Uj Szó, 1952. január (5. évfolyam, 1-26.szám)

1952-01-26 / 22. szám, szombat

1952 január 26 yjszo A nemzetközi sajtó 9 moszkvai gazdasági konferenciáról Mint már jelentettük, ez év áprilisában rendezik meg Moszkvában a nemzetközi gazdasági konferenciát, mely iránt a világ gazdasági körei igen élénk érdeklődést tanúsítanak. Ez a konferencia, — írja az Universul című román újság, — lehetővé teszi majd az egyes országok közötti gazdasági kapcsolatok elmélyítését és meghiúsítja az amerikai imperialisták törekvéseit. A népi demokratikus Magyarországon már bizottságot szerveztek a nemzetközi gazdasági konferencia előkészítésére. A bizottság vezetője Olt Károly pénzügyminiszter. A bizottságban államférfiak, közéleti tényezők, az ipar és a mezőgazdaság dolgozói vesznek részt. A nemzetközi gazdasági konfereniát igen nagyrabecsülik a kapitalista országok sajtói is. így például a Drapeau Rouge újság rámutat arra, hogy Belgium és a keleti államok közötti árucsere igen sok olyan problémát oldana meg, amely most a belga gazdaságnak igen nagy gondokat okoz. A „Justitia" és a „Verdad" című uruguayi újságok igen sok cikket közölnek a nemzetközi gazdasági konferenciáról. A „Justitia" című újság szerkesztőségi cikkében ezeket irja: „Országunk részt fog venni a gazdasági konferencián, mivel ezt a népi tömegek és a lakosság haladó rétege követeli. A „Nuestra Palabra" című argentin újság szerkesztőségi cikkében azt írja, hogy igen neves argentin személyiségek már előkészületeket tesznek a moszkvai konferencián való részvételre. Haladó kanadai újságok is híreket közölnek a nemzetközi gazdasá,gi konferencia előkészületeiről. A haladószellemü kanadai közvélemény követeli a normális gazdasági kapcsoKína népe függetlenséget, demokráciát, békét és haladást kíván a japán népnek Csang Hen Fu külügymimszterhelyettes nyilatkozata Az Uj-Kína hírügynökség beszámol Csang Han Fu, a Kínai Népköztársaság központi néípi kormánya külügyminiszterhelyettesének nyilatkozatáról. A nyilatkozat rámutat, hogy ez év január 16-án Tokio és Washington egyidejűleg nyilvánosságra hozta Sigeru Josidának, a japán reakciós kormány miniszterelnökének 1951 decem ber hó 24-én John Foster Dulleshez, az Egyesült Államok imperialista kormányának képviselőjéhez intézett levelét. Josida levelében kijelenti: kormánya kész békeszerződést köt. ni a reakciós Kuomintang-klikk maradványaival. s ez a szerződés érvényes „mindazokra a területekre, amelyek a Kínai Köztársaság nacionalista kormányának (vagyis a Csang Kai Sek-klikknek, Szerk.) ellenőrzése alatt állanak, vagy a jövőben ellenőrzése alá kerülnek." Ez a levél — hangsúlyozza a nyilatkozat — megdönthetetlen bizonyítéka annak, hogy a legyőzött Japán az amerikai imperializmussal egyetértésben új agresszív háborút készít elfí Kína népe és területe ellen. Ez az USA kormányának és Japán kormányának legsúlyosabb és legnyilvánvalóbb provokációja a Kínai Népköztársasággal szemben a San.Franciscóban mult év szeptemberében megkötött japán „békeszerződés" óta. Csu En Laj, a Kínai Népköztársaság központi népi kormányának külügyminisztere, már a mult év szeptemberében rámutatott, hogy a sanfranciscói „békeszerződés" — amelyet az amerikai kormány kényszere alatt, a Kínai Népköztársaság részvétele nélkül kötöttek — a japán militarizmus újjászületését, Kínával és a Szovjetunióval szembeni ellenségeskedést, egy új agressziós háború