Uj Szó, 1952. január (5. évfolyam, 1-26.szám)

1952-01-17 / 14. szám, csütörtök

1952 január 17 UJS20 taival. Idézte a szovjet külügymi­nisztérium 1947 januári nyilatkoza­tát az Atlanti-egyezmény agresszív jellegéről. A mostani napok esemé­nyei, — folytatta Visinszkij elvtárs, — ezt újra meg újra megerősítik és világosan mutatják, hova irá­nyulnak az Atlanti-tömbnek és el­sősorban az USA-nak, Angliának és Franciaországnak törekvései, főleg a Közei-Közép- és Távol-Kelet or­szágaival kapcsolatban. A szovjet küldött a tények egész sorára mu­tátott rá, amelyek összefüggenek az Atlanti-tömb államainak politiká­jával, amelyek katonai támaszpon­toknak idegen területeken való kiépí tésében, atombombák felhalmozásá­ban nyilvánulnak meg és e tények alapján bebizonyította, hogy az At­lanti-egyezmény teljes ellentétben áll az ENSz azon céljaival, hogy támogassa a békét és biztonságot, a nemzetek közötti baráti kapcsola­tok kifejlesztését, a gazdasági, szo­ciális és kulturális jellegű nemzet­közi problémák megoldásával nemzetközi együttműködés megva­lósítását. A KOREAI HÄBORÚ KÉRDÉSE A. J. Visinszkij ezután áttért a koreai háború kérdésére. Világos­nak keUene lennie, — mondotta, hogy a koreai katonai akciók leg­gyorsabb megszüntetése egyik leg­fontosabb feltétele az új világhábo­rús veszély elhárításának, egyik leg­fontosabb feltétele a béke és a nem­zetek biztonsága megszilárdításá­nak. Nevetséges és cinikus, hogy nemzetek közötti béke és barát­ság megszilárdításáról beszéljenek azok, akik nem tesznek semmit sem, ujjukat sem mozdítják, hogy hozzájáruljanak a panmundzsoni béketárgyalások lehető leggyor­sabb befejezéséhez. Mi ezt javasoljuk, — folytatta Visinszkij elvtárs, — hogy ebben a fontos ügyben eredményt érjünk el, de az USA és az egész Atlanti­tömb javaslatunkat elutasítja és emellett a békéről, a koreai kérdés békés megoldásáról beszél. Visin­szkij elvtárs a bizonyítékok és idé­zetek egész sorát hozta fel. Többek között Wedermayer tábornok és Wal­ter Lippman ez év január harmadi­ki kijelentéseit idézte, amelyek az amerikaiak agresszív szándékait, bi zonyítják Koreában. Lippman a New-York Herald Tribuneban sző­ról-szóra ezeket írta: „Az, amire . Koreában törekszünk, nemcsak egy szűk övezet megteremtése a harc­téren a két hadsereg között, hanem az egész koreai félszigetnek a nagy­hatalmait közötti ütközővé való alakítása". Ütközővé való alakítá­sa az USA fennhatósága alatt, — tette hozzá Visinszkij elvtárs. Az ilyen cikkeket, természetesen nem lehet másként értékelni, mint olyan törekvést, amellyel a sajtót a ko­reai tárgyalások aláásására akarják felhasználni, mint a koreai háború meghosszabbítására szolgáló propa­gandát, mint az amerikai táborno­kok kérlelhetetlenségre és makacs­ságra való,izgatását. Itt látjuk, hogy mi van kárára a koreai katonai ak­ciók megszüntetéséről szóló tár­gyalások sikeres befejezésének. VISINSZKIJ, A PANMUNDZSONI TÁRGYALÁSOKRÓL. Visinszkij elvtárs megcáfolta né­hány küldöttnek, főleg az USA kül­dötteinek állításait, akik azt igye­keztek bizonyítani, hogy a panmun­dzsoni tárgyalásban haladás is, jól­lehet ,'s.ssú haladás, látható. Bebi­zonyította, hogy