Uj Szó, 1952. február (5. évfolyam, 27-51.szám)

1952-02-27 / 49. szám, szerda

U J SZO 1952 február 27 PARTELET Jobb politikai meggyőző munkát a Béke-üzemben A Béke-üzem pártszervezete feb­ruár 19-én tartotta az évzáró köz­gyűlését. A gyűlést Urlin elvtárs, az üzemi pártszervezet elnöke nyitot­ta meg. Beszámolójában ismertette az üzemi szervezet hibáit. Rámuta­tott arra, hogy a pártszervezet na­gyon gyengén működött. Nem for­dított elég gondot az agitációs mun­kára és a pártiskolázást'is nagyon elhanyagolta. Nagy hiba volt, külö­nösen az, hogy a magyar csoport részére nem gondoskodtak magyar pártoktatoľól. A munkaverseny fej­lesztését az üzemben csak 50 száza­lékra teljesítették. A Béke-üzem az j 1951-es évi tervet nem teljesítette. Ennek egyik oka, hogy az üzemben a távolmaradók száma elérte a 18 százalékot. A másik, hogy az egyes mühelyrészlegeknek nem biztosítot­ták a nyersanyagot és így ezek nem teljesíthették a tervet. Nincs meg a kölcsönös kapcsolat a mesterek és a munkások között. A'negyedik já­rási tikárságról nem küldtek instruk­torokat a gyárba. Az üzemi szervezet ezek szerint nagyon rosszul dolgozott az elmúlt évben. De voltak öntudatos munká­sok is, akik nem riadtak vissza a nehézségektől és normájukat túltel­jesítették. Ercsényi elvtárs a gépla­katosmühelyben dolgozik. Normáját 235 százalékra teljesíti. A kéthetes élmunkáshétben Fonód Zsigmonddal kötelezettséget vállaltak egy kis ol­vasztó felépítésére. Az olvasztó a hét végén készen is lesz. Ercsényi elvtárs 1950 óta párttag. 1940-ben résztvett a tatabányai sztrájkban, 47-ben átjött Csehszlovákiába és az­óta a Béke-üzem munkása. A mun­kában előljár, csak azt kifogásolja, hogy nem biztosítják neki az anya­got és emiatt sokszor lemarad az üzemrészleg. A nyersanyaghiány miatt most sem megy jói a munka. Akkord órabért kapnak, de Ercsényi elvtársnak ez nem tetszik, mert nem termelnek ki elég terméket és úgy érzi, hogy igazságtalanul veszi fel a fizetést. Ujítójavaslatokat is nyújtottak be. Medke elvtárs 2.200 koronát ka­pott négy újításáért. Hrinák elvtárs 7 javaslatot nyújtott be, amelyek az üzemnek 5 millió korona megtakarí­tást jeletnenek. Fonód György elvtárs, a mezőgaz­daságból jött a Béke-üzembe. 1921-től a Párt tagja. 1934-ben ő szervezte meg a mezőgazdasági sztrájkot Ne­mesócsán. Háromszor volt bebörtö­nözve, sokat kellett nélkülöznie a kapitalista rendszer idején. Mai életéről ezeket mondja: „Annak tudatában dolgozom, hogy ezzel ötéves tervünk sikerét biz­tosítom és a dolgozók hazáját épí­tem. Két gyermekem van, az egyik a néphadsereg katonája, a másik együtt dolgozik velem a géplaka. tosműhelyben. Keresetemmel meg vagyok elégedve, csak most úgy érzem, igazságtalan­ság történt. Az államtól prwnium volt kitűzve arra, ha augusztus 1-én üzembe helyezzük a gyárat. Az üzem csak augusztus 15-én indult meg és úgy határoztak, hogy mindenki fi­zetésének 70 százalékát kapja. Fi­am, Zsigmond normáját 260 száza lékra teljesíti és csak 2400 korona prémiumot kapott, de Beszeda igaz­gató 32.000 koronát kapott. A pré­miumnak nagyobb felét az igazga­tók és mérnökök kapták. A kérdéshez hozzászólt