Uj Szó, 1952. január (5. évfolyam, 1-26.szám)

1952-01-08 / 6. szám, kedd

Sztálin elvtársnak a japán néphez intézett üzenete harcra seskesiti a világ többi elnyomott népét is A történelmi üzenet újabb világvisszhangja 1952 január 8 .— építették katonai tömbjüket — „tengelyüket" és igyekeztek a dolgot úgy feltüntetni, mintha a Komintern és a „kommunista veszély" ellen harcolnának. J. V. Sztálin akkor ezt mondotta; „Az agresszív urak így vélték megdolgozni a közvéleményt, noha nem volt nehéz megérteni, hogy mindez az otromba álarcosdi túlságosan átlátszó mert hiszen nevetséges a Komintern „tűzfészkeit" Mongólia pusztaságaiban, Abesszínia hegyeiben, SpanyolMarokkó völgykatlanaiban keresni." Ha visszatérünk az úgynevezett „kollektív intézkedések" y bizottságának jelentésére és ezt a jelentést összehasonlítjuk az ENSz alapelveivel, céljaival és feladataival, könynyen meggyőződhetünk arról, hogy a jelentés nyílt megvetése az ENSz alapokmánya alapelveinek, céljainak és feladatainak. Különös figyelemrem)éltó a biBottság azon javaslata, amelyet végrehajtó katonai szerv létesítésére tett, amelynek rendkívül meszszemenő funkciói volnának. Ez a szerv az egyes államok erőfeszítéseinek koordinálásával és a rendelkezésére bocsátott fegyveres erők megszervezésével van megbízva. Végrehajtó katonai szerv szereplésével bármelyik országot meg lehet bízni, ha nincs is a katonai akció körzetében. Ehhez még megjegyezném, hogy éppen ez küszöbölhetné ki Svédország tisztelt képviselőjének kételyeit, aki azt mondta, hogy nem érti, hogy miért támadnak „a keleti tömb" országai, amint mondotta, az Atlanti-tömb regionális egyezményei ellen. Éppen azért, mert ez egyáltalán nem regionális tömb, mert nincsenek határai, mert az egész Csende^-Oceánon és Földközitengeren keresztül vonul és magában foglalja az egész világot. Azonban milyen regionális egyezmény ez? Hogyan illik ide az 51. cikkely? Ez az alapokmánynak és az 51. cikkhelynek nyilvánvaló kigúnyolása. Ilyen aserv leheit olyan állam, amely csak határos ezzel a körzettel, — főleg amint azt a jelentés 202. szakasza mondja, — ha ennek az Államnak fegyveres erői „résztvesznek a katonai müveletekben. .." és ha az illetékes állam teljesen kihasználja katonai potenciálját. Ismeretes, hogy az USA ernyedhetetlenül követeli, hogy éppen ő legyen az, akit e katonai szerv kötelességeivel megbízanak. Ezt bizonyítják az USA kormányának követelései, amelyek szerint az úgynevezett „ENSz fegyveres erök" öszszetételébe foglaltassanak benne az agresszív Atlanti egyezmény alapján széthelyezett amerikai csapatok. Ezek a követélések teljesen leleplezik az USA kormányának valódi szándékait, amelyekkel az USA-nak agresszív politikáját az ENSz nevével akarja leplezni. A bízottságnak ez a Javaslata azonban éles ellentétben áll az alapokmánnyal, mely megállapítja, hogy az agresszió elleni harcban a katonai müveletek vezetésére csak egy szerv, mégpedig a hadviselő államok bizottsága van felhatalmazva, amely a Biztonsági Tanács vezetése alatt működik. A Biztonsági Tanáccsal, — amely biztosítja az összes elfogadott határozatok helyességének megőrzését, amit a Biztonsági Tanács állandó tagjainak egyetértése biztosít, — a közgyűlés határozata szembelyezkedik, mert azon biztosítékok nélkül fogaták el, amelyeket az alapokmány a Biztonsági Tanács számára megállapít és amelyekben való döntéshez ebben az esetben a Biztonsági Tanács öszszes állandó tagjainak és legkevesebb két nem állandó tagjának egybevágó szavazatai szükségesek. Ez valóban reális biztosíték, amely azon a fő elven, szervezetünk egyik fő pillérjén