Uj Szó, 1952. február (5. évfolyam, 27-51.szám)

1952-02-21 / 44. szám, csütörtök

8 19 J SZO 1952 február 15 JÓZSEF JOLÁN: A Mag? Umltámadm Részlet a nagy proletár költö, József Attila nővéré nek „A város peremén" cimü életrajz regényéből. Két rövid csengetés hallatszott az előszobából. Etus félretette a kézimunkáját, de Makai megelőzte, ment ajtót nyitni. Másodmagával tért vissza. Az érkezőnek bemutatta családját. A testvérek tanácstalanul néztek az ismeretlenre, mintha tőle vár­nák a szót, amely megteremti köz­tük a kapcsolatot. Makai indította el a beszélgetést. — Éppen a végtelen problémáját fejtegette ez az ifjú. Ugy sejtem — nézett Attilára — azt akartad bi­zonyítani, hogy a végtelen valami észfölötti távolságok homályába ve­sző, valóságosan létező objektum. A vendég egy pillantást vetett a feldúlt asztalra. Ebben az egyetlen tekintetben rengeteg érdeklődés zsúfolódott. Aztán ő is Attilára né' zett. Mosolygott. — A végtelen csak egy tulajdon­ság a matematikában. Létmódja az érvényesség és nem a tárgyi léte­zés. Hangja melegen zengett a nyilt e-betükkel. A cserépkályha mellé ült, a sarokba, egy öreg karosszék­be, talán azért, mert ide nem sütött élesen a villanylámpa. Ebben a vi­lágításban tiszta, mély arca fé­nyekkel és árnyékokkal volt tele. Könyökét a szék karfájára támasz­totta, nyugodt mozdulattal kulcsol­ta össze kezét, úgy pihent, mint, aki két megfeszített rohanás között öt percre otthon van. Fekete hajának szálai, kiszabadulva a kalap alól, kicsit felborzolódtak. Attilában egy emlők derengett a régi gyerekkor­ból, valahol a mezőn, így nyújtóz­kodtak a füvek. Nagyon fáradtnak látszott. De a tekintete égett, sze­mében fáradhatatlanul nyíltak a parazsak. Jocónak az az érzése tá­madt, ezzel a tekintettel fel lehetne robbantani egy vasúti hidat. Később nem emlékeztek rá, hogy ezen az estén miről beszélgettek, csak a lenyűgöző élmény hangulata maradt meg elevenen. Nemsokára lefeküdtek. A vendég behúzta maga mögött a kis szoba ajtaját. Makai és Jocó még bemen­tek a két gyerekhez. — A kislányok szeretnek fecsegni — fordult Makai mosolyogva Etus­hoz. Etus a haja tövéig elpirult. — De te már nagylány vagy, ügye? — tréfálkozott tovább Makai, majd komolyan folytatta — Vendé­günk talán még holnap is itt éjsza­kázik. Nem arra kérlek benneteket, hogy erről senkinek se beszéljetek. Sokkal többre. Arra, hogy konokul hallgassatok. Etus arca megint lángba borult: — Még ha tüzes harapófogóval faggatnának, akkor se szólok, soha! Attila megrendülve nézett gyám­jára, némán intett fogadalmat. Súg­va köszöntek egymásnak jóéjsza­kát, mint a meghitt cinkosok, akik semmit sem tudnak bár, de jó sej­telmekkel vannak teli. Az elkövetkező hetek délutánjain sokszor megjelent közöttük a titok, zatos ember. Hogy megjelent, szó­szerinti valóság, egyszercsak nyílott az ajtó és belépett a szobába. Lehet, hogy a házigazdától kulcsot kapott, ne kelljen csöngetnie és várakoznia az ajtó előtt. Jött, elüldögélt a ka­rosszékben, pihenésre kulcsolt ke­zekkel. Ismerkedtek vele és nem ismer ték, soha mondatot nem kezdett ez­zel a szóval: én. A körülötte lebegő titkokról nem tudtak meg semmit s az történt, hogy ők vallottak ne­ki a tulajdon kis életükről. Nem, mintha kíváncsi lett volna, de