Uj Szó, 1952. január (5. évfolyam, 1-26.szám)

1952-01-23 / 19. szám, szerda

U J SZO 2 1952 január 23 B T R A Asztalos Sándor elbeszélő költeménye Alig másfél esztendővel ezelőtt tűnt fel Asztalos Sándor „Szabad életünk törvénye" című kötetével, melyen a népballadák forró és drámai hangján mutatott rä a Rákosi per történelmi hátterére. Már ebben az első kötetében sikerült a költőnek eszmei, politikai mondanivalóját a perről, a felszabadulásról, az új magyar alkotmányról páratlanul szép színesszálú köntösbe burkolnia. Magávalragadóan szépek az Ötéves Tervről, a szocialista építésről írott sorai. Es a szeretetnek ihletett szavad balladaszerű drámaisággal telítődnek, amikor a Pártról emlékezik: PARTUNK, PARTUNK, hősi Pártunk, drága száz meg száz fiad vitte rejtve, vitte lángunk kín között, bitó alatt; vitte lopva börtönökbe, vitte zúgó gyárfalak harca mélyén mennydörögve, mint felgyűlt tengerharag. Pártunk, Pártunk, hősi Pártunk, drága hű ezer fiad, vitte kín között a lángunk s halt meg fényló'n, mint a Nap. De gyűlöletének hangja is döbbenetes erejű és megrázó. A százezerszám járó őrült fasiszta gyilkosok ellen ilyen népballadäba illő, átkot idéző drámai hangon SEÓI: Ként lehelt az ég utánuk, vérzett a kenyér, hogyha szélhez ért szakálluk, véres lett a szél, hogyha vízbe ért a lábuk, vérzett a folyó, hogyha hópehely hullt rájuk, véres lett a hő. Nagy költő jelentkezett az első kötetével, aki hazafiságra és a proletár nemzetköziség tiszteletére nevelt. Üj verses elbeszélése, a 10 énekből álló „Mitra" még jelentősebb alkotása az új magyar költészetnek. Mitra Milánovicsnak, a jugoszláv nép egyszerű leányának hősi sorsán át Asztalos Sándor a Tito-fasizmus kegyetlen arcát éa a Tito ellen lázadó, harcbakelő jugoszláv nép életét mutatja be. Leleplezés tehát a költő szándéka, leleplezése a titoizmus embertelenségének és a gyűlölet ébresztése a Tito hordák iránt, amelyek fenyegetve ott állnak a népi demokratikus Magyarország határán, de fenyegetnek minket is, minden békés építő szándékú embert. Igényes, nagy feladat ez és Asztalos költeményének nagy érdeme, hogy mélyen fel tudja kelteni bennünk a gyűlöletet, ugyanakkor pedig felébreszti a szolidaritásnak éa szeretetnek érzéseit a jugoszláv hazafiak iránt, akik nehéz és elszánt harcukat vívják. Ezeknek az érzelmeknek felkeltése csak azért sikerülhetett, mert a költő fontos eszmei mondanivalóját nagy művészettel, forradalmi lendülettel tolmácsolja. Tűz és erő van a költő szavaiban, az a tűz, amelyet a meggyőződés láiígja hevít, az az erő, amelyet a végső győzelembe vetett hit fakaszt. Mitra, a költemény hősnője egy asszony a népből. Férjét, a gyárimunkás Márkot elhurcolták az UDBA vérebei, őt félholtra verték, mert virággal merte ékesítem az elesett szovjet katonák sírját. A szíve alatt magzat mozdul és ekkor elfogja a rettegés, a kétség, vájjon Tito Jugoszláviájában imegszülheti-e magzatját? Te volnál első gyermekem, óh, drága magzatom, szamócám, kertem, fényesen kitárult ablakom; te volnál ajtóm, melyen át jövőnkbe nézhetek; jövőnk, jövőnk, te zsenge ág, jaj mit tegyek veled? Megvédjelek, megóvjalak, világra hozzalak, megszüljelek kínnal, avagy méhembe fojtsalak? Igy gyötrődik Mitra és emlékezetében felidéződik a mult, mikor megismerte Márkó szerelmét és élete olyan lett, mint a mézzel telt edény. És Márkó még egy tüzet gyújt benne, a Párt és Sztálin iránti szeretet tüzét: Ki tudná azt felejteni, ahogy mondta: a Párt; Sztálin nevét ejtette ki, B hozzátette: Atyánk. Ám munkáséletük idillikus boldogsága megszakad, szerelmük fényes egét pernye és hamu lepi el: Hitler hordái törnek az országra. Mitra anyja akasztófán pusztul el és vele együtt hal a fán három apró öccse. De felkel a nép, előbb követ és bunkót ragad, kapát és csákányt fog, mert nem voltak dörgő fegyverei. Szárnyalóvá válik itt az emlékezés, Asztalos mély lírai hevülettel mutatja be a partizánok hősiességét, a háromévi harc áldozatos