előkészítését szolgálja. A Josida.kormány mostani lépése a sanfranciscói jogtalan „békeszerződés" további fejleménye. Nyilvánvaló, hogy az USA kormánya össze akarja kapcsolni a reakciós japán kormányt a Kuomintang-klikk Taivan szigetén lévő maradványaival, hogy igy katonai fenyegetést teremtsen a Kínai Népköztársasággal szemben és új agressziós háborút készítsen elő a Távol-Keleten. A kínai nép az ilyen agresszív, ellenséges cselszövénnyel szemben nem csökkentheti éberségét. A kínai nép, amely győzelmet aratott a japán agresszorok és Csang Kai Sek Kuomintang-banditái felett és most kemény csapásokkal zúzza szét az USA koreai' agresszióját, teljes mértékben bízik abban, hogy meg tudja hiúsítani az amerikai-japán reakciósok és az áruló Csang Kai Sek-klikk minden agresszív tervét. A nyilatkozat a továbbiakban rámutat arra, hogy a Josida-kormánynak ez az arcátlan lépése szöges ellentétben van az egész békeszerető japán nép óhajával. A Josida-kommány újabb háborús kaland előkészületeinek feneketlen szakadékába próbálja rántani a japán népet. A kínai nép jól tudja, hogy Japán ma valójában az amerikai imperialisták katonai megszállása alatt áll, s hogy a Josida-klikk éppoly kevéssé képviseli a japán népet, mint ahogy Csang Kai Sek klikkje nem képviseli a kínai népet. — Miközben a japán Josida-kormány ígéreteket tesz az Egyesült Államok kormányának, hogy békeszerződést köt a kínai reakciós Kuomintang-klikk maradványával — hangzik a nyilatkozat, mi, a kínai nép, újból hangsúlyozni óhajtjuk a japán nép előtt, hogy Kína népe hőn kívánja a függetlenséget, a demokráciát, a békét és a haladást a japán nép számára, hogy Kina népe teljes rokonszenvével támogatja a japán nép harcát az amerikai imperializmus katonai megszállása, a japán reakciós klikk áruló' politikája, s sanfranciscói békeszerző dés, az Egyesült Államok és Japán kétoldalú „biztonsági" egyezménye és a Josida-kormány legújabb összeesküvése ellen, amely a kínai reakciós Kuomintang-klikk maradványaival kö tendő békeszerződés útján agresszív háború kirobbanását célozza. A kínai nép meggyőződése szerint az amerikai imperializmus elkerülhetetlenül kudarcot vall és a japán nép elkerülhetetlenül kivívja a végső győzelmet. A nyilatkozat megjegyzi: Az angol kormány — minthogy az elsők között sietett ratifikálni a Japánnal kötött „békeszerződést" — kénytelen alávetni magát az amerikai kormány politikájának. Kétségtelen, hogy az angol kormánynak Amerika iránti szolgai politikája az angol és az angol birodalom hatáskörébe tartozó népeket a háború szakadékába sodorja. A kínai nép eddig is egyekezett és továbbra is minden erejének megfeszítésével igyekszik megállítani és meghiúsítani az amerikai imperializmusnak a japán imperializmus újjáélesztésére és ázsiai agresszív háború kirobbantására irányuló mesterkedéseit, hogy* megóvja Ázsia és a Távol-Kelet békéjét. Ebből a szempontból különösen nagyjelentőségű a kínai-szovjet barátsági, szövetségi és kölcsönös segélynyújtási szerződés, amelynek megkötése és aláírása a Távol-Kelet békéjének és biztonságának hatalmas biztosítéka. Mi, a kínai nép szilárdan hisszük, hogy a béke egész bizonyosan győzedelmeskedik a háború felett. Japán, az Egyesült Államok és Nagy-Britannia népének össze kell fognia az ázsiai országok népéivel, hogy közös harcban meghiúsítsák az Egyesült Államok kormánya és japán lakájai által tervezett új háborús