Uj Szó, 1952. január (5. évfolyam, 1-26.szám)

1952-01-24 / 20. szám, csütörtök

1952 január 22 UJSZO Hétfőn este Moszkvában, a Nagy Színházban ünnepi gyászülést tar­tottak. Megjelentek a Bolsevik Párt és a szov jetkormány vezetői, a párt központi és moszkvai bizottságának, a Szovjetunió és az OSZSZK Leg­felső Tanácsának, a Moszkva-terü­leti és Moszkva-városi szovjetnek, a Komszomol központi és moszkvai bizottságának, a Szovjetunió Köz­ponti Szakszervezeti Tanácsa el­nökségének tagjai, a társadalmi szervezetek képviselői, miniszterek, tudósok, a kultúra és művészet kép­viselői, fővárosi munkások és mun­kásnők, a hadsereg és a flotta kép­viselői. A Nagy Színház ünnepélyes kül­sőt öltött. A színpad hátterében lo­bogókkal és virágokkal övezetten ctt áll Vlagyimir Iljics Lenin arc­képe. A színpad felett bíbor bárso­nyon ezek a szavak olvashatók: „Lenin zászlaja alatt, Sztálin veze­tésével. előre a kommunizmus felé!" Tizennyolc óra ötven perckor az «Inökség páholyában megjele­nik J. V. Sztálin elvtárs, V. M. Molotov, G. M. Malenkov, L. P. Borija, K. J. Vorosilov, A. I. Ml­koján, N. A. Bulganjln, L. M. Kag.inovics, R. A. Andrejev. N. Sz. Hruscsov, N. M. Svernyik, M. A. Szus/lov, P. K. Ponomarenko, M. F. Skirjatov elvtársak. Az összegyűltek Jelkesen üdvözlik Sztálin elvtársat, Lenin ügyének lángeszű folytatóját, a szovjetnép diadalainak szervezőjét és ihletöjét. A viharos ünneplés több percen át tart. Az tlnöklő N. M. Svernyik, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa el­nökségének elnöke, rövid megnyitó beszédet mond és javasolja, hogy felállással adózzanak V. I. Lenin emlékének. Valamennyi jelenlévő mély csendben, feláll. A Vlagyimir Iljics Lenin emléké­re rendezett ünnepi gyászülés meg­nyílt. V. I. Lenin halálának 28. év­fordulója alkalmából Pjotr Poszpje­lov, a Marx—Engels—Lenin Intézet igazgatója mondott emlékbeszédet. Bevezetőben rámutatott, hogy Lenin halhatatlan tanítása — me­lyet ügyének nagy folytatója, Sztá­lin elvtárs továbbfejlesztett — nap­jainkban betölti a dolgozó emberi­ség elméjét és szívét, megmutatja az emberiségnek az utat, hogyan szabadulhat meg a kapitalizmus bilincseitől s hogyan lehet új vilá­got építeni a szocializmus alapján. AZ ÜJTIPUSÜ MARXISTA P ART NAGY TARSADALOMATALAKITÖ ERÖ. Poszpjelov elvtárs méltatta Lenin és Sztálin harcát az újtípusú forra­dalmi marxista párt megteremté­séért, majd így folytatta: Midőn kitört az első világháború, csak a Bolsevik Párt, az újtípusú forradalmi marxista párt mentette meg a munkások nemzetközi szoli­daritásának zászlaját, szállott sikra az imperialista háború ellen, az im­perialista kormányok megdöntésé­ért, az imperialista háborúból való forradalmi kiútért. Lenin az illegalitásban ihletetten ezt Irta a bolsevikok pártjáról: „Benne hiszünk, benne látjuk kor­szakunk eszét, becsületét és lelki­Ismeretét". Az imperializmus korszakában, midőn a politikai esztelenségtől és a hábcrús extra-profit kannibáli szomjűhozásától elragadott milliár­dosok és milliomosok imperialista háborúra, leírhatatlan nyomorú­ságra és szenvedésekre . kárhoztat­ták a népeket, Lenin a Kommunista Pártban látta korszakunk értelmét. Lenin a Kommunista Pártban látta azt a hatalmas erőt, amely megmu­tathatja a népeknek az utat, ho­gyan vessenek véget az imperia­lista háborúknak, a Kommunista Pártban látta azt az erőt, amely a népeket erre a harcra lelkesítheti. Az imperializmus korszakában, midőn a halódó és rothadó kapita­lizmus a leglelkiismeretlenebb, leg­állatib"? bűncselekményeket követi el a kapitalista rabszolgatartók ros­kadozó hatalmának fenntartása ér­dekében, midőn a becsület