volt benne valami varázs, ami kiváltotta belőlük a piros bizalmat. Attila is ismerkedett vele, fiata­lon és rajongva, türelmetlenül leste, hogy egyedül maradhasson a rend­kívüli emberrel. Olyan lett a köze­lében, mint a szivacs, mohón szívta magába minden szavát. — Megmutattad már néki a ver­sedet? Amit akkor éjjel írtál? — kérdezte egy este Jocó. — Nem. Nem is fogom — mondta Attila. — Nagyon is idillikus az a vers. — De hiszen szép! — Mit jelent az, hogy szép? Kez­dek rájönni, hogy a versiráshoz más is kell, mint gyengéd, avagy dühös érzelmek, ünnepélyesség, metrumok ismerete, ízlés és gon dosság és egyéb efféle. Még a te­hetség sem elegendő! Mindettől a vers még csak — magánügy. — Miért? Mi az a más, ami < vershez kell? — Az értelem erőfeszítése és i közösségi érzés áradása. Tudod .. — Elnézett a levegőbe, ajkai közt kis mosolyt morzsolt. — Az a vers mégis szép. Mint a tudnivágyó kisgyerek, úgy járt Attila az ismeretlen isme­rős nyomában, csüggött rajta, ra­jongó szeretettel nézett fel rá: az az ember volt, aki mindent tud és akitől mindent meg lehet tudni. Ez a találkozás a tanítómester és a ta­nitvány bensőséges viszonyává mé­lyült s olyan éles fordulatot jelen­tett Attila szellemi fejlődésében, melynek nyomai költészetében szin­te sorról-sorra követhetők. Nem­csak Marx gazdasági tanainak, a marxi történelemfilozófiának isme rétét kapta útravalóul, de példamu­tatást is az önös érdekek megvető sére, fanatikus hitet a szocializmus eszméjében, kommunista bátorsá got a harchoz és mindenekelőtt az elnyomott népmilliók felszabadítá­sáért való küzdelem örömét. Sötétedéskor a vendég fölkelt az öreg karosszékből. Attila is kapta kajlaszélü kalapját. — Ma nagyon sietek, — mondta az ismeretlen vendég. Hangjában ez volt: fontos utam van, egyedül aka­rok lenni. - Csak a sarokig. Csak a máso­dik sarokig — esengett Attila hangja. Elkísérte. Elmondotta új verseit. Tanácsot kért, felsorolta kételyeit. Mindenre kapott higgadt, nyugodt, bíztató választ. Ragaszkodásával és okosságával nagyon hozzánött is­meretlen barátja szívéhez, csak a tizedik sarkon hallotta: — Itt elválunk, Attila. A házak ablakaiban lámpafény derengett, zsibongott az utca. Szép szeptemberi este volt. Utánanézett az elsietönek. Utoljára látta. Cammogva múltak a napok. At­tila töprengve, morózus kedvvel járt-kelt, nem lelte helyét. Hiába leste, a forrón szeretett ember nem jött. Egy késő este. Makai nekiszegezte kérdést: mire vár? Akar-e be­iratkozni az orvosi egyetemre? Nemsokára kezdődik a tanév, leké­sik mindenről. Attila tanácstalan­kodott és makacskodott, fölfült a levegő. A kitörő veszekedésnek a telefon csengetése vetett véget. Makai kapkodva töltötte meg ciga­rettatárcáját, futtában szólt oda: — Ha keresnek, Lengyel Zoltán ügyvédnél vagyok, Elrohant Reggel gyűrött arccal jött ki szo­bájából. Cigarettája végéről másik­ra gyújtott. Füstölögve szálltak a szavak szájából: — Rákosi Mátyást elfogták. Attila elsápadt. Gondolatai egy­másba gabalyodtak. A felismerés föbekólintotta. '— Ez nem lehet végérvényes! — szólalt meg kis idő multán. Beleült a karosszékbe és elsírta magát. Az első csomagokat pár nap múlva vitték a lebukott elvtársak­nak. Élelmiszert és könyveket. A gyűjtőfogház előtti tolongásban At­tila