Uj Szó, 1952. január (5. évfolyam, 1-26.szám)

1952-01-19 / 16. szám, szombat

SZOVJET EMBER J KOMMUNIZMUS i\ A Q 1 ÉPÍTKEZÉSEIÉRT Agronómus leszek A tudomány és a gyakorlat kapcsolata a Szovíekeióban A szovjet tudomány legjellegzetesebb sajátossága az elmélet és a gyakorlat szoros kapcsolata. „Az utóbbi idííre jellemző, hogy jelentősen kiszélesedett és elmélyült a szovjet tudósok együttműködése a termelés dolgozóival. Ez nemcsak ahhoz járul hozzá, hogy jobban meghonosítjuk a tudomány eredményeit a termelésben, hanem a tudományt az ipari, közlekedési és mezőgazdasági ú|ítók népes seregének tapasztalataival és alkotó elgondolásaival Is gazdagítja" — fejtette ki Eerija elvtárs az Októberi Forradalom 34. évfordulóján tartott beszédében. A szovjet tudósok az elméletileg jelentős elvi problémákat nemcsak j, megoldják, hanem eredményeiket az életben is alkalmazzák. A szervetlen kémia szovjet tudósai például mélyrehatóan foglalkoztak a fémek komplex egyesülésének kérdéseivel. Kutatásaikkal a szénhidrátok új szintézisének lehetőségét tárták fel. A vegyiipar dolgozói ugyanakkor, szoros együttműködésben a tudósokkal, számos technikai problémát oldottak meg. így valósult meg a Szovjetunióban a szintetikus gumigyártás. A szerves kémiai kutatások eredményei alapján létesültek új vállalatok a kőolajtermékeknek oldóanyagokká, műanyagokká, mürosttá, stb. való vegyészeti előállítására. A szovjet tudomány és gyakorlat kapcsolatának nagyszerű megnyilvánulásai a kommunizmus hatalmas építkezései, a Volgán, Donon, Dnyeperen épülő gigantikus vízierőmüvek, csatornák és öntözőrendszerek. A nagy építkezésekkel kapcsolatban a Szovjetunió Tudományos AkadéI miájának és a köztársaságok akadémáinak kutatóintézetei 462 technikai, fizikai, kémiai, geológai, biológiai, és közgazdaságtani fontos kérdést dolgoztak ki. Nyeszmejanov akadémikus, a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának elnöke nemrég fejtette ki az Izvesztijában, hogy ez a munka, amellett, hogy nagy megelégedéssel tölti el a tudósokat, a Tudományos Akadémia munkáját is átszervezi és új tudományos fegyverekkel gazdagítja a legkülönbözőbb tudományágakat A Szovjetunióban, ahol az egész népgazdaság tudományos alapon | fejlődik, a tudomány és a technika j új vívmányait gyorsan alkalmazzák az iparban és a mezőgazdaságban. Leningrád öt főiskolájának tudományos dolgozói 1949 áprilisában felszólították a város tudósait, hogy szorosabban működjenek együtt az ipari dolgozókkal s így gazdagítsák újabb felfedezésekkel és találmányokkal a szovjet tudományt és technikát. A leningrádiak kezdeményezésére országszerte hazafias mozgalom indult a tudomány és a termelés kapcsolatának megjavítása érdekében. Leningrádban már az ötvenezret is meghaladja azoknak a munkásoknak, tudósoknak és Búvárok a sztyeppén Három jóbarát: Szergej Veszelovszkij, Mihail Leszin és Alekszandr Nazarenko együtt tanult a Don melletti Pomazsovszkaja iskolájában. Egyidősek voltak, és együtt készültek a főiskolára, amikor kitört a háború. Most új feladat várt rájuk, de ezúttal sem szakadtak el egymástól, együtt vonultak be a flottához, ahol mindhárman elvégezték a búváriskolát. Jól megálltak helyüket a nem mindennapi munkaterületen. Sok nehéz feladat tornyosult eléjük, nem egyszer kerültek veszélyes helyzetbe, de legyőzték a veszélyeket. Leszálltak a mélybe, roppant víztömeg nehezedett föléjük — a három fiú mégis bátran, magabiztosan mozgott ebben az idegen világban. A háború után is sok munkájuk akadt: felrobbantott hidak, elsülylyesztett hajók roncsainak kiemelése. Hatalmas értékű nyersanyagokat mentettek ki a víz mélyéről. Néhány év előtt egyszerre tértek haza. Egy kicsit pihentek a régen látott otthonban, azután azt tervezgették, hogy elmennek valamilyen nagy kikötővárosba és ott állnak