Uj Szó, 1952. január (5. évfolyam, 1-26.szám)

1952-01-12 / 10. szám, szombat

1952 Január 12 UJSZ0 5 Neszük csak meg közelebbről a nagylégi kuláktársaságot Válaszolunk az olvasók kérdéseire Néhány szó a magasabb típusú EFSz-ek tagjainak élelmiszerellátásáról Azon kormányhatározattal kapcsolatban, amelyben az 1952-es évre megállapítják, hogy élelmezési szempontból kik tekinthetők önellátóknak, az utóbbi napokban, különösen amióta a január havi élelmiszerjegyek kiosztásra kerültek, egyre több levél érkezik szerkesztőségünkbe, amelyek azt bizonyítják, hogy ebben a kérdésben ialvainkon még meglehetősen nagy a tájékozatlanság. A beérkezett levelek nagy részében az olvasó főleg azt kérdezi: Ki az önellátó ? A belkereskedelemügyi minisztérium errevonatkozó rendelete ezt mondja: „1952 január 1-töl a kötött élelmiszerellátás terén az önellátó fogalmát a következőképpen határozzuk meg: az összes élelmiszerekben (a cukor kivételével) önellátónak számit minden félhektáron felüli szántóföld tulajdonos, az I. és II. típusú EFSz-ek mindazon tagjai, akik az EFSz-be, több mint fél hektárnyi szántófölddel léptek be, továbbá a III. és IV. típusú EFSz-ek összes tagjai és minden esetben a háztartásuk tagjai is. Ezenfelül húsban önellátónak tekintenek minden földnélkülit és a félhektáron aluli földművest háztartási tagjaikkal együtt a házivágás után... Tojásban önellátónak fognak tekinteni minden földtulajdonost tekintet nélkül a földterület nagyságára és minden olyan földnéUülit is, aki bármilyen menynyiségü tyúkot tenyészt. Háztartásuk tagjai szintén önellátók. Tejben és vajban önellátónak tekintenek minden félhektárcst, de minden földnélKÜlit is, aki tehenet tart. Tejöné.iátónak számit minden kecsketulajdonos is a tejhozam tartamára." A fenti rendelet szerint tehát önellátók a IH. és IV. típusú EFSz-ek összes tagjai. Ezzel a kérdéssel kapcsolatban intézett kérdést szerkesztőségünkhöz Farkas Kálmán, nagylégi lakós, Csemadok-alkalmazott, Földes Gyula karcsai lakós, az államvasútak alkalmazottja és még sokan mások, A kérdés mindnyájuknál az, hogy azért, mert tagjai az EFSz-nek, nem kaptak január hónapra élelmiszerjegyeket, holott a szövetkezetbén semminemű természetbeni, vagy más egyéb élelmiszerjuttatásban nem részesültek, de nem is részesülhettek, mert hiszen nem a szövetkezetben dolgoztak, hanem másutt vannak állandó alkalmazásban és a szövetkezetnek csak „tiszteletbeli" támogató tagjai, akik szabad idejükben — ha szükség van rá, — brigádmunkával kisegítik a szövetkezetet. Földes Gyula ezt írja levelében: „Azzal léptem a szövetkezetbe, hogy maradok eddigi munkahelyemen és szabad időmben, vagy szabadságom alatt, amennyire csak tudok, segítek a szövetkezet munkáiban és a feleségem is segít, ha ideje megengedi." Farkas Kálmán, aki személyesen járt szerkesztőségünkben és a többi levelek írói ia mind ehhez hasonlóan beszélnek és írnak. Mi a teendő? Farkas Kálmán megkérdezte tőlünk, helyesen cselekszik-e, ha megvalósítja elhatározását, hogy kilép a szövetkezetből és akkor minden további nélkül megkapja az élelmiszer j egyeket. Ezt az elhatározását azzal indokolta meg, hogy a nagylégi szövetkezet, amelynek tagja, már túl van a kezdeti nehézségeken, nincs szükség arra, hogy az iparban és egyéb foglalkozási ágakban dolgozók azzal, hogy tagjai a szövekezetnek, politikailag és erkölcsileg támogassák