Uj Szó, 1951. december (4. évfolyam, 282-304.szám)

1951-12-11 / 290. szám, kedd

1951 december 11 IIJ S20 A termelési és beszolgáltatási feladatok szétírása a növényi és az állattenyésztési termelésben az 1952-es évre A kormány 1951 december 4-én az 1952-es évi termelés! és beszolgálta­tási feladatok tervének szétírására a növényi és aa állattenyésztési terme­lésben a következő határozatot hozta: »A termelési és beszolgáltatási fel­adatok helyes szétírása a mezőgaz­dasági termelésben nemzeti bizottsá­teti Arcvonal egységei és valamennyi xeti arcvonal egységei és valamennyi kis- és középföldműves számára rend­kívül fontos feladatot jelent Fontos, hogy a szövetkezeti tagok, valamint a kis- és középföldmüvesek a termelési és beszolgáltatási felada­tok megtárgyalását teljes felelősség­érzettel és annak tudatában végezzék, hogy a rájuk rótt feladatok teljes'té­sével hozzá járulnak a szocializmus felépítéséhez hazánkban. A termelési és beszolgáltatási fela­datok szétlrását a mezőgazdasági ter melésben az 1952-es évre a következő elvek szerint valósítjuk meg. I. álts'ános e vek 1. Az állami gazdaságok és a többi központilag tervezett mezőgazdasági üzem termelési és beszolgáltatási fel­adatait a központ határozza meg Az állami birtokok és a többi köz­pontilag tervezett mezőgazdasági üzem esetében a termelési feladatok megállapításánál a magasabb hek­táronkénti földhozamból az állatok­nál pedig a magasabb hasznosságból kell kiindulni. A beszolgáltatási fel­adatok megállapításánál annak az elv­nek kell érvényesülnie, hogy az ál­lami birtokok és a többi központilag tervezett mezőgazdasági üzemek min­den mezőgazdasági terméket beszol­gáltatnak, kivéve a vetőmagra, a ter­mészetbeni járandóságokra és a ta­karmányra megállapított mennyisé­get. Az állami birtokoknak olyan mér­tékben kel! alkalmazniok az agrotech­nikai intézkedéseket és úgy kell meg­szervezniük a munkát a növényi és az állattenyésztési termelésben, hogy biz­tosítani tudják feladataik teljesítését és hogy igy rövid időn belül minta­gazdaságokká váljanak, amelyei nagymennyiségű árut tudnak beszol­gáltatni az államnak és így például szolgáljanak a2 EFSz-eknek, vala­mint a kis- és középföldműveseknek 2. Az EFSz-ek és az egyénileg gaz­dálkodó földművesek, valamint a töb­bi mezőgazdasági üzem számára a termelési és beszolgáltatási feladato­kat szétírás útján határozzák meg, amely szétírást a belkereskedelem­ügyi és a földművelésügyi minisztéri­um valósítja meg a nemzeti bizottsá­gok segítségével. A nemzeti bizottságok megvalósít­ják a szétírást, felelősek a termelési és beszolgáltatási feladatok teljosi­téséért és folyamatosságuk ellenőrzé­séért. A nemzeti bizottságoknak közbe kell lépniök abban az esetben, ba a feladatok teljesítését valami veszé­lyeztetné. Minden mezőgazdasági üzemnek arra kell törekednie, hogy a talaj jobb megművelésével, az agrotechnikai In­tézkedések felhasználásával, a helyes növényápolással magasabb hektáron­kénti földhozamot érjen el, valamint a takarmányalap kiszélesítésével való jobb gondoskodással, helyes takarmá­nyozással és naponta háromszori fe­jéssel biztosítaniok kell a mezőgazda­sági termelés fejlődését és az állatok hasznosságának fokozását. Az egyes mezőgazdasági üzemeknek biztosíta­niok kell a termelési és beszolgáltatá­si feladatok teljesítését, hogy a dol­gozók élelmiszerellátása zavartalan legyen. 