Uj Szó, 1952. február (5. évfolyam, 27-51.szám)

1952-02-23 / 46. szám, szombat

t un ÖJSI0 kásleoelezőivik írják 1952 január 23 Hiába építik az imperialisták a háború Babilon tornyát A napokban kaptunk a ROH szervezettői két darab téli üdülésre szóló utalványt. Az utalványokat a két jegykezelönö kapta meg, akik kétheti pihenésre utaznak a Tátrába. Ott várja őket a kitűnően berendezett téli üdülő, a szórakozás, a jó koszt és a gyönyörű tátrai táj. A Magas Tátra ma minden szépségével a dolgozóké. A kapitalista urak mesebeli szórakozó és tivornyázó helyei ma a becsületes dolgozók kényelmét szolgálja. Sokan talán nem is gondolnak arra, hogy milyen nagy jelentősége van ennek. Nekem önkéntelenül is eszembe jut egy szovjet szindarab, amit láttam. A hőse egy öreg gyári munkás, aki a forradalom győzelme után a rohamosan fejlődő új, lázas munkaütemet nem érti meg. Mindenben hibát keres, és kételkedik, mert nem tudja magáról lerázni a mult maradványait és állandóan a multat emlegeti. A gyár május l-re készül és az ifjúmunkások este az utolsó simításokat végzik a díszítésen. Az öreg állandóan ott lábatlankodik körülöttük, és egyre csak azt hajtogatja, mi lett volna, ha nem Lenin győz, • hanem Kerenszkij. Az ifjúmunkás türelmét veszítve rászól az öregre: „Te tudod legjobban, mi lenne, ha a mult visszatérne, gondolj csak egy kicsit vissza a régi időkre". Az öreg ember egyedül maradva gondolkodik és lassan elalszik. És látja a multat, a sok nyomorúságot, a sok szenvedést, a pénztelenséget és munkanélküliséget. Az öreg verejtékezve felébred és meggy, ző szavakkal a következőket mondja; „A mult soha vissza nem jön, mert mi nem akarjuk." Ez jutott eszembe, mikor a két munkásnő a Tátrába ment üdülni. Mi lett volna, ha nem a nagy Sztálin és a dicsőséges Vörös Hadsereg győz? Mi lett volna, ha 1948 februárja nem következik be? Ha Gottwald elvtárs és a Kommunista Párt vezetésével nem győz a nép ? Újra a mult, minden keserűségével és nyomorával, a munkanélküliség és éhség, a munkások kizsákmányolása, lett volna osztályrészünk. De ez a mult soha vissza nem tér. Mert mi dolgozók becsületesen akarunk és fogunk dolgozni, felépítjük a mi gazdag hazánkat, ahol a népek boldog jövője megvalósul. Hiába uszítanak a nyugati Imperialisták, hiába építik a háború Babilon-tornyát, mert ez össze fog dűlni a népek nagy békeakaratának nyomása alatt. Mindig bátrabban megyünk előre és jöhetnek a Trumanok és uszályhordozóik, a Titók és bérenceik — minden hiába. Mienk volt a mult minden szenvedése, d

