Uj Szó, 1952. február (5. évfolyam, 27-51.szám)

1952-02-28 / 50. szám, csütörtök

u u kásleoel // eveiezomn irja ff'SZD k íri á k 1952 február 28 Eggyéforrt a tudomány és a munka Már napok óta lázas készülődés folyik a magyar pedagógiai gimnáziumban. Az ifjak és leányok lelkesen beszélnek arról, hogy milyen jó lesz a Tátrában. Munkások, parasztok, tanulók ezrei üdülnek a Tátrában. A jó munka gyümölcse nemcsak az elért eredmény és a pénz, hanem a becsületesen megérdemelt pihenés is. A magyar pedagógiai gimnázium tanulóifjúsága a jó és eredményes tanulásért érdemelte ki, hogy nyolc napig élvezheti a Tátra természeti szépségeit. Valamikor arról, hogy a munkások fiai a Tátrában üdülhessenek, még álmodni sem mertek. A munkásság osztályrésze a nyomor és nélkülözés volt, az ifjúság előtt pedig a bizonytalan jövő állt. A Tátrát csak térképről ismertük. Képzeletemben úgy állt előttem a Tátra mint mesében a tündérország. Magam előtt láttam a karcsú fenyőket a kanyargó szerpentin útakat, a csobogó patakokat, egyszóval mindent. amit a Tátráról elképzeltem. Es ilyenkor ökölbe szorult a kezem, a torkomat düh fojtogatta, hogy mindezeket. a szépségehet csak a kiváltságos urak, az ingyenélő naplopók élvezik. Ok, akik eldorbézolták a munkások véres verejtékén összeharácsolt vagyont. Ma ez már elmúlt. A Szovjetunió szabadságot és új életet hozott nekünk, elhozta mindazt amire már évszázadok óta vártunk. Ma a munkások lelkes ütemben építik szabad és boldog hazájukat. Egyre többet és többet termelnek azért, hogy több jusson az asztalunkra, azért, hogy a mult soha vissza ne térjen. Mi, tanulóifjúság, lelkesen bekapcsolódunk a munkaütembe, tanulunk, hogy taníthassunk. Ma a tudomány és a munka eggyé forrt, egy közös célt szolgál. A munkások a gyárakban, a parasztok a földeken, mi tanulók ae iskolában harcolunk a népek szabadságáért, a szocializmusért és a békéért. A Tátrában sem szününk meg egy percre sem harcolni a békéért. A Tátra ormairól száz és száz fiatal ajkáról hangzik el a legszebb szó: „béke", ez a szó száll szerte a földön s nemcsak a mi becsületes dolgozóink halljak, de az imperialista fenevadak is. Mi békét akarunk és azt meg is védjük minden körülmények között. Öröm és J)otdogság között teltek el napjaink. Egy este meghívtuk a Starý Smokovecen üdülő munkásokat és közösen összeállílott kultúrműsorral szórakoztattuk egymást. Az egyik elvtárs meleg köszönetet mondott azért, hogy meghívtuk őket és a közösen eltöltött este emlékére megígérte, hogyha hazamegy, elmeséli a többi munkatársainknak is, hogy a munkásosztály nem fog csalódni a magyar pedagógiai gimnáziumból kikerülő újtipusú tanítókban, mert ezek már valóban új szocialista tanítók lesznek. Bátran rájuk bízhatják gyermekeiket, mert ezek a tanítók a marx-leninista szellemben fogják nevelni őket. Köszönetet mondunk Pártunknak és dolgozó népünknek ezért a nyolc gyönyörű, felejthetetlen napért. Hálából megfogadjuk, hogy visszatérve az iskola padjaiba, fokozottabban fogunk tanulni és dolgozni és mindenkor hű harcosai leszünk a szocializmus építésének s a békéért vívott harcnak. Török Elemér magyar pedagógiai gimnázium A párkányi járás akciós bizottságának közgyűléséről A február hónap folyamán megtartott járási akciós bizottsági ülésen