Uj Szó, 1952. február (5. évfolyam, 27-51.szám)

1952-02-07 / 32. szám, csütörtök

1952 február 7 /Q szép és helyes oersmoMclásról Költötök ma nem alkotnak az olvasók eleven érdeklődése éa biztatása nélküL A költő megkóstolta mi az: embernek lenni és a feladata, hogy erről aa új emberségéről valljon hittel és szeretettel. Akikhez szól, nem húzzák többé ax uradalmakban látástól vakulásig az Igát nyomorúságos kommenciókért, nem hajolnak a gyárak munkapadjai fölé rettegve a holnap bizonytalanságától, • nem állnak éhesen és rongyosan a városok piacterein munkaalkalmat lesve. Szabad népek hazájában felszabadított emberekhez 6zól a költő, az ő érzéseiket önti szép szóba: békében akarunk élni ós építeni, nem akarunk háborút! Ez a tudat irányítja a tollát, ezért tudja ma a legmélyebb gondolatokat és érzéseket oly egyszerűen és közvetlenül tolmácsolni. És ennek az egyszerűségnek — ami a művészet legmagasabb foka — megvan a legnagyobb jutalma: szavát megérti a gépállomás traktorosa, az orsózólány a textilgyárban, a vájár a bánya mélyén, a bölcső fölé hajoló fiatal anya épúgy, mint a főiskolás, néphadseregünk katonája, vagy az évtizedes robotra visszatekintő öreg munkás. Igen, ezt itt elöljáróban nyomaté'-i. ! hangsúlyoznunk kell: a köl tő nem alkot az elefántcsonttorony magányában, közte és a versmondó közt megvan az eleven kapcsolat, olvasója életét, az érzéseit, a gondolatait önti szóba, a múltját idézi, a jelenét festi le és a jövőjébe pillant. A ma költőjét ezért olvassák oly sokan és ezért szavalják annyiszor ünnepélyeken, esti összejöveteleken, üzemeink kultúrtermeiben és falvaink kultúrotthonaiban. Szavalják szeretettel, sok érzéssel és becsületes törekvéssel, de igen gyakran oly alapvető hibákkal, amelyek csökkentik a vers szépségét, csorbítják értékét, sőt gyakran eltorzítják értelmét. A téli hónapokban műkedvelőinknek különösen sok alkalmuk van szavalni, ezért tartjuk időszerűnek, hogy a jó versmondással, a helyes szavalással itt ma foglalkozzunk A legfontosabb követelmény, amelynek minden szavalónak elsősorban meg kell felelnie: a jó magyar beszéd, a helyes kiejtés. Minden szónak első szótagja legyen hangsúlyos, a jelző jelentsen jelzőt, a pont valóban megállást, a lélekzetvétel kerüljön a kötőszavak elé és ne mögéje. Világos és érthető szövegmondást ér el ezzel a szavaló, a szép beszédnek főkövetelményét. Hogy mennyire fontos a pontozásnak helyes értelmezése, arra egy mulatságos esetet Idézek. Arany János gyönyörű balladájában, „A walesi bárdok"-ban vannak ezek a sorok: „Ne szülj rabot, te szűz! anya Ne szoptass csecsemőt!. .." Ezt a vágtatva hadaró szavaló, a felkiáltójel figyelembevétele nélkül úgy szavalta el, hogy „ne szülj rabot te szűzanya, — ne szoptass csecsemőt!" — lett belőle, amit persze a közönség nevetve nyugtázott. És itt vagyunk mindjárt egy lényeges hibánál: a hadarásnál. Ez ugyanolyan hiba, mint az elnyújtott szövegmondás, a magyarázgató, oktató stílus, amelynél a szavaló arra törekszik, hogy a szöveg egyes helyeinek túlságos kihangsúlyozásával rámutasson a vers tartalmára, értelmi mondanivalójára. A szavaló megfeledkezik arról, hogy a vers nemcsak az értelemhez apellál, hanem érzelmeinkhez is. Az okoskodó, magyarázgató versmondás megfosztja a költeményt a hímporától, elveszi azt a szivárványozását, ami a próza fölé emeli. A hadarás, — ez a másik véglet, — csak a versmondó jó emlékezetét dicséri, amit azonban