Uj Szó, 1952. január (5. évfolyam, 1-26.szám)

1952-01-17 / 14. szám, csütörtök

m srn 1952 január 17 Visinszkij elvtárs a Szovjetunió kormányának nevében új, nagyjelentőségű javaslatokat terjesztett az ENSz elé (Folytatás az 1. oldalról) bak a háború előtti és 15 százalékkal magasabbak az 1950. júniusi szín vonalnál. Ugyanez idő alatt a Szovjetunióban rendszeresen csökkentik az árakat, különösen a közszükségleti cikkek árait és ez a csökkentés és maga ennek az árcsökkentésnek a lehetősége természetes eredménye a szovjet gazdasági rendszer fölényének a kapitalista országok gazdasági rendszere fölött. Az USA sok ipari kerületében általános a munkanélküliség, a fogyasztási cikkek termelésének csökkentése és az USA-ban épúgy, mint az összes kapitalista országokban virágzó izzasztó munkamódszerek fokozása következtében. Amint az United States News and World Report című folyóirat december 7-én jelentette, „sok vállalatnál elbocsátják a munkásokat, a helyzet a legsúlyosabb a textil-, készruhát és gépkocsit gyártó vállalatoknál. 15 kerületben a munkanélküliség különösen éles jellegű; 93 kerületben munkaerőfölösleg van". A munkaerőfölösleg is munkanélküliség. Amerikai adatok szerint jelenleg például az USA gépkocsiiparában több mint 140.0000 munkanélküli van. Ezt a hivatalos adatok állapítják meg, amelyeket ez ország statisztikája, mint ismeretes, kisebbít. A New York Times 1951. december 23-i számának jelentése szerint Detroitban 120.000 munkanélküli „rossz új évnek" néz elébe. És ez a „rossz új év" beköszöntött! „Az új év Detroit és az USA más ipari központjai számára nem nyújt boldogabb távlatokat az óév távlatainál." A „Citadel"-nek, a Chrysler gépkocsitársaság munkásai szakszervezeti lapjának novemberi száma rámutat, hogy a munkanélküliek száma Detroitban az új év első felében már a 200.000-et is elérheti. A legújabb hivatalos adatok azt mutatják, hogy októberben a teljes munkanélküliek száma az Egyesült Államokban 1,616 000 volt. Ezek a teljesen munkanélküliek. Ha számításba vesszük a „nem teljesen" munkanélkülieket, vagyis azokat, akik kapnak valami munkabért (bár neter.te csak néhány óráért) akkor számuk 7—12 millióra, sőt többre emelkedik. Amerikai hivatalos adatok szerint az összes munkanélküliek és a hetente 1—29 órát foglalkoztatottak, valamint a munkában lévőknek számító, de ténylegesen nem dolgozók száma 12 mllüó. így áll a helyzet az USA-ban a munkanélküliséggel. Nem jobb a farmerek helyzete sem. Ez látható abból, hogy a farmerek jövedelme 1951-ben 15 milliárd dollár volt, jelentősen alacsonyabb 194?—1949. évi jövedelmüknél, amikor a farmerek jövedelme felülmúlta a 19.5 milliárd dollárt, a dollár vásárlóereje pedig — mint ismeretes — sokkal magasabb volt, mint jelenleg. Ismeretes, hogy 1950-ben az amerikai uralkodó körökben nagyon reménykedtek a gazdasági mozgósításban, de kiderült, hogy minden máskép történt, mint ahogy a próféták elgondolták. Az USA kormánya által beígért „felvirágzás" végül is nem lett más, mint az amerikai lakosság helyzetének szemmellát.ató rosszabbodása. Most, ez év elején az USA kormányhivatalnokai ismét azt ígérik, hogy megjavul a gazdasági helyzet az atlanti táboi országaiban, rámutatva arra — és éppen ezzel akarok foglalkozni —, hogy a .fegyvergyártás kibővítése gazdasági felvirágzásra vezet. Lármáznak, erősítgetik, hogy a fegyvergyártás növelése megjavítja a gazdasági helyzetet, propagandát. folytatnak „a fegyverkezés útján való felvirágzás" hivatalos •jelszavával. Ez a hazug elv alkotja az alapját az atlanti tömbhöz tartozó országokban. élükön az USA-val, az