Uj Szó, 1952. január (5. évfolyam, 1-26.szám)

1952-01-05 / 4. szám, szombat

1952 január 5 ———-—— m sm l^epka yPlártort úíjci a jóléthez és a boldogságI A szövetkezeti gazdálkodás fejlődésének folyamán napról-napra több ezer és ezer megelégedett földművessel találkozunk falvainkon. Az örökös robottól és a megélhetés gondjaitól ráncosarcú parasztjaink arcáról ma az öröm sugárzik. A szövetkezeti gazdálkodás megalakításával az ő életükben is lényeges változás- történt. Nem kell ma már attól rettegniök, mit hoz a holnap, mert a szövetkezet minden becsületes dolgozó tagjának olyan jövedelmet biztosít, amilyenre a múltban egyetlen földműves gondolni sem mert volna. Az ilyen megelégedett gazdálkodó közé tartozik Repka Márton nagyfödémesi 8.5 hektáros gazda is. Ez az ember szorgalmas munkája után olyan jutalomban részesült, amilyent e|y egyénileg gazdálkodó földműves el sem tud képzelni. Repka Márton édésapja szintén földművjes volt, 8 hold földön gazdálkodott. Apja halála után osztozásra került a sor. Mivel szép számban voltakéi gyerekek, bizony nem sok jutott egynek-egynek. Repka Mártonnak sem jutott egy holdacskán kívül semmi egyéb. Ott állt hát tanácstalanul, mit is kezdjen azzal az egy hold földdel Látta, hogy abból megélni nem tud, ezért hát mint napszámos uradalomban kezdett dolgozni. Jól emlékszik még arra, amikor egész napi verejtékes munkájáért 90 fillérrel szúrták ki a szemét. Az egész napi munka után éjjel aztán az egy hold földecskéjét dolgozta meg. Az éjjel nappal való munkának mégis csak volt annyi eredménye, hogy valahogyan meg tudott belőle élni. Ez az egy hold föld Repka Mártonnak tehát csak terhére volt, mert a napi 13—14 órás uradalmi munka után még azt is meg kellett dolgoznia. Ha meg a másik oldalát nézzük a dolognak, az egy holdačs- ka valamennyire mégis kisegítette Repka Mártont, mert a háztartáshoz legszükségesebb növényeket meg tudta rajta termelni. Repka Márton nősülése utáin elhatározta, hogy kis családiházat fog építeni. Csakhogy az volt a kérdés, miből? Voltak olyanok, akik azt ajánlották neki, vegyen fel a házépítésre kölcsönt, csak éppen kezeskedni nem akartak a banknál. Egyszer aztán elhatározta, hogy ha másképpen nem lesz, megválik az egy hold földecskéjétől. Feleségének is volt valami kis vagyonkája, azt is eladták, így aztán valahogyan előteremtették az építkezés megkezdéséhez szükséges összeget. A ház felépült, de most már nem vôlt míg a hold földecske, mely pótolhatta volna terméshozamával a háztartáshoz szükséges élelmet, amire a szegényes keresetből alig jutott. A házasság után a család is szaporodott. Repka Márton idővel 4 gyermeknek lett az apja. Az állandóan éhes gyerekeknek enni kellett adni és ruhá^átra is kellett gondolni. A gyerekeknek nem mondhatta, hogy nincs kenyér keresete pedig kevésnek bizonyult ahhoz, hogy hattagú családját el birja tartani belőle. Kénytelen volt tehát a feleségét is munkába állítani annak ellenére, hogy 4 apró gyermek rángatta a szoknyáját. Az asszony a 4 apró .gyermeket nem hagyhatta odahaza sem, mert még a legnagyobb sem volt olyan, hogy a kisebbekre vigyázni tudott volna, így aztán kénytelen volt gyermekeit magával vinni a munkába. így dolgoztak Repkáék korareggeltől késő estig a mások földjén, egészen 1947-ig. Ekkor jutottak hozzá a 8.5 hektár földhöz. Boldogok voltak, mert világéletükben nagyobb boldogságot nem tudtak elképzelni, mint

