Uj Szó, 1952. január (5. évfolyam, 1-26.szám)

1952-01-08 / 6. szám, kedd

1952 január 8 UJSZ0 A tervszem megelőző karbantartás a tervteljesítés fontos fegyvere A karbantartás megszervezésével harcoljunk az 1952-es tervév sikeréért Az ötéves terv célkitűzéseinek megvalósítása hatalmas feladatok elé állítja iparunk minden dolgozóját. A negyedik tervév, amelynek küszöbén állunk, az eddiginél is fokozottabb ipari fejlődést tűz ki célul. Megvalósítá­sa még nagyobb követelmények elé állítja az üzemek dolgozóit, megköveteli sok új szervezési és műszaki rendszabály bevezetését, hogy a termelés ösz­szes ágaiban biztosíthassuk a munkaversieny továbbfejlődését, a sztahano­vista munkamódszerek kifejlesztését. A dolgozók munkájának sikere nagy mértékben függ a munka végzé­séhez szükséges gépek, eszközök állapotától. A gépek elhasználódása, ter­melési kapacitásuk mennyiségi és minőségi csökkentése — ha ennek meg­gátlásához nincsenek meg a szükséges feltételek — egyik akadályává válhat a dolgozók termelőmunkájának, versenyének és végső fokon iparunk tervtel­jesítésének. A gépek karbantartása tehát a terv teljesítésének egyik fő fel­tétele. Ipari fejlődésünk a munka termelékenységét a szocialista munkaszer­vezés színvonalának állandó emelkedésével, új technikai alkalmazásával va­lósítja meg. A fokozott igénybevételnek kitett géppark termelési kapacitá­sának megőrzésében sem kielégítőek a karbantartás régi módszerei. Minden üzemien van javító részleg Ezek a régi értelemben vett ja­vító részlegek azonban képtelenek kielégíteni a szocialista termelés üteme által megkövetelt igényeket. Túlnyomó többségükben csupán ja­vításra, kisebb méretekben a gépi berendezések generáljavitására szo­rítkoznak, d^ semmiesetre sem töl­tik be azt a feladatot, amelyet a szo­cialista ipar termelésének üteme megkíván: a gépek állandó értékű mennyiségi és minőségi kihasználá­sának biztosítását, a gyári beren­dezések élettartalmának meghosz­szabbítását. Ezt a karbantartásnak tervszerűvé, megelőző jellegűvé fej­lesztésével lehet elérni. Ebben is, mint fejlődésünk minden területén, előttünk áll a Szovjetunió példája. A Szovjetunió üzemeiben megvaló­sították a megelőző karbantartást. Minden gép előre meghatározott időben és mértékben kerül javítás­ra. A megelőző karbantartás iő célkitűzései Olyan szervezet létrehozása szük­séges, amely biztosítja, hogy a gépi berendezést javítás miatt a lehető legrövidebb időre kelljen kivonni a termelőmunka folyamatából. A javítások rendszerének olyan kidolgozása szükséges, amelynél elő­re van meghatározva minden egyes javítás időtartama kezdetének és befejezésének időpontja a karban­tartás munkájának olyan szervezése, amelynél a berendezések javítás miatt történő leállítása nem befo­lyásolja a termelés tervszerűségét, nem bontja meg a műveletek mű­szaki és naptári (időbeli) egymás­utánját, a termelés folyamatossá­gát, folytonosságát és ütemét. Ez különösen fontos azokban az üze­mekben, amelyekben a gyártás fo­lyamatos. Nem mindegy, hogy egy gép — néha éppen a legszüksége­sebb — kiesik a termelésből, tán éppen olyan időben, amikor a leg­kevésbbé számolnak azzal. Az egy gép kiesésével esetleg egész sor más gép is — amelyek tovább mun­kálják a darabokat — kiesik a prog­rammszerü termelésből. A karbantartásnál szükséges, a selejt teljes kiküszöbölése, hogy állandóan biztosítható legyen a be­rendezések kellő magasfokú műsza­ki minősége. Az ötletszerű karban­tartásnál nincs lehetőség a gépek alapos javítására, minőségi értéké­nek megújítására. Ezért gyakran előfordul, hogy az észrevett és javított hibán kivül rejtve marad egy másik, amely az idők során is­mét csak a gép munkaképtelenné válásához vezet. A karbantartásnak ez a módszere tehát nem eredmé­, nyezhet megfelelő minőséget. „A javított gép csak javított marad" Ezzel szemben áll a tervszerű megelőző karbantartás célkitűzése: a javított gépet az újhoz hasonló