a hallgató aligha csodál meg, hiszen elvész előtte a tartalom, a szavak áradatában elvész a szín és érzés és az egész produkció értelmetlenné válik. Különösen fiatal, gyakorlatlan műkedvelőinknek a leggyakoribb hibája ez a hadarás. A hadaró szavaló lélekzete olykor kifogy és ha történetesen a szó, a versszak közepén esik ez meg vele, teljesen értelmét veszti versmondása. Az llyan hadarásnál cserben hagyhatja a szavalót az emlékezete la és ha nincs kéznél a könyv, amelyben utána lapozhat, óhatatlanul derűt fakaszt például ott, ahol az ellen, ség iránti gyűlölet érzését akarta kelteni a hallgatókban. Helyes az, ha a versmondó a betanulásnál tisztázza magában, hogy a költemény miféle ismereteket akar közölni, milyen érzést akar ébreszteni a hallgatóban, müyen hangulatba akarja hozni. Ha mindezzel tisztában van, egyfelől nem eshet a magyarázgatás hibájába, másfelől tudni fogja, hogy a vers varázsával, a jelzők színeivel, egyszóval a vers költői elemeivel kell lebilincselnie hallgatóit. Ugyanilyen fontos a költemény r'aphangulatának helyes értelmezése. Másként kell előadni egy béke verset, mint egy balladát, vagy egy tájleiró költeményt. A balladában megengedhetők a drámai kitörések, a hangnem váltogatása, a tájvers ezzel szemben nemes egyszerűséget követel, a szerelmes vers bensőséges hangot, gyöngéd érzelmet. A békevers optimizmust, harcos erélyt követel, mélyen átérzett szeretetet dolgozó népünk építő törekvései iránt és mély gyűlöletet a békés szándékokat keresztező ellenség iránt. Elemi szabály az. is, hogy a versmondó, pontosan, tökéletesen tudja a szöveget. Nem szabad kötőszavakat ékelnie a szövegbe, mert ezzel óhatatlanul felborítja a vers ritmusát. A rímeknek túlságos kihangsúlyozása játékossá teheti az előadást, csupán a vers zeneiségét emelné ki, viszont helytelen elkenni a rímeket, úgy mondani a verset, mintha próza volna, csak az értelmi lényegét kiemelve. A helyes útat, a középútat ak kor találja meg a szavaló, ha átérzi a verset az eszével és a szívével is, ha szinte magáénak vallja, a sajátjának tekinti. És minden versimondónak, mielőtt feláll a pódiumra, el kell döntenie: betéve mondja-e a szöveget vagy felolvassa-e? Mert más a stílusa a szavalásnak és más a felolvasásnak. A könyv a biztonság kedvéért ott lehet a kezében, de nem azért, hogy egész versszakokat elszavaljon belőle. Ha nem biztos magában, ne mondja el a verset betéve, hanem olvassa fel, ilyenkor természetesen kerülje el a drámai előadói stílust, legyen mértéktartóbb, fegyelmezettebb, bánjon hangjával mindig gazdaságosan. Ezt a fegyelmezettséget egyébként megköveteli a hallgató attól az előadótól is, aki betéve szavalja a verset. Az előadó elkerüli vele gyakori hibáját, a túlzott lelkendezést. Egy békevers például nem az zal válik hatásossá, ha a szavaló minden sorát forró lelkesedéssel, emelkedett hangsúllyal mondja el. Az a fonák helyzet adódhat ebből, hogy a sok hangsúly folytán hangsúlytalan marad az, ami a vers lényege. A fegyelmezett szavalónak helyes pátoszával, lelkesedésével úgy kell rámutatnia erre a lényegre — békénk megőrzésére, épitő lendü letünkre, a közös munka szépségére, a proletár hazafiságra, — hogy a hallgatóságot magával ragadja és megértesse vele mindazt, amit a költő versében közölni akart. Kell-e arcjáték és gesztus a jó versmondáshoz, ezt a kérdést is gyakran felvetik műkedvelőink. Nem kell! Vagyis pontosabban nem kell annyira,- hogy