Uj Szó, 1952. február (5. évfolyam, 27-51.szám)

1952-02-29 / 51. szám, péntek

1952 február 29 SAS ANDOR: cÁ Zasiela tiéjft fmgjf fia Vietor Hugó társadalomszemlélete . A Béke Világtanács azzal, hogy a XIX. század francia költészete büszkeségének, Vietor Hugónak 150-ik születése napját az 1952. év nagy kulturális évfordulóinak sorába iktatta, kifejezésre juttatta, hogy Vietor Hugó müve földszerte haladó hagyományt jelent, élő érték mindenütt, ahol békeharcosok élnek és áttörhetetlen frontba tömörülnek. A nagy francia alkotónak több mint hét évtizedre nyúló monumentális életpályája, — 1812-ben született és 1885-ben halt meg, — hallatlan változatosságú és gazdagságú történelmi tapasztalatot zár magába. A költöröl szóló irodalom könyvtárnyi terjedelmű. Aprólékosan elemezték legszemélyesebb élet. körülményeit, megvilágították tudását és tájékozottságát s ezzel együtt müvei nyersanyagának forrásait, vizsgálták meseszövését s nagyszámú drámájának jellemeit és szerkezetét. Ugyanezt tették nagy regényeivel, páratlan eredetiségü költői technikájával, stílusával és verselő képességével. Minderre nincs helyünk itt rátérni, történeti tapasztalatairól, mait társadalomszemléletének kulcsáról akarunk egyetmást elmondani. Apja-, Napoleon tábornoka volt, anyja, aki Hugó ifjúkori fejlődésére és nevelésére nagy befolyást gyakorolt, katolikus és royalista meggyőződésű nő. És ilyen kezd e tektől hová vezetett fejlődése? Élete utolsó két évtizedében, bár csupán mint a proletariátussal rokonszenvező értelmiségi, kiáll a kommünardok mellett és gyalázatos üldözésük ellen. Hány forradalmat és ellenforradalmat élt át, 1815 és 3871 között! Látta azokat a polgári forradalmakat, amelyeknek küzdelmeit proletár barikádharcosok véráldozata szentelte meg, amelyeknek győzelmeit ezek — voltaképpen önmaguk és osztályuk érdekei ellen — a pénztőke és az ipari tőke haszonélvezőinek javára vívták ki. És tanúja volt 1848 februárjának, ami kor a munkásság pár hónapra elenyészően kis mértékben részt nyert a hatalomtól. Ismerte a kommün Párizsát, amelyben a proletariátus először ragadta magához a teljes államhatalmat, leszámolt a bonapartizmussal, a burzsoá hagyományokkal s kitűzi a proletár állam zászlaját. Hány osztályszimbólum fel- és letűnése vomdt el szemei előtt! 1815 után látta a Bourbon fehérlpbogő és a liliom győzelmét, a jakobinus trigiai sapka és a polgári trikolon felett, elnézhette azután I. Napoleon alatt a polgárság odahúzódását az Európán keresztül meghordozott császári sas kiterjesztett szárnyai alá, majd ennek megismétlődését dekádensebb formában a második császárság idején. Végül kortársa volt azoknak, akik a proletár forradalom vörös lobogói alatt szervezni kezdtek újtipusú szocialista államhatalmat. Vietor Hugó azonban, nemcsak átélte a forradalmakat, hanem tanult is belőlük. Helyesebben szólva: a forradalmak nekilendülését követő ellenforradalmak bűnössége felnyitotta szemét. egyre tisztábbá tette látását s a forradalmak igazságtevő munkájának becsülésére megtanította. Ki nem emlékszik a „Nyomorultak" első részében a püspök látogatására a 86 esztendős, a. royalista társadalom által kitaszí tott és megvetett egykori konventtagnál, ennek halála előtt? A látogatás azzal végződik, hogy nem a törhetetlen erkölcsi meggyőződésű haldokló keres lelki vigaszt a papnál, hárem beszélgetésük végén a püspök kéri a haldokló áldását. A minden jövedelméről lemondó és szegénységben élő püspök érdekes jelenség, de nem tipikus, jóságát Hugó