és a lel­kiismeret fogalmát az imperialisták szükségtelen „agyrémnek" nyilvá­nítják, Lenin a Kommunista Párt­ban látta a korszak megveszteget­hetetlen lelkiismeretét, a népek éle­tét, becsületét és szabadságát meg­A leninizmus: az emberiség felszabadításának diadalmas zászlaja Poszpjelov elvtárs nagy beszéde Vlagyimir Iljics Lenin emlékére rendezett moszkvai gyászűlésen mentő hatalmas erőt. i^enin-Sztálin pártja meghódította a nép többsé­gének bizalmát és azért jutott ha­talomra, mert valóban egyetlen földbirrokosellenes, tőkésellenes pártként lépett fel, egyetlen párt volt, amely véget tudott vetni az imperialista háborúknak, a kapita­listák és nagybirtokosok uralmának, biztosi. ani tudta a valóban népi ha­talmat. „Ml, a bolsevikok pártja, meg­győztük Oroszország népét. Elhó­dítottuk Oroszországot a gazda­goktól a szegények számára, a klzsákmányolóktól a dolgozók számára" — írta Lenin 1918 ele­jén. Lenin 1917 október 26-i történel­mi jelentőségű beszédében megin­dokolta a békedekrétumot és zse­niálisan meghatározta, miben rejlik az ifjú proletárállam legyőzhetet­len ereje. „Burzsoá elképzelés szerint az erő az, ha a tömegek vakon men­nek a vágóhídra az Imperialista kormányok parancsának engedel­meskedve — mondotta Lenin. — A burzsoázia csak akkor ismeri el, hogy az állam erős, ha az ál­lam a kormányzóapparátus egész erejét arra használja fel, hogy a tömegeket odaterelje, ahová a burzsoá vezetők akarják. Mi más­képpen értelmezzük az erőt. Sze­rintünk az állam ereje a tömegek öntudatában rejlik. Az állam ak­kor erős, ha a tűmegek mindent tudnak, mindenről véleményt tudnak alkotni és mindent tuda­tosan tesznek." A Lanin lángelméje által meg­teremtett szovjetállam egész törté­nete azt mutatja, hogy ezt az álla­mot, a szocialista hazájukat a leg­nagyobb szívóssággal védelmező tö­megek öntudata teszi erőssé. A polgárháború, amelyet a forra­dalom által szétvert földbirtokos és kapitaiista osztályok és az imperia­lista államok kényszerítették ránk, fegyveres intervenciót kezdve or­szágunk ellen, a szovjetnép győzel­mével végződött. Az amerikai-angol­francia és egyéb imperialisták ter­vei kudarcot vallottak, kudarcot vallottak azoknak tervei, akik Oroszország felosztásáról és leigá­íásáról álmodoztak. A szovjetnép elűzte földjéről a külföldi megszál­lókat, akik súlyos szenvedéseket é3 óriási anyagi kárt okoztak népünk­nek. „Ha Oroszország megállta a helyét a világimperializmus tá­madásával szemben, s számos, igen komoly sikert ért el a külső frontokon, ha két-három év le­forgása alatt olyan erőkifejtésre volt képes, amely megrendítette a világimperlallzmus alapjait, ezt egyebek közt annak az egybe­forrott, harcokban megedzett és kemény acélból kovácsolt Kom­munista Pártnak köszönheti, amely sohasem hajhászta a nagy taglétszámot és minőségi össze­tételének javítását tartotta leg­főbb gondjának." (J. V. Sztálin.) A szovjetállam már fennállásá­nak. első éveiben megmutatta óriási erkölcsi-politikai erejét, szilárdságát és szívósságát, noha technikai-gaz­dasági szempontból országunk ak­koriban még elmaradott ós gyenge volt az erőaebb kapitalista államok­hoz visaonyitv*. Lenin a párt és a szovjetállam Által megtett új eredményeit, össze­gezve, a XI. pártkongresszusom ezt mondotta: „... aa, amit aa. orom forrada­lom kivívott, megingathatatlan. Semmiféle erő ezt el nem vehe­ti. mint ahogy nincs a világon az az cr®, amely el tudná vrami tő­lünk azt, amit a szovjetállam al­kotott. Ez — világtörténelmi győzelem." Lenin utolsó beszédében, a moszk­vai Szovjet teljes ülésén a legna­gyobb bizonyossággal beszélt arról, hogy „a szocializmus