megjelentek a járás valamenynyi helyi nemzeti bizottságainak, pártszervezeteinek és tömegszervezeteinek vezetői vagy képviselői. Az ülést megnyitó beszéd után Keller elvtárs kerületi kiküldött, beszédében rátért arra, hogy a falvak népe a szervezetek vezetőségeitől várja a kezdeményezést és az irányítást. Munkánkban nagymértékben támaszkodhatunk az ifjúságra, elsősorban azonban szeretett vezető Pártunkra,, amely mindenkor a helyes úton fog bennünket vezetni. Funkcióink végzésében példaként kell tekintenünk a szovjetemberekre, akik megmutatták, mire képes az a nép, amely önfeláldozóan dolgozik. Tehát nekünk sem szabad meghátrálnunk, mert az akadályokat csak akkor győzhetjük le, ha bátran elhárítjuk őket. Munkánkhoz szükségünk van a széles néptömegek támogatására, amelyet csakis jó meggyőző és felvilágosító munkával nyerhetünk el. Folyamatosan rá kell mutatnunk a mult rendszer hibáira, a munkanélküliségre és arra, hogy akkor mennyit éhezett a munkástömeg. A mult kizsákmányoló rendszerével szemben rá kell mutatnunk a mai élet nagyszerű lehetőségeire. A munkanélküliséget mintha a szél fújta volna el. A jövőnk biztosítva van. Mezőgazdaságunk i® nagy fejlődésen ment át, amit járásunk gazdálkodói is teljes mértékben éreznek. Gondoljunk csak vissza arra, hány kis- és középparaszt ment tönkre a kapitalista rendszerben azért, mert nem bírta fizetni az adót. Ma földműveseink minden kedvezményt megkapnak, a nagyüzemi gazdálkodás nagyszerű technikai felszerelése kevesebb testi megerőltetéssel egyre jobb terméshozamot biztosít. Minderre fel kell hívnunk járásunk dolgozóínak figyelmét és akkor értékelni fogják a szocialista rendszer előnyeit. Igyekeznünk kell kifejleszteni a földmüvelés keretében a gépállomások és a traktorosok közötti szocialista munkaversenyt, kogy egyre jobban felvirágoztatva földműves szövetkezeteinket, egyre nagyobb tömegeket nyerjünk meg a nagyüzemi gazdálkodás gondolatának. Azon kell lennünk, hogy az így értelmezett meggyőző és felvilágosító munka hozza meg a kívánt eredményt és segítse elő az ötéves terv feladatainak teljesítését, a béketábor megerősítését. Haladjunk egyre bátrabban a dicső Szovjetunió oldalán szebb és boldogabb szocialista jövőnk felé. LUKÁCS SÁNDOR, Csata. Még néhány szó a járási konferenciáról Lukács Sándor elvtárs, a Csemadok csatai helyi csoportja titkárának beszámolója után helyt adunk, Botlik József elvtárs párkányi levelezőnk sorainak is, aki néhány olyan dologra mutatott rá szerkesztőségünkbe küldött levelében, amelyek Lukács elvtárs beszámolójából kimaradtak. Keller elvtárs kerületi kiküldött, nagyon helyesen rávilágított arra, mennyire szükséges valamennyi helyi szervezet együttműködése. Kilencven percig tartott Keller elvtárs előadása és utána több elvtárs és elvtársnö emelkedett szólásra, hogy termékeny vitában adja elő tapasztalatait és javaslatait községük viszonyaival kapcsolatban. Számos panasz hangzott el és a vitát összegezve megállapítható, hogy valóban sürgős szükség van a községi szervezetek együttmunkálkodásának jobb megszervezésére. Igen nagy hiba. hogy a helyi nemzeti bizottságokban a fiatalság nincs képvisel| ve, mert gyakran a helyi vezetőség azt a hamis nézetet vallja, hogy „mi ugyan csibétől nem tanulunk". Ez bizony nagyon helytelen