e miénk a boldog jelen s miénk a jövő. JEVICZKY GÉZA, Kassa A tallósí politikai szakiskoláról GaJántáról Dunaszerdahely felé utazva útba esik Tomašikovo (Tallós) község, amely valamikor az Eszterházy grófok birtoka volt. A községbe érve rögtön szemünkbe tűnik a kastély, amelyben a község és környékének egykori korlátlan ura lakott. Ez a kastély egyike volt annak a sok száznak, ahol a munkások fáradságos munkájának hasznát dőzsölték és mulatták el. Bizony, a régi időkben a munkásság csak messziről nézhetett a kastélyra. Ma azonban megváltozott a helyzet, mert átalakítva, felfrissítve a dolgozó nép tanulni vágyó legjobbjait szolgálja. Január elején Szlovákia déli részéből érkeztünk ide jónéhányan olyanok, akiket EFSz-eink kijelöltek és a Párt javasolt, hogy a tallósi kastélyban megrendezett politikai szakiskolán elsajátítsuk a szocializmus alapelveit és a szövetkezeti könyvelői szaktudást. Megérkezésünkkor meleg fogadtatásban volt részünk. A kiküldött elvtársak ismertették velünk a tanfolyam célját és felhívták figyelmünket arra, hogy a munkásosztály fáradhatatlan munkájának gyümölcse tette lehetővé, hogy mi magyarajkú földműves' ifjak is fejleszthessük tudásunkat, megismerhessük Marx, Lenin, és Sztálin tanait. Az iskolán szerzett tudással felfegyverkezve magunk is érezzük, hogy mennyivel szilárdabban állunk szemben a reakció minden támadásával. Ismerjük, saját magunkon tapasztaltuk a kapitalista rendszer könyörtelen kizsákmányolását. Hogy ez a szörnyű idő elmúlt, azt elsősorban dicső Pártunknak és első harcosának, Gottwald elvtársnak köszönhetjük. Ugyancsak a tallósi kastélyban tanulnak két szlovák tanfolyam résztvevői is, akikkel a legszorosabb ba ráti együttműködésben és megértésben végezzük kötelességeinket. Kö szonettel tartozunk politikai és szakelőadóinknak és osztályunk politikai vezetőjének, Huna elvtársnak és Macsek elvtársnak, szakelőadónknak is, akik mind igyekeztek lehető legjobban megértetni velünk a tanfo lyam tananyagát. Fogadjuk, hogy az iskolából hazakerülve az itt elsajátított szocialista tudományt és könyvelési szaktudást mindenkor a falu szocializálására, az EFSz-ek megerősítésére és fellendítésére használjuk fel. így akarjuk Gottwald elvtárs szavai értelmében megnyerni a falut a szocializmus részére. A tallósi politikai- és szakiskola magyarnyelvű hallgatói Az új iskola a faluért — a falu az iskoláért A mult héten Ipolyság és a szomszédos falvak tanítói közös értekezletre gyűltek össze az ipólysági szlovák középiskolában. Erre az értekezletre meghívták a népi közigazgatás és a környékbeli EFSz-ek képviselőit is, hogy beszámoljanak „Az új iskola a faluért" — a falu az iskoláért" jelszóval országszerte megindított akciónak az eddigi eredményeiről. Az értekezlet az egyes iskolák igazgatóinak beszámolójával kezdődött, akik részletesen ismertették az iskolák, a népi közigazgatás é3 az EFSz-ek közötti együttműködés eddigi eredményeit és hiányosságait. Beszámolóikban megállapították, hogy az Ipolysági HNB példásan gondoskodik az iskolák karbantartásáról. A pereszlényi nemzeti iskola igazgatója beszámolójában úgy nyilatkozott, hogy az ottani népi közigazgatás képviselői nem mutatnak különösebb érdeklődést az iskola és a tanítók problémái iránt. A beszámolókat követő felszólalások során egyes ipólysági tanitók rámutattak arra, hogy az ipólysági HNB lakások kiutalá.sáról a tanítók számára nem gondoskodik, és többen vonaton, vagy autóbuszon kénytelenek munkahelyükre bejárni. Ami az Egységes Földműves Szövetkezetekkel