elszakadt nővéreitől, elörefura­kodott a könyvekkel az elgyötört, elszánt arcú asszonyok tömegében, a rendőrök vagdalkozó tekintete alatt. Mit remélt? Százezrek és milliók szorongó aggódásában Rá­kosi Mátyás néki még külön ügye is volt, nagy barátja és tanítója. Délután versbe kalapálta feszülő indulatait. „ ... Te förgeteg, te fekete vadezüst, parasztharag bográcsa, rotyogó mérget, engem főzz nagy üst és fordíts a világra'." OLIMPIAi HIRADO A sportszerűtlenül játszó kanadaiak meg nem érdemelt gólaránnyal győzték le a pompásan küzdő csehszlovák csapatot Kanada—Csehszlovákia 4:1 (1:1, 1:0, 2:0) Hatalmas érdeklődés mellett tegnap délután az oslói JordaJ Amfi-stadiónban került lejátszás­ra az olimpiai torna legérdeke­sebb találkozója: a Kanada— Csehszlovákia közötti mérkőzés. A stadiont már a kora délutáni órákban hatalmas nézőközönség övezte. A mérkőzés favoritja a kanadai csapat volt, mely eddig Tündén ellenfelét kétszámjegyű eredménnyel győzte le. A mi vá­logatottaink is eddig mindegyik ellenfelüket legyőzték. Annak eUenére, hogy a kanadaiak nagyobb esélyekkel indul­tak a küzdelembe, — mert csapatukban * több, nagv nemzetközi rutinnal rendelkező játékos szerepel — a csehszlovák játékosok azzal az elhatározással álltak ki, hogy a lehető' legjobb teljesítményt nyújtják. Kez­dettől fogva nagy lelkesedéssel, — s mindjárt hozzá is tehetjük, — példás sportszerűséggel játszottak. A drámai küzdelem folyamán azonban kitűnt, hogy a fiatal játékosokból összeállított válogatottunk még nem rendelkezik elég nemzetközi rutinnal s nem bír­ták a durván és sportszerűtlenül játszó kanadai csa­pat „ellenszerét" megtalálni. Ehhez még az is hozzá­járul, hogy a bírák, — főleg a holland Dw. Wars, — igazságtalan ítéleteivel sokszor megkárosította csapa­tunkat. A közönség a mérkőzés folyamán hosszú füttykoncertekkel tiltakozott a bírák ítéletei ellen, s durván és sportszerűtlenül játszó kanadaikat is ki­fütyülték. A mérkőzés előtt a csehszlovák csapat zászlót ajándékozott a ka­nadaiaknak. A nagy küzdelemre a csapatok a következő felállításban állottak ki: Csehszlovákia: Richter — Václav Bubnik, Gut, Ošmera, Novy — Vlastimil Bubnik, Danda, Charouzd — Hajšman, Sedlák, Blazek — Ing. Rajman, Bartoö, Sekyra. Kanada: Hansch — Davies, Pur­vis, Gauf, v Polock — Dave, Watt, Abel, Diskson, Miller, Sullivan — Secce, Gibson, Robertson. A CSEHSZLOVÁK VÁLOGATOTT SZERZI MEG A VEZETÉST. Válogatottunk az első támadó­sorral kezdi a játékot. Mindjárt a második percben Dw. Wars, holland játékvezető kiállította Bubnik Vlas­timilt, majd a kanadai Suliivan is kényszerpihenőre" ment. A 6-ik percben szép, gyors támadás után válogatottunk Charouzd révén meg­szerzi a vezetést. Egy perc múlva Ing. Rajmant elvágják — az meg­sérül, de tovább játszik. A 14-ik percben védelmi és technikai hibát követ el védelmünk, amit a szem­füles kanadaiak kihasználnak és Gibson kiegyenlít, 1:1. A kanadaiak ettől kezdve nagyon durván ját­szottak. A közönség sokszor hosz­szasan tiltakozott az ilyen játékmo­dor eUen. A MÁSODIK HARMAD. A játék azzal kezdődik, hogy a játékvezető érthetetlen okok miatt Bubnik Vlastimilt ismét kiáUitja. Ezekben a percekben az iram kissé lanyhább lett. A 6-ik percben Gau­fot állította ki a játékvezető. A