Uj Szó, 1952. január (5. évfolyam, 1-26.szám)

1952-01-26 / 22. szám, szombat

U J SZO 2 1952 január 26 J/tiLllkÁílUü-eLzZ&hlk Lltfák A szakszervezeti csoportok feladata: harc a munkatermelékenység fokozásáért Még vannak, akik azt gondolják, hogy a szakszervezet küldetése csupán abban rejlik, hogy a mun­kások között utalványokat oszto­gasson. Ez nagy tévedés, mivel a forradalmi szakszervezet alapkülde­íése gondoskodni a munkatermelé­kenység; állandó fokozásáról, mert csak a többtermelés által gazdagít­hatjuk társadalmunkat, emelhetjük a dolgozók életszínvonalát. Ugyan­akkor a ROH gondoskodik a dolgo­zók politikai és kulturális ön tudato­sításáról, neveli a dolgozókat, meg­győzi őket népi demokratikus álla­munk célkitűzéseinek helyességéről, föltárja előttük az ötéves terv ha­talmas feladatainak jelentőségét. Ezek azok a feladatok, amelyekkel a szakszervezetnek foglalkoznia kell és amelyeket minden szakszer­vezeti csoportban meg kell oldani, hogy sikeresebben haladhassunk előre, gyorsabban építhessünk. Ezért kell felülvizsgálni az avult normákat, a lágy normákat szilár­dítani, ezért kell gondoskodni ter­melésünk gazdaságosabbá tételéről, ezért keli minél több szakmunkást Kiképezni. Az egész dolgozó emberiséget ma a béke utáni vágy hevíti és a béke, valamint háború erőinek mérkőzé­sében mi sem állhatunk tétlenül, ölbetet, kezekkel, csatlakoznunk kell ehhez a harchoz munkaterme­lékenységünk fokozásával, normáink szilárdításával. A fenyegetőző ím perializmus arra késztet minket, hogy harcunkat fokozzuk. Meg kell gyorsi! ani útunkat a szocializmus felé, iiazánk iparát hatalmassá kell kiépítenünk, hogv az ellenség min­den kísérlete csődött mondjon. KURAL1 JÖZSEF, munkáslevelező. Korlát. Megszilárdítjuk a népi igazgatás szerveinek kapcsolatát dolgozóinkkal A nyitrai kerületben megnyílt magyar politikai szakiskolán, ame­lyet Léván tartottak meg, húsz elvtárs vett részt. EzeK főleg a he­lyi Nemzeti Bizottságok tagjai, akik mindannyian azzal az elhatározás­sal jöttek az iskolába, hogy minél több Ismeretet sajátítsanak el. Meg­győződésünk, hogy az iskolát el­végző elvtársak komoly segítséget fognak jelenteni a helyi Nemzeti Bizottsigokna'k. megtalálják a he­lyes kapcsolatot a dolgozókkal, szo­rosabbá teszik a viszonyt a népi igazgatás szervei ôs a falvak kis­és középparasztjai között. Meg kell állapítani, hogy az is­kola előadóitól a hallgatók igen so­kat tanulhatnak, mert ezek az elő­adások tartalmasak es egyúttal szorosan kapcsolatban állnak a gyakorattal. Ezenkívül az iskola hallgatói előtt beszámolókat tartot­tak a magasabbtípusú EFSz-ekben dolgozó elvtársak is, akik ismertet­ték a magasabb hektárhozamok el­éréséhoz szükséges módszereket, a mezőgazdasagban alkalmazott új munkaformákat. A tanfolyam hallgatói mind örömmel jöttek ebbe az iskolába és mindannyian kifejezik azt az aka­ratukat, hogy munkájukkal min­ién erejükből hathatós segítséget akarnak nyújtani falvaink dolgozói­nak. Ugyanakkor köszönetüket fe­jezik ki Pártunknak, amely lehető­vé tette, hogy ezen a tanfolyamon résztvehetnek. FELSEN ERNÖ. Munkához láttunk Az Érsekújvár melletti Andódon