Uj Szó, 1952. január (5. évfolyam, 1-26.szám)

1952-01-15 / 12. szám, kedd

IIJSZÖ 1952 január 15 Vizsgák elótt az új munkásszerkesztók A közismert elegáns pőstyéni Eden-szálló különtermében lázas tanulás folyik. Fiatal munkás- és parasztifjak készülnek vizsgára. Egy csapat fejlődőképes fiatal dolgozó a közeli napokban fogja bizonyítékát adni annak, hogy Pártunk és a munkásosztályunk beléjük helyezett bizalmának megfelelnek, vizsgázni fognak a marxi-lenini tanokból és be fogják bizonyítani, hogy elinképdultak a fejlődés útján, amelynek vonalán biztosan haladva elérik azt a zettséget, amellyel átvehetik az idősebbek helyét a szocialista sajtóban. A Szlovákiai Újságíró Szövetség háromhónapos politikai iskolát rende zett a munkáslevelezők részére. Két tanfolyam folyik párhuzamosan, az egyik ben a szlovák, a másikban a magyar sajtó jövendő munkásai tanulnak. A Szlovákia: Ujságirószövetség 3 hónapos politikai iskolát rendezett a munkáslevelezők részére. A szocialista sajtónak legértékesebb munka, társai a munkáslevelezők. Sztálin elvtárs az egyik szovjet lap munka társával folytatott beszélgetése alkalmával 1924 júniusiban a munkágf levelezőkről a következőket mondot. ta; „Ha munkások résztvesznek egy lap irányításában, annak mindenekelőtt az a jelentősége, hogy ez lehe tövé teszi, hogy az osztályharcnak ez az éles fegyvere, az újság, a nép leigázásának fegyveréből felszabadításának fegyverévé váljék. Csak a munkás- és falusi levelezők tudják végrehajtani ezt a nagy átalakítást". A beszélgetés folyamán még a következőket hangsúlyozta: „A munkás- és falusi levelezőket nem lehet úgy tekinteni, mint csak jövendő újságírókat vagy csak gyári társadalmi munkát végző dolgozókat, g szó szűk értelmében nem, ők mindenekelőtt szovjet társadalmunk fogyatékosságainak leleplezői, e hiányosságok k: küszöbölésének harcosai, a proletár közvélemény parancsnokai, akik e hatalmas tényező kimeríthetetlen erőit a szocialista építés nehéz ügyében a Párt és a szovjet hatalom se gítségére igyekeznek küldeni. Ebből folyik a munkás- és falusi levelezők nevelésének fontossága. A munkás- és falusi levelezőket természetesen meg kell tanítani az ujságírás.technika némi minimumára". Ettől az iránymutatástól indíttatva szervezte meg a Szlovákiai Ujság. irószövetség a munkás- és parasztlevelezők újságírótanfolyamát és mint a munka minden más részéből, ebből is kiveszik részüket a leányok is. A magyar újságírótanfolyam növendékei között öt leány tanul. Ahogy körülülnek ezek a fiatal teremtések, meglepő öntudat és mély meggyőződés világlik ki minden sza vükből. A legjobb bizonyítékai az iskola átnevelő hatásának. Ezek a leá nyok gyárból, mezőgazdaságból kerültek az iskoláb

a kezdetleges tudással és gyökeres átalakuláson estek át. Ma mindegyik tudja, mit akar és hová tartozik, mindegyiknek megvan a határozott álláspontja, amely szilárd és megingathatatlan. Vojtech Gizi gyári nmnkásnő volt Csehországban. Garamlökröl való, apja vasutas, anyja szakácsnő, hat elemit és két polgárit végzett. Vojtech Gizi tizenhét éves. Tele kétségekkel kezdte az iskolát, állandóan azt hangoztatta, hogy nem fog tudni megbirkózni a tanulnivalóval és aztán hogy fogja magát szégyelni ajánlója. Kende elvtárs Csemadok-instruktor előtt és milyen lelkiismeretfurdalása lesz, hogy az újságírószövetség ennyi pénzt hiába áldozott rá. Vojtech Gizi kedves, szorgalmas egyéniség, ez segített rajta a legelső időben, mert mind tanulótársai, mind tanítói mindent megtettek, hogy átsegítsék a kez det nehézségein. Azonban ez nem lett volna elegendő, ha ő maga