Uj Szó, 1952. január (5. évfolyam, 1-26.szám)

1952-01-03 / 2. szám, csütörtök

1952 január 3 U J §10 A rapí szövetkezel tagjai sžámot vetnek az elmúlt év eredményeível és hiányosságaival s így indulnak neki az újesztendő feladatai teljesítésének Kap közság' dolgozó parasztsága az év első napjaiban számot vetnek azzal, hogy mit is csináltak az elmúlt évben és mint becsületes szövetkezeti tagok hogyan fognak hozzá a gottwaldi ötéves terv neg^gdik évének feladataihoz. Ha a multat nézzük, észre kell vennünk azt a nagy változást, melyen Rap község lakosai egy év alatt átmentek. A régi, munkától hervadt arcú parasztok helyében, most új típusú dolgozó földműveseket találunk. Igen, mert a szövetkezeti gazdálkodás, a közös cél Rap községet egy nagy családhoz hasonlóvá kovácsolta össze. A község lakosaival együtt megváltozott a rapi határ is. A nadrágszí jszerüen keskeny parcelláktól tarkä határnak ma megváltozott a színe, a formája. A keskeny parcellák eltűntek és Velük együtt eltűnt a gazdák arcáról a gond, a bizonytalanság is. 1951 márciusában nyílt meg a rapi dolgozók előtt az új élet kapuja. Ekkor alakították meg a község kommunistái az Egységes Földműves Szövetkezetet. A dolog nem ment könnyen, mert a rapi gazdák vonakodtak a szövetkezettől. Állandóan a közelben lévő galsai szövetkezetre mutogattak, ahol a rossz vezetőség miatt a szövetkezet nem rftüködik jól. A falu kommunistái tudták jól, ho<?y itt csak az segíthet, ha a falu dolgozóinak be tudják bizonyítani, hogy a szövetkezeti gazdálkodás jó, ha a vezetés is' jó kezekben van. Csakhogy ezek az emberek, akik ilyenformán gondolkoztak nagyobbrészben üzemi munkások voltak. De a céljuk mégis az volt, hogy rávezessék a falut a közös gazdálkodás útjára. Ocsovai János szinfén mint festő dobozott a losonci építészeti vállalatnál, de neki sem volt nyugta a munkában, állandóan az járt a fejében, hogyan íidnák leggyorsabban megalakítani községünkben a szövetkezetet. Ocsovai János egy napon aztán szépen otthon maradt és most már komoly elhatározással fogott a szövetkezet megszervezéséhez. Rövid idö alatt 30 tagot szerzett a szövetkezetnek és 160 hektár földet. Ennek a 160 hektárnak egy bizonyos részét volt egyházi birtok képezte. A másik részét pedig a szövetkezeti tagok összeadott földecskéi képezték. A szövetkezet majdnem minden egyes tagja azok közé az emberek közé tartozott, akik az ipari munka mellett még egy-két holdon gazdálkodást is folytattak. Például Benyus Lajos vasutas a szövetkezetbe egy és félhold földdel lépett be. Azelőtt ezt a földet a vasúti szolgálat ellátása mellett feleségével együtt dolgozta meg. Igavonó állatai persze nem voltak, ezért a felesége még ma is a falu zsírosparasztjainak járt dolgozni csak azért, hogy legyen, aki felszántja a kis földecskéjüket. Benyus Lajos ezt tartotta szem előtt, mikor a szövetkezetbe lépett. Felhagyott a kétlakisággal és feleségét is megszabadította a kulákoknál való robotolástól. Most már nyugodtan tudja teljesíteni a kötelessségét a vasútnál, mert nem jár, az esze azon, hogy mi is lesz a kis föidecskéjével. Felesége pedig szorgalmasan dolgozik a szövetkezetben és a ledolgozott munkaegységek után biztosítani tudja családja részére az egész évi kenyérgabonát. — A kezdet bizony nem volt könynyü, — mondja