Uj Szó, 1952. január (5. évfolyam, 1-26.szám)

1952-01-24 / 20. szám, csütörtök

U J SZO 2 1952 január 24 c/l szlaaák eie.sug.et nugiy ébve&zläf-e J. Kollár halálának 100. évfordulójára 1819-ben a pesti evangélikus egy­házközség egy 28 éves fiatalembert választott meg segédlelkésszé, aki ettől az esztendőtől kezdve 30 esz­tendőt tölt ebben a városban s mint költő, tudós és nemzetének ébresztő­je itt adja ki azokat a müveit, ame­lyek szerzőjüket, Jón Kollárt, a szlo­vák irodalom egyik legfényesebb te­hetségévé és a szlovák művelődés pá­ratlan jelentőségű előmozdítójává te­szik. Ján Kollár 1793-ban született Mo­sovcen, az akkori Turócmegyében. Apja dolgozó paraszt volt. Mosovcén, ahol mint a község bírája é3 jegyző­je működött, latin tudását abban az evangéUkus iskolában szerezte Aszó­don, amelynek Petőfi is növendéke volt. Fiának, Jánnak lehetővé tette Kremnicán és Banská Bystricán ta­nulmányok folytatását 15 éves ko­ráig, ezentúl azonban nem akarta taníttatni, úgyhogy a tehetséges fiú­nak nehezen sikerült eljutnia a po­zsonyi líceumba, hogy annak filozó­fiai és teológiai tanfolyamát elvégez­ze. 1817-ben Németországba utazik, a nagyhírű jenai egyetemen tanul három féléven keresztül. 1819-ben ha­zatér, pappá szentelik és Pesten megkezdi lelkészi pályáját. A pesti evangélikus egyháznak magyar, szlovák és német hívői vol­tak, s Kollár a szlovák híveket gort­dozza, végül ezek számára' külön szlovák egyházközséget sikerül te­remtenie. Szlovák hívei a város ple­béjus rétegéhez tartoztak és Ján Kollár mindent elkövetett, hogy nemzeti öntudatukat megtartsák és magukat anyanyelvükön műveljék. Mint jénai diák Kollár meglátogat­ta Luzsicit (Lausitzot), ahol vala­mikor szerbek laktak és ennek emlé­ke élt is az ottani helynevekben, de maguk a szláv lakosok sehol sem voltak. Ettől kezdve Kollár szakadat­lanul és fáradhatatlanul a szlávok dicsőséges kultúráját kutatja és azt a célt tűzte maga elé, hogy a meg­maradt szláv nemzetek és kultúrák kölcsönös érintkezését és kapcsola­tait elsősorban irodalmi és nyelvi té­ren segíti kiépíteni, hogy így leg­alább a kultúra síkján kárpótlást nyerjenek azok a törzsek, amelyek önálló államot, hazát, otthont a rá­juk nehezedő elnyomatás következ­ében nem tudtak alakítani. 1824-ben jelent meg Pesten a költő Kollár fő müve: A Slavy dcera, há­rom énekben. A Slávy dcera első ki­adásában három ének 50—50 szonettet tartalmaz s a mü alapvá­Sát képező szerelmi történet az olva­sóra olyanféle benyomást tesz, mint Kisfaludy Sándor szonettszerü Himfy strófákra tagolt lírai verses regénye, a Himfy keservei. Az egész műben van valami elégikus bánkódás a mult és a jelen közötti nagy szakadék jniatt. A költői nyelv és a verselés felülmúlhatatlan mestere az olvasó elé idézi a tokaji hegyeket, a Szudé­tákat és a tátrai ormok körvonalait, Elvisz nemcsak a Labe, a Moldava és a Duna, hanem a Volga és a Néva partjaira is, a költői ábrázolás rész­ltein ezeken a helyeken is, mint ál­talában az egész költeményben olyan­féle finom ködfályol húzódik végig, mint amilyet a szlovákiai föld nagy festő fiának, Mednyánszky Lászlónak képein találunk. Ján Kollárnak, a földrajzzal, ar­cneológiával, folklorisztikával és fi­lológiával foglalkozó tudósnak legna­gyobb hatású alkotása az 1837-ben ugyancsak Pesten megjelentetett könyve a különféle szláv törzsek és nyelvjárások irodalmi kölcsönösségé­ről. E könyvből olvasója megismeri Kollár rendkívüli nyelvismereteit és egészen