kö­vetkező percben Sedlák megsérül s a mérkőzés végéig már nem játszik. A 11-lk percben Dickson szerzi meg a kanadaiaknak a vezetést. Vá­logatottunknak is több alkalma volt a harmad végéig a kiegyenlí­tésre, de a kézzel-lábbal védekező kanadaiak minden veszélyes hely­zetet tisztáznak. AZ UTOLSÓ HARMAD. Mindjárt az első percben Robert­son védelmi hibából 3: l-re növeli a kanadaiak előnyét, majd a 6-ik percben Gibson állítja be a végered­ményt. A kanadaiak ebben a har­madban szintén sokat durváskod­tak. BÍRÁLAT. A kanadaiak győzelmüket durva, kemény és sportszerűtlen játékuk­nak köszönhetik. Játékosaink ehhez az úgynevezett kanadai játékmodor­hoz nincsenek hozzászokva. Sokban segítették a kanadaiakat a játékve­zetők is, — akik sokszor szinte érthetetlen ítéleteikkel állították meg; a játék menetét, s láthatólag az volt a céljuk, hogy csapatunk erejét a kiállításokkal gyengítsék. A kanadaiak legjobb játékosa Miller volt, aki azonban szintén so­kat szabálytalankodott. Jók voltak még Dawies, Purvis és Robertson. A csehszlovák csapatban, annak ellenére, hogy négy gólt kapott, Richter kapus, jó volt. Az első vé­delemben Gnt, a másodikban Novy volt a jobbik. Az első támadósor. ban Bubnik Vlastimil játékát kell kiemelni. Második támadósorunk ezen a mérkőzésen nem nyújtotta azt a teljesítményt, amit vártak tőle. Eg/esült Államok—Svájc 8:3, (4:1, 3:0, 1:1). A tabella állása: Kanada Svédország USA ČSR Svájc Norvégia Ny.-Németország Finnország Lengyelország 4 4 0 0 43: 5 8 4 4 0 0 37: 8 8 4 4 0 0 27: 8 8 4 3 0 1 21: 7 6 4 3 0 1 27:13 6 4 0 0 4 6:20 0 4 0 0 4 7:36 0 4 0 0 4 7:42 0 4 0 0 4 6:42 0 Jégkorongozóink további műsora: Szerdán: Finnország, csütörtökön Svájc, pénteken az Egyesült Álla­mok, szombaton pedig Svédország ellen játszanak. A népi demokratikus országok sportolóinak barátsága és testvérisége a téli olimpiai játékokon még jobban megszilárdul H. Andersen új olimpiai csúcsot futott — és a harmadik olimpiai aranyérmet nyerte A csehszlovák nyilvánosság ér­deklődése az utóbbi napokban Ila olimpiai falura irányul, amely Oslo norvég fővárcs egyik külvárosában van. Vasárnap óta majdnem órán­ként érkeznek Ilába táviratok, ame­lyek a csehszlovák dolgozó munká­sok, a szocializmus építésén dolgo­zó brigádosok, a bányászok, a Szo­kol-egyletek, az Ifjúsági Szövetség csoportok stb. üdvözleteit hozzák. Ezekben a csehszlovák nép örömét fejezi ki népi demokratikus álla­munk válogatottjainak és egységes testnevelésének sikerei fölött­Tegnap különösen kedves távirat érkezett Oslóba, a Szovjetunióból, Kazánból. Az ott tanuló csehszlovák ösztön­díjas tanulók küldték a mi válo­gatottjainknak. Ebben egyebek közt ezt mondják: „Büszkék va­gyunk rátok. Hisszük, hogy min­den mérkőzésen a mi népünkre fojjtok gondolni, amely lélekben veletek van. A ti példátokat kö­vetve mi is törekedni fogunk itt, hogy még jobban teljesítsük azo­kat a feladatokat, amelyeket a Párt és a kormány bízott reánk". További üdvözlő táviratok érkez­tek a Lengyelországban és Magyar­országban dolgozó csehszlovák sze­relőktől is. Az Ila olimpiai faluban nyolc ál­lam válogatottjai laknak. A cseh­szlovák versenyzők a többiek figyel­mének központjában állanak, első­sorban azokért a sikerekért, amelye­ket jégkorongozóink