Uj Szó, 1952. február (5. évfolyam, 27-51.szám)

1952-02-07 / 32. szám, csütörtök

yfíii Zltfjjúság" ttrtiaJkáfa elé A szocializmus építése által elénk állított hatalmas munkafeladatok és a békéért folytatott gigantikus küzdelem megkövteeli minden munkádtól, és paraszttól, hogy állandóan figyelemmel kísérje az eseményeket, belőlük levonja a tanulságot és tehetség

q szerint vegyen részt a fejlődésben és az új eredmények elérésében. Mindehhez legújabb és legbiztosabb irányvonalat kapunk a napisajtón keresztül. 1952 február 7 unkásleoelezőivík írják A béke'ábur megingathatatlan harcosai leszünk A SzKF Központi Bizottsága 1951 áprilisi ülésén határozatot hozott a napisajtó 300.000 példányszámra való felemeléséről. Megkezdődött a Pravda és az Uj Szó előfizetőinek megszervezése. Hogy teljesítsük Pártunk ezen határozatát, hatalmas saj. tókampány indult meg az üzemi munkások és a falusi parasztok között. Ebben a kampányban aktívan résztvett a mi ifjúságunk is, konkrétan a besztercebányai kerület ifjúsága 3000 előfizető megszervezésére vállalt kötelezettséget. A magyar ifjúság az Uj Szó előfizetőinek táborába kapcsolódott be, mivel egészen az utóbbi időkig az Uj Szó mellékleteként jelent meg az Ifjúsági Szemle, a magyar ifjúság sajtója. Emellett nem szabad elfelejtkeznünk a CsISz szlovák Központi Bizottságának 1950 december 12-iki üléséről, hol határozatot hoztunk az ifjúsági sajtó kiterjesztésére, vagyis arra, hogy a Smena részére 50.000 előfizetőt szerzünk. De nemcsak a Smenáról van SÍZÓ, hanem az összes ifjúsági sajtótermékekről, amelyekhez tartozik az Alkotó Ifjúság is. A besztercebányai kerület ifjúsága ezen a téren hasonló aktív munkát végzett és az 5COO példány Smenából, ami a besztercebányai kerület eredménye volt, 85 százalékot szerzett. Mivel kerületünkben nagyszámú magyar ifjúság él, így az elvtársak a magyar sajtóról sem feledkeztek meg és az Alkotó If júságra is szépszámú előfizetőt toboroztak. November 24-én volt a kerületi sajtókonferencia a Smenával kapcsolatban, ahol a kiküldöttek többszáz megrendelést adtak át a Smena megbízottainak és a breznói Svermaüzemek titkárának felhívására kötelezettséget vállaltak a sajtókampány százszázalékos teljesítésére az üzemekben és a járásokban. Az elvtársait nemcsak kötelezettséget vállaltak

t hanem kritikát is gyakorolták a sajtóról. Például a losonci járás vezető titkára megemlítette, hogy igaz, hogy a losonci járás a sajtókampányban a legjobb eredményeket érte el, de mindezt még lehetne fokozni, ha a magyar ifjúsági sajtó jobb lenne. Például az Alkotó Ifjúságot sokan nem akarják megrendelni, mivel a lap nem tölti be azt a hivatását, amit az ifjúság tőle vár. Ugyanígy volt ez az U j Szóban mejelenő Ifjúsági Szemlével kapcsolatban is. Most, amikor a magyar ifjúság örömmel üdvözli az újonnan megjelent Uj Ifjúság című lapot, amely remélhetőleg már be fogja tölteni azt a funkciót, amely vár rá a magyar ifjúság kőzött, hasznosnak tartom visszatekinteni az eddigi ifjúsági sajtóra és mélyebben belenézni hibáikra. Több esetben olvashattuk az Uj Szóban Lenin elvtárs bölcs tanítását, hogy a sajtó nemcsak kollektív propagátor és agitátor, hanem kollektív szervező is. Ez be is bizonyult az Ifjúsági Szemle munkájában, amikor 1919-ben ez a lap megjelent a legnagyobb segítőeszköze lett a magyar ifjúság beszervezésének a CsISz-be. Ezen a lapon keresztül mozgattuk meg az oirszág különféle részein élő magyar ifjúságot és keltettük fel figyelmüket a CsISz munkája iránt és