1 azt, hogy-'' saját \ földjükön gazdálkodhassanak. A 8.5 hektár föld pedig egész szép területnek bizonyult ahhoz, hogy az ö elképzelésük szerint nyugodtan élhessenek belőle. A föld megszerzése után első dolguk volt a szükséges állatállomány beszerzése. Kölcsönök segítségével ez is sikerült. Két szép tehénke és egy pár ló került Repka Márton istállójába. Most már saját lovaival, saját földjén fogott a gazdálkodáshoz. A két idősebbik leánygyermeke is elérte azt a kort, mikor már a gazdaságban hasznukat lehetett venni. Repka Márton most már negyedmagával, vagyis feleségével és két lányával fogott hozzá a 8.5 hektár föld megműveléséhez. Az első évben a négy teremtés, mondhatni állat módjára dolgozott. Hogyis ne dolgoztak volna, mikor most már saját földjükön dolgozhattak. A keleti égbolton alig kezdett pirkadni, a Repka-családót már kint láthatták a földeken. Rövid pihenés közben számolgatták, hogy a jövedelemből mit is fognak majd vennd. — A lányok is férjhezvalók lassan, — szokta mondogatni Repkáné, bútorról is kell gondoskodni. Ez is meg lesz, ha gabonatermésünk a 16 mázsát meghaladja, — szokta feleim Márton gazda. A szorgalmas munkával eltöltött napok úgy repülte!^ egymásután, mintha szárnyuk lett volna. A haragoszöld búzatáblák lassan aranysaínüre változtak, elérkezett az aratás ideje. Aratás után következett a cséplés. Márton gazda összehordott gabonája mellé is odaállt a cséplőgép. Nagy volt az izgalom ekkor a családban. Mindenki azt figyelte, meg lesz-e a számításuk? Mikor aztárt cséplés után összeszámolták az eredményeket, szomorú dolognak jutottak a tudatára. A várt 16 mázsás hektárhozam helyett meg kellett elégedniök 13 mázsával. Ezzel meghiusult a tervük, le kellett mondani a bútorcsináltatásról, mert ami hasznuk az egész évi gazdálkodásból volt, azt a legszükségesebb dolgokra kellett fordítani. A kővetkező két évben Repka Márton megváltoztatta a munkabeosztást. a családban,. Az első évben a 8.5 hektárt négyen művelték meg, a jövőben pedig ez a munka Repkára és Repkánéra fog hárulni. A lányoknak valahol munkát kell vállalniok, mert a 8.5 hektár föld kevésnek bizonyult arra, hogy az egész család meg tudjon belőle élni. Ezért kellett aztán a lányoknak az állami birtokra menni munkába. Az apa és az anya megművelték a 8.5 hektár földet, a lányok pedig hordták a házhoz a pénzt. Ezekben az években vette kezdetét a szövetkezeti mozgalom Nagyfödémesen is. Nap nap után több kis- és középföldmüves látta boldogabb jövőjét a közös gazdálkodásban. Csak Repka Márton nem akart erről tudomást szerezni, pedig már az öccse is belépett a szövetkezetbe. A munkába temetkezett ember még akkor sem tért észhez. Egyszer aztán meglátogatta őt az öccse és a szövetkezeti munkáról kezdett beszélni. Magyarázta azt az előnyt és könnyebbséget, amit a szövetkezeti gazdálkodás biztosit a tagoknak. Az 1949-es év befejezése után aztán Repka Márton is belépett a II. típusú szövetkezetbe 1950 szeptemberéig dolgozott is becsületesen, de lehetett rajta látni, hogy valami bántja, valamivel nincsen megelégedve. -Sokszor ki is jelentette, hogy ha tudta volna, hogy ilyen a szövetkezet, soha be nem lépett volna. Amikor a II. típusú szövetkezet befejezte az aratást és a termést hazaszállították, Repka Márton kissé szégyenkezve ment a szövetkezet irodájába és ott kijelentette, hogy tovább nem hajlandó a szövetkezetben dolgozni. Nem kell a földjét sem visszaadni, csak őt engedjék ki, hogy valamilyen üzemben dolgozhasson. A