Uj Szó, 1952. január (5. évfolyam, 1-26.szám)

1952-01-15 / 12. szám, kedd

1952 január 15 UJSZ0 Armai Béla levele a kürti EFSz-ből Szövetkezetünk tagjai helyeslik az új élelmezési intézkedéseket, amelyekkel rendet teremtünk a kötött piacon Január 9-én összegyűltek a kürti EFSz tagjai, hogy megvitassák az 1952.es évi gazdasági tervet, valamint az új kormányrendeletet, mely szerint a félhektáros földművesek és az EFSz-ek tagjai önellátókká, válnak. Az értekezletet Zaprel elvtárs agronómus nyitotta meg és ismertette a jelenlevőkkel az állattenyésztési cso port vezetésében fennálló hibákat. A tagok közül is többen kritizálták, hogy a csoportvezető az állatokkal nem törődik ,és ennek ellenére is kö•veteli magának a munkaegységeket arra az időre is, amikor a Jednota vendéglőjében kártyázgat. Ezután a bírálat után az elnök elvtárs beszámolt a kormányrendeletről. Rámutatott arra

j hogy az új jegyrendszeVről szóló intézkedéseket a reakció arra akarja kihasználni, hogy zavart okozzon mind a föld. művesek között, mind a szövetkezeti tagok között. A reakció susogásának azonban csak a kishitűek dőltek be és főleg azok, akik nem jártalt rendszeresen dolgozni a közös munkába, de azért azt szeret, ték volna, ha a szövetkezet őket is ellátná gabonával. Azokat a szövetkezeti tagokat, azonban, akik egész éy folyamán jó munkát végeztek, egy cseppet sem lepte meg ez a kormányhatározat. Éppen ellenkezőleg. Ezek az elvtársak helyeslik kormányunknak azt az intézkedédését, amellyel rendet teremt a kötött gazdaságban. AZ elnök elvtárs a továbbiakban foglalkozott az egyes termelési kérdésekkel. Javaslatára a tagság elhatározta, hogy a közeljövőben építenek egy tyúkfarmot. Ez alkalommal a tagok azt az értékes kötelezettségvállalást tették, hogy a háztáji gazdái kodásból mindannyian beszolgáltat nak 50—50 darab tojást, ök így akarnak hozzájárulni üzemi munkásságunk és a városi dolgozók élelmiszerellátásának biztosításához. Az értekezlet egyik főpontja a Szociális alapkérdése volt. \ tagok eldöntötték, hogy ha valaki meg. betegszik, akkor annak a szociális alapból beszámítanak fél munka* egységet, s ha pedig véletlenül valamelyik családfő meghal és kiskorú gyereket liagy maga után, ak kor feleségének 1000 korona se gélyt, a gyerekekre pedig 300— 300 Kés juttatást utalnak ki a szociális alapból. A tagok örömmel hozták ezt a határozatot. Látják, hogy a szövetkezetben minden esetben gondoskodnak