Uj Szó, 1952. február (5. évfolyam, 27-51.szám)

1952-02-08 / 33. szám, péntek

1952 február 8 U J SZÖ Elindultunk a helyes úton, amelyről soha senki nem téríthet le bennünket Esztendeje annak, hogy az aranyosi szövetkezet közös vagyona még alig két lóból, az összeadott gazdasági szerszámokból, egy pár anyasertésből és 17 szarvasmarhából állott Viszont ebhez a kis marhaállományhoz a földterület arányla elég nagy volt. A szövetkezeti tagok száma ugyan kitett 149-et, de ebből csak 33 aktív dolgozó tagra számíthattak. Ezek szerint a mult év kezdetén egy dolgozó tagra 786 munkaegység ledolgozása esett. Ezzel a kis erővel fogtak hozzá a közös gazdálkodáshoz, de pár hónap múlva mintaszerűen lefektették a szövetkezet alapjait. Ez a kis csoport teremtette meg a jobb életet Csallóközaranyos parasztságának. Odaadó munkával és kemény akarattal már a tavaszi munkálatoknál bebizonyították, hogy közös munkával és jó szervezéssel sokkal könnyebben és jobban lehet a földeket művelni. A szovjet kolhozisták munkamódszereit elsajátítva, mindenben ragaszkodtak a terv betartásához. Idejében elvetettek, az idejében földbe került mag pedig meghálálta a szövetkezet dolgozóinak becsületes munkáját. Ragadjunk csak ki az aranyosi szövetkezet mult évi gazdasági tervezetéből egy részt. A tervek szerint búzában az előík«myzott 21 mázsás hek.áronkénti íloza/m helyett 23 mázsa búzát termeltek ki hektáronként. A további termelési táblázat is azt mutatja, hogy lényegesen magasabb hektárhozamot értek el a tervezettnél. Tervezett Kitermelt hozam hozam hektáronként tavaszi árpa 20 q 25 q zab 19.50 q 18.50 q cukorrépa 210.— q 293 q kukorica 23 q 31 — q dohány 17.— q 11.— q A bö terméshozam elérésével a szövetkezet dolgozó tagjainak biztosítva van éri kenyerük, azonkívül a gabonabeadásnál mindenből többet szolgáltattak be. Mégpedig a következőképpen; búzából az előirt 400 mázsa helyett 1.241 mázsát, árpából 140 mázsa helylett 584 q-t, zabból 20 mázsa helyett 47 mázsát adtak dolgozó népünknek. Cukor répából 2630 mázsa volt előírva s majdnem annak kétszeresét, 4102 mázsát szolgáltattak be. Cséplés után megváltozott a falu. A szövetkezet jó eredményeit látva az egyénileg gazdálkodók nap nap után jelentkeztek a szövetkezetbe, mert látták, hogy a közös gazdálkodással jobb eredményeket és magasabb hektárhozamot érhetnek el. Ahogy szaporodott a szövetkezet tagjainak száma, úgy erősödött gazdaságilag is a szövetkezet. Az állatállomány megnövekedett, növendék sertéseket vásároltak, amelyek részére régi épületeket alakítottak át és sertéshizlaldát létesítettek. Fölélénkült az egész falu. Mindenki a szövetkezetről beszélt. Az utcán a határban, ha egy kis idő jutott a beszélgetésre máris a szövetkezetről folyt a SZÓ. Ezek a beszélgetések azután többnyire úgy végződtek: „Holnap reggel megyek az irodába, kitöltőm a belépési nyilatkozatot.ľ Fogytak a belépési nyilatkozatok, a tagok száma pedig szaporodott, a szövetkezet erősödött. Annyira megnövekedett a tagok száma, hogy a mult év augusztusában már 239 tagja volt. A földterület nagysága pedig 500 hektárról 1.107 hektárra emelkedett. Ezek az előzmények azután a mult év őszén szükségessé tették, hogy a vföldeket rendezzék, tagositsák. A tagosítás után fokozottabb erővel láttak hozzá az ősziek elvetéséhez. így azután .az egész évi sikeres munkák után a szövetkezet dolgozói eljutottak odáig, hogy ma boldogan mondhatják: Elindultunk a helyes úton, amelyről soha senki nem téríthet le bennünket. Falunk halad a szocializmus felé. A hosszú téli