azt Ezt annál inkább megteheti, mert akkor is támogathatja a szövetkezetet, ha megszűnik tagja lenni. Mint mondotta, nem azért segíti a szövetkezetet, hogy ezzel a tagságából származó kötelességeit teljesítse, hanem azért, mert meggyőződése, hogy dolgozó parasztságunk jobb jövőjét csak a szövetkezeti gazdálkodásban találhatja meg. Éppen azért kötelességének és feladatának tartja, hogy a szövetkezeti mozgalom fejlődését elősegítse és a nagylégi szövetkezetet — akár tagja annak, akár nem, — épp úgy, mint eddig is tette, tőle telhetőleg mindennel segítse. Helyesen cselekszik-e, ha kilép a szövetkezetből ? Farkas Kálmán elhatározása, hogy kilép a szövetkezetből, helyes. Ezzel egyáltalában nem kerül ellentmondásba pártunk irányvonalával, mert hiszen nem szűnik meg a szövetkezetet továbbra is támogatni és segíte. ni. Azzal, hogy kilép a szövetkezetből, nem hogy gyengítené a szövet kezetet, hanem ellenkezőleg, hozzájárul annak megszilárdításához, mert ha az ipari, vagy egyéb foglalkozási ágban dolgozók az említett okoknál fogva kilépnek a szövetkezetből, bár éppúgy, mint eddig, támogatni és segíteni fogják azt, a szövetkezetben csak az aktív tagok maradnak, a földművesek, akik munkájukkal építik és fejlesztik a szövetkezetet és annak gyümölcseit is ők élvezik. Ezáltal szövetkezeteinkben megszűnik az úgynevezett „papírtagság", az a visszás állapot, hogy nem egy EFSznek papíron több száz tagja volt, de ugyanakkor aktív dolgozó tagja csak alig néhány. Ez a helyzet nem egy esetben nem egy szövetkezetet komoly nehézségek elé állított. Példa erre a gútai EFSz, amely a mult évben a legnagyobb nehézségekkel küzdött, mert tagjainak túlnyomó többsége csak támogatótag volt, akik nem vettek tevékenyen részt a szövetkezet munkáiban, mert másutt voltak állandó alkalmazásban. A szövetkezet vezetősége pedig — helytelenül — az évi munkatervet az egész tagság figyelembevételével készítette el, ami persze egyáltalán nem volt reális. Farkas Kálmán, Földes Gyula és a többiek esete is, akik hozzánk fordultak a kérdés tisztázásáért, azt bizonyítja, hogy komoly megfontolás tárgyává teszik, mielőtt elhatároz nák, hogy végső megoldásként kilépjenek a szövetkezetből. Hangsúlyozzuk, hogy csak végső megoldásként, mert hiszen egyáltalán nem vitás, hogy, ha a férfi máshová jár dolgozni, de otthon van az asszony és a gyerekek, ezek aktív dolgozói lehet nek a szövetkezetnek, ezzel valóban önellátókká válhatnak és nem keU, hogy az állami készletekből éljenek. Önellátó vagyok-e ? Ezt kérdezi többek között Tamás Ferenc tesmagi lakos az ipolysági járásból szerkesztőségünkhöz írt levelében. „Nekem — írja levelében — 58 ár szántóföldem és 6 ár szőlőm van, ebből megélni nem tudok s így szabad időmben az állami építkezéseken dolgozom". Levele további részében elpanaszolja, hogy csak cukor és szappanjegyet kapott Levele szerint beszolgáltatási kötelezettségének a mult évben mindenben eleget tett. A helyi Nemzeti Bizottságon kérte, hogy mint alkalmazottnak, az élelmiszerjegyeket adják meg, de kérelmét elutasították azzal, hogy félhektáron felüli földje van s ezért az élelmiszerjegyekre nem jogosult még akkor sem, ha alkalmazásban is van. A belkereskedelemügyi minisztérium említett rendelete ezzel kapcsolatban azt mondja: „Az önellátó megkapja a cukor és az alkalmazottak élelmiszerjegyét, valamint ruhajegyét saját