melodramatikusan túlozza, de tipikus az a mód, ahogy elénk állítja az aggastyánt, aki a nagy francia forradalom legforradalmibb évében, 1793-ban, a legfőbb hatalom gyakorlásának részese volt. amikor azoknak, akik az állam élén állottak, más megszólítás nem járt, mint „polgártárs!" A forradalomnak — írja Victor Hugó — sok Ilyen embere volt, akik arányban voltak a korszakkal. „Észre lehetett venni, hogy ez az aggastyán még most is, féllábbal a sírban, megőrizte minden egészséges mozdulatát." A püspök kivételes módon nem tette magáévá az útszéli ellenforradalom elveit. Jellemzi őt ez a nyilatkozat: „Tanítsátok a fiatalokat mindarra, amire csak tudjátok; a társadalom bűnös abban, hogy nem adja ingyen az oktatást; felelős azért a sötétségért, amelyet előidéz. Ez a lélek teli van sötétséggel, könnyen követ el bűnt. Nem az a bűnös, aki elköveti a bűnt, hanem az, aki sötétségben hagyta." Mikor a püspök és a konvent-tag között szóbakerül az utóbbinak magatartása 1793-ban, a törhetetlen forradalmár a következőket mondja: „Én a zsarnok halálára szavaztam. Más szavakkal a női prostitúció megszüntetésére, a férfi rabszolgaság megszüntetésére és a gyermekek nyomorúságának meg szüntetésére. A" testvériségre, az egyetértésre, a ..lajnalhasadásra szavaztam!" Majd így folytatta: „A jognak megvan a maga dühe, püspök uram, és a jog dühe a haladás egyik eleme. Mindegy, akármit is mondanak: a francia, forradalom az emberi nem leghatalmasabb lépése Krisztus születése óta. Tökéletlen, megengedem; de felséges . .. Végighömpölygette a földön a civilizáció hullámait... A francia forradalom az emberiség fölmagasztosítása." És amikor a püspök ezután megkérdi, hogy a konvent-tagnak mi a véleménye Maratról, aki tapsolt a guillotinenak, a válasz a következő: „Mi a véleménye Eossuetről, aki Tedeumot énekelt e protestánsok kínoztatásának örömére". Bossuet a francia uralkodó osztályok történetének ünnepelt pap-államférfia és szónoka volt XIV. Lajos korában. A tizenhárom esztendős kis Gavrochenak szereplése a Nyomorultakban, az 1830-as júliusi forradalom idején, a proletár ifjúság hősiességének olyan apoteózisa, amelyet csak Fagyejev „Ifjú Gárdájában" az orosz forradalmi ifjúság heroismusa múl felül és Katajev „A távolban fehér vitorla" Gavrikjának és kis társának az odesszai felkelő munkások számára végzett fegyvercsempészése vetekszik vele. A kis avroche tudatára ébred, hogy ha a forradalmárok győznek, annak a nyomorba taszított ifjúságnak sorsát is megfordítják, amelyhez ő tartozott. Az ellenforradalmi katonaság csatárláncának előterében, golyózáporban, az elesett nemzetőrök töltény táskáiból töltényeket gyűjt, hogy a proletárság barrikádharcosai folytatni tudják küzdelmüket. Forradalmi dalokat énekelve, mint valami sebezhetetlen töipe, kúszik a házak mellett s a lőporfüstös utcán keresztül. Szembekötősdit játszott a halállal, míg végül az ellenforradalmárok golyói kioltották nemes életét. Kell-e még külön hangsúlyozni Hugó tiszteletét a forradalmi cselekvés" fensége iránt? Ez több, mint tisztelet, ez mély térdet-fejethajtás. És hogy túd ostorozni, hogy sújt a szava, amikor Bonaparte Lajos államcsinyje után megbélyegzi a bitorlót. aki ellen kötelesség bármilyen fegyverrel harcolni, a törvénykönyvben biztosított jogtól kezdve a járda kövéig, amelyből barrikádot lehet építeni. Megbélyegzi a polgárságot, mely szemet húny a gazság előtt, bódéik nyitva, börzéjük uzsoráskodik, spekuláns kereskedőik árúkötegeken ülve dörzsölik kezüket. Diogenes lámpával keresett embereket, Napoleon Lajos megvesztegetésre szánt bankjegykötegekkel a kezében teszi ezt. „Nem szabad azonban összetéveszteni — írja Hugó — III. Napoleon korszakát s ezt a percemberkét a XIX. századdal; a hatalmas tölgy lábánál mérges gomba bújik ki a földből; ám azért a gomba nem tölgy." Victor Hugó a szenvedélyes ihlet költője, mint Vörösmarty, de a szenvedély és a megindultság nem egyszer átcsap nála retorikába és a megdöbbentő szándékolt kereséséP