nagyságát. Márkó oldalán küzd Mitra és nincs rettegés a szívében, ám két gálád Gyilasz és Pijáde — a kínok újabb garmadát hozzák, az árulást és becsapást és az árulók munkája nyomán, mint oldott kéve szétesik a nép. A költemény hatodik fejezetében — ez már a felszabadulás utáni időt jelzi, — Mitra az őszirózsacsokrot vigyázva, félve a szovjethősök sírjára viszi és új visszaemlékezésében negyvenhárom éjtszakáinak gyötrelmeit idézi, az árulást követő roppant gyászt és pusztujást: ötezer sebesültjük tenger kínját és nélkülözését. A kínok éjjelén, bömbölő viharban hirtelen egy pillanatra meghasad a szél és a résnyi megnyílt csendben tompa zúgás száll el Mitra felett. Kiáltozva futni kezd: Szovjet emberek gépe zúg e fergetegben, bennünket keres! „Ébredj Márkó, ébredj társam, itt van, Itt a Párt, eljött szélvészben, orkánban hős Sztálin Atyánk!" A szovjet repülők megmentik a partizánhadsereget, élelmet hoznak éhezőnek, fegyvert, löszért hoznak, gyógyulást nehéz betegnek, új értelmet a szavaknak és tündöklő fényét a szabadságnak... A hetedik fejezetben a szovjetsírok előtt Titó vérebei csaknem agyonrűgdossák Mitrát és férjét elhurcolják. Éjtszaka Mitra magához tér és a vandál kezektől elpusztított szobában hasztalan sír embere után. Lehet-o még tetézni a gyásznak és fájdalomnak képeit? Lehet-e fokozni a gyűlöletnek hangját? Igen, a költő balladaszerü drámaisággal, ismétlésekkel a haragnak új tüzét éleszti: Mitra jajongása csaknem tébolyító, minden asszonyt, anyát és lányt tanúnak hív és felsír: én drága ltincsemi, magzatom, meg kell gyilkoljalak. Kezecskéden nem nő köröm, mert én nem engedem, kezecskéd zúzom, széttöröm, én dráj»a gyermekem. Nem 13 adok néked tejet, édes, sflrü tejet, nem foghatod szádba meleg csorduló mellemet. Lehervasztom mellem tüzes, eleven bimbaját és nem leszek más, mint üres, elfonnyadt cserfaág. Nem dúdolok: aludj, aludj: nem szólok csendesen. Nem mondok nótát, halkszavút: aludj, én kedvesem. Mi az az érzés, az a gondolat, az a tett, amely a tébolyig kergetett leendő anyát megszabadítja gyötrő kétségétől és visszaadja hitét, egész emberségét? Hiszen amerre elborzadó szeme néz, nyomorra éhségre, szenvedésre lel. Vértől síkos a börtönök köve és minden fala csak arról tudna hírt adni, „hogy folyt ki szép szemük, s a korbácsoktól, hogy hasadt halálba életük" — azoknak, akik szót emelnek, akik dühtől szisszenni mernek. Egy diáklánynak levele ez, roncsolt kézzel, sűrű vérrel írt írott üzenet. Nina Tumina diáklány a börtönből így üzen: „Ne adjátok fel a harcot, mert mint friss faág újra éledt, újra hajtott itt van, él a Párt, s itt van áldó melegével legyen bármi szörnyű éjjel: Atyánk, Sztálin Atyánk!" Mitra szívét optimizmus tölti el, újra emlékek rohanják meg és bár ezek ugyanazok, mint a már felidézettek, nem a sötét kétségbeesés örvényébe sodorják, hanem ellenállhatatlanul, győztesen viszik az új élet felé. Mitra megoldást talál élete gyötrelmes kérdésére: a gyermekét világra kell hoznia, — az eljövendő új világ számára. Már nincs félelem a szívében s mikor a messzeségbe néz, megérzi a népi demokratikus országok népeinek békés életét, Kína fényes megmozdulását és a Kreml csillagának ragyogását. A béke hatalmas tábora és a Kommunizmust építő Szovjetunió, — ez integet előtte és az emberiség boldog szocialista jövőjében meglátja üldözött és börtönökbe, tömlöcök mélyére vetett népe boldog hajnalát is. De Mitra jól tudja, hogy ezt a boldog jövőt csak újabb, kemény és áldozatos harcok árán érhetik el. El kell mennie a hegyekbe, ahogy negyvenegy nyarán ment emberével, elmegy, mert hívja tijra a Párt, hívja a béke roppant tábora. Elmegy, hogy világira hozza drága gyermekét. Erdők mélye lesz lakásod, párn.