Uj Szó, 1951. december (4. évfolyam, 282-304.szám)

1951-12-04 / 284. szám, kedd

UJSZ0 1951 december 4 Rákosí Mályás elvtárs ^számolója i iegyrsntiszer iieszüiiSeléséről. a mezogaz&ssgi áruk szabad forgalmáról, sz állami és muiifeateayeteinriil A Magyar Dolgozók Pártja köz­ponti vezetősége november 30-i ülé­sén Rákosi Mátyás elvtárs beszámo­lót tartott a Magyar Népköztársaság gazdaságának kérdéseiről. Rákosi elvtárs bejelentette a jegyrendszer megszüntetését a Magyar Népköz­társaságban. Majd arról beszélt, Logy a jegy­rendszer megszüntetésének kérdésé­nél megállapítható, hogy a közellá­tási nehézségekkel kapcsolatban mélyebb, eddig fel nem vetett pro­blémák is jelentkeznek. Magyaror­szág mezőgazdasági ország volt. Ennek megfelelően alacsonyak voltak az élelmiszerárak. Azonban Magyar­ország mezőgazdasági országból ipari állatná lett és igy nőtt a bér­ből és fizetésből élők száma és élet­színvonala. Emelkedett a kereslet az élelmiszerek, a kenyér, a hús, a zsír Iránt. Mi — mondotta Rákosi elv­társ — eddig nem foglalkoztunk az­eal, hogy mik ennek a fejlődésnek a következményei a gazdasági életre. Az államilag megállapított árak rendszere sem változott alapjában • stabilizáció óta. Az adott árak mellett a kereslet a legfontosabb éiemiszerekben egyre inkább növe­kedett. Üzérkedő emberek ezt arra igyekeztek felhasználni, hogy eze­ket az árukat, amelyekben az ellá­tás szűkös volt, felvásárolják a dol­gozók elől. Rákosi elvtárs aztán arról beszélt. hogy milyen körülmények között le­hetséges a bérek, a fizetések, a csa­ládi pótlék és a nyugdíj fölemelése. — Azt javasoljuk — mondotta Rá­kosi elvtárs, — hogy a jegyrendszer megszüntetésével egyidejűleg emel­jük fel a kenyér, a liszt, a cukor és bizonyos egyéb élelmiszerek, ruhá­zati és más fontos cikkek árát. Ez az áremelés az élelmiszereknél a legtöbb esetben a szabad ár alatt, de a jegyes ár fölött legyen és ter­mészetesen külön vegye figyelembe a sokgyermekes családok érdekeit. Majd másutt ezeket mondotta: — A jegyek megszüntetésével kapcsola­tos áremelés nem érinti a lakbért, a villanyt, a gázt, a postai szolgáltatá­sokat, a városi közlekedés díjszabá­sait, a dohányárút, a tüzelőanyagot, péksüteményt, a száraztésztát, a fő­zelék, gyümölcs, újság, mozi, színház, könyv stb. árait. A jegyrendszer megszüntetésével a mezőgazdasági termékek és termé­nyek felszabadításával biztosítani kell a fogyasztói árak helyes arányát is, ennek megfelelően egyidejűleg ren­dezni kell a dolgozók bérét és fizeté­sét. A jegyrendszer megszüntetése, a mezőgazdasági termények és termé­kek forgalmának felszabadítása elő­segíti az ipari termelés és munka ter­melékenységének emelkedését és ezzel együtt a termelésben dolgozók kerese­tének növekedését. Stockholmban megnyílt a skandináv országok békekongresszusa November 30 án Stockholmban megnyílt Svédország, Norvégia, Dá nia, Finnország és Izland békehívei­nek nagygyűlése. A kongresszusra mintegy 700 küldött érkezett, akik Hz északi országok számos szakszer, vezeti, kultúr, női, ifjúsági, sport; vallási és más szervezeteit képvise. lik. A küldöttek között vannak az északi országok számos közéleti dol gozói, írók, orvosok, a szakszervezeti és szövetkezeti mozgalom dolgozói, papok és a legkülömbféle foglalkozá­sú emberek. A kongresszuson résztvesznek Angliából, Belgiumból és Ausztriából érkezett vendégek is. A kongresszust