szövetkezet irodájában faggatni kezdték, hogy ha már ki is lép a szövetkezetből, legalább azt mondja meg, tulajdonképpen mi is kilépésének az oka. Repka Márton egy darabig hümmögött, majd keréken kijelentette,: „Én nem akarok olyan szövetkezetben dolgozni, ahol a jutalmazás nem az elvégzett munka után történik". Ezzel köszönt és eltávozott az irodából, de rövidesen még a faluból is. A ligetfalusi Kovosmaltba ment dolgozni. A szövetkezet vezetőségét bántotta a dolog és foglalkozni kezdett Repka szavaival. Rájöttek, hogy Repka Mártonnak a II. típusú gaz10Z dálkodás ellen volt kifogása, mert a H. típusban még a földmennyiség játszotta a nagy szerepet, nem pedig az elvégzett munka. Lassan belátták, hogy Repkának igaza volt, amikor azt mondotta, hogy nem érdemeik szerint kapják a jutalmat a szövetkezeti tagok. Ezután már a szövetkezet vezetősége is jónak látta, hogy sürgősen átlépjenek a III. típusba. Taggyűlést hívtak öszsze, ahol a tagság beleegyezésével véglegesen eldöntötték, hogy ezentúl a szövetkezeti gazdálkodás Hl. típusára térnek át. Repka Márton 4 hónapi távollét után egyszer csak belép a szövetkezet irodájába és kissé akadozva az izgalomtól kijelenti, hogy szeretne ú ból visszajönni a szövetkezetbe, mert látja, hogy a Hl. típusú gazdálkodásban már úgy történik a jutalmazás, ahogyan azt ő ezelőtt elképzelte. A szövetkezet vezetősége természetes, «örömmel vette tudomásul jelentkezését és azonnal be is jegyezte a szövetkezeti tagok névsorába. —, Repka Márton az 1951-es évben újból, mint szövetkezeti tag fogott a munkához. A szövetkezet vezetősége az állattenyésztési munkákhoz osztotta be. 25 darab fiatal masha gondozásával bízták meg. Ez a foglalkozás nagyon tetszett neki, mert az állatok gondozását világéletében nagyon kedvelte.. Minden reggel már félötkor talpon volt, a gondjaira bízott állatokat gondosan megetette, a trágyát kihordta és az állatokat megtisztította. Ez a munka eltartott 9 óráig. 9 órától aztán szabadja volt egészen délután 3 óráig. Ekkor aztán újból elvégezte azt, amit ezen a napon már egyszer végigcsinált. Ne higyjük azonban, hogy Repka Márton a szabadidejét munka nélkül töltötte. Ezt nem tette, hanem feleségével együtt megművelték a házkörüli gazdálkodásra adott félhektár földet. Repka Mártonnak a szövetkezeti gazdálkodás napról napra jobban megtetszett és meg volt elégedve a jutalmazással is. A tavaszi munkák megkezdésekor lányait sem engedte már az állami birtokokra dolgozni, hanem bevi

fte őket is a szövetkezeti tagok soraiba. Most már három oldalról folyt a Jövedelem Repkáék házához. Repkánénak pedig csak az volt a dolga, hogy a szép jövedelmet gondosan beossža és munkából hazatérő övéinek jó vacsorával kedveskedjen. Vacsora után kicsit elbeszélgettek a napi munkáról és tervezgetni kezdték, mit is fognak maja vásárolni, ha a ledolgozott munkaegységek után járó természetbem jutalmat is megkapják. A lányoknak bútort veszünk — mondotta Repkáné, — amire már négy éve készülünk és eddig még nem Jutott rá pénz. így telt el az 1951-es év Repkáék felett Állandó jókedv uralkodott a családban, ami annak köszönhető, hogy a szövetkezeti gazdálkodás megszabadította őket mindenféle anyagai nehézségeiktől. A szövetkezet gyönyörű gabonatermése is nagy örömet okozott úgy Repkáéknak, mint a szövetkezet minden tagjának. Repka Márton, bár már régebben tudta, hogy a szövetkezeti gazdálkodás elönyösebb, mint az egyéni gazdálkodás, mégis