egész, nemcsak gazdasági, de áltaiános politikának és nemcsak az általános, de a külpolitikának is, ami minket mindennel jobban érdekel. Azzal, hogy az egész gazdasági életet alárendelik aa „erő-helyzet" elvére támaszKodő politikának, aiáá.v-áls a békés gazdaság alapjait, az ország gazdasági felvirágzásának lehetőségét, ha az ország felvirágzását nem keverjük össze az „erő-nelyzet" dicsőségére. űj katonai szállításokon kereső monopóliumok felvirágzásával. Nem véletlen, hogy Wilsonnak ebben a jelentésében figyelmeztetnie kellett arra — idézem ennek a jelentésnek megfelelő részét —, hogy ,az infláció veszélye még mindig fennáll a védelmi kiadások szüntelen növekedése miatt" Ugyanakkor Wilson az adók még fokozottabb emelését követelte. A fegyverkezési versenyt folytató országok elmerülnek a gazdasági nehézségekben, lakosságuk pedig a nyomorban íme. ezek a tények azt mutatják, hogy a fegyverkezési verseny semmi módon, semilyen mértékben sem tudja ' elősegíteni a felvirágzást, ellenkezőleg, oka annak, hogy a fegyverkezési versenyt folytató országok egyre jobban és jobban elmeriilaek a gazdasági nehézségekben, lakosságúi- a hatalmas nélkülözésekben és nyomorban. Természetesen teljesen világos, hogy a lakiüs^g és az ország felvirágzásához nem fegyverkezési programm, hanem a fegyverkezési programiéról való határozott lemondás szükséges Wilscn beismerte, hogy a katonai programm megrövidít* a békés eé,okra dolgozó ipart és rámutatott, hogy az Egyesült Államokban az adók zord magaslatokra emelkedt ek szavai szerint azonban még nem elegendőek a fegyverkezési számlák kifizetésére. Wilson tagadta, hogy ez az „ágyúkat vaj helyett" formula megvalósítását fogja jelenteni, de beismerte, hogy ez az „ágyúkat a vaj mennyiségének csökkentése mellett'- vagy „ágyúkat és margarint" formula alá eső eset lesz. Lehet e ilyen körülmények között arról oeszélni, hogy a katonai programm, a haditermelés kibővítése, elősegíti az ország felvirágzását? Az ágyúk a lakosságot nemcsak a vajtól, de a margarintól is megfosztják. Mit elent Wilson úrnak ez a nyilatkozata a katonai programm nyelvéi e fordítva? Rá hivatkozom, mert hiszen ő az úgynevezett védelmi mozgósítási hivatal főnöke, vagyis lényegében ai ország egész gazdasági életének irányítója. Ilyen személy csak az lehet, aki bár be kell, hogy számoljon a kormánynak, de a legnagyobb felelősséget viseli a kormány és az ország előtt a rábízott munkáért. Mit jelent tehát a katonai programm nyelvére lefordítva Wilson úrnak ez a nyilatkozata? Ez látható Truman üzenetéből, amellyel lehetőségünk volt megismerkedni ezekben a napokban. Ez az üzenet három célt hangsúlyoz. az első: a fegyveres erők és az Amerikai Egyesült Államok szövetségeseinek nyújtandó katonai segítség széleskörű és igen gyors fokozása. A második: az amerikai hadiipar lehető leggyorsabb kibővítése. A harmadik: ama iparágak, elsősorban az acélöntő, alumínium, és villamosenergiatermelő ipar, valamint más iparágak — amelyektől katonai, termelés függ — termelési kapacitásának növelése. Az USA elnökének ezekből a megjegyzéseiből már látható, hogy az USA egész gazdasági életét háborús vágányokra, másszóva! az új háborti előkészítésének vágányaira állították, íme, miért olyan fontos mindezt megemlíteni, amikoi megvitatjuk azokat az intézkedéseket, amelyeket e veszély, az új háború veszélye ellen <cell tenni. Milyen eszközöket szán Amerika az említett három (él elérésére? Az USA elnöke által említett célok elérésére a következő intézkedéseket tették: először a kongresszus 91.6 milliárd dollárt oékés időkben rekordösszeget, irány, zott