munkába. Találkoztak egyik régi tanárukkal, Sevcsenkoval, neki is elmondták a tervüket. A tanár nevetve fordult egykori tanítványaihoz: — Miért akartok elmenni innen? Akad számotokra munka itt is! — De mi búvárok vagyunk — mondta Alekszandr Nazarenko, — mi keresnivalónk a sztyeppén? Mit keres a hal a szárazföldön? — Csak várjatok — mosolygott Sevcsenko — nem kell elmennetek a tengerhez. .. Eljön a víz a helyetekbe. .. A három fiú értetlenül nézett egymásra de a következő hetek megadták a feleletet. Nagyarányú földmunkák, hatalmas építkezések kezdődtek a környéken. — Épül a cimljanszki vízierömül — mondogatták büszkén az emberek. Egyszer az egyik nagy iszapszivattyúról leszakadt a tartókeret és a 16 méter mély vízbe zuhant. Az építkezés első stádiumában voltak még, nem állt rendelkezésre mindenfajta felszerelés, sőt ehhez a munkálathoz szükséges szakemberek sem akadtak az építkezés dolgozói között. Jónéhány nap időveszteség fenyegette az építkezést. Ekkor vetették fel a gondolatot. — Él itt a közelben három fiú. Búvárok. Mi lenne, ha megpróbálkoznánk velük? Megpróbálkoztak. Azonnal értük mentek. Éppen vasárnap volt. Csak az egyik fiú volt otthon, a másikat a klubban találták, a harmadikkal - séta közben találkoztak. Mindhárman habozás nélkül vállalták a munkát. Elmentek a vízierőmü építkezéséhez, leszálltak a vízbe. Nem volt könnyű dolguk — A tengerben — magyarázta Szergej Veszelovszkij — jó szolgálatot tett a búvárcsizma. Fémtalpa több mint 12 kilót nyomott, ezzel megvethettük a lábunkat... Itt azonban még külön súlyokat is rakhatunk magunkra, mégis birkózni kell az áramlattal... A folyó vizének sodró ereje van, amellett roszszak a körülmények: zavaros a víz, sötét van a mélyben, csak tapogatózva lehet dolgozni. Ám akármilyen rosszak voltak a körülmények, a fiúk megbirkóztak a feladattal. Nyolc órán keresztül, egymást felváltva ereszkedtek a víz alá. Hosszú, fáradságos munkával kitapogatták, hol fekszik a lezuhant keret, megállapították milyen mélyen fúródott az iszapba, kiválasztották a guzsolásra legalkalmasabb helyet, aztán a vaksötétben megerősítették a kötelet. És végül fenn volt a keret. A következő napon megint munkájuk akadt. A folyo fenekén a köveket kellett elegyengetni. Aztán elferdült egyik szekrénymüves támfal, megint leszálltak a víz alá és csavaros emelőkkel ezt is kiegyenesítették. így ment nap-nap után. Üj munka, új feladatok! Mihail Leszin nevetve jegyezte meg: — Lám: a hal nem él meg a szárazföldön, de a búvárnak akad munkája a sztyeppén is... SK, Zaligin technikusoknak a száma, akik együtt dolgoznak különféle tudományos és technikai kérdések megoldásán. Mielőtt a leningrádi „J. V. Sztálin" fémárugyár elkészítette a világ els, 150.000 kilówatt kapacitású gőzturbináját, az üzem konstruktőrei a tudósokkal karöltve kidolgozták i. konstrukció tervét. Mérnökök és tudósok mélyreható kutatásokat végeztek a turbinában felhasznált fémek szilárdsága és höállóképesség? terén, amivel jelentősen hozzájárultak a turbinaépités mai elméletéhez és gyakorlatához. Számos példát lehetne felhozni arra is, hogyan gazdagítja az újítók gyakorlata a tudományt. Potyehin mérnök, a leningrádi „Szabadság"-üzem préskovácsmühelyének főnöke például olyan új módszert dolgozott ki, amely . jelentősen leegyszerűsíti és o!