Uj Szó, 1952. január (5. évfolyam, 1-26.szám)

1952-01-05 / 4. szám, szombat

-— UJSZÖ — HUKO, a nagy harcok színhelye Ahol acélemberekké f i Gyors ütemben épül Kelet-Szlovákiában az új szocialista város, a HUKO dolgozóinak városa. Nem is oly rég, még hónapokicai ezelőtt is legelő volt itt ezen a helyen. De nem csak itt, hanem hosszú-hosszú kilométereken keresztül kihasználatlanul hevert ez a szikkadt földterület, mélyet imitt-amott csak néhány gémesküt ékesített. Ha néhány helyen keskeny parcellák szégyenkeztek is, azokkal is hadilábon álltak a földművesek, mert ha esett, hosszú ideig vizenyős volt a talaj, ha pedig pörkölt a nap, oly szikkadttá vált a föld, hogy elszáradt rajta a termés. Az itt élő kisparasztok örömmel adták át a HUKO-nák földjeiket s ők is az új üzemek, az átrakodó állomás, az új város építői lettek. Bizony, sokat változott itt az élet. Napról-napra változik a táj, változnak az emberek. Ez az új életformának, a szocialista holnapnak megedződnek a dolgozók teremtését jelenti, ami nem is mehet, végbe akadályok, az emberekben jelentkező gátlýsok leküzdése nélkül. Csupa mozgás az élet a szocialista város építkezésén is. Már messziről látni az új város egyre jobban magasodó falait, a lifttornyokat, hatalmas kőrakásokat. Épülnek az új széles utcák, a csatornázás is gyorsan készül. Hogyne menne ez gyorsan, \ amikor szovjet exkavátor emeli

1 ki a föld száz és száz köbmétereit. Az alig huszonegy éves Szeman József kezeli itt ezt a nagy monstrumot. Alacsonynövésű legény, de ha látod ott fenn a gépen, amikor élesen figyelő szemmel ül a fogantyúk között, csak akkor érzed igazi erejét, nagyságát, örül, hogy szovjet géppel dolgozik és vele sok ember verejtékes munkáját takarítja meg. És még vasárnap sem hagyja nyugton a gépet. Miért teszi ezt? Senki, sem kényszeríti őt erre. Gyengéd mosoly suhan át az arcán, amikor erről beszélni kezd. v — Még egy éve sincs, hogy megnősültem. Itt lakiunk a táborban, — mutat az ideiglenes lakótelepülés felé, — feleségem gyermeket vár. Gyermekünk szebb életéért, népünk boldogságáért dolgozom többet, még vasárnaponként is, de bevallom, hogy azért is sietek a munkával, hogy hamarébb felépülhessen a szocialista város, hogy befejezzem a csatornázás helyének kiásását és az új üzemek alapjainak kiásásához kerülhessek én is... így beszél a fiatal Szeman József, S a szocialista város építői közül is nagyon sokan vélekednek így. Rujbar, Csiszár, Doszkocsil, Gazsíkné elvtársak és a többiek, akik úttörő módon vezették be a Tencer-féle keretfalazást. De nemcsak BÍZ élenjáró dolgozókról kell szólnunk. Beszéljünk a reakcióról is A HUKO dolgozói a szocialista életforma építői. Zápotocky miniszterenök elvtárs az ÜRO-ban mondott beszédében foglalkozott azokkal a műszaki dolgozókkal is, akik idegenkedve az új munkamódszerektől hátráltatják a nagyjelentőségű Tencer-féle keretrámáknak az építkezéseken való bevezetését. Ez a megállapítása vonatkozhatott a HUKO-n dolgozó egyes műszakiakra is, akik vagy nem készítették elő ügy a munkahelyeket, hogy sikeressé tegyék a rámába való falazást, vagy pedig olyan kenetteljes szólamokat hangoztattak, amivel csak lehangolhatták az új munkamódszerekért lelkesedő dolgozókat. Molnárra, az építésvezető helyettesére, azt mondják a dolgozók, hogy sokszor durva hangot használ velük szemben. Régi, megrögzött szokása az neki. Magas, testes férfi. Hunyorgató szemmel néz. Ajkai között állandóan pipa vagy szivar ékeskedik. A leggyakrabban fehér vattakabátban, fehér sapkában látni... Egy este, munka titán néhány ember beszélgetett az egyik irodahelyiségben. Köztük volt Molnár is és még két mester. Molnár mondataiból idézek, melyek rávilágítanák igazi énjére: „Hogy győződ meg? (a munkásokat)." Az egyik mester közbeszól: „Jó a Tencer-keret, de kérdezd csak meg a kőműveseket, ki akar azzal dolgozni?" Arról egy szót sem szólott, hogy ő már igyekezett-e