ele ennek a programmnak a megvalósítására, ebből 77.250 millió dollárt közvetlenül katonai célokra szántak. Ebből a több mint 77 milliárdból majdnem 57 milliárd dollár a hadügyminisztérium 195? június 30-án végződő folyó költségvetési évének szükségleteit alkotja; több mint 7 milliárd az úgynevezett „kölcsönös biztonsági" programmra, több mint 4 milliárd katonai támaszpontok építésére szolgál az Amerikai Egyesült Államokban és külföldön. Ami ezt a 7 milliárdot illeti, ez az az összeg, amelyben benne van az 1951 cktóber 10-i törvény értelmében az USA-nsk a Szovjetunió és a népi demokratikus országok elleni felforgatč, kártevő és terrorista tevékenységére előirányzott 100 millió dollár. Ebből látható, hogy milyen szoros kapcsolat van általában az USA -ratonai programmjának kérdése és az új világháború veszélye elhárításának, valamint a népek közötti baráti kapcuoiatok és a béke megerősítésének kérdése között. Mert ha 7 milliárd dollárt irányoznak elő az úgynevezett „kölcsönös biztonsági programmra" és ez a programm 100 millió dollárt tartalmaz több' ország ellen folytatandó felforgató tevékenységre, akkor miyen Karátságról lehet itt szó? Hogyan 'ehet valóban ilyen körülmélyek között — amint ezt Lloyd úr tette — arról beszélni hogy nekünk baráti kezet nyújtanak és várják, hogy mi kézszorítással válaszolóink? Önök, az atlanti tömbhöz tartozó urak „baráti kezet nyújtanak" felénk — miként önök mondják. De nelyesebb azt mondani, nem baráti kezet, hanem olyat, amelyben fegyver van, míg ugyanakkor a másik kezükben önök 100 millió ciollárt tartanak és ezeket a dollárokat renegátoknak nyújtják, akiket harcra szerveznek és buzdítanak ellenünk, a szovjetnép ellen — mondo»ta Visinszkij elvtárs. Visinszkij élesen elitélte és elutasította azoknak álszent beszédeit, akik „baráti kéznyujtásról" beszélnek, emellett azonban napról-napra tettek bizonyítják agresszív céljaikat, az amerikai tervek céljait, amelyek a világuralom őrült gondolatán alapul nak és amelyekről az amerikaiak nem akarnak lemondani. Nem akarnak erről letenni azon keserű leckék ellenére, amelyeket ezen az úton elődeik elszenvedtek, akik szintén világuralomra törekednek. Visinszkij ezután rámutatott arra, hogy nem látja szükségesnek, a már említett tényekhez, amelyek az USA külpolitikájának agresszív lényegét igazolják, újabb tényeket felhozni és csupán azon intézkedések jellemzésére szorítkozik, amelyek a fentemlített célra irányulnak és amelyek között fon tos helyet foglalnak el az USA és szövetségesei fegyveres erőinek fokozására irányuló lépések, katonai tömbök létesítése és e tömbök keretében fegyveres erők és egész hadseregek szervezése, mint például az úgynevezett „európai hadsereg" kiépítése. Truman a kongresszushoz mult év áprilisában Intézett üzenetében bevallotta, hogy az USA fegyveres erőinek száma a megelőző tíz hónap alatt több, mint kétszeresére emelkedett. A következő költségvetési évben ezeket a fegyveres erőket tovább akarják emelni három és fél millió főre, a különböző katonai tartalék egységekben és nemzeti gárda egységeiben már meglévő két millió főnyi haderőn kívül. Az USA hadserege tehát már most Is több, mint öt millió főre rúg. Ezzel egyidőben emelkedtek — amint az kitűnik az USA elnöke gazdasági tanácsának adataiból, — az USA katonai kiadásai is az 1950. évi 28.3 milliárd dolláros évi színvonalról az 1951. év második negyedé, ben 34.8 milliárd dolláros évi színvonalra és az 1951. év harmadik negyedében 40.7 milliárdos évi színvonalra, az 1951. év végéig pedig az AP ügynökség jelentése szerint körülbelül 50 milliárdos