Uj Szó, 1952. január (5. évfolyam, 1-26.szám)

1952-01-23 / 19. szám, szerda

1952 január 22 UJSZO Nem hordunk a Dunába vizet A z új közellátási intézkedések, amelyek január 1-vel léptek életbe, nagy visszhangot keltettek, különö­sen falun, tekintve, hogy ezek az intézkedések éppen falun, a föld­művesek élelmiszerellátásában hoz­tak jelentős változást. Ugyanis a fél hektáron felüli földművesek, és a III. és IV. tipusú EFSz-ek tag­jai önellátókká váltak, vagyis a földművesek, a termelők váltak ön­ellátókká. Ha ebből a szemszögből nézzük a dolgokat, az emberben szinte magától értetődően felvetődik a kérdés: hogy, hogy a földműve­sek önellátókká váltak? Hát ez csak a világ legtermészetesebb dol­ga, hogy a földműves, aki földdel dolgozik, élelmiszercikkeket termel, ebből él, a maga és a családja szá­mára az egész évi ellátásához szük­séges élelmiszereket biztosítja. Már pedig bármennyire ls természetes­nek tartjuk, hogy a földműves ön­ellátó legyen, eddig nálunk az volt a helyzet, hogy sok földműves nem­csak az ország élelmiszerellátásához nem járult hozzá, de még csak a maga szükségleteit sem biztosítot­ta, hanem élelmiszerjegyeket ka­pott és az állami készletekből élt. A mult, évben még az a tűrhetet­len helyzet állt fenn, hogy országunk az állami készletekből jó néhány százezer földművest látott el élel­miszerrel és nemcsak, hogy a dolgo­zó parasztok kaptak a földjeik mel­lett élelmiszerjegyeket, hanem ka­pott jó egynéhány kulák is. Sok olyan 40—50 hektáros kulákot fel lehetne sorolni, akik liszt-, kenyér-, hús-, zsír- és tejjegyeket kaptak, azon az opportunista nézeten alapu­ló „elvből" kiindulva, hogy hát ha nem termett neki elég, nem termett annyi, hogy beadási kötelezettségeit is teljesítse (legalább ha teljesítet­te volna) és önmagát is egész esz­tendőre ellássa, éhenhalni hagyni mégsem lehet és adtak neki élelmi­szerjegyeket. Mint a Rudé Právo is írja a január 18-iki számában meg­jelent cikkében a cseh vidékeken csak egy hónap alatt, a mult év júniusában a földműveseknek 500.000 húsjegyet és 155.000 teijegyet ad­tak ki. Felemlíti a cikk, hogy a Netetiny nevű községben egy 13 hektáros földműves egész éven át kapott liszt- és kenyérjegyet, s rá­adásul még ez a földműves soha semminemű beszolgáltatási kötele­zettségének nem tett eleget. Nálunk, Szlovákiában ezen a téren még sok­kal rosszabb volt a helyzet. Fenn lehetett-e ezt az állapotot továbbra is tartani, amikor orszá­gunk nem egy esetben s nem egy fajta élelmiszercikkben való ellá­tásban a legnagyobb nehézségekkel küzdött? Világos, hogy nem! Vilá­gos, hogy ennek a helyzetnek vé­get kellett vetni, mert hiszen ha ez továbbra is így ment volna, akkor tudatosan mentünk volna fejjel a falnak és ez a helyzet közellátásun­kat a legnagyobb nehézségek elé állította volna. Világos, hogy nem leliet. az ország élelmiszerellátását tervszerűen és folyamatosan bizto­sítani, ha a földművesek is az ál­lami készletekből élnek. Eddig az volt. a helyzet, — mint azt Klíma Gyula levelezőnk is írja levelében — mintha Dunába hordtuk volna a vizet. — „Hogy akinek földje van — írja Klima Gyula — az önellátó, az csak természetes és minek hor­danánk a Dunába vizet, amikor ott úgyis van elég". Már pedig Gott­wald elvtárs újévi beszédében vilá­gosan megmondotta: ,,Csehszlovákiá­ban 1951-ben az ipari termelés kö­rülbelül kétharmadával nagyobb, mint 1937-ben volt. A mezőgazdasági termelés azonban még mindig csu­pán a háború el < ittf színvonalon moz­gott". Ezze! szemben „az élelmi­szercikkek fogyasztása lényegesen emelkedett". Mutatja