Uj Szó, 1952. február (5. évfolyam, 27-51.szám)

1952-02-08 / 33. szám, péntek

» 1952 február 8 ÜJSZÖ Malik elvtárs nyilatkozata az ENSz-közgyűlés hatodik ülésszakának munkájáról Malik elvtárs az ENSz-közgyülés hatodik ülésszakának, plénáris záróülésén adott nyilatkozatában a következőiét mondta: — A Szovjetunió küldöttsége nevében erről a szónoki emelvényről akarok köszönetet mondani a szabadságszerető francia, népnek azért a vendégszeretetért, amelyben már másodszor részesítette a kijzgyülést. Külön köszönetet akarok mondani a "•'francia népnek meleghangú és baráti leveleiért és felhívásaiért és azért, mert számos küldöttsége kereste fel a szovjet delegációt és más országok delegációit és követelte a békét, követelte, hogy a közgyűlés hozzon konkrét határozatokat az atomfegyver eltiltására, a fegyverzet csökkentésére, intézkedéseket követelt az új világháború megakadályozására és a népek közötti baráti kapcsolatok elmélyítésére.' Ez fokozta • lelkesedésünket a békéért, a háború veszélye ellen vívott harcunkban. Malik elvtárs — miután megemlékezett a közgyűlés elnökének, titkárságának és orosz szekció fordítóinak munkájáról — a következőket összegezte az ülésszak tanácskozásainak eredményeit: Ami az ülésszak munkájának eredményeit illeti, nem indokol; a közgyűlés VI. ülésszakának munkáját Sikeresnek tekinteni. A közgyűlés az amerikai küldöttség-vezette amerikai csoportosulás ellenállása következtében" egyetlen olyan határozatot sem tudott hozni, amely a nemzetközi béke és biztonság igazi megszilár ditására, a fegyverkezési verseny megszüntetésére, a nemzetközi feszültség enyhítésére irányulna. A szovjet küldöttségnek az új világháború veszélyének elhárítására, valamint a béke és a népek kö zötti barátság megszilárdítására irányuló intézkedésekről szóló konkrét javaslatait az angol-amerikai tömb, mindenekelőtt az USA és Anglia küldöttsége elutasította. Az angol-amerikai tömb elvetette az atomfegyver eltiltásáról és a tilalom fölötti szigorú nemzetközi ellenőrzés bevezetéséről, az öt nagyhatalom fegyverzetének egy év alatt egyharmaddal történő csökkentéséről és az öt nagyhatalom közötti békeegyezmény megkötéséről szóló javaslatot is. Mindezek helyett a három hatalom az USA, Anglia és Franciaország üres és tartálmatlan határozati javaslatát kényszerítették a közgyűlésre. Ez a határozati javaslat lényegében a közönséges fegyverzet összeírásáról és leltározásáról szóló, hamis javaslatokkal cseréli fel az atomfegyver eltiltását és a fegyverzetek csökkentését, és távoli meghatározatlan időre halasztják el az atomfegyver haladéktalan eltiltásának és a fegyverzet, valamint a fegyveres erők lényeges csökkentésének kérdését. Az USA küldöttsége — folytatta Malik elvtárs — Anglia és Franciaország küldöttségével együtt megakadályozta a rendikívül fontos koreai kérdés megtárgyalását. Ezek a küldöttségek azzal a céllal hiúsították meg a kérdés megvitatását, hogy továbbra is szabad kezet biztosítsanak maguknak a koreai amerikai-angol agresszió folytatásában és a távolkeleti agresszió kiterjesztésében. Elutasították több országnak azt a követelésé; is, hogy a közgyűlés vizsgálja meg a marokkói kérdést. Hogy az ENSz-t továbbra is az USA agresszív politikájának álcázására használhassák fel, rákényszerítették a közgyűlésre az úgynevezett »kollektív intézkedésekröl« szóló határozati javaslatot is. Az angol-amerikai tömb minden eszközzel