Uj Szó, 1952. február (5. évfolyam, 27-51.szám)

1952-02-21 / 44. szám, csütörtök

Nem elégszünk meg eddigi eredményeinkkel UJSZO 1952 február 21 Nemrég megjelent az Uj Szóban egy cikk, amely beszámolt arról, hogy a zsélyi EFSz tagjai milyen eredményeket értek el az elmúlt évben és hogy most, a jó munka után milyen nyugodtan várják az éwégi elszámolást. Ehhez a cikkhez szeretnék egy-két szót hozzáfűzni. Mi nem elégszünk meg tavalyi eredményeinkkel. Az idén még sokkal több sikert akarunk elérni. Ugy fogunk dolgozná, hogy a zsélyi EFSz a kékkői járásban az elsa helyre kerüljön. Ezt a tervünket megvalósítjuk. Munkánkkal példát mutatunk a egyénileg gazdálkodóknak, hogy bebizonyítjuk, hogy igenis az elénk tűzött termelési- és beszolgáltatási feladatoknak eleget tudunk tenni és hogy azoknak egy kis jóakarat mellett minden egyes magángazdálkodó is eleget tehet. Példát mutatunk abban, hogyan keli helyesen gazdálkodni, hogyan kell többet termelni. Hisz ezzel elsősorban saját gyerekeink és mindannyiunk érdekeit szolgáljuk. LIPTÁK LÁSZLÓ, a zsélyi EFSz tagja. Nem azonosítjuk magunkat azzal, hogy „disznó pusztult el eddig is és pusztul el ezután is Amikor elolvastam az Uj Sző február 7-iki számában Fleismann Kálmán felszólalásáról szóló cikket, azonnal elhatároztam, hogy ehhez én is hozzászólok. Fleismann Kálmán állításai a nagyabonyi Egységes Földműves Szövetkezetről egy általán nem helytállók. Nagyabonyon nem olyan a helyzet, mint ahogy azt ő bemutatta. A nagyabonyi EFSz 1950 március elején alakult meg 17 taggal, 112 hektár földdel, két lóval, 3 tehénnel és 8 darab növendékállattal. Még ez év nyarán a helyi pártszervezet a községben megszervezte a közös aratást, ami 90 százalékra sikerült. A közös aratás után a kis- és középföldmüvesek tömegesen léptek be a szövetkezetbe, csupán a kulákok maradtak kívül. A reakció azonban nem aludt. Látva a falu gyors fejlődését, megpróbált befurakodni az EFSz-be, hogy azt aztán belülről felforgassa. A kulákok kihasználták a helyi pártszervezet gyengeségét és beléptek a szövetkezetbe. Ennek következménye az lett, hogy a munkakedv romlott, a tagok állandóan csak követelődztek és nem fordítottak gondot a munka minőségére, sem pedig annak helyes értékelésére. Igy aztán 29.000 munkaegység helyett (ennyi, volt tervbevéve), 60.000 lett igénybevéve. Igaz, hogy ezt egyrészt az is okozta, hogy az év elején a munkatervet nem állították össze a legjobban. A szövetkezetben igen hiányzott a tapasztalt könyvelő. A volt könyvelőt, Szitnyánszkí elvtársat, aki egy idejüleg a helyi iskola igazgatója is volt, elhelyezték, így aztán egy ideig könyvelő nélkül maradtunk. Ekkor kértük fel Fleismann elvtársat, hogy jöjjön közénk könyvelőnek és hogy mint régi párttag, segítse szövetkezetünket politikai téren. Fleismann elvtárs azonban nem váltotta be a falunak beléhelyezett bizalmát. Sem politikailag, sem pedig a könyvelésben nem nyújtott olyan segítséget, amilyent kellett volna. A közös értekezletekre alig járt, ha pedig véletlenül eljött, akkor csak passzívan végighallgatta a felszólalásokat. Másrészt pedig a könyvelés márciustól decemberig teljesen el volt hanyagolva. Fleismann Kálmánt ezért a szövetkezeti tagok többször bírálták, de eredménytelenül. Uj könyvelő után kellett