Uj Szó, 1952. január (5. évfolyam, 1-26.szám)

1952-01-06 / 5. szám, vasárnap

Világ proletárjai egyesüljetek! c/t mai számban : Visinszkij elvtárs beszéde az ENSz politikai bizottságában A C SE H S Z L 0 V Á KIAI M AGYAR DOLGOZ ŐK- LA P J A (1—4. old.) Üdvözlőtáviratok köztársasági elnökünkhöz (2. old.) A hetvenéves Ivan Olbracht (2. old.) Büszkeségünk a néphadsereg (5. old.) Munkáslevelezőink írják (6. old.) A szovjet sport új sikerei felé (6. old.) Rádióműsor jan. 7-től—13-ig (7—8. old.) Bratislava, 1952 január 6, vasárnap 2 Kčs V. évfolyam, 5.. szám Az amerikaiak ágynevezett „kollektív intézkedésekről" szóló terve — a háború eiokészitéséne

vk terve < Visinszkij elvtárs beszéde az ENSz politikai bizottságában Az ENSz VI. közgyűlésének politikai bizottsága karácsonyi és újévi szünete után munkáját az úgynevezett kollektív intézkedések kérdésének megtárgyalásával kezdte meg. Amint tegnapi számunkban már röviden beszámoltunk róla, A. J. Visinszkij szovjet külügyminiszter a szovjet küldöttség vezetője hatalmas, meggyőző erejű beszédet mondott Az elvitathatatlan tényeken és niegdönthetetlen érveken felépült beszédet az összes küldöttségek, valamint a termet zsúfolásig megtöltő közönség és az újságírók feszült figyelemmel hallgatták végig. A. J. Visinszkij elvtárs beszéde a következőképpen hangzik: Amint mindnyájan emlékezünk rá, az úgynevezett „kollektív intézkedések" kérdését már megtárgyalták a közgyűlés ötödik ülésezésén és ezek a tárgyalások a „Békéért való egység" hamis címe alatt ismert határozat elfogadásában csúcsosodtak ki. Ezt a határozatot a béke megszilárdításának pr^fŕammjakánt tüntették fel. A határozat hemzsegett az olyan frázisoktól ,hogy szükséges a háború veszélyét elhárítani és az agresszió veszélyével szemben a békére való közös törekvést kell állítani. A valóságban ez a határozat nem a béke megszilárdításának programmja volt, hanem az új háború előkészítésére és arra irányult, hogy megteremtse e háború vezetésére az összes elkerülhetetlenül szükséges feltételeket. E határozat elfogadása kétségtelenül összefügg a koreai amerikai agresszióval, amely egvrészt megmutatta az e háborút Inprovokált amerikai monopolisták kalandjának reménytelenségét, másrészt megmutatta képtelenségüket, hogy saját erejükkel oldják meg azt a helyzetet, amely ebben a háborúban kialakult, a nélkül, hogy bevonnának más államokat, amelyek az Egyesült Államoktól gazdaságilag és politikailag függnek, ebbe a háborús kalandba. Az észak-koreai amerikai agresszió és a tavalyi „Egység a békéért" elnevezésű határozat és az úgynevezett „kollektív intézkedések" tervei között fennálló összefüggést meserősitették Acheson úrnak, * az USA államtitkárának, New Yorkban mondott újévi beszéde és az említett határozat néhány szerzőjének tegnapi beszédei, akik egyenesen hivatkoztak a koreai eseményekre, mint olyan körülményre, amely létrehozta az „egység a békéért" határozatot, és az úgynevezett „kollektív intézkedések" mostani tervezetét is. Nem véletlen, hogy az úgynevezett „kollektív intézkedések" bizottságának jelentése különleges mellekletet tartalmaz, amely a koreai kérdés történetének van szentelve. Ebből a dokumentből világosan látszik, hogy valóban a koreai események szolgáltak indítékul néhány állam fegyveres erői közö« akcióira sz</gé-ó intézekdísek kidolgozására, amelyek a nemzetközi szervezet neve mögé bnitak és azt a látszatot igyekeztek kelteni, hogy ellenzik az agressziót. A jelentés, abból a célból, hogy az észak-koreai amerikai fegyveres i intervenciónak széleskörű, sőt álta- j lános „segítség" jellegét adja, ame- I lyet a liszinmani bábrendszernek nyújtanak, az ügyet úgy írja le, mintha a 47 ország, amelyek az ENSz tagjai ,és a két ország, amelyek nem tagjai az