való együttműködést A Csehországban élő magyar dolgozók a szocialista fejlődés útján A Karlové Varyban élő magyar jesztését, kultúrpolitikai szeminádolgozók példája nyomán mozgalom riumot, olvasókört, valamint ismeindult a kerület magyar dolgozói kö- retterjesztö szemináriumot rendezzött a Csemadok helyi csoportjainak nek és haladószellemű színdarabokmegalakítására. A csehországi ma- kai látogatják a környező üzemek gyár dolgozók tudják, hogy jóié- dolgozóit, hogy azokat az élmunkastünket csak úgy tudjuk fokozni, ha mozgalom kiszélesítésére, a terrhelégazdasági fejlődésünkkei párhuzamosan fejlődik maga a dolgozó nép is, ha megtanulja észszerűen kihasználni a rendelkezésére álló termelőeszközöket és ennek következtében könnyebb munkával többet, jobbat és olcsóbban termelni. Tudatára ébredtek annak a ténynek, hogy minél' fejlettebb a dolgozók osztálya, annál 1 sikeresebben és gyorsabban tudja megvalósítani azokat a célkitűzése-, ket, amelyeket Pártunk elénk tű- | zött ég melyek teljesítésével népünk életszínvonala soha nem látott méretekben emelkedik. A karlové vary-i magyar dolgozók j kezdeményezték, hogy a Csemadok a csehországi dolgozóknak segítsékenység fokozására buzdítsák. A terv szép, de csak akkor lesz meg az igazi értéke, ha az itt felsoroltakat a helyi csoport teljesíteni is fogja Löket magyar dolgozói is megalakították a Csemadok helyi csoportját A karlové-vary-i kerületben, KarI lóvé Varytól körülbelül 15 kiloméi terre van Löket, egy kis iparvároska. A városban 40—45 magyar család él. Ezek főleg a környékbeli bányák: ban és a helybeli különféle üzemek; ben dolgoznak. Beszélgetés közben érdeklődtem I életkörülményeik felől- Kérdéseimre get nyújtson a szocialista fejlődé- j örömtől sugárzó arccal válaszoltak sért való törekvésükben. De meg és hangsúlyozták, hogy soha az életkell állapítani, hogy a karlové va- ben olyan jó megélhetési viszonyok ry-i dolgozóknak ez a nemes törek- j között nem éltek, mint ma. Ez értvése eddig csak részben teljesült, j hető is. Tudjuk, hogy a kapitalizIgaz, hogy a Csemadok helyi cso- \ mus csak munkanélküliséget és nyoportja megalakult! De a rossz veze- ; mort hozott a dolgozó népnek. Ma tés következtében nem fejtett ki mindegyiknek van munkája, minden olyan munkát, amilyet ki kellett dolgozónak van tisztességes megélvolna fejtenie. Egyetlen haladószel- : hetése és emellett népi demokrálemű színdarabot nem játszottak és ciánk szép családi házakat is juttadalaink helyett, melyek szocialista tott a löketi magyar dolgozóknak. De illeti, az igazgatók beszámolóikban Röviden mondva a vezetőség egyes az anyagi jólét mellett is hiányzott a löketi magyar dolgozóknak valami. Hiányzott a szellemi táplálék, hiányzott a szocialista kultúra. A vádig különféle giccstáncokkal igye-! rosban lévő tömegszervezetek kulkeztek szórakoztatni a dolgozókat. | túrtevékenysége nagyon elismerésépítésünket, állandóan fokozódó békeharcunkat tükrözi vissza, az úgynevezett „magyar nótákat" vették műsorra, népi táncaink helyett pebeismerték, hogy ezen a téren még mutatkoznak jelentékeny hiányosságok Ipolyságon még ezideig nincs Egységes Földműves Szövetkezet g így a tanítóságra a felvilágosító munka tagjai nem a népnevelés szolgálatába állították a Csemadok helyi csoportját, hanem ténykedését mulatságok és egyéb olyan szórakozások rendezésére igyekeztek korlátozni, amelyeken szervezetten lehet a pohár fenekére nézni. Ezek után nem csoda, hogy a tagSág túlnyomó része elidegenedett a terén nagy feladatok várnak. Ugyan-^ h