Hrivnyák elvtárs is. Beszédében hangsúlyozta, hogy a prémiumot azok kapták meg, akik legrosszabbul dolgoztak. Egyes munkások későn járnak be, normá­jukat sem teljesítik, de mert a mes­tereknél protekciójuk van, a prémi­umnál elsők voltak. Ilyen hibák el­kedvetlenítik a dolgozókat Remél­jük, hogy az új bizottság e hibákat ki fogja küszöbölni és az ötéves terv negyedik évét teljesíteni fogjuk A Béke-üzem pártszervezete nem végzi jól feladatát. Nem fejt ki elég politikai meggyőző munkát. Nem segíti a munkaverseny fejlesztését és az újítójavaslatok felkarolását. Nincs meg a pártszervezeten .belüli kollektív pártmunka. Ez kitűnt Er­csényi elvtárs felszólalásából is, aki azt a javaslatot tette, hogy minden üzemrészben szereljenek fel panasz­ládát, melybe Írásban betehetik pa­naszaikat a dolgozók. A panaszláda megfelelt volna esetleg a kapitalista rendszer idején, mikor attól kellet* félnie a munkásnak, hogy ha síkra száll érdekeiért, kidobják az üzem­ből, de most, mikor minden dolgozó­nak egyforma joga van. a hatalom a dolgozóké, nem kell panaszláda, hanem minden dolgozónak joga és kötelessége kritizálni a vezetők munkáját. Általános jelenség több pártszer­vezetben, különösen a régi pártta­goknál, hogy nem dolgozik jól a pártvezetőség, ökölbe szorított kéz­zel félreállnak, a gyűlésekre nem járnak és a vezetőséget csak a háta mögöt kritizálják. Minden párttagnak kötelessége a gyűlésekre és a párti9kolázásra el­járni, mert a hibákat csak úgy tud­juk kiküszöbölni, ha minden párt­tag aktívan bekapcsolódik a párt­munkába. Elvtársak, ötéves tervünk nagy feladatot tűzött elénk. Minden kommunistának példát kell mutatnia és élmunkásnak kell len­nie. -Valamennyi kommunistának be kell kapcsolódnia az aktív po­litikai és gazdasági munkába. Jobb munkamegszervezéssel, a gé­pek gazdaságosabb kihasználásával fokozzuk a termelékenységet, hogy minden dolgozó asztalára nagyobb darab kenyér jusson. BALLA JÓZSEF A gyarmati ifjúság felszabadító harca Ing. Grohman beszédet tartott az ifjúsági- és diákszövetség nemzet­közi napján, az ifjúság részvételéről a gyarmatosítók elleni harcban. Ki­jelentette, hogy az ifjúság és a diákok az egész világon felfogják a nemzeti függetlenségért indított harc óriási jelentőségét, amely ösz­szefügg többmillió becsületes ember gigantikus békeharcával. Beszéde bevezetőjében héhány ér­tékes adatot közölt a gyarmati és függő országok bennszülötteinek borzasztó életkörülményeiről, a kü­lönféle idegen töke általi kegyetlen kizsákmányoltatásukról, rámutatott arra, hogy az ifjúság túlnyomó ré­szét teljesen megfosztják a tanulás lehetőségétől, úgyhogy általános analfabetizmus az egyik jellemzője ezeknek, a földterületeknek. A gyer­mekhalandóság kísérője annak a nagy nyomornak, amelyben itt él a dolgozó nép a legkegyetlenebb gyar­mati kiszipolyozás és terror alatt. Grohman Leonard Barnes angol írót idézte, aki kiszámította, hogy a fejlődés mostani üteme mellett leg­alább 700 év kellene ahhoz, hogy az Aranypart dolgozói megtanuljanak nemzeti nyelvükön írni és olvasni s legalább 3500 év kellene a lakos­ság természetes szaporodásához. A továbbiakban Grohman