alapul, — hogy az öt nagyhatalom egyetért a Biztonsági Tanácsban az olyan felelősségteljes kérdések megoldásában, amelyekből olyan fontos határozatok következhetnek, amelyek háborúhoz vezethetnének. Ezért mi azt .mondjuk, hogy ezen funkcióknak a közgyűlésre való átruházása, amely ezeket a kérdéseket egyszerű többséggel, vagy mondjuk a szavazatok kétharmadával oldja meg, nem helyénvaló. Láttuk, hogyan jön létre ez a kétharmados szavazattöbbség, sajnos í»zt a gyakorlatból tudjuk. Ez nem biztosítéka a béke megőrzésének és nem biztositélt a háború ellen, mert az a tény, hogy a közgyűlésre ruházzák a katonai vezérkarok bizottságának jogait, valamint, hogy a Biztonsági Tanács jogait a közgyűlésre ruházzák, és hogy a Biztonsági Tanács jogait végrehajtó katonai szerv veszi át, ha azok a biztosítékok hiányzanak, amelyeket az alapokmány és annak elvei megállapítanak, — akkor ez nem a béke biztosítéka, akkor ez síkos út, mert amint azt itt Svédország küldötte mondotta, akkor itt a „háború veszélyének lehetősége" merül fel. Az USA képviselője itt emlékeztetik V. M. Molotovnak San Franciscóban tett kijelentésére: „Csak akkor, ha meg lesznek annak előfeltételei, — mondotta V. M. Molotov — hogy a béke megsértése vagy az ilyen megsértésnek veszélye nem marad büntetlenül és a megfelelő büntető intézkedések végrehajtása neon fog nagyon késlekedni, viselheti a biztonsági szervezet a béke ügyéért való felelősséget." Hálás vagyok, hogy itt emlékeztették V. M. Molotovnak e figyelemreméltó kijelentésére. Ezt azzal akarom viszonozni, hogy emlékeztetek az USA akkori államtitkárának Stettinius úrnak nyilatkozatára éspedig: „Ha bármelyik ez államok közül (a Biztonsági Tanács állandó tagjai közül, — A. J. Visinszkij megjegyzése) bármikor az agresszió útjára lép, ennek eredménye még nagyobb háború lesz, tekintet nélkül arra, hogy milyen intézkedések lesznek a Biztonsági Tanácsban valló tagságról és szavazásról- Az alapokmány a nagy nemzeteknek nem ad semmiféle olyan Jogot, amellyel & valóságban már ls nem rendelkeznek, az alapokmány nélkül is meg van e nemzeteknek az a hatalmuk, hogy a békét meg_ őrizzék vagy megsértsék. Az alapokmány csak annyit tesz, hogy a nagy nemzetekre külön fontos kötelességet ró — azt a kötelességet, hogy a kezükben lévő hatalmat közösen ós egyetértően a béke és nem külön-külön a háború céljaira használják fel." „Ezért, — mondja a négy nagyhatalom 1946 Június 7-iki san-franciskoi nyilatkozata — hogy a Biztonsági Tanács határozatokat hozhasson szavazati többséggel, ennek egyedüli gyakorlati módszere az lesz, hogy megállapodnak, hogy a nem procedúráiig határozatokhoz az állandó tagok plus* legkevesebb két nem állán, dó tag egyetértő szavazatára van szükség." Ugyanebben a nyilatkozatban rámutattak arra is* hogy; „A Biztonsági Tanács határozatainak és akcióinak nagy politikai következményei lehetnek, sőt az események olyan láncolatának kezdetét jelenthetik, amelyek végezetül megkövetelhetik azt, hogy a Biztonsági Tanács kötelességednek eleget téve, kényszerítő lépéseket tegyen a „Bszakasz 8. fejezetének értelmébeA." Ez megfelel az ENSz alapokmánya mostani VJL fejezetének. És továbbá: „Az eseményeknek ez a láncolata akkor kezdődik el, ha a Tanács elhatározza, hogy vizsgálatot hajt végre, vagy ügy dönt, hogy elérkezett az ideje, hogy az államokhoz felhívással forduljon, hogy megoldják viszályaikat vagy pedig, hogy a viszálykodó feleknek javaslatot tegyen. A mondottakból világos, hogy mily óriási, alapvető éB gyakorlati jelentősége van annak a kérdésnek, hogy ki és mikor fog határozatot hozni, az egyik, vagy