nemrégiben még alig működött a CaISz-&zervezet. Amióta azonban Kis tanító elvtárs eljött ebbe a köz­ségbe, megmozdult az ifjúság is és ma már azt lehet mondani, hogy társadalmi munkájukkal mindjob­ban bekapcsolódnak az ötéves terv építésébe. így pl. Községünkből nemrégiben négy ifjúmunkás ment el a puchovi építkezésre. Névsze­rint Madarász András, Nagy And­rás, Caban Vilmos és Kiss József voltak ezek az öntudatos ifjúmun­kások, akik megértették a brigád­munka jelentőségét és akadályt nem ismerve jelentkeztek. Községünkben az ifjúság szorgal­masan olvasta a sajtót. Kultúrtéren is megmozdultak az itteni fiatalok és máí kultúrestét is rendeztek. Több egyfelvonásos haladószellemü darabot adtak elő, amelyekkel nagy sikert arattak a közönség előtt. A CsISz csoportban ugyanakkor meg­alakult az olvasó és politikai kör is, úgyhogy folyik az öntudatosító munka. Ilyen úton haladva a mi csoportunk erőssé válik és hatha­tósan veszi ki részét társadalmi munkájából, a szocializmus építésé­ből. KISS LAJOS. A gömörhorkai cellulózegyárban fokozott lelkesedéssel kell teljesíteni a tervíeladatokat A kapitalista rendszerben nagyon sokat szenvedett a gömörhorkai cellulózegyár munkássága. Azok, akik munkát Kaptak, éhbérért dol­goztak. Kedvetlenül is folyt a mun­ka. De a kapitalista rendszer ki­zsákmányolása arra ösztönözte a cellulózegyár dolgozóit, hogy szi­lárdam sarkukra álljanak és harcol­janak a kizsákmányolás ellen. A gömörhorkai dolgozók a mult rend­szerben nem féltek kiállni igazu­kért. Öntudatosan és félelem nél­kül harcoltak a tőkések ellen. Érdekes, hogy ma, felszabadult Köztársaságunkban, a gömörhorkai dolgozik forradalmisága mintha megcsappant volna. Ezért szeret­nék néhány szóban a gömörhorkai dolgozókhoz fordulni, hogy ne fe­ledjék el a mult harcait. Ne feled­kezzenek el azokról az időkről, ami­kor a kapitalisták le akarták sze­relni a gyárat és amikor a munká­sok öntudatosan és önfeláldozóan közbeléptek. Ma a gyárat bővítik. Mindenkinek meg van a munkale­hetősége. Az üzemben modem gé­peket szerelnek fel, hogy meg­könnyítsék a dolgozók munkáját. És ma is épúgy, mint a múltban, figyelemmel kísérik dolgozóink a gömörhorkai munkásokat. A gömör­horkai dolgozóknak a negyedik tervévben példát kell venniök azok­tól az üzemektől, amelyeknek dol­gozói teljes mértékben megértették azt, hogy maguknak építik a jövőt, a szocializmust. A gömörhorkai dol­gozóknak is fokozott munkateljesít­ményükkel kell erősíteniök a béke­táborát és a mult harcaiból erőt meritve fokozni kell igyekezetüket, hogy emeljék a termelést. PROKSZ ETEL. Nem tudunk eléggé hálásak lenni kormányunknak Pöstyén fürdőben üdültem a tél folyamán és többi üdülő munkás­társaimmal együtt gyakran beszél­gettünk arról, hogyan tudnánk elég­gé kifejezni hálánkat kormányunk­nak és munkásosztályunknak azért, hogy lehetővé tette számunkra ezt a kapitalista időkben nélkülözött gondoskodást. A gyógykezelésen lé­vő szlovák és magyar elvtársak egy akarattal megegyeztünk abban, hogy legjobban úgy tudjuk ezt a hálát kifejezni, ha egyesült erővel fogunk harcolni közös célunkért, ha teljes erővel kapcsolódunk a