összeesküvést — fejeződik be Csang Han Fu nyilatkozata. latok felvételét Kanada és Szovjetunió között és rámutat arra, hogy a barátság Kanada és a Szovjetunió között szükséges nemcsak a kanadai gazdaság érdekében, de fontos a világbéke megvédése szempontjából is. A Voi Quvriere című lap rámutat arra, hogy Svájc semlegessége nem lehet akadálya a Szovjetunióval való kereskedelmi kapcsolatok kibővítésének. Svájc igen nagy érdeklődést tanúsít a szabad világkereskedelem iránt, — írja a lap cikkében. Svájcnak érdeke az, hogy fellépjen a kereskedelmi diszkrimináció politikája ellen. A nyugateurópai államok kereskedelmi köreinek érdeklődésére a nemzetközi konferencia iránt a „New-York Times" genfi tudósítója is rámutat. A tudósító szerint egyes amerikai körök úgy vélik, hogy az Egyesült Államok súlyos hibát követ el, amikor megakadályozza, hogy képviselői e konferencián résztvegyenek. A New-York Times című lap komoly nyugtalanságát fejezi ki a felett, hogy számos európai nemzetgazdász és vállalkozó részt akar venni a konferencián, olyan nem kommunisták is, mint például Zeiten dán nemzetgazdasági tanár, a dán küldöttség vezetője. Eric Lundberg, a svéd küldöttség vezetője, Ra

:mundo Craveri ab „Olasz Kereskedelmi Bank" képviselője. A nemzetközi gazdasági konferencia iránt nagy érdeklődést tanúsítanak a francia nagyiparosok is. Az „Aktion" című lap szerint azon vállalkozók és bankárok száma, akik részt akarnak venni a konferencián, túlhaladja a konferencia francia képviselőinek előirányzott számát. Amint a világsajtó tudósításai mutatják, az USA-tól függő kapitalista országok a népi demokratikus országokkal és a Szovjetunióval való gazdasági együttműködésben látják a lehetőségét, hogy kikerüljenek a gazdasági válságból. Az USA tiltakozása ellenére ezekben az az országokban mindjobban hangoztatják annak szükségességát, hogy fel kell venni a kapcsolatokat a béke és demokrácia táborának országaival. Még azokban az oszágokban is, amelyek az USA megszállása alatt állanak és teljesen függenek tőle, mint Nyugat-Németország és Ausztria, a gazdasági körök a Szovjetunióval, a Német Demokratikus Köztársasággal és a népi demokratikus országokkal való normális kereskedelmi kapcsolatok felvételét követelik. E körök hangulatát tolmácsolja a „Handelsblatt" című diisszeldorfi lap, amely rámutat arra, hogy a Szovjetunióból és a népi demokratikus országokból NyugatNémetországba szállított nyersanyagok lényegesen hozzájárulnak a nyugati piacokon lévő nyersanyaghiány kiküszöböléséhez és meggyengítenék a nyugati nyersanyagszállítók „nem kívánatos monopolhelyzetét". A Volksstimime című osztrák lap terjedelmes cikkebn mutat rá, mily fontos és szükséges, hogy Ausztria kereskedelmét a Szovjetunióval és a népi demokratikus országokkal kibövítse. A lap emlékeztet arra, hogy Ausztriának a legtöbb állammal passzív kereskedelmi mérlege volt és csak a Szovjetunióval folytatott kereskedelemben mutat ki aktív mérleget. Togliatti elvtárs beszéde a demokratikus erők ssszeiícgásárs! Palmiro Togliatti elvtárs, január 20-án egy nápolyi gyűlésen beszédet mondott az Olasz Kommunista Párt megalapításának 31. évfordulója alkalmából. Togliatti elvtárs hangsúlyozta beszédében, hogy az Olasz Kommunista Párt még sohasem volt olyan erős és egységes, mint ma, sohasem volt oly biztos a munkásosztállyal, a dolgozókkal, a lakosság széles rétegeivel való kapcsolatainak