Ocsovai János, akit a szövetkezet tagsága elnöknek választott meg. — A legnagyobb nehézséget a földek széttagoltsága okozta. A szanaszéjjel lévő apró parcellákon nem tudtuk gazdaságosan kihasználni a gépeket, lovasfogatunk pedig csak egy pár lóból állt. Mindeezk felett még az esős időjárás is hozzájárult a munkák késleltetéséhez. Csakhogy ezek a kezdeti nehézségek nem v vették el a szövetkezeti tagoknak kedvét a további munkától. Kommunistákhoz méltóan néztek szembe a mutatkozó nehézségekkel. Az időjáráshoz és az adott helyzethez alkalmazkodva olyan ügyesen szervezték meg a munka menetét, hogy már a tavaszi munkáknál túltettek az egyénileg gazdálkodókon. A szövetkezet tagjai azt is tudták, hogy nem elég csak az, hogy a földet műveljék, szükséges a mezőgazdaságban az is, hogy a földmennyiséghez mérten megfelelő mennyiségű állatállományuk is legyen Márpedig a rapi szövetkezetnek ezekben az időkben az egész marhaállománya 18 darab szarvasmarhából állott. Sertésnek pedig a szövetkezeti elnök szavai szerint még magja sem volt. Ha pedig azt akarták, hogy a szövetkezetük életképes legyen, sürgősen intézkedést kellett tenni ezen a téren is. A tavaszi szántás-vetés elvégzése után a szövetkezeti tagok hozzáfogtak egy közös sertésistálló építéséhez. Nem volt könnyű munka, mert azt lehet mondani, hogy a rapi szövetkezet tagjai semmiből akartak várat építeni.. De mind a helyi, mind a járási pártszervezet most is, mint mindig a legmesszebbmenőleg támogatta őket. A szövetkezeti tagok saját soraikból szerveztek brigádokat és ezek segítségével építették a tervbe vett sertésistállót. Szorgalmas munkájuk eredménye az lett, hogy pár hónap alatt olyan sertésólat építettek,, hogy abban 70 darab sertést is elhelyezhettek. Most már istálló volt, csak sertések kellettek bele. A szövetkezeti tagoknak az is eszükbe jutott, hogy a szóvetkezetnek tojásbeadási kötelezettsége is van. Először úgy gondolták, hogy a tojásbeszolgáltatáai kötelezettségüket külön-külön szét fogják írni a szövetkezeti tagokra, de ez az indítvány csak javasiat maradt, mert találtak jobb megoldást is. Elhatározták, hogy csinálnak cölöpökből és drótokból egy ideiglenes tyúkiarmot, a szükséges tyúkállományt pedig a szövetkezet • tagjai fogják összeadni. Ez az indítvány tetszett minden szövetkezeti tagnak. Az Összeadott tyúkok mellé még vásároltak 50 darab csirKét és így lett az ösz kezdetére ?30 tyúk a baromfitelepen. Ezzel aztán meg is volt oldva a tojásbeszolgáltatási kötelezettség teljesítése. Lassan elérkezett az aratás ideje is. Az első közös aratás a szövetkezeti tagok éietében. A szövetkezeti tagok nem dicsekednek a termésükkel, mert az esőzés következtében beállott talajvíz nagy károkat okozott a termésükben. Azt f

zonban büszkén merik mondani, ogy beszolgáltatási kötelezettségüknek százszázalékon felül tettek eleget és minden egyes szövetkezeti tagnak meg lett az egész évi fejadagja. Azonfelül biztosítva volt 63 darabból álló sertésállományuk részére a szükséges takarmány. Mert tavasztól a szövetkezet sertésállománya aratás végéig nulláról 63 darabra emelkedett. Ebből a 63 darabból 9 fehér anyadisznó. A szarvasmarhaállományuk is duplájára emelkedett. Kezdetben 18 szarvasmarhájuk volt és az aratás vége felé már 36 szarvasmarha volt a kijavított