-2sóbbá teszi a fontos alkatrészek gyártását. A mérnök a gyakorlati terv kivitelezése után tudósok segítségével tudományosan is. megalapozta módszerét. Számos tudós dolgozik a rézolvasztó kemencék boltíveinek a tartósabbá tételén. I. V. Piatovnak, a leningrádi „Vörös Viborgi"-gyár rézolvasztó műhely vezetőjének javaslatára teljesen újtípusú kemencét építettek, amely hónapokon keresztül hibátlanul dolgozott. Az üzem teljesen áttért a Platonov rendszerű kemencék használatára. A művezető, a tudósok meghívására a M. I. Kalinyin politechnikai főiskolán is beszámolt tapasztalatairól. A Szovjetunióban valamely probléma megoldására gyakran alakítanak mérnökökből és munkásokból álló kellektívákat. A Sztálin-díjasok névjegyzékében évről-évre több kollektívában dolgozó felfedezőt és újítót találunk. Filmművészek a Vol^a-parfon I A kujbisevi nagy vízierömű épí- i tésénél, sok egyéb munka között, | bujtatónak nwezett acélcsöveze- j téket raktak le a Volga mélyén s i ezen keresztül nyomták át az \ építkezéshez szükséges homokot I a túlsó köves partra. Ez a mun- | kálat rendkívül érdekes és látványos — szerelők, hegesztők, búvárok dolgoznák az elvégzésén érthető, hogy felkeltette a filmművészek figyelmét is, Megállapodtak abban, hogy az utolsó csővezeték lerakásáról felvételt készítenek, meg is kapták a terminust, ami elképzelhetetlenül rövidnek tetszett. A filmesek nem értették, hogyan lehet ilyen gyor. sa-n elkészíteni a nagy munkát, de azért megjelentek a megadott időben, gondolták: legfeljebb várakoznak egy-két napot. A rendező derűsen köszöntötte a vízierömü építkezésének vezetőjét: Remélem, jókor jöttünk! — Nem éppen. — Hogy-hogy? Korám érkeztünk ? — Korán? ... Későn! — Későn? — hüledezett a filmrendező. — De hiszen mára mondták... — Igen, _ mosolygott az építkezés vezetője — azmbcun a mérnök tervez és a munkaverseny végez. Munkásaink olyan lendület, tel dolgoztak, hogy még a túlrövidnek tetsző terminust is legyűrték és másfél nappal korábbam vécézték el a feladatot. Az utolsó bujtató is lenn van már a Volga fenekén. — Ott pedig aligha fényképezhetjük le! — nevetett a filmrendező. De azért nem jövünk zavarba. Tálálunk itt elég más témát a felvevőgép számára. Találtak is. Három napon át dolgozott a felvevőgép, három napon át rögzítette filmszalagra a hctalmas volgai építkezés nagyszerű mozzanatait. A mult évben beiratkoztam a Lett Szovjet Szocialista Köztársaság Mezőgazdasági Akadémiája magántanuló tagozatának harmadik évfolyamára. Itt velem együtt sok lett kolhozparaszt tanul. Milyen gyorsan halad előre a lett parasztság a jólét és kultúra útján! Még csak 4 év telt el azóta, hogy járásunk többi dolgozó parasztjával együtt én is beléptem a „Mangali" kolhoz tagjai sorába. A négy év alatt kollektív gazdaságunk igen megerősödött és ma már mindegyikünknek jelentős jövedelmet biztosít. A kolhozban végzett munkáért mindegyikünk sok gabonát és egyéb termést, ezenkívül többezer rubel készpénzt kapott. Éi\ az 1949-es évet már nem mint egyszerű kolhozparaszt, hanem mint az egyik mezőgazdasági brigád vezetője köszöntöttem, 1951ben pedig megválasztottak a kolhoz elnökévé. Mit hoz társaimnak és nekem személyszerint is az újév? A kolhozparasztok házatája még gazdagabb lesz, mivel kolhozunk jövedelme máris eléri az 1 millió rubelt. Én a közeljövőben, az akadémia elvégzése után megkapom a diplomát és agronómus leszek. Helyt akarok állni, mint agronómus, — ez az én 1952-es tervem. Avguszt Celmsz Ha végignézünk 1951-en... Az elmúlt év sok boldogságot hozott számomra. Júliusban 60-ik születésnapomon és írói munkásságom 40-ik évfordulóján határozottan éreztem, hogy a Szovjetunióban olyan szoros az írók és az olvasók kapcsolata, mint még soha. Ezen a napon sokezer levél és távirat került az asztalomra. Szerény jubileumomat a kormány a Munka Vörös Zászló-rendjelével tette emlékezetessé számomra. Hazám és olvasóim szívmelegítő figyelmessége új erőt és energiát ad további munkámhoz. Rövidesen befejezem a nagy orosz költőről, Mihail Lermontovról szóló darabomat. Remélem, hogy sokat tehetek még a szovjet irodalom nagy ügyéért. A szovjet ország irodalmi életében 1951 tavaszán fontos esemény játszódott le. Moszkvában, a Szovjetunió fővárosában ekkor rendezték meg a fiatal írók össz-szövetségi konferenciáját, amelyre a szovjet föld minden