elv, mert mi a fiatalságra építünk, ~ hiszen a fiatalság kezében van a jövő. Keller elvtárs beszámolójáról még annyit szeretnék mondani, hogy útmutatásait, amelyekkel Pártunk irányvonalát tolmácsolta, magunkévá tesszük és kötelességünknek érezzük, hogy minden tekintetben megvalósítsuk. BOTLIK JÓZSEF, Párkány. A pótori szénbányászok eredményeiről A pótoiri szénbányában nagy virágzásnak Indult a szocialista münkaverseny. Vajicsik, Körönd és Nagy elvtársak munkacsoportjai szocialista munkaversenyre hívták ki egymást, amelyben vállalták, hogy 24 óra alatt 300 csille szenet termelnek ki. A többi munkások elismeréssel tekintenek rájuk, mert valóban így kell építeni a szocializmust, így érhetjük el, hogy az ötéves tervet idő előtt legalább 100 százalékra teljesítjük és a fasiszta államok politikusainak torkára is csak így tudjuk ráforrasztani a szót. Mi pótori szénbányászok megmutatjuk nekik, ahogy Vancsik elvtárs és a többi versenyzőcsoportok is megmutatták, hogy helytállunk a békeharcban. A versenyzőcsoportok kötelezettségvállalásukat teljesítették és nemcsak a tervezett 300 csille szenet termelték ki, hanem még azon felül 67 csillét. A győzelem Koronci József elvtára csoportjáé lett, mert az volt a legjobban megszervezve. A csoport minden tagja tökéletesen érti, hogy jó munkájával az ötéves tervet építi. Kovács József elvtárs, a csoportja nevében kijelentette, hogy a normán felül ezentúl is 24 csille szénnel többet fognak kitermelni. így akarják öntudatos elvtársaink meghálálni azt, hogy ma már nem a fasisztáknak termelünk. A muľ. rendszerben a kapitalisták 10 órát is dolgoztattak velünk, de öt órai munkánk bérét ők vágták sebre. A pótori szénbányászok ezért kötelességüknek érzik, hogy a termelést egyre emeljék és arra törekszenek, hogy az ötéves terv negyedik évét legalább november végéig befejezzék. KOVÁCS JÓZSEF, munkáslevelező, Pótor. A dunaszerdahelyiek egységesen résztvettek a hóbrigádon Az utóbbi időben beállt gyakori hóviharok miatt a közutakon .teljesen megszűnt a forgalom. A személy- és árúforgalom megakadása minden téren gátolná ötéves tervünk teljesítését és ennek tudatában a dunaszerdahelyi lakosság, az iskolák tanulói és az üzemek dolgozói is brigádmunkával láttak hozzá a hótorlaszok eltakarításához. A belügyminisztérium határozata alapján február 18-án általános brigádnapot tartottak Dunaszerdahelyen. A lakosság figyelmét a helyi hangszóró felhívta arra, hogy a valamennyiük érdekét szolgáló hóbrigádból egy emberként vegyék ki részüket. A dolgozók a felhívást megszívlelték és másnap reggel ropogós indulók ütemére lapáttal a vállon, tömött sorokban lépdeltek a munka színhelyére. Azokat, akik nem értették meg ennek a munkának nagy jelentőségét, az agitkettösök jó felvilágosító munkával szin tén beszervezték. , Az egynapos brigádraunka eredménye az lett, hogy a járási székhelyhez vezető útak Dunaszerdahely környékén járhatókká váltak és este már hírül vettük, hogy mind Bratislava, mind Komárom felé megindulhatott a vasúti közlekedés. PAKOS PÁL levelező, Dunaszerdahely. A CSEMADOK HÍREI Kultúra az utasok között A Csemadok-hírekben kultúrkérdésekről van azó, érdemes ezért megemlíteni agy figyelemreméltó kis epizódot, amelynek nemrégiben voltam tanúja egy zsúfolásig megtelt