megakadályozta, hogy a közgyűlés konkrét határozatokat hozzon a nemzetközi béke és biztonság megszilárdítására és az új világháború megakadályozására irányuló intézkedésekről, és másodrendű, csekély jelentőségű kérdésekre, olyan rágalmazó és provokációs kérdésekre terelte a közgyűlés figyelmét, mint például a titóisták és a Kuomintang klikk cselszövénye volt. Az USA és Anglia küldöttsége a gyarmattartó imperialista államok képviselőjeként demagóg módon emberi jogokról prédikált, de makacsul ellenezte és a szavazásnál megakadályozta, hogy az emberi jogokról szóló egyezménybe foglalják a következő szavakat: »Minden népnek joga van az önrendelkezési*:« így térnek el az angoloknál és az amerikaiaknál a szavak a tettektől. Az USA és Anglia ezzel kapcsolatban szégyenletes vereséget szenInterpellációk a francia parlamentben NyugatNémetország újra fellegy vérzésé kérdésében A „Liberation" című újság híre szerint, a haladó republikánusok szövetségének tagjai interpellációt nyújtottak be a kormányhoz. Nyugat-Németország felfegyverzésével kapcsolatban. Rhone megye képviselője, Pierre Cot, azt követelte, hogy a kormány világos álláspontot foglaljon el az európai hadsereg felállításáról szóló tárgyalásokban, mert az európai hadsereg kiépítésének célja a germán militarizmus felújítási, és a nemzetközi helyzetben lévő . feszültség fokozása. Gilbert üe Chamberun képviselő felszólalásában rámutatott arra, hogy Nyugat-Németország újrafelfegy vérzésé Franciaország biztonságának és az egész világ békéjének ínoly veszélyeztetését jelenti Ezenkívül interpellált azon intézke dések ügyében is, amelyeket Bernal tanár, a kiváló angol tudós és a béke világtanács tagja ellen foga natošítottak, akinek 1952 február másodikán, mikor kiszállt a repülő gépből, megtiltották, hogy francia területen tartózkodjon. foglalat és most közgyűlési határozattal megerősített magasztos és nerieš élvekre szavazott. Ez azt bizonyítja, hogy ha meg van a jóakarat, akkor az ENSz és a közgyűlés rendelkezik olyan eszközökkel, amelyekkel hatást gyakorolhat az imperialista gyarmattartó hatalmakra. Ez arról is tanúskodik, hogy a közgyűlésnek vannak eszközei arra, hogy kényszerítse az amerikai agresszorokat az agresszív politika meszüntetésére és arra, hogy térjenek a -normális nemzetközi kapcsolatok megteremtésének útjára. Sajnos, ezen az ülésszakon a közgyűlés nem élt ezekkel az eszközeivel és lehetőségeivel. Befejezésül Malik elvtárs nyilatkozatában a következőket jelentette ki: Figyelembe véve a felsorolt tényeket, teljesen indokolt annak megállapítása, hogy a közgyűlés VI. ülésszakának munkája a nemzetközi béke és biztonság megszilárdítása szempontjából eredménytelen. Sőt, az amerikai-angol tömb által a közgyűlésre kényszíritett határozati javaslatok nem az amerikai agresszió megszüntetését, hanem ösztönzését és kiterjesztését szolgálják. Azok, akik az ülésszak állítólagos sikeréiről próbálnak beszélni, szándékosan elferdítik a valóságot, hogy félrevezessék a világ népeit, vagy teljesen indokolatlan a béke ügyére ártalmas illúziót keltenek. Fokozódó érdeklődés világszerte a moszkvai nemzetközi gazdasági értekezlet iránt AZ ENSZ-KÖZGYtTLÉS BEFEJEZTE ÜLÉSSZAKÁT Február 4-én az ENSz közgyűlésének plenáris ülése a közgyűlés bizottságai által elfogadott több határozatot tárgyalt meg. A délutáni ülés túlnyomó részét a társadalmi, humanitárius és kultúrális bizottságnak az úgynevezett emberi jogok nemzetközi egyezménytervezetéről szóló határozata töltötte ki. A londoni rádió jelentése szerint védett. A közgyűlés túlnyomó I február 5-én, kedden, az ENSz-köztöbbsége az ENSz alapokmányában | gyűlés befejezte hatodik ülésszakát. A nép Adenauer lemondását követeli Németország Kommunista Pártja elnökségének nyilatkozata A munkások tiltakozó sztrájkjai. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság szakszervezeti és szövetkezeti szervezetei, valamint ipari és kereskedelmi köreinek képviselői nagy érdeklődéssel tekintenek a közelgő moszkvai nemzetközi gazdasági értekezlet elé. A köztársaság gazdasági köreinek különösen érdeke a gazdasági kapcsolatok megteremtése más országokkal, minthogy az amerikai agresszorok támadása óriási károkat okozott az ország népgazdaságának. A közelgő moszkvai értekezlet igen nagy érdeklődést kelt azokban a japán üzleti körökben, amelyeknek érdeke a normális kereskedelmi kapcsolatok megteremtése a Szovjetunióval, a Kínai Népköztársasággal és a többi szabad országgal. Január 18-án tartották meg az üzleti körök képviselőinek értekezletét, amelyen elhatározták, hogy a világgazdaság kérdéseivel foglalkozó tanácsot szerveznek és ezt bekapcsolják a moszkvai értekezlet előkészítésébe. A tanács képviselői január 27-én Osakában tanácskozást tartottak, amelyen tizenegy nagyiparos és pénzügyi szakértő vett részt. Megegyeztek abban, hogy Japán küldötteinek részt kell venniök a moszkvai értekezleten. Aktív tevékenységet fejtenek ki a moszkvai nemzetközi gazdasági értekezlet előkészítése során a japán szakszervezetek is. A fémmunkások szakszervezetének és a kormányhivatalok alkalmazottai szakszervezetének végrehajtó bizottsága határozatot hozott, hogy az értekezletre delegálják a japán szakszervezetek képviselőit is. A japán sajtó többször jelentette, hogy a külügyminisztérium nem adja meg az útlevelet a Moszkvába készülő küldötteknek. A kormány azonban érzi, hogy az egyenes tilalom hatalmas tiltakozást keltene és ezért —• mint az Asa-hi című lap jelenti — igyekszik rábeszélni" a meghívottakat, hogy ne vállalják a részvételt. Ezek azonban szilárdan elhatározták, hogy részt vesznek a moszkvai nemzetközi gazdasági értekezleten. A latinamerikai országokban is fokozódik az érdeklődd a moszkvai nemzetközi gazdasági értekezlet iránt. A brazíliai Imprensa Popular című lap megállapítja: „Mindazok a gazdasági körök, amelyeknek nem érdeke a háború, a Kelet és a Nyugat közötti széleskörű és korlátlan áruforgalom megteremtését követelik". A nemzetközi gazdasági értekezlet előkészületeivel kapcsolatban a holland gazdasági körök egyre nyomatékosabban követelik a kereskedelmi kapcsolatok kiépítését a Szovjetunióval és a népi demokratikus országokkal. Hollandia számára — írja a Vrede című lap — rendkívül fontos, hogy szoros kapcsolatokat teremtsen a Szovjetunióval, a népi demokráciákkal és a Kínai Népköztársasággal. A moszkvai Pravda az Egyesült Államoknak a Kínai Népköztársasággal szemben folytatott politikájáról Meghalt az angol király VI. György angol király február 6-án reggel 57 éves korában elhunyt. Halálának oka súlyos tüdőrák volt, amelyre mult év szeptemberében megoperálták. VI. György halálával idösebbik leánya, Erzsébet lett az angol királynő. Németország Kommunista Pártjának elnöksége a bonni parlamentnek a katonai kötelezettségre vonakozó vitájával kapcsolatban, amelyet