azt, amit most tapasztalt, ha nem vele történik meg, el sem hinné. Amikor még egyénileg gazdálkodott, csak 13 mázsás hektárhozamot bírt elérni a 'egnagyobb erőfeszítés mellett is. a szövetkezeti gazdálkodásban pedig sokkal kevesebb erőpazarlással 21 —22 • mázsás átlagos hektárhozamot értek el. A terméshozam emelkedése pedig a szövetkezeti tagok jólétének emelkedését jelenti. Repka Mártonnál is emelkedett a iólét, mégpedig elég szépen, méft a ledolgozott munkaegységek után olyan jutalomban részesült, amilyen az egyénileg gazdálkodó kis- és középföldmüves előtt csak álomkép lehet. Repka Márton a lányaival közösen ledolgozott január 1-től december l-ig 924 munkaegységet. Erre felvett 73.920 korona előleget, ezenfelül kapott 36.70 mázsa búzát, 23 mázsa árpát, 28 mázsa kukoricát és 18 mázsa krumplit. Vagyis az összes termés, amit a ledolgozott munkaegységek után kapott, 105 mázsára, rúg. Ezaiifelú termett még a félhektár házkörüli gazdálkodásra adott földön is több, mint 20 mázsa kukorick. Ebből ugyan ;sokat elfogyasztott a malac, míg kétmázsásra kihízott, de nem sajnálják tőle, mert tudták, hogy csak úgy lesz jó vastag szalonnája, ha elegendő kukoricát kap. Máskülönben még így is maradt annyi kukoricájuk, hogy még 5 olyan disznót is ki tudnának vele hizlalni, amilyent új évre levágtak. — Meg aztán az anyadisznó sem haragszik meg érte, ha néha-néha ö is kap egy kis kukoricát, — mondja nevetve Repka Márton. — A szép jövedelem teljesen boldoggá tette a Repka családot. A 42 éves. Repka Márton már 30 év óta dolgozik, de még' sohasem élvezhette munkájának gyümölcsét úgy, mint ma. A hozzá hasonló embereknek mi volt a múltban az osztályrészük? Erre még mindnyájan emlékezhetünk. Az örökös hajsza, a nyomorgás. az állandó rettegés a holnaptól. Repka Márton életében ez az állapot a szövetkezeti gazdálkodás megalakulásával egyidöben be is fejeződött. Bizony az annakelőtte hallgatag ember ma, fütyörészve tér haza a munkából. Hazatérése után még készít az asszonynak egy kis fát, megeteti a tehénkéjét és az üszőt, s ha a felesége nagyon el van foglalva egyéb munkával, még az anyadisznót is meg szokta etetni és csak aztán vacsorázik. Vacsora után sokszor elnézegeti a lányait, akik vele együtt dolgoznak a szövetkezetben, amint féltő gondossággal tisztogatják gyönyörű bútoraikat. Mert bizony Repka néni a nyáron megcsináltatta mindkét lánya részére a szobabútort. A szép jövedelemből 60.000 koronát könnyen elő lehetett teremteni. Vacsora után aztán meglehetős csend szokott lenni a szobában, mert a két kisebbik fiú, akik még Iskolába iárnak, ilyenkor szokták a másnapi feladatot elkészítem. Különösen a kis Márton iparkodik a feladat elkészítésével, aki a középiskola H. osztályába jár és tanító akar lenni. Ha kész a feladat, odaül az apja térdére, aki közben bekapcsolja a gyönyörű 5 lámpás Philips rádiót és nagy gyönyörűséggel hallgatja a szép zenét, míg el nem alszik. Amikor az apa látja, hogy 4 család lefeküdni készül, a rádiót szépen kikapcsolja, hogy az aludni térőket ne zavarja, ö pedig átfutja még az aznapi újságot. Aztán nyugodt szívvel tér nyugovóra ő is, nem bántja a gondolat, mit noz a holnap. Nem fél attól, mi lesz a gyermekekkel, mert nekik építik a boldog hazát, a szövetkezeti gazdálkodás útján, ahol boldogság és jólét várja az új nemzedéket. , SZARKA ISTVÁN. Baké Jenő és munkatársai teljesítették Sztálin generalisszimusz születésnapjának tiszteletére vállalt