Uj Szó, 1952. január (5. évfolyam, 1-26.szám)

1952-01-04 / 3. szám, péntek

1952 január 4 — UJSZG •-BÜSZKESÉGÜNK A NÉPHADSEREG JCat&ual

eaztezöink íľjdk A szovjetkaiccák példája szerint előre az újévben! A mult évben szép eredményeket értünk el néphadseregünk kiépítésében. Az új rendszabályzatok gyökeres változást jelentettek, mert bevezetésükkel közelebb kerültünk tündöklő példaképünkhöz, a szovjet hadsereghez. 'Amikor a mult év őszén katona lettem, velem együtt újoncbajtársaim is tapasztalhatták, hogy a laktanya kellemes, új otthont nyújt számunkra. Mindjárt kezdetben, mikor katonai szolgálatba léptünk, a parancsnok politikai helyettese a magyar nemzetiségű fiúknak politikai és tanulókört létesített. A körben munkánk eredményes volt, megvitattuk itt az új szabályzatok jelentőségét, közösein tanultunk, hogy minél jobban elsajátítsuk a 'katonai tudományt. Most, hogy az új év beköszöntött, eddig elért sikereink a tanulásban arra késztettek minket, hogy még jobban igyekezzünk, hogy még többet tudjunk elérni. A napokban egyik barátom elmondta, hogy olvasott egy könyvet a szovjet komszomolisták hősiességéről és ő is olyan szeretne lenni, mint a szovjet ifjúság. A szovjet fiatalok a nagy Honvédő Háború alatt fegyelmezett magatartásukkal és önfeláldozó hősi harcukkal elősegítették a fasiszta megszállók kikergetését az országból és megsemmisítésüket. A komszomolisták ezrei életüket áldozták hazájuk és sok más nemzet szabadságáért. Többek között Nikólaj Gasztelo komszomolista repülő fs feláldozta életét a nagy Honvédő Háborúban. Gasztelo elvtárs, amikor repülőgépe kigyulladt, nem ugrott ki az égő gépből, hogy életét megmentse, hanem gépével rávetétte magát egy német gépesített csapatra. Hasonló hősiességgel áldozta fel életét Alekazandrov Matroszov is, aki rávetette magát az ellenséges géppuskafészekre és testével torlaszolta azt. A mi fiatalságunk, néphadseregünk katonái, a szovjet ifjúságtól tanulják az igazi hazaszeretetet és azt, hogyan kell védeni a hazát. Macuch elvtárs képviselő egyik beszédében, amelyet a komszomolról tartott, megemlítette, hogy, már a kis úttörőlányok is segítették testvéreiket és apáikat igazságos harcukban a második világháborúban. I Es ami a legfőbb, bíztak a győzelemben. így Katasz Mijavina 15 éves úttörölány, akit a német fasiszták elhurcoltak hazájából Németországba és rabszolgaként eladták egy német bárónak, Sztálin elvtársnak saját vérével írt levelet, melyben azt a meggyőződését fejezte ki, hogy a nemzetek nagy vezére, Sztálin elvtárs és a szovjet hadsereg felszabadítja az elnyomottakat a rabszolgaságból. Hasonló reményt táplálnak a kapitalista országok dolgozói,* akik vágyódnak a szabadság után. Macuch sivtárs előbb említett beszédében megemlítette, hogy a Szovjetunióban' tett látogatása során egy moszkvai muzeumban, melyben a világ valamennyi részéből Sztálin elvtársnak küldött ajándékok varnak kiállítva, különös dolgokat látott. Egy spanyol munkás például Sztálin elvtársnak küldte napi fejadagját, 150 gramm fekete kenyeret és két burgonyát. TVIikor Macuch elvtárs erről beszélt, arra gondoltam, hogy mily összehasonlíthatatlanul jobb nekünk és milyeji különösen jó néphadseregünk katonáinak ellátása. DARABOS VIKTOR közkatona Szeressük fegyver iínket! A dolgozó nép kezünkbe adta a fegyvert, ránk bízta a haza sorsát. Ezért úgy tanuljuk meg kezelni fegyvereinket, hogy bármikor szembeszállhassunk a nyugati imperialistákkal, akik meg akarnak minket fosztani szabad, békés életünktől és egy újabb világháborúba akarják sodorni munkástársainkat, akik velünk együtt demokratikus országunk felépítésén dolgoznak. Ugy kell nekünk katonáknak megtanulnunk fegyvereink kezelését, hogy minden katona mestere legyen fegyverének, hogy rettegjenek tőle a nyugati imperialisták és" hogy így