Uj Szó, 1952. február (5. évfolyam, 27-51.szám)

1952-02-27 / 49. szám, szerda

« 1952 február 27 UJS70 Válasz Amerika hangiának Egyik este, amikor rádió mellett ültem és megfelelő műsort keres­tem, véletlenül meghallgattam, mit szaval „Amerika hangja". Nem áll­hatom meg, hogy ne válaszoljak a bemondó hazug recsegésére. Vissza kell utasítanom azokat a szemérmet­len hazugságokat és rágalmakat, amelyeket tehetetlen dühében a né pá demokratikus államok dolgozói ellen kiabált. Én, mint a csehszlo­vák népi demokráciának Kassán élő dolgozó polgára nyiltan kijelentem, hogy ne fájjon Truman úrnak és a dühükben fogukat csikorgató társai­nak feje a népi demokratikus álla­mokban élő dolgozók miatt. Van, aki rólunk gondoskodik, nem szoru­lunk az ő tanácsaira. Én, a raktári munkás és 7 gyer mek apja, átéltem a második világ­háborút és annak borzalmait, most a höj szovjet nép segítségével bol­dogan építhetem munkástársaimmal együtt országunkat. Nem kívánom többé az urakat semilyen formában sem vissza és dolgozó társaim sem kívánják ezt. De még azt sem, hogy a tőkés urak esetleg „látoga­tóba" jöjjenek hozzánk, mert a mi földünket nem fogják többé birto­kolni. Mi, Csehszlovákia és a töb­bi demokratikus országok dolgozói tudjuk, hogy hol a helyünk és soha nem hagyjuk cserben azt a népet, amelynek a szabadságot köszönhet­jük. Jól mondja a régi magyar köz­mondás, hogy „nem jó az urakkal egy tálból cseresznyét enni". Mi nemcsak hogy cseresznyét nem aka­runk velük egy tálból enni, de még tanácsot sem kérünk tőlük. Emlékezzünk csak a múltra. Em­lékezzünk az 1933-as gazdasági vál­ságra, amikor a nagytőkések az in­diai nép millióit éhen hagyták el­pusztulni, felesleges gabonájukat pe­dig a tengerbe öntötték. Kávéjukkal a gépeket fűtötték csak azért, hogy a magas árakat fenntarthassák. Aggódnak a nyuga­ti tőkések a népi demokratikus or­szágok sorsáért most, amikor jő ter­mésünk volt, de 1947-ben nem vol­tak hajlandók kenyérgabonát szállí­tani. Én, a csehszlovák dolgozók egyik tagja, azt üzenem „Amerika hangja" bemondójának és Truman úr többi talpnyalóinak, hogy hiába hullatnak farizeusi könnyeket és hiába kiabál­nak világgá valótlanságokat, nem megyünk hozzájuk sem kenyérgabo­náért, sem fűtőanyagért és éhezni, dideregni sem fogunk, mert tervgaz­dálkodásunk biztosítja jó megélhe­tésünket és mellettünk áll a dolgo­zó nép nagy barátja és szövetsége­se, a nagy Szovjetunió és annak ve­zére, Sztálin elvtárs, aki őrködik a világ dolgozó népének békéje és boldogsága felett, amit Truman úr és hűséges talpnyalói minden áron lángba akarnak borítani, ahogy ezt bizonyítják a koreai, a vietnami, az indonéziai és más népek elleni táma­dások, ahol a dolgozó nép le akarja rázni magáról az igát, amelynek sú­lya alatt évszázadok óta nyögött. Pedig hiába küld katonaságot, fegy­vereket Truman úr ezekbe az or­szágokba. Eljön az idő, amikor el­tűnik az egész világon a munkás­osztály kizsákmányolása és békében élhetünk majd az emberiség minden tagjával. Mert mi békét akarunk. Mi boldog családi házakat akarunk építeni és ha van atomenergiánk, mi azzal hegyeket akarunk meg­mozgatni. Nekünk nem kell az ö uralmuk, emlékezünk még a hetenként ki­osztott 10 koronás munkanélküli segélyre. Nálunk ez már a múlté. Emberhez méltó életet akarunk él­ni. A Szovjetuniótól kapott szabad­ság értelmében jogunk van munkára, betegség esetén ingyen orvosi keze­lésre, olyan helyeken, ahol azelőtt csak a pénzmágnások és a gyáro­sok kezeltethették magukat. Ez fáj a nyugatra menekült bur­zsujoknak, akiknek a munkás csak állat volt, vagy büdös paraszt. Truman úr törődjön csak saját népével, amely előbb-utóbb szintén leszámol uraival, mint ahogy mi is leszámoltunk velük. Amerika dolgo­zói, egyesüljetek a szocializmus fel­építésének jegyében, veletek van a munkásosztály nagy serege és nagy barátunk és szeretett vezérünk, Sztá­lin. TTrbán Károly munkáslevelező, Kassa. A németországi egységes szocialista párt központi bizottságának nyolcadik ülésezése A ,,Neues Deutschland", Német­ország szocialista egységpártja köz­ponti bizottságának lapja jelentést közölt a németországi szocialista egységpárt (SED) központi bizott­ságának nyolcadik üléséről, amely 1952. február 21—23-án folyt le Ber­linben Wilhelm Pieck és Ottó Grote­wohl elnöklete alatt. A jelentés részletesen közli Walter Ulbricht „A párt ideológiai, politil ai és szervezési munkája és a párt X. kongresszusának előkészítése" című beszámolóját. A jelentés továbbá be­számol arról, hogy a Walter Ulb­richt beszámolójáról szóló vitában megtárgyalták a párt és állami szer­vek vezetőinek tevékenységét, továb­bá az értelmiség helyzetének kérdé­sét, és a mezőgazdasági kultúra fej­lesztését az NDK-ban. „A központi bizottság jóváhagyta a SFD központi bizottsága főtitká­rának beszámolóját és záróbeszédét, mondja a nyilatkozat — és elha­tározta, hogy ennek következtetése­it irányvonalul tűzi ki a vezető párt­szervek új választásaira, amelyekre márciusban kerül sor." A Központi Bizottság határozatot fogadott él a kritika és önkri­tika kérdéseiről, valamint a párt vezető szervei munkájának, a tömegszervezetek és az állami köz­igazgatás munkájának megjavításá­ról, irányvonalat adott a küldöttek­megválasztására a párt második konferenciájára, végül határozatot fogadott el a vezető pártszervek 1952. évi választására az alapszervezetek­től egészen a kerületi pártvezetősé­gekig. A jelentés megemlékezik továbbá Erik Mückenbergemek „A párt fel adatai a szabad nőmet ifjúsági szö­vetség fejlesztésében" című beszá­molójáról közli, hogy a németor­szági egységes szocialista párt köz­ponti bizottsága elvben j jváhagyta a pártnak a szabad német ifjúsági szövetség megszilárdítására és fej lesztésére irányuló feladatairól szóló határozatot. O. Grotewohl elvtárs nyilatkozata a SED központi bizottságának ülése zésén A németországi egységes szocia­lista párt (SED) Központi Bizottsá­gának nyolcadik ülésezésén Walter A gyarmati és függő országok függetlenségi harca PAKISZTÁN Az Imroz című pakisztáni lap a Pakisztán hercegségeiben uralkodó terrorról ír. „Tudjuk, hogy Pakisz­tán valamennyi tartományában be­tiltották a politikai pártok szabad tevékenységét, kivéve a Moszlim-li­ga pártját, — írja a lap. A herceg­ségek uralkodói minden szervezetet betiltanak, mindenkit börtönbe ' vet­nek, aki azt merészeli követelni, hogy a hercegségben demokratikus kor­mányt alakítsanak. Legutóbb a Szvait hercegségben történt ez meg, ahon­nan kiűzték még a moszlimi lelké­szek szervezetének elökét is. Nyilván­való, hogy a kormány, amely külső­leg a hercegségek uralkodóinak ha­talmát korlátozni igyekszik, a való­ságban elrendeli nekik az összes szervezetek tevékenységének betil­tását, az összes újságok betiltását és a különböző szervezetek dolgozói­nak bebörtönzését. TUNISZ 0 „Franc-Tireur" icimü párizsi na­pilap közölte, hogy a tuniszi kor­mány bizottságot alakított, amely a francia gyarmati csapatok és a ren­dőrség állati gaztetteinek kivizsgá­lásával foglalkozott, amelyeket a „Bon"-medenoe körzetiében követ­tek el. A jelentés beszámol arról, hogy a francia gyarmati katonák számos tuniszi nőt megerőszakoltak, csecsemőket legyilkoltak, tuniszi ha­zafiakat kivégeztek, a tuniszi sza­badságharcosok házait levegőbe rö­pítették és a mecseteket kirabolták. Az AFP francia hírügynökség je­lentése szerint Le Kef városban tűz­harc fejlődött ki a tuniszi hazafiak és a francia gyarmatosítók alakula­tai között. IKAn Teheránban imperialista ellenes elemek tüntetést rendeztek, amelyen egyhangúlag és nagy lelkesedéssel határozatot fogadtak el, melyben a gyűlés résztvevői kijelentik, hogy Irán népe, amely kérlelhetetlen har­cot folytat az imperializmus ellen, a büszkeség és tisztelet érzésével kö­veti a gyarmati nemzetek harcát. A határozat végén az ülés részt­vevői felhívják a kormányt, ne en­gedje Iránt katonai támaszponttá változtatni és ne emelje a katonai kiadásokat a népmüvelés és az egész­ségügyi gondoskodás állami kiadá­sainak kárára Az angol nép tiltakozó mozgalma a brit kormány politikája ellen Angliában terjed a tiltakozó moz­galom, a kormánynak a dolgozók életszínvonala ellen intézett táma­dásával szemben. A helyi szakszer­vezetek erélyesen követelik a mun­kanélküliség további emelkedésének korlátozását, mert a munkanélküli­ség a lázas fegyverkezés következ­ménye. Amint a „Daily Worker" című lap jelenti, Dél-Walles 40.000 bányásza szombaton, február 23-án tiltakozó sztrájkot rendezett az el­len, hogy a kormány csökkenteni akarja a szociális intézkedésekre fordított kiadásokat. 61 bányát üze­men kívül helyeztek. A Derbyshire grófsági bányászok szakszervezeti szövetségének bizott­sága határozatot fogadott el, amelyben felhívja a szakszervezeti szövetség végrehajtó bizottságát, hogy a kormányt kényszerítse azon szándékának feladására, hogy a szociális biztosítás költségeit csök­kentse. A bányászok kijelentették, hogy ellenkező esetben szombaton nem fognak dolgozni. Hasonló ha­tározatokat fogadtak el a bányász­szakszervezeti szövetségek ham­steadi és keresley rész-szervezetei lw. A francia frank a legalacsonyabb színvonalra esett A francia gazdaság, amelyet Faure reakciós kormányának hábo­rús politikája oly erősen megrendí­tett, újabb csapást szenvedett. A frank árfolyama ismét rosszabbo­dott és az eddigi legalacsonyabb színvonalra sülyedt. Ez azután kö­vetkezett be, miután a lakosság lá­zasan összevásárolta a legkülönfé­lébb árúcikkeket. Az amerikai dol­lár nem hivatala árfolyama 473 frankról 482-ra^ emelkedett. Egy fontsterlingért pénteken 30 frankkal többet fizettek, mint csütörtökön. Rekordemelkedés mutatkozott az aranyérméknél. Igy az arany Louis d'Or 4730 frankról 5070 frankra emelkedett. Franciaország valódi pénzügyi helyzetét találóan jellemzi a „La vie Franceise" című napilap, amikor ezt mondja: „Tény az, hogy a pénz­tárak üresek. A pénzügyminiszté­riumnak nincs pénze, hogy teljesít­hesse kötelességeit". Ulbricht elvtársnak, a Központi Bi­zottság főtitkárának beszámolójával kapcsolatban felszólalt Ottó Grote­wohl, a SED központi bizottságának elnöke és a Német Demokratikus Köztársaság kormányelnöke. Ottó Grotewohl foglalkozott Né­metország egysége ellenségeinek azon állításával, mely szerint az NDK kormányának levele szerint a németek állítólag nem vennének részt a békeszerződésről szóló tár­gyaláson. Grotewohl hangsúlyozta, hogy az NDK kormánya a békeszer­ződés megkötését a potsdami egyez­mény alapján követeli, amely hatá­rozottan kimondja, hogy a békeszer­ződést meg fogják kötni, amint a szerződés aláírására jogosult kor­mány megalakul. Mindeddig az ellenpárt, vagyis a nyugati hatalmak minden politikai tevékenységüket arra irányították, — mondotta Grotewohl, — hogy a németek részvételét a békeszerződés megkötésében lehetetlenné tegyék. A mi feladatunk, hogy egységesít­sük a német népet és békeszerződést kötő féllé tegyük. Ottó Grotewohl foglalkozott ez­után az NDK eddigi erőfeszítéseivel, amelyeket Németország egységesí­tésére és a békeszerződés megköté­sére tett és kijelentette: ,.Az elmúlt hetek eseményeinek fejlődése azt mutatja, hogy az e téren végzett munkánk nem járt sikertelenül. Ter­mészetes, hogy a szövetségi parla­mentben nem találtunk tárgyaló félre az össznémet tanácskozások céljából. Természetesen Adenauer kormányában sem találtunk erre. Most azonban találtunk ilyen tárgya­ló félre és ez Nyugat-Németország népe. A nép felemelte szavát, hogy a Németország számára döntő kérdés­ben megmondja véleményét." Ottó Grotewohl végezetül a követ­kezőket mondotta: „A béke osztha­tatlan s ezért kell, hogy érvényes legyen az egész Németországra, mert másként nem lehet elérni Né­metország egységét és nem lehet biztosítani az európai békét." Koreai hadijelentés A koreai népi demokratikus köz­társaság néphadseregének főparancs­noksága február 25-én jelenti, hogy az elmúlt nap alatt a frontokon nem került sor lényeges változásokra. Február 24-én az ellenség a keleti fronton folytatta csapataink védel­mi vonalának tervszerűtlen ágyúzá­sát. Az ellenség gyalogsági és tank­csapatai védelmünk előretolt állásai ellen támadták, alakulataink azon­ban összpontosított tűzzel szétszór­ták az ellenség támadását és egy ellenséges századot és három tan­kot harcképtelenné tettek. A columbiai polgárháború Amint maga Bernal, Columbia hadügyminisztere elismerte, a pol­gárháború Columbiában mind na­gyobb méreteket ölt. Számos össze­tűzésre kerül sor a rendöralakula­tok és ama harcosok csoportjai kö­zött, akik Gomed diktátor fasiszta kormánya ellen harcolnak. A „Noticias de Hoy" című, Ha­vannában megjelenő napilap a kor­mányellenes mozgalmat döntő ellen­állásként jelöli meg a nagybirtoko­sok mostani kormány-klikkjének és az amerikai társaságoknak jogta lanságaival szemben, amelyek kö­nyörtelenül kizsákmányolják Co­lumbiát és annak népét. A napilap továbbá értékeli a kormányellenes fegyveres erők tevékenységét, mint az ország nemzeti felszabadításáért harcoló nép felkelését. A Daily Worker jelenti a Eíolo­rádó állambeli Denverből, hogy 275.000 olajipari m mik ás március 3-án sztrájkba lép. A munkások részben a CIO-hoz, részben az AFL­hez tartozó szakszervezetek, rész­ben pedig független szakszerveze­tek tagjai. A tudósító rámutat, hogv a sztrájkban az olajpároló üzemek munkásai, egyes kisegítő üzemek dolgozói, valamint az olaj­vezeték karbantartó munkásai vesz­nek részt. A munkások 25 százalé­kos béremelést követelnek. Delhyben rendeletet adtak ki az élelmiszerjegyre járó adagok csök­kentéséről. Igy például a napi rizs­adagot 8 unciáról 6-ra, a kenyér­adagot pedig 1 unciával csökken­tették. * Mint az AFP és a londoni rádió jelenti, a francia intervenciós csa­patok Vietnamban kénytelenek vol­tak kiüríteni Hoabinh-erődöt és a 6. gyarmati utat. A francia csapatok parancsnoka, Salan tábornok, az AFP jelentése szerint úgy nyilat­kozott. hogy a vietnami felszabadí­tó népi hadsereg új utánpótlási vo­nalat épített ki és így Hoabinh vé­delme „lehetetlenné" vált. Az ANSA hírügynökség jelenti Lisszabonból, ahol az Észak-Atlanti Szövetség Tanácsának ülésszaka fo­lyik, hogy Harriman a katonai ki­adások újabb 16 százalékos emelé­sét követelte Franciaországtól és Olaszországtól. • A „Crossrotads" jelentése szerint, az indiai kommunista párt nyugat­bengáli szervezetének vezetőit, — Tusart és Csatterdzsit, akiket par­lamenti képviselőül választottak, va­lamint Ganes Ghost, Binoj Cscud­hurit és dr. Ranensent, akiket a tartományi törvényhozók szerveibe választottak be, — ismét börtönbe zárták. Velük együtt letartóztatták Bhupes Gupta, Rabi Mitra és Bid­zsoj Godak kommunista vezetőket. A livornói kikötőbe nemrégiben több amerikai hajó érkezett. A ha­jók fegyvert szállítottak az Ausz­tráliában állomásozó amerikai meg­szálló csapatok részére. A livornoi kikötőmunkások nem voltak haj­landók kirakni a hajókat. Az eset híre nagy lelkesedést keltett az osztrák dolgozók körében. Sok üzemben gyűléseket tartottak, a gyűléseken az osztrák munkások hálájukat fejezték ki a békéért har­coló hős olasz kikötőmunkásoknak. Nyugat-Németországban a mun­kanélküliek száma egyre emelkedik és február 15-ig elérte az 1.9 mil­liót. A munkanélküliek számába nincsenek beszámítva azoknak a személyeknek százezrei, akik egy héten csak pár napot dolgoznak, vagy azok, akik iskoláik befejezése után nem találtak munkát. Mint az ADN hírügynökség je­lenti, Nyugat-Németország Mann­heim városa a legutóbbi gazdasági y évben az amerikai katonaság eltar­tására és katonai előkészületekre 682,684.442 márkát adott ki. Azon­kívül közölték, hogy a város kény­telen volt több mint 27 millió márka értékben kölcsönt kiírni, hogy a sürgős kiadásokat fedezni tudja. A L'Humanité című újság közli, hogy február 23-án befejeződött az algír kommunista párt hatodik gyűlése. A záróülésen felszólalt a marokkói kommunista párt főtitká­ra, Ali Vata és a francia kommu­nista párt központi bizottságának titkára, André Marty, aki a marok­kói és a francia nép nevében üdvö­zölte az algíri kommunistákat. A gyűlésre számos üdvözlő táv­irat és levél érkezett más demokra­tikus szervezetektől és más orszá­gok kommunista pártjaitól.

Next

/
Thumbnails
Contents