rövidesen több mint 50 ezer fiatal tagja lett az ifjúsági szervezetnek. Ennek köszönhető, hogy a CsISz Központi Bizottsága a magyar osztály segítségével a magyar ifjúságot bekapcsolta a szocilaizmus hatalmas építésébe, és hogy a magyar ifjúság ezen a szakaszon nagy sikereket ért el. Azonban éppen ezért, mivel a magyar ifjúság már bekacsolódott a szocializmus építésébe, a feladatok növekedtek tehát természetes, hogy növekszik az ifjúsági sajtó munkája is. Míg azelőtt a legfontosabb célkitűzés volt a szervezési munka, most már az ifjúság nevelésével kell foglalkozni. Mivel a szocialista sajtó csak úgy válhat a dolgozók szervezőjévé és újságává, ha szerkesztésében munkások is résztvesznek, keressük ezeket a munkásszerkesztőket az Alkotó Ifjúságnál, a volt Ifjúsági Szemlénél és a mostani Uj Ifjúságnál. Az említett lapoknál nincsenek munkásszerkesztők. 19J,9-ben a munkáslevelezöh egész sora írt az Ifjúsági Szemlébe. A déli és keleti járásokban élő magyar ifjúság beszámolt munkájáról

} feltárta a reakciós egyének aknamunkáját, tanultutik munkaeredményeikböl, egyszóval öröm volt olvasnunk az újságot, mert az ember úgy érezte, hogy a tőle távol élő ifjúsággal is személyesen beszél. Voltak akkor is hiányai a lapnak, még nem volt meg a megfelelő színvonala, amit mi már megkövetelünk. Újságaink magas színvonalat kell, hogy elérjenek, természetesen úgy, hogy azért ne a megértés rovására menjen ez, hogy a munkások minden szavát megértsék és tanulhassanak I belőle. Nézzük meg elvtársak, hol J van a hiba? Ha jól figyelembe veszj szük a magyar osztály működését, hatalmas eredményeket látunk a két éves munkában, de rá kell mutatni a hibákra is. Mivel eddig a magyar ifjúság sajtója a CsISz magyar osztályán készült, a hiányosságok egy részéért a felelősség rájuk hárul. Az Alkotó Ifjúságot és az Ifjúsági Szemlét az utóbbi időben mindig kevesebb és kevesebb munkás írta. Az újságokat egyes értelmiségi és diákelvtársak kisajátították. Az 1950—1951-es évben Hrubják Emil tanító, Szőke József főiskolás, a CsISz magyar osztályának alkalmazottai, az Ifjúsági Szemlének minden egyes számát a maguk írásaival töltötték ki. Mivel ismerem írásaikat, és elismerem írói tehetségüket, itt nincs szó munkájúk lebecsüléséről, hanem csak arról van szó elvtársak, hogy a magyar ifjúság ezen kicsike lapját kihasználták egyes személyek kultúrtehetségük gyakorlati eszközéül. Ismerem a hiányosságok másik oldalát is, tudom, hogy a magyar ifjúság soraiból kevés munkáslevelezö segíti eddig a szerkesztőbizottságot munkájában és keveset írnak. De vájjon kinek a hibája ez? Azt hiszem, csak az említett elvtársak hibája, akik a magyar osztály alkalmazottai voltak és nekik kellett volna a munkáslevelezők táborát megszervezni és kibővíteni. Ha ezek az elvtársak ahelyett, hogy minden számot megtömtek saját írásaikkal, a munkáslevelezőkkel törődtek volna többet és kijavították volna a gyári munkásnak és az Egységes Földműves Szövetkezet dolgozóinak munkaeredményeikről írott tudósításait, és a lap közölte volna ezeket a cikkeket, akkor teljesítették volna feladatukat. Ha foglalkoztak volna az ifjúsággal, tanították volna őket arra, hogy kell egy tudósítást megírni, akkor munkájuk nemcsak előttem, de az ifjúság széles tömegei előtt is megbecsült volna. Vegyük az Alkotó Ifjúságot. Elvtársak, hogyan lehet ezt a lapot Alkotó Ifjúságnak nevezni. Ezen a néven: „alkotó ifjúság", én a munkás és paraszt ifjúság hatalmas munkateljesítményét értem és ebben a lapban