Uj Szó, 1952. január (5. évfolyam, 1-26.szám)

1952-01-06 / 5. szám, vasárnap

UJSZÖ 1952 január 6 A HETVENÉVES IVAN OLBRACHT M. . a van hetven esztendeje, ho^y Semilben, egy kis cseh gyár­városkában megszületett Iván Ol­bracht, családi nevén Kamil Zeman, a cseh szocialista irodalom nagy­mestere. Pályafutásai, munkáslapok / szerkesztőjeként Bécsben és Prágá­ban kezdte, s már a húszas évek­ben azoknak a csehszlovák művé­szeknek élén állt, akik egész élet­müvüket a munkásosztály felvilá­gosításának szentelték és a marxi­lenini tanok igazságát hirdetve a proletariátus győzelméért harcol­tak. „A szocialista állam a világ egyetlen kiútja nyomorúságából. A szocialista állam olyan eszme, ame­lyért örömmel meg lehet halni", írja Olbracht 1920 szeptember 28­án, a Rudé Právoban megjelent vvi­talevelében és ez lesz vezérfonala, hitvallása -egész életmüvének, mely­lyel lerakta a cseh irodalomban a szocialista realista regényírás alap­jait és utat mutatott legkiválóbb szlovák követőinek is, az alkotó ereje teljében, élete délén meghalt Peter Jilemnickynek, a szlovák szo­cialista széppróza nagymesterének, a „Töretlen föld" az „Egy darab cukor", a „Garammenti krónika" írójának, vagy Franyo Král'nak, „Az eltorlaszolt út" szerzőjének. Öt esztendővel ezelőtt Klement Gottwald' elvtárs, köztársaságunk elnöke, akkor még miniszterelnöki funkciójában, ezeket írja Ivan Ol­brachtnak 65. születése napja al­kalmából: „Müved jelentős határkő nemzeti kultúránk történelmében: vele a cseh irodalomba belép a társadalom teljesjogú új hőse, — a nemzet ve­zető szerepéért és a szocialista esz­méi megvalósításáért harcoló mun­kásosztály. Ezért szeret Téged dol­gozó népünk és ezért nevez Téged joggal költőjének ezért büszke Rád a mi Kommunista Pártunk." Ugyanabban az esztendőben, 1947 .őszén Olbrachtot, ak ; a Tájékozta­tásügyi minisztériumban a publiká­ciós osztály vezetője, nemzeti mű­vésszé nevezik ki. O ' 'bracht első könyvében (O zlých samotárich 1913), az életből kitagadott, a fennálló társadalmi rend illen lázadó magános embe­rek sorsát festi le. Már ez a könyve sokban Gorkijra emlékeztet. Öt év­vel később, még az első világháború folyaman nagy figyelmet keltett „A legsötétebb börtöh" cimü lélek­tani regénye. Ez a müve és az egy évvel később megjelent „Jesenius színész csodálatos barátsága" erős Dosztojevszkij hatást mutat fel. A lélektani regényírás módszereivel azonban oroszországi útja után fel­hagy. Tapasztalatait három kötetbe gyűjtött riportokbari (Obrazy ze soudobnőho Ruska, 1920—21) írja meg és ezekben az útiképekben már félreérthetetlenül feltárja kom­munista meggyőződését. Olbracht megtalálja igazi helyét és hangját is. 1921-ben „Ötödik felvonás" cím­mel a áramával kísérletezik. E drá­mája középkori keretét mai, kor­szerű gondolat feszít 5 szét; meg­írásának ötletét a cseh jobboldali szociáldemokrácia árulasa adta meg.~"( Tudvalevő, hogy ez az árulás ültette a nép nyakára a hivatalnok­kormányt és hosszú évekre a bur­zsoázia jármába hajtotta a cseh­szlovák proletariátust.) További. könyvében, a „Kilenc vidám történet Ausztriából és a köz­társaságból" a régi osztrák és az új „demokrácia" társadalmi rend­jének mocsarába kavar, a rendőri fcasáskodást ostorozza és a kapita­lizmus érdekeit védelmező, szószá­tyár hazafiasság ellen támad. 