ezt az is „hogy az 1951-es évben körülbelül tízszer annyi kenyérgabonát hoztunk be kül­földről, mint 1937-ben". Ha pedig így áll a dolog (és valóban így áll), akkor igazán nem engedhetjük meg magunknak azt a fényűzést, hogy a Dunába vizet hordjunk, vagyis, liogy a földműveseket, akikre az a legelemibb feladat hárul, hogy az ország közellátását biztosítsák, — az ipari munkásság, az ellátatlanok rovás-ára az állami készletekből élel­mezzük. Az új közellátási intézkedések lényege tehát ebben van. Kormá­nyunk azt a legelemibb követel­ményt támasztja a földművesekkel szemben, hogy a beadási kötelezett­ség teljesítésén felül, önmaguk és családtagjaik élelmiszerellátását biz­tosítják. Vonatkozik ez lemcsak az egyénileg gazdálkodókra, hanem a III. és IV. tipusú EFSz-ek összes tagjaira is. Népi demokráciánk el­lenségei, a reakciósok ezt úgy igye­keznek beállítani, hogy ezután már más nem jöhet, mint csak a „csaj­ka" és a „vályú", de még inkább, hogy most jutottunk el oda, — mint azt az állítólagos Szekeres István ls írja levelében, — hogy most már majd a „konyhán" (?) kell ennünk, elszédülünk az éhségtől. Természe­tes dolog és egyáltalán nem lep meg bennünket, hogy ez az intézkedés reakcióból tajtékzó dühöt váltott ki, — ez is azt bizonyítja, hogy el­lenségeinket, a dolgozó nép munká­ján élősködőket most újabb súlyos csapás érte. Azt viszont tapaszta­latból tudjuk, hogy azok az Intéz­kedések, amelyeket ellenségeink dü­hös szitkokkal fogadnak, dolgozó népünk, az egész ország javát szol­gálják. így van ez a mostani közellátási intézkedésekkel is. Ezzel az intéz­kedésekkel ellenségeinket a szó szo­ros értelmében szíven találtuk, mert hiszen az intézkedés kiemelkedő pontja, hogy a kulákok körül szű­kebbre húzza a kört, hogy különb­séget teszünk a dolgozó ember és a kulák között az ellátásban és hogy azt a sok hiénát, akiknél csak az isten volt a megmondhatója, hogy mit csinálnak és miből élnek, mert földműveléssel sem foglalkoztak, al­kalmazottak sem voltak, csak éltek a dolgozó nép testén mint a piócák, de azért jegyeiket épp úgy megkap­ták, mint a becsületes dolgozók, — hát ezeket most minden teketória nélkül „a földre ejtettük". Ugyanis az intézkedés ügy szól. hogy olya­noknak, akik földműveléssel nem foglalkoznak, tehát önellátóknak nem tekinthetők, de mint állandó alkalmazottak sincsenek sehol beje­lentve és nem is nyugdíjasok, — egyszóval az úgynevezett „magán­zóknak", akikből pedig van jó egy­néhány, hát az ilyeneknek nem adunk semmiféle jegyet sem. Élje­nek, ahogy tudnak, — kormányunk a gyakorlatban is megvalósítja azt a régi és igazságos közmondást, hogy „Aki nem dolgozik, az ne is egyék". Persze, hogy az ilyen in­tézkedések után ezeknek az élőskö­dőknek a siserahada a legváloga­tottabb átkozódásokban tör ki, de hát annyi baj legyen, — „A kutya ugat, a karaván halad". E Henségeink tehát átkozódnak, — a földműveseinknek, szövetkezeti tagjainknak pedig egyre nagyobb tö­mege érti meg és fogadja helyeslés­sel az új közellátási Intézkedéseket. Az állam iránti kötelességüket be­csületesen teljesítő, munkájukat oda­adóan elvégző, a föld magasabb ter­melékenységéért harcoló dolgozó pa­rasztok százezrei helyeslik Zápotoc­ký elvtársnak a Nemzeti Arcvonal Akció Bizottságának ülésén mondott beszédét, amelyben arról is szólott, hogy a polgárok az állammal szem­ben necsak követelésekkel és igé­nyekkel lépjenek fel, hanem az állam iránti kötelességeiket is teljesítsék. Vonatkozik ez különösen a paraszt­ságra, amelynek népi demokráciánk a legmesszebbmenő segítséget nyúj­totta, gyakran