másik állam akcióinak agresszív akcióvá való minősítéséről és hogy kl és hogyan fog határozatokat hozni az agreszszió elleni harcról. Az, hogy ezt a jogot Biztonsági Tanácsra ruházták, a Tanács alapelveinek tiszteletbentartásával a nem procedurális kérdések megoldásában, a Tanács öt állandó tagja egyhangúsága, elvének tiszteletbentartásával, — nagyon jelentős biztosítéka a tárgyilagosságnak és elfogulatlanságnak a nemzetközi béke és biztonság biztosításával összefüggő intézkedések és kérdések eldöntésénél. Maga ez a körülmény elegendő ahhoz, hogy bebizonyítsa a Bizottság javaslatának teljes elfogadhatatlanságát, amely javaslat nyílt ellentétben áll az ENSz alapokmányának alapelveivel. - msmAz alapokmany megsértését jelenti az, ha ezt a hatalmat az öszszes biztosítékaival, ha azt a jogot, amely a Biztonsági Tanácsot illeti, annak összes biztosítékaival, ha a Tanács teljhatalmát a közgyűlésre ruházzák át, az úgynevezett katonai végrehajtó szervekre, azaz egyetlen, egy államra, azaz éppen aira az Eisenhowerre, éppen arra a Bradleyra, — akik természetesen a maguk módján fognak eljárni, katonai módon, a francia közmondás szerint: „Á la guerre coi»me á la guerre" (a háborúban háborús módon). Ez az ENSz alapokmánya alapelveinek durva megsértését jelenti. Csak egy furcsa, hogy olyan szakképzett jogász, mint Cohen úr, hogyan beszélhet arról, hogy ,,a kollektív intézkedések" pontosan megfelelnek az alapokmánynak. Ez azonban nem az egyetlen megsértése az alapokmánynak. Mondhatjuk, hogy az egész jelentés olyan Javaslatoktól hemzseg, amelyek közül mindegyik az alapokmány durva megsértését jelenti. Ha bizonyítékra van szükség, nézzük csak a második fejezetet, amely a politikai jellegű kollektív intézkedésekről szól. A fejezet szövegéből könnyen meggyőződünk arról, hogy teljes ellentétben állanak az alapokmánnyal az olyan javaslatok, mint például az, hogy a közgyűlésnek jogot adnak diplomáciai kapcsolatok megszakítására, mert az alapokmány 41. cikkelye alapján ez a jog tisztán a Biztonsági Tanács hatáskörébe tartozik. Ugyanezt kell mondani a gazdasági intézkedésekről, mint az embargo bevezetéséről, a teljes vagy részleges kereskedelmi blokád elrendeléséről, amely magában foglalja a kivitelt és behozatalt, egyes vagy valamennyi "pénzügyi müveletek eltiltását, a külön kapcsolatok eltiltását, a pénzbetétek vagy vagyonok blokkolását. Mindezek az intézkedések az alapokmány 41. és 42, cikkelye szerint szintén kizárólagosan a Biztonsági Tanács körébe tartoznak. Emlékeztetünk Itt arra ls, hogy az alapokmány 46. és 47, cikkelye megállapítja, hogyan fog működni a Katonai Vezérkarok Bizottsága, amely a Biztonsági Tanács alá van rendelve, és amely a Biztonsági Tanács rendelkezésére f bocsátott öszezea fegyveres erők stratégiai vezetéséért felelős. Ezeket a funkciókat azonban most végrehajtó szervinek adják át, ami az alapokmány nyilvánvaló megsértését jelenti. A „katonai intézkedések" negyedik fejezetének második szakasza hivatkozik az „Egység a békéért" határozatra, amely az ENSz tagjainak azt ajánlja, hogy mindegyikük nemzeti fegyveres erőinek keretében olyan felkészült, szervezett és felfegyverzett alakulatokat tartson, amelyeket gyorsan fel lehet használni, mint az ENSz,harci alakulatait a Biztonsági Tanácsnak vagy a közgyűlésnek javaslatára. E "teljhatalomnak a közgyűlésre való átruházása szintén ellentétben áll az alapokmánnyal, amelynek hetedik fejezete csak a Biztonsági Tanácsnak és kizárólag csak annak adja meg ezt a Jogot. E mellett az alapokmány 43. cikkelye álapján az egyes államoknak a Biztonsági Tanács részére