Uj Szó, 1952. január (5. évfolyam, 1-26.szám)

1952-01-08 / 6. szám, kedd

i wsm ^pusztai Sándor öntudatra íbľzdt 1952 január 8 Az országút melletti akácfák összezsugorodott, hervadt levelei úgy hatottak az őszi ködös reggelen. mintha siratnák elmúló életük utolsó napjait. Az út közepén megrakott nehéz teherautók kapaszkodtak fel lassan a domboldalon. A szürke ködön áttörő napsugarak arany fénnyel vonták be az egész építkezést Bakai Miklós megállt a barakk ajtajában és olyan derűsen nézett végig az épülő utcasoron, mintha az övé lenne. Az egyáltalán nem zavarta, hogy deszkákból összetákolt, ideiglenes barakkban lakott két társával együtt. Tekintetével bátran előre nézett, a háromemeletes tanoncotthont látta, amely az erdőbe vezető út mentén ágaskodott ragyogó ablakaival és közvetlenül mellette a kő- és téglaházak egyre szaporodó sorát mérte végig büszkén. Tavasszal, amikor idejöttek, még csak az alapot ásták. Sok helyen a krumpli alá ástak a nagykürtös! határban. Ma százan és százan dolgoznak az építkezésen. Az építkezés első napjaiban csak ketten, ő és Béla barátja jöttek elsőnek Feledről, a meginduló munka hírére. Az első hetekben még hazai koszton éltek, szalonnán és szárazkolbászon, de ez nem tartott sokáig, mert a kantinban már lehetett ennivalót vásárolni, később megjött a konyha te és ehettek meleg ételt bőségesen. Csomor Béla beszólt társának. — Na gyere, siess. — Különben elkésünk, márpedig sok munka vár ránk. Nyomban elindultak mind a ketten a kaviccsal beszórt úton. Távolról daruk csikorgása verte fel a csendet, amint fel és le mozogtak hosszú nyakukkal. Az úton haladva Bakai Miklós el-eltünődött az életén. Ma vettem észre első Ízben, hogy ősz hajszálak jelentkeznek a halántéka körül. Ez eszébe juttatta a múltját, amikor csak szenvedésekben volt része és állandó bizonytalanságban és aggodalmak közt élt. Rájött arra, hogy az elmúlt húsz esztendő, amit a kőműves szakmában eltöltött, úgy halad el felette, hogy azt sem tudta jóformán, miért te él. Teljesen ki volt szolgáltatva a mesterének, hol volt munkája, hol nem, de télen aztán biztosan nem volt munka. Csak a felszabadulás után jött rá arra, hogy mit i« Jelent tulajdonképpen a szabad élet és hogy milyen lehetőségek állnak egy öntudatos munkás rendelkezésére. Éppen ezért társával együtt becsületesen nekiláttak a munkának. Az építkezésen megszerették mindkettőjüket, mert kiváló munkájukkal kiérdemelték mindenkinek a megbecsülését. Igaz, voltak olyanok is, akiknek az ö szorgalmuk nem tetszett, fintorgatták az orrukat, hogy normájukat állandóan túllépik, mert gyakran a 200 százalékot te elérték, de ezek ,a zúgolódók egyszerűen eltörpültek Bakai Miklós munkacsoportja előtt. A csoportnak volt kisegltömunkása is, aki téglát és maltert készített elő. Pusztai Sándornak hívták. Eleinte nem ízlett neki ez a tervszerű munka, mert nem volt ahhoz hozzászokva, miután folyton vándorolt a környékbeli cigányokkal. Munkáját már kétízben otthagyta és elment a traktorosokhoz, akik téglát szállítottak az építkezéshez. Sokáig azonban ott sem bírta. Egy-két hét múlva továbbállt. így vándorolt egyik helyről a másikra. Hajszolta, nyugtalanította valami elégedetlenség. Gyakran az öreg Miska cigánnyal