1928­ban megjelenik legnagyobb müve, az „Anna prolstfárka", amelynek fordítását a burzsoázia hazugságait könyörtelenül leleplező tartalma miatt a Horthy rendszer idején egyetlen magyar kiadó nem merte kiadni. („Anna" címmel tavaly megjelentette a budapesti Franklin, ezzel helyrehozva a mult hibáját és ugyanakkor kiadta a mi Magyar Könyvtárunk is.) Olbracht „Anná"-ja osztályhar­. cos állásfoglalásával, pártosságá­val és magas művészi értékével az első iránytmutató, a szocialista realizmus szellemében írott cseh .regény Hőse, Anna, egy tapaszta­latlan cseh lány a vüágliáború után az „aranyos Prágába" kerül és cse­lédként éli szük koriátok közé szo­rított életét. Egy „xapon azonban oszladozni kezd előtte a homály: Tóni, a vasesztergályos megfogja lúgtól kimart, bátortalan kezét s vezetni kezdi. A kis cseléd a regépy folyamán emberre ébred, proletár­asszonnyá válik, aki harcos öntu­- dattal menetel munkástársaival Prága munkásvértől iszapos utcáin a jövő felé. E jerkilencszázhúszban, Tusár árulásinak idején játszódik le a re­gény története. Központjában maga a cseh nép, a győztes orosz forra­dalom eredményem xellelkesiilt cseh proletariátus, az 1918-ban a Habs­burgokat és csatlósiiadát, a fekete­sárga beam tereket elkergető és ön­ttlló állami életre berendezkedő cseh nép áll. A cseh proletariátus azon­ban hamar ráébred arra az igaz­ságra, hogy lényegében alig történt változás, csak az urak, az elnyomók cserélődtek ki és a burzsoázia, melynek elkergetéséért küzdött, a nyakáé maradt. A munkásság a maga sorsán kénytelen tapasztalni, hogy a monarchia idejének elnyomó "endsztre csupán átfestödött, a ma­saryki demokrácia nem jelentett egy lépést sem előre és a szabad­ságjogok, a szocializmus helyett burzsoá demokráciát hozott. Míg a nincstelen prágai proleta­riátus tovább küszködik ^ és éhbér­ért kénytelen áruba bocsátani mun­kaerejét, az uralmon lévő kapita­ista reteg vígan éli a maga vilá­gát üzérkedik, panamázik és mil­liókat harácsol. Ebben a panamák­tól illatos polgári fertőben az arany­ifjúság teii marokkal szórja a pénzt és szeretkezik, a nagyságos asszo­nyok pedig fillérekért dolgoztatják a vidékről felkerült tudatlan Anná­kat. Jótékonyság es humanizmus csupán porhintés, takargató kulisz­sza eoben a romlás miazmáitól fer­tőzött világban. Olbracht kíméletlen szívóssággal sorra leleplezi a kor kiáltó visszá­ságait, kritikája éles és pártosan .gazságos: az elnyomottak, a ki­zsákmányoltak, a jövőbe látó pro­letariátus oldaláról nézi és bírálja a kort. A legjobban Jandrák kép­viselő korrupt alakját sikerült Ol­brachtnak regényében megrajzolnia. Ezt a kitűnő elméleti tudással bíró és ragyogó szónoki tehetségű Jand­rákot, a jobboldali szociáldemokrá­cia képviselőjét, szennyes üzelmei, felesége fényűző életmódja a mun­kások oldaláról a burzsoázia tábo­rába sodorják. Nem véletlen Jand­rák munkásárulása; törvényszerűen bekövetkezik az ilyen hitszegés mindenütt, ahol az érdek, az egyéni haszon az embert a kapitalizmus