kaptak fejadagot, ön­ellátási készleteiket pedig eladhatták a szabadpiacon. „Népi demokratikus országunk — mondotta Zápotocký elvtárs — már olyan követeléseket és igényeket teljesített, amelyekről a régi burzsoá kormányok alatt a polgárok nem is álmodtak. Ezért joga van ahhoz is, hogy a kötelessé­gek teljesítését is megkövetelje. Főleg azt kell követelnünk, hogy közellátásunkhoz a parasztság já­ruljon hozzá, hogy valóban arra tö­rekedjenek, hogy biztosítsák az ön­ellátási adagokat azoknak, akik a földet művelik és azt ne a közélel­inezésből vonják el". Sok földműves eddig úgy gon­dolkozott, ha a beadási kötelezett­ség teljesítéséről volt szó, hogy ahol nincs, ott az isten se vehet, meg, hogyha nem adok be mindent, azért csak nem akasztanak fel. Ha meg az önellátásról volt szó és azt nem tudta biztosítani, akkor nyugodt volt, mert az állam csak nem hagy­ja koplalni. Ennek a túlságosan is kényelmes álláspontnak most be­fellegzett. Igaz, hogy fel nem akasz­tanak senkit sem, de az intézkedé­sek által kormányunk megvalósít­ja azt az elvet, hogy aki nem tel­jesíti az állam iránti kötelességeit, az ne is várjon az államtól semmit sem. Például, ha a földműves nem­teljesítj beadási kötelességeit, ak­kor nem kaphatja meg a ruha- és a cukor jegyek Bt. Ugyanez voliatko­szövetkezet nem tesz eleget az ál- | lam iránti kötelességeinek, akkor a 1 tagok nem kapják meg az államtól a különféle jegyeket. Ml következik ebből az intézke­désből ? Az, hogy mezőgazdaságiunk termelékenysége emelkedni fog, min­den földművesnek, minden szövet­kezeti tagnak saját jól felfogott ér­deke lesz, hogy a mezőgazdasági termelést olyan fokra emeljék, hogy abból egyrészt eleget tehessenek állampolgári kötelességeiknek, más­részt, hogy az egész évi ellátásukhoz szükséges élelmiszercikkeket bizto­sítsák. Ennek alapján parasztságunk tudatosítani fogja, hogy az életszín­vonal emelkedésére nem lehet mint sült galambra, várni, hanem, hogy ebben az országban minden ember úgy fog élni, ahogyan dolgozik, az állani minden embert aszerint fog értékelni és jutalmazni, amilyen mértékben az országépítő munkából zik az EFSz-ek tagjaira ls. Ha a kiveszi a részét. Legfontosabb feladata most minden falusi pártszervezetnek, a népi közigazgatás tagjainak és a tö­megszervezeteknek, liogy a falvak széles dolgozó tömegeinek megma­gyarázzák az új közellátási intézke­dések jelentőségét, alapos felvilágo­sító munkát végezzenek e téren, de tegyék azt úgy, ahogy a tömegek­kel való szoros kapcsolat megterem­téséről Zápotocký elvtárs beszélt. „Az emberek közé kell menni — mondotta Zápotocký elvtárs — meg kell ismerni jó oldalaiitat, nem sza­bad kétségbe esni fogyatékosságai­kon és hibáikon, nem szabad hara­gudni rájuk, és lehurrogni őket hely­telen nézeteikért, hanem tudni kell a helytelen nézeteket meggyőzéssel kiigazítani, tudni kell megmagyaráz­ni, hogy ezt vagy azt a dolgot miért nem valósíthatjuk még meg, meg kell mutatni a helyes utat, hogyan kell a feltételeket megteremteni ar­ra, hogy a helytelenségeket és fo­gyatékosságokat fokozatosan kikü­szöbölhessük". Ez most a feladat! MINDENKIT ERDEKEL Megmagyarázzuk, hogy ki milyen élelmiszerjegyekre jogosult i. A cukorjegy A gyermek és ifjúsági cukorje­gyet minden 18 éven aluli gyer­mek, illetve fiatalkorú megkapja. Megkapját tehát azon egyéni vál­lalkozók gyerekei is, akik egy, vagy több munkaerőt alkalmaznak. Ugyancsak megkapják a cukorje­gyet a földművesek (beleszámítva a kulákok) gyermekei is, de csak abban az esetben, ha a háztartási lap tulajdonosa, akinek háztartásá­ban