istállóban. Mindezeket látták a falu egyénileg gazdálkodó földművesei is és nagyon sok olyan szó hangzott el a faluban, hogy mégis csak jobb a szövetkezeti gazdálkodás. Közös erővel még a legválságosabb helyzetben is könnyebben boldogul az ember. Sok kis- és középföldmüves be is lépett volna már a szövetkezetbe, csak arra vártak, hogy valaki elsőnek lépjen be a kívülállók közül. A szövetkezeti tagok hiába próbálták őket rábeszélni a belépésre, ez csak nem akart sikerülni. Bármelyik gazdánál is próbálkoztak, m:nd csak azt felelte: „Hát nincs is nekem semmi kifogásom a szövetkezet ellen, azt is tudom, hogy a szövetkezet a kisés középgazdák életlehetőségének a megkönnyebbítését szolgálja, dehát mégis várok még egy kicsit, nem akarok első lenni. Majd ha már mások is belépnek", stb., így beszélgettek a mi rapi gazdáink, majd egy hónapon keresztül, míg végre aztán megtört a jég. Ágoston József 9 hektáros középgazda volt az, aki megtörte a jeget. Ö lépett be közvetlenül az őszi vetések megkezdése előtt elsőnek a szövetkezetbe, őt szorosan nyomon követte Bujtán István 12 hektáros gazda. Nézzük csak meg. hogy mi van itt a háttérben? Mi annak az oka, hogy éppen Ágoston József volt az úttörő? Ebben a dologban nagy szerepe van Ágoston József fiának, Barnának, aki ma egyetemi haligató Magyarországon. Ennek a haladószellemü fiúnak fáradhatatlan meggyőző munkája vitte apját is a haladár útjára. A két középgazda belépése után a, falu földművesei egymásután írták alá a belépési nyilatkozatot, í'jgy, hogy egy hét alatt az egész falu tagja lett a szövetkezetnek. Rövid idö múlva a keskeny parcellák eltűntek a, traktorok ekéinek a nyomán. Az őszi vetéseket már az egész falu közösen végezte a hatalmas tábla földeken. A vetésiterv mellé a szövetkezet vezetősége és tapasztaltabb tagjai tervbevették új Istállók adaptálását is, mivel a szövetkezet állatállománya a tagok szaporodásával együtt emelkedett. Három istállót kellet sürgősen átalakítani a lovak részére, mivel a lovak létszáma 2-röl 26-ra emelkedett. A szarvasmarhaállományuk is gyorsan szaporodott. A 36 szarvasmarha helyébe már 150 vár elhelye- J zésre. A sertésállományuk is nap- | Most év elején minden földműves egy pillantást vet az elmúlt évre. A szövetkezeti tagok elgondolkoznak, vájjon mikor volt könynyebb? Amikor még egyénileg művelték a földecskéjüket, vagy pedig most, amikor közösen, a szövetkezetbe tömörülve gépek segítségével végzik a munkát. Az elszámolás ideje elérkezett a kürti EFSz-be is. A falu egyénileg gazdálkodói kíváncsian várják, mi lesz a szövetkezeti tagok osztalékával épp úgy, mint amilyen kíváncsian várták a csépléskor, hogy vájjon megkapják-e a tagok a munkaegységek után járó gabonát. Ha a szövetkezeti tagok jól gazdálkodtak és elérték a tervezett termelést, akkor nem lesz semmi hiba az elszámolásnál. Hogyha azonban a termelési tervet nem tudták százszázalékra teljesíteni, akkor az osztalék is kevesebb lesz, amiből az a tanulság, hogy a jövő évben még sokkal nagyobb gondot kell fordítani a termés fokozására. Most az újév elején felvetődik a normák kérdése is. Természetesen a laza normák csak látszólag biztosítanak a tagok számára magasabb keresetet. Ugyancsak meg kell emlékezni arról, hogy a szövetkezeti tagok közül sokan csak azt lestek, hogy