Uj Szó, 1952. február (5. évfolyam, 27-51.szám)

1952-02-23 / 46. szám, szombat

1952 február 26 U J S ZO / t A PART- ES KORMANYHATAROZAT TELJESITESEERT Az udvardi szövetkezet állattenyésztő csoportja teljesíti a reá eső ieiadaiokat Esteledik ... Nagy pelyhekben hull a hó. Télikabátos, gumiköpe­nyes emberek a falu minden részé­ből a szövetkezet irodája felé tar­tanak ... Az irodában egy hosszú asztal, körülötte székek. A kályhá­ban vígan pattog a tüz és barátsá­gos meleget áraszt. A sürü hópely­hektöl fehérre varázsolt belépő le­veszi borzas báránybőr sapkáját, le­veri kabátjáról a havat, körülnéz a teremben. — Kevesen vagyunk, elvtársak. — Hisz az állattenyésztő csoport leg­alább 30 főből áll. Hét órára mondtam az elvtár­saknak — mondja Csörgő elvtárs, az állattenyésztő csoport vezetője. — Most fél hét, tehát még félóra idő elég arra, hogy mindenki megje­lenjen. Csörgő elvtárs szavai igaznak bi­zonyultak, mert a falon lévő fali­óra mutatója alig ért a hetes szám­ra, már megtelt a terem. Az állat­tenyésztők csoportja mind egy szá­lig megjelent a gyűlésen. Nagy dologra, nagyjelentőségű gyűlésre jöttek össze az udvardi szö­vetkezet állattenyésztő csoportjának tagjai. A Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottsága elnöksé­gének és a kormánynak február 5-i határozatát fogják megvitatni. Ez annál is inkább szükséges az udvardi szövetkezetben, mert a szövetkezet állatállománya nem éri el a tervezett mennyiséget. A határozat értelmében pedig, ha a feladatokat a hús- és zsirellátás terén teljesíteni akarjuk, szükséges, hogy elsősorban az EFSz-ek teljes erővel hozzáfogjanak az állatállo­mány kifejlesztéséhez. Minden lehe­tőséget fel kell használni a szövetke­zet állatállományának kifejlesztése érdekében. Elsősorban a hiányzó állatállomány feltöltésére kell a fő­súlyt helyezni. Azonkívül igyekeznie kell a szövetkezet minden dolgozó­jának, hogy erejéhez mérten és min­den tudásával hozzájáruljon a meg­lévő állatállomány szakszerű gon­dozásához és kifejlesztéséhez. A hizlalásra szánt sertéseknél minden képpen igyekezni kell, hogy elérjék a tervezett napi súlygyarapodást, a leadásnál pedig a tervezett mennyi­séget. Ha ezeknek a követelmények­nek mindenben eleget tesznek a cso port tagjai, nagy segítséget nyúj­tanak nemcsak a szövetkezetnek, de egész mezőgazdaságunk sikeres fej­lődésében és a tervteljesítésben. A határozat megvitatására az ál­lattenyésztő csoporton kívül megje­lent a helyi nemzeti bizottság elnö­ke, Suman elvtárs és a helyi párt­szervezet titkára, Pukanyec elvtárs. A vita megkezdése előtt Suman elv­társ felolvasta a határozatnak azt a részét, ami legjobban érdekli az udvardi szövetkezet állattenyésztő csoportját. Az udvardi szövetkezet nem ren­delkezik a tervezett állatállomány­nyal. Ügy a szarvasmarhaállo­mány, mint a sertésállomány fel­töltése tehát elsőrendű és legfon tosabb kérdés. De történtek olyan dolgok is, különösen az etetésnél, hogy nem a legjobban bántak az állatokkal. Félredobták azt a helytálló, szám­talan esetben bebizonyosodott tényt hogy a „teheneket a szájukon fejik" ós hogy azt a vita során Kadlecsik Márton felemlítette, nem is tudunk addig megfelelő eredményeket elérni sem a tejhozamban, sem pedig az állatállomány kifejlesztésében, ha továbbra is rendetlenül fogjuk az ál­latokat etetni. Hisz va n olyan nap, amikor csu­pán árpaszecskát kapnak a tehenek másik nap viszont szénaszecskát Ez a rossz rminkamegszerve/.