Uj Szó, 1952. január (5. évfolyam, 1-26.szám)

1952-01-12 / 10. szám, szombat

SZOVJET EMB A KOMMUNIZMUS NAGY ÉPÍTKEZÉSEIÉRT cá itfjfi kúidúijsaqátuik meqietmnt&%& „Két SZÓ forrt eggyé hű szívünkben: „Sztálin" és a „Győzelem". (A. Szurkov) A szovjet emberek Sztálin nevével ajkukon építik egyre magasabbra a kommunizmus épületét. Nincsen olyan része a Szovjetuniónak, amely ne érezte volna eddig is a sztálini korszak áldásait. Sz. Koratkov, a Szocialista Munka H<jse, a Csuvas Autonóm Szocialista Szovjetköztársaság „Sztálin" kolhozának elnöke erről a következőket írta; H

A valaki esti órákban utazik a mi falunk feié, már sok kilométernyi távolságból szemébe tűnik a villanylámpák százainak fénye. A faluba érkezve, új házakat, gondozott kerteket, klubot, iskolát, kórházat, szülőotthont, bölcsödét, nyomdát és különféle műhelyeket láthat. De el sem lehat sorolni mindazt, amit a mi falunkban és sokezer más hasonló falu. ban alkotott a kolhozrendszer. Az Októberi Forradalom előtt mindebből semmi sem volt. Akkoriban a mi falunkban a legjobb termé, sü évben is csak 1.527 mázs

a gabona termett. Azót

a ugyanazon a földterületen a termés megkilencszerezödött. Soha nem felejtem el azokat a napokat, amelyeket 1935 ben töltöttem Moszkvában, mint az élenjáró kol hozparasztok második összszövetségi kongresszusának résztvevője. Egy napon Sztálin elvtárs felkért, hogy el nököljek a kongresszus esti ülésén. Az ülés előtt szemmelláthatóan iz gatott voltam. Sztálin elvtára hozzámlépett, kezét vállamra tette és va lami különös melegséggel mondotta: — Ugyan, ne légy izgatott. Sztálin elvtárs szavai felbátorítottak, erőt és hitet öntöttek belém. A kongresszuson beválasztottak a minta-alapszabályok megvitatására kiküldött bizottságba, amelynek élén Sztálin elvtára állt. Sztálin elvtárs nagy figyelemmel hallgatta meg a kolhozparasztok megjegyzéseit. — Mi veletek együtt törvényeket írunk — mondotta. — Az alapszabályzat az új társadalom felépítésé nek legfőbb törvénye a falun. Hangsúlyozta, hogy az alapszabályokban a legfontosabb a kolhoz parasztok egyéni érdekének helyes összhangba-hozása a kolhoz kollektív érdekeivel, ezt nevezte a kolhoz megszilárdulása forrásának. Sok éve dolgozom már mint kolhozelnök s Sztálin elvtárs szavai jelentették számomra mindenkor a vezércsillagot. Sztálin elvtárs arra tánít bennünket, hogy ne pihenjünk babérainkon, ne bízzuk el 'magunkat, ha nem törjünk bátran előre s hódítsunk meg egyre újabb magaslatokat a kommunizmus győzelméért vívott harcban. Mi teljesítjük Sztálin elvtárs útmutatásait: ma már nem elégít ki bennünket az sem, hogy hek táronként 30 mázs