elérkezzék az este, hogy hazamehessenek, nem pedig azt, hogy az egyes munkák mennél előbb be legyenek végezve. Sokan úgy jártak el, mintha a szövetkezetben nem a sajátmagukén gazdálkodtak volna. Minden kezdet nehéz, a közös gazdálkodásra senki sem született. Most tanulunk a saját és a szovjet taról-napra emelkedik, anryak ellenére, hogy Sztálin elvtárs születésnapjának tiszteletére egész évi sertéshús beszolgáltatásukat teljesítették. Ezenkívül még volt egy kötelezettségvállalásuk Sztálin elvtárs születésnapjára, melyet a határidő előtt fejeztek be. Ez a kötelezettségvállalás abban áll, hogy Sztálin elvtárs születésnapjára elkészítenek egy hizlaldát 60 sertés számára. Ennek a hizlaldának az elkészítése 30 napra volt tervezve, de a jól megszervezett munka és a lelkes szövetkezeti tagok igyekezete lehetővé tette azt, hogy aminek az elvégzését 30 napra tervezték, azt 18 nap alatt is el tudták végezni. A szövetkezet tagjai előtt az sem volt akadály, hogy a hizlalda alapjának a kirakásához nem tudták megszerezni a téglát. Ezzel a nehézséggel úgy birkóztak meg, hogy a téglákat fával helyettesítették. Nyersfákat fürészeltek össze, azokat élükre állították és kész is volt az úgynevezett parkett. Az őszi vetéseknél a szövetkezeti tagok kissé még idegenkedve, de az elnök Ocsovai elvtárs rábeszélésére mégis a szovjet keresztsorú vetési módszert is alkalmazták A vetésterületük felén alkalmazták ezt a módszert és most, amikor a' búza már ki van kelve, bánják azt, hogy miért is nem hallgattak az elnökre. Miért nem alkalmazták ezt a módszert az egész vetési területen ? A régi vetési módszer és a keresztsorú vetési módszer között már most lényeges különbség mutatkozik. Ahol a keresztsorú vetési módszert alkalmazták, ott a .búza sokkal szebb és nagyobb. Azt is lehet látni, hogy itt a szálak szabályos távközökben vannak egymáshoz, nem úgy mint a régi módszer szerint vetett területen, hogy egyes helyeken túlságosan sűrűn is van kelve, máshol pedig hiány mutatko, zik. Csakhogy most már késő a bánkódás. Most már ez a különbség ta5 nulságul szolgálhat a szövetkezeti tagok számára a. gazdálkodás további folyamára. Tudják jól a szövetkezeti tagok, hogy az ezévi hibákon és sikereken okulva a jövő évben már sikeresebben tudnak majd gazdálkodni. Tudják azt is nagyon jól, hogy ötéves tervünk negyedik évében még nagyobb feladatok várnak mind ítz ipari, mind a mezőgazdasági munkásokra, mert attól függ egész dolgozó népünknek jövője és jóléte, hogyan teszünk eleget feladatainknak. Cl * Az ötéves terv negyedik évében a rapi dolgozók is szívvel-lélekkel azon fognak iparkodni, hogy minél többet tudjanak termelni, minél több élelmiszert tudjanak a dolgozók asztalára juttatná. A jövő évben már nem elégszenek meg azzal a hektárhozammal, amivel eddig megelégedtek. Tudják jól, hogy csak így tarthatnak lépést az ipari dolgozókkal és a többi szövetkezetekkel. A jövő évi hektárhozam emelésének céljából meggyőződés alapján elhatározták, hogy a tavaszi vetéseken már százszázalékban a keresztsorú vetési módszer alapján fogják elvetni. Ezenfelül tervbevették, hogy a téli hónapok alatt, mikor a mezőgazdasági munka némileg szünetel a baromfifarmjukat meg fogják nagyobbítani, még pedig olyan formában, hogy külön tarthassák majd a csirkéket és külön