ENSz-nek, elhatározná, hogy résztvesznek az úgynevezett „segítség" nyújtásában és mintha számos más ország elhatározná, hogy ehhez az ügyhöz szárazföldi csapataival hozzájárul. A jelentés azt mondja, hogy „25 kormány fegyveres erőivel támogatta a koreai hadműveleteket", 20 ország e célra rendelkezésre bocsátotta szárazföldi erőit, 8 ország haditengerészeti erőit és 4 ország légihaderejét. A jelentés nem titkolja, hogy felhasználnak Japánban lévő támaszpontokat, aminek — amint azt a jelen tés állítja — rendkívül 'nagy -fontossága van. Szükséges azonban- kijelenteni, hogy a jelentésnek ez a része épp úgy, mint tulajdonképpen az egész jelentés;' is, nem felel meg a dolgok igazi állásának. A valóságban az USA n és Anglián, valamint annak dominium%in kívül a koreai nép eileni háborúban, amint az a kettes számú mellékletből következik, összesen csupán 8 állam: Belgium, Franciaország, Kolumbia, Dánia, (amely a „Jutland" kórházhajót küldte ki, amelyet azonban az ittlévő jelentésekjszerint már visszahívtak), Görögország, Hollan dia, a Fülöp-szigetek, és Törökország vesz részt. Ez tehát az az ,,egész Egyesült Nemzetek Szervezete", amely állítólag résztvesz Jl koreai nép elleni há borúban, 8 állam csupán, amelyek közül Dánia ošak kórházhajót küldött ki és semmi mást, amelyek közül Törökország, valamint a FülöPszigetek, Görögország, Hollandia, Columbia, Belgium és Franciaország csak egy.egy brigádot küldött. Es ez minden. Lehet-e ezek után azt mondani, hogy ebben a háborúban résztvesz az Egyesült Nemzetek Szervezete? Lehet-e beszélni az Egyesült Nemzetek Szervezete 47 tagál'iamá nak részvételéről? Ez semmiképpen sem felel meg a valóságnak. Bzt csak abból a célból állítják, hogy a koreai-amerikai agressziónak, amelyben az egresszív Atlanti-tömb néhány tagja résztvesz, azt a jelleget adják — amint azt a jelentés mondj

a — hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete majdnem általánosan részt vesz benne, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetének nevével leplezzék ezt az agressziót. Ismeretes, hogy az úgynevezett „kollektív intézkedések bizottságának" főtitkársága képviselőjének arra a kérdésére, amelyet az ENSz összes tagállamainak kormányai elé terjesztettek, hogy milyen intézkedéseket foganatosítottak az „Egység a békéért" eimü 377. számú határozat teljesítésére, csupán 38 kormány vílaszolt, és e mellett válaszaik azt bizonyítják, hogy az Egyesült Államoknak nehézségeik vannak „kollektív intézkedéseik rendszerének" elleplezésében. A valóságban 22 állam kormánya a főtitkár kérdésére egyáltalán nem felelt és a többi 38 állam közül, amelyek között ott van a Kuomintang úgynevezett „kormánya" is, csupán 18 állam kormánya nyilvánította beleegyezését, hogy felállít bizonyos számú fegyveres erőt a kollektív intézkedésekben való részvételre, 9 kormány "^Guatemala, India, Pakisztán, Hondurasz, Szaudi-Arábia, Irak, Libéria, Burma, Venezuela), a legkülönbözőbb ürügyek alatt elutasította ennek megtételét, 7 kormány (Haiti, Chile, Svédország, Egyiptom, Izrael, Equador, Jugoszlávia) kitérő feleletet adott, ami nagyon hasonlít az elutasításhoz, négy kormány (Bolívia, Indonézia, Luxemburg, Mexiko) egyszerűen azzal felelt, hogy elismerte a főtitkárság képviselője által küldött kérdések kézhezvételét. És ezek után még azt állítják itt, hogy a koreai háborúban résztvesz az Egyesült Nemzetek Szervezete. Nem, uraim, szerencsére és az Egyesült Nemzetek Szervezetének becsületére nem az Egyesült Nemzetek Szervezete vesz ebben részt, hanem kizárólag az Amerikai Egyesült Államok csatlósai, az Amerikai Egyesült Államok vazullusai, amelyek gazdaságilag és pénzügyileg függenek tőle. Meg kell jegyezni azt is, hogy né hányan azon kormányok közül, amelyek pozitív választ adtak, csupán