Uj Szó, 1952. január (5. évfolyam, 1-26.szám)

1952-01-17 / 14. szám, csütörtök

„Ha összeszámolom egészévi jövedelmemet, amit á szövetkezetben kaptam, több mint 150.000 koronára rúg" Nagy az öröm Villant Imrééknél is: az éwégi elszámolásnál 27.300 korona osztalékot kaptak — Adjon isten, szomszéd. Megállj már egy pár szóra! Azt hallottam, megkaptátok már az osztalékot a szövetkezetben. Igaz, hogy 20.000 koronán felül kaptál? — Bizony igaz! A fiaméval együtt 27.300 koronát kaptunk. Most már télépíthetjük a házat is. Jut már a sok ezerből mindenre. — Csak meg tudnám törni azt a keményfejü asszonyt, — dörmögi magában Kovács szomszéd, — akkor most nekem is szép összeg ütné markomat. — És fejét vakarva köszön el Villant Imre szövetkezeti dolgozótól. Hol is lestük el ezt a kis párbeszédet ? A kanyargós Ipoly mentén, hegyekkel övezett kis falucskában, Ipolynagyfalun bukkantunk ezekre a boldcg emberekre, akik a közös szövetkezeti gazdálkodásban elérték céljukat, az igazi boldog életet. Évek hosszú során vártak már erre a nagyfalusi doigozó parasztok, akiknek a múltban az amúgyis sovány földekből nagyon keserves volt a. megélhetésük. Az élet göröngyös útjain állandóan ki voltak szolgáltatva a falut bitorló és a munkásságot kizsákmányoló kulákság kénye-kedvének. V Azok a kisparasztok, akiknek 3—4 hold földjük volt, nem oírtak annyit termelni, hogy a földekhez igásállatot is tartsanak Igy azután vagy tehénkével vagy pedig a kulák „jószivüségéből" a tőlük kapott befogóval művelték meg földjeiket. Nos, az már ismere tes, hogy a kulákok adta befogóért aztán tízszeresen kellett visszafizetni. Az igásállatok hiánya és a föld hiányos megművelése megmutatko zott a termelésben is. Akárhogy is igyekeztek, mégsem tudtak zöldágra vergődni. A felszabadulás után, mikor népi demokratikus rendszerünk segítsé get nyújtott kis- és középparasztjainknak, hogy közö3 erővel, szövetkezeti alapon műveljék földjeiket, a nagyfalusi kis- és középparasztok a helyi pártszervezet vezetésével megalakították az Egységes Földműves Szövetkezetet. Igen ám, de amint ismeretes, a kisparasztokon kívül a szövetkezetbe befurakodott spekulánsok aknamunkája tönkretette volna a szövetkezetet, ha a helyi pártszervezet és a becsületes kisparasztok át nem láttak volna a szitán. Ezért igyekeztek azon lenni, hogy minél előbb felhagyjanak az alacsonyabb típusú gazdálkodás formájával és áttérjenek a magasabb típusra. — Nem ment ám ez könnyen, — mondja Sógel elvtárs a szövetkezet elnöke. — de a reakció hamis propagandája ellenére is alakult egy kis csoport az öntudatos kisparasztokkal együtt. Kilencen kezdték meg a szövetkezeti gazdálkodást 1951 februárjában 137 hektár földterületen, amelyből 70 hektár volt szántó. Kilenc ember kemény akarattal és odaadó munkával hozzáfogott, hogy Nagyfalun bebizonyítsa a közös gazdálkodás előnyeit a hitetlenkedöknek. Az aratási és cséplési munkáknál már 12-re szaporodott e szövetkezeti tagok száma. Nem voltak sokan, de a gépek segítségével ideiében elvégezték a cséplési munkálatokat és boldogan szállították be az első közösen termelt gabonát a nép államának. Természetesen az állatállományuk if gyenge volt. Alig egy pár anyadisznót adtak össze a tagok a Hl. típus megalakításakor. Ezért első és legfontosabb