azóta, amióta a Szovjetunió kezdeményezésére ezek a tárgyaiások megkezdődtek, már több, mint fél év telt el, a koreai néphadsereg és a kínai önkéntesek parancsnokságának képviselői több fontos javaslatot terjesztettek elő, amelyeknek elfogadása biztosította voina a tüzszünetet és a béke hely­reállítását Koreában. Ezek a javas­latok azonban az amerikai párancs­nokság dühös ellenállásába ütköz­tek. Visinszkij elvtárs részletesen foglalkozott a tárgyalások lefolyá­sával, rámutatott a koreai és a kí­nai fél javaslatainak egész sorára, amelyeknek elfogadása biztosította volna a tárgyalások sikerét, ame­lyeket azonban amerikai részről el­vetettek. Az amerikaiak ezekre a javaslatokra nyomással és zsaro­lással feleltek, fokozták az észak koreai hátország barbár bombázá sát és a keszoni semleges övezetben elkövetett provokációkat. Az ame­rikai sajtó ezzel egyidőben beis merte, hogy az északkoreai terület amelyei, az amerikaiak maguknak követeltek, wolframban gazdag hogy annak a cégnek, amely ezt a wolframot ki akarja termelni, egyik fő részvényese John Forster Dulles, Éppen ez az utóbbi körülmény, — a wolfram, — jelentős mértékben akadályozza a koreai fegyverszüne­ti egyezmény megkötését. És ez nem csoda. Egyik esetben a wol­fram akadályozza az egyezmény el­érését a koreai fegyverszüneti tár­gyalásokban és egy másik esetben a kőolaj teremt olyan helyzetet amely az iráni feszültség komoly Kiéleződéséhez vezet. MindezeK után semmiképen sem meglepő, hogy az angol-amerikai tömb képviselői a közgyűlésen he­vesen szembeszálltak a koreai kér­désnek e fórum előtt való megtár­gyalásával és a koreai katonai ak­ciók befejezését elősegítő szovjet javaslatot harcias ellenkezéssel fo­gadták. Ez ismét azt bizonyítja, hogy mily helyes volt a szovjet kül­döttség állásfoglalása, amikor ki­tartott amellett, hogy nem szabad kitérni az ENSz egnagyobb és leg­szentebb kötelessége elöl, hogy minden lépést meg Kell tenni, ami hozzájárulhat a kore ; katonai ak­ciók bevégzéséhez. A tűz beszünte­tése Koreában, új háborús tűzfé­szek fellángolásának veszélyét aka­dályozná meg egy más helyen.— Visinszldj elvtárs kipellengérezte azoknak állásfoglalását, akik elve­tették azt a szovjet javaslatot, hogy ajánlják a Biztonsági Tanács­nak, hogy járuljon hozzá a koreai katonai akciók (ehető leggyorsabb megszüntetéséhez. Hozzátette, hogy a szoviet küldöttség javaslatában meghagyja a Koreáró' szóló pontot, mert azon a nézeten van, hogy is­mét elmélkedni kel; e kérdés felett és meg kell hallgatni nemcsak a Szovjetuniónak és küldöttségének hangját, amely a nagy szovjet­népet képviseli, hanem azon össze­sen 596 millió embecr hangját is, akik aláírták a Béke Világtanács utolsó felhívását és akik ugyan azt Követelték, amit a szovjet küldött­ség oly kitartóan, annyi energiával és az ügy teljes helyességében való hittel védelmez. VISINSZKIJ ELVTÁRS IGY FOLYTATTA: Azt mondják nekünk: „Ez az Önök propagandája, ezek csak sza­vak, mutassanak tetteket! Hisz mi akarunk Önöknek tetteket mutatni. Mi felhívjuk Önöket, hogy közösen menjünk ezen az úton, amelyen elérhetjük a háború megállítását. Önök azonban ezt elutasítják, önök