Dr. Vareniusz, a Béke Hívei svéd bizottságának elnö­ke nyitotta meg, aki a kongresszus résztvevőit üdvözölte a szervezőbi­zottság nevében és hangsúlyozta, hogy a kongresszus összehívása nagy visszhangot keltett az összes északi országokban. A kongresszus résztvevői egyhan­gúlag elfogadták a javaslatot, (hogy a napirendre a következő kérdéseket tűzzék ki: 1. a háborús veszélyt^ amely az északi országokat fenyegeti, 2. békevédelmi akciót az északi or­szágokban. Az első kérdéssel kapcsolatban Artúr Lundkviszt svéd író, a Béke Világtanács alelnöke mondott beszé det. Rámutatott a nemzetközi hely. zet feszültségének fokozódására, amely az amerikai angol tömb ag resszív politikája következtében ál lott be. A háború veszélye fenyegeti az északi országokat is, — mondotta — amelyek az Atlantitömb terveiben külön helyet foglalnak el. A lázas fegyverkezés következtében az észa ki országokban emelkedett a drága ság. Lundkviszt továbbá hansúlyozta, hogy a nemzetközi problémákat meg lehet oldani békés úton: a két rend. szer — a szocialista és kapitalista rendezer — békés együttműködését az összes kérdések megoldása leg fontosabb előfeltételének kell tekinte ni. A szovjet küldöttség javaslatai, amelyeket az ENSz közgyűlése elé terjesztettek, a legjelentősebb hozzá járulás a béke ügyéhez. Lundkviszt felhívta a béke híveit, hogy követeljék az ENSz-nek a béke valódi eszközévé való átalakítását, az öthatalmi békeegyezmény megkö­tését és követeljék az északi nemze­tek egységét a békeharcban. Az egyiptomi kormány jegyzéke Nagy-Britanniához Az egyiptomi lapok közlik az egyiptomi külügyminisztériumnál! a brit kormányhoz intézett jegyzékét. A jegyzék a brit kormányt megvá­dolja az 1888. évi konstantinápolyi egyezmény megsértésével. Nagy­Britannia ezt az egyezményt meg­sértette azáltal, hogy hadihajóit a Szuezi csatorna vizeire küldte. Az egyiptomi külügyminisztérium továb­bá emlékeztet a hajózási szabályokra, amelyekhez a hajóknak igazodniok kell az egyiptomi fennhatóság alatt lévő vizeken és a Szuezi csatornában. E szabályok szerint, amelyet az egyiptomi cirkuláris jegyzék 1947 május 28-án állapított meg, minden államnak idejében előre be kell jelen­tenie, hogy hajói az egyiptomi terri­toriális vizeken és a Szuezi csatorná­ban fognak közlekedni, s erre enge. djlyt kell kárniök. A ;egyzék továbbá rámutat arra, hogy a brit kormány számos brit ha­dihajónak elrendelte, hogy az egyip­tomi fennhatóság alá tartozó vizskye utazzanak és a Szuezi csatorna kikö­tőiben maradjanak anélkül, hogy er­ről értesítette volna az egyiptomi kormányt. Ez a tett, — írja a jegy­zék, — az egyiptomi szuverénitás további megsértését jelenti. Rámutatva arra, hogy a brit kato­nai és haditengerészeti erők mostani összevonása a Szuezi csatorna öve­zetében a konstantinápolyi egyez­mény megsértését jelenti, a jegyzék hangsúlyozza: A Szuezi csatorna, amely nemzetközi jelentőségű keres­kedelmi út, jelenleg egy Üdegen nagy. hatalom, Nagy-Britannia kizárólagos ellenőrzése alatt áll, amely az utóbbi időben fegyveres erőit lényegesen megerősítette, úgyhogy a csatornát bármikor bezárhatják vagy megnyit­hatják. Az egyiptomi kormány a jegyzék végén rámutat arra, »hogy fenntart miniden jogot bármilyen szükséges intézkedés megtételére, hogy a konstantinápolyi egyezmény és a szuverén- kormány intézkedései tiszteleten" tart-as§anaik,« Koreai nadijeíentés A koreai népi