megakadályozzuk aljas szándékaikat. Ugy kezeljük, gondozzuk és szeressük fegyverünket, hogy a dolgozók, népünk nyugodtan és békésen haladhasson a kitűzött cél: a szocializmus megvalósítása felé. MABEICHEL,' közkatona. Énekkart alakítottunk Mi, magyar fiúk is bevonultunk a néphadseregbe, hogy eleget tegyünk legszentebb polgári kötelességünknek, megtanuljuk a fegyverforgatást, hogy esetleges imperialista rablótámadás esetén fegyverrel kezünkben álljunk a gaz támadó elé és elvegyük kedvét attól, hogy dolgozó népünk építőmunkáját zavarja, veszélyeztesse a munkásosztály eddig elért vívmányait. A néphadseregben nemcsak a katonái ismereteket sajátítjuk el, hanem politikai és kultúrszínv<jnalunkat is fokozzuk. így például a yii alakulatunknál Vengrin elvtárs vezetésével egy magyar énekkar alakult. Pár heti gyakorlás után Sztálin elvtárs 72-ik születése napja alkalmából megtartottuk első nyilvános fellépésünket. Az ünnepi műsorhoz mi is hozzájárultunk. Más nyelvű elvtársaink megértettek bennünket és a dal szárnyán együtt szállt üdvözletünk a béke generalisszimuszához, Sztálin elvtárshoz. Mi, a magyar énekkar tagjai ez alkalomból megfogadtuk, hogy igyekezni fogunk a lehető legtökéletesebben elsajátítani a katonai tudományt, hogy hazánk védelmében, mint egész emberek tudjuk teljesíteni feladatainkat és kiérdemeljük a munkásosztály megbecsülését, amely a munka arcvonalán harcol mindannyiunk szebb jövőjéért, a szocializmusért. Az énekkar tagjai nevében: KÉKESSI JÓZSEF, közkatona, CSOMÁNY IMRE, közkatona. Együtt voltunk a katonákkal Karácsony napján, mint a védnökségi üzem egyik kiküldöttje én is résztvettém a tornaijai helyőrség kultúrestéjén. A műsor egészen máskép hatott az emberre, mint a mult rendszer katonai által rendezett duhaj mulatások. Néphadseregünk tagjai színvonalas kultúrműsort nyújtottak, amely nemcsak szórakoztatott, hanem oktatott is. Itt is örömmel állapítottuk meg, hogy milyen elvtársias'a viszony a tisztek és a katonák között. A kultúrestén együtt voltak a közkatonák, a tisztekkel és azok családtagjaival, együtt' szórakoztak és együtt művelődtek, ami a múltban elképzelhetetlen volt. És emellett az ember tudja, hogy az ilyen elvtársi viszony mellett nemhogy lazulna a fegyelem, hanem éppen ellenkezőleg szilárdul. Néphadseregünk tisztje becsüli a közkatonát, mint embertársát, harcos társát és ez is erösebbé teszi hadseregünket. SZPURNY EMIL. i Megvédjük boldog életünket Amikor megkaptam a behívót, a munkahelyemen tartózkodtam, ahol áílagos havi 180%-os eredményt értem el. őszintén bevallom, hogy nem a legszívesebben hagytam ott munkámat. De tudatában voltam annak, hogy a katonai életben épúgy megállhatom a helyemet, mint itt. Tudtam azt, hogy az egyenruhát a munkásosztálytól kapom. És később meggyőződtem arról, hogy más ma a katonai élet, mint azelőtt volt. A múltban csak kínlódással telt el a nap és a kapitalista hadsereg katonája háború esetén a tőkések érdekeiért hullatta vérét. Mi azért vonultunk be a néphadseregbe, hogy megakadályozzuk az ilyen vérhullatást, hogy megvédjük boldog életünket, netán megtámadnának minket az imperialisták. Nem engedjük meg, hogy épülő országunk újra a fasiszták kezére jusson. A mai katonaéletben mindent csak dicsérni lehet. Az ellátás kitűnő, új ruhában járunk, van külön kultúrtermünk, a politikai ismereteket anyanyelvünkön sajátítjuk el, elvtársiasan bánnak velünk. Készek vagyunk bármikor harcolni csehszlovák hazánkért, munkásnépünk boldog életéért. Mi, a békehadsereg katonái, nagyon sokat tanultunk már Lenin, Sztálin és Gottwald elvtársak tanításaiból és ezt a tanítást nem fogjuk elfelejteni. Tudatában vagyunk annak, hogy minél gyorsabban el kell sajátítanunk a hős szovjetkatonák harci technikáját, tudásukat és kultúrájukat. Mert csak a szovjetkatonák nyomán