A q "y pr g pr t v lm 6 bshots basa Bbhhmí i Rossz politikai munka miatt nem teljesítette a buesinai fafeldolgozó üzem az ötéves terv harmadik évét Az ötéves terv harmadik évének végén egymásután jelentették az üzemek, a terv teljesítését. Üzemeink nagyobbrésze már november vagy december első felében teljesítette a tervet. A terv teljesítésén mérhetjük le, hogy milyen volt az üzemben a pártszervezet munkája, az üzemi pártszervezet hogyan vitte bele a politikai felvilágosító munkát az üzem gazdasági életébe, segítette-e az élmunkás mozgalom és a münkaverseny fejlesztését az üzemi pártszervezet, elég gondot fordítottak-e az újítómozgalom feikarol isára. Az üzemi pártszervezet jó vagy rossz munkája, a jó agitációs munka döntő tényező az üzem tervének teljesítésében. Hogy a buesinai fafeldolgozó üzem a tervteljesítésben elmaradt, ebben is nagy szerepe van az iizemi pártszervezet rossz munkájának. Az üzem nem teljesítette a tervet, csak 88 százalékra és egyes üzemrészlegek csak 50 százalékra. Az üzemi pártszervezet vezetősége a február 21-én tartott évzáró közgyűlésén önkritikailag beismerte, hogy nem tette meg a kötelességét az 1951-es évben. Elhanyagolták a pártiskolázást és nagyon gyengén dolgoztak az agitációs munka terén. Gyenge volt a pártonbelüli kollektív pártmunka is. A gyűlésekre a tagoknak csak 70 százaléka járt el. A tizes bizalmiak sem tették meg kötelességüket. Ennek tulajdonítható, hogy a taggyűléseken résztvevők száma igen kevés volt. Az üzemi szervezet gyenge munkája az okozója a munkások között uralkodó rossz munkaerkölesnek is. A párttagok nem járnak elől a munkában. Nincsenek annak tudatában, mi egy kommunistának a kötelessége. A munkások így nyilatkoznak a párttagokról: — Mi bizony nem tudjuk ki itt a kommunista. Hisz ők rosszabbul dolgoznak, mint mi. — A párttagok legtöbbjének megvan a pártkönyve, de még a rendes tagsági díjat sem fizetik. Az ilyen párttagoktól nem lehet jobb teljesítményt követelni. Nem működik a CsISz-szervezet sem az üzemben. Nincs meg a pártás a tömegszervezet közötti együttműködés. A CsISz-szervezet telje sen el van hanyagolva, holott az üzem élcsapatának kellene lennie. A közgyűlésen az üzemi CsISzszervezet kiküldötte is felszólalt. Beszédében hangsúlyozta, hogy együtt kíván dolgozni a pártszervezettel. Ki akarja venni részét az üzem munkájából, hogy az ötéves terv negyedik évét sikeresen teljesíthessük. Kötelezettséget vállalt, hogy a CsESz-szervezet tagjai mindenben elől fognak járni a munkába. Agitálni fognak a. munkások között, hogy kiérdemeljék Gottwald elvtárs ifjúsága nevét. Az újítójavaslatokat sem használták lei eléggé. 