nem fogott volna hozzá erős elhatározással a tanuláshoz, eleinte az késztette őt nagy munkakifejtésre, hogy az újságírószövetség ráköltött pénze ne vesszen kárba, de később, amikor látta, hogy lassan megvilágosodnak előtte a dolgok, olyan kedVet kapott, hogy elérte társai nívóját. Vojtech Gizi ez alatt a három hónap alatt mondhatni forradalmi átalakuláson ment át. Az ő személyében legjobban meglátszik az iskola nevelő hatása. — Nagyon sokat tanultam ebben az iskolában és valóban eleinte állandó szorongásban éltem, hogy szégyenkezni fognak értem azok, akik ide küldtek. De most már a világért se hagynám abba a tamilást. A legnehezebb tantárgyakat is jól értem, így a gazdaságtant és dialektikát, pedjg ezt tartottam a legsúlyosabb kérdéseknek. A vizsga előtt állok, kicsit izgulok, de úgy érzem, hogy meg fogok felelni. Természetesen tovább fogok tanulni, ha innen kikerülök, mert ha valaki jó marxista akar lenni, sokat kell tanulnia. — így kezdi el beszélgetésünket Vojtech Gizi és mindig jobban belemelegedve folytatja: — Nagyon örülök az újságírói pályának, boldogtalan lennék, ha nem írhatnék. Amire eíjgem itt megtanítottak J szeretném másoknak átadni. Tisztában vagyok azzal, hogy ezt a lehetőséget, hogy mi ilyen környezetben teljesen gondtalanul tanulhatunk, kinek köszönhetem. Ha vizsgálom az összefüggések sorozatát, tudom, hogy Pártunknak, a munkásosztálynak köszönhetem ezt, de az összefüggések során eljutok egészen az Októberi Forradalomig. Mert tulajdonképpen az Októberi Szocialista Forradalom győzelme adta meg a lehetőséget, hogy ide fejlődhessünk. Örömmel állapítom meg, hogy mindig többen vagyunk, akik az iskola elvégzése után teljesen más szemmel nézzük a dolgokat és hiszünk a marxizmus és a szocializmus megdönthetetlen igazságában. — A múltban még takarítani sem jöhettünk volna ebbe a luxusszállodába és most, amikor idejöttünk tanulni és magunk akartuk a szobáinkat rendbentartani, még azt sem engedték. Gontalan, nyugodt, tanulásban és tapasztalatokban gazdag három hónapot töltöttem itt. — fejezi be Vojtech Gizi. Proksza Etus, a kékinges ifjúmunkásnö, a tanfolyam legmozgékonyabb harcosa. Ami a szívében, az a száján, él a kritika jogával, osztályöntudatos, harcos teremtés, akinek ez mát nem az első politikai iskolázása. Meg is látszik rajta, élénk vitázó, szeret problémákat felvetni és addig nem nyugszik, amíg teljesen nem világosak előtte, így beszél magáról: — Munkásszülök gyermeke vagyok, szüleim urasági cselédek voltak, gyermekkoromban nagyon sokat nélkülöztünk. Már kiskoromban egyik szomszédunktól. Péntek elvtárstól — aki a gázkamrák áldozata lett — sokat hallottam mesélni a Szovjetunióról. Ahogy nőttem, úgy nőtt bennem a gyűlölet az urak iránt. Amikor polgári iskolába kezdtem járni, kivettek az iskolából, mert négyünknek kellett volna bejárni az innen hat kilométerre fekvő iskolába gyalog és nem volt cipőnk. Ezért kellett abbahagynom a tanulást, pedig már akkor is nagyon szívesen tanultam. Tizenhárom éves koromban szüleim inasnak adtak egy vaskereskedésbe. Nagyon nehéz munkát végeztem, sok pofont kaptam, megtanítottak a rámkényszeített fegyelemre. Másfél évet töltöttem ott. Erre az időre esik már hazánk felszabadulása a szovjet hadsereg segítségével és ekkor már elérkezettnek láttam az időt, hogy valami más munkába fogjak, mert tisztában voltam azzal, hogy most már magunknak dolgozunk. A tornaijai téglagyárban egy évig voltam a forró kemencénél munkásnö. Innen a Földműves Raktárszövetkezet Micsurin-kertjébe kerültem és mint példás és kitűnő munkást, többször elküldték