lehet haladni a biztos úton, a szocializmus felé. LOVAS JENŐ közkatona, így ünnepeltünk A jól végzett kiképzés után örömmel vártuk a karácsonyi ünnepeket. Vártuk, mert tudtuk, hogy ez nem lesz olyan karácsony, mint régen volt. Amikor ezen a szép estén összegyűlt egész laktanyánk a politikai teremben, mindannyiunkat jó érzés fogott el. Eszünkbe jutott mindaz, amit az öreg katonáktól hallottunk a karácsonnyal kapcsolatban. Amint az egyik elvtárs mQndotta, ők bizony karácsony estéjén teljes felszereléssel gyakorlatoztak. Nem is volt idejük arra gondolni, hogy karácsony van. A szápen kidíszített teremben más érzés fogta el az ember lelkét. Egész este ünnepeltünk. Szavalatok hangzottak el, énekeltünk s a zene játszott. Az ünnepély során megemlékeztünk a világ dolgozóinak nagy vezéréről, Sztálin elvtársról is. Erről az ünnepről Köszönetünket küldtük a nagy Sztálinnak, a szovjethadseregnek, szeretett köztársasági elnökünknek, Gottwald elvtársnak és nemzetvédelmi miniszterünknek, Čepička elvtársnak. Üdvözöltük őket abban a tudatban, hogy nélkülük nem >lett volna .!-'en szép, örömteljes karácsonyunk. KÖRMÖCZI JÓZSEF közkatona. 00 Ötéves tervünk negyedik évébe léptünk Ötéves tervünk eddigi eredményei dolgozó népünk, sikerét hirdetik. Az eltelt három év alatt többet fejlődött iparunk, mint a kapitalista Csehszlovákia húsz éve alatt. Ezt az eredményt csakis úgy érhettük el, hogy üzemeink dolgozói megértették a szocializmus építésének jelentőségét és fegyelmezett munkával, szocialista munkaversennyel harcolnak napról napra a terv teljesítéséért és túlteljesítéséért. Bármilyen szép eredményeket is értüak el azonban, mégsem szabad megelégednünk az elért sikerekkel. Tervgazdálkodásunk legfontosabb alapja a nehézipar. A nehézipar kiépítésétől függ a többi könnyűiparág, nemzetvédelmünk ereje, dolgozóink életszínvonalának gyorsabb ütemben való emelkedése. Zápotöcky elvtárs a Nemzeti Arcvonal Központi Akció Bizottságának teljes ülésén többek közt ezeket mondotta: „ ... a terv nem teljesítését arra kell visszavezetni, hogy imég számos hiány és hiba mutatkozik, hogy nálunk még nem tanulta meg mindenki, hogy üzemének, munkahelyének gazdája legyen." v Az elmúlt év hibáiból tanulva, arra kell törekednünk, hogy ötéves tervünk negyedik évét minél gyorsabban és sikeresebben befejezzük. Ez nem könnyű munka és új, hazáját szerető és a szocializmusért lelkesedő embertípust követel, ugyanakkor pedig nagy feladatok elé állítja az üzemi párt- és szakszervezetnek, valamint a OsISz üzemi csoportjának funkcionáriusait, A hibákból tanulva meg kelx szüntetnünk a munkaerők hullámzását és az egyenliisdit. Ha fokozatosan javulni fognak a munkások életviszonyai, ha megszűnik a személyes felelősség hiánya, ha lieíyesen megszervezzük a munkát és több figyelmet fordítanak a műszaki káde. rek iskolázására, akkor a jó eredmény nem maradhat el. A munkaerők hullámzását főleg azáltal szüntethetik meg, ha véget vetnek az üzemen belüli látszólag „baloldali" egyen. lősködésnek. Mindenkit a képzettsége és elvégzett munkája után kell fizetni. Ha egy szakmunkás ugyanolyan fizetést kap, mint egy segédmunkás, akkor bizony elveszíti a kedvét és más helyet igyekszik keresni, ahol képzettsége ' szerint jutalmazzák. Hibát követnek el gyakran az üzemi funcionáriusok azzal, hogy nem adnak helyet a magasabb életszínvonal felé törekvő munkások igényeinek. Gyakran azzal ütik el jogos követeléseiket ellátás, lakás vagy kultúra terén, hogy a múltban örültek volna, ha úgy éltek vol»a, mint ma. Sztálin elvtárs szavait idézem, aki 1931-ben hasonló kérdésben így nyilatkozott: „Csak rothadt és keresztül-kasul megzápuít emberek vigasz, talhatják imagukat a múltra való hivatkozással. Nem a múltból kell kiindulni, hanem a munkások jelenlegi, növekvő szükségleteiből.." • ötéves