a versmondás már a színészi játék hitét keltse. Egy-két mozdulat színezheti a produkciót, támogathatja a szavaló hangját, ahogy a szemek természetes beszédessége is megsegitője a hangnak. De szemforgatás és foly tonos taglejtés a szőnokias szavalásnak hatásvadászó eszköze, s így sutba való. Szocial'-ta építésünk tele van lelkesedéssel, a közösségért élő dol gozó ember forradalmi romantikájával. íróink és költőink ennek a szocialista embernek hitét és a terem, tő közösség szépségeit hirdetik. A • li J %w BÜSZKESÉGÜNK A NÉPHADSEREG DCatúíialeoeLezúink ívják ki eskü szavait teljesítve biztosítjuk dolgozóink munkáját Mi, népi demokratikus hadseregünk elsőéves katonái örömmel vártuk azt a pillanatot, amikor letehethetjük az ünnepélyes katonai esküt dolgozó népünknek, kormányunknak és -köztársasági elnökünknek. Jól tudjuk azt, hogy feladatunk — követni a szovjet katonák példáját, mert csak akkor válhatunk erősekké, csak akkor védhetjük szilárdan a dolgozó nép jogait. Tanulunk a szovjet katonák példájából, tanulunk abból, ahogyan a szovjet katonák önfeláldozóan, pontosan és becsületesen teljesítik feladataikat. Örömmel tettük le az esküt. És tisiztán csengenek fülünkbe az eskü szavai, hogy becsületesek, bátrak, fegyelmezettek és éberek leszünk, hogy ellentmondás nélkül teljesítjük a katonai rendszabályzatokat, a parancsnokok és élenjárók parancsait. Még az eskü letétele előtt megfogadtuk, hogy öntudatosan fo. gunk tanulni, hogy teljesítjük úgy a kiképzés harci feladatait, mint a politikai ismeretek elsajátításánál odaadó feladatainkat. Minden időnket felhasználjuk a tanulásra. Boidogan tanulunk azért ie, mert olyiam oktatóink vannak, akik mindenben segítséget nyújtanak. Iparkodni fogunk, hogy minél előbb és minél alaposabban' elsajátítsuk a dicső szovjet hadsereg harci tudom á. nyát. Az eskütétel ünnepélyes napját nem feledjük el sohasem. A békeszerető nép kezébe tett eskünket mindig és minden körülmények között megtartjuk. Szívünkbe véstük minden szavát, mert jól tudjuk azt, hogy betartása meggyorsítja haladásunkat a szocializmus felé, biztosabbá teszi ezt az útat, úgyhogy dolgozó népünk nyugodtan építheti hazánkat. Mi, katonák megígértük, hogy ezen a poszton minden erőnkből védeni fogjuk azt, amit hazánk dolgozói építenek. PALLANG KÁROLY, közkatona Szélesítsük kí a példás katona mozgalmát Hadseregünk erősítése és népi demokratikus köztársaságunk vívmányainak szilárdabb védelme érdekében mi, katonák minden igyekezetünkkel azon vagyunk, hogy népünket és hazánkat minél jobban szolgáljuk kiképzésünk során, a gyakorlati téren épp úgy, mint a politikai ismeretek elsajátításánál. Jól tudjuk, hogy feladataink teljesítése a hadseregben is megköveteli az éberség állandó fokozását és tudatában vagyunk annak, hogy szilárd gátat kell alkotnunk az imperialisták ellen, készeknek kell lennünk minden eshetőségre. Tudjuk azt, hogy a nyugati imperialisták a régi burzsoá rendszert szeretnék újból ránk kényszeríteni és rabságba akarnák dönteni dolgozó népünket. Az imperialista hadseregek katonái a gyárosok, a tőkések, a földbirtokosok érdekeit, uralmát védik. Mi ezzel szemben népünk kiharcolt jogait és vívmányait védjük. Hadseregünk feladatainak teljesítéséhez elsősorban az szükséges, hogy minél többen példás katonákká váljunk. Ebben a mozgalomban példát kell mutatnia a hadsereg keretén belül működő minden párttagnak és CsiSz-tagnak, a be nem szervezetteket