóinkat tájékoztassa a szocializ­mus építésében elért sikerekről, hogy az elért eredmények láttán minél többen kapcsolódjanak be a sztaha­novista. és élmunkásmozgalomba, amely a szocialista munka Ifiktető ereje. A pártsajtó levelezőinken keresz­tül rámutat a szocializmus építésé­ben előforduló hibákra is, mely hi­bákon okulva megakadályozhat­juk a reakció szabotáló munkáját és ezek kiküszöbölésével hamarább felépíthetjük a szocializmust ha­zánkban. A pártiskolázás keretén belül fel kell világosítani minden párttagot ötéves tervünk nagy feladatairól, mind az ipar, mind a mezőgazdaság terén. Ezt csak úgy tudjuk tnegval ásítani, ha a mezőgazdaságba is bevezetjük a nagyüzemi gazdálkodást, mert csak igy tudjuk a falusi dolgozók munkáját a gépek segítségével meg­könnyíteni és életszínvonaluk emelé­sét biztosítani. B. 3.

Next

/
Thumbnails
Contents