4 3. A harmadik és negyedik típusú EFSz-ek a beszolgáltatási feladatok megállapításánál abban az előnyben részesülnek, hogy átlagos beszolgál­tatási normájuk 10 százalékkal ala­csonyabb lesz. mint a község egyéni­leg gazdálkodó földműveseinek átla­gos beszolgáltatási normája. Az EFSz-eknek magasabb hektáron­kénti földhozamot kell biztositan'Ok, mégpedig a helyesen megszervezett munkával az egyesített táblákon Az EFSz-eknek továbbá fokozniok kell az állatok hasznosságát a közös istállók­ban. meg kell szilárdítaniok és tovább kell fejleszteniük a közös gazdálko­dást és a kedvező beszolgáltatási fel­tételek mellett gondoskodniok kell a szövetkezeti gazdálkodás pozitív eredményeiről és egyidejűleg a szö­vetkezeti tagok életszínvonalának fo­kozásáról, valamint jövedelmük növe­léséről. 4. Fontos, hogy az egyes mezőgaz­dasági üzemek beszolgáltatási falada­ta megfelelő legyen, hogy így hozzá tudjanak járulni a közellátás biztosi­tásához. Ezen elv betartásával a be­szolgáltatási feladatokat az egyénileg gazdálkodó földművesek és az I. vala­mint II. típusú EFSz-ek tagjai szá­mára úgy kell szétírni, hogy a na­gyobbak többet, a kisebbek pedig ke­vesebbet szolgáltassanak be termé­sükből. 5. Az egyes kerületekre, járásokra és községekre kivetett termelési és be­szolgáltatási feladatokat maradék nél­kül szét kell írni. 6. A termelési feladatokat a terme­lési lehetőségek és feltételek szerint kell megállapítani (a talaj minősége, a táblák nagysága, a vetésforgók, stb.), emellett biztosítani kell min­den egyes darab föld megművelését, a vetési területek kiszélesítését és az elhanyagolt földek megművelését is. Nem szabad megengedni, hogy bárki földet vagy állatot eltitkoljon. 7. Azon II. típusú EFSz-ek számá­ra, amelyekben a mezsgyéket már felszántották, valamint a III. és IV. típusú EFSz-ek számára a termelési feladatokat az egész szövetkezeti föld­területre rójják ki, tehát a háztáji gazdálkodásra is. Az EFSz vezetősé­ge a tagokkal való megtárgyalás alap­ján határozza meg, hogy mennyi ter­melési feladat esik a közösen meg­művelt talajra és mennyi az egyes tagok háztáji gazdálkodására, mennyi a közösen elhelyezett állatállományra és mennyi az egyes tagok állataira. 8. Az állattenyésztési termelésből a két hektáron aluli földművesek, vala­mint az I. és II. típusú EFSz-ek szá­mára a beszolgáltatási feladatokat ugyanazon elvek szerint kell kivetni, mint a többi nagysági csoportban az egyes földművesek számára. 9. Az állattenyésztési termékek be­szolgáltatásának kivetésénél azonnal megállapítják a részleg beszolgáltatá­si kötelezettségeket az egyes negye­dekre. A beszolgáltatási kötelezettség el­sőrendű kötelessége minden egyes mezőgazdasági üzemnek, állami bir­toknak, EFSz-nek és egyénileg gaz­dálkodó földművesnek. Ezé.t a növé­nyi termelésben rögtön a cséplőgép­től, vagy egyenesen a földről kell a b szolgáltatást teljesíteni, az állatte­nyésztésben pedig az egyes negye­dekre eső mennyiséget egészen pon­t san az évi terv szétírása szerint kell beadn'. Az EFSz-ek csak a beszolgáltatási feladatok teljesítése, valamint a közös szövetkezeti alapok kiegészítése után kezdhetik meg a munkaegységek utáni