íd sziklakő, puszta földön kell majd hálnod, szél ver, s jégeső, de hős partizánok őrzik kedves álmodat, s ettől megpuhul a kő, mint jó kifliyérdarab. Szabad emberek hazája lesz majd szép hazád s minden léptedet vigyázza Atyánk, Sztálin Atyánk! Mitra és népe, Sztálin nevével száll harcba zsarnokai ellen. Mitrának és az elnyomott, hősiesen ellenálló jugoszláv népnek már a Szovjetunió puszta létezése ad erőt és hitet, hogy harcát bizalommal és bátorsággal folytathassa. A költő az igazság erejétől izzó képekben ad számot a nép haragjáról, melyet elnyomói iránt érez éa Mitrával oly pozitív hőst állított versg központjába, aki vívódásával, szenvedéseivel és végső nagy elhatározásával a hazafiasság érzését éleszti bennünk és haragot és megvetést az elnyomókkal szemben. Mitra sorsa nem hagyhatja hidegen az olvasót: harcra és ellenállásra mozgósít. Asztalos Sándor népi jellegű na

0y költeménye a magzata sorsáért oly megrázó erővel aggódó hősnőjevel nem csupán az új magyar elbeszélő költészet egyik legjelentősebb alkotása, hanem figyelemreméltó politikai tett is: békenarcumv erős és hatásos fegyvere. Ezért értékeljük nagyra és ajánljuk olvasóinknak, különösen műkedvelőinknek, akik ünnepélyeik fényét egy-egy fejezetének bemutatásával hatásosan emelhetik. EGRI VIKTOR. A Csemadok sorozatos előadásai Vladimír Iljics Lenin örökségül hagyta ránk és az egész világ dolgozóira ezt a jelszót: „Tanulni, tanulni, tanulni!" Ezt a jelszót a Csemadok magáévá tette és megvalósítja. Tehát tanulnunk kell. A helyi csoportok eddigi kultúrmunkája nagyrészt kimerült a színjátszásban és az ünnepélyek rendezésében. Szükséges és hasznos kultúrmuhka ez is, de ezzel még nem elégedhetünk meg. Ki kell mélyítenünk és fejlesztenünk a népnevelő kultúrmunkát. Ezt a célt szolgálja a Csemadok januárban meginduló népszerű tudományos előadássorozata. Az első előadás a Föld és a talaj keletkezéséről szól. A februári előadás a talaj életét és helyes megmüvelési módját ismerteti. A harmadik előadás, melyet márciusban tartanak az előadók, arra tanít meg bennünket, hogy a szénből, — a fekete gyémántból, — hány fajta, a mindennapi életben előforduló közszükségleti cikket készitenek. Mindezek a témák minden egyes Csemadok helyi csoportban január, február és március hónapok folyamán előadásra kerülnek. Az első előadás „A föld és a talaj keletkezése" felveti a kérdést, hogy a föld, amelyen élünk, a nap, mely a hőt és világosságot ontja, az égen ragyogó csillagir.Ulárdok nogyan és mikor keletkeztek? Igy volt-e ez mindig, ahogy ma látjuk? Es igy marad-e mindig? Mi az oka annak, hogy a zsíros fekete föld szomszédságában, csak egy lépéssel is arrébb már agyagos a föld és megint arrébb már csak homok? Az egyikben a búza holdanként 15 q-t is ad, a másikban még 5-öt is nehezen. Évezredekkel ezelőtt az emberek ezekre a kérdésekre nem tudtak és nem is tudhattak helyes feleletet adni. A természeti jelenségek, eső, vihar, villámlás, de még a napsütés is, olyan titok volt előttük, melyre feleletet nem találtak. Minden ilyen jelenséget, mely kívül állt tudásuk határán, különféle jó, vagy rossz szellemeknek tulajdonították. Igy, ilyen erők közreműködésének eredményeként tekintették földünk keletkezését is. A tudomány fejlődése fokról-fokra kiszorította ezeket a hamis, téves nézeteket. Az ember rájött arra, hogy a villámlást nem a rossz szellemek haragja, .hanem a felhőket megtöltő elektromos áram kisülése idézi elö, az eső pedig az elpárolgott víz lecsapódása, és így tovább. Földünkről is megállapítot ták a tudósok, hogy évmilliárdokkal ezelőtt keletkezett, s lassan alakult ki olyanná, amilyennek ma látjuk. Hosszú évezredeknek kellett eltelni, amíg az az izzónforró ködtömeg, melyből földünk lett, összesürösödött, az így létrejött izzó gömb kérge lehűlt, megszilárdult. A természeti erők és különféle vegyi hatások a föld sima láva tükrét összetördelték, a hatalmas sziklákat elporlasztották és kialakították földünk domborzati rajzát. Létrejött a termő talaj, megjelentek a legkezdetlegesebb egysejtű élőlények, megjelentek a növények, az állatok és az ember. Az ember megjelenésétől a földön napjainkig eltelt idő, ahhoz az időhöz viszonyítva, amely