mun­kába s igyekszünk hozzájárulni ha­zánkban a szocializmus mielőbbi felépítéséhez Nagyon jól tudjuk, hogy a nemzetiségek közti mai egyetértés és barátság elsősorban Sztálin elvtárs és az ő hü tanítvá­nya, Gottwald elvtárs bölcs politi­kájának köszönhető. Meg is fogadtuk, hogy a gyógy­kezelésből hazatérve még jobb és fokozottabb munkával fogunk har­colni a szocializmus felépítéséért és a világbéke megvédelmezéséért. BALLA GÉZA, Kassa. A jovicei földművesek télen is hozzájárulnak az országépítéshez Jovicei parasztfiú vagyok, egyike azoknak, akik résztvesznek a Rozs­nyót és Tornát összekötő vasútvo­nal építésében. Jovicéről sokan já runk brigádmunkára a vasúthoz. A gazdák, a Nőszövetség, a Csemadok és a többi helyi szervezetek tagjai mind azon vagyunk, hogy minél jobb munkát végezzünk a béke és a szo­cializmus érdekében. Az Uj Sző-ban olvastunk arról, hogy télen át is be kel] kapcsolód niok a földműveseknek az ország­építő munkába valamilyen formá­ban. Örömmel közölhetem, hogy a jovicei földművesek felszólítás nél kiil is megtették ezt. Mi gazdák tudjuk, hogy mi a kötelességünk és örömmel dolgozunk,. hogy minél előbb készen legyen a vasút. Nagy áldás ez a mi vidékünkön, mert igen nagy a sár és bizony eddig gyalog kellett taposni a falvak köz­ti útat. Egyik este a testvérem, Lantos Sanyi és Gyekó István 30 csille földet ástak ki és hordtak fel a töltésre. A jovicei lakosokról még soha nem olvastunk az újságban. Azt hi­szem, hogy a vasútépítésnél dolgozó brigádosok örülni fognak, ha látják, hogy munkájuk eredményéről az egész országban tudomást szerez­nek. Még egy kérdésről szeretnék be­számolni, mégpedig az Egységes Földműves Szövetkezet kérdéséről. Községünkben ugyanis az EFSz valahogy nehezen akar megalakulni. Szinte hihetetlen, hogy azok a gaz­dák, akik olyan örömmel dolgoznak most a brigádmunkán is, ebben az egy pontban milyen makacsul, ma­radian gondolkoznak egy néhány ki­vételével. Remélem rövidesen már arról számolhatok be, hogy közsé­günk gazdái egységesen magukévá tették Gottvald elvtárs irányvonalát és áttértek a szövetkezeti közös gaz­dálkodásra, amely egyedül vezetheti el a falvak népét a magasabb életszín­vonalhoz és a falu szocializálásához. FOGAS-GEBE ISTVÁN, Jovice. Becsületesen tanulunk, hogy becsületesen taníthassunk Eddig a rozsnyói bányából, mint bányászmunkás küldöztem az Uj Szóba munkásleveleimet ( ez alka­lommal azonban a tankházai ROH politikai és gazdasági iskola hall­gatói nevében írok. Büszke vagyok rá, hogy résztvehetek ezen az isko­lán, mert tudom, az üzem a mun­kások legjobbjait küldte ide, hogy megismerjék Marx—Engels—Lenin és Sztálin tanításait és azoknak birtokában még sikeresebben elő­segíthessék első ötéves tervünk be­fejezését. Hálásak vagyunk mind­azoknak a vezető elvtársaknak, akik ilymódcn elősegítik az új, politikai­lag fejlett munkáskáder kinevelé­sét. Az iskolán résztvevő összes hall­gatók iparkodunk minél több tu­dást elsajátítani, mert tapasztalat­ból tudjuk, milyen nagy szükség van például Rozsnyóbányán is egészséges, fiatal káderekre. Hi­szen a legtöbb hiba abból szárma­zik, hogy politikailag öntudatlan