és következménye, mert a takarmány­készítő csoport nem szállít idejé­ben és pontosan eleséget az ete téshez. Ha jól bánnak az állatokkal és betartják az etetésnél a pontos időt, nem fér kétség ahhoz, hogy a most alacsony tejhozamú teheneknél lé­nyeges változás áll be és semmi akadálya sem lesz a tervteljesítés­nek a tejbeszolgáltatásban. A ma­gasabb tejhozam elérésére az egye­düli helyes út, ha elsajátítjuk szovjet kolhozok tehenészeinek mun­kamódszereit úgy a fejésnél, mint az etetésnél. Tegyük ezt a pontosan kimért napi takarmány helyes be­osztásával, az itatás és etetés he­lyes bevezetésével. A villanyfejőgép­pel való fejésnél vezessük be az elő és utófejést. A fejés előtti és utáni tőgymasszázs alkalmazása a napi háromszori fejésnél okvetlenül szük­séges. Megemlítésre méltó a bálvá­nyi állami birtok, ahol a szovjet munkamódszerek helyes alkalmazá­sával két hónap alatt a tehenek tej­hozama a duplájára emelkedett. Természetesen ezeken az előfel­tételeken kívül elsősorban szükséges az állatállomány tervszerinti biztosítása. Lehetséges-e ez, vetődött fel a kérdés az udvardi szövetkezetben a vita folyamán. Maga az elnök, Hanz­lik elvtárs, lehetetlennek tartja, hogy el tudnák helyezni — ha fel­vásárolnák — a még hiányzó állat­állományt. „Nincs elegendő istálló, anyagkészletünk pedig kevés arra, hogy egy új közös tehén-, vagy sertésistállót építsünk". Ilyen kifogásokkal aztán nem is mehet a szövetkezet semmire s így nem lehet biztosítani a húsbeszol­gáltatási kötelezettségeket, ellenben minden eszközt fel kell használni arra, hogy az állatállomány részé­re helyiségeket biztosítsanak. A párt :s kormányhatározat értelmében „a felhízlalóhelyek részére első­sorban az üzemek kihasználatlan istállóit kell igénybe venni, továb­bá a falusi gazdagok iires istál­lóit, leállított malmokat, különfé­le ipari üzemeket, ahol a legkisebb átalakítási munkálatokkal alkalmas istállót lehet szerezni". Tehát a helyiség kérdése nem le­hetetlen, mert a vita során bebizo­nyult, hogy igenis lehet biztosítani az udvardi szövetkezetben is a hiány­zó helyiségeket. , — Van a faluban elég sok tégla, amiből közös istállót építhetünk, — mondja Csörgő elvtárs. - Vannak olyan hasznavehetetlen épületek, — vág közbe Szalai Már­ton — amelyeket szétszedhetünk és az itt nyert tégla és faanyagból gyönyörű közös istállókat építhe­tünk. - Az állatorvos házánál is üresen áll az istálló, ott szintén 20 tehe­nünket helyezhetnénk el, — feleli egy harmadik. A felszólalásokat tett követte. Azonnali határozatot hoztak, hogy brigádmunkával, a szövetkezet min­den dolgozójának segítségével március l-ig szétszedik a hasznavehetetlen épületeket és az anyagot rendeltetési helyére szállítják. Hogy ez a határozat ne csak papíron maradjon, három fe­lelőst választottak a brigádmunkák elvégzésének biztosítására. Ilymó­don olyan nagy közös istállót tud­nak majd építeni, amelyben a fa­luban lévő üres helyiségekkel együtt 500 hízót és 146 anyakocát tudnak elhelyezni. Az építkezést is megoldották, mert vannak a szövetkezetben ezermes­terek, szakemberek, így a szövet­kezet különösebb költségek és kiadá­sok nélkül saját erejéből felépíti a hiányzó sertés és szarvasmarha is­tállókat. A húsellátás hiánytalan biztosítá­sára szükséges, hogy megakadályoz­zuk az állatok fertőzőbetegsé­geinek továbbterjedését és csök­kentsük az állatoknak be­tegség következtében való elhul­lását. Mindezen feltételeket csak úgy tudjuk biztosítani, ha van a szövetkezetnek