személyére akkor, ha rendes és tartós munkaviszonyban van állami, nemzeti, kommunális, vagy szövetkezeti üzemekben, az EFSz-ek kivételével". Ezek szerint tehát Tamás Ferenc altkor is jogosult az élelmiszer jegyekre, ha mint félhektáron felülit önellátónak is tekintik, feltéve, hogy rendes és tartós alkalmazásban áll. Ezt a helyi Nemzeti Bizottságon igazolnia kell s akkor bizonyára meg is kapja a jegyeket Nagylég község dolgozói december végén gyűlést tartottak, amelyet Galgó István elvtárs, a helyi pártszervezet elnöke nyitott meg. A megnyitóbeszéd után Zsigó Mária, a somorjai járási pártszervezet kiküldötte emelkedett szólásra. Zsigó elvtársnö visszaidézte a múltat, amikor a nincstelen cselédemberek és a kis- és középföldmüvesek is az urak kegyetlen kizsákmányolása alatt éltek. Ma szabadon élhet minden egyes dolgozó és éppen ezért nagyon fontos, hogy a földművesek az EFSz-et magukénak tekintsék ós az állam iránti kötelességüknek minden vonalon eleget tegyenek. Zsigó elvtársnö befejezésül idézte Zápotocky elvtárs szavait amelyek szerint, ha jobban akarunk élni, többet, jobban és olcsóbban kell termelnünk. Ezután Janikovícs elvtárs, a helyi Nemzeti Bizottság elnöke beszámolt az évi munkáról és az egyes funkcionáriusok tevékenységéről. Mindenekelőtt saját munkáját bírálta, de ugyanakkor rámutatott más funkcionáriusok hiányos, sőt kártevő tevékenységére is. Bírálta például Kiss Dezső közélelmezési vezetőt, különböző kihágásaiért. Kiss Dezső ugyanis Czére Győző kulák reakciós csoportjának egyik szekértolója. A helyi Nemzeti Bizottságnak egy másik funkcionáriusa, Polácsek József is összeköttetésben áll a fent említett társasággal, melynek tagjai éppen az ő védnöksége alatt merték megtenni azt hogy nem teljesítették beszolgáltatási kötelezettségüket. Polácsek József a gyűlésen önkritikát gyakorolt és megfogadta, hogy a jövőben hibáit kiküszöböli. Az önkritikára Kiss Dezső is kísérletet tett, csakhogy a Czére Győzővel való barátságból nem hajlandó lemondani. Ezután Mihalik István, az EFSz elnöke számolt be a szövetkezet munkájáról. Beszámolójában azonban fi is csak a hibákra mutatott rá, pedig a nagylégi szövetkezet tud bizonyos eredményeket is felmutatni. Az ősz folyamán például a tagok felépítettek egy hatalmas Istállót, dohányszárítót és még sok más épületet A villanyvilágításon kívül elkészült a kultúrház termében a moziberendezés ls. Éppen az elmúlt napokban tartották meg az első mozielőadást. Mindez természetesen a nagyléld dolgozók életszínvonalának emelkedését jelenti, tehát érdemes erről is megemlékezni. Ezzel azonban nem akarjuk a hibákat eltakarni. Tény az, hogy úgy a helyi Nemzeti Bizottságban, mint az EFSz-ben több hiba történt. Hibák fordultak elő a beszolgáltatási feladatok teljesítésében is. A szövetkezetben hanyagul végzik a munkaegységek bevezetését. Az idénre tervezett pénzösszeget már novemberben kimerítették. Ez azt jelenti, hogy decemberben a költségekre már nem volt fedezet. A munkafegyelem terén is van mit kritizálni. Ezek olyan fontos dolgok, amelyekben a javítást elkerülhetetlenül meg keH tennünk. Nagy hiba az, hogy a szövetkezeti tagok idegenkednek a hibák orvoslásától. A felszólaló Következeti tagok kitett a* EFfite agronómusát többen még ma la „Özére úrnak" szólítják. Sokan a kisparasztok közöl még ma to úgy érzik, hogy függenek a kizsákmányoló