Uj Szó, 1952. február (5. évfolyam, 27-51.szám)

1952-02-28 / 50. szám, csütörtök

1952 február 28 UJ SI® Egy szovjet kisváros a tények és számok tükrében Szuhoj Logban. az Ural egyik kisvárosában, úgy mint a Szovjet­unióban mindenütt, békés építőmunk a képe fogadja az embert. A Nagy Honvédő Háború befejezése óta új lakónegyedek nőttek ki a földből, egy pillanatra sem csökken a lakásépítés lendülete. Legutóbb a cement­gyár 16 dolgozója és az azbeszteső-kombinát 20 munkása köszöntötte szép új otthonban az újesztendőt. Ahol építenek és ahol nem építenek Ami Szuhoj Logban történik, nem meglepetés a szovjetemberek szá­mára, mert* lakóházak épülnek az Uraiban és Bjelorussziában, Szibé­riában és Ukrajnában, Turkméniá­ban és a moldvai városokban és fal­vakban is. 1951-ben a Szovjetunió városai­ban és munkástelepülésein 27 mil­lió négyzetméterrel növekedett a lakóházakkal beépített terület, a falvakban a kolhozparasztok szá­mára 400.000 új házat építettek. Hasonlítsuk össze a Szovjetunióbeli lakásépítkezések méreteit az impe­rialista világ e téren mutatkozó je­lenségeivel. Itt van például Anglia. A londoni lakásviszonyokról a követ­kezőket írta egy burzsoá újság, az „Evening Standard".: „Másfélmillió londoninak lenne szüksége új lakásra, ezzel szemben mi a helyzet? Azoknak, akik az igénylők névjegyzékének végére szorultak, legalább 18 évig kell vár­niok, amíg rájuk kerül a sor és la­káshoz jutnak. A konzervatívek a választások előtt azt ígérték, hogy évente 300 ezer lakást építenek, mihelyt azon­ban kormányra jutottak Mac Milton miniszter sietve kijelentette, hogy egy-két éven belül szó sem lehet la­kásépítésről. Szuhoj Log szép utcáin sétálunk. A város középpontjában, a Győze­lem-utcában lenyűgöző új épület fogad: az Ifjúság Háza, amelyet most avattak fel. Százhúsz ifjú és leány lakik benne, munkásfiatalok, ilyen gondoskodásról nem olvasha­tunk a nyugati burzsoá sajtóban, legfeljebb „Daily Herald" nak azon megrendítő hírén akadhat meg a szemünk, amely közli, hogy egy asszony, akit lakbértartozása miatt kilakoltattak, egész éjszaka az utcán bolyongott és beteg kis gyermeke a karjai között halt meg. Az életszínvonal két oldala Sétáljunk tovább Szuhoj Log ut­cáin, Amerre az ember néz, minde­nütt derűs látvány fogadja. Szuhoj Logban nemcsak új házak épülnek, a fejlődés, az életszínvonal emelke dése minden terén megmutatkozik. Áruvá] gazdagon megrakott új üz letek sorakoznak egymás mellett. Ez a szaporodás egyforma kifejező­je az áruforgalom és az életszínvo­nal emelkedésének. A Szovjetunióban az egész nem­zeti jövedelem a népé és ezt rész­ben a szocialista termelés fejlesz­tésére, részben a dolgozók állan­dóan növekvő személyes és kultú­ráira szükségleteire fordítják. A tőkés államokban nem a dolgozók szükségletének kielégítése, hanem a monopoliumok profitja és az egyéni mamutjövedelem a fontos. Charles Wil3cm, a General Motors volt elnö ke például 1950-ben nem kevesebb, mint 650.000 dollárt vágott zsebre. A monopolisták ez idő alatt 48 mil­liárd dollár hasznot harácsoltak össze. Az Imperialista államokban a rögzített bérek ellenében egyre emelkedik az élelmiszerek és a köz­szükségleti cikkek ára. A szovjet kormány következetesen folytatja árcsökkentési politikáját. A háború befejezése óta négyszer szállították le az élelmiszerek és az iparcikkek árät, ami minden alkalommal a munkások és alkal­mazottak reálbérének