Uj Szó, 1952. február (5. évfolyam, 27-51.szám)

1952-02-08 / 33. szám, péntek

1952 február 8 A rozsnyói és alsósajói bányaépítkezések dolgozói a béke ügyének szolgálatában A rozsnyói és gömöri vasércbá-. nyák építkezésein a kedvezőtlen téli' 1 időjárás ellenére is fokozott ütem­ben folytatták az építkezési munká­kat. Egymásután épülnek az új két­emeletes lakóházak, amelyek ké­nyelmes otthonul fognak szolgálni ötéves tervünk élharcosai — a bá­nyászok és családjaik számára. Az új lakóházak gombaszerü növekvé­se nap nap után bámulatba ejti a járókelőket. A negyedik tervév kezdetén JANUÄK HÓNAPBAN 100o/ 0-ra teljesítették a tervet, annak dacára, hogy az ünnepek megzavarták a munkairamot és így a munkások kellő lelkesedés nélkül fogtak hoz­zá az újévi feladatok végzéséhez. Jó meggyőző munkával azonban tudatosították bennük a terv telje­sítésének döntő fontosságát és ma már teljes iramban megy a mun­ka. Nagyon hátráltatta a munkatel­jesítést az áramszolgáltatás párna­pi megszakadása is. Dolgozóink azonban fokozott erőkifejtéssel még a tervben való elmaradást is behoz­ták. Az üzem vezetősége mindent el­követ, hogy megkönnyítse a nehéz munkafeltételeket. A MALTER-KEVERŐK MELEG RUHÁBAN végzik munkájukat, a többiek rész­ben a szabadban, részben a koksz­kályhákkal főtött helyiségekben dol­goznak. Az üzemi hangszóró patto­gó indulókkal, vidám munkalendü­letre serkenti a dolgozókat. A magas munkateljesítményekért kitüntetett dolgozók közé tartoznak László Lajos, Szőke Sándor, Veréb László, és Csambalik László mun­kacsoportjai, amelyek 140—150o/ 0-os teljesítményeikkel bátor harcosai a szocializmus felépítésének hazánk­ban. Kiváló eredményeket mutatnak fel a kőműves és ácsmunkások is, névszerint: Tőke Albert, Mihók Já­nos kőművesek, Musinszky Béla és Varga Viktor ácsok, akik az épít­kezés gyors befejezésén a legfon­tosabb feladatot tűzték maguk elé. i Dolgozó nőink is kiveszik méltó ^züket a munkából. Az élen RÓZSAHEGYI ETEL ÉS KOTREK MARIA ihalad. , , v Alsósajón is lankadatlan ütemben újabb meg újabb rekordokat érnek el dolgozóink. Munkakedvüket a sok hivatalos dicséret is fokozza és így decemberben 150o/ 0-ra teljesítet­ték a tervet. Hudák elvtárs, a sze­relőosztály főnöke jó vezetésének tudható be a negyedik tervév sike­res megkezdése. A sikeres tervtel­jesítés előfeltétele az egyes osztá­lyok pontos összeműködése. Az összetartás minden akadályt segít leküzdeni. A bányaépítkezés dolgozói tisztá­ban vannak azzal, hogy építő mun­kájukkal a béke ügyét támogatják. Nem engedik, hogy a háborús uszí­tók és az imperialista ügynökök megzavarják békés életünket, ezért igyekeznek, a béke erőit olyan be­vehetetlen bástyává fejleszteni, ame lyen meghiúsulnak ellenségeink gá­lád fondorlatai. SMIRÓ SÁNDOR a rozsnyói Béke-építkezés pártszervezetének kult.­prop. előadója. A szovjet műszaki irodalom tanulmányozása elősegíti a kohászati munkák megjavítását A tŕineci V. M. Molotov-vasmü­vek dolgozói szívesen tanulnak a szovjet dolgozók, műszakiak és újítók tapasztalataiból. A műszak megkezdése előtt rendszeresített tízperces sajtószemléken azokról az utasításokról beszélnek a magas- és Martin-kemencék dolgozói, amelye­ket a szovjet szakemberek legutób­bi látogatásuk alkalmából adtak át nekik. Hogy még jobban át lehes­sen tanulmányozni a szovjet ta­pasztalatokat és kiküszöbölni a hiá­nyosságokat, amelyek mostanáig az egyes munkaszakaszokon elő­fordulnak, szakkönyvtárt rendeztek be az üzemben, ahol főleg a szovjet műszaki irodalomra, a szovjet újítók és sztahanovisták tapasztalatairól szóló könyvekre és brosúrákra irá­nyítják a figyelmet. A könyvtár vezetésével megbízott kollektíva a napokban kötelezett­séget vállalt, hogy február végéig az összes fontos munkaszakaszon és osztályon műszaki irodalomból álló kézikönyvtárat létesít és min­den második hónapban szakirodal­mi könyvkiállítást rendez bizonyos munkaszakaszon, amely a szovjet sztahanovisták és újítók sikereire lesz irányozva. A szovjet dolgozók munkamódszereiről szóló fontos műszaki irodalmat egyenesen az egyes munkahelyekre fogják külde­ni. Ez év leforgása alatt a kollek­tíva két olva.sókonferenciát fog rendezni, a két legfontosabb mun­kaszakaszon, az ELEKTROSTAL szovjet üzem alkalmazottainak pél­dája szerint. A szovjet" műszaki irodalom tanulmányozása és a szov­jet sztahanovisták tapasztalatainak következetes érvényesítése a tŕineci Vasmüvskben hozzájárul az egyes munkaszakaszok munkájának to­vábbi megjavításához. A tervjelentés összefüggései és tanulságai f Folytatás az X. oldalról) sen helyes volt tehát kormányunk rendelkezése az élelmiszer j egyek szétosztásában. Az ellátási jegyek szétosztásának új rendje lehetővé teszi a falu dolgozóinak, hogy meg szerezzék maguknak e jegyeket, S s arra rászorulnak, de csak olykép, hogy bekapcsolódnak az ipari ter­melésbe. Éberségre int mindenkit a terv­jelentés azon szakasza, amely meg. állapítja, hogy a gép- és traktor­állomások nem, teljesítették tervü­ket annak ellenére, hogy gépi beren. dezésük és géperejük jelentősen megnövekedett és a gépállomásokon dolgozók száma is 70%-kai növe­kedett. Nem teljesítették tervüket, mert nem használták ki a gépeket, nem tervezték munkájukat közösen a szövetkezetekkel és nem vezet ték be mindenütt a második mű­szakot. Vájjon kinek az érdeke, hogy az állami gépállomások rósz­szul működjenek? Kinek az érdeke, hogy elégedetlenséget' keltsen a szövetkezeti gazdák, a kis- és kö­zépparasztok között a géppel vé­geztetett munka iránt? Kinek az érdeke, hogy az állami gépállomá­sok késedelmes munkájával csök kentse a szövetkezetek termését és ezzel bizalmatlanságot keltsen a szövetkezetek iránt az egyéni gaz­dálkodók között? Elsősorban a fa­lusi gazdagoknak, a reakciónak az érdeke ez. A tervjelentés komoly figyelmeztetés számunkra, hogy fo­kozott figyelemmel kísérjük az álla­mi gépállomásokba beférkőzött reakciósok szabotálását. Elegendő egyetlenegy reakciós vezető kártevő munkája ahhoz, hogy lerontsa az egész gépállomás munkáját még akkor is, ha a gépállomás trakto­rosai öntudatos építői a szocialista mezőgazdaságnak. Erre mutat rá a Rudé Právo cikke, amelyet az Uj Sző január 31-i számában közölt. Ez a cikk leleplezi a komáromi gépállomáson uralkodó viszonyokat. — Szövetkezeti gazdák, dolgozó pa rasztok: „Legyetek éberek!" -UJSZ0 JCLapka aő'rőijipkáiautak khö utódai gjfúzflmeiejt ohx(ak a izőeialiita építh aiatájcit Komárom, a csallóközi metropolis, történelmi múltú város. Az elmúlt századokból emlékül ránk maradt hármas »pozsonyi kapu«-un áthaladva megcsapja az utast a régi idők szele. Az omladozó falakra odaképzeli Klapka 'vörös sipkás honvédéit, akik a túlerővel dacolva, a világosi fegy­verletétel után is hetekig védelme­zik a szabadságharc kibontott zász­laját, amely Komárom várfalán len­gett legtovább és az óvárost körülve­vő vizek, árkok és csatornák Farkas uram naszáddosait juttatják eszünk­be, akik vérükkel írták be nevüket az emberi haladás történetében. Az óváros Utcáin járva eszünkbe jutnak a munkásmozgalom és a béke meg­védéséért folytatott harc fontos moz­zanatai, amelyek dicső helyet foglal­nak el a régi város történetében. Csehszlovákia Kommunista Pártja e városban bátor, félelmet és megalku­vást nem ismerő harcosokat nevelt. Steiner Gábor és Mező István elv­társak vezetése alatt erős pártszer­vezet harcolt itt a kapitalizmus ide­jén és vezette a város és a környék munkásságát a kizsálcmányolók elle­ni harcban. E nagyszerű mult, a szabadságért folytatott harc egyes alakjai még ma is élnek és útat mutatnak az újjá­születő, megújhodó Komárom harcos dolgozó 'tömegeinek. Fazekas István kikötőmunkás. Trencsik János kikö­tőmunkás jelenleg a helyi Nemze'ti Bizottság tagjai, Bagócsi János, a járási Nemzeti Bizottság elnöke, Fehér Kálmán a kikötőőrség pa­rancsnoka, Horváth Bálint kőműves, Csevár elvtárs, Beck elvtárs, a helyi Nemzeti Bizottság elnöke és mások párttagok és pártonkívüliek jelentik a kapcsot a mult és a jelen között, és a város forradalmi múltjának megbecsülésére tanítják az ötéves terv építőit. Soknak a haja őszbeborul't már, de a szemükben még mindig fiata­los tüz ég. Meglátszanak rajtuk ,az évek, meglátszik, hogy nehéz mun­kával kellett kiharcolniok a minden­napi kenyeret ós üldözések közepette az emberméltóságot. Mert a . harc régóta folyik itt, Csevár elvtárs pél­dául már 1910-ben kezdte, amikor a magyar munkásság az általános vá­lasztójogért harcolt. Már akkor ott menetelt a tüntetők első sorai­ban és szembeszállt az államhatalom lovascsendőreinek kardlapjaival. 1921 óta a Kommunista Párt soraiba tar­tozik, résztvett a földmunkásság megmozdulásaiban is. Csevár elvtárs nem törődött a veszéllyel. Felaján­lotta Steiner elvtársnak, hogy az ő lakásán •tartsák az üléseket, mert így jobban ki tudták játszani a ren­dőrséget. Két utcára nyíló bejárat volt a házon és Ott készítették sok­szorosító gépen a röpiratokat. Segí­tett a komáromi Vörös lapok meg­szervezésében 1924-ben. Nem egy­szer volt a rendőrségen. Egyszer egy rendőrpribék megkérdezte, mit hoz ffel védelmére? Csevár elvtárs szemében tüz lobbant, nem félt, hi­szen háta mögött állt a komáromi munkásság kitartása és elszántsága. — Nincsen semmi bűnöm, — mon­dotta — ezért nem védekezem, a Pártért és a népért harcolok. A ben­nei csatornamunkások sztrájkja után be is zárták és meg kellett fi­zetnie az összetört gumibotok árát is, mert a Csevár elvtárs által veze­tett munkások nem hátráltak meg a burzsoázia fegyveres probékjei előtt sem, összetört rendőrsisakok és gu­mibotok maradtak a csata szinterén. Nem félt semmitől és nem törte őt meg a Horhy megszállás terrorrend­szere sem. Több elvtárssal együtt megmentették a kikötőberendezést is és így várták a felszabadító Vörös Hadsereget. Ilyen munkások vezetik ma is a ko­máromi dolgozókat. Ezért teljesít­hette a kikötő az ötéves 'terv harma­dik évének felemelt faladatait. Azért dolgozik olyan hatalmas len. dülettel a hajógyár, a villanybelep, a dohánygyár, az állami birtokok körzeti műhelye," mert mindenütt meglátszik a mult harcos hagyomá­nyait képviselő, becsületes és kipró­bált elvtársak nevelőmunkája. Stei­ner Gábor és Mező István már nincs közöttünk, de szellemük, harcos ki­tartásuk a komáromi munkásokban tovább él és viszi győzelemre a Gott­wald és Siroky elvtársak által irá­nyított szocialista építés ügyét A népi demokrácia nem feledkezik meg a harcos városról, amely ma so­ha nem látott távlatokra tekint, ra­gyogó jövő felé halad. A városháza ódon termeiben is új élet, lázas élet munkája veti előre fényét. A falakon a város régi ké­pei, alaprajzai. A műszaki mérnök asztalán a jövő Komáromnak képét nézik figyelmesen a műszaki dolgo­zók. Teljesen új város épül, amely körülbelül 3000 lakásegységből áll majd. Gyönyörű lakások lesznek ezek. Méltóak a szocialista építés hőseihez. Parkosított területen épül­nek, villanyvilágítás, gázvezeték, központi távfűtés teszi kényelmessé a dolgozók életét. Pormentes úthá­lózatot terveznek, amely egészséges­sé teszi a várost megnövekedett for­galmával is. Az új szocialista város­ban első- másodfokú iskolák, kul­túrház, felsőipariskola, áruházak és sportelep nő majd ki, ahol az új nemzedékelj élvezhetik a szocialista élet örömeit. Lebontják a város egészségtelen negyedeit, — mon­dotta Hámos elvtárs, — és az új város építésénél a szovjet tapasz­talatok szerint járnak el. Nem bér­kaszárnyákat építünk, mint régen, hanem ideális lakásokat, ahol öröm az élet és jól esik a pihenés. Mert nálunk, a népi demokráciában az ember a legfőbb érték, — mondja Hámos elvtárs. 124 kész lakás bi­zonyítja szavait. Február közepén újabb 48 lakást adnak át a dolgo­zóknak, március végéig 500 személy részére legényszállást építenek, az év végéig pedig továbi 186 családi lakást és 151 egyszobás lakás ké­szül el. De lehet, hogy még több, mert a rohamosan fejlődő hajógyár diktálja az ütemet és ehhez alkal­mazkodik. A Vág és a Duna torkolatánál fekvő régi város akkorát fejlődik tevünk minden napjával, hogy az öreg Duna csodálkozva néz fel rá. Minden változik, minden fejlődik, fejlődnek az emberek is, akik a városban laktak, vagy a vidékről költöznek ide, vagy brigádmunkára jönnek a fejlett iparosított vidékek­ről. Az öreg elvtársak elbeszélik nekik, mit tett ež a város a szabad­ság ügyéért és az új munkások meg­értik. Megértik: a komáromi mun­kások hazaszeretete, szocialista ha­zafiasága, bátor, áldozatoktól nem félő hősi magatartása ebben a múlt­ban, a szabadságharc és a munkás­mozgalom harci múltjában gyöke­redzik. Klapka vőrössipkásainak, Farkas uram naszádosainak utódai a Csehszlovákiai Kommunista Párt, Gottwald és Siroky elvtársak veze­tése alatt indulnak új harcba a szo­cialista építés és a béke győzelmé­ért. Sztálin képe, amely annyi vár­erődhöz illesztett nyomortanya fa­lán hirdette a szabad jövőt, most a komáromi munkások megváltozott életének jelképe lett, akik soha egy pillanatra sem tántorodtak el a marxizmus-leninizmus, a prole­tár nemzetköziség szent zászlajá­tól. Gál László. Végrehajtották az Ítéletet az imperialista ügynökök bandáián A prágai Legfelsőbb Biróság febru­ár 1.-én elutasította Ján Boska, Ema­nuel Rendi, Jaroslav Dvoráfc, Jozef Líška és Peter Cižek amerikai ügynö­kök fellebbezését, akikel január 12-én a prágai Állami Biróság hazaárulás és kémkedés bűntettéért halálra ítélt. Az ítéletet végrehajtották. Prágában megnyitották a dolgozók első esti iskoláit Február 4-én Prágában két esti ipariskola nyílt meg a dolgozók számára. Mindkettő 2 éves, heti 15 órás tanítással. A legjobb hallgatók az esti iskola elvégzése után a dol­gozók 5 éves felsőipariskolájába iratkozhatnak be. Az első esti iskolát Kariinban a felsőgépipari iskola épületében nyi­tották meg. Hallgatói a CsKD Sztálingrád, CsKD Szokolovo, Tesz­la, Aritma, Chirana és Okula üze­meinek fiatal dolgozói. Kitüntették a cellulóze* és papíripar legjobb szlovákiai dolgosóit Az erdő- és faipari Megbízotti Hivatalon 33 kiváló dolgozót tün­tettek ki, akik a szlovákiai celluló­ze- és papíripar legjobb dolgozója­mestere címéért indított országos versenyben az 1951-es évben kiváló eredményeket értek el. Az ünnepé­lyen résztvettek: František Tupík erdő- és faiparügyi megbízott, a Szlovák Szakszervezeti Tanács kép. viselői és az erdő- és faipari Meg­bízotti Hivatal föágazatainak igaz­gatói. A LEGJOBB MESTER címéért indított mult évi országos verseny­ben az első helyre Klanica Lajca, a zsolnai Vágvölgyi Cellulóze-gyár dolgozója került. Kianica Lajos él­munkás a szovjet cellulózefőzők munkamódszere szerint dolgozik. A mult évben versenyre hívta ki Cse­pák Antalt, a rózsahegyi Szolo pa­pírgyár Köztársasági érdemrenddel kitüntetett dolgozóját az üzemi be­rendezés legjobb kihasználásában. A versenyben 16 százalékkal túl szárnyalta Csepákot. és így az ö ér­deme, hogy a zsolnai Vágvölgyi Cel­lulóze-müvekben használják ki a legm"gasabb százalékban a celluló­ze katlanokat az egész köztársaság területén. A MÁSODIK HELYET SZELEC KY JÓZSEF, a harmaneci papír­gyár gépmestere nyerte el, aki 120 százalékra teljesíti normáját és a minőség ellenőrzésében a szovjet tapasztalatok szerint járt el. Telje­sítményével a legjobbminőségü mes­ter címét érdemelte ki. A harmadik helyen Zdieblo Emil, a rózsahegyi Supra-gyár karban­tartója áll 130%-os átlagos norma­teljesítménnyel. A példás munkás büszke címével az 1951-es évben a cellulóze- és pa­píripar több kiváló dolgozóját tün­tették ki. A kitűntetett dolgozók ez alka­lommal ígéretet tettek, hogy to­vábbra is becsületesen fognak dol­gozni minden erejükkel azon lesznek, hogy necsak teljesítsék, hanem túl is haladják a tervet és e törekvésüket különféle kötelezett­ségvállalásokkal segítik elő. KIANICA LAJOS, a verseny győztese, kötelezte magát, hogy ta­pasztalatait átadja munkatársainak éj, 15 perccel megrövidíti a katlanok kezelésével töltött kihasználatlan időt. Délies Pál a túrócszentmártoni Vágvölgyi Cellulóze-gyár cellulóze­főzője versenyre hívta ki üzeme összes cellulózefőzőit a főzés idő­tartamának megrövidítésében és kötelezte magát, hogy a főzés fo. lyamatát 15 perccel megrövidíts^ Oravec Pál, a slávosovcei papír­üzem legjobb mestere, felajánlást tett, hogy Lidia Korabelnyiková módszerének bevezetésével kollektí­vájával együtt 50.000 korona értékű anyagot takarít meg a katlanok részére. Tomastik Vencel, a zsolnai Vágvölgyi Cellulózemüvek mestere 27.000 korona értékű anyagmegta­karitására kötelezte magát az év végéig. A tervezett feladatok idő előtt való befejezésére felajánlást tett Baronyiak János is, a zsolnai Cel­lulóze-müvek legjobb fatisztítója is, aki kötelezettségében héttagú cso­portjával együtt 180%-os átlagos normateljesítéssel járul hozzá a terv sikeres teljesítéséhez,

Next

/
Thumbnails
Contents