volna valakit meggyőzni a keretrámák jó tulajdonságairól? Ez úgy látszik neki nem fontos. „Rujbar, Csiszár (mind a ketten párttagok) ketten kezdtek a kerettel dolgozni, megbolygatták a rendet. „Fejezzük is be..." — hallottuk újból Molnár hangját. Ez az nap este volt, amikor Tencer elvtárs, az államdljas és Köztársasági érdemrenddel kitüntetett kőműves-újító, bejelentette, hogy másnap saját maga fog falazni, — eddig csak oktatott, — hogy mindnyájan lássák újításáénak előnyeit. Molnár, ha talán nem is lelte ebben kedvét, mégis csak hozzá látott a munkahely előkészítéséhez. Ott buzgólkodott ő is Tencer elvtárs hü követői között, akik közül többen párttagok, előljárnak az új munkamódszerek alkalmazásában. Molnár az ablakok, ajtók helyét mé^te ki... Másnap ment a munka. Tencer elvtárs ötös csoportban dolgozott. Többször megakadt ugyan a téglák rakásában, kavicsdarabokat kellett a malterböl kipiszkálnia! A tanfolyamosok nagy csoportja vette körül Tencer elvtársat, figyelték gyors munkáját. Jandek építésvezető alig mutatkozott. A szomszédos blokktól idetekintett és visszament az irodába. Nem beszélt a munkásokkal sem. Molnárral, Tenceréktől két blokkal odébb jöttem össze. Az imént épp Jandekkel beszélgetett, aki rövidesen távozott. — Inaskoromban, — súgta felém Molnár gyermekkori titkát, — a mester kirúgott volna, ha kerettel dolgoztam volna... Tencerékre terelődött a szó. Kevéssel ezután beismerte: — Magam sem tudok azzal (a kerettel) bánni... Na, végre, mégiscsak kibújt a szög a zsákból. Molnár ellenkezésének egyik fő oka ez is lehet. Aztán a dolgozók kedvét szegő, vastagon alákent hangoskodását vetettem fel: „Azt mondják szép szóval, meggyőzéssel, a fenét, ordítani kell! fin még a szememmel is felhúznám a falat, ha lehetne.. Molnárban megvan az akarat, de hiányzik nála a szilárd politikai öntudat. Gátlásai vannak. Döntenie kell, hogy melyik útat választja. Minden lehetősége meg van, hogy fejlődhessen. A kömüvesivér nem ! válhat benne vízzé, s ha megkedvelni az új munkamódszereket, felfrissülne*, új emberré válna. Csernaj elvtárs, a pártmunka vezetője rámutatott arra, hogy ezentúl a műszaki dolgozókat is rendszeresen fogják iskoláztatni. Ez Molnárra is vonatkozik, bizonyára csak hasznára' válna neki is. Schumannak ugyan nincs sok köze a Tencer-féle kerethez, ő csak az anyagelosztó, az anyaggal megrakott teherautókat irányítja, mit hová rakjanak le. Kénytelenek vagyunk megemlíteni mégis a következő kis történetet, • ami arra vall, hogy nagyon is hasonló lelkű Molnárral. Az egyik fiatal darús, újításon tprte a fejét és szándékát megírta az üzemi újságba. Azt akarja, hogy a daru jobban legyen kihasználva, a sínpár, a futópálya meghosszabbításával két blokkot is kiszolgálhatna egyszerre. Ez úgy látszik Schumannak nem tetszett^ hogy egy egyszerű darús, akinek szívügye a HUKO, ilyen elgondolásra jusson. A cikk megjelenése utáni reggelien, amikor a darus közelében lerakodtak az egyik teherautóról, Schumann hangosan szólt az autósokhoz: gyorsabban dolgozzatok! Ez nem újságba való cikkírás!" A fiatal darús meg nem olyan ember, hogy hagyná magát egy ilyen embertől megszólni. — Mi bajod van elvtárs ? Bánt talán a cikkem? — Ember, miket írsz te összevissza? Csak nevetnek rajtad! — Én nevetek rajtatok! — hangzott a darus felelete, — mert tudom, hogy az elevenetekre tapintottam. Elgondolásomban pedig, ha lennének is valamilyen hibák, a műszakiaknak kellene segíteniük azok helyrehozásában.... — Na, ne ( haragudj, — kezdett kedveskedni s még alacsonyabbra zsugorodott, mint amilyen a valóságban. Talán félni kezdett, hogy viselkedése miatt ő is belekerül az üzemi újságba, — én csak jót akarok ... — és sietve távozott... E mögött a „jót akarok" szó mögött is olyan jóság húzódik meg, mint Molnár szavai mögött. Schumannál is ugyanaz a kérdés áll fenn, mint Molnárnál. Igen-e, vagy nem? A kőművestanfolyamot