estéken mindig zsúfolva volt a szövetkezet irodája. Kíváncsian és nagy érdeklődéssel várták a zárszámadás eredményeit, amely sokkal jobban sikerült, mint ahogy tervezték s ebből a tiszta jövedelembői kapott kereset meghozta a szövetkezet tagjai részére a boldog és örömteli életet. Egy év leforgása alatt akkora lett a közös vagyon, amekkorára nem is számítottak és sokak előtt bizony hihetetlennek látszott. Pedig minden a legpontosabban úgy van, ahogy a szövetkezet éwégi zárszámadásaiból kitűnik. A leltározásnál kimutatott közös vagyon a kivetkezőképpen alakult december 31-ig: 167 sertés, 81 szarvasmarha, 39 ló és 52 darab tyúk, ami pénzértékben átszámítva 646.000 korona. Tehát milliós vagyonnal rendelkezik a szövetkezet, mert még a következő vagyona van: takarmányokban 535.392 Kés, vetőmagban 60.750 korona, különféle készletekben 815.615 korona, épületekben és más Ingatlanokban 4,274.799 korona. Az 1951. évi tisz, ta jövedelemből oszthatatlan alapra 248.397 korona, szociális alap 133.779 korona, kulturális alapra pedig 30.000 koronát irányzott elő a szövetkezet. Azonkívül van még az egész évi előlegekre kifizetett összeg és ehhez jön a tiszta jövedelem, amibő a szövetkezet dolgozói aszerint részesülnek, ki hogyan vette ki részét a munkákból s mennyire járult hozzá a közös vagyon gyarapításához. A gazdasági és termelési tervek szerint egy munkaegységnek az értékét 130 koronára tervezték. Előlegként 78 koronát kaptak a tagok egy munkaegység után. az osztaléknál pedig 46 korona jutott minden munkaegységre, ami összesen 124 korona, ehhez jön még a munkaegységek után kapott természetbeniek pénzértéke, amit 20 koronába számítottak. Ezek szerint a tervezett 130 korona helyett 144 korona * lett a munkaegység értéke. Annak ellenére, hogy a szövetkezetnek az őszi terményeknél több mint egymilliós kára volt, e kár következtében mégsem csökkent a munkaegyeégek értéke, mert amint az előbbiekből láthatjuk, 14 koronával emelkedett. Ha ez a kár nem éri a szövetkezetet, még szebb jövedelme lett volna s így égy munkaegység értéke elérhette volna a 160 koronát is. Mindez azzal magyarázható, hogy ha veszített is a szövetkezet azzal, hogy dohánytermésének egyrésze tönkrement, a többi terményekből viszont jóval magasabb volt a jövedelem a tervezettnél. Gazdaságosan bántak a munkaegységekkel is. Nem írták a munkaegységeket csak úgy hasból, mint egyes szövetkezetekben csinálták, hanem pontosan ellenőrizték a ledolgozott munka mennyiségét és minőségét s így minden tagot aszerint jutalmaztak, ahogy dolgozott. A mult évben tervezett 25.819 munkaegységből csak 21.764-et használtak fel, noha sok olyan munkát kellett végezni a mult év folyamán, amire nem is volt munkaegység tervezve. Mégis 4054 munkaegységet takarítottak meg egy éven át. Most már érthető, hogy a csallóközaranyosi szövetkezet dolgozói milyen úton jutottak el ahhoz a nagy naphoz, amikor már kezükben érezhették becsületes munkájuk eredményét, a sok ezrest. A szövetkezetben mindenki saját gazdája. Aki jól dolgozik, jól is él. — Az első naptól kezdve, amióta a szövetkezetben dolgozom, — mondotta Aranyosi István, amikor az osztalékot átvette, — tudtam azt, hogy a mi életünk akkor lesz szebbj ha éppen úgy, mint a szovjet kolhozisták, egymást megértve fogunk dolgozni. Négy évig voltam a Szov. jetuniőban és egy Novy Gorovka város melletti kolhozban dolgoztam. Két szememmel láttam és tapasztaltam, hogy milyen jól élnek a szovjet kolhozisták és mennyire a szívükön viselik a kolhoz ügyeit. Feltettem magamban, hogyha