széleskörű irodalmi és műve­lődési szemléletét. Az alatt a 30 év alatt, melyet Kol­lár 1819-töl 1849-ig Pesten töltött, tanúja volt a magyar reformkor po­litikai és irodalmi fejlődésének, sze­mélyes ismeretség fűzte Széchenyi­hez és Toldi Ferenchez és 1834-35­ben Petőfi Sándort, aki akkor a pia­rista gimnázium növendéke volt, val­lástanra tanítdtta. Kollár hangoztatta, hogy valaki hazájának hü fia marad akkor is, ha saját nemzetiségéhez ds nemzeti mű­velődéséhez ragaszkodik. Felmerülhet az a kérdés, hogy ab­3>ól a közös keserűségből, amelyet Csóvák és magyar oldalon egyaránt forrásból, Bécsből Irányított el­Még nagyobb harcba a HUKO határidőben való felépítéséért Javul á politikai munka a nagy építkezésen A napokban, amikor hazajöttem a munkából, levelet találtam az asztalomon. A HUKO-ról jött! Osernaj István irta, aki a Kohászati Kombinátfiái a pártmunka vezetője. Mint az éhes ember a kenyér után, úgy kaptam a sűrű gépelt sorokkal teleírt levél után... November­ben voltam utoljára a HUKO-n. Azóta de sokat változott ott minden! Akkor még csak születőfélben volt ott a munkaverseny. A Sarló és Kalapács moszkvai üzem dolgozói ösztönözték a HUKO építőit annak megszervezésére és azóta már magas teljesítmények elérésével verse­nyeznek egymással a munkacsoportok a vörös zászló elnyeréséért. Decemberben „az újságokból ls olvashattad, — Írja levelében Oser­naj elvtárs összüzemi munkás értekezletünknek magas politikai színvonala volt. Túlnyomórészt munkások vettek részt a vitában és fi­gyelemreméltó szocialista szerződéseket kötöttek a műszaki dolgozók­kal. — Építjük a Kohászati Kombiná­tot — mondotta Kocsi Bohumil mér­nök elvtárs, — Szlovákia boldog jövendőjének alapját. Az amerikai kapitalisták atom­bombákat gyártanak, az emberek tömegeinek kiirtására készülnek. Attól is függ a béke kérdése a vi­lágon, hogy minél előbb felépítsük a magunk legyőzhetetlen békevárait. A HUKO dolgozói tudatában van­nak orsTágépítő és "békevédelmező feladataiknak. Ezt igazolja a kö­zöttük egyre nagyobb mértékben ki­fejlődő kritika és kötelezettségek vállalása. A fiatal Bakai Mária és a negy­venöt éves Gazsikné asszony, akik az első női kőműves csoport tagjai, nehézségeikről beszélnek, arról, hogy' miként akadályozzák őket a maradi gondolkodású emberek. De megfo­gadták, hogy keresztültörik magu­kat az akadályokon és bebizonyítják, hogy a nők a kőműves munka terén is végezhetnek épp oly jó munkát, mint a férfiak. Csiszár István kőműves, aki szin­tén az új szocialista város építke­zésén dolgozik, kijelentette: — Kezdetben nem hittem a Ten­cer-féle módszerben, de most már belátom, hogy jobb a réginél és elő­segíti a gyorsabb előrehaladást. Csiszár elvtárs is kötelezettséget vállalt, hogy még szélesebb körben mint eddig, fogja terjeszteni a Tencer-féde keretfalazási módszert. A Tencer-féle keretek alkalmazásá­val, a tanfolyamos kőművesek eddig több, mint 1500 köbméter falat emeltek. Tamasov darus Marvan elvtárs munkamódszerét alkalmazva a fél­gyártmányok átrakási műveleténél 10 százalékkal szilárdította normá­ját és egyúttal kötelezettséget vál­lalt, hogy a Szóvjetbarátok Szövet­ségének ötven új tagot szerez. Figyelemreméltó a szocialista vá­ros építkezésén dolgozó Lehotai elv­társ munkacsoportjának felhívása, melyben a vörös zászlóért folyó ver­senyben a határidő rövidítésében, a munkából való kimaradás százaléká­nak csökkentésében és a munkaerők megtakarításában hívta versenybe a többi