elvtárs foglalkozott a kizsákmányolt népek nemzeti fölszabadító mozgalmával, akiknek hatalmas fegyver adatott a kezébe, a marxi-lenini tanok is­meretével. Az Októberi Nagy Szo­cialista Forradalom fordulópontot jelent és új korszakot nyit meg a gyarmati nemzeti felszabadító har­cok történetében. A vezető szerep a proletariátusra hárul, amely a kínai nép nagy győzelmétől áthatva sike­resen folytatja harcát és rántja ki a talajt a nyugati imperialisták lá­ba alól. E harcokból nagymértékben kiveszi részét az ifjúság és diák­szövetségek. E harcokban a Szov jetunióra szegezik tekintetüket, mint mintaképre, mint a gyarmato­sítás elleni védőbástyára, mint a tartós világbéke élharcosára. Sztá­lin elvtárs alakja a világ dolgozói­nak felszabadításáért ^ folytatott harc eszményképe a gyarmati ifjú­ság szemében. A továbbiakban Grohman elvtárs foglalkozott a csehszlovák ifjúság segítségével a gyarmati ifjúság fel­szabadító liarcaiban. A „nemzet nttfMzám&*ai Lelkes örömmel végzik hivatásukat a Faluszínház magyar együttesének tagjai A Faluszínház magyar együttese hetek óta járja Fülek környékét. Mennek vonaton, autóbuszon, szánon és gyalog a nemzet napszámosai, hogy terjesszék a szocialista kultú­rát. Eddig Várgedén, Balogfalán, Almágyon, Egyházasbáston, Síden, Füleken, Korláton, Ragyoleon, Sá­vojban játszottak. Két csoportban járnak Alois Jirásek ,,Apa" cimü drámájával és Arbucov ..Hat sze­relmes" cimü vígjátékával. Minde­nütt meleg szeretettel fogadják őket s ezt az együttes tagjai hason­ló őszinte szeretettel viszonozzák. Az előadások után rendszerint be­szélgetést folytatnak a közönséggel a darab tartalmáról, írójáról és mun­kájukról. A vita után visszamennek Losoncra, ahol állandó lakásuk van. Szabadidejükben sportolnak, olvas­nak és tanulnak- Füleken a legna­gyobb figyelemmel meghallgatták a részükre tartott előadást Alois Jirá­sekről, a nagy cseh realistáról. Az együttes legtöbb tagja fiatal. A legtöbben falúról származtak és így jól ismerik a falunak mai prob­lémáit. felvilágosításának és müve­lésének fontosságát. Ök maguk tu­datában vannak annak, hogy a ha­ladó szellemű kultúra terjesztői, ez­ért állandóan müvelik önmagukat, hogy jól tölthessék be hivatásukat Ez a véleménye az együttes igaz gatójának és Lelkes Magdának is, aki a ,,Hat szerelmes" egyik fontos szerepét játsza. — Faluról jöttem, ott is nevel­kedtem. mondja Lelkes Magda. Azt akarom, hogy a falu megértsen s úgy gondolom, hogy meg is ért, amikor alakításomban kifejezésre akarom juttatni a szocialista eszme diadalának fontosságát. — Miért lettél színésznő? — kér­dem Ferenczi Annát, az együttes másik jeles tagját. — Hivatást éreztem, — feleli Fe­renczi Anna. Nyitrakörnyéki vagyok, édesapám földműves. Ketten vagyunk testvérek, a húgom Pozsonyban ipari szakmát tanul. Igy otthon senki sem maradt szüleinkkel és gondolhatod, hogy nehezen engedték el. Ugy kez­dődött, hogy otthon játszottam és többen kijöttek Pozsonyból megnéz­ni játékunkat. Azt hiszem, Fellegi elvtárs is köztük volt. Aztán behív­tak Pozsonyba, ahoj a vizsgán meg­álltam a helyemet. Igy teljesült leg­forróbb vágyam és hivatásos szí­nésznő