szilárdságában, mint ma. A legutóbbi önkormányzati választásokon — mondta — a Kommunista Párt csaknem mindenütt új pozíciókat vívott ki. Ez azt mutatja, hogy a demokratikus front és a reakció frontja között úgy alakult az erőviszony, hogy annak az olaszországi helyzet gyökeres változását kell eredményeznie. — A mimkáért, a földért vívott nagy és eredményes harcok során az Olasz Kommunista Párt? ismét megbizonyosodott afelől, hogy a dolgozók egyre szélesebb rétegei, a munkásosztálytól távolálló állampolgárok is bizalommal fordulnak a párt felé. A párt erősödése — folytatta — a.?t. jelenti, hogy a part politikája helyes, hogy a nép helyesnek tartja ezt a politikát és ezért támogatja, állandóan segíti, erősíti és előreviszi a pártot. Az Olasz Kommunista Párt harcával a dolgozók, de különösen a munkásosztály többségét a szocializmus eszméinek oldalára állította, a szocializmusért harcoló párt zászlaja ás vezetése alatt. Az Olasz Kommunista Párt és az Olasz Szocialista Párt olyan szövetségbe tömörült, amelyet már senki sem bonthat meg. Hiába szőnek szörnyű terveket a reakciós tábor urai: a nép egységét nem tudják megsemmisíteni. Kegyetlenül csalódnak azok, akik azt gondolják, hogy ma megoldhatják azt a feladatot, amellyel a fasizmus kéütelen volt megbirkózni! Togliatti elvtárs a továbbiakban rámutatott, hogy Olaszország mély gazdasági, politikai és erkölcsi válságot él át. —• Ahogy a válság érlelődik — folytatta Togliatti elvtárs —, a közvélemény minden részében egyre érezhetőbb zavar, bizonytalanság és aggodalom nyilvánul meg a jövő miatt. Mindenki saját bőrén érzi a gazdasági válságot. Mindennél jobban érezhető azonban ebben a pillanatban az ország biztos és szilárd vezetésének hiánya. Ebben a helyzetben még a kormányzó pártok soraiban is — itt is, ott is — feltűnik a bűntudat, annak tudata, hogy itt bűnt követnek el a nemzet érdekei ellen. Togliatti elvtárs rámutatott: a válságnak három oka van. Az első ok az, hogy a kormányt nem a nemzet érdekei vezérlik, hanem elsősorban külföldi hatalmak érdekei, másodsorban pedig a klerikális uralkodó klikk érdekei. A második ©k: a kormány nem a dolgozók közös érdekeivel, hanem csak a szűk kiváltságos csoportok magánérdekeivel törődik. Végül a harmadik Az amerikaiak provokációs légitámadásokkal akarják kikényszeríteni követeléseik elfogadását Alan Winnington, a londoni Daily Worker panmundzsoni tudósítója rámutat arra, hogy a fegyverszüneti tárgyalások légköre olyan mértékben romlik, ahogy az amerikai bombatámadások mindinkább politikai jelleget öltenek. A koreai-kínai küldöttség egy gépkocsikaravánja ellen január 18-án intézett támadásra nyilvánvalóan az amerikai légierő parancsnoksága adott utasítást. Az amerikai repülőgépek eddig összesen 5 támadást intéztek vörös zászlókkal és vörös lepellel megjelölt gépkocsik ellen, noha a két fél kölcsönösen megállapodott, hogy az így megjelölt gépkocsikat nem támadja meg. A fegyverszüneti tárgyalásokat mindaddig nem lehet biztosítottnak tekinteni, amíg a koreai-kínai küldöttség személyzete ki van téve az amerikai légierő támadásainak. SeFan tábornok a tárgyalásokon nyomatékosan rámutatott az amerikaiak előtt: „Önök már a multban is kísérleteztek ilyen eszközökkel és kudarcot vallottak. Ezúttal is biztos kudarc vár provokációikra". ok abban rejlik, hogy a kormányt a nemzeti egység megbontására iiányuió törekvés vezérli, minden