Uj Szó, 1952. február (5. évfolyam, 27-51.szám)

1952-02-21 / 44. szám, csütörtök

1952 február 15 —_ y j S

|® A tavaszi munkák jó előkészítésével a gazdag termésért N* agy mukák előtt áll a falu, a tavaszi munkák megkezdése előtt. Igaz, hogy most még hó borítja a földeket, sőt úgy néz ki, mintha az időjárás csak most akarná valóban télire fordulni és sokan ügy gondolják, hogy a korai és elhamarkodott dolog a legnagyobb hóviharok idején a tavaszi munkákról beszélni, Pedig az a helyzet, hogy a tavaszi munkák sikere attól függ. hogy ezekre a munkákra a mostani időszakban hogyan készülünk fel. A tavaszi munkák sikere, a gazdag termés attól függj hogy már most úgy készüljünk el a tavaszi munkára, hogy elsősorban már az első napon, amikor a földekre ki Ieliet menni, teljes lendülettel, minden erő bevetésével hozzáfoghassunk a munkához, másodsorban pedig, hogy minden magot akkor vethessünk a földbe, amikor annak legmegfelelőbb az ideje, mert hiszen tudjuk, hogy sok esetben az egész termés attól függ, idejében tettük-e a magot a földbe. Ez tehát most a fő feladat: minden szerszámot, gépet rendbehozni, kijavítani, biztosítani és előkészíteni a vetőmagot, és a műtrágyát, elkészíteni a pontos termelési és vetési terveket és úgy megszervezni a munkát, hogy minden ember már jóelőre tudja, hogyha megkezdődnek a tavaszi mukák, mikor, hol és mit kell dolgoznia, hogy minden munkára ne csak a munkaerők, gépek és szerszámok, de a vetőmag és a műtrágya is biztosítva legyen. Ugy kell most felkészülni, hogyha majd elolvad a hó, megszikkad a föld, máris harcban lehessünk a legfontosabbért, az egész évi kenyérért.* A néhány nappal ezelőtt megjelent, a tavaszi munkák biztosításáról szóló kormányhatározat kihangsúlyozza, hogy az állami traktorállomások idejében való és gondos felkészülése a tavaszi munkákra döntő jelentőséggel bír a tavaszi munkák idejében való megkezdésére és gyors elvégzésére. A traktorállomások jó felkészültsége pedig a gépek tökéletes megjavításában, a gépek tervszerű szétosztásában és a munka jó megszervezésében van. Ezen a téren pedig még éppen elég a tennivaló. Van tennivaló éppen elég nemcsak a gépek megjavításában, hanem a traktorállomások munkájának megszervezésében és megjavításában is. A mult évben sem a szövetkezetek és az egyénileg gazdálkodók, sem az állami birtokok nem voltak és nem is lehettek a traktorállomások munkájával megelégedve. Meg kell mondanom őszintén: ha a traktorállomásokról aiuiyi dicséret hangzott volna el, amennyi panasz volt, akkor a mult évben nem egy esetben és nem egy helyen sokkal jobb termést érhettünk volna el, mint amilyent elértünk és sok mázsa és tonna terménynyel gazdagíthattuk volna/0népgazdaságunkat. Meg kell mondani őszintén: a traktorállomások mindezideig nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. A mult évben is annak dacára, hogy gépállományunk a többszörösére növekedett s annak dacára, hogy többszörösen növekedett a traktorállomások száma is, a traktorállomások megközelítőleg sem nyiijtottak sem mennyiségben, sem minőségben annyi és olyan munkát, mint amilyent nyujtaniok kellett volna, mint amire szükség lett volna. A traktorállomásokra sok panasz hangzott el a szövetkezetek részéről. Ezeknek a panaszoknak a lényege az volt, hogy a szövetkezetek hiába kötöttek szerződést a traktorállomással az egész évi munkák elvégzésére, a szerződésben lüába fektették le pontról-pontra, hogy a szövetkezetnek mikor és milyen munkákra hány traktorra van szüksége, a traktorállomások a szerződésben magukra vállalt kötelezettségeket nem tartották be, ezáltal pedig a szövetkezetekben késleltették az egyes munkák elvégzését és károkat, nem egy esetben