emelkedéséi jelentette. Hogyan tükröződik vissza az ár­leszállítás az uráli kisváros életében? Szuhoj Log dolgozói a legutóbbi ár­csökkentés óta 300 motorkerékpárt, számos személyautót, több mint 3 ezer rádiót vásároltak sok minden egyéb mellett. Mindez történik a Szovjetunióban ugyanakkor, amikor a kapitalista országok dolgozói nyo­morognak, amikor a délolasz mun­kások például 300 lírát keresnek na­ponként, ezzel szemben egy család napi létmininuma 2.100 líra. Az USA-ban milliószámra vannak mun­kanélküliek és Chicágóban asszo­nyok tömege vonult fel egy csont­vázat ábrázoló óriási plakáttal, amelyen ez a felírás állt: „Nemsoká­ra mi is ilyenek leszünk, ha nem csökkentik az árakat!" Az USA élemiszerellátásában egyre súlyoso­dik a helyzet és Dodds, a princeto­wini egyetem rektora az okra is rá­mutatott, amikor megmondta: „A húst és a vajat az ágyúk tüntetik el a munkások asztaláról!" A sztálini gondoskodás A Szovjetunióban a szocializmus nrégtremtette és biztosította a dol­gozók életszínvonalának állandó emelkedését. Ez megnyilatkozik a kultúra területén is. A Szovjtunió* ban teljesen megszűnt az Írástudat­lanság. Bevezették a kötelező hét­éves oktatást. A felsőfokú tanintéze­tekben és technikumokon 1951-ben a tanlók száma 2,720.000 volt és ezek mind dolgozók gyermekei. íme, a sztálini gondoskodás kul­turális vonalon. Vetítsük ki ezt most az uráli kisvárosra: Szuhoj Logban a háborúelőtti ál lapotokhoz viszonyítva megkétsze­reződött a tanulók száma. Uj klu­bok és könyvtárak nyiltak, a könyvtárakban megötszöröződött a könyvek száma, az olvasók száma pedig meghétszerezíidött. Mi a helyzet ezzel szemben az impe rialista világban? Kifejező képet ad az USA kulturális viszonyairól az „Amerikai Felnőtt oktatási Szövet­ség" kimutatása, amely szerint a la­kosságból 15 millió egyáltalán nem járt iskolába és másik 15 millióra tehető azok száma, akik éppen csak hogy megtanultak írni és olvasni. Vagy egy másik adat: Franciaor­szágban nemrégiben fogadták el az új költségvetést, amelyben az 1200 miliárd f rím kos fegyverkezési költ­séggel és a vietnami háború további kiadásaira előirányzott 5-50 miliárd­dal szemben mldössze 203 milli Ünnepi maimé Bratislavában Szamo Chalúpka emiékezetére A Csehszlovákiai írók Szövetsé­gének szlovákiai tagozata vasár­nap, e hó 24-én délelőtt a bratisla­vai Nemzeti Színház új színpadán ünnepi matinét rendezett, Szamo Chalúpka klasszikus szlovák költő születésének 140-ik évfordulója al­kalmából. Az ünnepi matinén részt­vett Erneszt Szykora tanár, dr. h. c. Alexander Horák és Vladiszlav Bronievszki államdíjnyertes kiváló lengyel költő, aki jelenleg látogató­ban tartózkodik Csehszlovákiában. A Szamo Chalupká költő emlé­kezetére tartott matinét, Ctibor Stitnicky költő, a Csehszlovákiai írók Szövetsége szlovákiai tagoza­tának vezető titkára nyitotta meg. Szamo Chalúpka művéről, dr. Karol Rosenbaum irodalomtörténész mon dott beszédet. Rosenbaum dr. hang­súlyozta, hogy Szamo Chalúpka életműve eszmei és művészi jelle­génél fogva népi alkotás, demokra­tikus és ezért megfelel a mai kul­túrának. Ma, mikor nálunk szétosa­lottak az elnyomatás fellegei, mé­lyen behatolunk Szamo Chalúpka alkotásába. Müvei megerősítik ben­nünk a tirranusok és az örömtelien fejlődő szocialista társadalmunk el­lenségei elleni harcunkat és meg­tanítnak bennünket, hogy ezeket az ellenségeket felismerjük, gyűlöljük és