természetbeni járandóságok szétosztá­sát. A beszolgáltatási kötelezettség teljesítése előtt az EFSz-ek adhatnak ugyan ki természetbeni elő'eget a ta­goknak, de csak olyan mértékben, hogy a kiadott előlegek mennyisége ne haladja túl a beszolgáltatott sze­mesgabona vagy burgonya 10 százalé­kát. 10. Az egyes járásokra a beszolgál­tatási feladatokat a kerületi Nemzeti Bizottságok számítják ki, mégpedig a kerületi átlagos norma szerint, amely a vágó állatoknál" és tejnél egy hek­tár mezőgazdasági földre, a vágó­sertéseknél pedig egy hektár szántó­földre esik. A kerületi Nemzeti Bizottságok íregállapítják a beszolgáltatási fel­adatokat az egyes járásokra a beszol­gáltatási norma szerint, amely vagy magasabb, vagy alacsonyabb, mint az átlagos kerületi norma és igazodik az állatállományhoz, figyelembevéve a tehénállományt, illetve a szövetkezeti földek terjedelméhez, a közösen meg­művelt szövetkezeti földek (beleszá­mítva a háztáji gazdálkodásokat) és az egyénileg gazdálkodók földje ará­nyában Azon járások számára, ame­lyekben a földek túlnyomó része már III. és IV. tipusú EFSz-ek keretében van megművelve, a kerületi Nemzeti Bizottság olyan módon állapítja meg a beszolgáltatási feladatokat, hogy e járások átlagos beszolgáltatási nor­mája 4—7 százalékkal alacsonyabb legyen, mint a többi hasonló járások­ban. 11. A járási Nemzeti B'zottságok a kerületi Nemzeti Bizottság által meg­állapított feladatokat szétírják az egyes községekre. Emellett a járási Nemzeti Bizottság minden egyes III. és IV. típusú EFSz számára külön­külön állapítja meg a beszolgáltatási feladatokat a helyi Nemzeti Bizottság és a vezetőség véleményezése alap­ján. Azokban a községekben, ahol III és IV. típusú EFSz van, az EFSz szá­mára külön kell megállapítani a be­szolgáltatási feladatokat, mégpedig ama elv betartásával, mely szerint az EFSz beszolgáltatási normája 10 szá­za'ékkal alacsonyabb, mint a község egyénileg gazdálkodó földműveseinek átlagos beszolgáltatási normája. 12. A termelési és beszolgáltatási feladatoknak a földművesekkel való megtárgyalása után a megállapított termelési és beszolgáltatási feladatok­ra szerződéseket kell kötni, a közsé­gek, a gazdasági szövetkezetek és az összes felvásárló szervek jelenlétében. A többi felvásárló-szervet (tejüzem, szeszgyár, keményítőgyár, cukorgyár és dohányipar), szintén figyelembe kell venni a szétfrásnál és a termelési és beszolgáltatási feladatok megtár­gyalásánál. Ezek kötelesek a terme­lőkkel külön megegyezést kötni, amely része lesz 'a szerződésnek. A szerződést a község nevében a helyi Nemzeti Bizottság, az EFSz-el rendelkező községekben pedig a helyi Nemzeti Bizottságon kívül még az EFSz elnöke is aláírja. A szerződés melléklete a községi összterv, amelyben fel van tüntetve a község egész termelési és beszolgál­tatási feladata, szétírva az egyes földművesekre s melyben a földmű­vesek kötelezik magukat aláírásukkal a reájuk kirótt feladatok elfogadására és teljesítésére. Azokban a községek ben, ahol III. és IV típusú EFSz mű­ködik, d az állattenyésztési termelés még nem folyik szövetkezeti alapon, a szövetkezet számára kivetett beszol­gáltatási feladatot a tagokra kell szét­írni. ü. Kiegészít Siefározaf a beszolgáltatás! feladatok szétírására a nävinyš termelésen Zöldség: Egyidejűleg az állattenyésztési ter­melés kiírásával megállapítják a be­szolgáltatás! feladatokat a zöldség­félékből is, mégpedig az egész terve­vezett termelésre, leszámítva a saját szükségletet. III. Kiegészíts határozat a beszolgáltatási feladatok szétírására az állattenyésztési termelésben 1. Vágóállatok és borjúk: a) A beszolgáltatási feladatok telje­sit'sét a tervezett vágómarha állo­mány veszélyeztetése nélkül kell biz­tosítani. Emellett arra kell törekedni, hogy a termelés a lehető legmagasabb legyen és a beszolgáltatás is egyre növekedjék. b) A gazdasági szövetkezet által kiadott fajállatokat teljes súlyukkal beszámítják a mezőgazdasági üzem beszlogáltatási kötelezettségébe, vagy­is amilyen súlyban a gazdasági szö­vetkezet fajállatot ad ki, ugyanannyi súllyal növekszil- a mezőgazdasági üzem beszolgáltatási kötelezettsége. 2. Malacok: a) A termelési és beszolgáltatási feladatok szétlrását a malacoknál úgy kell biztosítani, hogy emellett a sertéshús termelés a lehető legna­gyobb méreteket öltse, amennyiben erre megvannak az előfeltételek, hogy Igy a lehető legtöbb sertés­húst lehessen a közellátás rendelke­zésére bocsátani. b) Minden anyadisznó tulajdonos­nak legkevesebb 4 malacot kell be­szolgáltatni a gazdasági szövetkezet­be egy év letelte alatt egy anyadisz­nó után. A III. és IV. típusú EFSz-ek a­gadasági szövetkezetbe csak akkor szolgáltatnak be malacokat, ha e saját közös tenyésztésük eléri a ter­vezett terjedelmet. Emellett az 1952 június 30-ig beszolgáltatott mala­coknál a teljes sul^t legfeljebb azon­ban 20 kg-ig malaconként, a harma­dik negyedévben a beszolgáltatott malacoknál már csak a fele súlyt, vagyis malaconként 10 kg-ot szá­mítanak be. A XV. tervezett negyed­évben a malacokat a beszolgáltatási feladatokba már egyáltalán nem számítják be. A beszolgáltatott ma­lacok élősúlya nem lehet alacso­nyabb, mint darabonként 15 kg. Ha az állami birtokok a gazdasági szövetkezettől malacokat vesznek át, beszolgáltatási feladatuk olyan mér­tékben fokozódik, amennyi a gazda­sági szövetkezettől átvett malacok súlya. A beszolgáltatási feladatok megállapításánál a malacoknál, az összáilajni, kerületi és Járási tervet olyen mértékben fokozzák, amilyen mértékben a malacfelvásárlás vár­ható. 3. A fa álatok tartása: A fajállatok tartásának a vágó­marha beszolgáltatási felaádatok tel­jesítésébe való beszámításáról szóló eddigi rendelet továbbra is érvény­ben marad. Egy fajbika tartására 360 kg élősúlyt egy fajkanca tar­tására 180 kg élősúlyt számítanak be évente. 4. Tej: Az átlagos tejbeszolgáltatási fel­adatot (5 százalékos zsírtaltalommal rendelkező tejből) ki kell vetni min­den egyes tehéntenyésztő számára a földnélküliek és a kisföldmüvesek esetében is. A tej termelési és be­szolgáltatás! feladatok szétírásánál jelen vannak a tejüzem kiküldöttei is, akik a tejbeszolgáltatókkal szer­ződést kötnek. A beszolgáltatási feladatok meg­tárgyalásánál a tejüzem kiküldötte a járási nemzeti bizottság mezőgaz­dasági előadójával együtt tanácsokat és segítséget nyújt a tehén tenyész­tőknek a napi háromszori etetés és háromszori fejé» bevezetésére. 