Uj Szó, 1952. január (5. évfolyam, 1-26.szám)

1952-01-19 / 16. szám, szombat

952 január 19 UJS70 $&abó CJ^t&ánné 2SO miiiikaegyUfjtiel a héheiábcv élharevsáoá oáit A sötétség beállta után ért kocsink Csilizradványba. A falut sötétség borította, úgy tetszett, mintha a falu minden lakója mély éjtszakai álmát aludná.. Ahogy a község közepére jutottunk, lámpafényt pillantottunk meg, amely az egyik utcai helyiségből szűrődött ki. Tehát mégsem alszik mindenki! Beléptünk a helyiségbe és a legna.gyobb meglepetésünkre nagy élénkség fogadott. A hosszú asztalt vidám munkáscsapat ülte körül és szorgos kezekkel dohányt simítottak. A dolgozókat fiatalság állta körül, tréfáltak, nevetgéltek, a kép a régi tollfosztás emlékét keltette fel bennünk. Tehát Csilizradvány nem alszik! Ahogy közelebbről megismerkedtünk a csilizradványi dolgozókkal, meggyőzödtünk róla, hogy ez a falu valóban ébredezik. Minden község fejlődésének hű tükre a szövetkezete. A esilizradványi szövetkezet rohamlépésekkel viszi a faluját a szocializmus felé. 90 család dolgozik már a szövetkezet tervének sikeres teljesítéséért és 90 családnak nyújt a szocialista szektor gondtalan és nyugodt megélhetést. A csilizradványi szövetkezetre is áll ugyanaz, mint általában a szövetkezetekre, hogy sikeres munkájukhoz nagyrészben hozzájárulnak a falu asszonyai és leányai. A dohánysímításnál megismerkedünk Szabó Istvánné szövetkezeti dolgozóval. Nyílt, becsületes arca, értelemtől sugárzó szemei megelégedettséget tükröznek. Szabó Istvánné 39 éves, férje a járási munkahivatalban dolgozik és két szép gyermeke van. Az 5 éves Joskó gyönyörű, nagy, fekete érdeklődő szemeivel ott sürög-forog körülöttünk és bátran beleszól beszégetésünkbe. Erzsike 13 éves, már az ötödik osztályba jár, egy kicsit szégyenlősebb, de lassan felmelegszik és hamarosan jó barátok leszünk. Ennek a szép családnak az élete bizonyítja a szövetkezeti gondolat igazságát. Szabó Istvánék a múltban nehezen kínlódtak árendás földeken. A szüleik cselédek voltak. Ahogy Csllizradványon a szövetkezet megalakult, rögtön belekapcsolódtak és a tavaszi vetési munka megkezdése óta Szabó Istvánné fáradhatatlan munkása a szövetkezetnek. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy 240 munkaegysége van tavasz óta. Sorban, ahogy a munkák jöttek, kapálás, répaegyelés, aratás, krumpliszedés, kukoricatörés, dohányszedés, egy napot sem mulasztott és most már három hónapja este 9—10 óráig dohányt simít. Kedves vendégszeretettel hív meg otthonába Szabóné asszony, a meghívást örömmel elfogadjuk, kíváncsiak vagyunk, hogyan néz ki az otthona egy asszonynak, aki ilyen becsületesen dolgozik, hogyan látja el családját és házatáját. Amint már fentebb említettük, este van. Ágyak megvetve, hisz a gyerekeknek nemsokára aludniok kell. Tiszta, hófehér damaszthuzattal áthúzott, duzzadó dunyhák és párnák, szinte hívogatják az embert. Szép, tiszta szoba, meleg, otthonias légkör, a tekenőben liszt, bekészítve a másnapi kenyérsütéshez, terített asztal, forró teát kínál a háziasszony. Szép, virágos kávékészletben adja a teát. A házacska sajátjuk. Tavaszra még egy szobát építenek hozzá, mert már nőnek a gyerekek és kicsi a lakás. Ügy érezzük magunkat, mintha régi jó barátoknál lennénk és meghitt beszélgetésbe kezdünk. Mi sem természetesebb, mint hogy kérdésekkel ostromoljuk Szabónét, meséljen életükről, beszéljen munkájukról. — Amikor férjemet a járási munkahivatalba helyezték és nálunk a faluban megalakult az Egységes Földműves Szövetkezet, rögtön munkába fogtam. Ügy gondoltam, hogy a férjem keresete mellett én megkeresem azt, ami a háztartásba szükséges és valóban így is történt. A nyári munkálatoknál havonta 3000 korona előleget kaptam és 5 métermázsa kenyérgabonát kerestem — kezdi mesélni Szabóné. — Milyen következményei vannak maguknál az élelmiszerellátással kapcsolatos intézkedéseknek ?