értékűvé kell tenni. Ezeknek a feladatoknak a meg­oldása csak a megfelelő műszaki szervezési elvek figyelembevételé­vel lehetséges. A karbantartás szervezésének kifejezetten megelőző jellegűnek kell lennie, amely elejét veszi az egyes gépberendezési részek elhasz­nálódásának. A karbantartás módjának arra kell irányulnia, hogy az elhasználó­dott részek kicserélését idejekorán előkészítse, előregyártott, vagy ja­vított alkatrészekkel, egész szerke­zetegységekkel, egyes esetekben pe­dig telje® tartalékszerkezetekkel. A tartalékalkatrészek gyártása már akkor gazdaságos, ha legalább két egyforma gép van az üzemben. Mi­nél nagyobb az azonos gépek szá­ma, annál gazdaságosabb a gyors kopásnak kitett tartalékalkatrészek elöregyártása, sőt az utóbbi eset­ben fontos és szükséges is. A Szovjetunió egyes gyáraiban, amelyek socogatban, szalagrendszer­rel dolgoznak, odáig fejlesztették a tartalékszerkezetek, alkatrészek biztosítását, hogy géphiba esetén úgyszólván kiesésmentesen végzik a javítást. A karbantartás egész megszer­vezésének éppúgy, mitn egyes ele­meinek megállapított normákon és a javítási folyamat teljes műszaki tervezésén kell alapulniok. Ez annyit jelent, hogy a munkának szerve­zettnek és tervezetnek kell lennie. A karbantartó részleg ugyanúgy készít tervet a gépjavításokra, anyagszükségletére és mindenre, ami a terv végrehajtásához szükséges, mint a termelő üzem. Az ilyen módon megszervezett karbantartás kihasználása a műsza­ki-gazdasági szervezési intézkedések kiterjedt rendszerére támaszkodik. Ez lehetővé teszi a karbantartás szabályozását. Az üzemfenntartási osztály és a gyártó műhelyek egymásközötti kapcsolatainak szigorúan önálló, fe­lelős gazdálkodás alapján kell fel­épülniük. A karbantartási ügyek vezetését az üzemfenntartási osztályban és a gyártó műhelyek mühelyfönökeinek kezében kell összpontosítani. Ez vo­natkozik nemcsak a berendezések karbantartási munkálataira, hanem a karbantartás végzéséhez szükséges összes mechanikai eszközökre is. A gépkezelés oktátása A tervszerű megelőző karbantar­tás rendszelének kiépítéséhez szo­rosan hozzátartozik a gépi berende­zések kezelésének műhelyen belüli megszervezése. A műhelyekben a gépi berendezés állapotát és hasz­nálatát a mtihelyi karbantartó sze­mélyzetnek állandóan ellenőriznie kell. De ugyanakkor nem lehet nieg­feledkezni a gépeken dolgozók ok­tatásáról sem. Ennek az oktatásnak semmiesetre sem szabad csupán a munkahely gondozására vonatkozó szabályok ismertetésére szorítkoz­nia. Gondos politikai és szakmai nevelőnjunkára van szükség ahhoz, hogy minden dolgozó behatóan is­merje a gépnek, a géphez tartozó berendezéseknek szerkezetét, műkö­dését és tudja hogyan kell bánni a géppel, mit szabad és mit nem szabad tennie. Különös súlyt a politikai és szak­mai nevelőmuhkának, amelynek cél­ja a géppel való helyes bánásmód tiudatositása, az a t.ény ád, hogy iparunkba naponta kerülnek be új dolgozók, átképzősök, akik addig nem dolgoztak gépnél. ' Teljesen helytelen az üzemek egyes műveze­tőinek és műszaki vezetőinek az a sok esetben tapasztalható káros gyakorlata, hogy a programm telje­sítése érdekében kellő szakmai ok­tatás és gyakorlat nélkül állítják munkába az átképzősöket. Ebből származik^ a géptörések számának emelkedéseľ^Helytelen volna azon­ban, ha a gépek kezelésének szak­szerű oktatását csak az átképző­sökre korlátoznánk. Szükséges, hogy minden dolgozót, aki új, előtte ed­dig ismeretlen géphez kerül, a ke­zelési utasítás alapján megtanítsa­nak a helyes kezelésre, karbantar­tásra. Szükséges a kenési előírások elkészítése, melyeknek tartalmazni­ok kell részletes adatokat, hogy a gépalkatrészeket hol és milyen idő­közben szükséges olajozni. Időszaki felülvizsgálat A tervszerű megelőző karbantar­tás rendszere az időszaki felülvizs­gálatokra, a gépi berendezések pon­tosságának ellenőrzésére, a futó és közepes javításokra, az általános