5. Tojás: A tojás beszolgáltatási feladatok minden egyes mezőgazdasági tizem számára a szántóföld terjedelme szerinti szilárd norma alapján álla­pítják meg. A mellékletben feltün­tetett normák érvényben vannak 1952-től 1954-ig. A HL és IV. tipu­sú EFSz-ek esetéőben amelyek még nem rendelkeznek közös tenyésztés­sel és amelyekben még a tagok sem rendelkeznek elegendő baromfiállo­mánnyal, a járási nemzeti bizottság az 1952-es évi tojásbeszolgáltatási feladatot 15 százalékkai csökenthetl. A földnélküliek, amennyiben tyúkot tenyésztenek és a földművesek, tekin­tet nélkül a tulajdonukban lévő tyú­kok számára, családtagjaikkal együtt önellátónak számítanak, vagyis nem részesülhetnek tojásjegyben. A kór­házak és más szociális intézetek szá­mára, amelyek földdel ugyan nem rendelkeznek, de tyúkokat tenyész­tenek, nem kell beszolgáltatási kö­telezettséget előírni 6. Vágóbaromfi: Vágóbaromfiból minden egyes me­zőgazdasági üzemre, amely 0.5 hek­tár szántóföldnél több földdel ren­delkezik, ki kell vetni a beszolgál­tatási feladatot a szilárd beszolgál­tatási norma szerint, amely 2 kg élősúlyú baromfit Ír elő minden hek­tár szántóföld után. Ez a norma 1952-től 1954-ig van érvényben. A III. és IV. tipusú EFSz-eäi ese­tében a baromfitenyésztés kiszéle­sítésének érdekében az 1952-es év­ben a beszolgáltatási norma 10 szá­zalékkal alacsonyabb. A m. és IV. tipusú szövetkezetkben, ahol még nem működik közös baromfitenyész­tés és a tagok sem rendelkeznek a tervezett állománnyal, a járási nem­zeti bizottság a beszolgáltatási fel­adatot 20 százalékkal csökkentheti, (a hektáronként 2 kg-os normánál). A földnélküliekre és a 0.5 hektá­ron alúli mezőgazdasági üzemekre, amennyiben ezak baromfit, tenyész­tenek, a beszolgáltatási feladatot a következőképpen állapítják meg: r 6—10 darab után 2 darab a be­szolgáltatás ha 10 darabnál többet tenyészt, akkor az ö sszáll ománynak egy negyed részét köteles beszolgál­tatni (a kikerekités mindig felfelé történik). A beszoálgáltatásl feladatot tel­jesíteni lehet libábal, kacsával és pulykával. Ha a beczolgáltatásl fel­adatot a mezőgazdasági vállalat a fentemlített állatokkal nem tudja teljesíteni, beadhat kétszer annyi kakast, vagy kappant. Öl) 7. Gyapjú: A gyapjúbeszolgáltatási feladato­kat a tervezett juhállomány sze­rint vetik ki. A finom gyapjas juhok után legkevesebb 3.20 kg-ot a kö­zepes gyapjúval rendelkező juhok után legkevesebb 2.50 kg-ot és a durva gyapjas juhok után legke­vesebb 1.80 kg-ot kell beszolgáltat­jil. A féléven aluli bárányok után 0.50 kg a beszolgáltatási kötelezett­IV. Szervezési kérdések A helyi nemzeti bizottságok ide­jében megkapják a járástól a ter­melési és beszolgáltatási feladatok irányszámát. Igy lehetővé válik, hogy 1952 február l-ig minden egyes községben elvégezzék a tervszét­írást és megkössék a szerződése­ket A járási nemzeti bizottság a köz­ségekbe instruktorokat küld ki a leg­jobban bevált felvásárlási dolgozók és más funkcionáriusok soraiból. Ugyancsak a járási nemzeti bizott­ságnak kell gondoskodni arról, hogy a terv szétírása ne legyen csupán adminisztrációs munka, hanem hogy minden egyes résztvevő, minden egyes földműves a szerződések meg­kötésében elsőrangú fontosságú fel­adatot lásson. Az akcióba be kell kapcsolni a Nemzeti Arcvonal szer­veit, a Földműves Szövetséget, a CsISz-t, a Csehszlovák Nőszövetsé­get és a felvásárló szerveket is,

Next

/
Thumbnails
Contents