demokratikus köz­társaság néphadseregének főparancs­noksága jelenti december 2-án, hogy a koreai néphadsereg egységei, szo­ros együtmüködésben a kínai népi önkéntes csapatokkal, valamennyi fronton folytatják védelmi harcaikat az amerikai-angol beavatkozók és a liszinmani csapatok ellen és súlyos ember, és anyagveszteségeket okoz­nak nekik. A keleti fronton a néphadsereg egységei az ellenségnek ember, és anyagveszteségeket okoztak. A középső és nyugati fronton Jan­esontól nyugatra Csorvon körzetében az ellenség légierő támogatásával számos támadást intézett a íontos magaslatok ellen. Az ellenség, amely a néphadsereg hatalmas tüzelésébe ütközött, visszavonulni kényszerült. A néphadsereg légelhárító tüzér­sége és az ellenséges repülőgépekre vadászó lövészek december 2-án két ellenséges repülőgépet lőttek le, ame­lyek barbár módon bombázták és! gépfegyverezték a békeszerető lakos- ] ságot Vonszan, Fukcson é3 Kaimszo, körzetekben. A szovjet kormány újabb jegyzéke a török kormányhoz Törökországnak az atlanti tömbbe való belépésével kapcsolatban Szamet Agaoglu, Törökország he­lyettes miniszterelnöke és ideiglenes külügyminisztere november 12-én vá­lasznyilatkozatot nyújtott át A. A. Lavriscsevnek, a Szovjetunió török­országi nagykövetének, a szovjet kor­mány november 3-án közzétett nyi­latkozatára, amely a török kormány­nak azzal a szándékával foglalkozott, hogy belép az atlanti tömbbe. A. A. Gromiko elvtárs, a Szovjet­unió külügyminiszterhelyettese no­vember 30-án a szovjet kormány megbízásából válaszjegyzéket nyúj­tott át G. Geker török nagykövetnek. A jegyzék megállapítja: A török kormány válaszában alap­talanul tagadni próbálja az atlanti tömb agresszív jellegét. Hallgatáss'al i tér ki az elől a kérdés elől. hogy török Banditák és árufők az USA kormányának kenyerén Soha egyetlen bűvész sem próbál­ta még oly buzgó igyekezettel fe­hérré változtatni a feketét, mint ahogy Dean Acheson és segédei a Chaillot-palotában, az ENSz köz­gyűlésének ülésszakán tették, ami­kor végigjátszották az amerikai kormánykörök „békeszeretetéről" szóló komédiát. Az ékesszólás szi­porkázó tűzijátéka, dagályos és puffogó frázisok özöne és a vége­szakadatlan szófecsérlés arról, hogy az amerikai kormány békére és együttműködésre törekszik — mind­ez az atlanti tömb fökolomposai számára csak azért volt szüksé­ges, hogy legalább némileg elrejt­sek az amerikai imperializmus igaasi, útonálló-arculatát. Ámde a tények könyörtelenül le­tépik az amerikai imperialista far­kasokról a báránybőrt, amelybe az USA-diplomaták olyan gondosan beöltöztették. Visinszkij, a szovjet delegáció ve­zetője azt javasolta, hogy tűzzenek az ENSz közgyűlésének napirend­jére egy fontos és sürgős kérdést, mégpedig az Amerikai Egyesült Államok támadó cselekményeinek és más országok belügyeibe való beavatkozásának kérdését. Ez a beavatkozás abban nyilvánult meg, hogy ez év október 10-én — úgyszólván az ENSz közgyűlésé­nek előestéjén — Truman a civili­zált államok történetében példa nélkül álló törvényt írt alá: „a kölcsönös biztonsági törvényt", amely 100 millió dollárt ezavazott meg arra, hogy a Szovjetunióban és a népi demokratikus országok­ban élő, „vagy az országokból el­menekült, válogatott egyéneket pénzeljenek avégből, hogy őket az Észak-Atlanti Egyezmény szerveze­tét támogató fegyveres erők alaku­lataiba, vagy egyéb célokra mozgó­sítsák", A népek