munkacsoportokat. Egyúttal kötelezettséget vállalt, hogy egy emelet felhúzását, melyhez a terv szerint 15 segédmunkásra és 759 órára lett volna szükség, kilenc se­gédmunkással és 288 óra alatt vég­zi el. El kell ismerni, hogy a szocialis­ta város építkezésén előfordultak hi­bák is, ezek gyökeres kiküszöbölését az üzem vezetősége és a tömegszer­vezetek megkezdték. „Az új mun­kamódszerek iránti bizalmatlanság ugyan már szünőben van — írta Kocsi elvtárs, a Kohászati Kombi­nát vezetője az üzemi újság egyik legutóbbi számában, — ennek elle­nére egyes elvtársaink még nem találták időt arra, hogy rendesen megszámozzák a Tencer-féle kere­tek alkatrészei, amivel könnyebbé tennék azok használatát..." — Ami Tenoer elvtársat illeti, — írja levelében Csernaj István elv­társ — őt a munkások, főleg a tan­folyamosok szeretettel fogadják, mert belátják, hogy a Tencer-féle keretfalazással lehetővé válik szá­mukra, hogy rövid idő alatt szak­munkások legyenek. Tencer elvtárs rendszeresen tanácskozik a műsza­ki káderekkel, főleg a pallérokkal, akik terjesztik munkamódszerét. — Tencer elvtárs ittléte jó ha­tással van a munkára — folytatja ezután Csernaj elvtárs, — ő is kint dolgozik az építkezésen, egy és egy­negyed köbmétert falaz egy óra alatt, ez azonban nem állandó tel­jesítmény, mert mindig más és más csoporttal dolgozik. Tencer elvtárs munkáját nem a köbméterek szerint értékeljük, ha­nem azzal, hogy hány munkacsoport dolgozik munkamódszere szerint. Ügy vélem, hogy Tencer elvtársiak az a legnagyobb sikere, hogy már nem feküsznek rakáson a keretek, mint eddig, hanem dolgoznak velük és jó volna, ha már kétszer annyi kerettel rendelkeznénk. Munkáskézben a város építésének vezetése. A napokban írtunk arról, hogy a szocialista város építkezésének ve­zetője Jandek és helyettese Molnár, nem szocialista tipusú vezetőkhöz méltóan végezték feladataikat. Er­ről az ügyről Csernaj elvtárs a kö­vetkezőket írja: — Ami pedig Jandekot és Molnárt illeti, és általában a szocialista vá­ros egész építkezését, a vezetésben alapos változások mentek végbe. Szokolovics elvtárs, az újonnan kine­vezett munkásigazgató, vette át a szocialista város építkezésének irá­nyítását. Az építkezésen öt-hat blokk már tető alatt van, s ezzel biztosítva van az erős téli fagyok idején is a kő­műves munka. A politikai munkáról szólva, •— folytatja levelét Csernaj elvtárs — sikerült meggyőznünk a dolgozókat, a szocialista munkaverseny szüksé­gességéről s hogy ez a verseny át­ment a munkások vérébe, igazolja nyomatás okozott, miért nem szár­mazott közös akarat és a szociális és nemzeti felszabadulásért küzdő ple­béjus rétegek összefogása. A nemes­ség megléte és uralma, mint valami áttörhetetlen fal, elválasztotta és el­takarta a két mozgalmat egymástól. Az is szerepet játszott, hogy a szlo­vák népnek nem volt nemzeti kultú­rájú nemessége, a földesurak vagy magyarok voltak, vagy elmagyaro­sodtak. Kollár apját Mosovcén az ottani földesurak, a Révayak hajdúi viszik el robotra. Magyar oldalon viszont a szegénynemesség is bekapcsolódott a haladó mozgalomba. Ennek körében 1848 előtt még Kossuth is bizonyos mérsékletet, érdekegyesítést hirde­tett. Mindez akadályozta a kölcsönös megértést, nem szólva arról, hogy a bécsi udvar a nemzeti mozgalmakat igyekezett kijátszani egymás* ellen. A népi demokráciák kora meghoz­ta a tisztánlátást a mult felé is mind­ezekben a kérdésekben s ezért hang­zott el Révai József ajkáról Prágá ban 1951 noví mber 