február 7-én és 8-án tartanak, nyilatkozatot adott ki, amely többek között ezt mondja: „Marx Reimann Németország Kommunista Pártjának elnöke, a katonai törvényről szóló vitánál a szövetségi parlamentben követelni fogja Adenau"er kormányának azonnali lemondását. Ezzel a követeléssel a szövetségi parlament kommunista képviselőinek klubja a nyugat-német lakosság túlnyomó többségének egyhangú akaratát juttatja kifejezésre, és ezzel a követeléssel egyúttal harcol a Saar-vidéknek Németországtól való elszakítása ellen. A német nép békét akar, a németek kölcsönös megértését akarja. A német nép nem akarja a hadkötelezettségi törvényt, hanem választási törvényt követel az egész németországi nemzetgyűlési választásokra. A német nép nem akar általános szerződést 50 évig tartó megszállással, hanem békeszerződést akar és a megszálló csapatok visszavonását. A német nép nem akarja a katonai atlanti egyezményt, hanem az öt nagyhatalom békeegyezményét követeli, amely általános lefegyverzéshez vezet. Most a nép akaratának kell döntenie. Az üzemek alkalmazottainak, a szakszervezeti csoportoknak és az ös£szes rragy szervezeteknek azon határozatát és követelését, hogy Adenauer azonnal mondjon le, egységes akcióbakell egyesíteni. Eljött az ideje, hogy Adenauer lemondjon. Támogassátok a kommunista képviselők klubjának követelését az üzemekben és szakszervezetekben egységes sztrájkokkal, az alkalmazottak és a lakosság tömegtüntetéseivel az összes városokban é« helységekben. Le a háború kormányával! Népünk akarata békekormányt követel és a németek békés egyetértését, hazánk egységét és függetlenségét és szabadságát". Február 5-én — a bonni parlamentnek a katonai tőrvényről szóid-vitája előtti napon — a nyugat-német dolgozók ezrei intő sztrájkokba léptek, hogy így tiltakozzanak Adenauer kormányának háborús előkészületei és a katonai törvény ellen. Lehr rendőrségének fokozott terrorja ellenére Nyugat-Németországban számos tiltakozó tüntetést rendeztek, [gy például az Ahlen melletti „Westfalen"-bánya 3.500 alkalmazottja négyórás tiltakozó sztrájkot rendezett a katonai törvény erőszakos bevezetése ellen. A moszkvai Pravda közli Viktorov cikkét, amelyben a következőket írja: Az utóbbi idők eseményei azt bizonyítják, hogy az Egyesült Államok, Nagybritannia és Franciaország uralkodó köreivel egyetértésben új támadó akciókat készítenek elő a Kínai Népköztársaság ellen. Ezek az akciók részét képezik az imperialisták általános tervének, amely Dél-Kelet-Ázsia népei nemzeti felszabadító mozgalmának elnyomására irányul. Világosan mutatja ezt az észak-burmai események fejlődése. Ismeretes, hogy Burmában már régóta 6 kuomintang hadosztály állomásozik, amelyeket az amerikai "hivatalok helyeztek oda. Ezek a kuomintang csapatok amerikai fegyvereket kapnak, „oktatóik" amerikai tábornokok és tisztek. Az utóbbi időben az amerikai parancsnokság Chaira és Burmára további kuomintang csapatok átszállítását kezdte meg Taiwan szigetéről. Sajtójelentések szerint a kuomintang csapatok már megkezdték működésűket Burmában a Kínai Népköztársaság határainak közelében. „Parlamenti demokrácia" japánban Érdekes kulisszatitkot árult el a „North American Newspapers Aliiance" című amerikai sajtóügynökség a japán parlamentnek arról az üléséről, amelyen a sanfranciscói „békeszerződést" ratifikálták. Az amerikai zsoldban álló japán politikusoknak érdekükben állt, hogy a