fegyveres erőket kell adniok, amelyek a nemzetközi béke és biztonság megőrzésére szükségesek, még pedig a Tanács felhívására, nem pedig bármilyen más szervnek, még pedig e kérdésben külön megegyezés alapján kiadott felhívására. Az alapokmány 43. cikkelye ezután megállapítja, hogy a szövetségi nemzetközi kényszerítő akciók számára szükséges katonai-légi haderők nemzeti kontingenséinek készenléti fokát és erejét szintén a Biztonsági Tanács állapítja meg a katonai vezérkarok bizottságának segítségévei. Mindez semmi alapot sem ad rendkívüli teljhatalommal felruházott katonai szerv alapítására. Ezt a szervet már megalakították — ez a szerv a katonai vezérkarok bizottsága, ilyen teljhatalom már adva van — ez az ENSz alapokmányának hetedik fejezete. Mindazt, amit ebben az ügyben az úgynevezett „kollekvív intézkedések" bizottságának jelentése mond, nem valósíthatja meg semilyen más Sztálin' elvtársnak a japán néphez intézett újévi üzenete változatlanul az egész- haladó emberiség figyelmének és érdeklődésének a középpontjában áll. A TASZSZ külföldi táviratjelentések alapján beszámol az üzenet újabb világvisszhangjáról. TOKIÓ A Jomiuri cúnü lap kommentárja kiemeli, hogy a japán közvélemény hatalmas érdeklődéssel fogadta az üzenetet. „Szitálin miniszterelnök — írja a lap — nagylelkűségről tett tanúságot, amikor újévi ajándékkal lepte meg a japán népet. Sztálin miniszterelnök békés építőmunkára hívta fel a japán népet akkor, amikor Japánban minden lapot és folyóiratot háborúról szóló cikkek töltenek meg." A Jomiuri vezércikke emlékeztet arra, hogy a Pravda a rmüt év végén egy vezércikkében hangsúlyozta: az 1952-es év a válság enyhülésének éve lesz. „A* a körülmény, hogy a nyugati világ szerint általában ez az év a válság éve lesz, a Szovjetunió pedig ezzel eüentétes kijelentést tesz, annak feltevésére késztet bennünket, hogy a Szovjetunió az idén még nagyobb erőfeszítéseket fog kifejteni a békeharcban" — írja a lap. A Tokió Times című lap kiemeli az üzenet baráti hangját és megállapítja, hogy Sztálin elvtárs üzenete „rendkívül nagy befolyást gyakorol majd mind Japánban, mind Japán határain kívül". A Mainicsi című lap jelentése szerint nyugati diplomaták egyes köreit aggasztja az a befolyás, amelyet az üzenet a japán népre gyakorolhat, A Japán-Szovjet Baráti Társaság január 4-i rendkívüli üléséről leveszerv, csak a Biztonsági Tanács, még pedig a Biztonsági Tanács határozatai alapján. E jogok és teljhatalmak bármilyen más szervre való átruházása, amely szerveket a közgyűlés tavalyi határozata alapján vagy a köz. gyűlés bármilyen más határozata alapján létesítenek, az alapokmány durva megsértését jelenti, önkényes aktus, a Biztonsági Tanácsot illető jogokkal való visszaélés, Az ilyen „kollektív intézkedések" szétzúzzák az egész alapokmányt, kitépik az alapokmány agyát és szívért. Az ügynevezett „kollektív intézkedések" bizottsága az alapokmánynak mindezen cikkelyeit egyszerűen kitörli és a bizottság jelentésében foglalt ren. delkezésekkel cseréli fel. A „kollektív intézkedések" bizottságának jelentése, hogy ezeket a törvényellenes intézkedéseket mentegesse, arra hivatkozik, hogy a közgyűlés állítólag biztosítani igyekszik azon fegyveres erőket, amelyek rendelkezésére állnának az alapokmány 43. cikkelyében feltételezett egyezmény megkötéséig. Ki előtt nem világos azonban, hogy let intézett Sztálin elvtárshoz. A levél hangsúlyozza, hogy Sztálin elvtárs üzenete lelkesíti Japánban a békéért, szabadságért és függetlenségért harcoló becsületes embereket. „Hisszük, hogy az ön üzenete óriási szerepet fog betölteni a japán