szolgájává aljasítja. A munkásosztályt miniszteri tár­cáért, egyéb stallumokért, zsíros falatokért eláruló, a tömegekbe lö­vető elemekkel szemben ott állnak az Annák és Tónik, a munkásosz­tály keményöklü, névtelen harcosai, akik igazuk tudatában nem kérnek a kapitalizmus morzsáiból, alamizs­náiból és életüket nem féltve, bát­ran küzdenek egy jobb jövő hajnal­hasadásáért. Olbrach: „Anná"-jának Tónija odakiáltja az inasát bántal­mazó kistökésnek: — Köpök a demokráciájukra, hogyha kínozni hagyja a dolgozó gyereket! , Ez a gerinces mondat a legtalá­lóbb jellemzését adja a forradalom eszméjétől eltelt, Moszkva felé for­duló prágai vasmunkások szellemé­nek. M egalkuvást nem ismerő har­cos újságírói tevékenysége Olbrach­tot a liuszas évek végén börtönbe juttatja. Börtönélmsnyeit két kpnyv örökíti meg: „A rácsos tükör" (1930) és a „Két írás és gombo­lyag." (Gombolyag alatt azokat az összesodort papírlapokat érti az író, amelyeken üzeneteit kicsempészte a börtönből egy osztályöntudatos őr segítségével. Ilyen „gombolyagok­kal" üzent az élőkhöz a mártírha­lált halt Július Fucsík is pankráci börtönéből.) A harmincas évek elején kárpát­aljai tartózkodása alatt érik meg Olbrachtban egyik legköltöibb mun­kájának, a „Suhaj, a betyár"-nak alakja. „Kárpátaljára ugyanaz vonzott, ami a többi túristát", — írja a szerző, erről a müvéről. — „De •egyébként is meg akartam ismerni -ezt a csodálatos földet, ahonnan egyenesen a középkorba illő híreket hoznak a lapok. Megláttam ott a Verhovina havasi legelőinek vidékét | és népét, amelyhez hasonló nincsen I egész Európában s amely eltűnik ; majd onnan is. Vidék, hol nem is­I merik az ekét, hol az emberek nem j tértek még át a pásztorkorból a { földmíveskorszakba ..." „Bolyongásaim közben gyákran találkoztam Suhaj alakjával és em­lékévei. Védte a gyengéket és bün­tette az urakat. Dicső hős, kit nem fog a golyó, mondai alak, mint a szlovákoknál Jánosik s az ukránok­nál Dovbus Oleksza. Ezek azonban a 18. században éltek érthető volt, hogy mondai alakokká váltak. De ki volt Suhaj ? Magyar katonaszö­kevény a világháború idején, aki a hegyekbe menekült c nem tudván visszatérni, rabolt, gyújtogatott s ölt két éven át." Miért nyúlt a szocialista író eh­hez a balladába kívánkozó különös alakhoz, a rablóhoz, akiből az el­nyomott nép képzelete egy évtized alatt iegendás hőst formált. Mert Suhaj Mikola már mese. Ugyanúgy, mint Móricz Zsigmond nagyszerű regényében Rózsa Sándoi betyár­alakja. Mert a gazdagokat foszto^ gató és a szegényeket megsegítő Suhaj Nikola az elnyomottak barát­ja volt -és az urak ellensége, aki „ha még élne, nem volna annyi nyo­mor a világon." Csak néhány további év kellett, alig másfél évtized, hogy az író •jóslása valósággá váljon: a Verho­vina alól eltűnt a nyomor, nincs níár az az éhenhaló ruszin nincste­len, akinek egy áldemokrácia ide­jén ilyen újkori Rózsa Sándor lehe­tett csak a szószólója. rpátaljai élményeiről Olbracht útirajzokban is beszámolt. „Erdők és századok" a címe könyvének, melyb.cn kíméletlen kritikával tá­mad a maradi népet sötét tudatlan­ságban tartó, kizsákmányolók ellen. Az első köztársaság gyarmatosító