zsírosparasztoktól a ezért nem merik nyíltan kritizálni a szövetkezetben megbújt kulákokat, akik káros munkájukkal csak fékezik a szövetkezet fejlődését. Pedig vannak Nagylégen igazán becsületes kisemberek, akiket már a fasiszta Horthy rezsim alatt is üldöztek kommunista nézeteik miatt, akik harcosai voltak Pártunknak a legnehezebb időben is. Itt van például Krocsány János, Kovács Lajos, Kiss János, Perei Lajos, Csölle József és még többen mások, akik a fasizmus idejében várvavárták és tetteikkel elősegítették a Keletről jövő felszabadulás megérkezését Kell, hogy ezek a becsületes kisemberek vegyék kezükbe sorsuk irányítását. Ha azt akarjuk, hogy a szövetkezet sikeresen haladjon előre, akkor ki kell űzni a kulákokat a szövetkezetből és meg kell szilárdítani a tagok munkafegyelmét. Hiába álmodozunk olyasmiről, hogy „a kulákok majd szépen belenőnek a szocializmusba". A kulák utolsó csepp véréig kulák marad. De nézzük csak meg közelebbről a nagylégi kuláktársaságot. Elsősorban is Czére Győzőre vessünk egy pillantást. Köztudomású dolog, hogy Nagylég kis- és középföldmüvesei az ő befolyása alatt állottak egészen a mai napig. Pillantsunk vissza 1938 -ra. Czére Győző, mint a SzentlványiJaros-féle soviniszta párt, az úgynevezett Magyar Nemzeti Párt tagja, lelkes szószólójává vált a fasizmus gondolatainak. Az 1938 májusában lefolyt választások folyamán Nagylégen győzött a Jaros-féle párt. Czére Győző ekkor a község bírája lett. Éltette a fasizmust és a maga módj.ín készítette elő Csehszlovákia szétesését. Czére Győzőt tetteiért a Horthy fasiszták megbízták a földosztás megszervezésével. Czére Győző a sárosfai Pongrác Ernő barátjával, mint a környék Kiskirálya lumpolt és mulatozott éjtszakákon át. Dicsőitették a Távol-Kelet „legharciasabb imperialista-fasiszta japán hadseregét". De ínég nagyobb dicshimnuszokat zengettek a fasiszta német hadsereg „hőstetteiről". A Szovjetuniót az egész idő alatt a legocsmányabb módon gyalázták. Vájjon melyik munkás merte volna kimondani Czére úrék előtt azt, hogy a Szovjet Hadsereg győzni fog, s hogy minket is felszabadít? A várvavárt pillanat pedig megjött, a hős szovj^tkatonák felszabadítottak bennünket. 1950-ben Nagylégen is megalakult az Egységes Földműves Szövetkezet. A kulákok, a híres Czére Győzővé: élükön, bevonultak az EFSzbe. Bevonult Lelkes Ernő, volt 400 holdas kulák és veje is, aki ma a legnagyobb fizetéssel bíró disznóetető, bevonult továbbá Lalák Lajos, aki azelőtt 4 szolgát tartott és Kislégl Jenő is, aki helyett szintén a cselédek dolgoztak. Ez a kuláktársaság azóta is szövi terveit és suttogja a rémhíreket csak azért, hogy a szövetkezet fejlődését megakadályozzák. Ugyanakkor igyekeznek vezető helyekre kerülni, hogy így szocialista köntösbe rejtőzhessenek. Azt hiszem, itt volna már az ideje, hogy a nagylégi szövetkezeti dolgozók, akik szeretik népi demokratikus rendszerünket, egyszer végre belátnák, hogy a kulák milyen nagy ellenségük és mennél előbb kiseprűznék őket a szövetkezetből. Le kell rántani a leplet Czére Frigyesről, a szövetkezet agronómusáról is, alá egész életén át másokkal dolgoztatott és ma is csak a szövetkezet irodájában csücsül ahelyett, hogy teendői után látna. Ugyanez vonatkozik Kiss Dezsőre is, aki mint Czére Győző úr hűséges talpnyalója, a helyi Nemzeti Bizottságban hat funkciót kapott. Ezen a téren a helyi