• Csodálkozva tekint rám Szabóné. — Az élelmiszerjegy megvonása ják megzavarni a maguk boldog és nyugodt életét? Szabóné megborzong, szemei elhomályosulnak. — Remélem, hogy ez a borzalom nem fog bekövetkezni és akik ezt akarják, csalatkozni fognak. A szövetkezeten kívül álló gazdák Szabóné és gyermekei nálunk semilyen bajt nem okozott. Most öltünk egy nagy disznót, el vagyunk látva hússal és zsírral, van tehenünk. tömtem libákat, vannak tyúkjaim, a kenyeret megkaptam a szövetkezettől, minek is lennének nekem az élelmiszerjegyek, arra a városi dolgozóknak van szükségük. — Vannak olyan szövetkezetek, ahol a dolgozók panaszkodnak, hogy nem kapnak vágási engedélyt, ha neveltek is disznót. Mi a véleménye erről? — tesszük fel a kérdést. — Az ilyen esetekben a szövetkezetben van a hiba. És természetesen a szövetkezet dolgozói is felelősek ezért. A mi szövetkezetünk eleget tett a beszolgáltatásnak és természetesen mi minden további nélkül kaptunk vágási engedélyt. Egyszóval mi semmiben sem nélkülözünk és a háziállatokat abból nevelem, amit a szövetkezetben keresek. Őszintén mondom, hogy soha ilyen életünk nem volt. És ennyi pénzünk nem volt a házban, mint most, nem kell már részes földön megkeresnünk a kenyeret, most csak magunknak dolgozunk. — Szabóné asszony, sok asszonytársa idegenkedik a munkától és azt állítja, hogy ha dolgozik a szövetkezetben, otthon rendetlen a háza és nem tudja ellátni a gyermekeit. Mi a véleménye erről magának ? — teszszük fel a következő kérdést. Szabóné öntudatosan és határozottan válaszol. — Ez egyáltalán nem áll. Gyermekeimet tisztán tartom, szépen fejlődnek. Erzsikéin iskolába jár, komoly ügyes gyermek, már segíteni tud, az állatokat is megeteti. A kis Jóskám óvodában van egész nap, ahol kitűnő ellátásban van része, szép játékai vannak, csak eggyel nincs kibékülve, hogy ebéd után aludnia kell. Esős időben és este, vagy korán reggel végzem a házimunkát, mosok, főzök, kenyeret sütök. Férjem a Kommunista Párt tagja. Nagyon jó egyetértésben élünk, ő is segít, amiben tud. Nem hogy elhanyagolnám családomat, hanem éppen gyermekeimnél látom a megváltozott, boldog életet. Ha az ő jövőjükre gondolok, nyugodt megelégedés tölt el, mert meg vagyok győződve, hogy ha mi becsületesen fogunk dolgozni, embereket nevelünk belőlük, akik tanultabbak, műveltebbek lesznek, mint mi voltunk. A mi szüleink nekünk legfeljebb a béres- vagy cselédsorsot tudták nyr.jtani. — Nem szokott arra gondolni, Szabóné asszony, hogy vannak gonosz emberek, akik háborúval akarközött bizonyára vannak olyanok, akik sajnálják a régi, dúskálódó életüket, mert most egy kicsit megszorítják és dologra szoktatják őket. Én bizony semmi sajnálatot nem érzek irántuk, helyeslem a nagy gazdák megrendszabályozását, mert még nem felejtettem el azokat az időket, amikor zsebretett kezekkel jártak közöttünk, és mi arattunk a földjükön. befejezzük beszélgetősünket, mert Szabóné már szeretne ismét munkahelyén lenni, — attól tart, hogy nem teljesíti a mai normáját s nem akar elmaradni a többitől. Azzal a nyugodt és biztos érzéssel búcsúzunk "el Szabónétól, hogy sok ilyen asszony van és még több lesz falvainkban, akik becsületes munkájukkal hozzájárulnak a béke megvédéséhez. TURI MÁRIA. .KÖZMŰVELŐDÉSI HÍREK. i Sangnajban megjeient Petőfi 40 versének ^ordítása kínai nyelven. A kötetet Petőfi arcképével díszítve adták ki. A lefordított versek között vannak „Szaradság, szereeni!", „Fürdik a holdvilág ...", ,,A XIX. század költői' és a „Véres napokról álmodom" című költemények * A