tana3*fc%>tt aki zománcos lábasokat, csészéket cipelt zsákjában és árusította azokat az építkezés dolgozóinak, Hogy miről tárgyaltak, azt nem lehetett pontosan megállapítani. Pusztai Sándor erős, egészséges, fekete, göndörhajú, villogó fogú cigány volt. Már annyit csavargott az építkezés körül, hogy ott akarta ; hagyni, de azért mégis, mielőtt elment, még egyszer Bakai csoportjához ment és kérte, hogy vegyék vissza a brigádba. Hányavetin mondta, — meg fogok javulni. Bakai társa, Csomor Béla már vissza is akarta venni, de Bakai ellentállt. Az volt az álláspontja, hadd rágód! jon, hadd eméssze magát egy kicsit, hadd tudja meg, hogy nem ] olyan egyszerű visszakerülni az 6 'brigádjukba, ha valaki elhanyagolja a munkáját és ott hagyja a helyét, amikor akarja. Pusztai, amikor látta, hogy a régi brigád nem akarja befogadni, egyszerre csak megmakacsolta magát, nem tágított és most már szenvedélyesen bizonygatta, hogy ezután már rendes lesz. Végül másnap Bakai te megkönyö' rült rajta és újra fevette a brigádba. Dolgozott is aznap becsülettel a munkacsoport legnagyobb meglepetésére. Bakai és Csomor jókedvvel egymásra kaccslntottak, mintha azt mondták volna egymásnak, no lám, mégis csak használt a lecke. Szorgalmas munkáját meg te dicsérték társai és Sándor fekete képe csak úgy ragyogott. Amikor a hét végén megkapta az első fizetést, becsületes munkája után, örömmámorában dalolva számolta pénzét. Szép kis összeg volt, 7.000 korona. Hétfőn már két másik társával jött az építkezésre azok te elmentek a kőműves-brigádba. Az egyik délután üzemi gyűlést tartottak az építkezésen. Még azok te ott maradtak, akik autóbuszon szoktak hazajárni. Az üzemi bizottság elnöke beszélt arról, hogy milyen jelentősége volna a norma szilárdításának gazdasági életünkben. Aztán megmagyarázta a békeharc Jelentőségét, hogyha a normákat szilárdítjuk, velük együtt szilárdítjuk a világbékét te. Utána a pártszervezet elnöke beszélt a munkásokhoz. Felhívta figyelmüket az építkezésen még megbúvó reakciósokra, akik nemtörődömségükkel, anyagpazarlással hátráltatják a bányászlakások felépítését. Beszélt a munkaverseny Jelentőségéről. Felhívta a dolgozókat, kőműveseket, ácsokat, vashajlítőkat, hogy lépjenek munkaversenybe, mert a verseny lendületével fokozni lehet a teljesítményt. Alighogy a pártszervezet elnöke befejezte a beszédét, Bakai Miklós brigádvezető felemelte a kezét, hogy szólni akar. Mikor felállt, izgatottság vett rajta erőt és alig tudott szólni. Sokáig gondolkozott azon, amit mondani akart, hogy mindenki megértse. Nehéz volt elkezdeni, mert még sohasem beszélt ennyi ember előtt. De mikor szétnézett a brigád mellette ülő tagjain, — erőt vett magán. Egy szuszra kimondta, hogy a kőműves-brigád az új szilárdított normát, amit holnap vezetnek be, a hónap végéig 360 százalékra fogja teljesíteni, mert Így akar harcolni a békéért. Ôs felhívta a többi kőműves-brigádot, hogy csatlakozzanak ők is ehhez a kezdeményezéshez. Egy szóval sem mondott többet, de érezte, hogy ezzel a pár szóval te elérte azt, amit akart. Igaza is volt, mert egymásután emelkedtek fel a brigádvezetők s brigádtagok, hogy csatlakozzanak a munkaversenyhez. Pusztai Sándor is felállt. Barna bőre szinte lángolt, annyira