90 újítóból csak 17-et hasznosítottak. Nem fektetnek kellő súlyt a sajtótízpercek kihasználására. Automatikusan felolvasnak az újságból egy részt, de nem vitatják meg a tartalmát. A rossz teljesítmények ellenére vannak az üzemben öntudatos elvtársak is. Akik a nehézségek leküzdésével jó eredményeket érnek el Almási elvtáre a géplakatosmühelyben dolgozik. Mint párttag elöljár a munkában. Normáját 150 százalékra teljesíti, ďe ezzel sem elégedett meg, mert úgy gondolta, hogy többet is tudna termelni és normáját 10 százalékkal szilárdította. A rossz tervteljesítés okát abban látja, hogy az üzemben sok a kétlaki munkás. Akiknek az egyik lábuk a gyárban van. a. másik meg a nadrágszíj szélességű földjükön. Mindig későn jönnek a gyárba, de a műszak végén rohannak haza a gépet és a szerszámokat széthagyva. Almási elvtárs most is a villanyhegesztő felé hajolva dolgozik. Lelkesedéssel mutogatja a kész munkákat: — Ezek a fűrészgép alkatrészei. Még éjjel is dolgoztam rajtuk, hogy Idejében készen legyenek, hogy a termelésben ne legyen fennakadás. Dolgozom, mert tudom, hogy magamnak és dolgozó társaimnak termel az a gép, amit kijavítok. Nyugodtan dolgozom, mert gyermekeim jövője is biztosítva van, nem kell félnem, hogy az utcára kerülnek. Az egyik fiam villanyszerelőnek tanul, lányom pedig néptanítőnő lesz. Benyó elvtárs korát meghazudtoló fürgeséggel dolgozik gépével Már a 60-as évek felé közeledik, de a szocialista munka ritmusa őt is elragadta, és a géplakatosmühely egyik legjobb munkása. A múltra visszaemlékezve elmondja: — A korompai vasgyárban dolgoztam, a mult köztársaság idején. Mint fiatal munkás résztvettem a gyár leszerelése elleni sztrájkban. A gyár leszerelése után családommal együtt az utcára kerültem. Nem nézhettem a családom nélkülözését és sok hasonló sorsú társammal kimentem Franciaországba. A családom itthon nélkülözött, én meg idegenben gürcöltem, hogy legalább a betevő falatot tudjam biztosítani nekik. Most itt dolgozom Bucsinán, szeretem a munkámat, mert tudom, hogy amit kitermelek, azt nem a naplopó tőkések lumpolják el. Munkám után becsületesen megkapom a jutalmat és azzal a meggyőződéssel dolgozom, hogy minden százalék, melylyel normámat túlteljesítem egy tollvonás, amely keresztülhúzza a háborús uszítók terveit. Az üzemben csak az asztalosmühelyrésizleg teljesítette a tervet. Jó munkamegszervezéssel és a szovjet tapasztalatok kihasználásával kimagaslott az üzem többi műhelyei közül. Nagy munkát fejtett ki az agitációs és politikai felvilágosító pártmunka terén Chabada Pál agitátor. Chabada elvtárs a földművelésből került az üzembe, Ott egy zsíros parasztnál dolgozott. Az évzáró gyűlésen felszólalt, beszédében hangsúlyozta, hogy az üzemi dolgozók nagyrésze már elfelejtette a mult szenvedéseit és nem teszi meg a kötelességét a munkahelyén. A következő szavakkal fordult az elvtársakhoz. ..Elvtársak, elfelejtettétek már, mikor éhbérért kellett dolgozni és a koldussegélyen tengettük életünket családunkkal együtt. .Jöttök mindenféle ürüggyel elmaradás! engedélyt kérni és fizetésemelést követeltek, de a munkában nem álljátok meg a helyeteket. Egész életemen át egy pusztán dolgoztam a zsíros parasztnak ingyen. Fizetésem egy pár bocskor és azt ettem, amit a kulák már otthagyott. A fejszabadulás óta embernek érzem magam. Addig még rendes ruhám sem volt. A kultúrától teljesen el voltam zárva és írástudatlan maradtam. Most fogok tanulni írni, olvasni, hogy minél nagyobb hasznára lehessek szocialista hazámnak". Chabada elvtárs teljesen belemelegedett a beszédbe. Látszott rajta, hogy amit mond, azt át is érzi. Ilyen agitátorok kellenének a buesinai üzemben, akkor a tervet biztosan teljesítenék. A buesinai fafeldolgozó iizem pártszervezete rosszul dolgozott. A vezetőség és az agitátorok nemhogy a munkát megszerveznék, de még az évzáró közgyűlésre sem tudták öszszehozni a tagokat. A tagságnak csak 