vasúti kocsiban. Míg az utasok nagy része hangos beszélgetéssel, kártyázással, vagy alvással töltötte idejét, addig útitársaim, akik velem szemben ültek, nagy érdeklődéssel az Uj Szó képeskönyvsorozatának legújabb számát olvasták. Később beszélgetni kezdtek és nagy megelégedéssel nyilatkoztak az Uj Szó képeskönyveiről, majd általában az egész csehszlovákiai magyar sajtóról. Itt azonban egyikük odyan megjegyzést tett, amely nagyon hasonlított Major Ágoston elvtársnak az Uj Szóban nemrégen közzétett fejtegetéseihez. Kifogásolta ugyanis azt, hogy mind a képeskönyvekben, mind a napisajtóban s a többi magyar lapokban is mindig ugyanazok a nevek ismétlődnek, kevés a munkatársak száma. Az ismeretlen elvtársnak határozottan Igaza van. Kétségtelen viszont az is, hogy mindazok, akik az Uj Szót és a többi lapokat írják, nem tehetnek arról, hogy kevesen vannak. Munkás- és pairasztlevelezö mozgalmunk bekapcsolta dolgozóink egy részét a sajtó szerkesztésébe, de még mindig sok olyan üzemünk van, amelyek még nem kapcsolódtak be a munkáslevelező mozgalomba, s így elért sikereikről, tervtedjesitésiüsről, vagy az esetleg előforduló ntihézségeikről és hibákról nem tájékoztatják a sajtón keresztül dolgozóink széles rétegeit. Nagyon aok kultúrceopoirtunk sem vesz tudomást a sajtóiról és működéséről, nem számol be a sajtóban. Jó példa erre a Csemadok ipólysági kul hírcsoportja, amely néhány héttel ezelőtt nagy sikerrel mutatta be Dunajevszkij „Szabad szél" című nagyoperettjét, de az ipólysági kultúrtársak között nem akadt egy sem, aki erről az Uj Szóban beszámolt volna, vagy a fejlődőképes kuitúrgárdát igazságos kritikával további tevékenységre buzdította volna. Valamennyien jól Ismerjük a szanzácdóhajhásző imperialista sajtó és a szocialista sajtó közötti különbséget s így tudnunk kell, hogy az Uj Szó és az egész csehszlovákiai magyar sajtó a mienk, a dolgozóké. A ml problémáinkkal foglalkozik, nekünk segít, minket vezet a helyes úton előre egy szebb holnap felé, ezért érdekünk, hogy ne csak olvasói, hanem munkatársai, levelezői is legyünk sajtónknak. így fogjuk majd elérni azt, hogy népi sajtónk mindannyiunk munkás életének hü tükrévé válik. Tóth Tibor, tanító, Ipolyság. A jó népnevelői munkáról Pár nap választ el csak bennünket azoktól a napoktól, amikor minden járásból, ahol magyar dolgozók élnek és Csemadok helyi csoporttal rendelkeznek, konferenciára gyűlnek össze, hogy még fokozottabb mértékben lendítsék előre szocialista kultúránk fejlesztését. Nagy feladat vár ezért minden kultúrtársra, minden tagra, mert a konferencia előtt jól meg kell gondolni, ki fog bennünket képviselni ezen a konferencián és mennyire fogja tudni feladatát ott teljesíteni. A jó kiküldöttre azért van szükség, mert rajta áll, hogy olyan határozatokat hozzanak, amelyek megfelelnek a mi érdekeinknek. Nem szabad elfelejtenünk, hogy ma az osztályharc kiéleződése idején, igen komoly feladatok megvalósítása előtt állunk. Kultúregyesületünk egyik legfontosabb feladta ma a hatékony népnevelő munka. E feladat megoldásánál szem előtt kell tartanunk hazánk megerősödését és e cél érdekében mindent el kell követni, hogy a népnevelők hálózatát kiszélesítsük magyar dolgozóink körében. Világosan kell megmagyaráznunk minden magyar dolgozónak, hogy