emberek, vagy olyanok intézik az ügyeket, akik nem a szocializmus mielőbbi felépítéséért és a dolgozók kőzÖ3 érdekéért, hanem magánéra dekekért dolgoznak. Az új káderek kezeskednek majd arról, hogy ezen­túl sem gazdasági, sem politikai vonalon semmiféle visszaélés nem fog történni. Megvalósul hát végre Gottwald elvtárs jelszava, hogy arccal a tö­megek felé kell fordulni és igenis a munkástömegekből kell kikeresni azokat a kádereket, melyeket aztán szorosan bevonhatnak hazánk újjá­építésébe. Mi, rozsnyói dolgozók, Pártunk irányitásával. vörös zászló alatt, Gottwald elvtársunk vezetésével harcba indultunk a szocialista Csehszlovákia és a világbéke meg­teremtéséért. ifj. GALLÔ LÁSZLÓ, munkáslevelező, Tonkháza. Győzelmesen megvívjuk harcunkat a reakció ellen Hatalmas feladat hárul hazánk dolgozó népére, az első gottwaldi ötéves terv keretében. Óriási ipar­kombinátokat, üzemeket, gyárakat építünk, szünet nélkül folytatjuk az EFSz-ek megszervezését és mindezt a külföldi és belföldi reak­ció rombolásra törekvő politikája ellenére. Nagy harcot vívunk ez el­len a romboló politika ellen, mert bár 1948 döntő februárján legyőz­tük a reakciót, teljesen még el nem pusztítottuk és az imperialisták hazánkban élö bérencei minden al­kalmat megragadnak, hogy nyug­talanságot és zavart keltsenek, hogy namis híreket terjesszenek öntudatlan dolgozóink között. Mun­kásosztályunk sorait igyekeznek ezáltal meggyengíteni, hogy egysé­gét megbontsák és megfelelő alka­lommal kiszolgáltassák az imperia­listák terveinek. Tudjuk jól. hogy a reakciónak ez az igyekezete megdől az öntuda­tos munkásság szilárd ellenállásán, mert munkásosztályunk ma már elég erős ahhoz, hogy megakadá­lyozza az ilyen aljas kísérleteket. Minden becsületes dolgozó hazafias kötelessége szembeszállni a rend­bontókkal, leleplezni őket a nyilvá­nosság előtt és felvilágosítani, meg­győzni a politikailag még öntudat­lan munkástársainkat a népi demo­kratikus rendszer helyességéről és ezzel szemben a kapitalista impe­rializmus zsarnokai, kizsákmányo­ló poliUkájáról. Már Lenin elvtárs i3 megmondta, hogy az osztályharc csak akkor szűnik meg, ha már felépítettük a szocializmust és ezzel megvetettük a kommunizmus alapjait. A legyő­zött burzsoázia minden erejével igyekszik visszaszerezni elvesztett hatalmát és a munkásság öntudat­lan rétegét használja fel ahhoz, hogy nyugtalanságot előidézve aka­dályozza az építőmunka sikeres folyamatát. Tapasztalatból megál­lapíthatjuk, hogy milyen veszedel­mes fegyverei a reakciónak a bur­zsoá-nacionalizmus, a sovinizmus, a bürokratizmus, amelyeknek min­dig csak a dolgozó nép látta kárát. Azok az urak, akiknek nincsenek ínyére a mi hatalmas munkasike­reink, azt szeretnék, ha ismét ők uralkodhatnának felettünk, ha is­mét úgy lenne, mint a mult köztár­saságban, amikor a munkásnak nem volt semmi joga és bizony szót sem szólhatott, ha valami nem tetszett neki. Láthattuk itt Korlá­ton is, valósággal „kisisten" volt Kufler. Mért rettegtek tőle mun­kásai ? Természetesen azért, mert a kapitalista rendszer egyik haj­csára volt. Mi, becsületes dolgozók, nem kérünk többet belőlük, meg­találtuk