súlyos károkat idéztek elő ezáltal a termelésben. Mint Furinda Rezső elvtárs, a tőrei EFSz elnöke is mondotta, hiába terveztek erre az évre az eddiginél sokkal nagyobb cukorrépatermést, ha a sárói traktorállomás a répa alá szánt földeken még a mai napig sem végezte el az őszi mélyszántást. A jó cukorrépatermésnek pedig alapfeltétele az idejében elvégzett és minőségileg Ls kifogástalan őszi mélyszántás. Éppen itt az ideje, hogy ennek az áldatlan és tűrhetetlen helyzetnek véget vessünk ós elérjük, hogy a traktorállomások a rájuk hárult feladatoknak eleget tegyenek. De hogy ezt valóra is válthassuk, ez nemcsak a traktoráUomásokon múlik, hanem szövetkezeteken is. Most van folyamatban és legkésőbb március 10-ig be kell fejezni az EFSz-ek és a traktorállomások közötti szerződések kötését. A helyzet megoldása az, hogy mind a két fél, a traktorállomás is és az EFSz is, ne holmi papírosnak, hanem törvénynek, megszeghetetlen, a szerződésszegőkre súlyos következményekkel járó törvénynek tekintsék és tartsák a szerződést. Galina Nyikolajena „Az aratás" című nagyszerű regényének felejthetetlen része, amiben a kolhoz és a gépállomás szerződéskötését írja meg. Ez az aktus nagy finnepnek számít a kolhoz életében és a szerződésnek minden betűje olyan törvény a két fél számára, hogy annak esetleges megszegése a legsúlyosabb következményekkel jár. Súlyos és meszszemenő következményei vannak annak, a mi viszonyaink között jelentéktelennek látszó esetnek, ha a vetést végzfi traktorosbrigádnak 10 percet kell vesztegelnie azért, mert a kolhoz nem szállította ki idejében a vetőmagot a földre. Ezt kell nekünk is elérnünk, hogy a szövetkezet és a traktorállomás közötti szerződés ilyen szigorú törvénnyé váljék. Panas-t már épp eleget hallottunk mind a két féltől, a traktorállomásoktól is és a szövetkezetektől is, de nem hallottunk még egy olyan esetet sem, hogy a szövetkezet a szerződést meg-szegő traktorállomást felelősségbe vonta volna. Most, a szerződések megkötése, a munkák megkezdése előtt van a legjobb ideje annak, hogy a traktorállomások és a szövetkezetek dolgozói összeüljenek és ne csak megbeszéljék az egész évi munkákat, hanem minden kertelés nélkül pakkolják ki egymásnak, ami fáj. Ne féljenek az eddig elkövetett hibákat egymás szemére hányni, az kell, hogy a szövetkezetek mossák meg alaposan a traktorállomások fejét és hogy viszont a traktorállomások se szégyeljék megmondani, hogy a szövetkezetek nem gondoskodnak a traktorosbrigádok elhelyezéséről, a traktorosok szállásáról vagy esetleg élelmezéséről. Az ilyen megbeszélésnek bizonyosan nem marad el az eredménye, tudni fogják, hogy hol szorít a csizma és közős akarattal ki tudják küszöbölni az eddig elkövetett hibákat. M inden dolgozó paraszt tudja, hogy ha ocsút vet, akkor ocsút vet, akkor ocsút is arat. Arra tehát, hogy milyen mag kerül a földbe, a legnagyobb gondot kell fordítani. Az elmúlt évek során meggyőződhettünk róla, hogy az idegen magvaktól mentes nemesitett vetőmag biztosabb termést adott, a tisztítással, pácolással járó költségek a termelésnél többszörösen megtérültek. Az állami birtokokon, az EFSz-ekben és a földműves raktárszövetkezetekben éjt napallá téve meg kell gyorsítani és be kell fejezni a vetőmag tisztítását és gondoskodni kell arról, hogy mindenféle vetőmag kellő mennyiségijen és megfelelő időben rendelkezésre álljon. Szól ez különösen a földműves raktárszövetkezetekmek, amelyek a vetőmag juttatást lebonyolítják, de vonatkozik ez nemcsak a vetőmagra, hanem a műtrágyára is. Még az őszön ts elég sok helyen megtörtént, hogy megkésett a vetés, mert a vetőmag és a műtrágya nem volt meg akkorra, amikor kellett volna. Ennek most, tavasszal