Uj Szó, 1952. február (5. évfolyam, 27-51.szám)

1952-02-20 / 43. szám, szerda

1952 február 20. IM Síi JlcvcUiitU nyv sitiin A íévaí szövetkezetben nem tudják hová elhelyezni az anyadísznókat, mert a sertésistállókban már 3 év óta műtrágya van felhalmozva Több levél érkezett szerkesztősé­günkbe a lévai szövetkezetből. A le­velek írói rámutatnak a hibákra és hiányosságokra, amelyek a mult év­ben a lévai szövetkezetben előfordul­tak. Egyik levélben a szövetkezet dolgozói beszámolnak arról, hogy mennyire veszélyes a szövetkezeti gazdálkodásban a kulákok akna­munkája. ami azután a szövetkezet beesületeg- dolgozóinak a rovására megy. Bresztovszky József, a szövetke­zet egyik dolgozója levelében nagyon helyesen rámutat az őszi munkák alatt előfordult hibákra, a csoport­vezetők felelőtlenségére és a szerve­zetlenül végzett munkákra. „Nézem a hatalmas tábla búzave­tósünket — irja a levélben, s lá­tom, hogy nagyon hiányosan van a mag elvetve. Helyenként 8 sor szé­lességben nem látható egy szál búz a sem. Hát miért vannak a cso­portvezetők, ha nem ellenőrzik kellően a munkát? Szerintem a csoportvezető kötelessége nemcsak az, hogy a munkaegységeket beír­ja, hanem az is, hogy pontosan el­lenőrizze a ledolgozott munka me­mennyiségét és minőségét. Ha a jövőben is eló'fordulníik Ilyen hi­bák, nem fejlődhet a szövetkeze­tünk." „Nagy uraságoknál dolgoztam egész életemben, mint cselédember csekély fizetésért — irja egy má­sik szövetkezeti tag, — de minde­nütt megkövetelték a rendes mun­kát. Most pedig, amikor a szövet­kezetben mindenki a munkája után részesül a megfelelő jutalmazás­ban. minden dolgozó szövetkezeti tagnak szocialista kötelessége kell legyen, hogy a lehető legjobb mun­kát végezze." Éppen ez volt a legnagyobb hiba a lévai szövetkezetben, hogy a tagok között voltak olyanok is, akik nem törődtek azzal, hogy lesz-e jó ter­mése a szövetkezetnek, vagy sem. Ellenkezőleg mindenben igyekeztek a szövetkezeti gazdálkodás eszméjét kicsavarni, összebeszéltek tücsköt­bogarat a szövetkezeti közös gazdál­ko^srôl. S kik voltak ezek? A kulá­kok, akik szép számban akadnak a lévai szövetkezetben. Meg kell, hogy jegyezzük, hogy maga a tagság is nagy hibát követett el akkor, ami­kor a kulákokat beengedte soraik közé. Hittek a kulákok mézes-mázos szavainak s azt is megtűrték, hogy a szövetkezet alelnöke egy 50 holdas kulák legyen. Mindez iskolapéldája volt annak, mi­lyen alattomos módon dolgozik a ku­lákság a szocialista nagyüzemi gaz­dálkodás ellen. Mi lett volna sikkor a szövetkezettel, ha továbbra is meg­tűrték volna az „alelnöki székben" Podihorecky András 50 holdas kulá­kot? A szövetkezetben nyugodtan tovább végezhették volna aknamun­kájukat ő és társai, mint például Csonthó Eszter és fia Csonthó Ká­roly, akiknek még ma is 1 hektár szőlőjük és két hektár földjük van ,-,háztáji" gazdálkodásra. — Nem lehet rossz ember Podho­recky — mondogatták a szövetkezet tagjai egész addig, míg a kulák meg nem mutatta igazi arcát, — hisz ő az elsők között lépett a szövetkezet­be. Igy volt ez pontoséin. De az is igaz, hogy az első perctől kezdve gazul vi­selkedett. „Örömmel" a szövetkezet rendelkezésére bocsátotta földjeit. Megszabadult a beadási kötelezett­ségtől. Még az elmaradt 540 kg hús­kontingensét is „elengedték" a „hős­nek". Bezzeg a gazdasági épületeket és a kastélyt megtartotta magának. A lakásokért még ma is lakbért kell fizetniök a szövetkezet dolgozóinak. Jól értette / dolgát a kulák. Olyan szépen beszélt a szövetkezet