javításokra, a műszaki rajzok és tartalék-alkatrészek elkészítésére épül fel. 1 A berendezés felülvizsgálata ala­posság és részletesség tekintetében különböző. A futó felülvizsgálatnál a felszerelést nem szedjük szét, míg alaposabb felülvizsgálatoknál a részleges szétszedés elkerülhetet­len. A lakatosok ilyenkor átnézik a szerszámgépet, ellenőrzik a csap­ágyakat, a sebességváltószekrényt, az előtolószekrényt, a lakatszerke­zetet, a fogaskerekek állapotát. Az ellenőrzés során rögzítjük az egyes alkatrészek elhasználódásának fokát. A berendezés állapotának ál­talános felülvizsgálása után az ap­róbb hibákat, ha nem követelnek na­gyobb leállítást, az összerakás alkal­mával javítjuk, azokat a nagyobb hibákat pedig, amelyek nem akadá­lyozzák a gépet munkájában, a legközelebbi karbantartás alkalmá­val megfelelő előkészítés után ja­vítjuk. Az egyéb, rövid úton és egyszerűen nem javítható hibákat, eltéréseket, mint például az agy kapását, kimérjük és feljegyezzük a gép lapjára. A bejegyzett értékek változása mutatja, mikorra várható nagyobb méretű kopás, amely miatt a gép javításra szorul. Egyedül az ilyen állandó szemmeltartás te­szi lehetővé a gép javítási időpont­jának tervezését, s a javításnak minden termelési zavar nélküli vég­rehajtását. Az így ellenőrzött és karbantartott gépeken kiküszöböl­hető az elhanyagolt kis hibákból eredő minden törés, rendellenesség. A berendezések pontosságának ellenőrzése A berendezések pontosságának el­lenőrzése csak azokra a berendezé­sekre terjed ki, amelyektől az elő­állított gyártmányok nagy pontos­ságot követelnek. A pontossági el­lenőrzés szükséges, mert a gépszer­kezetek, a tengelyek elmozdulása, a munkafelületek megkopása, a rög­zítések lazulása következtében ve­szítenek pontosságukból. Rendsze­res ellenőrzésre van szükség a gép­szerkezetek egyes befogó részeinél. Erre a célra minden üzemben ren­delkezésre állnak A megfelelő mérő­készülékek és eszközök, ismertek az eljárások. Kötelező a berendezések pontos­ságának ellenőrzése minden javítás­; nál. A szétszedésnél ugyanis meg­bomlik azoknak a szerkezetrészek­nek a kapcsolata, amelyeknek ösz­szefüggésg meghatározott pontos­ságot követel. A futó és közepes javítások rend­szerint a felülvizsgálat után, annak eredményei alapján történnek. A futó és közepes javítással, az egyes alkatrészeknek és szerkezetcsopor­toknak különböző időben történő kicserélésével érhető eí azoknak fel újított munkaképes állapotban való tartása és általános feljavítása. A futó és közepes javításoknak idő­szakok szerinti beosztását a javítá­sok módjától függően lehet megál­lapítani. A tervszerű .megelőző kar­bantartás helyes megszervezése ese­tén a gépi berendezéseknek éven­ként körülbelül 80—90 százaléka kerülhet futó javításra és 50—60 százaléka közepes javításra. A szerszámok és készülékek karbantartása Az általános javítás (generálo­zás) a berendezés elhasználódott, vagy törött alkatrészeinek kicseré­léséből, kijavításából, az egész be­rendezés beszabályozásából áll. Ilyenkor történik az összes kopott alkatrészek kicserélése, a súrolódó felületek kijavítása, az egyes alkat­részeknek és szerkezeti csoportok­nak, a felülvizsgálatok és ellenőrzé­sek alkalmával észlelt szerkezeti és működési hibáinak kiküszöbölése, az összes alkatrészek gondos meg­vizsgálása. A tervszerű megelőző karbantar­tás megszervezésének legkomolyabb és legnehezebb feladata a tartalék­alkatrészek szükségletének megha­tározása és a tartalék-alkatrészek műszaki rajzainak elkészítése, a tartalék-alkatrészek műszaki raj­zait mindenkor úgy kell elkészíteni, hogy az ezek alapján előállított tartozék bármely azonos mintájú szerszámgépnél felhasználható le­gyen. A tartalék-alkatrészek rajzai­nak elkészítésénél mintául szolgál­nak a gyár munkarajzai. Ha ilye­nek nem állnak rendelkezésre, min­den esetben, amikor a javításnál valamilyen alkatrészt cserélnek, ki kell használni az alkalmat