már nem szabad előfordulnia. Súlyos veszteség érheti termésünket, ha, nem tudunk minden magot a maga idejében a földbe tenni.. Tudjuk jól: ki mint vet, úgy arat, — tehát a gazdag aratást mCr a vetésnél kell biztosítani. B íztosítani a traktorállomások munkáját, előkészíteni a vetőmagot és a műtrágyát, — a harmadik döntő körülmény pedig: megszervezni a munkákat. Vonatkozik ez különösen a szövetkezetekre, amelyek éppen a mult évben s nem egyszer a saját kárukon tanulták meg, hogy mit jelent a munka jó megszervezése, hogy ha minden úgy megy, mint az olajozott gép. Nem egy szövetkezet tagjai a most lefolyt évi közgyűléseken, amikor a mult évi sikertelen gazdálkodás után az év végén nem volt min osztozkodni, tudatára ébredtek annak, hogy a szervezett és tervszerű munka a sikeres, gazdálkodás alapja.. Ezeknek a tapasztalatoknak már most látni az eredményeit. A szövetkezetek közgyűlésein egészséges és hasznos viták hangzottak el, a tagok élesen bírálták egymást és a vezetőséget, megalakítják a különböző munkacsoportokat és a termelési és a munkaterveket már nem felesleges papírosnak tekintik. Tavaly még hagyták/ hogy a vezetőség és a járásoktól kiküldött instruktorok hadd bajlódjanak a tervek elkészítésével, úgy gondolták, hogy ez az ő dolguk, — az idén már azt hallani a tagoktól, hogy a terveket mi magunk akarjuk elkészíteni. Azokban a szövetkezetekben, amelyekben tavaly még nem egy munkát megkésve végeztek el és nem egy veteményt megkésve takarítottak be, — mi által súlyos veszteségek érték a szövetkezetet és a késés okát munkaerőhiánnyal vagy más objektív okokkal magyarázták, — ezekben a szövetkeztekben az idén már úgy szervezték meg a munkákat, hogy műiden munkának idejében való elvégzése biztosítva van. Örvendetes fejlődés ez szövetkezeteinkben de nem szabad, hogy ezzel a fejlőtléssel esetleg a félúton megálljunk. Messze járunk még attól, hogy szövetkezeteink a tervszerű és szervezett munka mindem lehetőségét kihasználták volna. Sok rejtett lehetőség van még, a szövetkezett tagokon múlik, hogy ezeket hogyan fedik fel és hogyan élnek velük. Van idő még arra, hogy a már elkészített terveket, a már megalakított munkacsoportokat és brigádokat a szövetkezet tagsága újra és újra felülvizsgálja. Ezt kell tenni: felülvizsgálni minden tervet és munkamegszervezést és a hiányosságokat, a hibákat kijavítani, módosítani, újítani és tökéletesíteni, hogy aztán ha eljön a munkák Ideje, úgy lehessen azoknak nekiindulni, hogy ne legyen semmi fennakadás és biztosítva legyen a teljes siker. Ötéves tervünk negyedik éve fokozott feladatok elé állítja mezőgazdaságunkat Ls. Az 1951-es évhez viszonyítva 15 százalékkal kell emelni a termelést. Nem könnyű, de teljasíi hető és szép feladat ez. Azt jelenti, hogy fokozni és emelni a mezőgazdasági termelést azért, hogy minden dolgozó asztalár

a bőséges mennyiségben kerüljön élelmiszer. És hogy ezt a feladatot hogyan tudjuk teljesíteni, az attól függ. hogy a mostani hetekben hogyan készülünk fel a munkára. A csúzi szövetkezeiben és az állami birtokon minden előkészületet megtettek a tavaszi munkák megkezdésére — Március elsejére 50 új kocsikereket csinálunk, — mondja Kúcs elvtárs, a csúzi szövetkezet bognárműhelyének dolgozója s nagyokat üt a hatalmas kalapáccsal a keréktalpakra, hogy azok a legpontosabban a helyükre illeszkedjenek. Nagy a gépzörej a bognármühelyben. Gyalúgép, szalagfürész duruzsoló hangja mellett vidáman dolgoznak a bognárok... A múltban minden egyes fadarabot — ha valamit csinálni akartak belőle — kézierővel kellett kiformálni. „Nem volt könnyű akkor bognárnak lenni" — mondja Kúcs bácsi— Mennyivél máskép dolgozunk ma a gépek segítségével. Nem