évi színvonalat értek el. Ezeket az összegeket a békés lakosok milliói legyilkolásának előkészítésére adják ki, olyan emberek legyilkolására, akik nem kívánnak mást, mint a békét. CSŐDÖT MONDOTT AZ „ERŐK HELYZETÉINEK TANA Ezután a szovjet külügyminiszter a hírhedt „erők helyzete" tanáról beszélt, amelyről néhány küldött dicsé, rőleg, set lelkesedéssel beszélt. A tények azonban megmutatták, hogy az alapelv, amelyre ez a tantétel támaszkodik, teljesen csődöt mondott. Visinszkij elvtárs ismét a tények egész sorát hozta fel ennek bizonyi. tására. Elsősorban a Marshall-tervről" beszélt, amely egyik formája volt ezen „erőhelyzet" kialakításá nak és amelyhez annyi reményt fűztek. Azonban éppen a Marshall-terv, amely hivatalosan 1951 december 31én ért véget, csődbe fulladt. Mindenki tudja, hogy a Marshallterv nem könnyítette meg azon országok helyzetét, amelyek a tervet elfogadták, hanem valóban „marshallizált" országokká változtatta őket, még jobban megnehezítette gazdasági helyzetüket. Az egyik legnyilvánvalóbb jelenségnek itt a jelenlegi francia és belga kormányválságot és más kormányválságokat kell megjelelni. Pleven kabinetjének lemondása, amint mindenki előtt világos, elsősorban Franciaország megrendült gazdasági hely zetének eredménye, ami a Marshallterv nyugati hatásának közvetlen következménye. Azonban nemcsak a Marshall terv', hanem az „eröhelyzet" egész alapelve és az ezen elven kiépített- politika megdől és nem végződhet másképp, mint teljes csőddel. A. J. Visinszkij ezután a Marshall terv súlyos gazdasági következményeiről beszélt és hozzátette, hogy a külpolitikai helyzet terén az 1951. év nem mutatkozott jobbnak, mint gazdasági téren és nem jobbak a kilátások az 1952. évre sem. Visinszkij ezután érintette Acheson úr újévi beszédét, amelyben az USA államtitkára a dolgokat az úgynevezett „Északatlanti-körzetben" rózsás megvilágításba igyekezett helyezni és ezért különféle hasonlatokhoz folyamodott. Acheson megelége dését fejezte ki az úgynevezett európai „védelem" állapota felett, azonban nem tudta elleplezni azt sem hogy Európa súlyos gazdasági és pénzügyi problémák előtt áll, ame lyek — Acheson úr saját szavai szerint — „sötét árnyékot vetnek". . . nehézségeket és veszélyt jelentenek európai barátaink és sajátmagunk számára is." Ez azt jelenti — tette hozzá Visinszkij elvtárs, — hogy Európában nyomorúságos a helyzet, mert gazdasági problémák vannak, amelyek „sötét árnyékot vetnek". AZ USA ÉS EURÓPA Miben rejlik az USA fő feladata Európában Acheson nézete szerint? Ö erre két szóval válaszol: „Európa felfegyverzése". Ismét azt hangsúlyozza tehát, hogy több fegyverzetet kell teremteni, több fegyveres erőt kell létesíteni, ki kell alakítani a hírhedt „erőhelyzetet", a fegyverkezést mind tovább és tovább kell hajszolni — ez szükséges ahhoz, hogy az USA és az egész világ elérje a „felvirágzást", a „jólétet", egyelőre azonban meg kell állapítani, hogy az USA-ban és a többi országokban, amelyek az USA befolyásának szférájába tartoznak, a helyzet mindinkább rosszabbodik. ' Éppen ezért szentel az USA oly nagy figyelmet a Schumann-tervnek — az úgynevezett Európai szén és acéluniónak, a Pleven-tervnek — az „európai hadseregnek" és a nyugatnémet rendes hadsereg e hadseregben való részvételének. Emellett azonban — tette hozzá Visinszkij, — | ezek a gazdasági és pénzügyi nehézségek az összes fentemlített tervek közvetlen következményei. Visinszkij elvtárs ezután idézte Acheson beszédének egy szakaszát, amelyben az USA államtitkára a Közép- és Közel-Kelet körzetének az USA számára való nagy jelentőségéről