legelsősorban fáradságot nem kímélve, szlovák dolgozó testvéreinkkel kell kéz a kézben együttműködni szabad hazánk és a tartós béke megőrzése érdekében. A nagy Szovjetunió vezérének, Sztálin elvtársnak szavait idézve: „A béke megőrizhető és tartós lesz, ha a nép a kezébe veszi a béke megőrzésének ügyét és végig kitart mellette". Vegyük tehát mi is kezünkbe a béke ügyét és vezetőségünkkel karöltve hassunk oda, hogy megvalósítsuk célkitűzésünket. Mert félmunkát végeznénk, ha babérjainkon pihenve tisztán a vezetőségtől várnánk életünk javulását. Nagyon téved az, aki így gondolkozik. mert nekünk a vezetőséggel együtt kell becsületesen dolgoznunk s csak ily módon járulhatunk hozzá szocialista kultúránk fejlesztéséhez. Kritikát csak akkor tudunk érdemben gyakorolni, ha mi magunk is résztveszünk a közös munkában, mint ahogx búzánk is csak akkor lesz tiszta, ha a konkolyt mi magunk kiszedegetjük s nem bízzuk másra. Kell, hogy mind a szlovák, mind a magyar dolgozók megértsék végre. hogy csakis öntudatunk fokozásával lehetünk méltó építői szocialista hazánknak s kiváló harcosai a békevédők nagy táborának. Senkit se tévesszen meg ellenségeink gyalázatos és rágalmazó pronigandája. Minden tettük fényes bizonyítéka gyalázatos terveiknek. Gondoljunk csak Koreára, vagy akármelyik más államra, ahol a müveit nyugat keze beavatkozott. Gondoljunk arra, mily szakértelemmel gyilkolnak és védtelen embe. rekre mily irgalmatlanul törnek rá ezek a gaz imperialisták. Mi, hála a nagy Szovjetuniónak és nagy vezérének, a bölcs Sztálin elvtársnak, nyugodtan építhetjük ma szeretett hazánkat és vele együtt a világbékét. Kérdem, lehet-e hát eleget dolgozni ?... Nem, mert bármennyit is dolgozunk, tudnunk kell azt, hogy saját életünk színvonalának emeléséért és gyermekeink boldog jövőjéért folyik hazánkban a szakadatlan építőmunka. Vitális István, Rimaszombat. A Csemadok rimaszombati helyi szervezetének évzáró közgyűlése A tagok létszámának arányához mérten szépszámú közönség jelent meg az évzáró közgyűlésen. A lét. szám kevés ugyan Rimaszombat kultúrszínvonalához viszonyítva és ezt a tényt mind a tagok, mind a vezteöség, önkritikát gyakorolva, beismerte. A hibát a sikertelen tagtoborzásban látták és a jövőre nézve mindannyian komoly ígéretet tettünk, hogy ezeket a hibákat minél előbb kiküszöböljük. A kultúrtársak megfogadták, hogy ötéves tervünk negyedik évét a többi tömegszervezettel együttműködve kezdjük meg, nagy súlyt helyezve a felvilágosító munkára, mert ez legfontosabb tényezője a szocialista kultúra fejlesztésének. Örvendetes jelenség, hogy aszszonytársaink felismerve fontos szerepüket, részt kérnek a népnevelőmunkából. így az újonnan meginduló tagszerzési kampány elé bizakodva tekinthetünk. A vita során felszólalt az egyik kultúrtársnő és rámutatott arra, hogy az iskola szülői értekezletén keresztül fogja a tag-szerzést propagálni. A vita mindvégig rendkívül élénk volt, ami azt bizonyította, hogy kultúrtársaink valóban közös ügyüknek tekintik kultúránk fejlesztését és terjesztését. A közgyűlést azzal ' a megnyugtató érzéssel hagytuk el, hogy ez idén eredményesebb munkát fogunk végezni, mint tavaly. Az eredményes munkában, nagyon remélem, kultúrtársnőink segítségünkre lesznek. Klein Dezsőné, Rimaszombat.