konferenciákra. Társadalmi munkámat a Szokolban kezdtem meg. Innen kerültem először egyhónapos politikai iskolába. Ettől az idötöl kezdve egészen más viszonyom volt a munkához. Már politikailag dolgoztam és járási funkciókat kaptam az ifjúsági mozgalomban, majd a pedagógiai kurzusra kerültem és ennek elvégzésével Gömörpanyitban lettem tanítónő. — Hogyan kezdtél irni újságunkba? — kérdjük tőle. A felelet határozott: Nagyon sok mondanivalóm volt az ifjúság részére és erre a legjobb útnak találtam a sajtót. így lettem az Üj SZÓ levelezője. Leveleimmel magamra vontam az illetékes elvtársak figyelmét és ide ajánlottak az újságírói iskolába Most látom csak, hogy mit jelent az, hogy itt tanulhattam. Általában kezdetleges politikai tudásom volt, hiányzott az egésznek az alapja. Itt világosodott meg a dolog előttem és en nek az iskolának az eredményeképpen leszögezhetem, hogy tisztán látom a kérdéseket. A marx.leninizmus alapjait elsajátítottam, áöt az általános műveltségből is sokat kaptunk itt, éppen azokat a fogalmakat, amelyeknek megtanulását az általános iskolázás hiánya miatt elmu'asztottuk Tehát mondhatom, hogy új élet nyílt meg előttünk, amely lehetőséget ad arra, hogy mély kapcsolatot teremtsünk a dolgozókkal. Mégismertük gondolkodásukat és problémáikat, harcaikat a szocializmusért és a békéért. — Csekély tudásomat arra fogom felhasználni, hogy írhassak a munkásosztály életéről, munkájuk sikereiről és hogy azt, amit itt tanultam, tovább adjam, végül pedig, hogy én magam is tanulhassak a munkásosz tálytól. Szeretnék sok olyan embert meggyőzni a szocializmus igazságá ról. akik még eddig ezt nem értik. Azt hiszem, ezzel meg is adtam célkitűzéseimet a további munkám fo lyamá.ra. A kis kör egyik közkedvelt tagja Pszota Irén, aki az iskola legaktívabb gazdaasszonya- Mindennel és mindenkivel törődik, ő vezeti a naplót, ő szervezi a közösségi élet ügyeit. Ha valamelyikük megbetekszik, Irén elvtársnő az, aki mint egy gondos anya vagy nővér, egész éjjel rakja a borogatást. A közösség: érzés minden tettében megnyilvánul és bátran, jóakarattal kritizálja társait a gyűléseken. Pszota Irén ismert kommunista 'mártír leánya. Apja a kosuti véres események egyik áldozata. Egész gyermekkorában érezte apja kom munista „megbélyegzettségének" hatását. Bár négy polgárit végzett, de az iskolából többször ki akarták zárni a Horthyrezsim alatt, és hogy mégig nagy nehézségekkel elvégezhette iskoláját, azt csak Szántó Lász ló elvtársnak köszönhette, aki akkor igazgatója volt és mindig valahogy visszadugta az iskolába. — Régi vágyam teljesült, amikor idekerültem az iskolába — mondja Pszota Irén egészen megilletődött hangon. — Üj életre készülök. Nagyon sokat tanultam itt és remélem, meg fogom állni a helyemet a munkában. Szeretnék a női vonalon dolgozni, szeretném a nőket meggyőzni a szocialista építömunkába való bekapcsolódás fontosságáról, vagy a munkáslevelező rovathoz vágynék. Tudom, hogy komoly feladat vár rám, tisztában vagyok az újságírás jelentőségével, kitűnő előadóink megismertettek a szocialista sajtó fontosságával. Érzem, hogy nagy fordulat következik életem b"" és izgalommal várom, hogy munkához foghassak. Három hónapig nyugodt légkörben, gondtalanul tanulhattam, a legjobb előadók tanítottak, akik önfeláldozóan és gyakran nehéz körülmények között jöttek ki, hogy megmutassák azt a politikai irányvonalat, amelyen majd haladnunk kell. Azt hiszem, mindnyájunk nevében kijelenthetem, hogy meg fogjuk hálálni ezt a tanulásban gazdag három hónapot és semmitől sem fogunk visszariadni munkánkban és a harcban