lettem. — Hányszor szerepeltél eddig? Anna elmosolyodik. — Nem tudom pontosan, de na­gyon sokszor. Bejártuk már Kassa környékét, Komárom vidékét, Po­zsony környékéről nem is beszélek. Most itt járunk és innen Érsekújvár vidékére megyünk. — Melyik a legkedveltebb szere­ped? Valamennyi szerepemet egyfor­mán szeretem. Játszottam az „Apá­ban, a „Hat szerelmes" című szov­jet vígjátékban, a ,,Vörös nyakken­dő" ifjúsági játékban, és játszottam a Kecsketejben. — M'eg vagy elégedve a kerese­teddel ? — Népi demokráciánk jól gondos­kodik rólunk. Mondhatom, egy pil­lanatra sem bántam meg, hogy erre a pályára léptem. Megjön az autóbusz s a színészek felszállnak, hogy valamelyik kör­nyékbeli faluban terjesszék a szocia­lista kultúrát, mint a nemzet nap­számosai, akiknek sorsa ma már nem nélkülözés és nem áldozathoza­tal, jutalom nélkül. LÓSKA LAJOS HAT VÉDD TE IS! Hát védd te is a tőidet, a gyárat, s ne kíméld, aki ellened támad. Nekünk elég volt eddig szolgaság, elég volt az elnyomó uraság. Mi már nem tűrünk űjból láncokat, házunkon nem akarunk lángokat. Békét akarunk, boldog világot, az egész világon szabadságot. Hát védd gyermeked arcán a mosolyt, anyád arcán a ráncot, mit a gond nehéz ekéje sok éve szántott: Dolgozott reggeltől ameddig látott. Az iskolát! hol apró csemeték, tanulnak; ők a jövő nemzedék. Nézd! fénylő szemükbe kacag a Nap ... Ki akar tőlük lopni sugarat? A gyárat, hol szebb jövőt kovácsol a munkás és nincs aki zsákmányol. A tahit, hol a traktorok szántanak, s meglapulnak fák alatt a házak. Hát védd te, én, s a többi milliók! Nekünk nem kellenek puska-golyók. Építjük erős, szabad hazánkat, Majd megtudja, aki ellenünk támad. Ozsvald Arpád. ? ; -KÖZMUVELÓDESI HÍREK. i Herbert Aptheker haladó ameri­kai író könyvet írt ,,A néger nép dokumentációs története" címen­Aptheker 450 dokumentumot, leve­let, jegyzökönyvet gyűjtött össze és ezeket dolgozta át regényes törté­netté. A könyvből kitűnik, hogy az Amerikában élő néger nép milyen sokat tett a haladásért és az Egye­sült Államok felemelkedéséért. A könyv egyik érdekes adata, hogy Az indiai haladó írók felhívása India haladó írói és költői február 16-án és 17-én tartották kétnapos konferenciájukat Jamshedpurban, amelyen India legnevezetesebb iro­dalmárai vettek részt. A konferen­ciát előkészítő bizottság a következő felhívással fordult az egész világ népeihez: A történelem sötét korai után az emberiség abba a korba lép, amikor az élet legfőbb jelszavai ezek let­tek: békét, igazságot és demokráci­át a népnek. A népek életében és munkájában ezek a fő követelések tükröződnek. Nem lehetnek kivéte­lek ez alól az írók és művészek sem. Mi is, Bihar állam írói érezzük ezt a felelősséget és megvalósítjuk az egyesült irodalmi frontot, hogy a mai viharos körülmények között harcol­junk az emberiség legsürgősebb életbevágó követeléseiért. Hogy ezt tettekkel is megpecsé­teljük, hogy új tömegeket vonjunk a kezdeményezésbe ml, Urdu, Bengáli, Hindi és Gurmuki irji elhatároztuk, hogy 1952 január 19-re és 20-ra összehívjuk Jamshedpurba a Bihar állami irodalmi konferenciát. Híres írók, mint Sardar Jafri, dr. Rambi­las Sharma, Krishan