minden egyébről van sző, csak arról nem, éppen, aminek nevét viseli a lap. Ha Kultúrszemle, vagy hasonló néven jelennék meg, az fedné a lap jellegét. Mert versek, novellák, énekszámok, regénykivonatok és hasonlóak vannak a lapban, de csak a:, nem, aminek lennie kell. Természetesen a szocialista kultúrát terjeszteni kell, mivél e nélkül nem lehet szocializmust építeni és nem tudnók felnevelni az új szocialista embert. De az Alkotó Ifjúságnál is az a hiba, ami volt az Ifjúsági Szemlénél, hogy az újság egy pár Még be sem gyógyultak a második világháború ütötte sebek, még emlékezetünkben él az a sok borzalom, a sok könny, amit a második világháború hozott, de a nyugati imperialista hatalmak urai újra új háborúra uszítanak. Milliók áldozták életüket a hazáért. Ez a haza akkor még az urak, a kizsákmányolók hazája volt, a munkásoknak csak a nyomor és a munkanélküliség volt az osztályrészük. Hála a dicső vqrös hadseregnek, mely szétverte a fasizmust, szabadokká váltunk. Most nyugodtan építhetjük országunkat, népünk szebb és boldogabb jövőjét. Köszönetet mondunk Sztálin elvtársnak, hogy megszűnt hazánkban a kizsákmányolás, a munkanélküliség és hogy az ember és ember között ma már nincs különbség. De feltűntek az újabb háborúra uszítók, akik gyilkos eszközökkel, atommal és baktérium-bombával fenyegetik a világot. A nyugati imperialista tábor menedéket ad a volt fasiszta tiszteknek, a háborús bűnösöknek, akik újra azon dolgoznak, hogy a dolgozók millióit nyomorba döntsék. Mi, fiatalok ígéretet teszünk, hogy harcolni fogunk a béketábor oldalán, harcolni fogunk szebb jövőnk érdekében, tudásunkat a szocializmus felépítésére fordítjuk és hálánkat úgy fejezzük ki Pártunk és vezetője, Gottwald elvtárs iránt, hogy mindig becsületesen fogunk dolgozni. A béketábor megingathatatlan harcosai leszünk, megvédjük szabadságunkat, melyet Sztálinnak, a béketábor vezérének köszönhetünk. Szladovnlk József, Nenince Az ember lett a legfőbb érték Gyárak, iskolák és más épületek ?alain láthatók Sztálin elvtárs szavai „A békét megvédjük, ha a népek kezükbe veszik a béke ügyének megőrzését és védeni fogjuk az mindvégig." Naponta sokan olvasgatják ezt, de nagyon kevesen gondolnak arra, hogy mit is jelentenek e szavak. nem veszik észre, hogy ez a mondat figyelmeztetés, hogy az ő érdeküket képviseli, családjuk és a jövő nemzedék szebb életének kérdésével foglalkozik. Sok-sok évi küzdelmes harc után nálunk is győzött a munkásosztály és kezébe vette a hatalmat. Végre a legfőbb érték az ember lett. Ezt láthatjuk a mindennapi életben, hogy szocialista társadalmunk mennyire gondoskodik a dolgozókról. Ennek ellenére még ma is vannak munkások, akik hisznek a suttogó propagandának, sőt ők maguk is táplálják a reakciót. Az ilyen munkások nemcsak sajátmaguknak, hanem dolgozó társaiknak is ellenségei. És éppen ezt akarja elérni a reakció. Az a célja, hogy elégedetlenséget szítson a tömegekben, hogy megbontsa a munkásság egységét és ezzel gyengítse a népfrontot. Abban a műhelyben, ahol én dolgozom, velem együtt 30 munkás dolgozik. Szeretném őket figyelmeztetni, hogy a munkásoknak nem szabad elfelejteni azt az időt, amikor reszketniük kellett állásukért, és azzal kellett számolniok, hogy kereset nélkül az utcára kerülnek. Ezt soha nem szabad elfelejteniük. Most egyesült erővel, munkával harcoljunk a szebb és boldogabb jövőért, a szocializmusért. KOJNOK ISTVÄN munkáslevelező, Kovosmalt—Fülek Az U j Szó kivizsgálta Szerkesztőségünk egy panaszlevél j alapján