feladatnak tartották az állatállomány kifejlesztését már azért is, mert a földek nem voltak a legjobb minőségűek s ezért a szövetkezet inkább az állattenyésztésre helyezte a fősúlyt. A földműves raktárszövetkezet segítségével beszerezték a hiányzó állatokat s lassan annyira megszaporodott a sertésállományuk, hogy alig tudták azt elhelyezni. A meglévő I helyiségek kevésnek bizonyultak, de nem riadtak vissza a nehézségektől, nem veszekedtek egymás kőzött, hogy mi lesz, ha nincs elegendő helyiség, hanem munkához láttak és a napi mezei munkák után brigádmunkával felépítették a hiányzó ólakat Dolgozott mindenki. Munkájuknak meg is lett az eredménye, mert augusztusban mái százszázalékban teljesítették a húskontingenst. Emellett a sertésállomány mai létszáma 110 sertésből áll. — Nem riadtunk "issza a nehézségektől, — mondja Nagy József, — akkor sem, amikor néha már úgy látszott, hogy tényleg nem bitünk a munkákkal. Ilyenkor mindig eszünkbe jutottak a szovjet kolhozistak. Arra gondoltunk, hogy a szovjet kolhozoknak kezdetben sokkal nagyobb nehézségekkel kellett megküzdeniök, gépeik sem voltak és mégis dolgoztak. Nekünk segítettek a traktorok is, így aztán gépek segítségével és 8 szovjet kolhozisták tapasztalatait követve, jó munkamódszerrel minden akadályt leküzdöttünk. Ez a kis csoport erős akarattal és odaadó munkával olyan szövetkezetet varázsolt Nagyfalun, hogy ? nagyüzemi gazdálkodás minden előnyének feltárásává; igazi példaképül szolgál a még egyénileg gazdálkodó kis- és középparasztoknak. Nem csoda, hogy napr/'l-napra növekedett a szövetkezeti tagok száma, úgy, hogy a múlt év végére már 58 tagja lett a szövetkezetnek. Igy jutottak el 9 nagyfalusi szövetkezet tagjai ahhoz a nagy naphoz, amilyen még sohasem volt Nag.yfalun, melyet egész 'életük végéig emlegetni fognak: amikor kinaztoťták a szövetkezeti tagok között az éwégi zárszámadás után nyert osztalékot. Ünnep volt ez nálunk — jegyzi meg Lövi Gyula könyvelő. — Nem is lehet elmondani azt az örömet és boldogságot, amit a szövetkezet dolgozói a jutalom átvételékor éreztek Haiánkat pedig, amivel a dicső Szovjetuniónak tartozunk, úgý rójjuk le, hogy a jövőben még nagyobb munkalendülettel dolgozunk és a szövetkezet kifejlesztése érdekében mindenben követni i-Ogjuk Pártunk irányvonalát s így hozzájárulunk a világbéke megszilárdításához. Hegedűs Lajos sertésgondoző, kötelezettséget vállalt hogy ereje és tudása teljes latbavetésével azon 'esz, hogy a szövetkezet minél több húst tudjon adni a dolgozók részére. — Ügy fogom gondozni a sertéseket, hogy már az első fél évben teljesíteni tudjuk az évi húskontingensünket. Ezzel tartozom dolgozó népünknek. Kötelességemnek tartom, hogy azt a sok jót amelyet népi demokratikus rendszerünk nyújt nekünk, megháláljam. Hálával tartozom a Szovjetuniónak azért hogy a sok szenvedés után felszabadított a nyomorból s boldogabb életet élünk. Boldogan beszél Hegedűs Lajos, hisz valamikor alig jutott neki betevő falatra is. A szövetkezetben pedig, bár csak augusztus óta dolgozik, mégis 7000 korona osztalékot kapott Azonkívül minden hónapban megkeresett 6000 koronát, amit előlegként kapott munkája jutalmazásául. Nagy az öröm Villant Imrééknél is. Az apä a fiával együtt 27.300 korona osztalékot kapott. — Ha összeszámolom az egész evi jövedelmet, amelyet a szövetkezetben munkám jutalmazásául kaptam, ez az összeg több. mint 150.000 koronára rúg. Nézzük csak mit kapott Villant mre és fia a szövetkezetben? Fiával együtt filO munkaegységet dolgoztak le. Minden munkaegységre 100 korona jut, tehát a 910 munkaegységre 91.000 koronát kaptak. A természetbeni jutalmazásnál gabonafélékből 33 mázsát, azonkívül a szövetkezet közös borterméséből minden tag 300 liter bort kapott. Ugyanakkor kaptak még kukoricát és burgonyát Is. A szövetkezet nagymennyiségű gyapjút is szolgáltatott be. A gyapjúbeszolgáltatás után „V"-pontokat kapott a szövetkezet, ezeket mind a tagok között osztották szét és minden tagnak 387 gyapjupont jutott. Igy tehát Villant Imréék 774 gyapjúpontot is kaptak, amelyen a legfinomabb tisztagyapjú szövetet vásárolhatják. A szövetkezet valamennyi tagja becsületesen dolgozott így azután az osztaléknál — lényeges különbség nélkül, — majdnem mindenki egyenlő részesedéshez jutott. Vistana János 63 éves, de azért 0 is elmen' mindig a szövetkezetbe dolgozni. Leányával, Erzsébettel együtt 650 munkaegység után 65.000 koronát és 22 mázsa gabonát kerestek a mult évben 3 az osztaléknál 19.500 korona készpénzt kaptak. Sógel János 76.000 koronát és 27 mázsa gabonát, Obroncsik Ferenc, a szövetkezet ezermestere 60.00I

1 koronát és Í0 mázsa gabonát. Jun Sándor, a szövetkezet traktoristája 45.00'' koronát és 15 mázsa' gabonát kapott. A szövetkezet bármelyik dolgozóját megkérdezhetjük, mindegyik örömtől sugárzó arccal és megelégedTe oeszél a szövetkezetről és az osztalékról. Hegedűs István Kőműves, szintén odaadással doigozot az épületek javításánál. Ha pedig a szükség úgy hozta, más munkákná. is segített. Ha sürgős volt a mezei munka, félretette a kömüveskalapácsot, kapát fogott kezébe és így is megállta nelyét. Arra a kérdésre, mennyi volt az 33ztalékja, tréfásan így válaszolt: — Nem is merem megmondani. .Félek", hogy ha az asszony elolvassa az újságot, megtudja pontosan, mennyit kaptam. Meg akarom ugyanis lepni egy szép és értékes ajándékkal s ezért nem mondom meg, mennyit kaptam az osztaléknál, — fejezi be nevetve Hegedűs litván. Megelégedett és vidám emberek tervezgetve beszélgetnek a jövőről és a jövő munkálatairól. Ebben az évben már megszervezik a munkacsoportokat és így indulnak a tavaszi munkálatokba. Állatállományukat is növelni fogják a jövőben, őszre már a földek is •agosítva lesznek és így jobban és könnyebben fogják a földeket megművelni. A téli időszak tartama alatt pedig megjavítják a JuhistáJIókat, a sertések részére pedig új istállót építenek. — Azt akarjuk, — mondja Takács Károly, — hogy szövetkezetünk a legelső helyre jusson a járásban. Igyekezni fogunk, hogy "ezt elérhessük. Hogy mennyivél könynyebb lett sorsunk a szövetkezetben, azt legjobban a magamfajta földművesek tudják értékelni. Márton Pálnak csak az eľdlege több volt 44.000 koronánál A kezdett nthéziégeken túljutott vilkei II típusú EFSz-nek van már megfele'ő gazdasági felszerelése is. Az elmúlt évben épített egy villanydohány szárítót s megjavított 3 istállót. amelyben a tagok már el is helyeztek 66 szarvasmarhát. A sertések számára is rendbehozott ideiglenesen egy sertéshizlaldát, amely 50 sertés befogadásai a