zúgából érkeztek ifjú tehetségek, hogy meghallgassák idősebb elvtársaikat, tanuljanak tőlük és átvegyék tapasztalataikat. Az idősebb korosztályhoz tartozó írók szívesen osztják meg felgyülemlett szakmai tudásukat azokkal, akik nyomdokukban járva fogják továbbfejleszteni a szovjet irodalmat. Mint szovjetember, bizakodással nézek a jövőbe. Nagy boldogság számunkra az a tudat, hogy az egész emberiség boldogságáért, munkájáért, békéjéért, tudásáért és a népek barátságáért harcolunk. Ebben a fáradhatatlan harcban a világ legnagyszerűbb emberei, millió és millió becsületes szív áll mellettünk. Ez a biztosítéka az erőszak, az elnyomás és a népbutítás sötét erői felett aratandó győzelmünknek. Borisz Lavrenyov Sztálin-díjas fró Eddigi sikereinknél nem állunk meg 1951-ben kisegítőmmel, Nyikoláj Mali j j al 3964 hektár területről arattam le a gabonaféléket. A munka során 5412 liter üzemanyagot takarítottam meg. Ez lényegesen felülmúlja 1950-ben elért eredményünket, amelyekért akkor a Szocialista Munka Hőse kitüntető címet kaptuk. Eddigi sikereinknél azonban nem állunk meg. Hiszen a gyakorlatban bebizonyult, hogy a nagyteljesítményű szovjet kombájnokkal, jobb munkamegszervezés mellett még magasabb termelési eredményeket érhetünk el. A jövöben így is lesz. Évről évre több korszerű gép érkezik a szovjet falvakba. 1951-ben például a mi gép- és traktorállomásunl: több kombájnt és más gépet kapott, mint amennyivel a háború e""tt rendelkezett. Ez is a kommunizmust építő hazánk egyre erősödő hatalmát mutatja. 1952-ben szocialista mezőgazdaságunk gépesítése és a falusi gépkezelők szaktudása jelentősen növekszik majd. A béke termébe Szovjet-Azerbajdzsán 1951. évi gyapottermését a béke termésének neveztük el. Most, az 1952. év küszöbén az öröm és büszkeség érzése tölt el, mert a nagyszerű terméseredményekhez az én munkacsapatom is hozzájárult. Hat hektáron 65 mázsa gyapotot szedtünk hektáronként. A betakarítás még folyik és munkacsapatommal elhatároztuk, hogy az újesztendőt hektáronkénti kilencven mázsa szedésével ünnepeljük. Mi, kolhozparasztnök levelező hallgatói vagyunk a mezőgazdasági technikumnak. A napi munka után, esténként kinyitjuk tankönyvein1 ket. Két év múlva befejezzük tanulmányainkat és akkor agronómusok leszünk. És most különösen megfeszített erővel dolgozom, mert a technikum igazgatósága felkért, hogy tartsak egy előadást arról, hogyan értük el a kiváló gyapottermést. Előadásom rövidesen elkészül. 1952. évi tervem: 100 mázsa gyapot hektáronként. De ez még nem minden. Azt akarom, hogy valamennyi munkacsapat ilyen terméseredményt érjen el. Minden erőmet felhasználom, hogy ezt is megvalósítsam. Sairiama Gaszanova A megújhodott Kíev Szovjet-Ukrajna fővárosa, Kiev ! számára az 1951-es évet a lakóházak és középületek helyreállítása és építése területén elért nagy sikerek teszik emlékezetessé. A mult évben Kiev lakóterülete elérte a háborúelötti szinvonalat. Csupán nyáron 128.000 négyzetméternyi új lakóterületet építettünk. Kiev főutcáján, a Krescsatikon egyszerre 16 sokemeletes ház épült. A lakóházak mellett itt épül fel az erdőgazdasági minisztérium épülete, a televíziós központ és a központi postahivatal. Kiev háborúutáni építkezéseit az összes építkezési munkálatok gépesítése jelien®, A fiákai mwMí felváltották a gépek. A gépesítés nagyarányú bevezetése és a legújabb munkamódszerek alkalmazása révén jelentősen csökkert az építkezések időtartama. így a Krasznoarmejszkaja utca 16 szám alatti házat 1100 épület-elemből. 63 nap alatt építették fel. Nagy munkát fejtettünk ki a városi közlekedési hálózat kiszélesítése érdekében. Kiev új trolleybusz-, autóbusz- és villamosvonalakat kapott. A Dnyepper balpartján hatalmas park létesült. 1952-ben Szovjet-Ukrajna fővárosa tovább épül és szépül. Anato&j DobrovofcaMj