felelős és a szövet­kezet ügyét képviselő zootechniku­sa és lelkiismeretes állatorvosa van a falunak. A február 5-i párt- és kormányha­tározat kimondja, hogy „az állattenyésztés sikeres fejlesz­tésének előfeltétele a megfelelő, megbízható és az ügy iránt oda­adó zootechnikusok, takarmányozók inszeminátorok biztosítása, akik közvetlenül az állami birtokon, az EFSz-ekben és a többi kis- és középparasztoknál segítenek sike­resen teljesíteni az állattenyésztés tervét". Ezért „1952 március végéig ki kell egé­szíteni a helyi zootechnikusok szá­mát, hogy minden községben le­gyen egy helyi zootechnikus el­sősorban a szövetkezetesek és a kisparasztok soraiból. Az 1952 év folyamán meg kell javítani a ká­derhelyzetet az inszeminációs, ál­lattorvosi, zootechnikus szolgála­tokban és a kádereket rendszeresen meg kell tisztítani az ellenséges és megbízhatatlan elemektől". Éppen az a helyzet az udvardi szövetkezetben, hogy az állatállo­mány lényegesen alacsony, gondozat­lan. Nem lehet egy 3000 hektáros földterületen gazdálkodó szövetke­zetnek zootechnikus nélkül jó és egészséges állatállománya. Nem hin­nénk, hogy 5000 lelket számláló községben nem volna egy arra alkal­mas kisparaszt vagy szövetkezeti tag, akit zootechnikus tanfolyam­ra tudnának küldeni. A vezetőséget terheli a felelősség, hogy nem fordí­tottak gondot az állattenyésztés kér­désére. Az állattenyésztők csoportja az esti gyűlésen a zootechnikus-kérdést is megvitatta. De a csoport tagjai nem elégedtek meg azzal, hogy csak megvitassák a kérdéseket, hanem ragaszkodtak ahhoz, hogy a gyűlésen hozott ha­tározatokat minden körülmények kö­zött teljesíteni és megvalósítani kell. Igy azután három jelöltet választottak, akik közül a legalkalmasabbat a legrö­videbb időn belül tanfolyamra kül­dik. A vita során elhatározták, hogy a szovjet kolhozisták példáját követ­ve a lehető legjobban fogják az ál­latokat gondozni. Takarékoskodni fognak a takarmánnyal és szem előtt tartják, hogy a szövetkezet erejéhez mérten mindenben teljesí­tik Pártunk és kormányunk hatá­rozatát, mert nemcsak saját jobblé tük biztosítéka, hanem mindenkinek szocialista kötelessége, hogy a tervet minden körülmények között teljesí­teni kell. MÉRY FERENC lyett a magyarbélí szövetkezeti tagok 144 darabot tartanak. Ezen­kívül több kismalac is van. A gyors fejlődés következtében fel­merült most a kérdés, hogy hol he­lyezzük el sertésállományunkat. A másik problémánk pedig az, hogy csali 96 darab sertés számára ter­veztük be a takarmányt, s most nem tudjuk, honnét biztosítsuk a többi sertésnek az ennivalót. Ami a szövetkezet húsbeszoigál­tatási kötelezettségét illeti, elmond­hatjuk, hogy marhahúsból eleget tett feladatának. A sertéshúsból pedig túl is halad­ta azt, mégpedig azért, mert a fa­lu földműveseinek elmaradását is pótolni akarja valamilyen módon. A földműves raktárszövetkezet ki­küldöttei mindig bátran jönnek a szövetkezetbe, mert tudják, hogy kapnak sertést. Csakhogy sokszor elvisznek mázsás disznó­kat is, amelyek 1—2 hónapon be­lül 150, sőt még annál is nehe­zebb sertésekké fejlődtek volna. Ebből kettős kár keletkezik: egy­részt a másfél-kétmázsás sertésekből a szövetkezetnek több jövedelme len­ne, másrészt pedig a jobban kihíz­lalt sertések húsából sokkal több dolgozó asztalára jutna. SZIGETI JÓZSEF, Magyarbél. A magyarbéli szövetkezet túlteljesítette állattenyésztési tervét A Pártnak és a kormánynak a húsellátás megjavításáról szóló ha­tározatát a magyarbéli