vérére szomjazó amerikai kormány bőkezűen — hisz mindig oly bőkezű, amikor vérszagot érez — 100 millió dollárt rázott kl a zsebéből aknamunkára, kártevésre, gyujtogatásokra, orgyilkosságokra a Szovjetunióban és a népi demo­kratikus országokban garázdálkodó rablóbandák szervezésére. A jó­szívű amerikai kormány — hisz mindig olyan jószívű, amikor aljas gazemberekről van szó — teljeséi­látást biztosít, eteti és Itatja az árulókat és gonosztévőket, akik a nép Ítélete elöl szöktek meg. Igy az amerikai kormány ebből a söpre­dékből a békeszerető népek elleni harc céljaiból fegyveres alakulatokat szervez, s mindezt nyíltan és félre­érthetetlenül kimondja a Truman ál­tal aláírt törvény. Mi más ez, ha nem aas USA sze­mérmetlen és hitszegő beavatkozása más országok belügyeibe? És a szörnyű képmutatáson meg csalá­son kívül ml egyéb marad meg Acheson és Truman szólamaiból, amelyeket az „együttműködésre" irányuló törekvésekről, a Szovjet­unió Iránt megnyilvánuló békés szándékokról hangoztattak. Az ame­rikai kormány nyiltan megsértette a nemzetközi jogoji áAtsuáiKwaíi is­J^-— ^ .-is­mert szabályait és sárba taposta az állami szuverenitás tiszteletbentar­tásának elvét, amelyen pedig az ENSz alapszabálya nyugszik. Az amerikai kormány ugyanakkor dur­ván megszegte az 1933 novemberé­ben, az USA és a Szovjetunió kö­zötti diplomáciai kapcsolatok létre­jöttekor vállalt kötelezettségeit is, amelyek aláírásával Roosevelt el­nök is megerősített. Az, amit az új amerikai törvény tartalmaz, nem újdonság az ameri­kai politikában. Az USA kormánya már régen kitartja és irányítja mind­azokat a kémeket, gyilkosokat, beug­rató ügynököket, akik a békeszerető, demokratikus országok ellen fejtenek ki tevékenységet. Ezek a vértől- csöpö­gő dollárok szemmelláthatóan fontos szerepet játszottak az olyan tettenért népellenségek gaztetteiben, mint Rajk, Kosztov, .Dzodze és a hozzájuk hason­lók. Mint ahogyan a Magyar Népköz­társaság kormánya legutóbb nyilvá­nosságra hozott nyilatkozatából ki­tűnik, az amerikai kormány rendsze­resen gyűjti és toborozza a népi de­mokratikus országokból elmenekült háborús bűnösöket, fasisztákat, és egyéb antidemokratikus elemeket, bá­torítja fasiszta szervezeteiket, széles­körűen felhasználja őket a béke és a demokrácia tábora ellen irányuló rá­galomhadjáratokban, fasiszta alaku­latokat szervez belőlük a reguláris amerikai hadsereg keretén belül, s vezeti ezeknek a szervezeteknek a demokratikus kormányok megdönté­sére irányuló tevékenységét. Ameri­kai dollárokból tartják fenn a kü­lönböző kémközpontokat, mint pél­dául a »Szabad Európa harci bizott­ságát«, ^egyetemeket* szerveznek, ahol »tudományos« alapra helyezik a kémkedés »művészetének« tanítá­sát, az orgyilkosságokra, a gyujto­gatásokra való oktatást. Az ameri­kai kormány már régóta tárt karok­kal fogad minden rendű és rangú árulót. Az ilyenek Számára a saját népük ellen elkövetett gonosztettek az USA beutazási vízumát, a béke és a demokrácia tábora ellen táp­lált gyűlöletük és dühük pedig — a csekkönyvet helyettesítik. J. M. A békemozgalom fejlődése Indiában A Béke Világtanács bécsi ülésezé­sének határozatai Indiában mind nagyobb visszhangot keltenek. Bombayban a Béke Hívei Indiai bizottságának elnöksége nemrégiben ülést tartott. Az ülésen a bizottság tagja Romes Csandra beszédében be­jelentette, hogy Indiában a Béke Vi­lágtanács öthataimi békeegyessmény