ei

y

i csoporttól és csak azok a "kul ez a helyzet Tesmagon és Peresz-jj túrtársak maradtak ott és jártak a lényben, ahol a felvilágosító munkai gyűlésekre, akik tudták, hogy a heOlvasónk, Horváth Lajos, somorjai lakos hozzánk intézett levelében kritizálja a helyi filmelőadások viszonyait. A dolgozók nem látogatják az előadásokat, mert a legtöbbször olyan filmeket vetítenek, amelyeket már többször is előadtak. A helyi mozi vezetősége nem fordít kellő gondot arra. hogy a helyiség megfelelő legyen. A mozitermen egy ajtó van és ezért a ki- és bemenetnél nagy a tolongás. A vezetőség nem gondol arra, hogy tűz esetén milyen szerencsétlenség történhetne. Az előadásokat soha sem kezdik pontos időben. A kezdet ideje attól függ, hogy a pénztárosnő és az operatőr mikor érkezik. A jegypénztárnál a közönség közelharcot folytat a jegyekért, mert a fülke előtt nincs korlát, így minden oldalról tolakodnak a pénztárhoz, ami heves összeütközéseket okoz. Sok esetben előfordul, hogy egy ülőhelyre két jegyet is eladnak. Aki hamarább érkezik, annak jut az ülőhely, a később érkezőt pedig megint egy másik helyre ültetik. Ebből rendesen nagy veszekedés és lárma keletkezik. Közben megkezdik az előadást, a lárma fokozódik, a nép f zúgolódik, a film egy része már lejátszódott és semmit sem értünk belőle. Ezek a dolgok állandóan megismétlődnek, a dolgozóknak elmegy a kedvük a filmek látogatásától, pedig tudjuk, hogy milyen nagy jelentősége van a szocialista filmeknek mind politikai, mind kultúrális téren. Felhívjuk az állami filmvállalat figyelmét, hogy orvosolja ezeket a hibákat, hogy dolgozóinknak kedve legyen látogatni a filmelöadásokat. és egyéni meggyőzés hiánya késlelteti a szövetkezet megalakulását. Az iskolák igazgatói után a népi közigazgatás képviselői szólaltak fel. Ertl elvtárs, az ipólysági HNB elnöke köszönetét fejezte kí a tanítók nak, akik készségesen segítenek a Helyi Nemzeti Bizottságnak a sürgős munkák idejében való elvégzésében. Segítenek a brigádmunkákban, összeírásoknál, a helyi rádió műsorának szerkesztésében stb. A Helyi Nemzeti Bizottság további támogatást ígért az ipólysági iskoláknak és kijelentette, hogy a lakáshiány terén is segítem fog.. Az értekezlet befejező részében az Egységes Földműves Szövetkezetek dolgozóinak nevében Bali elvtárs, az ipolyviski EFSz elnöke emelkedett szólásra. A jelenlevők nagy érdeklődéssel hallgatták. Igyekezett meggyőzni a hallgatóságot arról, hogy a falu boldogulásának egyetlen és legrövidebb útja az Egységes Földműves Szövetkezet. Beszámolt az ipolyviski szövetkezet elért eredményeiről, a terv túlteljesítéséről, amit a mult évben öntudatos munkájukkal elértek. Bali elvtárs felhívta a tanítókat a Földműves Szövetkezet megalakításával kapcsolatos felvilágosító munka kiszélesítésére és arra, hogy mindenben támogassák az Egységes Földműves Szövetkezetek' munkáját. Az értekezlet végén határozatot hoztak, mely szerint az ipólysági tanítók kötelezték magukat, hogy bekapcsolódnak a '^világosító munkába az Egységes Földműves Szövetkezet megalakításával kapcsolatban és szorosain együtt fognak működni a népi közigazgatással és kötelezték magukat, hogy az Egységes Szövetkezeteket brigádmunkával fogják támogatni. Ugyanakkor a népi közigazgatás képviselői kötelezték magukat, az Egységes Földműves Szövetkezetekkel és az iskolákkal való szoros együttműködésre és azoknak támogatására. TÖTH TIBOR tanító, Ipolyság lyi csoport munkáját úgy lehet megreméltó, de a magyar dolgozók abból keveset tudtak meríteni, mert csak törve beszélik a cseh nyelvet. Ezért elhatározták, hogy olyan kultúrszervezetet alakítanak, amely anyanyelvükön fejt ki tevékenységet és így segíti elő a löketi magyar dolgozók kultúrális fejlődését. Ettől a gondolattól vezetve kezdte meg a helyi csoport szervezését Tóth Jánosné, Mihalik Zoltán, Smuda Mária és több más kultúrtárs. Becsületes törekvésük eredménnyel járt. Február 10-én 40 taggal megalakult a Csejavítani és az egyes vezetőszemélyek madok helyi csoportja és minden káros működésének akkor lehet vé-! remény megvan arra, hogy a löketi get vetni, ha minden ellen, ami rossz, kultúrtársak jó példával fognak előlharcolunk. i járni a Csehországban már létező, A folyó hó 7-én megtartott tag- vagy megalakulóban lévő helyi csogyűlés fényt vetett a helyi csoport, portok előtt, de főleg a vezetőség rossz munkájá- í ra. A tagság kritikailag, majd Kluka Imre elvtárs, mint a helyi oso- j port volt elnöke önkritikailag elis-1 merte, hogy az a munka, amit a I helyi csoport eddig végzett, egyáltaA közeljövőben négy új helyi csoport alakul a karlové vary-i kerületben Ez újabb bizonyítéka annak, hogy . . = . _