a végső győzelemig harcoljunk ellenük. Az emlékünnepély kultúrrészében a Nemzeti Színház tagjai, Július Pántyik államdíjas színész és Vi- liam Záborszky, Szamo Chalúpka verseit szavalták, a közönség nagy tetszése mellett. A szlovák népmű­vészeti kollektív vegyeskara az ün­nepi matiné végén szlovák népdalo­kat adott elő. Qiiaiklitoltiaj Biciklitolvajok címmel egy olasz filmet játszottak a napokban ná­lünk. Van, aki a cím olvasásakor arra gondol, hogy a tolvaj kezdő lehet és kerékparlopással kezdi szakmáját. Más talán notorikus tolvajra gondol, akinek már mind­egy, hogy mit lop De aki a filmet látta, az megérti, hogy a tolvajok­nak legnagyobb része az életkörül­mények kényszerítő hatása alatt válik tolvajjá. A film a kapitalista világból jól ismert munkaközvetítő hivatal áb­rázolásával kezdődik. Az épület előtt a munkanélküliek tömege to­long. Plakátragasztó munkást ke res egy vállalat. A feltétel, hogy árd szerepel a közoktatási kiadások I kerékpárja legyen az illetőnek, ne­fedezésére. Ez a költségvetés a köz­g hogy két embert kelljen erre a cél­oktatág céljaira fordított összegnek| ra alkalmazni. Többen jelentkeznek nagysága szempontjából a harmin­cadik helyre vetette vissza Francia­országot. Ez az imperialista orszá­gok sokat emlegetett „kultúrfölé­nye". Ilyen gondolatok jutnak az em­ber eszébe, amikor a szépen fejlődő, vidám életű uráli kisváros utcáin sétál. A szovjet ember a gazdasági élet minden szakaszán hazáját építi A kuznyecki kohászok emelik az acélöntések számát A kuznyecki Sztálin kohászati ( kombinát dolgozói növelik az önté­sek számát. A magaskemencék ol­vasztárai új módszert vezettek be az öntésben, amelynek segítségével H ó visszatart ás a kolhozmezőkön A szovjet tudósok megállapítása szerint harminc mázsa szemtermés­hez 600—1800 tonna víz szükséges. Ebből a tavaszra és nyárra eső csa­padék csak 50—60 százalékot bizto­sít. Ez a tudományos felismerés irányította a figyelmei, az őszi és téli vízkészletek megóvásának fon­tosságára. Az élenjáró kolhozok minden év­ben példásan szervezik meg a hó­visszatartást. Brigádonként és mun­kacsoportonként kijelölik azokat a területeket, amelyeken elvégzik a hóvisszatartást. Elsősorban az őszi búzatáblákra fordítják figyelmüket, mint mondani szokták: „Az összes őszi kultúrákat és fűféléket hóval kell melegíteni". Nappal a mezőn — este a könyv mellett A termelésben élenjáró szántó­földi brigádok tagjait az jellemzi, hogy nappal a télidőben is rend­szerint kint találhatók a mezőn, az estéket pedig tanulással töltik. Amikor lehull az első hó, szokat­lanul megélénkülnek a sztyeppék. Szekerek szánok vonulnak hosszú sorokban a dülőutakon, szállítják a hővisszatartásra szolgáló védőrá­csokat, sövényeket, rözsekötegeket és a kukorica — vagy napraforgó­kóróból kötött kévéket. Ezek a mes­terséges és mozgatható akadályok őrzik meg a vastag hótakarót a földeken, mert ahol nem állítanak akadályokat, onnan a szél és a hó­vihar árokba, szakadékokba, vízmo­sásokba hordja a havat, tehát olyan helyekre, ahol a hótakaróra nincsen szükség. A hóvisszatartás — a jobb termés záloga Az észak-kazahsztáni viszonyok között a hóvisszatartásnak igen nagy jelentősége van az egyre jobb terméseredmények eléréséért folyó harcban — állapította meg M. Aba­kumov agronómus. — A mi vidé­künkön tavasszal rendszerint kevés az eső, júniusban pedig úgyszólván semmi csapadék nincsen. A hóvisz