már a boldogulás útját és ezt az új utat a Szovjetunió mu­tatta meg nekünk. Nem engedjük meg sem a külföldi, sem a belföldi reakciónak, hogy eltorlaszolja előt­tünk ezt az útat. Cseh és szlovák testvéreinkkel együtt, az öntudatos magyar dolgo­zók is minden erejükkel hozzájá­rulnak a szocializmus hatalmas méretű építkezéseihez, hogy a marx­lenini tanok szellemében, szeretett Gottwald elvtársunk vezetésével minél előbb eljussumt a szocializ­mushoz. KURALI JÓZSEF, munkáslevelező, Korlát. „A Szluzsba" közüzem dolgozói is részt akarnak venni a szocializmus építésében Banyicky József elvtárs, a Szluzs. ba közüzem egyik alkalmazottja 30 Uj Szót, 6 Pravdát, 4 Prácát, 45 Szakszervezeti közlönyt és 7 Odborár újságot terjesztett, illetőleg ennyi előfizetőt gyűjtött. Banyicky elvtárs mint szociális előadó működik a köz­üzemnél. 1945-től párttag és 1916-tól tagja a nyomdászok szakszervezeté­nek. A közüzemben Balasko elvtárs­sal, az üzemi pártszervezet elnöki vei és más lelkes elvtársakkal együ% arra tőrekednek, hogy emeljék dol­gozó társaik politikai és kulturális színvonalát. Mindezt annak tudatá­ban teszik, hogy a sikeres tervtel­jesítéséhez nagyon szükséges a helyes politikai nevelés. Zachar József elvtárs, ugyancsak a közüzem dolgozója egyike azoknak, akik elsőnek vették át az állami ka­talógus szerinti munkát. Eddig át. lagos 160 százalékos teljesítményt nyújt. Ugyancsak állami katalógus szerint dolgozik a 77 éves Tóth Ká­roly, aki heti normáját 120—130 szá­zalékra teljesíti. Az öreg Tóth bácsi még nem hajlandó nyugdíjba nwtfni, mert szerinte sok a munka és ő még bír dolgozni. Még a Tátrába sem akart elmenni üdülésre, annyira ÖSZ­szenőtt a munkájával. Juhász Lajos, Szabó István, Sza­kács Ferenc, Nagy János, Kirják Konstantin, Balogh Gyula heti 150 —160 százalékos normával dolgoznak. A közüzem fodrász alkalmazottai közül 170—180 százalékos teljesít­ményt nyújtanak Gallér Margit, Ringhoffer Márta, Zachar Józsefhé, Bodor Sándorné elvtársnők. A közüzemi munkát könnyűipar­nak minősítik és a keretében végzett tevékenységet az ötéves terv telje, sítése szempontjából ipari vonalon ér­tékelik. Beszámolok még arról is, hogy a komáromi közüzemi alkalma­zottak számos önkéntes brigádmun­kát végeztek az állami birtokokon és az EFSz-ekben. HOLCZER LÄSZLÓ munkáslevelező, Komárom. A diószegi politikai iskola hallgatói nevében Szeretettel köszöntjük Pártunkat és annak nagy vezérét abból az al­kalomból, hogy politikai iskolánkon lehetőségünk nyílt a tanulásra, a fejlődésre. Tudjuk, hogy a Párt a múltban, a jelenben és jövőben is mindig a dolgozó nép igazi vezetője, a munkásosztály bátor élharcosa. A Kommunista Párt teremtette meg a Szovjetunió segítségével a mi Köz­társaságunk népei számára is a mai népi demokratikus rendszert és né­pünket egyre újabb győzelmekre ve. zeti a szocializmus felépítésének út­ján. Mi, a politikai iskola hallgatói, azon leszünk, hogy minél előbb elsajá­títsuk a marx-lenini-sztálini tanokat és azokkal felfegyverkezve a szo­cializmus és a világbéke rettenthetet­len harcosai legyünk. LEINER SÁNDOR, Diószeg.

Next

/
Thumbnails
Contents