hazamegyek a mi falunkba én leszek az első, aki beiratkozom a szövetkezet be. Ugy is cselekedett Aranyosi István. ö volt a szövetkezet első tagja. Fiatal, életerős ember, nem húzta ki magát sohasem a munkából, ott, ahol a legnagyobb szükség volt munkaerőre, mindig segített. Ha kellett a teheneket gondozta, ha pedig a sertéshizlaldában volt szükség munkaerőre, ott is megállta a helyét. Munkáját mindig becsületesen végezte s így a mult évben 527 munkaegységet dolgozott le. Munkaegységei után 41.322 korona előleget kapott, amikor pedig átvette az osztalékot — 24.080 Kés-t — ezeket mondotta: — A legszebb rádiót fogom megvenni, azonkívül politikai vonatkozású könyveket vásárolok, hogy még

1 jobban elsajátítsam a marxlenini tanokat, ami nagy segítségemre lesz majd a szövetkezeti életben. Családom részére az élelem biztosítva van. Kenyerünk van bőven, két mázsán felüli hízóból pedig annyi zsír és hús lesz, hogy nem kell feleségemnek azon törni a fejét, hogy miből fog főzni. Lesz is mit aprítani a tejbe Aranyosiéknál, mert ezen a szép őszszegen kívül még a természetbeniek is hozzájárulnak az Aranyosi család boldog életéhez. Nem lesz gondjuk ebben az évben semmire sem, mert amire csak szükség van egy háztartásban, mindent kaptak a szövetkezettől. Búzát 750 kg-ot, árpát 350 kg-ot, kukoricát 300 kg-ot kaptak a munkaegységek után. _ Azonkívül a szövetkezet cukorrépa termése után cukrot is kaptak a szövetkezet dolgozói. így Aranyosi István 11 kg cukrot kapott, tehát mindenféle terményből, me lyet a szövetkezet termelt, minden tag megkapta a munkaegységre járó természetbenit. Bor, dió, mák és zöldségféle is van — egyszóval semmi sem hiányzik a szövetkezet dolgozóinak az éléskamráiból. A szebb és emberhez méltó életért küzdött hosszú éveken át Horváth György is. Nem fiatal már,'de az ő 67 évével 402 munkaegységet dolgozott le a szövetkezetben. — Boldog vagyok, hogy megérhettem ezt az időt. — így fejezte ki örömét, amikor átvette az osztalékot. Horváth György — aki már az első köztársaság ideje alatt tagja volt a kommunista pártnak, — sokat szenvedett a múltban. Fillérekért dolgozott Veres földbirtokos úrnak. Három gyereket nevelt fel, azt lehet mondani semmiből... Mennyivel másképp él már öregségére. Horváth bácsi is. A szövetkezetben egész évben megkeresett 31.361 koronát, az osztalékja pedig 18.490 korona volt. A természetbeni járandóság pedig 293 kg búza, 226 kg áipa, 223 kg kukorica, 8 kg cukor, 35 liter bor és egy liter pálinka. Ebből a szép jövedelemből minden tekintetben biztosítva van Horváth bácsi élete. Idősebb Runa János családjával együtt március óta dolgozik a szövetkezetben. Nagy a család, de nem kell az apának attól tartania, hogy nincs miből ruháznia a gyerekeket, mert a szövetkezetben kapott évi előleg meghaladta a 93.909 koronát ós ebből bőven jut mindenre. Az osztalék pedig, ami 53.388 korona volt, egyenesen óriási segítség a családnak. Hát még a természetbeni jutalmazás! Elég csak a cukrot felemlíteni, amiből több mint 25 kg-ot kapott a család. Csallóközaranyos dolgozó parasztsága az idáig elért sikerek után remény-teljesen indul az ötéves terv negyedik évébe. Ebben az évben még nagyobb feladat hárul dolgozó parasztságunkra. Ezt jól tudják Csallóközaranyos földművesei is és ebben az esztendőben még szebb eredményeket és még nagyobb hektárhozamot akarnak elérni. MÉRV FERENC. Az osztályharc nem paragrafuskor c J± z utóbbi időben az üj Szóban megjelent kritikáimra nagy ricsajt csaptak az érintettek. Sőt még az elv-, társak