ma már nem a távoli jövő kérdése" és hogy pár­tunk a szocializmus győzelmére tniíjju vezetni népünket Lenin előrelátása valóra vált es teljesítettük a szocialista társada­lom felépítésére vonatkozó útmuta­tásait. A Kommunista Párt Sztálin elvtárs bölcs vezetésével megvédel­mezte Lenin hagyatékát a leniniz­mus ellenségeinek minden támadá­sával szemben. Országunk soha nem látott rövid történeti idő alatt & szovjet rendszer és a néptömegek nagy munkalendületével felszámolta, technikai-gazdasági és kultúrális el­maradottságát és elmaradott agrár­országból hatalmas ipari-kolhoz szocialista hatalommá lett. A Szovjetuniónak a fasiszta Né­metország és az imperialista Japán felett aratott történelmi győzelme lehetővé tette egész sor európai és ázsiai ország népének, hogy kezébe vegye sorsát, megkönnyítette a népi demokratikus rendszer győzelmét egész sor közép- és délkeleteurópai országban, megkönnyítette a nagy népforradalom győzelmét Kínában. Gyökeres módon megváltozott az egész nemzetközi helyzet. Kialakult a béke, a szocializmus és a demo­krácia hatalmas tábora. Megváltozott a kapitalista és szo­cialista tábor közti erőviszony. A szovjetnép és az egész haladó em­beriség örökké hálás lesz Sztálin elvtársnak, diadalaink nagy ihlető­jének és szervezőjének, akinek po­litikai, szervező és stratégiai láng­elméje megmentette az emberiség jövőjét. „Csak a ml pártunk tud,ja, merre kell haladnia és halad is előre sikeresen — mutat rá Sztá­lin elvtárs. — Minek köszönheti pártank ezt az előnyét? Annak, hogy marxista párt, lenini párt. Aon* k köszönheti, hogy munká­jában Marx—Engels—Lenin nítása vezérli. Nem kétséges, h°gy amíg ehhez a tanításhoz hívek maradunk, amíg ezzel az Iránytűvel bánni tudunk, mun­kánk sikeres lesz" — tanítja Sztálin elvtárs. A történelem egész menete meg­erősítette és megerősíti Lenin sza­vait, hogy a bolsevizmus igaz utat mutatott a háború és az imperia­lizmus borzalmainak leküzdésére. A testvéri kommunista pártokat, ame­lyek a szocializmus útján építik az új világot, Lenin-Sztálin pártjának nagy történelmi tapasztalata vezeti. LENIN ES SZTÁLIN PARTJA A KOMMUNIZMUSBA VEZETI A SZOVJET NEPET A szocialista társadalom építése be­fejezésének és a kommunizmusba ve­zető fokozatos átmenetnek nagy sztá­lini korszakában élünk. „A kapitalizmusból — írta Lenin „A proletariátus feladatai forradal­munkban" című cikkében — az em­beriség közvetlenül csak a szocia­lizmusba mehet át, vagyis olyan rendszerbe, amelyben a termelési eszközök köztulajdonban vannak és a termékeket mindenkinek munka­teljesítménye szerint osztják el. A mi pártunk ennél tovább néz: a szo­cializmusnak szükségképpen át kell nőnie a kommunizmusba, mely­nek zászlaján ez áll: „mindenki ké­pességei szerint, mindenkinek szük­ségletei szerint." / Lenin rámutatott, hogy a kommu nizmusba vezető fokozatos átmenet­hez a kővetkező alapfeltételek sotik­ségesek: a) A munka magasabb termed é­kenységének elérése, új, magasabb technika alapján, mind az iparban, mind a mezőgazdaságban, & termelő­erők szakadatlan növekedése alap­ján; | b) A kommunista ónitudat fejleaz­| tése. Olyan új ember nevelése, akinek a munka „első életszükségletévé" válik. Sztálin elvtára továbbfejlesztette a szocializmus egy országban történő felépítése lehetőségének lenini elméle­tét. Arra a zseniális elméleti követ­keztetésre jutott, hogy a kommuniz­mus felépítése országunkban akkor is i lehetséges, ha megmarad a kapita­lista környezet. Ez a következtetés i hatalmas perspektívát adott a párt­nak és a szovjet népnek a kommu­I nizmus diadaláért vívott harcban, Az egéstz szovjet nép óriási alkotó