belepirosodott, mikor bejelentette, hogy az új szilárdított normát 240 százalékra fogja teljesíteni a hónap végén. Még meg is tapsolták, mikor leült. Az építkezésen másnap bevezették az új normákat. Akadtak olyanok is, akiknek nem tetszett, de ezek nem voltak sokan. Mikor az új norma ellen kezdtek beszélni senki sem hallgatott rájuk, mert mindenkit a munkaverseny láza tüzelt. Bakai Miklós brigádja a munka megkezdésekor jóval 7 óra előtt már ott volt a munkahelyen. De már akkor Pusztai Sándort is ott találta. Téglát készített, maltert kevert. A két kőműves átvizsgált mindent, csak azután kezdtek munkához. A malterkeverőgép egyhangú zúgása belevegyült a darúk nehéz zörgésébe. Olyan volt az építkezés, mint egy megbolygatott hangyaboly. Mindenki sietett. Nem úgy, mint máskor. Ma senkit sem lehetett látni a malteres láda, vagy a fal mellett beszélgetni. Elkezdődött a munkaverseny. Délig, mikor az ebédet Jelző harang megszólalt. Bakaiék ketten 8 köbmétert falaztak. De a hangszóró hangja már jelezte, hogy a többi brigádos te jóval túlteljesítette átlagos normáját. Miután megebédeltek az üzemi étkezőben, mindjárt a munkahelyre siették. Azonnal hozzáláttak, hogy észrevételeiket megbeszéljék, hogyan lehetne meggyorsítani a munkát. Bakai azt ajánlotta, hogy a malterkeverőgépet közelebb kell hozni, ne legyen olyan nagy távolságban. Azután még a téglákat is közelebb lehetne rakni, hogy ne kelljen két-három lépést tenni, hanem úgy kéz alá kell készíteni, hogy mindjárt át lehessen venni. Ez meg te történt, mert Pusztai Sa/nyi, aki szintén részt vett a közös megbeszélésen, mindjárt fel is használta a hallottakat Amikor este lemérték a teljesítményt látták, hogy a két kőműves 18 köbmétert falazott. Ezen a napon a normát 283 százalékra teljesítették. így ment ez a hónap végéig. Még egy-két nap volt hátra a verseny eredményének kihirdetéséig. Bakainak figyelmét a mérnök felhívta, hogy próbálja meg a Tenczer-rámával való falazást. Gyorsabb és jobb munkát végeznék. De erről Bakai hallani sem akart. A szálláson, mikor együtt volt másik társával Bélával, halk szóval magyarázta meg neki a Tenczer-rámával való falazásnak előnyét. Társa nehezen állott rá, s ceak annyit mondott: „Nem bánom, holnap megpróbálhatjuk." Ugy te lett, másnap a Tenczer-rámával falaztak. Es sikerült 350 százalékot elérni, amenynylt akkor a gyűlésen vállaltak. De ezzel nemi elégedtek meg, mert érezték, hogy a munkaidőt nem használták ki eléggé. Másnap kiszámított mozdulatokkal minden felesleges percet kihasználtak. Es csoda történt. 22 köbmétert falaztak, a a normát 400 százalékra teljesítették. Másnap az ttzemd hangszóró korán reggel már hirdette nevüket és eredményüket. Sanyi szurtos képe felvidult. Fehér fogai úgy villogtak a napfényben, mintha elefántcsontból lettek volna. Volt te miért örülnie. Megnyerték a versenyt. HötelezettségvÄäaO&sruka't tjeJJeoitefctSk. Bakai Büszkék vagyunk hivatásunkra Sok szép eredményről, kötelezett ségvállalásról, munkafelajánlásról olvasok mindennap az Uj Szó hasábjain. Az üzemek, a szövetkezetek, a kultúrcsoportok adják tudatára a dolgozók millióinak, hogy milyen hatalmas erőt képvisel a munka Mégig rólunk eddig nem írt az újság. Kerestük, hogy hol a