közül is akadtak olyanok, akik szemrehányást tettek és azt mondották, hogy ne vádoljak addig senkit feketézéssel, amíg kézzelfogható adat nincs a kezemben. Ugy látszik sokan nem tudják, hogy az osztályharc nem paragrafusharc. Az az idő, amikor mindenre találtak kibúvót valamilyen paragrafusba kapaszkodva, elmúlt. Az elvtársaknak pedig emlékezniük kellene arra, amikor 1932-ben egy tüntetés alkalmával elkaptak bennünket a zsaruk, azok aztán egyáltalán nem kértek kézzelfogható adatokat, hanem adtak adagokat. Pedig mi akkor semmit sem csináltunk, mert a rendőri készültség miatt nem lehetett többnek csoportosulni, mint kettőnek. Az egyik elvárssal ketten, mentünk á néptelen utcán, amikor egy kapu alól elénk állt két rendőr és azt kérdezték, hogy mit keresünk a városban. Mi azt felettük, hogy feljöttünk venni egyetmást. Nekik azonban nem kellett „adat". Megkérdezhették volna, van-e pénzünk a vásárlásra, de ők még erre sem voltak kíváncsiak Igaz, hogy csak egy koronát találtak volna nálunk, amit azért vittünk magunkkai, hogy ha megéhezünk, vehessünk rajta lókolbászt. Egyszóval a két rendőr átlátott rajtunk és tudta, hogy nem vagyunk valami nagyon vásárlóképesek. Nem is vesztegettek ránk több szót, beirányítottak bennünket a Rittinger vaskereskedés kapuja alá és ott aztán ők szolgáltak nekünk adatokkal. A burzsoázia kiszolgálói bizony nem csináltak lelkiismereti kérdést abból, hogy a proli ..adatok alapján" lesz-e összeverve vagu anélkül. Most pedig egyes elvtársak annyira ragaszkodnak a „kézzelfogható" adatokhoz. Talán elfelejtették már az elvtársak azt, hogy 1932 februárjában a burzsoázsia rendőrei ott a kapu alatt alaposan elláttak bennünket Minden adat nélkül is világos, hogy abban a bizonyos kritikában felemlített értékes nagy sertés novemberben nem büdösödhet meg a vágóhídon. Nem vagyunk annyira ostobák, hogy ilyesmit elhigyjünk. Különösen most nem, amikor a húsra és a zsírra olyan nagy szüksége van munkásosztályunknak, hogy a rábízott nehéz feladatokat teljesíteni bírja. Ahogy a burzsoázia kiszolgálói átláttak rajtunk, úgy mi is átlátunk a spekulánsok és a reakciósok mesterkedésein. Ahogy a burzsoázia nem sokat teketóriázott velünk, úgy mi sem takargathatjuk azokat, akik bűnös tevékenységükkel szocialista államunk rendszerét ássák alá. Ahogy a burzsoázia másféle mértékkel mérte a munkást, mint a kizsák_mányolót, úgy nekünk sem lehet a „törvény előtti egyenlőséget" szószérint betartanunk. Mert hiszen a törvény. akkor csak papíron volt meg. de éppen a burzoázia volt az. aki felrúgta. Most azok hivatkoznak leginkább a Jörvényesség"-re, „rendőr"-re. „jegyelem"-re, akiknek szorul a kapcájuk, de akik annakidején velünk szemben nem sokat adtak ezekre a ..csekélységekre". Nem elvtársak, itt nincs helye a vénasszonyos sopánkodásnak, a félremagyarázott humanizmusnak. Éppen az osztályellenség az. amely megmutatta, hogy ha hatalomra tör, nincs kegyelem, nincs adatkeresés, nincs humanizmus a munkásosztály részére, csak akasztófa és golyó. Elvtársak. ne felejtsetek és örködjetek. KOVÁCS IMRE, Vilke Nagyobb gondot az egészségügyi előírások betartására A toraaljai járásban az egészségügyi előadók hanyagul végzik feladataikat. Eszükbe sem jut, hogy körülnézzenek a falvakban és megakadályozzák az olyan eseteket, ami például Rimaszécsén történt. Rimaszécsen .ugyanis az elhullott baromfiakat kidobálták a kertbe, vagy pedig a Rima-folyóba. Természetesen a szabadban rothadó baromfi-hullák csak terjesztik a betegséget. Ugyanez a helyzet Keesöri is. Az egészségügyi