az ember megjelenéséig telt el, csak perceknek, vagy inkább másodperceknek számít. A Csemadok első népszerű tudományos előadása ezt a folyamatot ismerteti A helyi csoportok nagyrésze már tud arról, hogy ezek az előadások megindulnak és nagy érdeklődéssel várja az első előadást. Fontos, hogy az ismeretterjesztő előadásokra bevonjuk az idősebb kultúrtársakat, mert a Csemadok csak akkor töltti be hivatását, ha az idősebb és fiatal kultúrtársaknak egyformán lehetőséget nyújt a továbbképzésre, tanulásra. Annák, hogy eddig kultúrmunkánk főként színjátszásból állt, melyben az idősebb kultúrtársak közvetlenül nem vettek részt, az volt a jelentős hátránya, hogy őket nem tudtuk bevonni az aktív kultúrmunkába. A népnevelő előadások feladata, hogy ezt a hiányt kiküszöbölje. Természetesen azokat is kell hívnunk az előadásra, akik még nem tagjai a Csemadoknak. Az előadás a várakozásnak azonban csak akkor fog megfeleni, ha a hallgatók az előadás után aktívan bekapcsolódnak a vitába. Az előadás csak 35—40 percig tart. A feladata az, hogy megismertesse a hallgatókat a főbb kérdésekkel. Sokat akkor tanulhat csak belőle a hallgatóság, ha az előadás után, mintegy szétboncolja az anyagot apró kérdésekre és részletesen, hosszasan megvitat minden felmerülő problémát. Az a leghelyesebb, ha vitát nem csak az előadás napján, az előadás után tartanak a hallgatók, hanem felhasználják a következő előadásig előttük álló egy hónapot arra, hogy minden hétnek valamelyik estéjén összejöjjenek és az időközben felmerülő kérdéseket megvitatják. Amelyik helyi csoport megszervezi ezt a minden heti vitaestet, annak hallgatói sokat fognak tanulni és meghódítják a tudomány erődjét, melyről Sztálin elvtárs ezt mondta: „Erőd áll előttünk, a neve tudomány és ezt az erődöt, ha törik, I ha szakad, be kell vennünk." Megalakul! a Csemadok balogfalaí helyi csoportja (g. I)! A balogialai Csemadok helyi csoport e hónap közepén tartotta alakuló közgyűlését. A gyűlésen úgyszólván a falu egész fiatalsága résztvett. Botos Béla elvtárs, a helyi Nemzeti Bizottság és a helyi pártszervezet elnöke értékes beszédben ismertette az egybegyűltekkel a csehszlovákiai magyar dolgozók kultúregyesületének célkitűzéseit. A gyűlés résztvevői teljesen magukévá tették e feladatokat és 34-en azonnal jelentkeztek, hogy tevékeny tagjai akarnak lenni az egyesületnek. Ez azonban csak az első lépés volt a faluban. A rendelkezésre álló jelentkezési ívek egy nap alatt elfogytak. Az ifjúság lelkesedése valószínűleg hatással lesz az idősebbekre is és az új Csemadokcsoport tagjainak számát többszáz főre növeli. A helyi csoport elnökének Berze József kőfaragót választották. Alelnök Radó Rózsika, az elemi iskola fiatal igazgatónője, kultúrreferensek Lőrinc Albert kántortanító és Balog Béla lettek. Elhatározták egy énekkar megalakítását, amelynek karmesteréül Lőrinc- Albertet kérték fel. Az első gyűlésen egyhangúlag kötelezettséget vállal tak i az új tagok egy műsoros est rendezésére, amelynek jövedelmét a szabadságot védelmező hős koreai népnek adományozzák. Ehhez a nemes célhoz hozzájárultak a falu legfiatalabbjai, az iskolások és az óvodások is, amenynyiben a mult vasárnap este előadást rendeztek .és a jövedelem egyrészét felajánlották koreai kistestvérkéiknek. A balogfalai Csemadok helyi csoport megalakulása és a tagok aktivizálása megmutatta, milyen segítséget nyújthatnak az egyes községekben a helyi Nemzeti Bizottságok, illetve a helyi pártszervezetek vezetősége abban, * hogy a Csemadokot valóban hatalmas tömegszervezetté tegyék. Balogfalán eddig senki sem törődött a helyi csoport megszervezésével. Jónéhány községben van ez így. Pedig minden községben sok olyan dolgozó van, akik szívesen dolgoznának a Csemadok keretein belül, csak meg kellene szervezni őket. Ugy, mint azt Balogfalán tette, fáradságot nem kímélve a helyi Nemzeti Bizottság elnöke. Az eredmény az első napon 34 új tag és a községben a kultúrmunka fellendülése.