13-án a csehszlo­vák-magyar kViltúregyezmény aláírá­sakor az a kijelentés, hogy olyan tra­gikus tévedések, amilyenek 1848 kö­rül felmerültek, többé nem lehetnek akadályai a csehszlovák-magyar kul­turális testvéri együttműködésnek, hogy „sem Palackyt, sem a nagy szlovák költőt és hazafit, Kollár Já­nost, nem ítéljük meg az 1848-as ma­gyar forradalomról alkotott nézeteik alapján. Tudjuk, hogy Kollár a szlo­vák nép nagy ébresztője volt." I Ennek az őszinte megértésnek je­gyében vesz részt köztársaságunk magyar dolgozó népe is 1952 január 24-én, Kollár János halálának 100-ik évfordulóján a szlovák nép e nagy fiának ünneplésében, emléke felújítá­sában és müve méltatásában. Sas Andor, az a körülmény, hogy a vörös zász­lóért folyó verseny iránt nagy az érdeklődés. Sikerült továbbá a műszaki veze­tőket meggyőznünk a munka jobb előkészítésének és a munkalapok idejében való kiállításának szüksé­gességéről. Ezzel elősegítjük a szo­cialista munkaverseny gyorsabb ki­fejlesztéősét, mert lehetővé tesszük a dolgozóknak, hogy idejében meg­ismerjék feladataikat és munkater­vet állíthassanak össze. Ahogy lépésről lépésre javul a politikai munka, ugyanolyan mértékben javul a mun­ka műszaki szempontból is. Az összüzemi pártbizottság létrehozá­sával és a HUKO vállalati igazga­tóságának keretében önálló üzemek létesítésével a legnagyobb remények­kel indulunk harcba az 1952. évi terv teljesítésére. Szilárd meggyőződésem, — fejezi be levelét Csernaj István elvtárs, a párt szervezője, — hogy a munkáskádereknek vezetőhelyekre való kinevezésével legyőzzük az akadályokat és kifejlesztjük a mun­kások kezdeményezését. Az épitke­zés fejlődésével új szocialista tipu­sú emberek is kifejlődjenek, akik ki­küszöbölik a hiányosságokat és le­hetővé teszik, hogy idejére felépít­sük a HUKO-t. A HUKO dolgozói ezzel méltóan felelnek Gottwald elvtárs szavaira, aki az újévi szózatában többek kö­zött a következőket mondotta: „Ma a béke ügyéért a magunk arcvona­lán azzal harcolunk, hogy építjük és megerősítjük népi demokratikus köztársaságunkat, annak politikai és gazdasági erejét, ellenálló képes­ségét, hogy az új szocialista társa­dalmat és mindenekelőtt annak gaz­dasági alapját építjük". Petrőci Bálint. Esti szakiskolákat létesítünk a dolgozók számára Jelentés a kormány üléséről Kedden, január 22-én a kormány rendes ülést tartott, amelyet An­tonín Zápotocký elnök elvárs vezetett VUiam Siroky elvtárs, kormány­elnökhelyettes, külügyminiszter jelentést tett a Duna-bizottság galaci konferenciájáról és a genfi rádió értekezletéről. Václav Nősek belügy­miniszter és Antonín Pospošil közlekedésügyi miniszter szintén jelen­tést tettek a tárcájukhoz tartozó nemzetközi tárgyalásokról. D. Zde­nek Nejedlý iskolaügyi miniszter javaslatjára, akit Václav Kopecký miniszter helyettesített, a kormány elhatározta, hogy ez év február el­sejétől rendkívüli tanulmányi módszereket és rövid tanfolyabokat léte­sít a szakiskolák, gimnáziumok és pedagógiai gimnáziumok mellett, amelyek a dolgozóknak, különösképpen a munkás és földműves ifjúság­nak lehetővé teszik, hogy munkájuk mellett, tehát alkalmazásuk meg­szakítása nélkül esti tanfolyamokon fejlesszék általános tudásukat és szakképzettségüket. A következő tanfolyamok fokoza­tos bevezetéséről van szó: 1. ESTI ISKOLÁZÁS A SZAK­ISKOLAKON Ezeknek az iskoláknak célja, hogy a dolgozók arra a szaktudásra te­gyenek szert, amelyet a szakiskolák (mesteriskolák) nyújtanak, vagyis, hogy minél több technikust, ellenőrt képezzünk ki. Az iskola két évig tairt 2. ESTI SZAKTANFOLYAMOK A felsőipariskolák anyagából a műhelyek és gyárak legjobb mun­kásai számára, hogy elérjék a fel­sőipariskolát végzettek seínivonalát. A tanfolyam öt évig tart. 3. ESTI GIMNÁZIUMI TAN­FOLYAM Ennek a tanfolyamnak az a cél­ja, hogy a dolgozók megszerezzék a magasabb általános műveltséget és meglegyen az alapjuk a főisko­lákra. Időtartama egyenlő lesz a gimnáziumok időtartalmával. 