kjreai bányászok Phenjanban 50 méterrel a föld színe alatt szinnázat ípítettek. Ebben a színházban kerül; legutóol bemutatásra a „Bánya emberei" című színmű. * A Budapesti Állam. Operaház a napokban mutatta be a nagy lengyel zeneszerzőnek, Stanislaw Moniuszkrnak ,,Halk?" című operáját. A bemutató újabb örvendetes lépést jelentett a haladó művészet e klasszikusának, a baráti lengyel rép nagy zenekö!tőjének megismerése útján. A múlt rendszer sokat szavalt a magyar lengyel barátiágrói, de mit sem tett annak érdekében, hogy a lengye! népnek e legiiemzei-ibb s legnagyobb operáját megismertesse. Moniuszko remeke nem "érült Magyarországon soha előadásra. A ..Halka' nagysikerű bemutatójával most a magyar nép államának operaháza jóvá tette a mult rendszer e mulasztását is. * A szovjetbók i>alvállalata vasK.OS Kötetben most ie.entette meg Zalka Máté váiog-iUtt müveit. A kötet teljes terjedelemben közli ialka Máté 1936-Dan írt „Doberdó" ímü egéryét, ezenkívül különböző dőpomban írt novel.áit. Időrendben a lege.sö 1924 bő) v.i.ó, a legutolsó • 936-bó, és igy teljes képet ad Zalka Máté 'ró' fejlődéséről. A kötet • égén övid életrajzi legyzet ismer teti a spanyol fr^inor, hősi halált i&lt /'lka Máté éleienek legfontosabb mozzanatait. • A Magyarországi Állami Faluszínház társulatai. Hunyadi Józsel Bányászbecsület" Major Ottó, Határszélen". Balázs Sándor. Öreg bé-es" Veres Péter -Balázs Sándor „Helytállás" Hámos György Aranyosi lag" és Láryi Andor „11 es őrház" című színdarabjait adják elő a magyar vidéken. GORKIJ „VÁLOGATOTT MÜVEI" magyar nyelven. A Téli Könyvvásár alkalmával Budapesten megjelent Gorkij „Elbeszélések" I. kötete. Ez zel a művel indította meg az Üj Magyar Könyvkiadó Gorkij „Válogatott müyei"-nek sorozatát, mely 16 kő tetet tartalmaz és a következő 4 évben jelenik meg. Az „Elbeszélések" I. — és még idén megjelenő II. kötete a nagy iro fiatalkori elbeszéléseit, elbeszélő költeményeit és néhány versét tartalmazza. Az I. kötetben több olyan mű szerepel, mely -még nem jelent meg eddig magyarul. így; „A kis tündér és a fiatal pásztor", — valamint ismert novellák, mint „Csudra Makar", — „A lány és a halál", _ „Mályva", melyek új fordításban jelennek meg. A sorozat további kötetei: „Foma Gorgyejev, — „Hárman". — ..Az anya", Gorkij életrajzi triológiája: „Gyermekkor", „Szemben az élettel". — „Egyetemeim", — azonkívül az „Artamanovok", — színdarabok („Kispolgárok", Éjjeli menedékhely" „Ellenségek" stb.) Irodalmi és kritikai cikkek gyűjteménye, — publicisztikai cikkek gyűjteménye és a sorozat utolsó három kötete a nagy író hatalmas regényét a „Klim Szamgin"-t tartalmazza. E sorozat tervét Krajevszkij pro. fesszor, az Egyetemi Orosz Intézet igazgatója készítette. A sorozat kötetei új és ellenőrzött, magas irodalmi színvonalú fordításban kerülnek a magyar olvasók kezébe. M A büntetési lajstromkivonatok kiadása A kassai kerületi ügyészség jelenti, hogy _ tekintettel az időközben végrehajtott átszervezésre — a bün tetési lajstromkivonatok (büntetlen előélet igazolása) kiadása iránti kérelmeket a kérelmező lakhelye szerinti járási ügyészségen, járásbíróságon, vagy annak kirendeltségén lehet beadni. Amennyiben a kérvényező lakhelyén ilyen hivatal nincs, a kérvény a legközelebbi Állambiztonsági állomáson adható be. A kérelmező igazolja személyazonosságát állampolgársági igazolványnyal és a kérvényt Kčs 30.