dolgo­zói elő(t, hogy sokan azt mondották, „Podhoreeky maga a megtestesült jóság". „Csak nyugalom, minden jóra for­dul és minden rendibe jön" — szokta mondogatni a gyűléseken. De az ő nyugodtsága csak addig tartott, amíg valamit elkövethetett a szövet' kezeti gazdálkodás ellen. Ha a szö­vetkezet fejlődéséért kellett valamit tenni, megszűnt a kulák nyugodtsá­ga. Történt ugyanis, hogy a szövet­kezet megszaporodott állatállománya részére helyiségekre volt szükség. A tagság úgy határozott, hogy Podho­reoky felesleges épületeiből egyet át­alakítanak, hogy elhelyezhessék az állatállományt. Mikor ezt a gyűlésen bejelentették, a „jóságos kulák" megváltozott. Akár egy vaddisznó toporzékolni kezdett: „Égjen le rólatok a ruha, üssön meg a guta benneteket." Az utóbbi aztán be is teljesedett csak nem a tagokon, hanem Podhoreckyn, amikor leváltották az alelnöki funk­cióról. Szegény kulák annyira szivé­re vette azt, hogy ezentúl már nem vezetheti orránál fogva a szövetkezet tagjait s neki is meg kell fogni a ka­pa nyelét, ha élni akar, hogy bele­betegedett s mint mondják megütöt­te a guta. Az efféle kulákvezetés mellett az­után a többi puszipajtások is nyu­godtan áskálódtak a szövetkezet el­len. Most már csak a szövetkezet öntudatos dolgozóitól függ, hogy a szövetkezet részére ásott verembe minél előbb a kulákok essenek bele. „Lehet-e közösen jól gazdálkodni akkor, ha a szövetkezeibe befurako­dott kulákoknak még ma is egy-két hektár szőlőjük és két-három hektár földjük van, — kérdi levelében a lé­vai szövetkezet egyik dolgozója. — Hiába dolgozunk ml akkor a szövet­kezet kifejlesztésén, ha mások állan­dóan akadályozzák. töbl»ek között olyan kulákok Is, mint Ŕáez Jónás, 60 holddal lépett a szövetkezetbe. De csak a fia dolgozik, a pedig saját szőlőjével törődik. Hárman vannak a családban. Egy háztartásban élnek. A háztáji gazdálkodásra 3 hektár földet hagytak meg részükre. Azon­kívül szőlőjük is van, három tehén is van az istállójában és ennyi kereseti lehetőség mellett az öreg még nyug­díjat is élvez. A múltban a Horthy­rezsim alatt nagy ember volt, ő járt a kisparasztokhoz marhákat rekvi­rálni." Természetes dolog, hogy mindezek láttára a szövetkezet becsületes dol­gozóinak is elmegy a munkakedve. Különösen most, amikor a zárszáma­dás befejezésével látni fogják, hogy a szövetkezet nem halad a helyes úton s nem érte el a tervezett eredménye­ket. A munkaegység értéke is ala­csonyabb jesz a tervezettnél. Noha a munkákra tervezett munkaegysége­ket nem is merítették ki egészen, mégsem mondhatjuk, hogy a szövet­kezet jól gazdálkodott, mert nagyon sok kár volt az őszi termények be­takarításánál. Természetesen ebben az esetben is munkaerőhiányra hi­vatkoztak, de a valóságban nem volt munkaerőhiány, mert ha a kulákok nem mentek vol­na a szőlőbe dolgozni, hanem a szö­vetkezetben végezték volna munkáju­kat, minden máskép lett volna. De ezek' a gazemberek ha el is mentek a szö­vetkezetbe, oda csak pihenni jártak, s úgy tessék-lássék megmutatták, hogy ők is „épitik a szocializmust". „Nem is lesz rend addig a szövetke­zetünkben míg a szövetkezetnek olyan tagjai lesznek, akik többet dol­goznak saját szőlőjükben, mint a közösség érdekéért — mondja a szö­vetkezet egyik dolgozója. Most, amikor a szövetkezet tagjai rájöttek arra, hogy a kulákspekulá­ció levét a becsületes dolgozók isz­szák meg, legelső dolguk az lesz eb­ben az esztendőben, hogy valamennyi kulákot kisöpörjék a szövetkezetből. A múltban saját bőrükön tapasztal­ták, hogy u