tehát nézni. A járási pártvezetőség segítségével sikerült is más könyvelőt kapnunk. Fleismann elvtárs lemondott, pedig a tagság jó része mellette állt, mert fogalma sem volt, hogy Fleismann elvtárs milyen hibákat követett el. Fleismann Kálmán szerintem nem értett egyet a Párt irányvonalával. Igaza volt Furinda elvtársnak, hogy ahogyan Fleismann beszélt, úgy csak az ellenség beszélhet. A helyzet Nagyabonyban egyáltalán nem úgy áll, hogy „disznó ezelőtt is döglött meg, meg ezután is fog". Nálunk ragályos betegség miatt nem döglöttek a sertések, mert állandó állatorvosi kezelés alatt álltak. Igaz az, hogy állandóan 150 malaccal kevesebbel rendelkezik a szövetkezet, mint kellene, de miért? Azért, mert a szövetkezet olyan gyorsan fejlődött, hogy nem tudta az egyre nagyobb férőhely szükségletet biztosítani. 1951 január 1-én a szövetkezetnek 40 sertése volt. Ma már 360 darab az állo. mány. 130 darab a kismalac, 120 pedig az anyadisznó. Ehhez hozzá kell még számítani azt a 260 mázsát, amit a nagyabonyi szövetkezet a kontingens teljesítésére szolgáltatott be. Tehát ha mérlegeljük a helyzetet, gazdaságilag mégis csak fejlődtünk. Vagy vegyük például a többi állatokat. 1951 elején volt 45 lovunk és 102 darab szarvasmarhánk. Mont 52 darab ló és 450 darab szarvasmarha van a szövetkezet istállóiban. Ebből 80 darab tehén, 70 darab pedig vemhes üsző. Fleismann Kálmán igen nagyot tévedett i akkor, amikor kijelentette, hogy ( „megdöglött disznó ezelőtt is, I meg fog ezután is", mert a nagyl abonyi szövetkezet tagjai eddig is harcoltak és ezután még fokozottabb harcot fognak folytatni az állatok esetleges pusztulása ellen. Mi jobban és olcsóbban akarunk termelni, mert tudjuk, hogy ez a jobb élethez vezető út. De Fleismann Kálmán ennél még többet is mondott. Amikor megkérdeztük tőle, hogy miért nem segít politikailag, azt felelte; hogy ő nem helyesli a szövetkezeti elnök irányítását. Ilyen kijelentések után aztán nem csoda, ha a szövetkezetben a kulákok szabadon basáskodhattak s ezért volt őket olyan nehéz kizárni a szövetkezetből. Ennek a nyomait még ma is érezni lehet. Fleismann Kálmán nem egyszer kijelentette azt is, hogy a legnagyobb hiba abban van, hogy az állam olcsón vásárolja fel a szövetkezet árúit. Azt hiszem, az ilyen meggondolatlan kijelentések után nem lehet csodálkozni azon, ha a nagyabonyi EFS" politikailag visszaesett. Ki felelős mindezért? Mindenekelőtt a helyi pártszervezet, amely nem áll hivatása magaslatán, nem fejt ki szervező munkát és talán nincs is tisztában Pártunk feladatával. Az elvtársak elfelejtették a multat és nincsenek tisztában azzal, hogy mit építünk ma. A szövetkezet azonban még az ilyen nehéz körülmények között is előrehaladt. A tagok újjáépítettek egy 30 ló befogadására képes istállót, valamint 300 darab birka számára egy juhaklot és 200 darab sertésnek is biztosítottunk közös istállót. Ezenkívül ugyancsak megjavított épületben elhelyeztünk 25 darab anyadisznót, egy másikban pedig 40 darabot. A többi anyát tömegesen tudtuk csak elhelyezni, helyszűke miatt s ezért történt meg az, hogy több anyadisznó elvetélt. Nem tudtuk őket ugyanis külön elrekeszelni. Ezen a téren azonban bizonyos felelősség a felsőbb hivatalokat ú terheli, mert sokszor nem bírtuk megkapni