lelkesedéssel dolgozik a kommuniz­mus hatalmas sztálini építményeinek a hatalmas vízierőtelepeknek, hatal­mas méretű öntözőcsatornáknak épí­tésén. A kommunizmus nagy építmé­nyei a sikeres végrehajtás alatt álló természetátalakítási tervvel együtt — egyik legfontosabb láncsze­mét alkotják a kommunizmus anyagi • és technikai alapja megteremtésének. Országunkban új források nyílnak a j társadalmi gazdagság, az életet szol­1 gáló javak, az élelmiszerbőség, ru­hanemű-bőség megsokszorozására. A mezőgazdaság egyre kevésbbé függ a természet szeszélyeitől, a kommu­nizmus építői egyre jobban úrrá lesz­nek a természet felett. Teljesül En­gels ismert jóslata, hogy a társadal­: mi életük uraivá vált emberek „ennek I következtében a természet felett is I úrrá lesznek". A burzsoá-rendben a gépek alkal­mazását a tőkés önző meggondolásai korlátozzák. A tőkés csak akkor hasz nál gépet, ha a géphasználat a profit növelését igéri. A szocializmusban — különösen a szocializmusnak a kom­munizmusba való fokozatos átnövése korszakában —- egyre fokozódik a gé­pek és az új teohnika szerepe. Tel­jesül Marx jövendölése, hogy „a kom­munista társadalomban a gépek egé­szen más teret találnak, mint a bur­zsá társadalomban". A legbonyolultabb gépezetek keze­lésének ismerete, az élenjáró munka­módszerek elsajátítása, a termelés ma gas kultúrájáért vívott harc, a tudo­mány és a technikai ismeretek alkal­mazása a termelésben, az alkotó kez­deményezés, a termelés iramának meggyorsítása a termék kiváló minő­ségének megőrzésével, a nyersanyag­takarékosságért, a villamosenergia-, fűtőanyag-, segédanyag-takarékossá­gért vívott harc jellemzi a szocialista verseny jelenlegi szakaszát. A kom­munizmus építői megfogadják Lenin egyik fontos intelmét, amelyet Sztálin elvtára idéz: „Sohase húzódozzatok a munka aprajától, mert a kicsinyből épül a nagy." A megtakarított peroek és másodpercek, a megtakarí­tott nyersanyag és segédanyag-kilo­grammok, országunk üzemeinek hatal rreas arányaival megszorozva, óriási mennyiséggé, százakká, ezrekké, mil­liókká nőnek. A dolgozók kommunista nevelése döntő fontosságú feladat a kommu­nista társadalom felépítéséért, vívott harcban. Minden egyes szolét ember­nek képessége szerint végzett, lelki­ismeretes munkája egyike a kommu­nista társadalomba vezető fokozatos ; átmenet legfontosabb feltételeinek. Mikor a kommunista társadalomban a munka a társadalom minden tagja számára elsőrendű életszükségletté válik, a megnövekedett öntudat és az életet szolgáló javak teljes bősége alapján át lehet majd térni a szük­ségletek szerinti elosztásra. A szovjet nép kommunizmus felé vezető útjának elengedhetetlen felté­tele a társadalmi szocialista tulajdon további fejlesztése és szilárdítása, harc a kapitalizmus csökevényei ellen. A kommunista párt és a szovjet ál lam neveli a szovjet emberben a társadalmi szocialista tulajdon gon­dos őrzését, fáradhatatlanul harcol a hanyagság, a pazarlás, a társadalmi tulajdon hanyag és bűnös kezelése, a különféle államellenes irányzatok el­len. A szovjet nép Lenin-Sztálin pártja Irányításával sikeresen építi a kom­munista társadalmat. A kommuniz­mus anyagi éa technikai alapjainak megteremtése útján fontos lépés volt a háború utáni első ötéves terv határ­idő előtti teljesítése. BJnnek hatalmas nemzetközi jelentősége volt. A Szovjetunió népei sikeresen tel­jesítették a háború utáni ötéves ter­vet, 1951-ben több új kiváló diadalt arattak a kommunizmus építésének frontján, nemcsupán megnövelték a béke és a demokrácia erőit világszer­te, de a fényes jövő távlatait is meg­nyitották a népek előtt. Most már elmondhatjuk, hogy a