pártszerve­zet a lehető legkövetkezetesebben akarja megvalósítani. Összehívta a helyi egyesületek vezetőit és raj­tuk keresztül ismertette meg a tö­megekkel e határozat hatalmas je­lentőségét. A dolgozók helyeslik a Párt és a kormány ezen lépését s ezért teljes készséggel látnak hoz­zá a hústermelésben rájuk váró fel­adatok teljesítéséhez. Nézzük csak, milyen hibák voltak eddig. A földművesek között többen akad­tak, akik egyáltalán nem éreztek felelősséget abban, hogy az állam iránti kötelezettségüknek eleget tegyenek. Nemcsak, hogy az ipari dolgozók asztalát nem tudták terményeikkel gazdagítani, hanem még sajátmaguk számára sem tudtak eleget termel­ni. Abban a hiszemben voltak, hogy kormányunk úgysem hagy senkit sem éhenhalni. Igy aztán a közság sertéshúsbeszolgáltatási kötelezettségének csak 75o/ 0-ra tudot-t eleget tenni. Sőt fennáll az a veszély, hogy ez év folyamán is hiányok lesznek. A földművesek közül ugyanis többen nem tartják be a tervezett sertés­állományt. Kevés malacot tartanak s így nem lesz miből beszolgáltat­niok. A marliahúsbeszolgáltatásban Ma­gyarbél százszázalékos teljesít­ményt ért H. Ezen a téren az idén sincsenek ki­látásban nagyobb akadályok. Az EFSz-ben a sertéstenyésztésben ió a helyzet. A szaporodás arány­lag nagy. A tervezett 96 darab sertés he­Lenthár Ferenc egy anyadisznótól 19 malacot választott el A köbölkúti szövetkezeti tagok már az elmúlt évben nagy gondot fordítottak az állattenyésztésre. Be­szolgáltatási kötelezettségüknek marhahúsból 115, sertéshúsból pe­dig 106 százalékra tettek eleget. A tejbeszolgáltatást is 27 száza­lékkal túlhaladták. Az idén még jobban ki akarják szélesíteni az állattenyésztési ter­melést. Ezért közgyülésük jelentős részét éppen ezen kérdés megtár­gyalására szentelik. A köbölkúti szövetkezet az évvégén 424 darab szarvasmarhát fog tartani- Ebből 230 darab tehén lesz. Hogy akarják ezt elérni? Ügy, hogy az összes üszőket pároztatják és a továbbtar­tásra alkalmatlan állatokat kicse­rélik értékes darabokkal. A sertésállományt 890 darabra akarják emelni. Ebből 156 darab anyadisznó lesz. Hogy az állatte­nyésztésben még nagyobb sikereket tudjanak elérni, több szövetkezeti tag értékes felajánlást tett. Lenthár Ferenc kötelezte magát, hogy egy év alatt egy anyadisz­nótól 10 malacot választ el. Ezen a téren február elején már el is érte első sikerét. Egy anyadisznó­tól 19 malacot választott el. A fejők közül Blazskovics János, Bírcsák István és Molnár István vállalták, hogy a tehenek évi tej­hozamát a tervezett 2000 literről 2200 literre emelik. Ezt a naponta háromszori fejéssel akarják elérni. Az állatállomány kiszélesítése mellett nem feledkeznek meg a szük­séges istállók felépítéséről sem. Az állatok számára biztosítják a jó el­helyezést, de egyúttal bőséges és tartalmas takarmányt is. Egy kis munkával évente több száz mázsa szénát nyerhetünk A Párt és a kormány határozata a húsellátás biztosításáról mindenki számára érthető programmot je­lent. Ez a határozat a dolgozó nép húsigényének fokozódására való te­kintettel igen szükséges volt. Most már az a fontos, hogy minden föld­műves és minden szervezet belekap­csalódjon e nagyjelentőségű határo­zat végrehajtásába. Hogy állatállományunkat fokozni tudjuk, ahhoz mindenekelőtt az szükséges, hogy biztosítsuk a bő takarmányalapot. Ha ezt a kérdést megfontoljuk, leszögezhetjük azt a tényt, hogy a takarmánybiztosítás lehetőségeit eddig nem használtuk ki teljes