a tojó tyúkot. Elképzelésük szerint az egyik helyiség arra fog majd szolgálni, hogy ott fogják "a csirkéket költeni és nevelni egy. bizonyos ideig és onnan mint tojó tyúkokat fogják átszállítani a másik helyiségbe. Ezeknek a szép terveknek a megvalósításához minden eszköz megvan a rapi szövetkezetben, csak egy lényeges dolog hiányzik még: a villany. De reméljük, hogy az ötéves terv negyedik évében jó munkájuk eredményeképpen Rap községben is kigyúl a villany. SZARKA ISTVÁN A zárszámadás megmutatja, hogyan gazdálkodtunk a mul t évben pasztalatokból közösen gazdálkodni. Ha most az osztalék kevesebb lesz, akkor abból megtanuljuk azt, hogy a jövőben még jobb beosztással és nagyobb lendülettel kell dolgoznunk. De még igy is, ha összeadjuk azt, amit előlegben kaptunk és a háztáji gazdálkodásra meghagyott föld hasznát, akkor rájövünk, arra, hogy a szövetkezeti tagok jövedelme még mindig több, mint bármelyik ma J gángazdálkodó kis- vagy középföldmüvesé. Látják is a kis- és középföldművesek, hogy mennyiyel elönyösebb még a jelenlegi hiányosságok ellenére is a szövetkezeti gazdálkodás. Látják, hogy mennyivel olcsóbb és jobb a gjéppel végzett munka, mint az a szántás, amelyet lassacskán tehenekkel, vagy lovakkal is végeznek. Melyik középföldmüves tudna egy hektár földet felszántani 315.— Kčs költseggel? Azt hiszem egyik sem. Erre csak a gép képes. Sokan azt állítják, hogy a traktorok rosszul szántanak. Ez is tévedés. Ha valahol hiba történt, az a traktoros hibája volt. A gép jó kezekben, jó munkát végez. Azokat a traktorosokat pedig, akik munkájukat hanyagul végezték, felcserélik kisföldmüvesekkel, akik a gépben tényleg felszabadítójukat látják. Nem is ragaszkodhatik már görcsösen az egyéni gazdálkodáshoz más, mint aki nagyon ingadozó természetű, vagy pedig holmi „jó családból" származván attól fél, hogy a szövetkezetben nem a származását nézik, hanem a munkáját. Az egyénileg gazdálkodók bizalmatlanságához még a reakció suttogása is hozzájárul, amely úton-útfélen azt terjeszti, hogy a szövetkezett tagok földjér» hitelt vesznek fel a bankból, vagyis hogy a tagok földjét eladósítják. Ezek aa egyének megfeledkeznek arról, hogy az az idö m4r elmúlt, amikor adósság fejében elárverezték a kisgazdák földjét, hogy aztán azt a kulák megvegye. A múltban úgy volt, hogy ha valaki gazdagodott, akkor helyette egy másiknak okvetlen tönkre kellett menni. Vannak még mindig, akik visszaírják a multat. Ezek a kulákok, akik nemcsak hogy aratómunkást tartottak és a kukoricájukat egynegyed részért műveltették, hanem még más téren is a kisgazdák és földnélküliek kizsákmányolására törekedtek. A kulák űr esetleg csak kikocsikázott a munkások közé, h'ogy ellenőrizze, nem lebzselnek-e a munkások. A kulákok természetesen ezt az időt visszasírják. De bezzeg nem sirják vissza a mult rendszert a kis- és középföldmüvesek, akik saját bőrükön tapasztalták az elnyomók és kizsákmányolók karmait. Nagyjában ez a nelyzet Kürtön is. A még egyénileg gazdálkodó kis- és iközépföldmüvesek is rájönnek, ha majd a szövetkezetbe belépnek, hogy egészen felesleges volt eddig is egyedül küzködniök. Itt az idö, hogy minden kis- és középföldmüves meggyőzödjön arról, hogy ott a helye, ahol megvannak az előfeltételek életszínvonalának fokozására. ÁRMAI BELA, Kürt