is erőlteti meg magát az ember. Lehet az a legkeményebb akác, vagy körisfa, nekieresztjük a fürésznek, alig egy-két perc s máris kész valamelyik része a keréknek. Utána a gyalúgépen párszor végigtoljuk s a legcsekélyebb emberi erő hozzáadásával elkészült a kocsikerék. A gép az emberi munka és az emberi élet megkönnyítésére van hivatva. De ugyanakkor a géppel végzett munkáknál nagyon sok anyagot lehet megtakarítani, ami olcsóbbá teszi a termelést. így magyarázzák a csúcsi szövetkezet bognármühelyének dolgozói is, hogy amióta berendezték műhelyüket és gépeket használnak, feleannyi faanyagra van szükség, mint addig, amíg kézierövel dolgoztak. Csak a keréktalpak készítését kell megemlíteni, amelyeknél azelőtt az anyagfa fele forgács lett, míg ma a pontosan kirajzolt. kiszabott anyagból teljes egészében használható részeket nyernek a kerékgyártáshoz. Amikor a csúzi szövetkezet dolgozói elhatározták, hogy gépekkel rendezik be a bognármühelyt, egyesek még harcoltak a gépek ellen, azt hajtogatva: „Annyi sok pénzt kiadni, mikor fogják ezt a gépek megkeresni" — mondogatták. Bezzeg máskép beszélnek ma már ezek is. Látják, hogy azok a szekerek, melyeket a tagok összeadtak, teljesen át vannak javítva s tavaszra már minden szekér új kereket kap. Tehát duplán megkeresik a gépek azt, amit a szövetkezet kifizetett értük. Különösen most, amikor a szövetkezet fokozottabb erővel készül a tavaszi munkákra, úgyszólván nélkülözhetetlenné váltak a gépek- A szekereken kívül a javításra szoruló hengereket, vetögépeket szintén a gépek segítségével hihetetlen rövid idő alatt hozták rendbe. Hogy a tavaszi munkák elvégzése zavartalanul folyhasson, minden gazdasági szerszámot, felszerelést a legalaposabban kijavítanak a csúzi szövetkezetben. Ugy ahogy a bognárműhely dolgozói igyekeznek a munkákkal, a kovácsműhely dolgozói sem akarnak lemaradni. A boronafogakat élesítik, a vetögépeket javítják, vidáman cseng az üllő, mintha ezt mondaná minden kalapácsütésre. — Még többet a szocialista hazáinak, a dolgozó népnek. — Ennek tudatában a kovácsműhely dolgozói versenyezve a bognármühellyel, a legrövidebb időn belül százszázalékra készek lesznek a gépek javításával. A mezőgazdaságai csoportok is teljes felkészültségben várják a tavaszi vetés megkezdését. A trágyát még az ősszel a földekre hordták és leszántották. Nincs egy barázda földje sem a szövetkezetnek, amit az őszön meg ne szántottak volna. Megtették az első és legfontosabb előkészületeket a jövő termés biztosítására és kedvező időjárás esetén nem kell már a szántással hátráltatni a munkát, hanem az élőmunkák (hengerezés, boronálás) után azonnal földbe kerülhet a mag. A mult hibáin okulva a csoportokat is átszervezik, mégpedig úgy, hogy minden egyes csoportot a csoport munkaerejéhez mérten kiegészítették, vagy csökkentették. Nyolc egyenlő erejű mezőgazdasági csoport fog az idén dolgozni a csúzi szövetkezetben. Minden csoport 230 hektár földterületet kap az erre a területre vonatkozó termelési és a munkatervekkel együtt. A terveket a csoport minden tagjának ismernie kell, ezért a csoportvezetők esténként gyűléseket hívnak össze, ahol a csoportokon belül mindent a legaprólékosabban megtárgyalnak. A jó terméseredmény és a magasabb hektárhozam biztosítéka* hogy idegen magoktól mentes, tiszta vetőmagot vessünk. Erre is nagy súlyt fektetnek a csúzi szövetkezetben. A vetésre kerülő magokat mind egy szemig kitisztították ... A mult évben megerősödött a szövetkezet tehát nagy reményekkel indul az ötéves terv negyedik évébe, a terv feladatait teljesíteni akarja, erre a szövetkezet minden dolgozója felkészült és amint az időjárás megengedi, megkezdik a tavasziak vetését. A