erőfeszítését a munkásosztály és általában a népi tábor elleni gyalázatos kampányra összpontosítja. Togliatti elvtárs ezután rámutatott arra, hogy amikor nemzeti szerencsétlenség tört az országra, a Szovjetunió haladéktalanul többszázmiilió líra értékű nagylelkű segítségben részesítette az olasz népet és ezzel megmutatta, hogy semmi más érzést nem táplál az olasz nép irányában, mint jóakaratot és rokonszenvet. Az olasz kormányzo politikusok azonban nyomban azon a napon, amikor a segítséget szállító szovjet hajó befutott Genovába, a Szovjetuniót rágalmazó plakátokat ragasztattak fel az olasz városok házfalaira. Togliatti elvtárs így folytatta beszédét: Az olasz nép tudja: azért kell fegyverkeznünk, hogy az amerikai kapitalisták újabb milliárdos katonai megrendeléseket kapjanak, hogy az „atlanti közösség" — mint Churchill az amerikai kongresszus előtt mondott beszédében követelte — csapatokat küldhessen Egyiptom és más arab országok népei ellen, Malájföld és Kína ellen. A kormány most új hazugságokat agyai ki. Azt mondják, hogy a fegyverkezést állítólag az „európizmus" nevében hajtják végre. De Olaszország, Franciaország és Németország katonai szövetkezése olyan lépés, amely Európa megosztására és felfordulására, háború szítására irányul Európában. Éppen ezért, azok a kormányok, amelyek támogatják ezt a politikát, fokozatosan meggyengülnek és a válság egyre komolyabb jelei mutatkoznak nemcsak országunkban, hanem Franciaországban, Belgium, ban, Angliában és minden országban, amely az amerikai imperializmus érdekében a háborús előkészületek vészthozó útján halad. Ilyen módon Európa egy része egyre gyorsabban közeledik a gazdasági és politikai széthulláshoz, katasztrófával fenyegető súlyos erkölcsi válságban van. Ilyen feltételek között ránk — mint a munkásosztály vezetőire — az a kötelezettség hárul, hogy az egész országnak megmutassuk a kivezető utat. Togliatti elvtárs a továbbiakban 1944-ben elmondott beszédére hivatkozott, amelyben olyan politikát javasolt, amely lehetővé teszi a különböző társadalmi és politikai felfogású állampolgárok egységét. Az események alakulása bebizonyította ennek az útnak Helyességét. — Ma azt javasolom — mondotta — tegyük lehetővé mindenki számára annak felismerését, hogy meg kell változtatni a korábbi utat és hogy meg lehet találni az újat. Togliatti elvtárs ezután ismertette az Olasz Kommunista Párt követeléseit. — Követeljük, hogy nundenekfölé a nemzet érdekeit, nem pedig a külföldi imperializmus érdekeit helyezzék Követeljük, hogy mindenekfölé helyezzék a köztársaság alkotmányát, hogy az alkotmányt a miniszterelnöktől kezdve a rendőrtisztviselőkig, az állampolgárokig mindénki tartsa be. Követeljük mindazoknak a hazug kampányoknak megszüntetését, amelyekkel az olasz nép körében gyűlöletet akarnak szítani a Szovjetunió népei, a népi demokratikus országok, a kínai nép ellen. Követeljük, hogy mindenekelőtt szüntessék meg az olyan állampolgárok ellen irányuló hazugságkampányt és megkülönböztetést, akik felismerték. hogy a dolgok rosszul állanak és új politikai irányvonalat követelnek. Togliatti elvtárs beszédének befejező részében egységre hivta fel az olasz népet és felszólította a párt tagjait, vessék latba minden erejüket és energiájukat az ország minden demokratikus elemének összefogása és megszervezése érdekében, hogy új politikai vezetést biztosítsanak Olaszország számára. I