képes. A szövetkezetnek van továbbá 8 lova és 90 juha. Mindez természetesen a szövetkezeti tagok szorgalmas munkájáról tanúskodik Bejcsületes munkája után meg is kapta minden tag az igazságos jutalmat. Igy pélaáut Márton Pál áilatgondozo, akir a szövetkezetbe való belépése rlőt. a falu csordása volt, most igen szép jutalomban részesült. Az 1951-es évben ledolgozott 600 munkaegysége után pénzben előlegül felvett 44.257 Kist, természetben pedig kauott ľi 83 mázsa búzči 13.08 mázsa krumplit és 3.98 mázst; árpát Ezen felül volt télhektár földje háztáji gaz dálliodásra ami szintén szép hasznot hajtott Márton Pálnak Hasonló gazdag jutalomban részesült becsü:etes munkája után Adám Mihály is aki az EFSz-ben, mint dohányos dolgozott. Leányával együtt összesen 761 munkaegységet dolgozott le amire pénzbet, 53.998 korona előleget természetben pedig 18.96 mázsa búzát, 1815 mázsa krumplit és 5.53 mázsa árpá' kapott. A tagok igazságos jutalmazása mindenkit meggyőzött arról hogy •,sak az EFSz-en keresztül lehet biztosítani falvainkban a szebb jövőt. KOSTYAL LAJOS, az EFSz könyvelője. Szíjgyártó líáímán számadása Taká«s Károly 4 hektár földdel lépett a szövetkezetbe Többek között elmondotta, hogy amikor még egyénileg gazdálkodott, jó volt, ha terményeiből évente 10.000 koronát tudott bevenni. Hát még a jutalmazáson kívül azok az előnyök, amelyekhez a szövetkezetben jutnak a kisparasztok? Volt-e a múltban egy 4 hektáros kisparasztnak 90.000 korona évi jövedelme ? Akármennyit is dolgoztak, soha sem tudták elérni és ez most újabb bizonyíték arra, hogy egyedül a .szövetkezeti nagyüzemi gazdálkocás biztosítja a dolgozó parasztok békés, boldogabb jövőjét. MÉRY FERENC. A nagygéresi Egységes Földműves Szövetkezet a hektárhozamok emelése terén az 1951-es évben az 1950-eshez mérten szép eredményeket tud felmutatni. Az év végén pontosan összehasonlították a két év közti különbséget. Az eredmény olyan szép volt, hogy a szövetkezeti tagok a két év terméshozamának összehasonlításakor a következő eredményeket hozták ki. Búzatermésük hektáronként az 1950-es évben alig ütötte meg a 14 mázsát, az 1951-es évben már 17 mázsára emelkedett, a rozs 11 mázsáról 15 mávsára, a/, árpa 12 mázsáról 17 mázsára, a zab 9 mázsáról 14 mázsára a cukorrépa pedig 190 mázsáról 260 mázsára emelkedett. Ezek a számok hitelesen bizonyítják azt, hogy a nagygéresi szövetkezel az 1951-es évben * a munka jó megszervezésével és a föld jó megművelésével lényeges haladást ért el a termelés terée. Ezek az adatok tisztán mutatják a' szövetkezeti gazdálkodás fokozódó eredményeit. Ahogyan a szövetkezet számot vet a múlttal és a jelennel, úgy az egyes szövetkezeti tagok is ceruzát fognak és nagyjából összehasonlítják, milyen is volt az évi jövedelmük a múltban és milyen a jelenben. Nézzük csak meg a Szíjgyártó Kálmán ceruzája nyomán kijött számokat. Ez az ember a múltban cseléd volt Gönci Sándor nagygéresi kutaknál. Ez csinál most számadást, aki csak egy évvel ezelőtt szabadult meg a szolgaságból. Lehetősége erre ugyan már meg volt 1945 óta, de Szíjgyártó Kálmán úgy gondolta, hogy ha a kulákot otthagyja, éhen fog halni. A szövetkezeti gazdálkodás megkezdésekor öt is felkérték, hogy lépjen be a szövetkezetbe, de egyelőre még vonakodott ettől. Amikor aztán látta, hogy a szövetkezeti tagok közül egy sem halt éhen, annak ellenére, hogy nmes^"