tanitaniok és irámyítanwk kell. Nem az a célunk, hogy hadseregünknek csak egyes katonái váljanak példás katonákká. Szükséges az, hogy hadseregünk minden tagja bekapcsolódjon ebbe a mozgalomba. Ezért fel kell használnunk minden agitációs módszert. Gyűléseket és összejöveteleket tartani, meg kell beszélni a példás katona mozgalomban felmerülő minden hiányosságot és oehézséget és igyekezni kell azokat eltávolítani. Elsősorban a győzelmes szovjet hadsereg katonáitól kell tanulnunk. Meg. kell tanulnunk tőlük nemcsak a fegyverek miinitaszerü kezelését, a kiképzés minden feladatának példás teljesítését, hanem meg kell tanulnunk tőlük gyűlölni az ellenséget, gyűlölni azokat, akik életünkre, dolgozó oépünk jövőjére törnek. KATONA LÁSZLÖ, közkatona Növekszik harcképességűnk Néphadseregünkben a magyar nemzetiségű katonák politikai neve. lését anyanyelvükön tartják meg. Ezt a nagyjelentőségű módosítást akkor vezették be, amikor a nemzetvédelmi miniszter, dr. Alexej Öepiéka, hadseregtábornok lett. Intézkedése lehetővé tette, hogy a magyar nemzetiségű -katona a csehszlovák néphadsereg keretében anyanyelvén sajátíthasson el új politikai ismereteket, megtanulja szeretni hazánkat, népi demokratikus köztársaságunkat, a Szovjetuniót és a többi népi demokráciát, a szocializmust és gyűlölni a tőkések uralmát, az imperializmust. Az intézkedés kultúrális téren lehetővé tette szánunkra, hogy állandóan fejlődjünk, megismerjük a Szovjetunió és a népi demokráciák kultúráját, valamint hazánk kultúrális értékeit. Világnézetünk szilárdult, szélesebb lett politikai látókörünk és ezáltal is növekszik haroké peaségünk, szilárdul hadseregünk, erősödik országunk ellenálló ereje. A politikai és kultúrális nevelésre hadseregünkben nagy gondot fordítanak és mi szorgalmasan és odaadóan tanulunk, hogy feladatainkat hibátlanul tudjuk teljesíteni. MOLNÁR ANTAL őrvezető Csak az győzhet, aki ismeri a célt A békéért folyó harc megköveteli tőlünk katonáktól is, hogy példásan teljesítsük kötelességeinket. Mindea gyakorlat során azon kell lennünk, hogy a feladat példás teljesítésével megmutassuk az ellenségnek, hogy minden aljas kísérletét készek vagyunk megakadályozni, szembeszál lunk bármikor azzal, aki hazánkra tör. Mi már nem akarjuk újra megérni azt, hogy nekünk az urak parancsoljanak, miint ahogy ez a tőkés rendszerben volt. Mi nem akarunk háborút, úgy ahogy aizt az imperialisták ^kívánr'ák, nekünk legfőbb célunk a béke, egy boldog, szabad szocialista világ építése, olyan világ alkotása, amelyben mi, a dolgozó nép vagyunk a kormányrúdnál. Mi katonák felesküdtünk arra, hogy hazánkhoz és annak vezéréhez, Gottwald elvtárshoz hűek leszünk, hogy mindig és mindenütt követni fogjuk a szovjet hadsereg katonáinak példáját, hogy öntudatosan teljesíteni fogjuk a parancsokat. A szovjet hadsereg megmutatta, az egész világ előtt, hogy legyőzhetetlen. Ez a hadsereg legyőzhetetlen azért, mivel tagjai mind a kiképzés terén, mind a politikai ismeretek elsajátításában példásan teljesítik kötelességüket. Mi jól tudjuk azt, hogy csak az a hadsereg győzhet, amely tudja, hogy miért és kiért harcol. Ezt minden katonának tudnia kell. Mi, a néphadsereg katonái, eskütételünknél megfogadtuk, hogy megvédjük hazánkat és népünket, hogy biztosítjuk a békés építés lehetőségét, hogy megvédjük a nép érdekeit, vívmányait. CSEH IMRE, közkatona. A következő síversenyre jobban felkészülünk Az elmúlt