szatartás lehetővé teszi, hogy ta­vaszra annyi nedvességet halmoz­zunk fel a talajban, amely elegendő júliusig, a nyári esőzések idősza­káig. Számos példa bizonyítja, hogy a hóvisszatartás a jobb termés zá­loga. A presznovszki terület „Kom­munizmus útja" nevü kolhozának tagjai a mult télen 485 hektáron biztosítottak vastag hótakarót a hó­visszatartás módszereivel s hektá­ronként 22 mázsa gabonát takarí­tottak be. Ugyancsak ennek a kol­hoznak más tábláin, ahol nem szer­vezték meg a hóvisszatartást, sok­kal alacsonyabb volt a termésho­zam. a magaskemence értékes érctartal­mának minden 0.79 köbméteréből az eddigi 0.84 tonna acél helyet 1 tonna öntvényt nyernek. A magaskemencék kohászai ál­landóan csökkentik a termelési ön­költségeket. Az üzem minden 24 órában 60 ezer rubelnyi összeget takarít meg. A 2 sz. Martín kemence kollektí­vája, amely a kohászok össz-szövet­ségi versenyéből győztesként került ki, februárban jelentősen túlszár­nyalta az acélöntés modem formáit. A torzsoki „jó minőségű,, üzem A Lekkert-cipögyár kollektívája az elmúlt év negyedik negyedében az össz-szövetségi szocialista mun­kaversenyben eredményes munkájá­val felküzdötte magát az első hely­re és elnyerte a Szovjetunió köny­nyüiparügyi minisztériumának Vö­rös Vándorzászlaját. A gyár a „leg­jobb minőség üzeme" elnevezést kapta. Nincs az üzemnek egy munkása sem, aki nem teljesítené termelési normáját. A dolgozók 62%-a csupán elsőrendű termékeket gyárt. A szabászok brigádjának vezetője — Voronin elvtárs, aki a városi szovjet képviselője, az önköltség csökkentéséért indított verseny te­vékeny részvevője, — egy év alatt 440 ezer rubelt taka­rított meg és jelentősen fokozta a bőr minőségét. A cipőgyár munkásai magukévá tették a felemelt termelési felada­tokat és ' kötelezettséget vállaltak. erl'e a munkára. A választás egy kétgyermekes családapára esik, akinek másnap a munkahelyen kell jelentkeznie kerékpárjával. A film szereplőjének van ugyan kerékpár­ja, de munkanélkülisége arra kény­szerítette, hogy azt a zálogházba tegye. A munkaalkalom nagy sze­rencsét jelent a családnak. A fele ség összeszedi ágyneműjét, hogy annak zálogbaadásával pénzhez jusson és kiválthassák a kenyeret jelentő kerékpárt. Nagy öröme a családnak a kerék­pár visszaszerzése. Még a jósnőt is meglátogatja örömében a baboná­ban hívő feleség. Azonban a nehéz úton szerzett kenyér öröme nem tart soká. Már az első napon, míg hősünk a létrán ragasztja a plaká­tot, egy csavargó ellopja kerékpár­ját. Rera' rytelen hajsza kezdődik a tolvaj kézrekeritésére. A proletár világ értelmes rétege tettekkel siet a kétségbeesett család segítségére. Brigádot szerveznek és elindulnak a városba, hogy megtalálják a tol­vajt, azonban vállalkozásuk siker telen marad. Hősünk nagy lelki vívódás után rászánja magát, hogy a család megmentésére egy kerék­párt lopjon. Mint ügyetlen, kezdő tolvajt azonban mindjárt a tett el­követésénél elfogják s a biztos börtön elöl csak a kisfia sirása menti meg. A kerékpár tulajdonosa ugyanis, aki maga is családapa, látja a tolvaj vergődését s nem je­lenti fel, hanem szabadon bocsátja. A film kíméletlenül rámutat a kapitalista országokban sínylődő munkanélküliek reménytelen sorsá­ra. Értékessé ezt a történetet az teszi, hogy a filmet a kapitalista Olaszországban készítették. Elég arra gondolnunk, mennyire kellert az írónak és rendezőnek ügyelnie, hogy olyat ne