a gabonatermést érünk el s hogy egy-egy tehén tejhozamát 3.000 éterre sikerült fokoznunk. Mi eddig már sokat elértünk. Sztá lin elvtárs lelkesített bennünket a falu szocialista átépítéséért, a kolhozrendszer megalapításáért és meg szilárdításáért vívott nagy harcra. Sztálin elvtárs nevével szilárdan és rendületlenül haladunk előre a kommunizmus győzelme feié. December 1-én mult tizenhat éve, hogy a Bolsevik Párt Központi Bi zottságának üléstermében összegyűl te k a távoli Kazahsztán, a gyapottermő Üzbegisztán, a napsütötte Grúzia, a Volga mellék s a többi szovjet vidék élenjáró kombájnvezetői. Köztük volt Konsztyantyin Borin is, aki így emlékszik vissza a felejthetetlen találkozásra: Sztálin elvtárs figyelmesen hallgatta mondanivalómat, akár a többi kombájnvezető beszédét. Utána megkérdezte tőlem: — Hány éves? — Huszonhét, — válaszoltam. — Épp ilyen fiatalnak látszik — jegyezte meg Sztálin elvtárs. Azt mondtam erre, amit helyemben bárki más mondott volna: — Azért vagyok fiatal, mert a szovjet országban élek, ahol jól nevelnek és ahol jó élni. Igen, nagyon nagy boldogság a szovjet hazában élni és dolgozni, ahol fényes csillagként égnek szeretett; Sztálin elvtársunk szavai arról, hogy ' „ ... a világ minden értékes tőkéje ' közül a legértékesebb és legdöntőbb jelentőségű tőke — az ember..." I Sztálin elvtárs akkor tűzte ki elénk a feladatot: néhány éven belüi j arassunk legalább 7—8 milliárd pud j gabonát évente. Ereztük a sztálini szavak súlyát: éreztük, mennyi szeretet, akaraterő. határozottság és bölcs előre, látás rejlik minden egyes szóban. S megértettük, hogy a 7—8 milliárd pud gabonáért folytatott harc a szovjet emberek boldogságáért folytatott harc. Sztálin elvtárs rámutatott a feladatokra, amelyek ebben a harcban a „pusztai hajók": a kombájnok vezetőire várnak. Sztálin elvtárs hívó szavára százával jelentkeztek a parasztlányok és parasztfiúk, hogy a kombájnvezetők hadseregében harcoljanak a 7—8 milliárd pud gabonáért, i • M. Solohov írta „A világ dolgozói- ! nak atyja" című cikkében: „Fél század telt el azóta, hogy Batumban a prófétai szavak elhangzottak: — Itt van a hajnal! Kôvidesen felkel a nap. És ez a nap nekünk fog ragyogni! A nap nekünk ragyog és ragyogni fog az egész dolgozó emberiségnek, amely az egész világon hősi kfiz delmet folytat a békéért, azért, hogy boldogan élhessen és boldog életet hagyhasson az elkövetkező nemzedékekere is". A szovjet ember a békéért A szovjetemberek a Béke Világtanács felhívásának aláírásával újból kifejezésre juttatták rendíthetetlen békeakaratukat. Minden egyes aláírás vallomás a Szovjetunió békés törekvései mellett. És ezeknek a vallomásoknak hitelük van, mert olyanok írták alá a nevüket, akik megszüntették a kizsákmányolást, olyan emberek, akik a Nagy Honvédő Háború éveiben szétzúzták a fasiszta hordákat, most pedig a kommunizmus nagy müvét építik, gyárakban, bányákban, munkahőstettekkel keltenek csodálatot és új, dús termőfölddé várázsolják a sztyeppék és sivatagok meddő földjeit. Nap-nap után érkeznek levelek a Szovjet Békevédelmi - Bizottsághoz. Ezekből a levelekből a szovjet emberek békeakarata tükröződik. A békés építés sze"e Olvassuk el Alekszandr Tyurenkov, a Donyec-medence egyik vájárjának keresetlen sorait: „Gorlovka, a mi kis városunk nyolc évvel ezelőtt, mint az egész Donyec-medence, romokban hevert. Felépítettük. A vidéken csupán ebben az évben 500 többemeletes lakóház, rengeteg családi ház épült, meg iskolák, könyvtárak, klubok. Újjáépült a bánya is, amelyben nagyszerű gépekkel termeljük ki a szenet. Ezek a gépek megkönnyítik munkánkat és megnövelik termelésünket. Mindezt a békés életnek köszönhetjük. És mi jobb munkánkkal, több termelésünkkel szolgáljuk a békét, amely ezeket a lehetőségeket biztosítja számunkra. Minden szerelvényünkön, amely a kibányászott szénnel elindul, ez a felirat áll: „A békés építés szene". Mit tettél ma a békéért? Ivan Borodulin, a leningrádi munkás így ír: v „Minden este, amikor munka után hazatérek, felteszem a kérdést: mit tettél ma a hazádért, mit tettél ma a béke ügyéért? És akkor elégedetten felelek önmagamnak:, ma két uoxpi&t téliesítettem és munkám minősége kiváló volt. Ezzel járultam hozzá a béke megvédéséhez... Üzemünk kollektívája most gyönyörű munkát végez: a moszkvai egyetem építésének megrendelésein dolgozik. íme: amíg a másik oldalon had i támaszpontok, új katonai berendezések, repülőterek építése folyik, mi a nevelésnek, a tudománynak emelünk oly gyönyörű hajlékot, amelynek ninos párja a világon. Ez a béke építkezése!" Nem látom, de érzem ... Megrendítő az a levél, amelyet Platón Scserba, a Nagy Honvédő háború egyik rokkantja juttatott el a Békevédelmi Bizottsághoz: „Tőlem nagy áldozatot követelt a háború, amelyet a hitleristák kényszerítettek ránk: elvesztettem a szemem világát. Hazám megvédéséért szívesen hoztam meg minden áldozatot, de most fáj, hogy nem láthatom a hatalmas építő munkát, ami szovjet hazánkban a Nagy Honvédő Háború győzelmes befejezése óta folyik ... Nem láthatom, de érzem ... Érzem mit jelent a béke és érzem, hogy milyen nagyszerű eredményekkel gazdagította már eddig is hazánkat... Mindezt a békének köszönhetjük ... Amikor a békeívet letették elém,, nem láttam rajta az aláírások sokaságát, csak megmutatták, hová. írjam a nevemet. De a kezem szilárdan erős akarattal rótta oda aláírásomat ..." Mi, szovjet anyák. Az anya a halál és rombolás ellensége — mondja Gorkij. A nagy író megállapítását igazolják ma a szovjet asszonyai is, amikor élesen állást foglalnak a háború ellen és elszántan, lelkesen kiállnak a béke mellett. „Mi, szovjet anyák — írja a Hős Anya, az érdemrenddel kitüntetett hetvenéves Darja Nyemová — szeretetre neveltük gyermekeinket és nem arra, hogy kirabolni, legyilkolni menjenek más népeket... Mi nem neveljük gyűlöletre gyermekeinket más népek ellen, mert más a bőrük színe ér, más nyelven beszéllek... Mi: asszonyok, anyák, feleségek, nővérek és leányok gyűlöljük a háborút és békét akarunk ..." Jekatyerina Szekerzs 42 esztendei értékes pedagógiai munkássága után ment nyugalomba. Megkapta a Lenin-rendet és az OSzSzSzK Érdemes Tanárnője címet. Az aláírás alkalmával így írt: „Mi, pedagógusok és anyák nem maradhatunk tétlenek, amikor az amerikai agresszorok Koreában folytatott állatias kegyetlenkedéseiről olvasunk. Növeli cselekedeteik súlyosságát, hogy az ENSz zászlajával leplezik az emberiség ellen elkövetett bűntetteiket. A világ becsületes embereinek össze kell fogniok, hogy megakadályozzák az új háború kirobbantását. Megálljt kiáltunk a háborúnak! A százmilliók roppant kórusában harsányan zúg az alkotó szovjetnép hangja." Az ifjúság szava Sok levelet kap a Szovjet Békevédelmi Bizottság *z ifjúság köréHatalmas szívó-kotrógépek a kommunizmus építkezésén A sztálingrádi hajógyár dolgozói az elmúlt évben a kommunizmus építkezései számára a „Sztalíngrádszkij 1» elnevezésű hidromechanikus kot. rógépet készítették el, amelyet nemrégen a kujbisevi vízi-villany erőmű építésére küldtek. Ez a hidromechanikus kotrógép 6J