a szocializmusért, ha még más Slänskýk bukkannának is' fel és híven fogunk őrködni pártunk tisztaságán. Még két figyelemreméltó leánynövendéke van az iskolának, Pintér Ilona és Orosz Hona. Ezek a lányok faluról, parasztcsaládból kerültek az iskolába, ahova szintén mint munkáslevelezők jelentkeztek. Ezeknek a lányoknak a szülők maradiságávaí és ellenállásával kell elsősorban megbirkózniok, hogy majd nyugodtan dolgozhassanak munkahelyeiken. Pintér Hona így beszél nehézségeiről: — Parasztcsaládból származom, apám jelenleg gyárban dolgozik. Kimondhatalan öröm ért azzal, hogy ide jöhettem tanulni. Bizony, nagy nehézségeim voltak és sok nyugtalan órám, mert úgy éreztem, hogy nem állom meg a helyemet és hogy el fognak tanácsolni innen. Azonban az elvtársak nagyon jók voltak hozzám, sokat segítettek és most már megtanultam azt, hogy a Párt milyen harcot folytatott azért, hogy nekünk megadassák az a lehetőség, hogy tanulhassunk. Nagyon jól érezzük magunkat itt, nincs más gondunk, csak a tanulás, hogy minél többet vihessünk magunkkal az iskolából. Részemről nagyon szeretnék a Szabad Földműves hetilapban dolgozni még pedig szeretném magamat kiképezni a szovjet tapasztalatok átvételének népszerűsítésére. Orosz Ilona könnyeivel küzd, csak aztán tud beszélni. Nagyon izgul a vizsgától és ahogy ezt a meghitt beszélgetést hallgatja, felkavarodnak benne a családi nehézségei. A sírást leküzdv

e így beszél: — Parasztcsaládból vagyok. Apám kisparaszt, sajnos nagy harcom van a szüleimmel. Fáj nekem, hogy nem értik meg a közös gazdálkodás előnyét, de még nem adtam fel a reményt, hogy sikerül apámat meggyőzni, hogy belépjen a szövetkezet, be. Ahányszor csak vele vagyok, mindig rámutatok arra, hogy soha sem kerültem volna ebbe az iskolába és sohasem tanulhatnék, ha még a régi urak világa létezne és apám hajlik is a szavamra. Anyám azonban annál keményebb dió. Anyám nagyon vallásos. Már sok keserű órát szerzett nekem eddig is előítéleteivel és maradiságávaí, úgyhogy nekem nagyon jó, hogy elkerülök otthonról. Testvéreim iskolába járnak és már ők is mind a haladás hívei, mégis csak egyszer a család többsége győzni fog a maradiság fölött. Részemre ez az iskola óriási fejlődést hozott. Érzem, hogy sokat tanultam, nagyon sokat segítettek elvtársaim, Amikor idejöttem, őszintén állíthatom, hogy fogalmam sem volt a dolgokról és most a legfontosabb alapfogalmakkal tisztában vagyok. Én is a Szabad Földművesnél szeretnék dolgozni és még sokat tanulni. Ebben az iskolában ismerkedtem meg a közösségi élettel, nagyon jól megértjük itt egymást és megtanultam azt, hogy csak a kollektív együttműködéssel érhetünk el minden vonalon eredményt, mind a tanulásban, mind a munkában. Hálámat munkámmal fogom bebizonyítani és remélem nem fognak csalatkozni bennem. • Turl Mária. Jhtxemburq rQóza ftíLdamidaió élete Harminckét esztendővel ezelőtt, 1919 január 15-én a reakció felbérelt gyilkosai meggyilkolták Luxembrug Rózát, a német forradalmi munkásmozgalom élharcosát. Luxemburg Róza 30 éven keresztül küzdött a jobb az igazabb világért. A törékeny szervezetű lengyel diákleány, aki tanulmányait a cári Oroszországban, a „népek börtönében" nem folytathatta, hamar megtalálta a helyét a munkásmozgalomban és a múlt század 90-es éveiben a német munkásmozgalomban vezető szerepet játszott. Amikor 1905ben kitört Oroszországban az első forradalom, habozás nélkül Lengyelországba siet és aktívan harcol a forradalomban. A forradalom bukása után, amint tudjuk, tombolt a reakedó. Kötél, golyó, száműzetés,, börtön a forradalmárok sorsa. Luxemburg