demagcgikusan ezt mondják: .Mondjanak egyetlen egy szót és a koreaiak befejezik a háborút". Hisz önök maguk is jól tudják, hogy ez egyáltalán nem felel meg a való­ságnak, mert ml önöknek sokkal nagyobb joggal mondhatjuk: .Mondjon Ridgway egyetlen egy szót, adjon egyszerűen parancsot parancsnoksága alatt álló katonái­nak és a háború véget ér". Azt mondhatják nekünk: „Mi csak teg­napelőtt utasítottuk el azt a javas­latot, hogy e kérdésről tárgyaljunk. Miért erőltetik ránk ismét ezt a kérdést?" Igen, mi ezt a kérdést erőltetjük, még pedig nagyon egy­szerű ckból és ezt önöknek maguk­nak is tudniok kellene. Ezt azért esszük, mert békét akarunk, abból a célból, hogy megakadályozzuk az új világháború kitörését és végül azért, mert tudjuk, hogy bármilyen háborús tűzvészt, lángoljon fel a világ bármely részében, az emberek­nek igyekezniök kell eloltani, nem pedig szítam és kiterjeszteni... Ezért mi valóban kitartóan köve­teljük, hogy a bizottság térjen vissza e Kérdés megtárgyalásához és használja fel azt a körülményt, hogy ez a kérdés határozati javas­atunknak. amelyet mi itt a bizott­ság elé terjesztünk, megtárgyalás céljából, második pontját képezi. Ha nincs igazunk, az Önök szán­dékainak és terveinek kritizálásá­ban, amelyeket mint háborús agresszív törekvéseket jellemzünk, akkor ezt bizonyítsák be tényekkel és nem fogok vonakodni, hogy álli i ásunkat visszavonjam. Bizonyítsák be tettekkel, hogy nem akarják meghosszabbítani a koreai háborút hogy valóban baráti kezet nyújta­nak, amiről beszéltünk azonban be­csületei kezet, a békf és barátság kezét, nem pedig az agresszió és háború kezét nyújtják. Mi tudjuk hogy ha nekünk fegyveres kezet nyújtanak, nem adhatjuk ki a fegy vert saját kezünkből. A KOREAI KÉRDÉS ÉS A VILÁGBÉKE. Visinszkij elvtárs még hozzátet­te, hogy a koreai kérdés békés meg oldásától fog végeredményben függni a világbékévei és biztonság gal összefüggő összes ilyen kérdé sek sikere amelyek ezen a közgyű­lésen felvetődtek és megtárgyaltat tak. Mindezek a programmok és határozatok az irattárban fognak heverni, ha a koreai háború problé mája nem nyer a lehető leggyorsab­ban megoldást Ezek halvaszületett gyermekek, mint anogy halvaszü­letett gyermek volt az úgynevezett ,kis közgyűlés", amely két évvel ezelőtt alakult meg. A koreai kér­dés megoldása nélkül nehezen lehet bízni a nemzetközi kapcsolatokban fennáll) feszültség enyhítésében Ezért s> Korai kérdés megoldása sürgős fontosságú és az ENSz első és legfontosabb kötelessége, hogy hozzájáruljon a tárgyalások sikeres befejezéséhez és a koreai katonai •ikeió ,»eszüntetéséhe2. Visinszkij elvtárs beszédének to­vábbi részében a fegyverkezés kér­désérő: és arról a befolyásról be­szélt, amelyet a lázas fegyverkezés a nemzetközi helyzetre gyakorol. Tizenkilenc európai, ázsiai és afri­kai országot nevezett meg, ame­lyekben az USA-nak katonai tá­maszpontjai vannak. Az amerikai költségvetés a folyó költségvetési évbc-n támaszpontok építésére 2167 millió dollárt irányoz elő és ezen­kívül erre a céliva esik azon 7329 millió dollárnak jelentős része is, amely a költségvetésben a szövet­séges országoknak nyújtott „segít­ség" elnevezése