formális válaszadásra szorítkoztak. Igy például a brazil kormány arra az ígéretre szorítkozott, hogy minden téren igyekezni fog meghatározni katonai egységeit ^az ENSz számára, Ausztrália kormánya arra hivatkozott, hogy már úgy is résztvesz a koreai és a maláji katonai akciókban, Üj-Zeland kormánya kijelentette, hogy a Koreával kapcsolatos kötelezettségei, amelyeket már elvállalt és a regionális védelem követelményei, nem engedik meg számára, hogy elegendő számú katonaságot nyújtson. Mindez elegendően jellemzi, az Egyesült Nemzetek Szervezete tagjai túlnyomó többségének állásfoglalását azzal szemben, hogy fegyveres erőikkel résztvegyenek az észak-koreai amerikai intervencióban és a kollektív intézkedésekben általában. Mindez egyben teljesen megcáfolja az úgynevezett „kollektív intézkedések" bizottságának jelentésében foglalt teljesen tarthatatlan állításokat, amelyek szerint a főtitkárság kérdései az ENSz tagjainak körében széleskörű, majdnem általános visszhangot keltettek. Ezzel kapcsolatban gondos figyelmet érdemel Svédország képviselőjének tegnapi beszéde, aki hangsúlyozta, hogy az az út, amelyet a közgyűlés választott, amidőn tavaly elfogadta az „Egység a békéért" elnevezésű határozatot, amelynek alapján a közgyűlés illi^esnek nyilvánította magát, hogy előterjessze a kényszerítő intézkedések ajánlását, teljesen törvényellenes eljárás, amely durván megsérti az ENSz alapokmányának alapelveit és normáit és kockázatot jelent — amint a svéd képviselő kifejezte, — az általános béke szempontjából. A svéd képviselő rámutatott arra, hogy a jelenlegi körülmények között, ha a többség elhatározná a beavatkozást, ez messzemenően hozzájárulhatna ahhoz a felfogáshoz, hogy két tömbre való élesen elhatárolt és állandó szakadás létezik. ami a jövőben világháborús összeütközésre vezethet. A svéd küldöttnek ezt a megjegyzését ter(Folytatás a 3. oldalon) A komáromi hajógyár felkészült az újév nagy feladataira és hősies munkával teljesíti azokat Ebben az évben egyszer sem maradok ki a munkából — mondotta Szabó Péler hajókovács TCtuienei oi. Mert gj hogy Ötéves tervünk Nseretén belül új gyárak, iskolák, munkáslakások épülnek szerte az országban. Az 1952-es évben üzemeinkre nagy feladatok várnak. Ezért ötéves tervünk negyedik évére jó előre fel kell készülni. Nem szabad, hogy téti .énül várjunk, vagy hanyag munkával kezdjük az év első hónapját. Tanulni kell a múltban elkövetett hibákból és új hitte: új lendülettel kell elkezdeni az első hónapo az első hetek mutatják meg! az üzem hogyan készült fel a terv teljesítésére. A komáromi Skoda-üzem 1951-ben vállalta, hogy két személyszállító hajót elkészít a Don—Volga-csatornaépitkezés részére. Ez év első napján, mikor a gépek és kalapácsok zajától az üzem mái nem volt hangos és a gépek csendesen várták, hogy eiinditsák őket, a Skoda-üzem munkásai már kötelezettségvállalást tettek. Hajókovácsok, hegesztők, lakatosok vállaltak kötelezettségeket, de az ifjúmunkások, a tanulók sem maradtak el. Nemcsak papírra írott szavak ezek, tettek követik őket. Sz;ibó Péter hajókovács kőtő ležte magát, hogy két segédmunkást tanít be hajókovácsnak, és ha a munka megkívánja 10—12 órát is fog dolgjziu. A munkájából nem fog hiányozni sohasem/ ezt írta a kötelezettségvállalásában Szabó Péter, mert, ezzel akar felelni a reakciónak és kifejezésre juttatni hűségét a Párt és Gottwald elvtárs iránt. Igy van ezzel Belaj János is, aki vállalta, hogy az ötéves terv negyedik évében 8 órai munkaidejét pontosan kihasználja és a munkájából sohasem hiányzik és négy új munkaerőt betanít segédmunkásnak, hogy jó szakmunkások váljanak belőlük. A Párt és a Szakszervezet vezetőségének az 1952-es évben jobb meggyőző munkát kell végezni?, hogy az új munkaerőket még jobban be tudják