kulákok a legnagyobb dologidőben, inkább elmentek hüs­sölni a szőlőhegyre, minthogy a szö­vetkezetben dolgoztak volna. Viszont a szövetkezet nyújtotta előnyöket épp úgy élvezték, mint azok, akik mindennap jártak dolgozni. A kulá­kok pénzeltek, fekeztéztek a szűlö­termékekből, persze most nem törőd­nek azzal sem, hogy az évi osztalék mennyi lesz a munkaegységek ütán. Viszont azok a dolgozók, akik becsü­letes keresetből élnek, egész eszten­dőben becsületesen dolgoztak, nagyon is megérdemelnék az évvégi jutalma­zást a szövetkezet tiszta jövedelmé­ből. De az osztalék egy része a ku­lákok mesterkedései alapján odaván­dorolt a kulák urak zsebébe. Szövetkezeteinkben nagy gondot kell fordítani a sertésállomány eme­lésére és nevelésére. A Párt és a kor­mány határozata értelmében külö­nösen az anyadisznók kellő elhelye­zésére és a malacok nevelésére kell súlyt helyezni. A határozat szerint „biztosítani kell az 1952-es év átla­gos állományából minden anyadisz­nó után 11 malac felnevelését". A lévai szövetkezetben S0 anyadisznó vár malacozásra. Szükség volna arra, hogy a malaco­zás előtt az anyadisznókat elkülö­nítsék. Erre a célra a szövetkezetnek volna is megfelelő helyisége, ahol 30 férőhelyes, rekeszekkel ellátott ser­tésólak vannak. Az épület a szövet­kezet tulajdonát képezi. Egy éve kér­te már a vezetőség, hogy a helyisé­get, ahol a földműves raktárszövet­kezsetnek "0 vagon műtrágyája van elhelyezve, ürítsék ki. A műtrá­gya már legalább 8 éve „pihen" a ser­tésistállóban. Ha el akarják szállíta­ni, ahhoz bányászokra lesz szükség, mert különben a kőkeményre össze­állt műtrágyával semmit sem tud­nak csinálni. Ha az ember bemegy a helyiségbe, azt gondolja, hogy va­lami bazaltbányában van. Óriási kára nemzetgazdaságunk­nak, hogy akkor, amikor mindenféle eszközzel igyekszünk a földek ter­méshozamát emelni, a jó termés egyik alapfeltétele, a műtrágya ott vész a szövetkezet sertésistállójában. Ha még használható is lesz ez a mű­trágya, mielőtt elszórnák a földeken, át kell őrölni az egészet. S kit ter­hel mindezért a felelősség? A föld­műves raktárszövetkezet vezető funkcionáriusainak tudniok kellene, hogy milyen óriási érték ment tönk­re annak következtében, hogy a mű­trágya már három éve a raktárban van. Amellett, hogy a műtrágya már értékét veszítette, teljesen tönkretet­te a padlást és az épület falait. A lévai járási nemzeti bizottság azonnal intézkedjék a helyiség ki­ürítésében, hogy a szövetkezet 60 anyadisznóját eltudják helyezni. Ha ezt rövidesen meg nem teszik, a szö­vetkezet jövőbeni sertésállományát csonkítják meg. Tartsák szem előtt a Párt és a kormány február 5-i ha­tározatát, amely legfontosabb fel­adatul az állatállomány növelését tűzte ki. A lévai szövetkezet új vezetősége pedig kemény kezekkel fog hozzá a befurakodott kulákok leleplezéséhez és a fennálló hiányosságok kiküszö­böléséhez. Az új gazdasági tervek szerint a munkacsoportokat átszer­vezik s a csoportokon belül könyör­telenül elbánnak majd a lógósokkal és a munkakerülőkkel. Nagyon sokat tanulták az elmúlt esztendőben, s a szövetkezet tagjai nem akarják, hogy a jövőben is úgy dolgozzon a szövet­kezet, hogy a kulákok érdekeit szol­gálja, hanem, hogy a közös vagyon s a közösen termelt javak a becsü­letes dolgozók szebb és jobb életének biztosítéka legyen. A balázsfaš szövetkezetben feikészüBtek a tavaszi munkákra A balázsfai EFSz tagjai ezév ja­nuár 22-én írták alá a IV. típusú munkamódszert. A szövetkezet 410 hektár és 78 ár földön