politikáját vádolja Olbracht, azt a politikát, amely Kárpátalján, a ré­gi republika légmostohábban kezelt vidékén a bankok, külföldi tőkés érde keltségek, földbirtokosok és hará­-csoló ügyvédek Kénye-kedvének ki­szolgáltatta a csaknem írástudat­lan, de forradalmi szellemű népet. Ugyanebbe a környezetbe vezet Olbracht következő könyve, az „Átokvölgye" is, melyben az ottani orthodox zsidóság világkerülö, zár­kózott ' és titokzatos életébe hatol felfedező szemmel. Ezeket a köny­veit mesterien reális lélekrajz, tö­kéletes ábrázoló és formamüvészet jellemzik. További könyvében, a „Bibliai föFtén9tek"-ben ismét új arccal, ez­úttal, mint v költői erényekkel ren­delkező nyelvmüvéáz jelentkezik; az Ótestamentum szövegét hozza kö­zelebb a haladó ifjúsághoz. „Régi krónikák" című gyűjteménye a cseh legendák és krónikák varázsát idézi. Olbracht, mint műfordító is el­évülhetetlen érdemeket szerzett ha­ladószellemü német és dán írók mű­veinek" átültetésévei. (Thomas Mann, Feuchtwanger, Arnold Zweig és Andersen Nexö.) Ugyancsak ő volt az első cseh fordítója a Kom­munista kiáltványnak. Életrajzához még egy adat tarto­zik: a német megszállás idején a nácik letartóztatták és gyűjtőtábor­ba hurcolták. Csak a véletlenen múlott, hogy nem jutott Július Fu­csík, Vancsura, Jozef Csapek és sok más cseh művész mártírsorsára. A. magyar olvasó Ivan Olbracht­nak, a cseh szocialista irodalom nagymesterének--eddig három köny­vét ismerhette meg, az ,,Anná"-t, az ,,Átokvölgyé"-t és a „Suhaj, a betyár-'-t. Megismerhette bennük munkásalakjainak a jobb jövőbe Üdvözlő táviratok köztársasági elnökünkhöz Klement Gottwald köztársasági elnökünk a következő újévi üdvözlő táviratokat kapta: Klement Gottwald elvtársnak, a Csehszlovák Köztársaság elnökének Prága. Kérem, Elnök elvtárs, fogadja köszönetemet az újév alkalmából kül­dött baráti jókívánságaiért. Az újév alkalmából a legszívélyesebb üdvöz­leteimet és jókívánságaimat küldöm önnek személyesen és az egész cseh­szlovák ' népnek. N. Svernik, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének elnöke. • Klement Gottwald elvtársnak, a Csehszlovák Köztársaság elnökének Prága. Kérem, Elnök elvtárs, fogadja az újév alkalmából szívélyes üdvözle­teimet. Önnek jó egészséget és boldogságot, a csehszlovák riépnek új si­kereket kívánok a szocializmus eléréséhez, valamint a nagy Szovjetunió által vezetett béketábor sikeres harcához. Georgi Damjanov, a Bolgár Népköztársaság nemzetgyűlése elnökségének elnöke. Klement Gottwald elvtársnak, a Csehszlovák Köztársaság elnökének Prága. Drága Gottwald elvtárs, szívélyesen köszöntöm Önt az újév alkalmá­ból, jó egészséget és sok erőt kívánok a baráti csehszlovák nép boldog jövőjéért és a béke nagy ügyéért folytatott sikeres harcához. Meleg kéz­szorítással az ön Cservenkovja. • Klement Gottwald elvtársnak, a Csehszlovák Köztársaság elnökének Prága. Elnök elvtárs, fogadja legszívélyesebb személyes jókívánságaimat a csehszlovák nemzetnek sikeres munkájához a szocializmus felépítésében és a béke megvédésében. Boleszlav Bierut, a Lengyel Köztársaság elnöke. Klemont Gottwald, a Csehszlovák Köztársaság elnökének Prága. A