előadók itt sem törődtek a legelemibb egészségügyi feltételekkel sem. Baromfihullát itt is minden útszélen találni. Úgyszintén a trágyáié kezelését is teljesen elhanyagolják a faluban. Mit várhatunk az olyan baromfiaktól, amelyek friss víz helyett trágyalevet isznak? Jól tudjuk, kit terhel a felelősség. Az egészségügyi előadóknak ezek'<et az eseteket ki kellene vizsgálniok és még kellene tenniök minden szükséges lépéseket. Nekik ez azonban eszükbe sem jut. Végül pedig a körorvosok munkájáról szeretnék megemlékezni. Véleményem szerint ők sem tesznek meg mindent, ami kötelességük lenne. Havi látogatásaikat felületesen végzik és nem jut eszükbe, hogy az egyes falvakban illetékes helyen legalább is megemlítsék a tisztaság fokozásának szükségességét. KOZLOK LÁSZLÓ, Rimaszécs A libádi állami birtokon készülünk a tavaszi munkákra A libádi állami birtokon az őszi munkák befejezése után az volt a legfontosabb feladat, hogy a következő gazdasági évre elegendő munkaerőt biztosítsunk. Ez a törekvésünk sikerrel is járt, mert 50 munkást sikerült szerződtetni, akikből elsősorban is Kovács Ferenc csoportvezetővel összeállítottunk egy 21 tagú aratócsoportot. A többi munkás pedig a kőhidgyarmati intézőséghez tartozó gazdaságokon végzi el a legsürgősebb mezei munkákat. Mivel az őszi munkákat idejében elvégeztük, volt időnk rá. hogy a cukorrépa alá a harmadik, az őszi mélyszántást is elvégezzük. Utána pedig hozzá fogtunk a trágya hordásához, ami szintén jól haladt, mert február 5-ig 20 hektárt megtrágyáztunk és ebből a földből mielőtt még a hó leesett volna, 10 hektárt saját fogatos erőinkkel meg is szántottunk. * A munkákat, így már a trágyahordást is normák szerint végezzük. Ebben a munkában jó példával jártak elől Benovics József és Olvecski József, akik normájukat 120%-ra teljesítették. és természetesen ennek megfelelő fizetésben is részesültek Látták ezt a többi fogatosok is, aminek az lett az eredménye, hogy a munka megjavult és normáját minden egyes fogatos 120%-ra teljesíti. A téli munkák közé iktattuk a kosárkötést is, hogy a gazdaságunkhoz tartozó kertészeteket elegendő kosárral el tudjuk látni. Ebben a munkában is verseny indult meg, amibe eddig Kovács Ferenc és Ipolyi Fülöp vezetnek. A kosárkötéshez szükséges vesszők gyűjtésével egybekötöttük, hogy 25 000 darab dugványvesszőt válogassunk ki, amit az egyébként hasznavehetetlen de arra megfelelő helyen elültetünk, hogy így a jövőre is biztosítsuk a kosárfonáshoz szükséges vesszőt. Amellett, hogy végezzük a téli munkákat, felkészülünk a tavaszi munkákra is, hogy aztán majd az első tavaszi nap beköszöntével teljes lendülettel foghassunk hozzá a tavaszi munkák megkezdéséhez. MIHÁLY RUDOLF a libádi állami birtok dolgozója A földművelésügyi minisztérium felhívása Az idén állami birtokainkon bevezetik a fiatal szarvasmarhák legeltetését. Ehhez azonban sok és megfelelő emberre van szükség. A földmüvelésügyi minisztérium felhívja mindazokat akik érdeklödnek ez iránt, vagy pedig már vannak tapasztalataik az állatok legeltetésében, hogy jelentkezzenek az állami birtokok kerületi igazgatóságának káderosztályárf. Mindazok, akik felvételt nyernek, rövid iskolázáson mennek át, hogy megszerezzék a szükséges ismereteket és tapasztalatokat. A legeltetök kereseti feltételei nagyon előnyösek, mindegyiknek jó jövedelmet biztosítanak. A földmüvelésügyi minisztérium kéri az érdeklődőket, hogy haladéktalanul jelentkezzenek, hogy mennél előbb meg lehessen kezdeni az előkészületeket a növendékállatok legeltetésére.