gazdálkodik. Ebből 27.5 hektárt a háztáji gazdál­kodásra hagytak meg, 24.8 hektár pedig rét. A szövetkezeti tagok, hogy célszerűbb gazdálkodást foly­tathassanak és hogy bevezethessék a füveB vetésforgót még 1951-ben tagosították a földeket. A határt ekkor fejosztották 9 táblás forgók­ra, mégpedig egy 9 táblás takar­mányforgóra, a többi földet pedig 4 forgóra. A szövetkezetnek 104 tagja van. Az első pillantásra úgy tűnik, hogy a földterülethez viszonyítva ez ke­vés. Igaz ugyan, hogy a balázsfai szövetkezetben nem sok a munka­erő, azonban jő munkamegszerve­zéssel ki,tudják küszöbölni a hibá kat és áttudják hidalni a nehézsé geket. A 67 aktív tagból 24-en az állattenyésztésben, 37-en pedig a növényi termelésben dolgoznak. A szövetkezet a jelenlegi téli időszak folyamán kiegészíti még taglétszá­mát a kis- és középfö 1 imüvesek soraiból, hogy a tavaszi és nyári munkákat zavar nélkül megtudja valósítani. A szövetkezet első növényterme, lési munkacsoportjának gondjaira 182 hektár föld megművelését bie ták. A másik csoportnak szintén 182 hektár földet kell megművelnie A munkát úgy szervezték meg. hogy például a kapások megművelését szét­osztják az egyes családok között, Vörös elvtárs 6 tagú családja az összes munkákat elvégzi két hek­tár cukorrépán. Ezenkívül meg­kapál 5 hektár lcukoricát és egy hektár burgonyát. Vörös elvttfís családja ezt a mun­kát szívesen elvégzi, mert tudja, hogy megkapja érte a rendes jutal mazást. Az első két növényterme­lési munkacsoport a következő fel­szerelést kapja: 8 ló, 2 traktor a traktorállomásról, 6 szekér, 7 boro na, 8 eke, 3 fahenger, 1 hármas vas­henger, 1 talajsimító, 2 vetőgép, 4 töltőeke, mégpedig 1 egyes, 1 hár­mas és 2 kézi töltő eke, 2 fükaszá­lógép, 1 gereblyézőgép, 1 műtrágya­szóró gép. Ezt a felszerelést mind­két csoport külön-külön megkapja. Ezenkívül közösen kapnak egy bur­gonyaszedőgépet, 1 répaszedögépet és 2 tüskés hengert. A harmadik növénytermelési cso­port 3 osztagból áll: dohány terme lési, zöldségtermelési és szőlészeti osztagból. Van egy negyedik osztag is, amely a 11 hektár gyümölcsöst rendbentartásáról fog gondoskodni. A harmadik munkacsoport, vagyis a 4 osztag tehát a következő fel­szerelést kapja: 2 ló, 1 traktor pót. kocsival, 3 szekér, 3 eke, 4 borona, 1 henger, 1 talajsímító, 2 egyes töl tő eke, 1 kézieke, 1 trágyalés hordó, 2 vetögép és 1 motorfelszerelés. A negyedik munkacsoport az ál lattenyésztéssel foglalkozik. A cso­portvezetője Hrdy János zootechni­kus. Az állattenyésztési csoport is kisebb osztagokra oszlik. Először is a szarvasmarhákat gondozó osztag továbbá a sertéseket ellátó osztag, a baromfitenyésztési osztag és a juhtenyésztési osztag. A szarvasmarhatenyésztési osztag 246 szarvasmarháról gondoskodik. Ebből 70 tehén, a többi pedig nö­vendékállat. A sertéstenyésztési osztag 390 da­rab sertésről gondoskodik. Ezeket eteti, tisztítja. A 390 darab sertés­ből 94 anyadisznó. A juhtenyésztési csoportra is nagy feladat vár. Ennek kell gondoskodni a szövetkezet 249 juháról. A baromfitenyésztési osztag 2 tagból áll, és 700 darab baromfiról gondoskodik. A negyedik, vagyis az állatte­nyésztési munkacsoport a következő felszerelést kapja: 9 ló, 7 szekér, 2 fűkaszáló, 2 gereblyézőgép, 3 fúvós szecskavágó, 3 trágyáié pumpa, 2 motor a vízmerésre. Az EFSz-nek van még egy ötödik csoportja is, amely a szövetkezet építkezéseit látja el. Ennek kell gondoskodnia a gazdasági épületek megjavításáról, új épületek felépí­téséről és a gazdasági felszerelések