nagy Nemzetgyűlés elnökségének nevében, valamint saját nevemben is az újév alkalmából Önnek jó egészséget és a csehszlovák népnek továb­bi sikeres fejlődést és haladást kívánok. Érjen el további nagy sikereket a szocializmus felépítése és .a béke megvédése terén. Prof. Dr. C. I. Parhon, a Román Népköztársaság nagy Nemzetgyűlése elnökségének elnöke. A Csehszlovákiai Kommunista Párt Központi Bizottságának, Klement Gottwald elvtársnak, 1 Prága. Fogadjátok az újév alkalmából baráti üdvözleteinket: Üj sikereket kí­vánunk a csehszlovák népnek a szocializmus felépítésében, valamint a si­keres békevédelmi harcban, amelynek élén a nagy Szovjetunió és geniális vezérünk és tanítónk, J. V. Sztálin elvtárs áll. G. Gheorghiu-Dej, a Román Muiííflpspárt Központi Bizottsága nevében. Klement Gottwald elvtársnak, a Csehszlovák Köztársaság elnökének Tisztelt Elnök Elvtárs, Prága. az újév alkalmából fogadja úgy Ön, mint Csehszlovákia népe és kor­manya legszívélyesebb jókívánságaimat. A multévi látogatásom hazájuk­ban, Elnök elvtárs, még jobban megerősíti bennem azt a biztos tudatot, hogy államaink között igaz és tartós barátság fejlődik ki. Államainkat nemcsak népeink kölcsönös gazdasági és kulturális érdekei fűzik egybe, de összeköt bennünket mindenekelőtt a hatalmas harc Európa békéjének megvédéséért, amelyet Nyugat-Németországban az amerikai imperialis­ták háborús készülődéseikkel állandóafi veszélyeztetnek. Ebben a harcban győzni fogunk, mert a hatalmas Szovjetunió által vezetett béketáborhoz tartozunk. A békeszerető német nép őszinte jókívánságait fejezi ki, hogy a Cseh­szlovák Köztársaság sikeresen teljesítse az 1952-es évben az ötéves terv­ben megjelölt hatalmas feladatokat. ( Szívélyes üdvözlettel Wilhelm Pieck, a Német Demokratikus Köztársaság elnöke. + Klement Gottwald elvtársnak, a Csehszlovák Köztársaság elnökének Prága. Elnök elvtárs, fogadja őszinte köszönetemet az újév alkalmából kül­dött szívélyes üdvözleteiért. Engedje meg, hogy úgy a Magyar Népköz­társaság elnökségének, valamint a magam nevében is Önnek és a baráti Csehszlovákia dolgozóinak boldog jövőt és sok sikert kívánjak abban a hátalmas harcban, amelyet nemzeteink, élükön felszabadítónkkal, a Szov­jetunióval vezetnek a szocializmus felépítésére, valamint a legyőzhetetlen béketábor végleges győzelmének elérésére. Rónai Sándor, a Magyar Népköztársaság elnökségi tanácsának elnöke. vetett törnetetlen hitét és az írónak nacionalista túlzást és elhajlást nem ismerő proletár hazafiasságát és harcos kommunista magatartá­sát, amelyet már évtizedekkel ez­előtt oly példásan, a cseh naciona­lizmus kinövéséi ellen bátran harc­ba szállva tanúsított. Ezért köz­társaságunk magyar dolgozó népe, minden haladószellemü dolgozója ott áll ma mindazok közt, akik a nagy írót a hála és a szeretet jelei­vel üdvözlik hetvenedik születése napja alkalmából. Köszönet jár az írónak azért, hogy megtanít ben­nünket gyűlölni a mult romlott vi­lágának minden hazugságát és szennyjét és megtánít bennünket harcosnak lenni, hinni annak a vi­lágnak igazában, melyért az Annák és Tónik éltek és haltak. Egri Viktor.

Next

/
Thumbnails
Contents