Róza ls a varsói börtönbe kerül és hosszú éveket tölt rabságban. A börtön nem törte meg harci erejét, sőt megacélozta és még kérlelhetetlenebb lett gyűlölete az elnyomók iránt. Németországban ekkor már a második internarionálé szociáldemokrata vezetői az opportunizmus mocsarába süllyedtek és a nemzetközi munkásmozgalom elámlására készültek. Meghamisították a marxizmust és az osztályharc szükségességét megtagadták. Luxemburg Róza azon kevesek közé tartozott a német szociáldemokraták közül, aki szembeszállt az árulókkal. Igaz, ekkor még ő sem látta tisztán, a munkásmozgalom kibontakozásának egyedüli helyes útját: a proletárforradalmi lángelméi látták. Mindés Sztálin, az emberiség legnagyobb i forradalmi lángelméi látták. Minennek ellenére Luxemburg Rózának és társainaí érdeme az, hogy a megalkuvó szociáldemokrata vezetők elleni harca képezte a németországi forradalmi munkásmozgalom magját. ^ 1914-ben, amikor a német szociáldemokraták a baseli határozat ellenére az imperialista háború mellett szavaztak, Luxemburg Róza az imperialisták rabló háborúja ellen foglalt állást és ezért a császári Németországban hosszii börtönbüntetésre ítélték. A börtönből a császári Németország összeomlása után szabadult ki és ekkor Kari Liebknechttel a forradalmi munkásmozgalom élére állnak. A nagy Októberi Forradalom, Lenin és Sztálin harcos bolsevik pártjának győzelme döntő hatással vannak Luxemburg Rózára, most már ő is felismeri az egyetlen helyes utat, amely a munkásmozgalmat győzelemre viheti, a forradalmat. A győzelmes Októberi Forradalom után megszervezi Németországban a Spartakusz-mozgalmat, majd 1918 decemberében oroszlánrésze van a Kommunisták Németországi Párt jának - megalapításában. És 1919 januárjában, amikor a német szociáldemokraták ismét árulásra kélziiltek és a kommunisták németországi pártja harcba vitte a munkásosztályt], ez a törékeny és sokat szenvedett asszony a fegyveres felekelés élére áll s harcban indul a proletárforradalom győzelméért. Ekkor a szociáldemokraták bérence, egy Runge nevű volt német katonatiszt százezer márka vérdíjért, amelyet az alikori szociáldemokrata belügyminisztertől kapott, puskatussal agyonverte Luxemburg Rózát és holtestét a Spree folyóba dobta. Ha sorai óképpen végeztek a forradalom másik vezérével, Kari Liebknechttel is. / 1919-ben a német munkások forradalma nem sikerült, de Róza Luxemburg hősies, példaadó élete nem volt lüábavalé. Munkáját, amelyet ő kezdett, más elvtársai vitték diadalra, mint ahogy sírjánál harcostársa, Klára Zetkin mondotta: „Egy történelmi legenda arról számol be, hogy a népek csatájában a katalaunumi mezőkön olyan elkeseredetten küzdöttek az ellenfelek, hogy \iikeik még haláluk után is tovább folytatták a harcot a levegőben. A mi felejthetetlen elesett harcosaink nem a levegőben folytatják harcukat, hanem itt közöttünk, velünk. Ök nem halhatnak meg: soha nem múlik el az, amit ök adtak nekünk. Felszívódott a proletártömegek vérébe, húsába, átültetődiött öntudatukba, akaratukba és cselekedetiikbe ... Ma Németország és az egész világ proletariátusában sokezernyi új harcos születik. Harcosok, akik eszmei nagyságban és tisztaságban, jelelemszilárdságban, kötelességérzetben, hűségben, bátorságban és önfeláldozásban meggyilkolt vezéreikhez válnak hasonlóvá. Ezért hát ne panaszkodjunk, hanem harcoljunk! Ismét megszólalnak a harsonák, áll az új harc!" Ez a harc ma is folyik és ebben a harcban a Szovjetunió vezette béketábor győzelmébe vetett törhetetlen hitre tanít és forradalmi tettekre serkent bennünket Róza Luxemburg harcos Sete.