megkötését sürgető felhívást más­félmillió személy irta alá. Nagy si­kerrel folyt az aláírásgyűjtési kam­pány Andhraban, ahol 200 ezer alá­írást gyüjtötteik össze, továbbá Trl. purban, ahol 75 ezer aláírást gyűjtöt­tek össze. A Békebizottság elnöksége mesz. szemenő intézkedéseket foganatosít a Béke Hívei nagygyűlésének meg. rendezésire. területen amerikai katonai támasz­pontokat építenek és megkísérli, hogy Törökországnak az atlanti tömbbe való belépését és a török te­rületen folytatott katonai intézkedéso ket úgy tüntesse fel, mint a török kormánynak Törökország biztonsága biztosítására Irányuló törekvését A török kormány amellett, hogy igazolni próbálja az atlanti tömb szervezőinek agresszív politikáját, megismétli a régen leleplezett rágalmazó kohol­mányokat a Szovjetunió külpolitiká­jára vonatkozóan. Ez a külpolitika, mint ismeretes, a béke megszilárdítá­sára és a népek közötti együttműkö­désre irányul. Azokra a kísérletekre, amelyekkel a török kormány igazolni igyekszik Törökország belépését az agresszív atlanti tömbbe é» ugyanakkor rágal­mazza a Szovjetunió békés külpoliti­káját, e török kormánynak nyilván­valóan azért volt szüksége, hogy a közvélemény előtt leplezze a török kormány politikájának valódi jellegát Ez a politika bevonja Törökországot az atlanti tömb agresszív terveinek megvalósításába. -Ezek I a tervek • Szovjetunió és más békeszerető or­szágok ellen irányulnak. A török kor­mánynak az a törekvése, hogy belép az atlanti tömbe, valamint az, hogy fokozott ütemben építik az amerkai katonai támaszpontokat török terüle­ten, fgy a Szovjetunió határa mentén levő körzetekben ls, teljesen meg­cáfolja a török kormány fentemlített nyilatkozatának politikája békés cél­jaira vonatkozó állítását. A tőrök kormány válasza a szovjet kormány kérdésére ilyenformán azt mutatja, hogy Törökország kormánya nem tesz intézkedéseket arra, hogy ne használ­janak fel török területet katonai tá­maszpontok építésére a Szovjetunió határai mentén agresszív célokra. En­nek következtében a szovjet kormány nem tarthatja kielégítőnek a török kormány válaszát és határozottan visszautasítja a török kormánynak minden kísérletét, hogy cselekedeteit a Szovjetunió részéről kiinduló fenye­getésről szóló rágalmazó koholmá­nyokkal igazolja. A szovjet kormány szükségesnek tartja felhívni a török kormány figyel­mét arra, hogy politikájának, amely az országot bevonja az atlanti tömb­nek a Szovjetunió ellen irányuló ag­resszív terveibe, kétségtelnül Igen ká­ros hatása van Törökország és a Szovjetunió viszonyára és hogy a fe­lelősség az ilyen politika folytatásá­ért teljes egészében a török kormány­ra hárul. Erösödik a békemozgafom Tuniszban Tuniszban is sikerrel folyik a béke­világtanács öthatalmi békeegyezmény megkötését követelő felhívásának alá­írási akciója. A Ce Soir című francia lap Jelen­tése szerint a békevilágtanács fölhí­vását már 115.000 személy Irta alá Tuniszban annak ellenére, hogy gya­korlatilag már 1948 óta tartott a rendkívüli állapot és a gyülekezési tilalom. Zavargások a spanyol „kSzségl választásokon" Franco parancsára Spanyolország­ban úgynevezett >községi választáso­kat* tartottak. A l'Humanitó jelen, téso szerint a >választások* közben zavargások törtek kl Barcelónában és Valencia-tartomány több községé­ben. A fasiszta rendőrség számos 1«. tartóztatást hajtott végve. \

Next

/
Thumbnails
Contents