róluk, még akkor is, ha valamelyikük megbetegszik és munkaképtelenné vá lik. Mivel az éwégi közgyűlés a küszöbön áll, ezen az értekezleten kijelölték a választóbizottságot, - amely majd összeállítja az új vezetőség név sorát, hogy azt még a közgyűlés előtt a tagok elé lehessen terjeszteni jóváhagyás végett. Ez nagyon fontos kérdés, mert bizony igen sok függ attól, hogy a vezetés ki kezében van. A jó vezetők nemcsak a szövetkezeti tagok érdekeit szolgálják, hanem egy úttal az egyénileg gazdálkodó kis- és középföldműveseknek is bebizonyítják, hogy a szövetkezetben van a helyük. ÁRMAI BÉLA, Kürt. A nagymegyeri állami birtok dolgozói fokozzák m unkatel jesítményeiket Mi, a nagymegyeri állami birtok dolgozói állandóan figyelemmel kísérjük a sajtóbam a handlovai és osztravai bányászok, valamint a füleki munkások munkaeredményeit. Erőfeszítéseikre, melyekkel hazánkat és mindannyiunk szebb jövőjét építik, úgy válaszolunk, hogy mi is fokozzuk munkateljesítményeinket és a tőlünk telhető legtöbbet adjuk nemzetgazdaságunknak. A nagymegyeri állami birtokon vannak olyan dolgozók, akik tényleg példás teljesítményeket érnek el. Itt van például Vajlik Vince és Dohányos Mihály, akik a hizlaldában 66 sertés etetéséről gondoskodnak. Normájukat 165 százalékra teljesítik. Természetesen a jó munka után megkapják a megérdemelt jutalmat is. Havi keresetük eléri a 7.181 koronát. Hasonlóképpen Barna Pál és Varga László élvtársak is 300 százalékra teljesítik normájukat. Az ö keresetük is kitesz 7.538 koronát. De nem hagyhatjuk ki a kirakodókat sem, még pedig Fábik Györgyöt, Krausz Vincét és Szalai Bélát, akik ha kell, még vasárnapjukat is feláldozzák, csakhogy a reájuk rótt feladatoknak eleget tehessenek. Normateljesítményük 185 százalék, havi keresetük pedig 5660 korona. Meg kell még emlékezni a madéréti gazdaság munkásairól is. A tehénetetésben Matus József és Nagy Ferdinánd végeznek példás munkát. A normát 15S százalékra teljesítik és havonta megkeresnek 7.500 koronát. Itt találjuk még Gáspár István, Gáspár László és Szomolai András elvtársakat is, akik különösen a tehenek tejhozamának fokozásában tűntek ki. Az ö munkájuk 17 tehén fejése. Normájukat 149 százalékra teljesítik és havi fizetésük eléri a 7.100 koronát is. Végül pedig egy aszódi, traktorosról kell még megjegyezni, hogy ö is derekasan kitett magáért. Naponta 17—18 munkaórát is ledolgozott. Ez a traktoros, névszerínt Kuzser Laj