beszélt. Acheson úr rámutatott arra, hogy ebben a körzetben örvendetes tényt jelent Görögország és Törökország és ezáltal ezeket az országokat kellemetlen helyzetbe hozta. A Közép- és KözelKelet más országaiban Acheson nem lát semmi kedvezőt az USA számára. Mi nyugtalanítja Achesont és az USA kormányát? Nyugtalanítja őket az úgynevezett középkeleti katonai parancsnokság amerikai tervének csődje. E körzetben lévő kilátásokról beszélve Acheson azt mondotta, hogy az 1952, évben a közel- és közép-keleti események az USA-tól megkövetelik, hogy „fokozzák vezető kádereik számát" és hogy az USA fokozott készséggel fogadja „az e körzetekben állandóan növekedő felelősséget". Visinszkij eltvárs ehhez hozzáfűzte, hogy a világ mártudja, hogyha az USA az úgynevezett felelősségvállalásról beszél, ezzel azon törekvéseit leplezi, hogy ezt a körzetet ellenőrzése alá kerítse, egészen a fegyveres erőivel, vagy szövetségeseinek fegyveres erőivel való megszállásig. A Közép- és Közel-Kelet körzetei számára — folytatta Visinszkij elvtárs, — Acheson beszédének említett része csak figyelmeztetés, hogy mivel az USA, felelősséget visel ezekért a körzetekért — nem tudni azonban, ki ruházta ezt a felelősséget az Egyesült Államokra — azért lépéseket készül tenni, hogy alkalmassá váljon ennek az úgynevezett „felelősségnek" viselésére. Visinszkij továbbá idézte Acheson szavait, amelyeket a Távol-Keletről főképp Koreáról mondott és amelyekkel megkísérelte az ebben az országban elkövetett amerikai gaztetteket, valamint az egész távol-keleti körzetben elkövetett amerikai gonosztetteket mentegetni. Acheson úr említést tett a panmundzsoni tárgyalásokról is ós azt mondotta, hogy még nem ismeretes... „hogy elérjük-e a koreai háború befejezését- és mikor lesz ez". Ez azonban — tette hozzá Visinszkij elvtárs, — egészen és teljesen az USA kormányától függ. A szovjet külügyminiszter megálapította, hogy az, ami elhangzott, elég .annak megértésére, mi vár a világra a legközelebbi évben. Az agresszív erők külpolitikai irányzatukat folytatni akarják a különböző oldalakról, sőt magában az USA-ban és az Atlanti-tömb más országaiban felhangzó figyelmeztetések ellenére is. A helyzet valóban igazolja ezeket a figyelmeztetéseket és a világot fenyegető események további fejlődése felett érzett nyugtalanságot. Ezért nem maradhat semilyen kétség afelől, hogy sürgős intézkedéseket kell tenni a helyzet megváltoztatására, hogy megszűnjék az új háború veszélye és biztosítva legyen a népek békéje. Ez a mi kötelességünk, ez az összes békeszerető nemzetek kötelessége, mindazoknak kötelessége, akik nem szavakkal, hanem tettekkel állanak szemben az új világháború veszélyével, akik. a nemzetek közötti béke és barátság megerősítésén harcolnak. A Szovjetunió, amely állandóan és következetesen harcol az összes békeszerető országokkai való baráti kapcsolatok megteremtéséért és megszilárdításáért, s a szovjet állam megalakulásának első napjaitól kezdve állandóan harcol a békéért és a háború ellen, nem maradhat közömbös az USA, Anglia és Franciaország, valamint néhány más állam agresszív köreinek aljas terveivel szemben, amelyek megalakították Atlanti-tömbjüket, katonai célokat követnek az USA vezetésével .amelyek céljaikra felhasználják más országoknak, az Atlanti-tömb országainak pénzügyi, gazdasági és politikai függőségét. AZ ATLANTI TÖMB AGRESSZÍV JELLEGE Visinszkij elvtárs ezután az Atlanti-tömb agresszív jellegéről beszélt, amely olyan alapelveken léte-' sült, amelyeknek nincs semmi közük az ENSz alapelveihez, hanem ellentétben állanak e szervezet felada-