és a szovjet nép közötti barátság elmélyítésben" — mondja a levél. PEKING A Kínai Kommunista Párt központi lapja, a Zsenmwzsibao szerkesztőségi cikkben foglalkozik Sztálin elvtárs üzenetével és leszegezi: J. V. Sztálin együttérzése nemcsak a japán népet lelkesíti az amerikai megszállók ellen függetlneségéért vívott harcában, hanem harcra lelkesíti a vüág többi elnyomott népét is. Japánban most munkások, parasztok, értelmiségiek és más hazafiak harcolnak az országot pusztulásba sodró amerikai imperializmus ellen. A Szovjetunió és Kína népei — épúgy, mint az egész világ békeszerető népei — szolidaritást vállalnak a japán nép bátor harcéval. PHENJAN A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság lakossága hatalma* lelkesedéssel fogadta Sztálin elvtársnak a japán néphez intézett üzenetét. A vé. res amerikai agresszió ellen fegyverrel harcoló egész koreai nép — hangzik a Koreai Központi Távirati Iroda jelentése bízik a jóakaraítú japánok harcában Josida reakciós koranány

a ellen. Az egész koreai nép döntő győzelmeket kíván a japán népnek hazája szabadságáért és függetlenségééit vívott szent háborújában. az USA Angíia és Franciaország kormányai ezen lépéseket téve és egyben semmi intézkedést nem téve arra, hogy valóban létrejöjjenek olyan egyezmények, amelyeket a 43. cikkely feltételez, az e kérdésben saját helytelen állásfoglalásuk következtében kialakult helyzetet törvényellenes célokra használják fel. Helyénvaló volna emlékeztetni arra ls, hogy mindeddig nem valósították meg a Biztonsági Tanácsnak tett javaslatokat, amelyeket a közgyűlés V. ülésezése fogadott el, amely szerint a Biztonsági Tanács a lehető leggyorsabban dolgozzon ki intézkedéseke^ az ENSz alapokmánya 43., 45., 46. és 47. cikkelyeinek lehető leggyorsabb életbeléptetésére, amely cikkelyek szerint az Egysült Nemzetek Szervezetének tagállamai kötelesek fegyveres erőket rendelkezésre bocsátani a Biztonsági Tanácsnak és amelyek sze. rint a katonai vezérkarok bizottságának hathatósan működnie kell. Visinszkij elvtárs az ENSz közgyűlése politikai bizottságában mondott 1 beszédének befejező részét legköze. I lebbi számunkban hozzuk. » Csaknem 600 millió ember Irta alá a békevilágtanács felhívását A békevilágtanács titkársága Jelentést adott ki, amelyben közölte, hogy 1952 január l-ig a békevilágtanácsnak az öt nagyhatalom békeegyezménye megkötéséit követelő felhívását 596,302.298-an írták alá Az aláírások száma az egyes országok között a következőképpen oszlik meg: Albánia 865.885, Algír 120.000, Németország (az űjrafelfegyverzés ellen és a békeszerződés megkötése mellett folyó népszavazás) 16,700.000, Argentína 3,000.000, Bulgária 5,627.000, Kanada 270.000, Csille 500.000, Kína 844,580.057, Ciprus 103.824, Kolumbia 25.000, Korea 7,047.821, Costarica 34.000, Kuba 850.000, Dánia 128.278, Egyiptom 100.000, Spanyolország 400.000, Finnország 550.000, Franciaország 10.000.000, Anglia 833.000, Görögország 36.725, Guatemala 100.000, Hollandia 342.588, Magyarország 7,148.000, India 1,700.000, Indonézia 609.168, Irak 20.000, Irán 1,961.198, Izrael 354.159, Olaszország 16 millió, Japán 6,000.000, Libanon 200.000, Mexiko 300.000, Mongólia 633.877, Norvégia 30.000, Pakisztán 14.000, Paraguay 16.000, Peru 5578, Lengyelország 18,053.000, Portorico 20.000, Portugália 40.000, Románia 11,060.141, Tajföld 152.531, Svédország 265.000, Svájc 61.800, Szíria 265.000, Csehszlovákia 9,020.522, Transzjwrdftnln 32.000, Trieszt 80.000, Tunisz 180.000, Délafrikai Unió 5000, Szovjetunió 117,669.320, 'Uruguay 216.000. Venezuela 45.000, Vietnam 8,532.378 aláírás.