vetésterület a következő lesz: 273 hektár tavaszi árpa, 336 hektár kukorica, 60 hektár zab, 66 hektár cukorrépa, 28 hektár takarmányrépa, 10 hektár kender, 16 hektár napraforgó és 65 hektár dohány. Takarmányok 159 hektáron, lucerna pedig 220 hektáron. Azonkívül kertészeti növények ültetése is vár a szövetkezet dolgozóira. Az álami birtokokra is nagy feladat vár a következő gazdasági évben. Nehéziparunk rohamos fejlődésével kell, hogy lépést tartson szocialista mezőgazdaságunk is és elsősorban az állami birtokoknak kell példaképül szolgálniok. Egységes Földműves Szövetkezeteinknek. A tavaszi munkák idejében való elvégzésétől függ az idei terméshozam mennyisége és minősége. A csúzi állami birtok dolgozói a mult gazdasági évben is szép eredményeket értek el úgy az állattenyésztésben, mint a terményeknél s most azon vannak, hogy a jövőben még magasabb hektáronkénti hozammal járuljanak hozzá dolgozóink életszínvonalának emeléséhez. Hogy mindezt biztosítani tudják, szükséges, hogy a termények betakarítását idejében és hiánytalanul elvégezzék. A tavalyi esztendőben előfordult különösen az ősziek betakarításánál, hogy nem ment minden a legnagyobb rendben. Ilyenkor a legtöbb esetben a munkaerőhiányra hivatkoztak. De ha jobban megnézzük a dolgokat, látjuk, hogy nem is a munkaerőhiány okozta a munkák kései elvégzését, hanem a lógosok és a naplopók hanyagsága és nemtörődömsége. Igaz viszont, hogy a mult évben még nagyon kevés állami birtokon dolgoztak normák szerint. Mindezekre azután az öntudatos és becsületes dolgozók fizettek rá. Az efféle „egyenlősdit" teljesen megszüntetik a csúzi állami birtokon. A tavaszi munkáknál már mindent normák szerint fognak végezni. Átdolgozták a normákat, a munkacsoportok egymás között megbeszélik a munka mennyiségét és minőségét és eszerint állapítják meg a normák helyességét. A birtok minden dolgozója lázasan készül a tavaszi vetésre. A csoportok egy része a vetőmag tisztítását végzi, a szerelőműhelyekben pedig a gazdasági szerszámok javítása, ellenőrzése van folyamatban. A vetőgépeket gondosan átvizsgálják s a legkisebb hibát is azonnal kijavítják. Nem nézik el az olyan hibákat sem, amivel még esetleg dolgozhatna a gép, mert azt tartják: most van az ideje annak, hogy mindent átnézzünk s kijavítsunk s így tudjuk^ biztosítani a vetés ideje alatt a munkák zökkenőmentes menetét. A műtrágyát is osztályozzák s különválasztják aszerint, hogy melyik földterületre milyen mennyiségű műtrágyára lesz szükségükMéry Ferenc Nagytárkányban előkerültek az eltitkolt földek Mielőtt megkezdtük volna a tervszétírást, nyilvános gyűlést hívtunk össze a faluban. A gyűlésen megmagyaráztuk a földműveseknek azt, hogy az elmúlt évben elkövetett hibáknak, amelyek a tervszétírásban fordultak elő, ők maguk az okai. A tavalyi hibákat most ki kell küszöbölnünk és ezért mindent meg kell tennünk az igazságos szétírás érdekében. Ehhez esősorban elkerülhetetlen az, hogy az egyes földművesek földterületéről pontos nyilvántartásunk legyen. A földművesek helyeselték ezt és választottunk közülök egy 8—10 tagú bizottságot. A bizottságban a lakosság minden rétege képviselve volt s így ismerték a falu földműveseinek tényleges földterületét. Szemtől-szembe megmondták egymásnak, ha valaki el akart hallgatni, ha csak egy hektár földet is. Volt olyan eset is, hogy az elmúlt évben csak két hektárra volt kivetve a kontingens s a valóságban a földműves még hat hektárnál is több földterületen gazdálkodott. Ennek a közös bevallásnak köszönhető, hogy az eltitkolt földek előkerültek és hogy az idén most már igazságosan tudjuk megvalósítani a termelési és beszolgáltatási feladatok szétírását. Vaskó Ferenc, Nagytárkány /