a külön­böző gyorsan kopó gépelemek ter­mészet utáni rajzainak elkészítésé­re. A munka elvégzésének azonban nemcsak jó állapotban levő gépek­re, hanem helyesen karbantartott, tökéletes szerszámokra és készülé­kekre is szükség van. A szerszá­mok, készülékek karbantartása, ugyanúgy, mint a gépeké, lehet al­kalomszerű. Ez azonban nem ki^é­gítő. A tervszerű megelőző karban­tartásnak ki kell terjednie nem­csak a gépek, hanem a szerszámok szervezett javítására fa, A szerszá­moknál ez feltétlenül azok állandó ellenőrzése alatt tartását jelenti. Ezért helyes a szerszámkiadókon belüli ellenőrzés rendszeresítése. Kell, hogy minden szerszám, amely visz­szakerül a kiadóba, átmenjen az ellenőrzésen. Ha az ellenőrzés meg­állapítása szerint a szerszám hibát­lan, minőségre, élre megfelel a to­vábbi használatra javítás nélkül, visszakerül a dolgozókhoz. Ha azon­ban az ellenőrzés a legcsekélyebb hibát is észreveszi, a megfelelő ja­vítás elvégzése nélkül nem szabad a szerszámot a dolgozóknak kiadni. Csak így biztosítható, hogy a szer­számkiadóból a dolgozókhoz kerülő szerszámok minden követelménynek megfelelnek. Vonatkozik ez nem­csak a szerszámokra, hanem a mintákra és készülékekre is. A gépek, szerszámok, készülékek megelőző karbantartásával sem me­rül ki a tervszerű megelőző karban­tartás feladatköre. Hatáskörébe tartozik egy-egy üzemnek, gyárnak minden berendezése, legyen az elek­tromotor, vagy központi fűtés. Ezért lényeges, hogy a karbantar­tás területén hozzáértő emberek dolgozzanak és meg legyen a szük­séges szervezeti felépítés. A jól működő karbantartás nagy segítség a terv teljesítésében A tervszerű megelőző karbantar­tási munkákat egész évre meghatá­rozott, s évnegyedekre, hónapokra bontott tervek alapján kell végez­ni. A karbantartó munka terve te­hát felöleli az egész üzemet. A terv­szerű megelőző karbantartás ma­gasfokú szervezettségével biztosít­juk az üzemek gépparkjának a szükséges minőségi színvonálát és ennek állandó megtartását. így a szocralista termelés és az üzemve­zetés egyik fontos eszköze a meg­előző karbantartás kiépítése jó mun­kájának biztosítása. A jól működő megelőző karbantartás közvetlen se­gítség mind az üzem dolgozóinak mind az üzemvezetésnek a terv teljesítéséért vívott harcban. Éppen ezért érthetetlen az a viszálykodás az együttműködés helyett, amely üzemeinkben tapasztalható a terv­szerű megelőző karbantartás dol­gozói, vezetői és a termelő üzemek dolgozói és műszaki vezetői között. Amikor a karbantartás a tervnek megfelelően, vagy az ellenőrzésnél tapasztalt hibák javítása végett le akarja állítani a gépet — ha csak rövid időre is, — az üzemvezetés a tervteljesítés feladataira hivat­kozva, megtagadja leállást. Ugyan­ekkor megfeledkeznek arról, hogv a javítások helytelen szervezéséből, al­kalomszerűségéből származó veszte­ségek lényegesen felülmúlják a ja­vítás költségeit, Okozzák a gépi be­rendezés gyakori törését, a beren­dezés rossz állapotából eredő selejt­termelést, a javítások költségeinek emelkedését, az egész termelés szervezettségének felbomlását, de­zorganizációját. És ez utóbbi je­lenti a legnagyobb veszteséget. Az egyik szerszámgépgyárban például megtörtént az, hogy az egyik nagy esztergapad lakathibáját nem vet­ték figyelembe. A lakat munkaköz­ben rárázódott a vezérorsóra, köz­bezárta, és mivel a gép e vezérorsó val dolgozott, magával tolta az egész vezérorsót és leszakította az összes fogaskerekeket. A könnyen elhárítható, egyszerű hiba kéthetes javítási munkát okozott. Ha ezt a gépet a megelőző karbantartás sze­rint szemmel tartották volna, nem következett volna be ilyen nagy ter­meléskiesés és kár. Ezek az eredmények kézzelfogható bizonyítékai a tervszerű megelőző karbantartás kiépítésével elérhető előnyöknek. Ennek ellenére na­gyon sok üzem műszaki vezetése még mindig nem ismeri fel a terv­szerű megelőző karbantartás fontos­ságát.

Next

/
Thumbnails
Contents