kellő időben az anyagot. Hogy egy példát említ, sek, jelenleg is égető szükségünk van 6 darab fözőkatlanra, hogy rendeser tudjuk főzni a burgonyát az állatok számára, de sehogy sem bírjuk beszerezni azokat. Ilyen szemszögből kell tehát a nagyabonyi EFSz-re nézni. KANTOR JÓZSEF. A párt- és kormányhatározat teljesítéséért Akirályhelmeci járásban felfedték és ki küszöböl i k az állattenyésztést akadályozó hibákat A Párt és a kormány azon határozatát, mely dolgozó népünk húsés zsír ellátásának megjavításáról intézkedik, a királyhelmeci járásban úgy a járási,, mint a helyi Nemzeti Bizottságok tagjai részletesen áttanulmányozták. A határozat megjelenése után a járási Nemzeti Bizottság elnöke, Kobák elvtárs gyűlésre hívta öszsze a járás minden községéből a helyi titkárokat. A gyűlésen ismertette a titkárokkal Pártunk határozatát. A határozat egyes pontjaira bővebben kitér tek és ezeket közösen megvitatták. A vita során kiderült az, hogy a helyi Nemzeti Bizottságok funkcionáriusai mennyire nem tettek eleget feladataiknak. A húsellátás ban mutatkozó hiányok leginkább abból származnak, hogy a helyi Nemzeti Bizottságok nem biztosították a mezőgazdasági összes termelési feladatok rendes teljesítését. Kiderült az is, hogy a Nemzeti Bizottságok nem fektettek kellő súlyt az állatállomány pontos nyilvántartására, nem ellenőrizték rendszeresen sem a jószágállomány pontos betartását, sem a. tehenek és anyadisznók pontos pároztatását. Az ilyen gyenge ellenőrzés mellett a kulákok kényük-kedvük szerint szabotálhatták dolgozó népünk húsellátását. Ki törődött azzal, hogy annak a 15 vagy 20 hektáros kuláknak, akinek a múltban 25—30 darab disznója szokott lenni, mennyi van ma az óljában? Megvan-e a föld mennyiségéhez mérten előírt sertés- és marhaállomány? KI ellenőrizte azt, hogy ezek a zsíros parasztok, a szocializmus esküdt ellenségei pároztatják-e rendes időben és rendszeresen áUataikat? Bizony a gyűlésen szerzett tapasztalatok alapján bátran mondhatjuk, hogy senki. Az is nagy visszaesésnek volt az előidézője a húsellátás terén, hogy a Nemzeti Bizottságok sok esetben jogtalanul adták ki egyes személyeknek a sertésekre a vágási engedélyt, különösen ha az illető sógor, vagy koma volt. E hibák feltárása után a járási Nemzeti Bizottság tagjai a helyi titkárokkal együtt elhatározták, hogy első és legfontosabb feladatul tűzik ki a jószágállomány pontos ellenőrzésé

1" ós nyilvántartását. Ezenfelül megteszik a kellő intézkedéseket azokkal az egyénekkel szemben, akiknek nincs meg az előírt sertés- vagy marhaállományuk. A határozat után azonnal mimkához láttak úgy a helyi, mint a járási Nemzeti Bizottság tagjai. Az ellenőrzések folyamán sok érdekes dolog került napvilágra. Kobák elvárs, a járási Nemzeti Bizottság elnöke, csak egymaga talált egy községben, Nagyköveiden 12 olyan gazdát, akik nem tartották be az előirt állatállományt. Földterületük 10—12 hektár között mozog, szóval olyan emberek, akiket a keletszlovákiai gazdasági viszonyokhoz mérten nyugodtan . nevezhetünk kulákoknak. Ezek közül egynéhányat névszerint is bemutatunk. Vegyük csak elsőnek Csatlós Jánost, akinek 12 hektár földje van. A sertésóljában egy anyadisznó és négy malac van. Cseszi István már valamivel komolyabban veszi a dolgokat. Az