a gyermek él, teljesíti a hús-, tej- és tojásbeszolgáltatási kötele­zettségét. Példa: Nagy Károly 15 éves fiú a szüleinél él. Apja 8 hektár föl­dön gazdálkodik. Nagy Károly csak akkor kap cukorjegyet, ha apja ele­get tesz a hús-, tej- és tojásbeszol­gáltatási kötelezettségének. A 18 éven felüli alkalmazottak cukorjegyét megkapják az összes közalkalmazottak, az irók, a költök és a képzőművészek, amennyiben az illetékes szövetség tagjai, valamint a tanulók, továbbá mindezek felesé­gei, a tényleges szolgálatot teljesí­tő katonák feleségei, amennyiben legalább egy 15 éven aluli gyermek­ről gondoskodnak és nincs fizetett vagy rokoni segítségük a háztar­tásban, továbbá azok az asszonyok, akik legalább egy 15 éven aíuli gyermekről gondoskodnak, amelynek mindkét szülője alkalmazásban van s végül a nemzeti bizottságok funk­cionáriusai, de ezek csak abban az funkciójukat egész napon át végzik, hivatásszerűen. A 18 éven felüli al­kalmazottak cukorjegyét megkapják a nyugdíjasok és a szociális segély élvezői is. Az önellátó földműves, aki állan­dóan alkalmazásban van, csak ab­ban az esetben kapja meg az alkal­mazottak cukor j egyét, ha hús, tojás és tejbesaoígáltatási kötelezettsé­gét rendesen teljesíti. Az alkalma­zásban lévő önellátó földműves fe­lesége alapcukorjegyet kap, még akkor is, ha 15 éven aluli gyermek­ről gondoskod. k. A 18 éven felüH fogyasztók alap­cukorjegyét megkapja minden 18 éven felüli személy, amennyiben nem jogosult az alkalmazottak cu­korjegyére. Ez annyit jelent, hogy ezt a jeg­gyet kapják a földművesek és a szö­vetkezeti tagok a 18 éven felüli csa­ládtagjaikkal együtt, akik nincse­nek alkalmazásban, de csak abban az esetben, ha a szövetkezet telje­síti a hús-, tej- és tojásbeszolgálta­tási kötelezettségét. Alapcukorjegyet kapnak a magán­vállalkozók is, de csak akkor, ha nem alkalmaznak idegen munkaerőt. Alapcukorjegyet nem kapnak azok a személyek, amelyek kerülik a munkát. Példa: Varga Eda 32 éves haja­don egyedül él és nincs alkalma­zásban. Nem kap alapcukorjegyet, esetben, ha ezt a jegyet nem kap- sem ruhajegyet, sem szappan, sem ják alkalmazásukból kifolyólag és 1 bármilyen más jegyet. A cukorjegyek kiadása a földműveseknek és a szövetkezeti tagoknak A földművesek és családtagjaik | gáltatási kötelezettségüknek. Élel­miszerjegyeket saját maguk számá­ra ezek a személyek minden eset­ben kapnak. Példa: Vass László 2.5 hektáros földműves. Felesége a gazdaságban dolgozik, fia pedig az iparban van alkalmazva és szüleinél lakik. Mind­annyian önellátók, de a fiú megkap­ja az alkalmazottak élelmiszerje­gyeit. Ámde ennek a családnak a cukorjegyet abban az esetben adják ki, — a szülőknek az alapcukorje­gyet, a fiúnak az alkalmazottakét, ha teljesíti beszolgáltatási kötele­zettségét az állattenyésztési terme­lésben. csak akkor kapnak alapcukorjegyet, ha teljesítik a hús-, tej- és tojásbe 1­szolgáltatási kötelezettségüket. Ha­sonlóképpen a szövetkezeti tagok és azok családtagjai akkor jogosultak alapcukorjegyre, ha a szövetkezet teljesíti a hús-, tej- és tojásbeszol­gáltatási kötelezettségét. Ez érvényes akkor is, ha olyan földművesről vagy szövetkezeti tag­ról, vagy annak hozzátartozójáról van szó, aki alkalmazásban van; cukorjegyet kap (mégpedig alkal­mazottak cukorjegyét) de természe­tesen csak abban az esetben, ha ele­get tettek hús-, tej- és tojásbeszol­Élelmiszerjegy A 6 éven aluli gyermekek élelmi­szerjegyét minden 6 éven aluli gyermek megkapja. Megkapják te­hát a magánvállalkozók gyermekei is. tekintet nélkül arra, alkalmaz­nak-e a szülők