o , csehországi magyar dolgozók a Ián nem segítette elő a magyar dol-1 fejlődés útját választják és szociagozók szocialista szellemben való list

a hazánk öntudatos építőivé akarfejlődését. , nak lenni. A hibákon okulva a taggyűlés el- • Chomutovban több, mint 200 mahatározta, hogy a jövőben a helyi Sy

a

r család él. Mind becsületes épícsoport működését helyes irányba tö- ' hazánknak. Elhatározták, hogy rekszenek terelni. Ezt azáltal is megalakítják a Csemadok helyi csoigyekeztek biztosítani, hogy a veze- Portját, hogy ilyen módon is elmélyíttőséget átszervezték és olyan kul- a cseh dolgozókkal való kapcsotúrtársakat és kultúrtársnőket vá- lataikat és a szocialista kultúra terjesztésén és elsajátításán -keresztül megtanuljanak könnyebb munkával többet termelni, szebben és jobban élni. Ezzel a nemes szándékkal kezdték meg a Csemadok helyi csoportjainak megszervezését a chodovi, kinsperki és citicei magyar dolgozók is. Munkára kultúrtársak! Igyekezzünk újabb és újabb eredményekkel erősíteni kultúrszervezetünket. hogy a szocialista kultúra öntudatos harcosai legyünk. Pathó Károly lasztottak a felelős funkciókra, akik eddigi működésükkel már bebizonyítotjj ták, hogy népünk kultúrális felemelkedéséért önfeláldozóan tudnak dolgozni. A helyi csoport negyedévi munkaterve, melyet a tagság egyhangúlag elfogadott, új tartalmat ad a helyi csoport működésének. Az új munkaprogramm már nem arról szól, hogy hol és mikor fognak mulatságot rendezni, hanem arról, hogy a Csemadoknak 100 új tagot szereznek, fokozzák a pártsajtó és a Fáklya terTőtxL a. hationt. Kilencven évvel ezelőtt, 1862 február 7-én énekelte először Sztrakaty, a híres cseh színész, a vak Mares szerepében a „Kde domov múj" (Hol a honom) című dalt. A közönség olyan lelkesedéssel fogadta a cseh nemzeti érzésnek ezt a drágagyöngyét, hogy háromszor meg kellett ismételnie az énekesnek. A „Kde domov müj" a „Fidlovačka'' című népszínmű dala, mely nek szövegét J. K. Tyl írta és zenéjét František Szkroup szerezte. A Habsburg önkényuralom azonban csakhamar letörölte a prágai színház műsoráról ezt a lelkesedéssel fogadott dalt. A zeneszerző nem bírta sokáig az elnyomás fojtó levegőjét. Második müvének, a szlovák problé. mával foglalkozó „Drótos"-nak betiltása annyira elkeserítette és elkedvetlenítette, hogy Hollandiába költözött, ahol a legnagyobb nélkülözések között élt. Az éhezés aláásta egészségét és a hazáját oly nagyon szerető cseh zeneszerző fiatalon halt meg idegenben. Az idő azonban meghozta a legtökéletesebb elégtételt. A „Hol a honom", amely, nek éneklését 90 évvel ezelőtt, február 16-án, a népet sanyargató Habsburg-uralom betiltotta, ma egy szabad és boldog nép himnusza. M. F.