0s is megkeresett odaaadó munkájával havonta 7.000 koronát. A madéréti dolgozók közül a dohányültetök is dicséretet érdemelnek. Nekünk, a nagymegyeri állami birtok dolgozóinak szilárd elhatározásunk, hogy ipari munkásságunkkal karöltve még odaadóbban fogunk bekapcsolódni szocialista hazánk kiépítésébe. » PÁL KÁLMÁN, Nagymegyer Rosszul spekuláltak a kulákok Garamdamásd községben a közelmúltban megdöbbentő dolgoknak jöttek a nyomára. Tavasszal a helyi Nemzeti Bizottság funkcionáriusai nagyszerű spekuláláshoz fogtak. Be léptek az Egységes Földműves Szövetkezetbe a maguk 20—30 hektár földjével. Hogy azonban továbbra is spekulálhassanak, saját használatra is meghagytak 5—6 hektár földet és az egész állatállományukat. Csakhogy a beszolgáltatás! kötelezettségek szétírásánál el kellett takarni valohogyan ezt a hamisságot. így hát a

Z ö eltitkolt földjükre eső részt kivetették a kis és középföldművesekre. Ennek aztán az lett az eredménye, hogy egy gar; ndamásdi 2 hektáros földművesnek olyan magas kontingense volt, amilyen nem volt az egész zselízi járásban még egy 8 hektáros földművesnek sem. A főkolompos Velky Mátyág volt, akiről közismert, hogy azelőtt 100 hold földön gazdálkodott és mindig a szegényemberek munkájából élt. A másik jómadár pedig Nemosók akinek múltja szintén igen gyanús. E két spekuláns miközben aljas terveit szőtte, természetesen megfeledkezett a kukorica és répa kapálásáról. A kukorica például olyan volt földjükön, mint az őserdő. Sokhelyütt a gyom magasabb volt, mint a kukorica. Hála munkásosztályunk éberségének a két főbűnös már megkapta a kiérdemelt büntetését. Ma már mindketten a nováki munkatáborban vannak. BEZDEG GÁBOR Garamdamásd Még egyszer a magasabb típusú EFSz-ek tagjainak önellátásáról Tapasztaljuk, hogy az új közellátási intézkedésekkel kapcsolatban, különösen a falun még mindig meglehetősen nagy a tájékozatlanság, sokan nem értik a rendelkezések egyes részleteit és az előállott kérdésekre nem tálálnak megfelelő megoldást. Ezért fontosnak, tartjuk, hogy — mint már eddig is tettük — tapasztalataink, észrevételeink nyomán az egyes kérdéseket megmagyarázzuk, az új közellátási intézkedéseket minden részletében megvilágítsuk. Éppen ezért, hogy ennek a feladatunknak, hogy az új közellátási intézkedéseket mindenki számára minden részletében érthetővé és világossá tegyük, felhívással fordulunk olvasóinkhoz, hogy ha bárki is az. intézkedésekkel kapcsolatban valamit nem ért, észrevételeit, kérdéseit vagy bármiféle hozzászólni válóját levélben közölje szerkesztőségünkkel és mi minden kérdésre levélben, vagy az Űj Szón keresztül cikkben a szükséges magyarázatot és felvilágosítást megadjuk. Az 1952 január elsején életbelépett új közellátási intézkedésekről nagyon sokat beszélnek főleg a falvakon, tekintve, hogy ezek az intézkedések éppen a falun hoztak különösebb változásokat. Sok SZÓ esik különösen arról, hogy a magasabb típusú EFSzek tagjai önellátókká váltak. Ennek következtében sok ember, ak; eddig élelmiszerjegyeket kapott, most már. mint szövetkezeti tag, nem kap, mert önellátóvá minősítették. A reakció ezt úgy igyekszik beállítani, hogy 'ez az életszínvonal csökkenését, a gazdasági élet romlását jelenti. Pedig hát nem így van, mert csak gondol, kodjunk a dolgokon. Miért kell a harmadik és negyedik típusú EFSz-ek tagjait önellátóknak tekinteni? \ Azt eddig is minden ember természetes dolognak tartotta, hogy egy földművest, mondjuk 8—10 hektáros középparasztot — önellátónak minősítették és nem kapott élelmiszerjegyeket, kivéve a cukorjegyet. Ter. mészetesnek és magától értetődő dolognak tartotta mindenki, hogy egy ilyen földművesnek tudnia kell anynyit termelni, hogy beadási kötelezettségeinek teljesítésén felül önmagát és családját egész évre élelmiszerrel ellássa. Már pedig, ha ez magától értetődő és természetes dolog, akkor még inkább természetes dolog az, hogy a harmadik és negyedik típusú EFSz-ek tagjait i

s önellátókká minősítsék, mivel szövetkezeteinkben a

z általános helyzet az, hogy sok a föld és kevés a dolgozó tag, vagyis, hogy szövetkezeteinkben nem, hogy 8—10 hektár, hanem sokhelyütt még annál több földterület i

s jut egy tagra. Másrészt pedig, ha az egyénileg gazdálkodóval szemben léphetünk fel az zal a magától értetődő és természetes követelménnyel, hogy önellátó legyen, holott az egyénileg gazdálkodó kis- és középföldmüvesnek nincsenek meg azok a termelési lehetőségei, amik egy nagyüzemi gazdálkodást folytató szövetkezetnek megvannak, akkor miért ne lehetne olyan intézkedéseket hozni, amelyek a harmadik és negyedik típusú EFSz-ek tagjait önellátókká minősítik? Az EFSz-ek tagjai úgy élnek, ahogyan gazdálkodnak Az, hogy a szövetkezetek tagjai önellátókká válnak, újabb cáfolat a reakció azon állításaira, hogy a szövetkezet állami birtok, állami vállalat, vagy más ehhez hasonló és hogy a szövetkezetek tagjai nem a magukén és maguknak gazdálkodnak, hanem az államnak. Az élelmiszerjegy ellátásban hozott új intézkedések ennek ellenkezőjét bizonyítják. Most újból bebizonyul az, hogy az EFSz-ek tagjai a magukén és magtiknak gazdálkodnak és hogy csak munkájuktól, gazdálkodásuk ered menyétől függ nemcsak az, hogy mUyen jövedelemben részesülnek, hanem az is} hogy élelmiszcrellátá sukat hogyan biztosítják, milyen gazdag életmódot folytathatnak. A harmadik és negyedik típusú EFSz.ek tagjainak önellátókká minő sítésével kapcsolatban felmerült kérdések két főcsoportra oszthatók: Hogyan oldható meg az iparban dolgozó szövetkezeti tagok családjának élelmiszerellátása Az egyik csoportba tartoznak azok a kérdések, amelyek az úgynevezett támogató tagok élelmiszerellátásával vannak kapcsolatban. Ezek azok a tagok, akik bár tagjai a szövetkezetnek, az iparban, vagy másutt vannak állandó alkalmazásban és a szövetkezetet osak politikailag támogatták és segítették, vagy pedig sürgős munkák idején szabad idejükben brigádmunkával segítették ki a szövetkezetet. Ezzel a kérdéssel már részben foglalkoztunk az Üj SZÓ január 12iki számában, de szükséges, hogy ezt a cikkünket még néhány mondattal kiegészítsük. Ez a cikkünk főleg abban szorul kiegészítésre, hogy egy szövetkezeti tag, aki az iparban, vagy másutt van állandó alkalmazásban, a saját személyére megkapja az alkalmazottak részére szóló élelmiszerjegyeket. Ugyanis, mint ebben a cikkünkben is írtuk, akár egyénileg gazdálkodó, akár szövetkezeti tag, aki a rendelkezések értelmében önellátónak számít, ha állami vállalatoknál, vagy más egyéb helyeken állandó alkalmazásban van, a saját személyére élelmiszerjegyekre jogosult. Továbbra i

9 önellátónak tekintik azonban az Uyen szövetkezeti tag feleségét és gyermekeit, tehát a családját. Az ilyen, iparban dolgozó szövetkezeti tagoknál a megoldásra váró kérdés tehát a családtagok élelmiszerellátása. Erre, mint már Irtuk is, két megoldás van. Az első — ezt kell következetesen megvalósítani — az, hogy a feleség vagy a szövetkezetbe megy dolgozni s akkor a ledolgozott munkaegységei után olyan természetbeni jutalmazásban részesülhet, hogy a háztáji gazdálkodással együtt a maga és gyermekei élelmiszerellátását bőven biztosítani tudja, — tehát änellátó lesz. A második megoldás, hogy ha az élelmiszerellátáshoz szükséges munkaegységet biztosítani nem tudják, kilépnek a szövetkezetből s az aszszony is az iparba, vagy máshová megy állandó alkalmazásba és akkor élelmiszerellátásban részesül mind ő maga, mind gyermekei. Egyelőr

e létezik még egy, a kettő közötti megoldás is, az, hogy most, ha az ilyen iparban dolgozó szövetkezeti tag kilép a szövetkezetből, a felesége és gyermekei i

s meg kapják az élelmiszerjegyeket. E kérdéssel kapcsolatban azonban szükséges megemlíteni azt, — amivel Krejéír belkereskedelmi miniszter is foglalkozott az Üj Szó január 11-iki számában közölt cikkében — hogy mind az iparban, mind az EFSz-ekben egyre növekvő munkaerőhiány következtében a- helyi nemzeti bi. zottságoknak jogukban áll majd az Ilyen nemtagok feleségeit ]