kommunizmus nem a távoli jövő kér. dése, hanem a szovjet emberek nagy alkotómunkájából, tudományunk és technikánk új sikereiből, a munka ter­melékenységének szakadatlan növeke­déséből, a szovjet emberek élete anya­gi és kulturális színvonalának emel­kedéséből nő ki. A szooialista rendszer már megmu­tatta vitathatatlan felsőbbrendűségét a kapitalista rendszerrel szemben. An nál inkább szemmellátható és nyil­vánvaló a szocializmusból fokozato­san kinövő kommunista társadalom felsőbbrendűsége a kapitalista rend­del szemben. A SZOCIALIZMUS ÉS A DEMO­KRiCíA LEGYŐZHETETLEN. Midőn az ifjú szovjet köztársa­ság megszületett és megszilárdult, 1918 januárjában a szovjetek Hl. összorcszországi kongresszusán Le­nin azt mondotta, hogy legyőzhetet­len a népeknek a szocializmus felé vivő mozgalma, amelynek élén az orosz munkásosztály halad. „Szocialista szovjet köztársasá­gunk — mutatott rá Lenin — szilárdan fog állani, mint a nem­zetközi szocializmus fáklyája és mint példa minden dolgozó előtt. Amott civódás, háború, vérontás, emhermilliók esnek áldozatul, tő­kés kizsákmányolás folyik, itt igaz! békepolitika. szocialista szovjet köztársaság." Sohasem volt még ennyire nyil­vánvaló a két világ nagy ellentéte. Az egyik a halódó és rothadó kapi­talizmus világa, amely az emberi­séget új, pusztító háború szakadé­kába laszítja, a másik a szocializ­mus világa, amely megmutatta le­győzhetetlen életerejét, következe­tes .enini-sztálini békepolitikát folytat, az emberiség egyetlen re­ménysége. A kapitalizmus táborában örült fegyvetkezési verseny folyik, a ter­melőerőket esztelenül pocsékolják, új háborút hirdető kannibáli jelsza­vak hangzanak, az állati „dzsungel­törvény" uralkodik, imperialista „eröpoiitikát", rablást, halált és megsemmisülést hirdetnek. A kapi­talizmus táborát a kapitalista ki­zsákmányolás, a nemzeti elnyomás hallatlan fokozódása a faji és nem­zeti ellenségeskedés szítása, a fasiz­mus újjászületése, a dolgozók hely­zetének a fegyverkezési verseny politikája, az áremelkedés és az in­fláció miatti állandó romlása jel­.emzi. A szocializmus és a demokrácia táborában igazi békepolitikát, bé­kéért vívott harcot látunk, nincse­nek olyan emberek és embercso­portok, amelyeknek érdeke a hábo­rú. A termelőerők erőteljesen nö­vekszenek, a népek egyenlőségének és barátságának politikáját folytat­ják, hatalmas építkezések folynak, átalakítják a természetet, a békés alkotó, teremtömuhka pátosza ural­kodik. A szocializmus • táborában szakadatlanul emelkedik a dolgozók anýagi és kulturális életszínvonala. Állandó a haladás a szocializmus és a demokrácia táborához tartozó valamennyi ország és nép testvéri kölcsönös segélynyújtásának alap­ján. A fejlődés szocialista útjának hatalmas előnyeit most már nem­csak a Szovjetunió történelmi pél­dája, hanem a népi demokráciák példája is bizonyítja. Lenm 1922-ben arról beszélt, hogy a kapitalista kormányox az impe­rialista háborút úgy értékelték, „hogy csak az orrukig láttak" nem értették meg, milyen követ ményeickel járnak a háborúo ellentéteik és a nyomorúság. „Ml, kommunisták — mu rá Lenin — megmondottuk, mélyebben és helyesebben keljük a háborút, hogy a ellentétel és nyomorúsága szórta szélesebb körben mlint azt a kapitalista feltételezik." Es a győztes zsoá államokról azt „Nen. egyszer fognax még keznl jóslatainkra, a háborút annak következményeit illető ér­tékelésünkre." 1926-ban, amikor a nemzetközi burzsoázia már készülődött a máso­dik világháborúra, Sztálin elvtárs előrelátóan figyelmeztetett arra, hogy a világ újrafelosztására irá­nyuló második kísérletért „a világ-

Next

/
Thumbnails
Contents