kivizsgálta a negyedi helyi [ nemzeti bizottság közellátása terén mutatkozó hiányokat. A napokban a helyi nemzeti bizottság káderosztályától választ kaptunk a kivizsgálásra, amelynek értelmében a hivatal három alkalmazottja, Mandáková, Vargová, és Veneková, akik a közellátási osztályon dolgoztak, 1952 január 7-én minden bejelentés nélkül elhagyták hivatalukat, A helyi nemzeti bizottság elnöke csak másnap értesült kézbesítővel küldött levél útján, a három női alkalmazott távozásáról. A helyi nemzeti bizottság elnöké- i nek jelentésére a járási nemzeti bizottság, a káderosztály képviselője és egy nemzetbiztonsági tag jelenlétében megszámlálták és felülvizsgál ták az összes élelmiszerjegyeket és ruhajegyeket, amelyeket a nevezett alkalmazottak nemrégiben átvettek a járási nemzeti bizottságon. Megállapították, hogy a ruhajegyekből nem hiányzott egy sem, az élelmiszerjegyekből azonban hiányoztak a II/A-4, II/A-3, H/B-3, II/C-2, II/D-7, H/E-17, H/E. jelzésűek. Ezt a megállapítást a hivatalos szervek a három hivatalnoknő távollétében tették, harmadnapra azonban a hiányzó jegyek körül rendbejött a dolog, mert kiiderült, hogy a hiányzó jegyekeket a hivatalnoknők kiadták az illetékes fogyasztóknak, de nem vezették be a nyilvántartási könyvbe, hogy kinek adták ki. A biztonság kedvéért egyes háztartások tagjait megidézték a helyi nemzeti bizottságra, ahol be is ismerték a jegyek átvételét. A káderosztály kivizsgálásunkra azt is jelentette, hogy a három felelőtlen hivatalnoknőt a felmerült tények alapján azonnal elbocsátották és a V. ügyosztály rendelkezésére bocsájtották. Szerk. Jó úton haladunk a szocializmus felé Dunaszerdahelytől alig 4 km-re fekszik Balázsfa. Eddig arról, hogy ez a falucska létezik hazánk területén, igen kevesen tudtak. Balázsfa lakóinak száma még a 300-at sem haladja meg, de ezek az emberek már a szocializmus útján haladnak a Párt iránymutatásával; Gottwald elvtárs vezetésével. Gottwald elvtárs szavait idézem most: „Arccal a tömegek felé" és szeretném az üj Szó olvasótáborával megismertetni e kis falucska történetét. Megismertetni az itteni viszonyokat és a változásokat, mióta megszűnt ebben az országban az embernek ember által való kizsákmányolása. 1950 júniusában megalakult az Egységes Földműves Szövetkezet. A altípusban kezdték meg a munkát. A mult év májusában pedig szövetkezetünk áttért a IV. típusra. Népköztársaságunk kormánya mindenben segíti és támogatja a szorgalmas szövetkezeti tagokat. Először is villanyáramot kapott községünk, majd helyi hírközvetitő hangszórót, magyar tannyelvű nemzeti iskolát és egy szép kultúrházat is. Ezt a kultúrtermet igyekszünk is a legjobban kihasználni. Ebben a teremben gyujtottuk meg mult év december 22-én azt a fáklyafényt, mely bevilágítja majd az egész falut és itt tartottuk meg január 19-én a Leninemlékünnepélyt is. A mult napokban nagy események színhelye volt Balázsfa. Befejezték a szövetkezetben a tagok az évi elszámolást. Ebből az alkalomból kedves vendégeink is érkeztek Bratislavából. Január 21-én pedig megtartottuk az első „Beszélgetés a néppel" című népnevelő előadást. Ezt az első előadást a járási titkárság kiküldötte, Matisz elvtárs tartotta. Beszédében világosan rámutatott arra, hogy a háború réme vésztjósló sötét felhőként tornyosul a békeszerető népek feje felett s hogy e sötét felhők alatt két tábor küzd. Kelet békét akar, Nyugat háborút. Konkrét, példákkal bizonyította, hogy milyen volt a kis- és középparosztok élete a nagybirtokosok ideje alatt, amikor csak ! örökös robot és nyomor volt az oszi tályrésziik. S milyen az életük ma, amikor munkájuk után nap nap után kitüntetésben részesülnek és emelkedik az életszínvonaluk. Ilyen kitüntetésben volt részünk január 22-én is. mikor eljöttek közénk a földművelésügyi minisztérium kiküldöttei és megmagyarázták a IV. típusú szövetkezetre szóló új gazdasági szabályokat. Ezen a gyűlésen a szövetkezeti tagok megi fogadták, hogy Balázsfa község minj díg az elsők között lesz Többé már nem fogják sanyargatni Bartal úr és társai a földműveseket és parasztokat, az az idő már elmúlt. Jó úton haladj nak a szocializmus felé. A szövetke! zetben látják boldog jövőjüket; a jobb j létért, a szebb életért, szövetkeztek és i mindvégig hű harcosai lesznek a bé| ketábornak. i BAKOS PAl. munkáslevelező I Dunaszerdahely fiatal költőnek és írónak a saját lapja. így minden füzetben Szűcs Béla, Pócz Olga, Szántó György, Hrubják Emil és Szőke József novellái, versei fordításai találhatók illetve ezek töltik meg az újságot. Igen elvtársak, ti vagytok az új költői és írói tehetségek, de hogyan vélekedtek arról, hogy csak ilyen kevesen vagytok? És gondoltok-e arra, hogy a munkásosztály soraiból új kádereket sze. rezzetek ? Szerintem helyesebb volna, ha az Alkotó Ifjúságban igazán megtalálhatnánk azt, amit az ifjúság alkotó munkája nyomán tapasztalunk és tanulhatunk, ha foglalkoznánk egy-egy üzem, vagy falu ifjúságának kollektív életével, munkájával, mennyire teljesítik a tervet, hogyan sajátítják el a szocialista munkaerkölcsöt, hogyan fejlődik a falu a városi színvonal felé. Egyszóval arról a kultúrforradalomről kell írni, amely a termelési eszközök és erők fejlődésével átformálja életünket szocialista színvonalra. j Tehát ilyen formában az ifjúsági | sajtó nem volt kielégítő, mert nem adta meg a tömegeknek azt, amit az ifjúsági sajtótól várunk. Elvtársak, lehet, hogy élesen kritizálom a sajtót és munkátokat, de én munkás szemmel úgy értékelem, hogy nem az a jő szerkesztő, aki saját mimkájával tölti ki a lapot, hanem aki maga körül nagy tömegű munkáskádert épít kí. Kritikám nem személyek ellen szól. Mert bár főleg ti, akiket kirtizálok, sokat segítettetek a magyar ifjúsági sajtónak. sok időt áldoztatok a magyar ifjúság nevelésére, mégis szükségesnek tartom ezt a kritikát, hogy segítsek nektek az Uj Ifjúság megindulásánál. Az értelmiség hivatott arra, hogy a szocialista társadalom fejlődésének útján a munkástömegeket segítse a haladásban, nevelje őket, azonban sohasem szabad arról megfeledkezniük, hogy a vezetőosztály a munkásosztály. Az eddig említett hibák abból következnek, hogy a CsISz I magyar osztálya körül egy értelI miségi és diákkör alakult ki és ez hozta magával ezeket a fejleményeket. Hogy miért nem kerültek munkáskáderek a magyar osztályra és a sajtóhoz, ez előttem homályos, de annyi biztos, hogy van munkáskáderünk és lesznek is olyanok, akik megfelelően tudnák képviselni és vezetni a magyar ifjúságot. Tehát az Uj Ifjúság megindulásánál helyes lesz elvtársaim, ha ti, írói és költői tehetségteket arra fogjátok felhasználni, hogy minél több munkáskádert neveljetek ki és vezető helyre állítsátok őket. A magyar ifjúság hetilapját, az Uj Ifjúságot nagy örömmel fogadták az ifjúsági tömegek és várakozással tekintenek a jövőbe abban a reményben, hogy ez a lap agitátora, propagátora, szervezője lesz a magyar ifjúságnak és hogy ezt a lapot írni is fogják a munkás- és paraszt ifjak. Major Ágoston, Besztercebánya.