elértek. A lengyelek és a románok, akik szintén ott laknak, majdnem min­den mérkőzésen buzdítják ver­senyzőinket és pedig nemcsak az Ila olimpiai faluban, hanem a jég­pályán és a sípályán is. Ez megnyilvánult nemcsak a jég­korongozók mérkőzéseinél Lengyel­országgal és Németországgal, ha­nem a 18 km-es sífutásnál is, ahol Melichünk bekerült a döntőbe. Erő sen buzdították öt mind a lengyelek, mind a románok, bolgárok és ma­gyarok. A csehszlovák sportolók barátsá­ga és testvérisége ezeknek az or­szágoknak sportolóival még job­ban megszilárdult az oslói téli olimpiai játékokon. MIRŐL ÍRNAK A NORVÉG LAPOK? A keddi norvég lapok elsősorban a norvég versenyzők sikereiről ír­nak, a gyorskorcsolyázásban, a 18 km-es sífutóversenyekben, illetve az északi összetett versenyekben. Kedden délelőtt az' egyes csopor­tok vezetői megtekintették az 50 km-es futás versenypályáját- Ez a verseny ma szerdán fog lefolyni. A csehszlovák sízöket ebben a ver­senyben vezetőjük, Bohuszlav Tvrz­ník, képviseli. Oslóban friss hó esett, ami elő­mozdítja a síszámok sima lefo­lyását. Tegnap volt az osloi Bislet-sta­diónban a 10.000 méteres gyorskor­csolyázó verseny. Hjalmár Andersen norvég ver­senyző ez alkalommal már har­madszor elnyerte az olimpiai aranyérmet. Könnyen győzött 16:45.8 mp-es idő alatt, ami új olimpiai csúcs. (Az eddigi csúcsot a norvég I. Ballan­rud tartotta 17:24.3 mp-es idővel). Második helyre a holland Broek­mann került 17:10.7 mp-vel, a har­madik a svéd Asplund lett 17:16.6 mp alatt- (Hjalmár Andersen feb­ruár 10-én megdöntötte a 10.000 m­es futás világrekordját 16:32.6 mp idővel) 1. OLIMPIAI FÉRFI LESIKLO VERSENYEK Az Oslo melletti Roedkleivában kedden voltak a férfi lesikló olimpiai versenyek. A pálya 442 méter hosz­szú volt, 169 méter magasság kü­lönbözettel ós 50 kapuval. Minden versenyzőnek két futamot kellett elvégeznie és ezek idejét összead­ták. Győztes Othomar Schneider (Ausztria) lett, összesen 2:00.0 mp­vel. Második Stein Eriksen (norvég) 2:01.2 mp, harmadik Berger (nor­vég) 2:01.7 mp, negyedik Zeno Colo (olasz) 2:01.8 mp, ötödik Stig Sol­lander (svéd) 2:02.6 mp, hatodik Couttet (francia) 2:02.8 mp idővel­FÉRFI MÜKORCSOLY/1 ZÔ 3RSENY EREDMÉNYEI A férfi olimpiai műkorcsolyázó verseny kedden kezdődött a kötele­ző gyakorlatokkal. Az öt kötelező gyakorlat elvégzése után első he­lyen Dick Button (USA) áll 111.13 ponttal, második H. Seibt (Ausztria) 106.44 pont, harmadik Grogan (USA) 102.5 pont, negyedik P. First­brook (Kanada) 99.0 ponttal, ötö­dik A. Jenkins (USA) 97.5 ponttal, hatodik C. Fassi (olasz) 95.6 pont­tal. A versenyben 14-en vesznek részt- (A szaba.dTyakorlatok csütör­tökön, február 25-én kerülnek sorra). l tM»H»W M> Mm>M M( Mi mi MWWHm> tltt UJ SZÔ. a Csehszlovákia magyar dolgo­zók napilapja — Szerkesztőség- Bra'isla­va, Jesenského 8—10. Telefon. 347—16 és 352—10. Főszerkesztő Lőrincz Gyula. — Kiadóhivatal: Pravda, lapkiadóválla­lata, Jesenského 12. Telefon: Üzemi elő­fizetés és laoárusítás 274—74. egyéni elő­fizetés 262—77. Az UJ SZÖ megrendelhető a postai kézbesítőknél vagy a postahiva­talokon is. — Előfizetési díj 'í évre 120 Kčs. Feladó és irányító postahivatal Bratisla­va II. — Nyomja a Pravda n. v. nyomdá­ja, Bratislava.

Next

/
Thumbnails
Contents