törvénytervezet minél simábban, zökkenő nélkül menjen keresztül. Különleges előkészületeket tettek tehát az ülés zavartalan lefolyásának biztosítására és a parlamenti őrséget erre az alkalomra a japán szabadstílusú birkózás, a dzsiudzsicti kipróbált mestereivel erősítették meg. Feladatuk az volt, hogy ha az ellenzék tiltakoznék a törvénytervezet ellen és a felszólalások vihart keltenének, nyomban lépjenek akcióba és a végtagok kicsavarásával, jólirányzott nyakszirtütéssel, gáncsvetéssel, fojtogatással és más hasonló „meggyőző" érvvel hallgattassák el a szónokot, a közbeszólókat pedig távolítsák el az ülésteremből. íme, így fest a „parlamenti demokrácia" Japánban, ahol az amerikaiak parancsolnak Ilyen intézkedéseket tartottak szükségesnek j annak a törvénytervezetnek tár- f gyalásakor, amely állítólag „a meg- f szállási statutumból a független f nemzeti állapotba való áttérést" je- j lenteni. Dzsiu-dzsicuval a véleménynyil- f vánítás, a szólásszabadság ellen. Ezt jól kieszelték a japán parlament urai és irányítói. Arról azonban alighanem megfeledkeztek, hogy nincs a dzsiu-dzsicunak olyan j raffinált fogása, amely végérvénye j sen el tudná gáncsolni a békét, | szabadságot és függetlenséget kö- i vet elő japán nép fokozódó harcát, i A kuomintangisták és az amerikaiak — állapítja meg Viktorov hírmagyarázó — így Burma terüle-tén katonai provokációt kezdtek, amelynek éle a Kínai Népköztársaság ellen irányul. Acheson, az USA külügyminisztere a sajtókonferencián hozzáintézett, az észak-burmai eseményekre vonatkozó kérdésre kijelentette, hogy „abban a helyzetben, amely Észak-Burmában alakul ki, az amerikaiaknak nincs semmi részük." Acheson úrnak ez a kijelentése nemcsak a valósággal ellenkezik, hanem ellentétben áll tanácsadójának, a hírhedt Dulles úrnak kijelentésével is, aki január 21-én a szenátus külügyi bizottságában megjósolta, hogy az amerikai politikái támadó éle Dél-Kelet-Ázsiában és főleg Kína déli határai mellett megerősödik. Az a tény, hogy e támadó akció terveit az Egyesült Államok, Nagybritannia és Franciaország vezérkari főnökei ez év januárjában külön tanácskozáson megvitatták, folytatja a hírmagyarázó — arról tanúskodik, hogy az amerikai-kuomintang provokáció részét képezi annak az összeesküvésnek, amelyet az amerikai imperialisták már régóta előkészítenek Kína és Dél-KeletÁzsia nemzetei ellen. A Truman és Churchill között Washingtonban lefolyt tárgyalásokon ugyancsak részletesen megtárgyalták Dél-Kelet-Ázsia kérdését. E tárgyalások eredményekép, amint ismeretes, Churchill beleegyezett Korea és a Kínai Népköztársaság elleni támadó akció további klbőví-l tésébe. Ha összehasonlítjuk az utóbbi napok eseményeit az amerikai és brit sajtó jelentéseivel, akkor megértjük a halogatás taktikáját, amelyet az Egyesült Államok uralkodó körei folytatnak a koreai fegyverszüneti tárgyalásokban. Teljesen, világos, hogy az amerikai imperialisták állandóan késleltetik a koreai tárgyalásokat, hogy alkalmas pillanatban a tárgyalásokat megszakítsák és támadó terveiket szélesebb mértékben ' megvalósítsák, azokat a terveket, amelyek — amint azt könnyen megállapítható, — hajszálra emlékeztetnek Mac Arthur hírhedt terveire. Amint ismeretes, — írja befejezésül Viktorov, — Mac Arthurnak nem sikerült Koreában sem katonai, sem diplomáciai babérokat aratnia, kalandja csődbe fulladt. Ugyanez a sors vár az amerikai támadók újabb kalandjára í«.