kötelezettségeiket A deáki állami gazdaság dolgozói a nagy Sztálin 72. születésnapjának tiszteletére kötelezettséget vállaltak. Ezeket a kötelezettségvállalásokat a világbéke első őrei iránti szeretetük és odaadásuk jeléül teljesítik. Bakó Jenő és munkatársai a mélyszántásban elvállalták, hogy öt munkanap alatt gőzgéppel felszántanak 43, vagyis naponta 8.6 hektárt. Az elvtársak kijelentették, hogy december 21-én be is számolnak a kötelelezettségvállalás teljesítéséről. ígéretüknek eleget is tettek, mert december 21-én reggel jelentették, hogy már minden kész, vagyis, hogy a mélyszántást két nappal előbb befejezték, mint ahogy azt eredetileg tervezték s hogy kötelezettségvállalásukat 1 nappal előbb teljesítették. A deáki állami birtok dolgozói így járulnak hozzá a béketábor megerősítéséhez és ezt az ajándékot adják Sztálin generalisszimusznak hálájuk jeléül, hogy az ő segítségével szabadult fel országunk a kapitalista járom alól, a dolgozók kizsákmányolóinak járma alól. Bakó elvtárs, aki annak ellenére, hogy 54 éves és életében már sokat dolgozott; most ismét kitett magáért. Azelőtt a munka nehéz robotot jelentett számára. A kapitalista urak csak annyit adtak munkájáért, hogy éppen valahogy meg tudott élni. Ma Bakó Jenő mosolygós arccal mondja, hogy örömmel dolgozik, mert tudja, hogy munkájával hazánk kiépítését és a dolgozók jólétét szolgálja. Velünk együtt örül és átéli azokat az örömteli napokat, amikor szabad hazánkban a kizsákmányolóktól megszabadulva, érdeme után kapja a jutalmat. Bakó elvtárs példát mutat nemcsak a deáki gazdaság, de az összes állami gazdaságok dolgozóinak. \ DOLEZSAL VLADO, a deáki állami birtok dolgozója. A pelsőci EFSz áttért a III. típusra Pel'sőc község földművesei egyre jobban kezdik belátni, hogy a szocializmust építő népi demokratiikus köztársaságunkban a mezőgazdasági termelés alapján — de még az alacsonyabb tipusú EFSzeken belül sem — nem tud lépést tartani az ipari termeléssel. Míg az ipari munkások fokozzák a termelést m kezdeményezéssel, újítási egyre egyé' módgépek selejt szerek bevezetésévél, a jobb kihasználásával és a csökkentésével stb., addig az egyéni mezőgazdasági termelés, valamint az alacsonyabb típusú EFSzek termelése messze elmarad, a terméshozamot emelni nem tudják, és így nem emelhetik maguk, családjuk és dolgozó népünk életszínvonalát sem. öntudatos kis- és középparasztjaink megértették és tudatában vannak, hogy községünkben is a mezőgazdasági terméshozamot csakis a magasabb tipusú EFSz-eken belül lehet elérni. Éppen ezért elhatározták, hogy áttérnek a már harmadik éve működő I. tipusú EFSz-röl a ül. tipusra. Pelsőci parasztok, kik előbbre akarjátok vinni a szövetkezet és a szocializmus ügyét községünkben, jól gondolkodtok, Csak bátran neki fogni és továbbra is éberen őrködni. A SzKP helyi szervezete a legmesszebbmenően támogat benneteket ebben a törekvéstekben és támogatni is fog, hogy a pelsőci EFSz mintaszövetkezetté váljon. Viszont kíméletlen osztályharcot folytat mindazok ellen, akik akadályozni próbálnak ebben a törekvéstekben. Pártunk tagjai kötelezettséget vállaltak, hogy felvilágosító munkával azon lesznek, hogy megnyerjenek a szövetkezetnek minden becsületes földművest községünkben. Munkátokhoz sok sikert kívánunk. Az 1952-es évben, a gottwaldi ötéves terv negyedik esztendejében rakjátok le községünk szocialista átépítésének alapkövét. JÁNOSDEÁK LÁSZLÓ a SzKP helyiszervezetének elnöke. / \