egyetlenegy anyadisznójának megparancsolta, hogy eggyel több malacot hozzon a világra, mint a Csatlós Jánosé. Timkó István szintén 12 hektáros gazda. A sertésóljában egy anyadisznó röfög bánatosan két koszos malacával. Illés János sertésóljában már csak egy anyakoca röfög. A szegény állat már az udvarra se mer kimenni, mert a szomszéd disznai előtt szégyeli magát magtalanságáért. Ezeket az óriási hibákat nemcsak Nagykövesden találhatjuk meg, hanem a kii'álybelmeci járás többi községeiben is. Mennyiben különbözik Jágerka József bacskai kulák a nagykövesdi kulákoktól ? Jágerka József is tartott a múltban 24—25 darab disznót, amikor egy koszos malacért elkérhette egy munkásember egész havi fizetését. Most azonban egyszeriben szegény ember lett belőle, megelégszik azzal is, hogy 24—25 disznó helyett ma csak 4—5 disznó van a sertésólban. Urbán Imre leleszi kulák is megelégszik ma azzal, hogy csak 4-—5 darab malac visít az udvarában. Pedig még a közelmúltban is 22—23 disznót nevezett a magáénak. Ezek a példák mind arra vallanak, hogy az osztályellenség, a kulákság, ellenőrzése nélkül mennyire szabotálhatja dolgozó népünk húsellátását. Ezek a hibák pedig a Nemzeti Bizottságok gyengeségéből eredtek. Nézzük csak meg egy kicsit azt is, hogy a vágási engedélyek kiadása hogyan történik. Például Bácskán a helyi Nemzeti Bizottság elnöke, Kardos András, szintén feketén vágott disznót. Ezenfelül 111 darab vágási engedélyt adott ki olyan egyéneknek, akiknek ezt nem lett volna szabad kiadni. Amikor kérdőre vonták, miért esi nál ilyen törvénybe ütköző dolgot, azzal védekezett, hogy nagyon jó szíve van <"s azért csinálta, hogy másokkal jót tehessen. Csakhogy ez a jó szívű elnök nem gondolt arra, hogy ő, akin'

k ellenőriznie kellett volna, hogy a községben ne öldös sék le feketén a disznókat, sajátmaga mutatott példát másoknak a feketevágás mesterségében és ezzel a dolgozók asztaláról lopta el a húst. Persze a „jó példának" követője is lett nyomban. Még pedig az istent és törvényt tiszteletben tartó Pogyór Lajos, Bacska község lelkipásztora. A turpisságok azonban kiderültek és az engedély nélkül levágott disznókat át kellett adnia a közellátási szerveknek. Ladmóc községben is megtörtént az, hogy egy Klain nevű kulák nem teljesítette a beszolgáltatási kötelezettségét, a disznóját azonban engedély nélkül levágta. A dolog bíróság elé került és akkor Unoka Károly, a ladnóci Nemzeti Bizottság elnöke igazolványokkal sietett a segítségére, lelyekkel azt akarta bizonyítani, hogy Klaln kulák a szocializmusnak legönfeláldozóbb híve. Az ilyen hibák eltávolításának céljából szigorú ellenőrzést hajtanak végre úgy a Párt, mint a tömegszervezete V megbízottai, s mindenegyes disznót a nyilvántartási lapra vezetnek. Szigorú intézkedéseket vezettek be azokra a kulákokra is, akik nem tartják be a tervezett állatállományt. Ezenfelül a járási Nemzeti Bizottság a helyi Nemzeti Bizottságok tagjait felelőssé tette, különösen a tehenek és az anyadisznók állományának betartásáért, azoknak pároztatásáért, a borjúk és a malacok felneveléséért. A Párt és a kormány határozata alapján elhatározták azt is, hogy a földműves raktárszövetkezet keretén belül hizlaldát létesítenek, ahol a soványan felvásárolt marhákat a megfelelő