mondjon, vagy mu­tasson, amiért a film elkobzása, vagy esetleg . börtön járt volna. Meg kell látnunk ebből a filmből, hogy a családjáért küzdő apa és a többi munkanélküli szívesen dol­gozna, de a kapitalizmus átkos vi­lága nem tud biztos kenyeret adni a kezükbe. Jó érzés számunkra, hogy minden terror ellenére újabb és újabb harcosok állnak ki a ka­pitalista országokban is, akik har­cos munkájukkal, jól filmjeikkel fel­hívják a világ dolgozóinak figyel­mét a közös harc fontosságára. E filmben, a kétségbeesett családnak sokan tettekkel sietnek segítségére. Mások, különösen a tányér levesért ájtatoskodók, nemhogy segítnének hősünkön, hanem palástolják nem­csak a kerékpártolvajt, hanem a többi tolvajokat ls. akik egy kor­hadt rendszernek törvényes taka­rója alatt meglopják és kizsarolják a dolgozókat. Jól érzékelteti ezt az igazságot a film abban a jelenet­ben, melyben végre sikerül hősünk­nek o város forgatagában felismer­ni a biciklitolvajt. Biztosan tudja, hogy az elfogott személy a tolvaj, de nincsen kézzelfogható bizonyíté­ka. Annál több cinkos bizonyítja a tolvaj ártatlanságát az előhívott rendőrnek. A film rendezőjének itt mesterien sikerült rámutatnia a társadalomnak arra a hitvány ré­tegére, mellyel szemben még a ka­pitalista rendőrség és az igazság­szolgáltatás is tehetetlen. A film befejezése reménytelen. Nincs kivezető út a munkanélküli­ség kátyújából. A hős kisfiával visszamegy reménytelenül és letör­ve otthonába és nincs tovább. Sem­mi reménysugár nem mutat előre, a jövőbe. Mit jelent a kapitalista országok dolgozóinak és nekünk is ez a film? Megmutatja, hogy a kapitalista rend teljesen zsákutcába jutott és csak ennek a rendnek megdöntésé­vel születhetik meg egy új világ. Bennünket, akiknek már csak rossz ] álomként szokott visszatérni a munkanélküliség átka, arra tanít ez a bátorhangú és reális olasz film, hogy legyünk éberek, fokoz­zuk minden erőnkkel munkateljesít­ményeinket s legyünk meggyőződve arról, hogy munkánkkal segíteni tud ii'k azoknak, akiknek még ne­hezen kell küzdeniök a mindennapi kenyérért. Ha maid nem lesz olyan ország, melyben a mesterségesen kitermel*- munkanélküliséggel fog­ják kisajtolni a rabszolgasorban sínylődő dolgozók erejét, egy csa­lád sorsa sem kerül váltságba egy ellopott kerékpár miatt. Kozár István, Kassa. Uj nérók Londonban most mutatták be a hollywodi filmgyártás egyik nkiemel kedö« alkotását, a nQuo vadis« cimü filmet. A film az eddigieknél is álla­tibb brutalitásával emelkedik ki az amerikai filmgyártás termékei közi'l Christopher Mayhew, az angol par­lament ismert tagja, aki előadás köz. ben elhagyta a filmszínházat, kije. lentette: „A film erkölcsi és esztéti­kai színvonala köz?li rokonságot tart hogy az évi tervet az utolsó pontig S NéróévalA film dicsfénnyel övezi teljesítik és 60 ezer pár cipőt terven | Nérónak, ennek az örült római csá­felül gyártanak. | szárnak, a film »föhösének<a alakját, { Nem véletlenül esett erre a témá­ra az amerikai film urainak válasz­tása. A szadizmus és elállatiasodás propagandistái »müveit emberck«, akik az emberkínzás és tömeggyilkos­ság „klasszikus ideáljával" is nevel­ni akarják hadseregüket a Koreában elkövetett vérengzés világméretű ki­terjesztésére. A témaválasztás fölöttébb találó. A nérói örökségre kutatva sem lehetett volna méltóbb gondnokot találni az amerikai háborús gonosztevőknél-

Next

/
Thumbnails
Contents