— okmánybélyeggel lássa el. A kassai kerületi ügyészség. SZ. ROSKANU tt RO$ KII Dél. A vonat fáradatlanul száguld a végtelen rónaságon át. A fülledt fülkében hárman hallgatják a kerekek egyhangú csattogását: Matvej Franku, egy vidéki üzem igazgatója, és Ion Vójna, bukaresti mesterember a hitvesével. A férfiak dohányoznak és beszélgetnek, Elena Vójna útitársaitól elkülönülve újságot olvas. — ön azt kérdi, miért utazom Bukarestbe? — folytatja a beszélgetést Franku. — Két hónappal ezelőtt kezdtem meg a munkaerötoborzás tervének kidolgozását az új évre. És kértem, küldjenek Bukarestből egy szaktudóst, aki majd a főmérnök munkakörét látja el. Másfél hónap elteltével... találja e!, kit küldtek? Egy nőt! Érti? Az üzemnek főmérnökre van szüksége és küldenek egy nőt... Elena Vójna e szavak hallatára felfigyel, szemmelláthatóan mondani akar valamit, de meggondolja magát és hallgat. Franku zavartalanul folytatja: — A főmérnöknek erős kézre, tudásra van szüksége .. .röviden megmondva féfinak kell lennie. Ért engem? De még hagyján, hogy nőt küldtek. Arról van szó, hogy ez a nő valamiféle új gyártási módszert akar bevezetni és engem akar megtanítani, hogyan kell megszervezni a munkát! Én két éve vezetem az üzemet s egyszerre jön egy nő és nekem, az igazgatónak mondja, hogy ez így nem jó, máskép kell mindent. — Ezért utazik ön Bukarestbe? — kérdi Ion Vójna. — Ezért.. Egyenesen a minisztériumba. Vagy küldenek nekem egy főmérnököt, vagy . .. — ,, .vagy kinevezik a nőt igazgatóvá, — fejezi be mondatát Vójna. — Hahaha, — nevet Franku, — Szeretném öt látni az igazgató szerepében! — Nálunk a gyárban megesett már ehhez hasonló, — mosolyog Ion Vójna. — Körülbelül két évvel ezelőtt egy nő lett nálunk igazgató. — Komolyan? Hahaha! Na, ez igazán nevetséges. — És akkor, — folytatja vidáman Ion Vójna, — a munkások közül néhányan elmentek az üzemi bizottsághoz, hogy nehéz lesz nőnek irányítani az üzemet... — Ez természetes! Hogy is másként? — .. .hogy az igazgatónak elsősorban erős kézre van - szüksége. — Nos, ez tökéletesen helyes. Egy nőnek sohasem lehet oly tekintélye mint nekünk. — Franku most Vójna asszonyhoz ferdül: — Azt hiszem, ön is egyetért velem. Hát meg tudja-e oldani egy nő azokat a feladatokat, amelyek egy vezető előtt magasodnak ? Természetesen nem. Igaz-e, Vójna elvtársnö? Elena Vójna az igazgatóra néz és bólint. Franku meg van eléged, ve. — Mondja csak, Vójna elvtárs, — kérdezősködik, — hogy halad üzemükben a gyártás ? — Nagyon jól. Az idei tervet már teljesítettük és most a jövő évi terven dolgozunk. — Lám csak, legények, ez már igen. És ki az üzem igazgatója? — Még mindig ö. — Ki az az ő? — vonja fel szemöldökét Franku. — Az a nő, akit két évvel ezelőtt küldtek hozzánk. Matvej Franku már nem nevet: — És ö bevált? — De még mennyire! Hiszen mondom, hogy már a jövő évi terven dolgozunk! — Egy nő igazgatja ezt a nagy üzemet? — Épp most tüntettek ki érte. Ion Vójna megfogja felesége kezét. Csak most látja Franku, hogy az asszony mellét a Munka Rendjének második fokozata ékesíti. — Semmit sem értek, — mondja a vidéki kisüzem igazgatója. — Mit nem ért? — ön azt mondta, hogy az igazgatót kitüntették és .. .hogyan függ ez össze a feleségével? — A feleségem a mi üzemünk igazgatója. Matvej Franku zavartan feláll és kimegy a folyosóra, de nyomban vissza is tér és szedelőzködni kezd. — Ploestihez közeledünk, — mondja. — Hiszen ön Bukarestbe utazik? — Mégsem .. . Ploestiben leszálok ... Félóra múlva indul az ellenvonat. — Történt talán valami? — Nem történt semmi . .. Csak gondolkozom'. Lehetséges, hogy az én főmérnököm ... Lehetséges, hogy elsiettem a dolgot. — Hát ez nagyon lehetséges, — bólint Vójna. — Ha jobban meggondolom, le- i hetséges, hogy ö az igazi. Matvej Franku Vójna asszonyra sandít. Elena Vójna feláll, mosolyog: — Nagyon örülök, Franku elvtárs, hogy visszafordul, — és kezetráz vele. — Hü, micsoda szorítás! — kiált fel Franku. — Hja, az erős kéz, igazgató elvtárs . . .! Nevetnek mind a hárman. (Az „Urzika" c. román lapból)