munkaerőt, vagy sem. De nem kapják meg ezt a je­gyet azon önellátók gyermekei, akik kötelesek gyerekeiket saját termé­sükből ellátni. Semmiesetre sem kapják meg az élelmiszerjegyeket a kulákok gyermekei. A 6—12 éves gyermekek élelmi­szerjegyét minden 6—12 éves gyer­mek megkapja. Megkapják tehát a magánvállalkozók gyermekei is, te­kintet nélkül arra, hogy a szülők alkalmaznak-e idegen munkaerőt. De nem kapják meg ezt az élelmi­szerjegyeket az önellátók gyerme­kei, akik kötelesek gyermekeik el­látásáról saját gazdaságukban gon­doskodni és semmiesetre sem kap­ják meg a kulákok gyermekei. A 12—18 éves fiatalkorúak élel­miszerjegyét megkapják a fiatalok a fentemlített korhatárban. Meg­kapják tehát a magánvállalkozók gyermekei, még akkor is, ha a szülök idegen munkaerőt alkalmaz­nak, az önellátók gyermekei azon­ban nem jogosultak erre az élelmi­szerjegyre és semmiesetre sem jo­gosultak rá a kulákok gyermekei. Amennyiben az önellátók, sőt még a kulákok gyermekei is alkalma­zásban vannak (kivéve az EFSz-ek) megkapják a korhatár szerinti élel­miszer j egyet. Példa: Simon Lajos 17 éves, édes­apja 5 hektár földön gazdálkodik. A 17 éves Lajos önellátó, de tekin­tettel arra, hogy közüzemben dolgo­zik (akár mint tanonc) a jegyet megkapja. Közalkalmazásnak számit az ál­lami, nemzeti, kommunális és szö­vetkezeti vállalatokban való alkal­mazás. Kivételt képeznek a közal­kalmazottak fogalmánál az EFSz tagok, mert ezek nem alkalmazot­tak, hanem szövetkezeti földműve­sek, akik közösen dolgoznak az ösz­szes szövetkezeti tag birtokán. A szövetkezetben nincsenek és nem is lehetnek semmilyen bérmunkások, akik bér vagy fizetés ellenében dol­goznának a szövetkezetben. Amennyi­ben az EFSz-ben lennének alkal­mazottak, ezek élelmiszerjegyet nem kapnak, mert ellátásukról a szövet­kezetnek _ kell gondoskodnia. Ezek a személyek csak alapcukorjegyet:, szappanjegyet és alapruhajegyet kapnak, de ezeket is csak akkor, ha a szövetkezet teljesíti a hús-, tej- m to jásbeszolgáí tatását. A nyilvános szektorba tartoznak továbbá az állami igazgatás, nem­zeti bizottságok, az országos tömeg­saervezetek alkalmazottai, a po­litikai pártok alkalmazottai és az állami kezelésben lévő berendezé­sek alkalmazottai. Az alkalmazottak jegyeit megkap­ják az összes alkalmazottak, ameny­nyiben a feltételeknek megfelelnek. Részleteiben a következő fogyasz­tókról és az alkalmazottak jegyei kiadásának alábbi feltételeiről van sző: Azok is alkalmazottaknak számí­tanak, akik tartósabb betegség miatt átmenetileg nem dolgoznak. Példa: Valaki megoperáltatja ma­gát s utána bizonyos ideig még gyógyíttatja magát és emiatt há­rom vagy több hónapig nem dolgo­zik. Ugyanez érvényes a szülési szabadságon lévő asszonyokra is. Azok a földművesek, akik részt­vesznek a fahordási szezonban, vagy más erdei idénymunkában, azonnal megkaphatják a jegyet, ha az erdő­igazgatóságon becsületszóra tett nyilatkozatot írnak alá, hogy leg­kevesebb 3 hónapig fognak dolgoz­ni. Ha olyan személy lép alkalma­zásba, amely eddig nem részesült az alkalmazottak jegyében, megkap­ja a jegyet az alkalmazásba lépé­se után egy hónap múlva. Példa: Ha valaki február 10-én lép állásba, megkapja a márciusi jegyet. Hasonlóképen azon szemé­lyek, akik eddig nem voltak jogo­sultak az alkalmazottak jegyére és hosszú idejű brigádra mennek, meg­kapják az alkalmazottak jegyét munkábelépésük utáni hónaptól, a hosszúlejáratú brigád egész időtar­tama alatt. Az otthon dolgozó varrónők, akik magánfeleknek varrnak, nem jogo­sultak az alkalmazottak jegyeire.

Next

/
Thumbnails
Contents