vonm a termelésbe. És kell, hogy az új munkaerőket politikai iskoláztatással felvilágosítsák arról, hogy milyen lehetőségek nyílnak előttük, ha szakmunkásoknak képezik ki magukat. Ezt bizonyítja Szabó János hegesztő, aki 1951. év májusában jött az üzembe. Ezelőtt, mint mezőgazdasági munkás dolgozott. . — Mikor az üzembe keri/ltem, — mondja Szabó János, — idegen volt nekem a gép, mert ezelőtt mag nem dolgoztam gyárban. Sok idő kellett volna, hogy megismerkedjem mindennel. Ezért elhatároztam, hogy szakmát választok. Májusban egy hegesztő tanfolyairfon vettem részt, hogy tovább képezzem magam. Tanulni szeretek és nem sok kellett, hogy a gyakorlatban is eltudjam sajátitani a hegesztő munkát. A tanfolyam elvégzése után Pálfi István csoportjába kerültem. Nagyon örültem ennek, mert tudtam, hogy ha ebben a csoportban dolgozhatok, akkor tovább képezhetem magam. Igy is volt, továbbképeztem magam, mert segítségemre voltak a csoport többi tagjai is. Ma látom csak, hogy mennyivel könnyebb a munkám, mint mikor a mezőgazdaságban dolgoztam. Mert az üzemben 8 órai munkám becsületesen elvégzem, s azután szabad vagyok. A komáromi ákoda-üzem 1951ben átlag 103 százalékra teljesítette a tervet. De lehetett volna szebb eredményt is elérni, — mondják töbDen a munkások De a podbrezovai üzem nem szállította le pontosai. a megrendelt alkatrészeket. Ez hátráltatta nagybaii az lÍ51-es tervévben az üzemben a munkákat, itt láthauuk, hogy milyen fontos, hogy minden üzemünk teljesítse kötelezettségvállalását, mert ahogy egy üaemben a műhelyek függenek egymá .tói, úgy egyik üzem a másiktól is függő helyzetben van. A pod'orezovai üzem azzal, hogy nem i eljeái'ette kötelezettségvállalását a komaromi üzemmel szemben, hátráltatta a komáromi üzem munkásságát. Meg kell értenie a podbrezovai üzem munKásainak, hogy a terv nemcsak papírra vetett számokból áll, hanem törvény, i amit teljesíteni kell. Mert csak így tudunk a szocializmus épitéséii nagyobb eredménveket felmutatni. Az ifjúság megértette, hogy milyen fontos, hogy a tervezett időre elkészítsék a két személyszállító hajót a Don-Volga-csatorna építkezéseihez. Ezért a 207-es számú tanulócsoport kötelezettséget vállalt, hogy a januári hónapban 320 munkaórát dolgoznak le, hogy példát (.jutassanak és elől járjanak a munkában ugyanúgy, jwínt a lenini Komszomolisták. Az 1951-es évben a komáromi hajógyárban nagyobb mértékben kell bevonni a munkásokat az újítójavaslatok és az új munkamódszerek bevezetésébe. A mult évben 47 újító javaslatot nyújtottak be. Ebben az évben, — mondja Navrátil Domonkos, aki csak egy napja vette át az űjítójavaslatok irodájának vezetését, ezeket mondja az évi munkatervéről: Igyekszem felvenni az érintkezést a mesterekkel és a munkásokkal, felvilágosítani őket, hogy milyen jelentősébe van az üzem zavartalan tervteljesítésében, ha újítójavaslatot vezetünk be üzeműnkben. A mu'.t évben a műhelyek között csoportok közötti munkaverseny volt, de ebben az évben politikai neve'.ésjsel el akarjuk érni. hogy munkásaink bevezessék a szocialista munkaversenyt egyénileg saját maguk között és versenyezzenek azért, hogy maguk ellenőrizzék a gépükből kikerült munkákat. Mert ezzel kiküszöbölhetik, hogy selejt kerüljön ki a gépből. A komán>:ni hajógyár? dolgozói tudatában vannak annak, hogy milyen jelentősébe van munkájuknak. Ezért még nagyobb lendülettel dolgoznak, hogy üzemükben leküzdjék a nehézségeket a pártszervezet és a szakszervezet segítségével az új munkaerők tanításában és nevelésében. Mert a komáromi hajógyár munkásai ahogy a mult évben beblzonyították, hogy a tervet te'iesítik, úgy ebben az évben is be fogják bizonyítani, h'iTV március 2!>-ra a két személyszállító hajót a Don-Volga csatorna építkezéséhez elkészítik. KELEMEN BELA I