4. A PEDAGÓGIAI GIMNÁZIUMOK tananyagát az esti pedagógiai tanfolyamokon fogják dolgozóink elsajátítani. Ezzel meg lesz adva a lehetőség, hogy mint tanítók óvó­nők, pionírvezetők működhessenek. A pedagógiai gimnázium mellett azonkívül öthónapos kurzusok léte­sülnek a tanoncközpontok nevelői számára. W WWWHWH MI MHW Wt HtWWWWWW Jól megy a téli munka a bratislavai szálloda építkezésén A bratislavai Dunapart egész ké­pét megváltoztatja majd az a hatal­mas köralakú új száloda, amelynek építkezései a téli időszakban is tel­jes erővel folytak. Nyugodtan dol­gozhattak a vasasok, a kőművesek, az ácsok, a betonosok, mert hiszen már az egész épület tető alatt van és a belső munkákat akármilyen zord időjárás mellett is elvégzik. Maros József kőműves 10 tagú kő­müvesbrigádja egy műszak alatt átlagosan 40 köbméter keresztfáját épít be, olyan helyen dolgoznak, ahol 10—15 fok fagy mellett is fűtés nélkül működhetnek a mély­földszinten, és aztán a jobb idő be­álltával tovább haladnak a felsőbb emeletek felé. Teljesíti tervüket és idejében befejezik a főváros e nagyszerű égítkezéaát. Zdenek - Fierlinger miniszterelnök­helyettes javaslatára a kormány beleegyezését adta egy cseh törté­nelmi múzeum létesítéséhez. A mú­zeumot a strachovi kolostorban he­lyezik el és magában foglalja majd a cseh nép kult.úrális életének ösz­szes jelentős jelenségeit az ószláv időktől a XIV. század hatalmas kul­túrális fellendülésén, a husziták ko­rán és ellenreformáción át egészen a cseh klasszikus kultúra képviselői­nek koráig. A strachovi kolostor, amelyben azelőtt kilenc szerzetes élt, ily módon oly kultűrértékak múzeumává lesz,, melyeket méltán mondhatunk egész dolgozó népünk közkincsének. ! i Egy várkonyi gátőr lelkes példá ja A béke megvédése iránti harc, közös ügy e köztársasá­gunk minden dolgozójának. A békét megvédjük, — mondotta Sztálin elvtárs, ha a béke ügyét a világ összes dolgozói kezükbe veszik. Köztársaságunk dolgozói is nagy lelkesedéssel veszik ki ré­szüket a békevédelmi harcban egyéni munkateljesítményeik fokozásával, újabb és újabb munkakötelezettségek felaján­lásával. Vörös Móric várkonyi gát- és csatornaör, úfító elvtársunk lelkes felajánlásával gyarapí­totta a békevédelmi arcvonal harcosainak sorait. Szakmájában újító javasla­tot terjesztett be a komáromi Árvízmentesítő Társulathoz. A vezetőség az újítási javasla­tot elfogadta, Vörös Móricnak külön levélben fejezte M kö­szönetét a sikerült kezdemé­nyezésért és 2.000 koronás ju­talmat szavazott meg az újí­tási javaslatért. Vörös elvtárs öntudatos mun­kás. A megszavazott és ki­utalt jutalmat a békeharc cél­jaira ajánlotta fel, mert tudja, hogy a béke megszilárdításá­val szebb és jobb szocialista jövő vár úgy reá, mint hatta­gú családjára és a világ egész dolgozó közösségére is. Vörös elvtárs ezzel a tetté­vel magasabbra emelte köz­társaságunk, dolgozóinak béke­zászlaját. Szívből köszöntjük öt. i I I « JH1J|^HJ« III

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents