Uj Szó, 1952. február (5. évfolyam, 27-51.szám)

1952-02-29 / 51. szám, péntek

1952 február 26 U J SZO Az emberi nagyságnak több ismertetőjele van. Az egyik kétség kívül a bölcseség. A másik az élet szeretete s ami ezzel egyértelmű, az emberszeretetet. De egyik sem tud elevenné, hatékonnyá válni sőt egyik sem éri el a maga teljességét, szép érettségét, ha nem társul hozzájuk harmadiknak a bátorság. Mit értek bölcseségen ? Végered. ményben azt, hogy az embernek helyes képe van a világról. Hogy áthatóan ismerj az embereket, gyön géiket, erejüket, életüket, halálukat, ismeri egymáshoz való viszonyukat, egymás elleni küzdelmeiket, ismeri azt a kegyetlen s mégis gyöngéd harcot, amelyet a természet ellen vívnak. Átlát képmutatásukon, leleplezi álproblémáikat, felismeri, hogy lényegileg mire van szükségük. Mit értek az élet szeretetén? Azt, hogy miden baj, nyomorúság, betegség ellenére szeretjük s tisztel jük az életet. S mit értek etnbersze. reteten? Az előbbiekből kavetke zik. Azt, hogy minden erőnkkel azon vagyunk, hogy javítsuk nemcsak a magunk, hanem embertársaink életét. Hogy bajt, betegséget messze íizzünk, hogy megtanítsuk magunkat erőmre, ragyogásra, hogy kiok tassuk egymást arra, hogy mikép lehet szépen és jól élni. AB ember szeretet meg akarja változtatni a világot. S ha böloseséggel párosul, akkor azt ig tudja, hogy mikép kell megváltoztatná. De a kettőből még nem jön létre az igazi emberi nagyság. Hiába ismerjük fel a valóságot, ha nincs bátorságunk hozzá, hogy a nevén nevezzük. S hiába szeretjük az ftrrt bereket, ha nincs bátorságunk hozzá, hogy ki is álljunk értük. Hiába akarjuk megváltoztatni a világot, ha nincg bátorságunk hozzá, hogy szembeszálljunk vele. A bölcseség, az emberszeretet s a hozzávaló makacs bátorság: ezek a tulajdonságok teszik a nagy kommunistát. Atnlkor jó tíz évvel ezelőtt Rákosi Mátyás több mint másfél, évtizedes fogság Után kilépett a szegcdi Csillagbörtön Kapuján, akkor mi, az elvtársai már tudtuk, hogy egy nép vezetője lép ki a börtöftfa lak mögül s magunkban, odahaza a szobánkban, vagy egymág között, összejöttünk, hálás szívvel ünnepeltük a nemzetközi proletárszolidaritást, g annak legnagyobb jelképét, a Szovjetuniót, amely visszaszerezte nekünk -magyaroknak, a magyar munkásságnak, az egész világ elnyomottéinak, visszaadta a szabadságnak, a forradalomnak ezt a nagy életet. Hogy mi állt előtte, azt akkor 1940-ben a világháború első éve után még nem tudhattuk, csak re. méltük. Ma több mint egy évtized után, már látjuk a beteljesedést. Történelmünknek vannak nagy alakjai, De ritka közöttük az, akinek olyan meredek útat kellett megjárnia, mint Rákosinak, hogy fel. adatát teljesíthesse. 8 ritka aa, aki* nek olyan rendithetétlen személyes bátorsággal kellett megtámasztania meggyőződését, olyan soha nem szfln fi makacs bátorsággal, egy percre ki nem hagyó, testi és lelki vakmeröséggel védenie emberszeretetét! Bátornak nevezzük azt is, és méltán, aki egy-egy nagy alkalommal helyt* áll magáért. De milyen másfajta bá torság az, amelynek tizenhat évig egyfolytában kell kitartania! Nem egy pillanatnyi nagy fellobanás Idejére, hanem másfél évtizednek szinté minden percén, amelynek mindig résen kell állnia, amely nem tür pihenőt, amelynek tizenhat év minden éjszakáját át kell hatolnia — a majdnem biŕtos halál bitófaár nyékávai s«eme előtt! Egy újfajta bátorság e2, türelmes, lassú, egyenletes bátorság, egy életre szóló makacs bátorság, soha meg nem hátrárálô SBiVós Bátorság, amelyet a mi korunk, a nagy orosz forradalmak alakítottak ki s amely új nevet érdemel: ft bolsevik bátorság nevét. Amikor Rákosi Mátyás 1924-ben hazajött Magyflťoszágra, hogy újjászervezze a Kommunisták Magyar, orsüági Pártját, tudta, hogy az életével játsfcík, Tl& hónapig dolgoíott itthoh. 1926 szeptember 22-én fogták el: bátorságának, bölcaeségének és embersžŕťétetének Igazi próbatétele ezen a napon kezdődött el. RÁKOSI PELDAJA Tizenhat év minden napján és minden éjszakáján helyt kellett állnia a börtönélet külső és belső' veszélyével szemben: embertelen bánásmóddal, fegyelmi büntetésekkel, betegséggel osüggedéssel, kétségbeeséssel szemben, tizenhat évig ügy, hogy nem tudta, mikor lesz vége. Nem ingott meg, férfiként győztesként hagyta el a börtönt. Győztesként egyéni életében s egy győztes igazsággal testében-lelkében! 1925 november 14-én kezdődött az első statáriálls tárgyalás. Statárium: az altkor halált jelentett. Hogy felelt meg Rákosi a bírónak aki kérdőre vonta s akitől az élete függött? Bűnösnek érzi magát? — Nem, nem érzem magam bűnödnek. — Ha nem érezte magát bűnösnek, miért bujkált? Módjában lett volna önként jelentkezni a a bíróság elé állni. — Minek álltam volna a bíróság elé? A Horthy-rendszer bírósága a nagybirtok ós a nagytőke érdekét védi. — Elég ebből a hangból! Később: — Nem tűröm, hogy így beszéljen, Rákosi! A kommunista párt érdekében végzett munkájáról beszéljen! A magyar kommunista mozgalomnak maga volt a vezetője ? — Vezető szerepem volt a munkában, de nincs mit beszéljek róla. Teljesítettem kommunista kötelességem. Később: — Megtagadom a valló mástételt. Csak olyan kommunista J elvi kérdésekről nyilatkozom, ame-1 Irta: DER Y TIBOR lyekkel nem árthatok pártunk földalatti munkájának. Másnap: — Hagyja már abba! Ne Szovjet-Oroszországot és- a kommunizmust védje, védje magát! — Magamat nincs mit védenem. Ezzel fejezi be Rákosi e statáriális tárgyalást s egy fél év múlva, a törvényszéken ezzel kezdi: — Nem védekezem... A kommunista párt megteremtését és azt a munkát, amit ennek érdekében végeztem, nem tekintem bűnnek, amelyért a bíróságnál felelnem kell. Később: — Ne vádbeszédet tartson, hanem védekezzék! — Nincs védekeznivalóm. Mindfen erőmmel azon dolgoztam, hogy Magyarországon is kiépüljön a kommunista párt. A tárgyalás végén: — Rákosi, kötelezőnek tartja magára nézve a Kommunista Internacionálé első kongresszusának határozatát ? (Bmelt hangon): — Igen. — Ebben a határozatban az is benne van, hogy a dolgozóknak fegyverrel is kell harcolniok. — A népek szabadságáért kötelességünk fegyverrel harcolni. —• Amit mondott, azzal újabb bűncselekményt követett el. Kijelentését mérlegelni fogja a bíróság. — Kijelentésemért felelősnek ér-zem magam, de nem a bíróság, hanem csakis a dolgozók előtt. A magyar dolgozók, miként a Szovjetunió dolgozói... — Elég Rákosi, egy szót se tovább! — A Szovjetunió megvalósítót ta... — Örök, azonnal kísérjék helyére Rákosit! • Ezzel a párbeszéddel végződött a második tárgyalási nap. S mivel fejeződött be az utolsó, két héttel később? — Az államügyész úr az egész világ kommunistáit söpredéknek csőcseléknek nevezte. Ezek a szí dalmak a cipőm talpáig sem érnek kommunista méltóságom tudatában visszautasítom őket. Ezerszámra haltak meg az orosz korhmunlsták s nem volt más céljuk, mint a proletariátus felszabadítása ... közül a 46 kommunista közül, akik 1919 márciusában a Gyűjtőfogház ban voltak bezárva, még ugyanazon évben 16 mártírként halt meg a proletariátus ügyéért. — Nincs közöttünk egy sem, aki a kommunista pártért és a kommu nlzmusért nem volna késa a bitó alá menni. Önzetlenséget nem tanú lünk a burzsoáziától. S mit mond Rákosi nyolc ás fél évi fegyház után, a negyedik tárgyaláson, amelyen az ügyész halálbüntetést kér rá? —- Nem tartom szükségesnek a védekezést, mert egyáltalán nem érzem magam bÜ nösnok. — S hogy felel a tanács elnöknek egy sértő rendreutasítá sára, ö, a fogoly, akire legjobb esetben életfogytiglani börtön vár? — Elnök úr, hogy ha engem tisz tességre figyelmeztet, akkor inkább r (Qakeu ídútáľSľúL írta: CSOHÁfrY GABRIELLA Csodálatos emberi sorsát, szépséges, gazdag életét, felszabadultan, teli szívvel vallja magának most a nép: ezer év alatt soha nem volt senki még övé ennyire, s nem bízta sorsát ennyi hittel így még sohasem, senkire!... — Milyen ember volt édesanyja? Nem tudom, nem is kérdezem, de őt köszönti legelőször, holt édesanyját, énekem: sírja felett rigók dalolnak, s bimbósnak már a kis füvek s az ibolyák kerekre nyitják sötét, harmatos szemüket. Ó, gyertek, gyertek ibolyákkal hazám fiai, lányai, gyertek zsendülő muzsikákkal fejfáját körülállam! Áldot( legyen haló porában, loi a világra hozta őt, emléke csillog, mint a harmat, s nem födik el a temetők ... S ki néki másik édesanyja, gyertek, köszöntsük, sorba, mind nevét kiáltsák most a vének, nevét fiaink, lányaink! A Pártról zengjen most az ének, egy szabad nemzet éneke, a Pártról szólunk, s öt daloljuk, hiszen a Párt az élete! Ezerkilencszástizennyolcban kenyeret s békét kért a nép, Rákosi elvtárs kézé által foghatta meg a Párt kezét. Azóta harmincnégy tavaszban a Párt s a *>iép ís nagyra nőtt, s Rákosi elvtárs neve fénylett s fénylik a Párt a nép előtt. — Vörös katonák énekelnek, hallom, messze a föld alatt, harminchárom év távolából tüzel az arcuk, mint a nap, emlékük felkél, mint a hajnal, szuronyuk hegye ideint: < Rákosival mentünk a harcba, s vele mennénk mind, megint!... A holtak, élők mmd dalolnak, s daluk mélyében ott remeg, hogy itt él köztünk az az elvtárs, kit egykor Lenin szeretett — úgy indult tűzbe, vasba, vérbe, hogy vitte Lenin mosolyát, szemének mélye azt ragyogta, s egy egész népnek adta át... — Az ellenség kezében rezgett élesre fenve múr a kés, s tizenhat évig marcangolta testét a kín, a szenvedés, — Lenin szerette, Sztálin óvta, s megacélozta őt a Párt, azért győzött halálon, poklon, ezért őrizte meg magát! Tizenhat évet elraboltak életéből a börtönök, de szíve friss maradt és gazdag minden szenvedés fölött, Termő földet s gyermek ajkat nem látott annyi éven át, Megteríti most biztos kézzel nékünk az öröm asztalát. — Köszönet Néked, drága Sztálin, hogy nékünk megmentetted őt, s a börtönajtót összetörted előtte és a nép előtt! Nézd, most egy egész nemzet szárnyal fegyvered nyomán szabadon: Köszönet Néked, drága Sztálin, s tündöklő Szovjet hatalom! abbahagyom a tárgyalást. Nem \agyok az az ember, akit tisztességre kell figyelmeztetni. Tisztességre figyelmeztetni csak neki lett volna joga, .egy egész világ nevében, az emberi méltóság nevében! Mert vele becstelenül bántak, embertelenül, kegyetlenül az első naptól kezdve, hogy a Horthyurak rátették kezüket, az utolsó percig, amíg ki nem szabadult rabságukból. Rögtön elfogatása után kénytelen tiltakozni a rendőrségi kínzások s vallatási módszerek ellen: éhségsztrájkba lép társaival együtt: Vas Zoltánnal, aki tizenhat évig viseli ugyanolyan forradalmár öntudatossággal ugyanazt a sorsot, Öry Károllyal, Gőgös Ignáccal, Hámán Katóval, akik később mindhárman vértanúhalált halnak meggyőződésükért. Az éhségsztrájknak semmi foganatja, a törvényszéki tárgyaláson az elnök újra 14 napi fekvőhelyelvonással és böjttel szigorított sötétzárkával sújtja. Egy év múlva, 1927-ben Vácott, a legszigorúbb elkülönítéssel, magánzárkával büntetik. 1928 áprilisban, minthogy a börtönigazgató megtiltja az ügyvédi látogatást, ismét éhségsztrájkkal kénytelen válaszolni. 1928 decemberében BÖtétzárkával és kemény fekhellyel fczigorított háromhónapi földalatti elkülönítésre ítélik és egy esztendeig minden kedvezmény elvonására. Egy hónap múlva Újabb éhségsztrájk, ezúttal az or. szág valamennyi letartóztatott kommunistája részérói, a tűrhetetlen börtönviszonyok miatt. Lőwy Sándor és Sztáron Sándor belehal, Rákosinál a tizennegyedik napon, egy nappal a sztrájk befejezése előtt aggasztó Bzivgyöngeség lép fel. 1929-ben újabb fegyelmi büntetést tölt ki, ezúttal a majdnem halálával végződő éhségsztrájkért. — Ha az elvtársak idejében nem segítenek, Rákosi elpusztul — írja Vas Zoltán naplójában. — Rákosival ál. landó kapcsolatban vagyok. Ijesztő az irása- Mintha aggastyán Irta volna. Nyilván reszket a keze a hidegtől. Magyarországon talán sohasem voltak olyan hidegek, mint az idén: 32—35 fokig süllyed a hőmérő. A fegyelmi olyan, mint a jégverem és Rákosin csak rabing és rabruha van... A fegyöröket félóránként váltják, hogy kibírják a hideget... — Rettenetes a hideg, nem lehet kibírni, léhezünk, megfagyunk, már alig járunk — írja Vas Zoltán újabb két hét mulVa. Igy telik el a bátorság tizenhat esztendeje. De a bölcseség s az emberszeretet is kiveszi részét ennek a korszaknak a küzdelméből. Rákosi, noha a másfél évtized legnagyobb részét magánžárkában, szigorú elkülönítésben, fegyelmi büntetések közöt tölti, szakadatlanul tanul és tanít, megterjmti Illegális kapcsolatait a külvilággal, kommunista rabtársaiVal tanulóköröket szervez, irányelveket dolgoz ki, melyek zárkáról zárkára járnak s melyek megvitatása írásban, illegálisan történik. Készülődik s társait készíti a történelmi szerepre, amelyről még ttem tudhatja, hogy valaha is be fogja-e tölthetní. A hűségnek s a kitartásnak olyan nagy példáját mutatja, amilyenre esak az képes, akinek igaza van. — Fejezze be a beszédét — mondja neki a2 elnök az 1935-ös tárgyaláson. — Röviden befejezem. A magam személyére nézve — ugyanúgy,' mint a törvényszék előtt — itt sem óhajtok semmi védekezést előterjeszteni, mivel mindazokat az elveket, amelyeket 1019-ben vallottam, ma is vallom. — Ma is vallja? Rendben van! — Éa azzal fejezem be ... — Ne ügy, mint a törvényszék előtt! » — .,, hanem mint az ítélőtábla előtt 1926-ban: kommunista vagyok és maradok. Nyugodtan nézek a jövő elé, jöjjön, aminek jönnie kell, a jövő a miénk! Hét év tanúsítja már, hogy igaza volt s igaza lesz.