Chandar és mások bejelentették részvételüket. De ebben az időben a mindenki által ismert okok megakadályozták kon­ferenciánk megtartását. Tekintetbe véve ezt, kénytelenek voltunk a kon­ferencia idejét 1952 február 16-17­r e áttenni. Az amerikai szabású „demokráciában"... Kilencszázezer amerikai gyermek rosszul táplált és szinte hihetetlen tény, hogy csecsemő- és napközi ott­honok alig léteznek az USA-ban. Truman, az amerikai kong'resz­szushoz intézett üzenetében azt ír­ta: „Iskoláink túlzsúfoltsága gyer­mekeink egészségét veszélyezteti és veszélyesen gátolja tanulási lehető­ségüket. Egymillió iskolaköteles gyermek anyagi okokból, vagy ta­nítóhiány miatt nem látogatja az iskolákat". Az ismert amerikai újság a „New York Times" megállapította, hogy 6 millió iskolaköteles, vagyis egy ötöde az összes iskolaköteles gyer­mekeknek nem jár iskolába. Az amerikai igazságügyminiszter, Clarc bevallása szerint 20 millió analfabé­ta van az Egyesült Államok terüle­tén. Ha bár az USA-ban a gyermek­munkát törvény tiltja, óriási azoknak a gyermekeknek a száma, akik Ka­liforniában mezőgazdasági munká­ban, délamerikai gyapotültetvénye­ken filéres napidíjakért egészség­telen munkát végeznek. A halászat­tal foglalkozó partvidékeken kislá­nyok és fiúk tisztítják a halakat, egy vödör tisztított halért 15 centet kapnak, két vékony szelet csokolá­dé árát­néger tudós is szerepelt abban a háromtagú bizottságban, amely fel­mérte a mai Washington területét és megkezdte a főváros felépítését. Közli Aptheker a polgárháború do­kumentumait is arról, hogy sok­százezer néger-katona harcolt a pol­gárháborúban az északiak oldalán. Truman Amerikájában azonban a négereknek nincs emberi joguk. Fe­hér holló egy-egy néger író, vagy tudós könyve. A könyvkiadók néger írók munkáit nem adják ki. New­York tízezer újságírója között mind­össze három néger van. A Metropo­litan Opera színpadán néger még soha nem lépett fel. Amerika déli államaiban a világhírű néger éne­kesek, mint Paul Robeson, Marion Anderson, Roland Hays, stb. is egy­harmadát kapják a fehér énekesek tiszteletdíjának. Egyetlen néger sem léphet olyan mikrofon elé, amely egész Amerika felé sugározza adá­sait. A múzeumokban egyetlen né­ger festő vagy szobrász müvét sem őrzik, bár a négerek között kima­gasló képzőművészek vannak: Já­kob Lawrence, Richmond Bart, Char­les White és még sokan. Haydn, a XVII. század egyik legnagyobb zeneszerzője, az újabb kor hangszeres zenéjének nagy mes­tere, sok éven át Kismartonban élt, mint az Eszterházy hercegi család zenekarának karmestere. Az egyko­ri Eszterházy-birtokon nemrég két kis ládát találtak értékes Hadyn kéziratokkal, Az anyagot megküld­ték a budapesti Nemzeti Múzeum­nak, ahol átnézésével megbízták dr. Bartha Dénest, a neves zenetudóst. Alma-Matában, Kazahsztán fővá­rosában, az állami „Dzsambul Dzsa­bajev" zeneiskola egyik növendéke, Serkimlajev, aki egyszerű pásztor volt, hegedűművész' oklevelet ka­pott. A régebben juhnyáját őrző if­jút egy zenetanár fedezte fel. A ma már ünnepelt hegedűművésznek az a kolhoz vásárolt mesterhegedüt, amelyjaek juhait őrizte.

Next

/
Thumbnails
Contents