8 önellátókká nyilvánítani, „ha a községben gyermekeikről megfelelő berendezések (bölcsó'dék, napközi otthonok) gondoskodnak és ha ők, bár munkájukra szükség van, visszautasítják azt, hogy az EFSz-l>en dolgoznak". Az aktív szövetkezeti tagok élelmiszerellátása A harmadik és a negyedik típusú EFSz-ek tagjainak önellátókká való minősítésével kapcsolatban felmerült kérdések második főcsoportja 8 valóban dolgozók, a szövetkezeti murikában aktívan résztvevő szövetkezeti tagok élelmiszer ellátása. Az intézkedések szerint ezek a tagok családtagjaikkal együtt önellátók és csak a cukor-, szappan- és a ruhajegyekre jogosultak. A jól gazdálkodó szövetkezeteinkben ez a változás semminemű nehézséget, vagy fennakadást nem okozott, mert hiszen gazdálkodásuk ii-edményeiböl a tagok élelmiszer szükségleteit bőven, biztosítani tudják. Egyáltalában nom okozhat nehézséget a kenyér és Uszt ellátás, merc hiszen nagyon sok volt azoknak a szövetkezeti tagoknak a száma, aldk munkaegységeik után olyan gabona jutalmazásban részesültek, hogy bőven volt feleslegük is. A tojás és a tej ellátás szintén nem iehet probléma, mert a tagok háztáji gazdálkodásukban baromfit és tehene*, tarthatnák, amiből, tojás és tejszükségletüket bőven fedezhetik. Ugyanígy van a hús és a zsirellálássál is. A tagoknak módjukban áll, hogy háztáji gazdálkodásukban annyi séget a kenyér- és lisztellátás, nemcsak hús- és zsírszükségletüket fedezhetik, hanem még piacra is kerül, el is adhatnak belőle. S ezenfelül a tagok tartanak libát, kacsát és más egyéb szárnyasokat, ami mind hozzájárul a húsés ísírszükséglet biztositásához. Másrészt, ha a szövetkezet eleget tett sertéshús beadási kötelezettségéiek, ogában áll, hogy a tagok ' hús- és zsírszükségletének kielégítésére a házi vágásokra érvényes intézkedések betartásával disznót vágjon. Hogyan kell megoldan

1 a felmerülő kérdéseket Figyelembe kell venni, hogy nemcsak jó szövetkezeteink vannak, hanem gyengék is, amelyek saját hibájukból, vagy önhibájukon kívül nem tudják minden tekintetben a tagok élelmezését biztosítani. Azaz, csak úgy gondolják, hogy nem tudják, nolot* minder kérdésre van megoldás. Tegyük fel, hogy a szövetkezet minden tagja tudja a háztáji gazdálkodásból házivágással biztosítani az évi hús- és zsír-, főleg zsírszür-ség letét. A szövetkezetnek vannak ugyan beszolgáltatáson felüli sertései, de azok még könnyük, •>ágásra nem alkalmasak. Ilyen esetben az EFSz egy másik EFS? tői kér kölcsön sertéseket és ha majd saját sertéseik elérték a kívánt súlyt, visszaadják a tartozást. Ugyanez az eset fennállhat a kenyérgabonánál is Vagy az is lehet, hogy a szövetkezetnek van kenyérgabonája, de nincs takarmány* gabona,a, amivel a sertéseket híz« lalja. Ebben az esetben a földműves raktárszövetkezetnél a kenyérgabonát becserélik takarmánygabonára, vagyha fordítva, a takarmánygabonát kenyérgabonára. Az is előfordulhat, hogy mind a férfi, mind a feleség rendesen dolgoznak egész éven át a szövetkezetben és még sem tudták kenyérgabonából a szükséges fejadagot biztosítani, mivel sok a gyermek. Ilyen esetek megoldására ott van a szövetkezet szociális alapja. Egy újabb lépés az EFSz-ek megszilárdítása felé. A fentiek azt bizonyítják, hogy az Ú1 élelmiszer intézkedésekkel kapcsolatban felmerült kérdéseket megfelelő körültekintéssel könnyen megoldhatjuk. Ezen intézkedések egy újabb lépést jelentenek előre nemcsak azon a téren, hogy a közellátásban rendet teremtsünk és érvényesítsük a szocializmus alapelvét, hogy mindenkinek érdeme szerint, hanem jelentős mértékben hozzájárultak az EFSz-ek megerősítéséhez, a tagok munkafegyelmének megszilárdításához. A termelés fokozására is nagy hatással lesznek, mert hiszen a szövetkeznek tagjai látják, hogy úgy élnek, ahogyan dolgoznak, ahogyan gazdálkodnak. ÍHMmie-orcVI tásunkkal kapcsolatban ť 'o-ítanunk kell Zápotocky elvtárs ^ avait, hogy „ahhoz, hogy jobban 'jünk, többet, jobbat és olcsóbba.. kell termelnünk".