végzett Baka! Mária bodros, hosszú fekete haját munkaközben kendő takarja. Szeme naI gyon csillog, arca gyermekiesen ví• dám, nem azért, mintha gyerekjáI téknak venné a téglákkal való munj kát, a keretrámákba való falazást, ; de örömmel végzi azt. Csák huszoni egy éves. Néhány hete annak, hogy i befejezte a tanfolyamot. Azóta már j sok téglát rakott le. Most havi | négyezerkétszáz koronát is megke' res. S ha még jobban belejön a i munkába, bizony jóval többet fog j keresni. — Mi az, kőműves akarsz lenni, • te lány? Megbolondultál ? Nem ta1 lálsz magadnak más foglalkozást, menj gépekhez, légy (taros! •— szóródtak feléje a meg-nemértők szavai, amikor látták a tanfolyamosok között. — Igen, kőműves leszek! Megmutatom nektek, hogy nem fogtok rajtam nevetni! — felelte nekik, — s még azt is megélitek csakhamar, hógy túlhaladom még a férfiakat is! Igértetét beváltotta. Mária kőműves lett. Rujbarral, Csiszárral dolgozott együtt. Tencer elvtárs is gyakran kijár közéjük, aki a tanfolyamon oktatta őket, átadta nekik tapasztalatait. Arammódszerrel kezdtek dolgozni. Azzal is gyorsabban haladnak előre. Az idősebb kőművesek nehezen érttették meg őket. Ha Molnárék és társaik nem is siettek a segítségükre, maguk a fiatal kőművesek kezdtek az idősebbek meggyőzéséhez. — A leghamarább a jő munkával { győzzük meg őket, — mondotta Mária egyik beszélgetésünk alkalmával ebéd közben, — de ha akadályok is merültek fel eddig, azzal nem szegték kedvüket. Kötelezettséget vállalunk,' amikor a Csiszár partijában dolgoztam, hogy a négy napra tervbevett munkát három nap alatt teljesítjük, — Eakala Mária elszomorodott, amikor erről kezdett beszélni. — Nem sikerült vállalkozásunkat teljesítenünk. Pénteki napon történt. Nem volt előkészítve a tégla. A lift nem működött, a maltert magunknak kellett felhordanunk ... — Arról nem ti tehettek... — De be akartuk bizonyítani, hogy a Tenoer-keretek használatával kevesebb fáradsággal többet tudunk elérni, mint a régi módszerrel. Nem sikerült. Szégyeltük is magunkat miatta... — Ez a szégyen másokat illet, akik nem készítették elő alaposan a munkahelyet, de nap-nap után sok alkalmatok lesz még szebb eredményeket elérni... — Tudod, — szólalt meg lelkesen Mária. — női ötös kőműves csoportot szervezünk,... ez lesz aztán a nagy tromf!... majd így folytatja: — 1 egyes vezetőknek meg kell változniok, hogy jobb munkát végezhessünk. Itt van Jandek, az építésvezető. Hátratett kézzel kijön a munkahelyekre, megáll a blokkok előtt és nézi az építkezést. Talán figyelembe sem vesz bennünket. Nem beszél velünk. Pedig a, munkás vár arra. Legalább, ha másról nem, a munkáról érdeklődne.... Milyen mások a^jó pártemberek, Csernaj, Ogtvcsák elvtársak, Rujbar, Csiszár mesterek, akik mint jó barátok beszélgetnek el velünk és közösen vitatjuk meg a feladatokat, az új munkamódszerek jobb kihasználásának feltételeit. Fellelkesítenek bennünket az ilyen beszélgetések, jobb munkára ösztönöznek, mert érezzük, hogy törődnek velünk, figyelnek bennünket, fejlődésünket... — Örülök, hogy Tencer elvtárs tanít bennünket, — mondja ezután Bakai Mária, — sokat van közöttünk, segít, tanácsokat ad... Nagyszerű gondolat ez a keretráma, ezzel olyan ember is, mint mi, akik tizennégynapos tanfolyamot végeztünk, emelhet falat és gyorsabban megy vele a munka. Mi tanfolyamosok a régi rrfódszer ezerint, bevalljuk, szörnyű lassan dolgoznánk, állandóan vigyázni kellene, hogy a sor egyenes legyen s amíg a madzaggal bajlódnánk addig a rámában egy egész sort kirakunk. Nagyon is szükséges, hogy minél többen dolgozzanak a Tencer-féle módszerrel, mert sokat kell építenünk ós kevés a kőműves. Ezzel a módszerrel pedig bárki falazhat. — Nagyon szép Tencer elvtárstól, hogy gyakran jár közénk és tanít bennünket, a HUKO-vároa építőit, hogyan dolgozhatnánk gyorsabban, hogyan lehet egyszerre két téglát lerakni. Nekünk, nőknek rövidek az újjaink, kár hogy nincs nagyobb kezünk, — neveti el magát Bakai Mária, — hogy jobban, gyorsabban rakhatnánk, miért van nekünk asszonyoknak ilyen kis kezünk?! Mennyivel jobban menne a munka, ha minden dolgozó ilyen mélyen átérezné feladatának Jelentőségét. — Munka után is sokat vagyunk Tencer elvtárssal. Szavaiból, viselkedéséből kiérezni, hogy mélyen együtt érez velünk. Most újabb újításon gondolkodik, a keretbe való falazásnál szovjet módszert akar bevezetni, • hogy könnyebbé tegye a kőművesek munkáját. A műszaki ...