mértékben. Most konkréten a Gortva-patak partjáról van szó, amely Dobfenék, Almágy, Ajnácskö és Sőreg közsé­gek határában húzódik. E rét Sas­bík és Gortva-puszták földművesei­nek tulajdonát képezi. Tőlük tudom, hogy a patak 9 kilométer hosszúságban több száz hold rétet tesz tönkre évente csak azért, mert ni ncs medre. Nem hiányzik más, csak az, hogy a földművesek a pataknak medret ássanak. Ezzel nagyon sok szénát lehetne megmenteni az állatok szá­mára. Erről a kérdésről már több­ször volt szó. Az első köztársaság­ban összeszedték a közadót. meg aztán a Horthy-rezsim alatt is ösz­szeszedték a pénzt a patak medré­nek kiásására, az eredmény — sem­mi. Hogy mennyi széna vész itt kár­ba, megpróbálom számokban kife­jezni. Évente körülbelül 50—60 vagón széna megy tönkre, ami elég len­ne 100 marha ellátására. Az említett Gortva-patak medré­nek kiásásánál körülbelül 8000 köb­méter földet kellene kiemelni, ami­vel hosszú időn keresztül több 100 tonna jó minőségű szénát nyernénk évente az állatok számára. A 8000 köbméter föld kiemeléséhez szüksé­ges munka-erőket igen könnyen le­hetne a környező falvakban meg­taláni. Hisz minden földművesnek érdeke, hogy a patak ne öntse el a földjét. Csupán csak a megszervezés hiány­zik. Maga a munka nem is olyan nagy. Gondoljuk csak meg, hogy 100 téglagyári munkás 10 nap alatt kitermel 8000 köbméter földet. A kőbányászok is megteszik ugyan­azt. Igaz, hogy a patakmeder kiá­sásánál nehezebb munkára is ke­rülhet sor, de még akkor is meg tudnánk találni a szükséges munka­erőket, az érdekelt helyiségek la­kossága mintegy 7000 ember, akik közül legkevesebb 100-at minden to­vábbi nélkül be lehetne ebbe a mun­kába osztani. Fontos volna, hogy az illetékes községek lakói és nemzeti bizottsá­gai ezt a kérdést a lehető legrövi­debb időn belül megtárgyalják és megtegyék a szükséges intézkedése­ket arra, hogy ma, amikor állatte­nyésztésünk fokozása céljából olyan nagy szükségünk van a takarmány­ra, ne vesszen kárba annyi drága széna. BALOGH JÁNOS, Ajnácskö. Felelőtlen könnyelmű zsírpazarlás Február 13-án Csáb községben fur­csa dolog történt. Kijött Losoncról egy teherautó, hogy átvegye a ház­tartási sertésvágásokból beszolgálta­tott zsírt a gyűjtőhelyről. Az autó személyzete S munkás, 1 soffőr és 1 vezető volt. E híres társaság tökré­szeg fejjel végezte munkáját. Ezek­után aztán nem csoda, ha a zsír­csomagok a teherautó helyett vélet­lenül a sárba estek, s ott alaposan bepiszkolódtak. De ennél még. érde­kesebb dolog Is történt. Arra ment egy idősebb ember, felvette a sárba esett csomagot és me^prte a jószí­vű soffőrt, hogy adja alt neki. A soöőr minden további nélkül meg­ajándékozta az illetőt a zsír<-somag­gaJ. Azután arra ment a helyi nemze­ti bizottság elnöke. Látta, hogy mi­lyen rendetlenül folyik a zsír felra­kása, felszólította a munkásokat, hogy olyan értékes árúval, aminő a zsír, máskép ls lehetne bánni. A társaság válasza az volt, hogy csak nem megverték a helyi nemzeti bi­zottság elnökét. Ezután rövidesen megjelent a helyszínen a község tit­kára, aki szintén figyelmeztette a rakodókat, hogy a legnagyobb fele­lőtlenség a drága zsírt az autó he­lyett a sárba hányni. Figyelmezteté­se azonban hiábavaló volt, csak dur­va válaszokat kapott. Az ilyen felelőtlenségért az ille­tőknek számolni ok kell.. Az Htetékes szervek gondoskodjanak arróí, hogy ez a felelőtlen társaság megkapja megérdemelt büntetését. KISSĽVfON M IHA+.Y, Zsély

Next

/
Thumbnails
Contents