napokban Likaukán járási Szokolovszky síverservyt rendeztek. Ezen a versenyen 300 versenyző vett részt. Reggel 8-kor kezdődött a küzdelem, amelynek során a fiatalok és az öregebbek összemérték erejüket. A versenybern résztvettünk mi, katonák is. Először a civilversenyzök rajtoltak, majd. mi kerültünk sorra. A versenypálya IS kilométer hosszú volt, ebből 4 kilométer emelkedés. Az első kilométernél lövészeti gyakorlat, öt lövés leadása, a második kilométernél palánk megmászás, majd meredek hegyoldalon vezetett az út. Aztán másfélküométeres lesiklás következett akadályokkal tarkítva, kidöntött fákon, patakon kellett áthaladni SO cm-es szélességű deszkán stb. Ezután újra 2 kilométeres emelkedés következett, majd 2 kilométeres síkterület ugratókkal és éles kanyarokkal, végül pedig két és félkilométeres siklás akadályokon, árkokon keresztül és a cél előtt 15 méter hosszú távon sebesültszállítás. Tizenöt percenként indultak az őrjárat váltók, mindegyik őrjáratban hárman voltunk, a parancsnok és Két ember. Tizennégy ilyen katonai őrjáratunk volt. Ebből három az én századomból. Én a S5-ös számú őrjáratban voltam. A rajt után három őrjárat volt előttünk. Az első emelkedés végefelé, körülbelül a harmadik kilométernél elhagytunk egy hármast, majd a lesiklásnál elértük a következő őrjáratot, amely az akadályokkal bajlódott. A második lesiklásnál még egy hármast hagytunk magunk mögött és akkor már biztos volt, hogy valamelyik dijat elnyerjük. Minden jól ment, csak az utolsó lesiklásnál, a céltól körülbelül egy kilométerre nekem és a hármas parancsnokának leesett a síléc a lábunkról. így aztán sokat vesztettünk. A célban várt a közönség, amely tapsolva fogadott minket. Nevettek is, mert úgy néztünk ki, mint a hóemberek. A verseny után megbíráltuk egymás hibáit, megtárgyaltuk. melyik szakaszon mentünk jól és hol rosszul, hogy a következő alkalomkor kiküszöböljük hiányainkat. Este újra visszamentünk Likavára, ahol az ottani Szokol táncmulatságot rendezett. Erre meghívtak minket is és ott hirdették ki a verseny eredményeit. Ha jobban erősítettük volna fel a síléceket és azok nem estek volna le, jobb helyezést értünk volna el. így is a negyedik helyen végeznünk a következő összeállításban: Horánek, Maly, Kárász. Századunk második két őrjárata a második, illetve ötödik helyen végzett. Hiányoltuk azt is, hagy nem volt elég edzésünk, és hogy már régen nem volt sí a lábunkon. A következő 16 kilométeres versenyre már jobban fel leszünk készülve és meg vagyunk győződve arról, hogy őrjáratunk századunknak dicsőséget szerez. A díjak nagyszerű szobrok és könyvek voltak és igazán megörültünk nekik. Boldogan mentünk viszsza századunkhoz abban a tudatban, hogy sokat tanultunk ezen a versenyen, és hogy a következő versenyre még jobban felkészülünk és még jobb helyezést érünk el. Kárász Zoltán, közkatona nép és a művészet szenvedélyes szeretete ihleti őket. A jó versmondónak, a szocialista költészet tol mácsolójának ugyanúgy kell hinnie a nagy eszmékben, amely eltölti a szocialista embert és szinte emberfelettinek tűnő tettek végrehajtá sára sarkalja. Ez a hite megsegíti abban, hogy eltalálja a költő hangját, hogy beleélhesse magat abba a hangulatba, amelyben a vers megszületett és akkor helyesen fogja mai költöink igényes mondanivaló, ját tolmácsoltji az emberről, aki sivatagokból sdenkerteket varázsol és több kenyeret, békét akar az egész világnak. Egri Viktor.