és mit mond Tencer elvtárs? Már Bakai elvtársnő beszélt a Tencer-féle keretráma jelentőségéről A régi módszer szerint háromnégy köbmétert falaztak nyolc óra alatt, viszont a Tencer-kerettel egy ember, ha hármas csoportban dolgoznak, 4—7 köbméter, ha ötös csoportban öolgoznak, 6—10 köbméter falat emelnek ugyanazon idő alaitt. Tencer elvtárs két téglának egyszerre való lerakásával egy perc alatt negyven téglát helyez a rámába. Ez az eddigi csúcseredménye. A Tencer-ráma használatával kiküszöbölődnek a felesleges időveszteségek. Például egy köbméter fal emelésénél egy kőműves hatszáztíz mozdulatot tesz. Viszont ha hármas csoportban, a Tencer-rámával dolgoznak, 260 a mozdulatok száma (egy emberre 86 jut), ötöscsoportban 240-re csökken az a szám, (egy emberre 48 jut.) Ha Tencer elvtárs téglarakási csúcseredményét vesszük figyelembe (egy perc — 40 tégla), nyolc óra alatt 66 köbméter falat tudna emelndj, természtesen időveszteségek nélkül. Szóval hét pero egy köbméter falat jelentene! Tencer elvtárs mindig magával hordja ezeket a számításokat. Mihelyt szükség adódik pontos magyarázatra, előveszi jegyzetfüzetét és oktat. Egy alkalommal munka után együtt indultunk el a barakktáborba, ebédre. Ütközben az időkihasználás jelentőségéről beszélt. — Efölött gondolkodjanak a műszakiak és vegyék állandóan figyelembe, hogy minden perc milyen nagy veszteséget jelent. Ha az anyag nincs előkészítve, bizony sok hét perc megy kárba és hét perc szorgalmas munkával egy köbméter falat jelent! Minden mestertől, műszakitól elvárjuk, hogy így gondolkodjanak, mert csak Így teljesíthetjük nagy feladatainkat! — Amikor tudomásomra jutott, hogy új szocialista város építésébe kezdünk, kötelességemnek tartottam, hotey idejöjjek a HUKO-ra és munkatársaimnak átadjam tapasztalataimat Ha ilyen csodálatosan szép müvet akarunk alkotni, csakis új munkamódszerek alkalmazásával vihetjük véghez. Zápotocky elvtárs kritikája rámutatott arra, hogy az építkezésekén sokkal szélesebb körben kell az új munkamódszereket alkalmaznunk, a HUKO-n is megindult azóta a szervezettebb munka. -i- Már több csoport dolgozik a keretfalazási módszer szerint. De még midig nem vagyok megelégedve, — mondja Tenezier elvtárs, — főleg a keretek használatához szükséges előkészítő munkálatok folyhatnának gyorsabban és az anyagszállítást javíthatnák meg. Remélem ezem a téren is csakhamar megjavul a munka. Rujbar és Csiszár elvtársak valóban szívükön viselik ezt az ügyet és elkövetnek minden lehetőt, hogy minél szélesebb körben alkalmazzák a HUKOváros építői is a haladó, forradalmi munkamódszereket. — A hibát abban látom, folytatja Tencer elvtára, — hogy egyes műszakiak, mesterek, ugyan mondják a munkásnak, „menj, falazz keretben", de a kőműves nincs tisztában a módszerekkel. Ezek a vezető emberek maguk sem ismerik a

z én brosúrámat, nem Ismerik a munkamódszeremet s ez nagy hiba. A szocialista várost pedig szocialista munkamódszerekkel építhetjük ki a leggyorsabban. — Az új munkamódszer iránt a legnagyobb megértést az említett elvtársakon kívül, a tanfolyamom kőművesek tanúsítják. Bakai elvtársnő, Doszkocsil, Sztrányainé és számos más elvtárs. Ha nincs is még nagy gyakorlatuk, főleg a gyórsaságban, de néhány hét alatt eredményeket értek et mint a régi módszerrel dolgozó kőművesek 4is dolgozók példát vehetnének tőle... lassan már túl is haladják őket. Petröcl Bálint /