t0 tonna súlyú, a rámával együtt 58 méter. A csövek hossza összesen 500 méter hosszú. Ennek a kotrógépnek a fő villanymotorja 4.400 kw kapacitású. Egyetlen nap alatt ez a kotrógép 1200, sőt 1500 vagón hígított földet juttat az építkezésre és így 25.000 ember munkáját helyettesíti. Képeink a hidromechanikus kotrógép szerelését ábrázolják. A hidromechanikus kotrógép munka közben. bői is. Alekszandr Bicskov, a moszkvai rendezőpályaudvar ifjúmunkása levelében elmondta, hogy az elmúlt háború megakadályozta tanulmányai befejezésében. A háború befejezése után a dolgozók esti iskolájában tanult tovább, s az idén, amikor végzett, beiratkozott a közlekedési főiskolára. „A szovjet ifjúság — frja levelében — szívéből köszönti minden külföldi békeharcos barátját.., Bennünket az a vágy tölt el, hogy minden tudásunkat a nép javára fordítsuk. Számunkra a béke mindent jelent, ezért harcolunk a béke érdekében és ebben a harcban fegyvertársul hívjuk a világ valamennyi országának fiatalságát ..." A levelek, amelyek a Béjtevédelmi Bizottsághoz érkeznek, mind egyet sugároznak: a szovjetnép békét akar]