alatt szerepel. Vi­sinszkij rámutatott O'Harának, az USA védelmi minisztériuma osz­tályvezetőjének, kijelentésére, aki beismeri, hogy az Atlanti-egyez­mény országainak nyújtott „segít­séget" elsősorban amerikai támasz­pontok építésére es kibővítésére kell fordítani. A támaszpontok építése az úgynevezett nyugati alliance prograiumja szerint az 1951. évben mintegy százmillió dollárt nyelt el. AZ AMERIKAI TÁMASZ­PONTOK KÉRDÉSE. Visinszkij elvtárs ezután további sajtó idézeteket közölt, amelyekben Anglia szerepéről van szó, az ame­rikai főleg repülőtámaszpontok építéséréi. Angliában ma már mint­egy 20 »zer amerikai repülőtiszt van, akik hat eddig létesíted repü­lőtámaszpontot látnak el és még további támaszpontok épülnek. A brit miniszterelnök nemrégiben ki­jelentette, hogy a legjelentősebb lépés, amit a labour-kormány a konzervatívok támogatásával tett, Kelet-Angliában lévő óriási és álalndóan növekedő katonai repülő­támaszpontok létesítése volt, ame­lyek az atomfegyvereknek a Szov­jetunió ellen való felhasználására szolgálnak. A szovjet külügyminiszter ez­után névszerint felsorolta a japán városok és kikötök egész sorát, amelyeket, amerikai támaszpontok­ká alakítottak át, amelyek gyakor­latilag amerikai közigazgatás alá kerültek. Cikkelyeket idézett az amerikai-japán „biztonsági egyez­mény "-bői, amelyet mult év sze.pt­temberének elején San Franciscó­ban írtak alá és amely egyezmény az USA-nak teljes lehetőséget ad arra, hogy Japánt, a japán hajókat közlekedést általában korlátlan mértékben felhasználja az amerikai katonai célok számára. A Szovjetuniót ezek a kérdések nem hagyhatják közönyösen, mert ezeket a támaszpontokat a Szovjet­uniónak és barátainas szomszédsá­gában építik a Távol-Keleten. Eze­ket a támaszpontokat az ameri­kaiak és japánok építik és így Ja­pánt .-gródeszkájukkž, alakítják át vagy ahogy ezt a brit miniszter­elnök Angliáról mondotta — ,,re pülőgép anyahajóvá' teszik. Ez összeeg} eztethetet.e-i a fegyverke zés csökkentésére tett javaslatok kai. Ott semmi sem szól a támasz pontokból — folytatta Visinszkij elvtárs. — Mi azonban azt javasol juk, hagy a támaszpontokról szó legyen és teljes íafározottsággal ieltessiiik a kérdést, hogy valóban szükséges a fegyverkezés és a fegy veres erők. valamint az idegen te rületeken iévö támaszpontok felszá molásának útjára .epni, mert nélkül gondolni sem lehet annak le hetöságére, hogy bármilyen mér­tékben is megszilárdítsuk a békét és kiküszöböljük a háború vészé ;yét. Visinszkij elvtárs további orszá­gok egész sorára mutatott rá, ahol az amerikaiak katonai és repülő támaszpontjaikat ép.'rik és idézete ket hozott fel az amerikai sajtóból •melyekben beismerik, hogy ezek a támaszpontok atomtámadások cél jait vannak hivatvf szolgálni Szovjetunió ellen Ezzel az agresz szív politikával, a Szovjetunió béke politikáját állítja szembe. Az öt nagyhatalom fegyverzeté nek és fegyveres^eröinek egy éven belül egyharmaddal való csökken­tésével egyidejűleg szükséges, hogy az összes államok pontos hivatalos adatokat terjesszenek elő idegen területiken lévő katonai támasz pontjaiK állapotáról, valamint fegy­verzetük és fegyveres erőik