súlyig felhizlalják, hogy több és jobb húst tudjanak fogyasz- ^ tőink asztalára juttatni. SZARKA ISTVÁN. Csak a prémium-rendszer bevezetésével érhetünk el eredményes állattenyésztést Pártunk ós kormányunk nagyjelentőségű határozatot hozott, amelyre igen nagy szükség volt. Sok hiba és visszaélés fordult elő, ugyanis a húsbeszolgáltatás és a hússal való ellátás terén- Vegyük csak például a mi szövetkezetünket, a királyfiakarcsai EFSz-t. Nálunk a legtöbb mulasztás a tagság politikai fejletlenségéből és az EFSz elöljáróinak felelőtlenségéből származik. Az áUattenyésztési csoport például 4000 munkaegységgel túllépte a mult évre tervezett munkaegységek számát. "Ugyanakkor, amikor a tehénetetőknek kifizetett jutalmazás meghaladja a havi 25.000 Kčs-t, a tejből való bevétel nem éri el a 15.000 koronát sem. Mi ugyanis 8 koronát fizetünk egy tehén etetéséért naponként, azonkívül 4 koronát egy-egy tehén fejéséért, tekintet nélkül arra, hogy az a tehén 1 deci tejet, vagy 10 liter tejet ad. A növendék állatoknál másfélévig darabonként 5 koronát, a másféléven felüli daraboknál pedig 8 koronát adunk. Az ilyen fizetések mellett van olyan növendék állatunk le. amelynek súlygyarapodása egy év alatt még 10 kg sem volt. A második munkacsoport lovai térdig állnak a szénában, de ugyanakkor a növendékborjúkat csak szalmaszecskával etetik. Ugyanez a helyzet a sertésnevelésben is. A két sertésetető 160 sertésről gondoskodik. Munkájáért minden nap kap 2—2 munkaegységet, tekintet nélkül arra, van-e egyáltalán valami súlygyarapodás a sertéseknél. Az egyik taggyűlésen az EFSz elnöke felhozta a 'tagság előtt, hogy itt az ideje, hogy az állattenyésztésben való rendteremtés céljából a jutalmazásoknál áttérjünk a prémium rendszerére- Ez ellen egyes személyek a lehető legélesebben tiltakozni kezdtek. Nagy felelőtlenségről tanúskodik az is, hogy két hektár répafejet beszántottak a földbe, valamint az is, hogy a tavalyi vetésre szánt lucernamag még most is a magtárban hever. Ha Pártunk és kormányunk határozatát meg akarjuk valósítani, alapos rendet kell teremtenünk az állattenyésztésben. Nem szabad megengednünk, hogy egy szem takarmány Is kárbavesszen akkor, amikor állatainkat sokszor kevésbé értékes táplálékkal etetjük. Balogh Vtnce, Királyfiakarca* Fekete disznótornak fekete lesz a torja is Arról szeretnék beszámolni, hogy Erdei István bélyi spekuláns, aki 15 hektár földön gazdálkodik, hogyan szabotálja közellátásunkat. Erdei István négy darab sertést eladott feketén. De, hogy sajátmaga ne szenvedjen szükséget zsírban, levágott feketén egy 350 kg-os hizódisznot. A spekulálásokban Erdei István hű segítőtárssal rendelkezik felesége személyében. A munkásosztály azonban rájött Erdei István okoskodásaira. Gondoskodik arról, hogy a feketedlsznónak a torja ls fekete lesz. Megemlegeti azt Erdei István és felesége, de megemlegetik mindazok, akik a jövőben is feketén szándékoznak disznót ölni. Ismerjük mi már az ilyen jómadarakat. Ök siránkoznak a legjobban, hogy nincs mit ennlök és közben a feketén vágott dlsznólábak ott lógnak náluk elrejtve. Igen, arról nem feledkeznek meg, hogy sajátmaguk számára mindent összehalmozzanak, de az, hogy az állam iránti kötelességüket teljesítsék, eszükbe sem jut. KOZLOK LÁSZLÓ, Rimaszécs.