hiba és rájöttünk, hogy mi magunk vagyunk a hibások. Akik olyan munkát vé. geznek, mint mi, azoknak állandó összeköttetést kell fenntartaniok a szocialista kultúra hirdetőjével, az újsággal. Nekibátorodtam hát és elküldöm első levelemet. Maroknyi kis csoport a Faluszínház 4. magyar művészegyüttese, amely kemény, munkában edzett fiatalokból áll. Egészséges lelkületű emberekből és ennek is köze van ahhoz, hogy a magyarajkú falvakon olyan szép eredményeket értünk el. Ma a színész már nem elszigetelt személy, nem kiséri illatfelhő és nem különbözteti meg piperkőc öltözködés a többi dolgozóktól. Ma a színész is munkás, a szocialista kultúra munká sa. Tudatában van annak, hogy milyen felelősségteljes feladatot végez a falu szocializálása terén. Nehéz, de gyönyörű munkai Mikor kis csoportunk megérkezik egy-egy faluba, megzavart hangya bolyként sürög-forog annak minden lakója. Körülvesznek minket a falusiak és millió kérdést tesznek fel, amelyre alig győzünk felelni. Különösen nagy jelentősége és nevelő hatása van annak, amikor az előadás befejezése után az együttes tagjai kimennek a függöny elé és felkérik a közönséget, hogy barátságosan beszéljék meg a lejátszott darabot, de amellett beszéljenek a falu életéről, dolgozóinak eredményeiről és bajaik, ról is. Ilyenkor büszkeségtől kipirult arcö munkások lelkendezve dicsérik kor mányunk erejét, politikai irányvonat Iának helyességét, hiszen ez tette le hetővé nekik is, hogy a szocialista kultúra magyar nyelven juthat el hozzájuk is. Elmondják, hogy milyen munkát és hogyan végeznek, össze, hasonlítják mai gondtalan életüket a mult keserveivel. Kérgeskezfl öreg munkások mutatnak rá, mit köszönhetnek a Pártnak. Amíg a múltról beszélnek, keserű és vontatott a hangjuk. Mikor azonban a Pártról, a szocialista építkezésről vagy a szövetkezetről szólnak, lelkesedés árad minden szavukból. Látják a különbséget a mult és a jelen között. Joggal vagyunk hát büszkék ml, a Faluszinház tagjai, hivatásunkra, mert azt visszük el a dolgozókhoz, amitől a kapitalista rezsim megfosztotta őket, a népi szocialista kultúrát. Fáradtságot nem ismerve akar. juk terjeszteni ezt a kultúrát, és ezáltal hozzájárulni ahhoz, hogy a falvak népét a szocializmus győzelmes zászlaja alá vezessük. KOLLÁR FERENC, a faluszinház 4. magyar művészegyüttesének tagja. Van-e még „nagyságos asszony"? A Csehszlovákiai Nőszövetség somorjai járási aktíváján Doborgaz községből is nyolc kiküldött vett részt. Közöttük volt Majtényi Ilona, a helyi szervezet elnöknője te. Az aktíva után az asszonyok átmentek a Korona vendéglőbe egy kis frissítőre, mint a somorjai helyi szervezet vendégei. Egyszerre csak az üti meg a fülemet, hogy a doborgazi asszonytársak elnöknőjüket „nagyságos asszonynak" szóllitják. A legfeltűnőbb volt a dologban az, hogy Majtényi Hona egy szóval sem tiltakozott ez ellen, nem utasította vissza azzal, hogy nagyságos asszonyok csak a múltban voltak, a m est testvérek, elvtársnők vagyunk és egyenlők mindnyájan, sőt inkább úgy látszott••> hogy meg te kívánja ezt a megszólítást, mert már többízben hallottam, hogy nagyságos asszony ózták őt és ő ezt el te fogadta. Ezt a levelet azért Írom, hogy figyelmeztessen a nagyságos aszszonyt, hogyan' kell viselkednie a Csehszlovákiai Nőszövetség tagjának többi asszonytársa között és hogy meg kell tanulnia azt, hogy ő se érezheti magát ma magasabb osztályból valónak, mint a többi asszony. Elvtársi üdvözlettel: Nagy Mária A ssülők kapcsolódjanak be a nevelők munkájába Feleden 1951 december 16-án szülői értekezletet tartottak az iskolában. Az iskola igazgatója sajnálattal állapította meg, hogy az értekezlet iránt nagyon kicsi az érdeklödés. A várossá kiépített Feled községben körülbelül 500 gyermek jár iskolába és a szülői értekezleten 20—25 szülő vett részt. Ez nagyon nagy hiba, mert a szocialista nevelési munkában minden becsületes polgárnak, de különösen a gyermekek sorsát szívén viselő szülőnek részt kell vennie. Kötelessége már azért is, hogy gyermeke előmenetelét és magaviseletét figyelemmel kísérje és ha valami baj van, idejében orvosolja. A szülőnek meg kellhallgatnia a nevelő észrevételeit és karöltve kell a hibákat kiküszöbölni. Sajnos, éppen most az én családomban történt egy olyan eset, amelyre a legkevésbbé számítottam. Kéthetes távollétem után hazatérve arról értesültem, hogy egy fiam a tanulást elhanyagolta és magaviseletből rovást kapott. Ez azzal a fiammal történt meg, aki eddig szorgalmas tanuló és példás magaviseletű gyermek volt. Nem tudtam megmagyarázni, ml okozta gyermekem hanyatlását Az osztályfőnök azzal magyarázta, hogy mi szülök nem kapcsolódtunk be a szülői munkaközösségbe, ahol idejében felvilágosítást adnak a gyermekek előmeneteléről. Sajnos, én távol voltam. Ezt azért írom meg, hogy mindenki tanuljon belőle és öntudatra ébredjen. Teremtsünk szorosabb kapcsolatot a tanítókkal, hisz a gyermekeink szocialista neveléséről van szó. Óvjuk gyermekeinket mindattól, ami káros hatással lehet rájuk, ne enengedjiik meg, hogy olyan helyekre járjanak, amelyeket az iskolában megtiltanak, ne nézzenek meg olyan filmet és színházi előadást, amire nincs engedélyük. Ha mi szülők bekapcsolódunk az iskola munkájába, akkor egyesült erővel és közös akarattal olyan dolgokat valósithatunk meg, amelyek eddig a mi hanyagságunk miatt elmaradtak. Többek között felhívom az illetékesek figyelmét a napközi otthon szervezésére, nem tudom ki vagy mi az oka annak, hogy bár az engedély már megvan, mégis a környező falvakból bejáró gyermekek az utcán várják az autóbusz indulását é3 egész nap nem jutnak főtt ételhez. Határozottan állítom, hogy már ezt a kérdést is megoldottuk volna, ha a szülök együttesen lépnek fel jogos és indokolt kérelmükkel. Zsllka Laura, Feled neve már ismert lett az építkezésen. Ott szerepelt legelöl az ólmunkások tábláján, Béláéval együtt. De Pusztai Sándor arcképét te kitették, úgy fotografálták le, amint a maltert keveri. Másnap fizetés volt. Bakaiék 14.000 koronát vittek haza. Pusztai Sándor 9.000-et. Boldogak voltak mindnyájan, mert tudták, hogy amit elértek, azt a munkaversenynek köszönhetik. Fizetéskor Sanyi cigányt ott várta a felesége a kapuban. De vele voltak az apróságok te, mind a négyen. Amint kilépett a kapun, körülfogták. Ki a kezét szorongatta, ki a kabátját húzta, de Sanyi nagyon boldog volt. Mert megtanulta állandó helyét ott, ahol a közösségért végzett munkájával becsülést szerzett magának. Kelemen Béla