pártszervezetre várnak nagy feladatok. Nekik kell elsősorban kiélezni az osztályharcot és rendbehozni a viszonyokat mind gazdaságai, mind kulturális téren. Ez az előfeltétele annak, hogy Nagylég dolgozói is gyorsabban haladjanak a szebb és boldogatíb jövő felé. (Levelezőnktől..) AZ ÚJ SZÓ FÖLDMŰVES LEVELEZŐI ÍRJÁK Taniolyamot a cséplőgépkezelőknek! Bizonyára minden födmüves meggyőződött arról, hogy nyáron a cséplésnél milyen sok függ a jó cséplögépkezelötől. Ha a cséplőgépkezelö nem ért a géphez, hanyagul állítja be azt, akkor sok szem kárbavész. Első tekintetre ez csak kicsiség, de ne felejtsük el azt a közmondást, hogy „sok kicsi, sokra megy". Bizonyára többen kipróbálták már azt, hogy ha egy falapátot teszünk, a tisztítószekrény alá oda, ahol a gépből a polyva jön ki, akkor egy percen belül is elég aok szemet lehet felfogni. Most képzeljük el, hogy a nyári cséplési szezón alatt ezek az apró veszteségek milyen hatalmas mennyiséget tesznek ki. Nekünk pedig minden szem gabonára szükségünk van. Ami a cséplésnél a gépkezelő tudatlanságából, vagy hanyagságából kifolyólag kárbavész, azzal egész államunkat és saját gyeremekinket is megkárosítjuk. Keresni kell tehát e hiba kiküszöbölését. Jelenlég a téli időszakban inkább van idő a tanulásra. Véleményem szerint nagyon jó lenne, ha a nagyobb gépállomásokon valamilyen tanfolyamot rendeznének a cséplőgépkezelők számára, ahol a hallgatók alaposan megismerkednének a cséplőgép részeivel és az egyes részek munkájával. Erre annál is inkább meg van a lehetőség, mert most van folyamatban a gazdasági gépek, tehát a cséplőgépek javítása is. Nagyon előnyös lenne, ha a tanfolyamok hallgatói a gépjavításokban is résztveimének, mert így az elméleti tanulással egyidejűleg gyakorlati kiképzést ia kapnának. Sőt még az is ajánlatos lenne, ha a tanfolyam végén a hallgatók valamilyen szakmabizottság előtt vizsgát tennének és csak ezen vizsga sikerei letétele után lennének jogosítva gépkezelésre. Mindez bizonyára lényegesen megjavítaná a cséplési munkákat, mert így sok drága gabonát tudnánk megtakarítani. SVARC BÉLA, gépész A kulákoknak nem tetszik a ialu fejlődése Az elmúlt hetivásár alkalmával összetalálkoztam egy régi barátommal. Jó munkás volt ő mindig, csakhogy a kapitalista világban a munkahiány miatt nagyon szegényesen élt. Ruhája mindig foltos 1 volt és bizony táplálkozás terén sem nagyon dicsekedhetett bőséggel. Most azonban megváltozott barátom élete. A faluban megalakult az EFSz és ő volt akkor az első, aki belépett. Jó munkája után megkapta a megérdemelt jutalmat. Az éwégi elszámoláskor kap majd anynyit, hogy abból bőségesen megél és szépen fel is ruházkodhat. Most a vásárra ia azépen kiöltözve jött el. Eldicsekedett vele, hogy otthon a napokban 200-kg-oa disznót vágott úgy, hogy már zsír és húsgondjai sem lesznek. Mindezt végighallgatta Kálmán gazda, a közismert kulák. Homlokán verejtékcseppek jelentek meg. Nehezen viseli el, hogy valaki nélküle ia megél, aöt nemcsak, hogy megél, hanem sokkal jobban érzi magát mint valaha, az ő szolgálatában. A kulák igen rossz szemmel nézi azt a fejlődést, ami a faluban az utóbbi időkben történik. Ha megszólal a helyi rádió, tehetetlen dühében csak mormog magában. Dehát csak hadd mormogjon a kulák, mi dolgozók örülünk, hogy épitőmunkánkkal fokozhatjuk saját és gyermekeink életszínvonalát. KESZELY LAJOS, Gúta