50 százaléka jött el a gyűlésre. Hogyan dolgozhat az olyan szervezet, amelynek a tagsága nincs meggyőződve az évzáró gyűlés fontosságáról. Akik csak. hátuk mögött merik kritizálni vezetőik hibáit. Nincsenek meggyőződve arról, hogy minden párttag felelős az üzem munkájáért. A raktárhelyiségben előfordulnak olyan dolgok, hogy a munkások 8 óra helyett csak 6 órát dolgoznak és azt is ellógják. A munkaerkölcs olyan alacsony fokon áll, hogy semmi gondot nem fordítanak a gépek karbantartásra. A fűrészelő gépeket nem olajozzák, a piszkot bennehagyják és gyakran eltörik a fürész. Nem érzik a munkások, hogy a gép az övék. Példát vehetnének a szovjet dolgozóktól, akik úgy néznejí a gépekre, mint a legdrágább kincsre. A szovjet ember ügy tekint a gépre, mint életszínvonala emelésének és munkája megkönnyítésének | eszközére. 1 Sok munkás kötelezettséget vállalt, j de azt senki nem ellenőrzi, hogy j teljesítette-e vagy sem. A buesinai : elvtársaknak is jobban bele kell kapcsolódni az aktív munkába, mert csak ott lehet jó eredményeket elérni, ahol van egy erős szervezet, mely irányítani tudja a munkát. Nem teljesítették a tervét, amely törvény és amint Gottwald elvtárs is mondotta, utolsó betűig teljesíteni kell. Mert ebben összes dolgozó társaink életszínvonalának emelése is tervezve van. Minden kommunistának az üzemben vezetőnek kell lennie a munkahelyén. A munkaerkölcsöt nagyon aláásta az is, hogy az üzemben kaptak gumicsizmákat és megkapták elsősorban a mesterek, akik a gyár mellett laknak. A munkások meg 5 kilomé! tért Is gyalog'olnak elázott bakancs: csal a sárban. Nem elég önkritikailag beismerni a hibákat és tűrni, hogy az üzem ! munkájában továbbra is fennáljanak i a megoldatlan kérdések. Az új vezeI tőség nagy feladtok előtt áll át ; kell szervezni a Pártot és a nem 1 kívánatos elemeke

1. ki kel] zárni. A kommunistáknak nevelni kell a pártonkívülieket. hogy a buesinai j fafeldolgozó üzem is teljesítse öntudatos dolgozókká] az ötéves terv negyedik évét. BALLA JÓZSEF. be. A szó művészetének kivételes mestere volt és hitt a szavak csodatevő hatásában. .1870 őszén, amikor a poroszok Párizshoz közeledtek, kiáltványt készít és nyomat ki, melyben fölszólítja a németeket, hogy mint barátok közeledjenek Párizshoz, ahol emberként fogják fogadni őket. Micsoda naivitás! Gyönyörűen fogalmazott hasonló ötletek fordulnak elő azokban a beszédeiben, amelyeket mint parlamenti tag mondott el. A heroizmust, a kollektív, az egyéni hőseiegséget felejthetetlen lendülettel tudja megszólaltatni. Ennek legszebb példája az a verses levél, amelyet 1871 január 10-én — mikor Bismarck éheztette és Moltke lövette Párizst — légipostával (akkor erre a célra csak léghajó szolgált) küldött egy ismerősének. Micsoda szeretet tölti el küzdő nemzete iránt, melynek testét az „óriás vadállat ..., a porosz ízenként tépi szét". De népen nem 9 kiváltságosak nemzetét érti, hanem azt a közösséget, amelynek gerincét, zömét, főerejét az egyszerű dolgozók képezik. Hugó romantikus hajlama megrendítő érzések, rendkívüli életsorsok és helyzetek kihangsúlyozására olyan eredménnyel járt, mint a középkori alchimisták munkája: miközben a fantasztikumot keresi, konkrét módon bővítette — ezúttal nem a kémiai tudást, mint az aranycsinálók fáradozása, — hanem a társadalom mélységeibe való betekintést. Ez a nagy lélek oda irányította a figyelmet, ahonnan az osztálytársadalmak korát megszüntető proletáriátus hatalmas erői az elnyomatásban való szunnyadás után életrekeltek,