tervünk negyedik éve a fordulat éve kell, hogy legyen. Zápotocky elvtárs rámutatott a hibákra, amelyek eddigi fejlődésünket részben gátolták. Meg kell értenie hazánk mlnde<n dolgozójának, hogy függetlenségünk, és a tartós béke fenn tar. tásának egyedfili módja nehéziparunknak minél gyorsabb iramban való kiépítése. Ugyanezt a nagy munkafolyamatot látjuk a hatalmas Szovjetunió oldalán álló többi népi demokratikus országokban is. A béketábor népei nem akarnak háborút. Ezt nemcsak hangoztatják mint a kapitalisták, hanem sziwel.lélekkel a háború ellen vannak. Ez azonban nem azt jelenti, hogy ölhetett kézzel és hangzatos szólamokkal meg is tarthatjuk a békét. A Séke csakis úgy tartható meg, ha az imperialista kutyák étvágyát elvesszük és hazánk nehéziparát, véderejét állandóan építjük, erősítjük. Most zárul le mögöttünk egy nehéz, de boldog év tartalmas munkája. Hiszem, hogy velem együtt minden becsületes dolgozó megérti, hogy ez az új év, az ötéves terv negyedik esztendeje, fordulatot fog jelentem tervgazdálkodásunk építésében, újabb fokot jelent az új szocialista embertípus kialakulásában, aki megvalósítja a dolgozók paradicsomát, a szocialista társadalmi rendszert, amely egyedüli biztosítéka a tartós világ, békének. SKULÄNYIK BENŐ, levelező, Főrév. A bodrogszentesi kőbánya dolgozói az ötéves terv sikeréért Valahányszor kezünkbe vesszük az Üj Szót, mindannyiszor felcsillan a szemünk és megdobban a szívünk, mert örömmel olvasunk dolgozótársaink építő sikereiről, örömmel olvasunk azokról a bányákról, amelyekben legalább száz százalékra teljesítették az évi munkatervet. Sokszor beszéltünk arról, hogy milyen kár, hogy a mi üzemünk teljesítménye soha nem szerepel az Üj Szó hasábjain. Addig szomorkodtunk, amíg egyszer rájöttünk, hogy ennek nem az Üj Szó az oka, hanem mi magunk, mert eddig még egyikünknek sem jutott eszébe felkeresni titeket munkáslevelünkkel. Most, hogy bányaüzemünk a hatalmas HUKO építkezés céljaira szállít, fontosnak tartom, hogy legalább így levél útján összekapcsolódjunk a HUKO-ról állandóan beszámoló Üj Szó szerkesztőségével. Hadd tudja meg mindenki, hogy milyen örömet érziink, amikor kötermékünket szállítjuk a HT KO ra és a megrendeléseket nemcsak teljesítjük, hanem igyekszünk mindig túlteljesíteni. Normállkat az 1952. évre megszilárdítottuk, hogy ezzel is elősegítsük az ötéves terv sikeres befejezését. Az 1951' év tervteljesitése a harmadik negyedévben a következő volt: kavicsból 144%, terméskőből 141 százalék, kockából 232 százalék. A bodrogszentesi kőbánya-üzem összes munkásai örömmel kapcsolódtak be a munkaversenybe, és lelkesedésüket csak fokozza, hogy most a nehézipar egyik föbázisát, a HUKO kohókombinátot segítenek felépíteni. Az Üj Szót is mindanynyian szeretettel és figyelmesen olvassuk és igyekszünk abból átvenni az öntudatos dolgozók tapasztalatait. így akarunk Csehszlovákia összes dolgozóival együtt sikeresen harcolni a szocializmus mielőbbi felépítéséért, a világbékéért és annak megőrzéséért. A bodrogszentesi kőbánya-üzem összes dolgozói nevében KULIÄR JÓZSEF Szilárd normával előre a szocializmus útján A Huko kohókombinát ácscsoportja már az új norma szerint dolgozik a barakkok összerakásán és a szilárd normákat a gigantikus építkezés minden részén megvalósítják. A HUKO dolgozói nem akarnak többé fekete béreket, hanoin a becsületes normák alapján észszerű munkával akarják kiérdemelni a keresetet. Tudják jól, hogy minél lelkiismeretesebben dolgoznak, annál gyorsabban eljutnak a győzelemhez, szeretett Gottwald elvtársunk és a nagy Sztálin vezetésével. Sztálin elvtárs születésnapján az ács és asztalos dolgozók munkaversenyt szerveztek, hogy fokozgtt munkiiorodménnyel ünnepeljék a, világ első békeharcosát, a bölcs Lenin méltó utódját. LUPPA JÓZSEF munkáslevelező, HUKO. /