állapo­táról, Felszámítva az atomfegyve­rekről szóló adatokat is. Ez két "ontos 'ntézkedés, amelyeknek é'.et­öeléptetése kétségtelenül enyhítené a nemzetközi kapcsolatokban fenn­álló feszültséget és hozzájárulna az új világháború veszélyének elhárí­tásához a nemzetek közötti béke és >arátság megszilárdításához. Vi­sinszkij elvtárs elutasította azon álszent állításokat. -ímelyek szerint a fegyveres erők állományának csökkentése nem járulna hozzá a nemzetközi feszültség enyhítéséhez, mert azáltal a Szovjetunió előnyös helyzetbe kerülne. Bebizonyította, hogy az Atlanti-egyezmény álla­mainak már mosi néhányszorosan több katonájuk áll fegyverben, mint a második világháború előtt és két szerannyi fegyveres erejük van, mint amennyit a Szovjetunió tart fegyverben s emellett a fegyveres erők számát állandóar fokozzák Visinszkij elutasította azt a javas latot, hogy a valódi lefegyverzést csu­pán a fegyverek összeírásának ter­vével helyettesítsék, amint azt a nyugati hatalmak javasolják és java solta, hogy pontosan állapítsák meg a legközelebbi időben a leszerelési világkonferencia összehívásának idő­pontját, semmiesetre sem később azonban, mint 1952 július 15 ig (az eredeti szovjet javaslatban, amelyet a nyugati hatalmak „nem reálisnak minősítettek, ezt az időpontot 1952 június elsejére tettük). A szovjet küldöttség meg van győződve arról, hogy ez az időtartam elegendő arra, hogy minden előkészületet megtegye­gyenek a javasolt konferenciára. A SZOVJETUNIÓ KITART AZ ÖTHATALMI BÉKEEGYEZMÉNY MEGKÖTÉSE AIELLETT Visinszkij elvtárs aztán kijelentet­te, hogy a szovjet küldöttség továbbra is kitart az öthatalmi békeegyezmény az USA, Nagy-Britannia, Fran­ciaország, Kína és a Szovjetunió közötti békeegyezmény megköté­séré tett javaslata mellett, ami a legfontosabb biztosítéka az új há­borús veszély elhárításának. Az öthatalmi békeegyezmény ellen eddig felhozott kifogásokat nem lehet komolynak minősíteni. Rendkívüli fontosságú kérdés- az atomfegyverek eltiltásának és a nemzetközi ellen­őrzés megteremtésének kérdése. A Szovjetunió ebben a kérdésben abból indul ki, hogy a közgyűlésnek hala­déktalanul ki kell mondania az atom­fegyverek feltétlen eltiltását és e tilalom felett szigorú nemzetközi el­lenőrzés létesítését. Tekintetbe vesz­szük továbbá azt, hogy a közgyűlés egyben bízza meg a leszerelési bizott­ságot, hogy megegyezési javaslatát készítse elő és nyújtsa be megtár. gyalás céljából a Biztonsági Tanács elé, amely megegyezés olyan intéz­kedéseket tartalmazna, amelyek bizto­sítsák a közgyűlésnek az atomfegy­verek eltiltásáról szóló, valamint az atomfegyverek termelésének meg­szüntetéséről é s a már kész atom­bombáknak kizárólag polgári célokra való felhasználásáról szóló határo. zatainak teljesítését, valamint az em­iitett egyezmény teljesítése felett szigorú nemzetközi ellenőrzés felál­lítását. Ez a javaslat a három nyugati nagyhatalom kifogásaiba ütközött, amelyek azt állítják, hogy „míg az ellenőrző rendszer nem kezd működ­ni, a tilalmat nem lehet megvalósí­tani és az csak illuzórius marad". Hogy e kérdésben való megegyezés lehetőségét megkönnyítsük, azt a ki­tételt javasoljuk, hogy