megjavításáról. Ebben a csoportban van 2 kőműves, annak 2 segédje, két ács, egy kerékgyártó, két ko­vács és egy gépész. A legsürgősebb csúcsmunkák idejében ezen csoport tagjai is bekapcsolódnak a földmun­kákba. A balözsfai EFSz-ben ezt a mun­kamegszervezést a f. évi január 16-i taggyűlésen tárgyaltált meg. A tag­gyűlés a fent felsorolt javaslatot el­fogadta és kötelezte magát, hogy az 1952-es évben a fent körülírt munkamegszervezés mellett fog dol­gozni. A balázsfal szövetkezeti tagok példás gondot fordítottak a normák : és a munkaegységek összeállítására is. Még az elmúlt év december 16­án megkezdték a normák megbeszé­lését s egy egész hónapig, vagyis ez év január 16-ig elég idejük volt arra, hogy minden egyes pontot alaposan megtárgyaljanak. Az egyes munkákat beosztották nehéz­ségl osztályokba úgy, hogy ma már minden szövetkezeti tag világosan tudja, hogy milyen munkát fog vé. geznl az év folyamán és hogy be­csületesen végzett munkája után milyen jutalomra számíthat. A balázsfai szövetkezeti tagok tanultak a munkamegszervezés terén az elmúlt évben előfordult hiányosságokból. Tavaly ugyanis az egyes munkacsoportok élén nem állottak felelős személyek. Az egész szövetkezet gazdálkodását tulajdonképpen csak a szövetkezeti gazda és elnök irányították. Az ilyen megszervezés következtében aztán nem csoda, ha kapálatlanul maradt 12 hektár takarmányrépa, ami bizony elég jelentős vesztesség a szövetkezet számára. Hasonló hiányosságok fordultak elő az ara­tási munkákban is. A tagok nem voltak tisztában az egyes munkák normáival és a munkaegységek ér­tékével. Ezenkívül az állami traktorállo­más is hibát követett el. A szövet­kezettel kötött szerződés például egészen a véletlenen aiapult. Nem volt előre megbeszélve, hogy hány cséplőgépet.' vagy hány arató­gépet köteles adni a traktorállo­más a szövetkezetnek. Mindezekből a hiányosságokból levonták a tanulságot a balázsfai szövetkezeti tagok. Az idén tudni akarják, hogy mik a feladataik és hogy velük szemben a traktorállo­má's milyen feladatok elvégzésére köteles. Rendes szerződést kötöttek ezért a dunaszerdahelyi traktorál­lomással, mégpedig olyan szerző­dést, amelyben a traktorállomás kötelezi magát, hogy a szövetkezet földjeinek megművelésért a traktorosok olyan jutalomban részesülnek, amilyen mértékben biztosították a magasabb hektárhozamok el­érését. Ez az újfajta szerződés bizonyára nagy jelentőséggel fog bírni az idei munkák elvégzésében úgy a trak­torállomás részére, mint a szövetke­zet részére. Jelenleg a balázsfai szövetkezet­ben teljes ütemben folynak a tavaszi munkákra való előkészületek. A tagság már 50 mázsa szemcsés­trágyát készített, megtrágyázott 100 hektár szántóföldet, aminek a 90%-át le is szántotta, tisztít­ja és csávázza a vetőmagot, épí­tik a zöldség és dohányszárítókat stb. A szőlészeti osztag eddig elkészített 5000 darab karót. Hátra van még 10.000 karó elkészítése. Az építé­szeti és ipari munkacsoport teljes ütemben javítja a tavaszi munkák elvégzéséhez szükséges gépeket és eszközöket. A balázsfai szövetkezeti tagok úgy számolnak, hogy akár február végén is megkezdhetnék a tavaszi munkákat, ha az időjárás megen­gedné. Ami a felkészültséget illeti, ott nem lesz hiba. A tavaszi munkák­ra egészen részletes terv áll a tagság rendelkezésére. Pontosan megszervezték, hogy ked­vező időjárás esetében az egyes na­pokon, heteken milyen munkát fog­nak végezni. Tuesny János, ' a dunaszerdahelyi J. N- B. mezőgazdasági előadója /

Next

/
Thumbnails
Contents