1 felettük az atyáskodó kulák keze. Szíjgyártó Kálmán is gondolkodni kezdett és rájött, hogy milyen nagy különbség van a .szövetkezeti tagok munkája és az övé között Az 1950-es év befejeztével Szíjgyártó Kálmán is pontot tett a cselédsors után. Elhatározta, hogy tovább nem lesz senkii lába kapcája, hanem új életet fog kezdeni. Olyan életet, ahol az elvégzett munkájával kitermelt javaknak nemcsak kis töredékét fogja megkapni, hanem munkáj inak gyümölcsét teljes egészében ő és családja fogják élvezni. Szíjgyártó Kálmánt az 1951-es évben már a szövetkezeti tagok névsorában találjuk. Egész évben szorgalmasan dolgozott a szövetkezetben és szorgalmas munkájával kiharcolta azt, hogy ma a szövetkezeti tagok úgy néznek rája, mint a szövetkezet egyik legjobb dolgozójára. Az év befejezése után Szíjgyártó Kálmán összehasonlította azoknak az éveknek a jövedelmét, amikor még mint cseléd dolgozott és utána a szövetkezetben eltöltött egy év alatt kapott jutalmakat. Szíjgyártó Kálmán a következőképpen csinálta a számadást: Míg cseléd voltam egy évre kaptam 14 mázsa gabonát. Ennek mai pénzértéke 5600 korona. Kaptam 4 űrméter fát, ennek mai pénzértéke 2000 korona. Volt egy tehéntartásra engedélyem, ez 350 korona és kommenciós földem, melynek jövedelme nem igen tett ki többet 1000 koronánál. Ezenfelül a nuij pénzértékben 300 koronának megfelelő összeget kaptam, mint pénzbeli járandóságot az egész évre. No és kaptam egy évre 10 kg sót is, ami mai pénzértékben 80 koronánalt felel meg. Ezeknek a számoknak az összeadása után Szíjgyártó Kálmán i megkapta a végösszeget, melyért állat módjára kellett dolgoznia: egész évi jövedelme a szolgaság ideje alatt 9330 koronára rúgott. • Szíjgyártó Kálmán tudja azt, hogy a múlt és a jelen között csak úgy tud különbséget tenni, ha öszszeszámolja a szövetkezetben kapott jövedelmét is. Itt elsőnek kiskönyvecskéjét vette elő, melyben a ledolgozott munkaegységek voltak bejegyezve. — Egész évben ledolgoztam 590 munkaegységet, — kezdte számolni. — Ezekre a ledolgozott munkaegységekre előlegül felvettem az év végéig 47.200 koronát Ezenfelül a természetbeni jutal| mazás kitesz 21 mázsa gabonát. Ez a mennyiség a hivatalos, vagyis 400 koronás ár mellett pénzértékben kitesz 8400 koronát. Összesen az előleg és a természetbeni járandóság pénzértéke kitesz 55.600 koronát. Ezenfelül a félhektár föld Is szép jövedelmet biztosított, mert az azon termett I kukoricával hizlaltam ki a disznót i is. Ez a félhektár föld tehát lehetővé tette, hogy egész éven átcsaládom el legyen zsírral és hússal látva. Az itten felsorolt tételek még tel! jes egészében sem képezik Szíjgyártó Kálmán egész évi jövedel1 mét, mivel a szövetkezet jól gaz' dálkodott és az éwégi elszámolásnál is i szép összeg fogja a markát ütni ! A legalacsonyabb számítás szerint is a ledolgozott munkaegységei után még 15.000 koronát kell kapnia. Ezek a számok tisztán mutatják azt a különbséget, amit a szövet| kezeti gazdálkodás hozott Szíjgyártó Kálmán életébe. A jövedelmet mutató számok emelkedése Szíjgyártóék életén is észrevehető, mert ahogyan ma élnek, azt össze sem lehet hasonlítani azzal, ahogyan a múltban éltek. i SZARKA ISTVÁN.