az atomfegy­verek feltétlen eltiltásának kimondá­sánál és a szigorú nemzetközi ellen­őrzés felállításánál legyenek tekintet, tél arra, hogy az atomfegyverek el­tiltása és a nemzetközi ellenőrzés egyidőben legyenek megvalósítva. Ez­zel elesnének az említett kifogások a Szovjetuniónak az atomfegyverek fel­tétlen eltiltására és a nemzetközi el­lenőrzés létesítésére tett javaslatával kapcsolatban. Ez a mi javaslatunk — tette hozzá Visinszkij elvtárs, — kétségtelenül utat nyit az oly fontos kérdésben va­ló megegyezéshez, mint az atom­fegyverek feltétlen eltiltása és e tilalomnak szigorú nemzetközi ellen­őrzése. JAVASLAT A NEMZETKÖZI ELLENŐRZÉSÉRŐL Ami a megegyezés kidolgozásának időpontját illeti, itt február elseje helyett, amely időpont novemberben elfogadható volt, javasoljuk. 1952 jú­nius elsejét. Ami a nemzetközi ellen­őrzés jellegét illeti, itt javasolatot terjesztünk elő, amely nagyon fontos. Azt javasoljuk, hogy az ellenőrzés „permanens" alapon nyugodjék. Egyetértettünk ezen elv elfogadásá­val. Ami az ellenőrzést illeti, a há­rom nagyhatalom kitart amellett, hogy ezt az ellenőrzést nem szabad egyes ellenőrzésekre, inspekciókra, vagy kivizsgálásokra korlátozni és különös jelentőséget helyeznek a .permanens inspekció" kifejezésre. Ezzel kapcsolatban szükséges változ. tatásokat tettünk az „új világháború veszélye ellen, valamint a béke és a népek közötti barátság megerősítésé­ért teendő intézkedésekről" szóló ha­tározati javaslatunkon ugy vélve, hogy határozati javaslatunk elfoga­dása nagyon fontos lépés*, jelent előre az előttünk álló feladatok meg­oldásában. Van Fieet amerikai tábornok beismerte, hogy a „kommunisták békét akarnak" Koreában Van Fleet amerikai tábornok, a Koreában levő 8. hadsereg főparancs­noka nyilatkozatot adott a Reuter hír ügynökség tudósítójának. Kijelen­tette: „A Koreában levő kommunista had­erő most nagyobb tüzésségi tűz bevetésére képes, mint az. ENSz. csapatok. A szövetséges légierők (értsd: az amerikai repülők) nem tudták meg­akadályozni, hogy bizonyos utánpót­lás ne jusson el a kommunista arcvo­nalra és a kommunista egységek ked­vezően igazították ki állásaikat." A továbbiakban a fegyverszüneti tár­gyalások kérdésével foglalkozott és megkísérelte megrágalmazni a koreai és a kínai népet, azt állítva, hogy a fegyverszüneti tárgyalások elhúzódá­sáért a koreai-kínai küldöttséget ter­heli a felelősség. Rágalmait azonban sajátmaga leplezte le, mert nyilatko­zatában annak beismerésére kénysze­rült, hogy: „Véleményem szerint a kommunisták békét akarnak". Adenauer győződjön meg személyesen az NDK-ban arról, hogy a nép az újraieiíegy vérzést vagy a békét és egységet kívánja-e Georg Dertinger, a Német Demo­kratikus Köztársaság külügyminisz­tere egy potsdami nyilatkozatában felhívta Adenauer bonni kancellárt,' hogy személyesen győződjék meg ar­ról, hogy a lakosság az újrafelfegy­verzést vagy pedig a békét és egysé­get óhajtja-e. Dertinger külügyminiszter továbbá ezeket mondotta: „Azt, hogy háborút akarnak-e vagy békét, hogy a szaka­dás mellett vagy pedig, az egység mellett vannak-e. a választóknak maguknak kell eldönteniük., f

Next

/
Thumbnails
Contents