Uj Szó, 1951. december (4. évfolyam, 282-304.szám)

1951-12-04 / 284. szám, kedd

1951 december 4 UJSZ0 UJSZ0 Visinszkii elvtárs beszéde az ENSz politikai bizottságába!! a fegyverzet csökkentéséről, az atomfegyver eltiltásíró és a nemzetközi ellenőrzésről Az ENSz politikai bizottságában pénteken befejeződött az általános vi­ta a három nyugati hatalom „vala­mennyi fegyveres erő és valamennyi fegyverzet szabályozása" elnevezésű javaslata, valamint a szovjet küldött­ségnek e^hez a javaslathoz fűzött mó­dosításai fölött. A 60 ENSz-tagállam képviselői, továbbá a vendégek és az újságírók feszült figyelemmel hallgat­ták végig Visinszkij elvtárs beszédét, amelyben összegezte a politikai bi­zottság vitájának eredményeit. Beszéde elején Visinszkij elvtárs leleplezte az imperialista tömbhöz tartozó küldöttek fecsegéseit, elkop­tatott szovjetellenes kirohanásait, rosszindulatú rágalmait. Visinszkij elvtárs leleplezte azokat a tényhami­sító módszereket, amelyekhez az im­perialista hatalmak küldöttei, köztük Moch francia küldött, folyamodtak. A jobboldali szociáldemokrata volt francia belügyminiszter ugyanis ab­ban a törekvésében, hogy megrágal­mazza a Szovjetuniót, eltorzította Leninnek eg nyilatkozatát, kiragadva és csaló módon elferdítve egy idéze­tet „Baloldaliság, a kommunizmus gyermekbetegsége" című müvéből. A teremben többször ironikus nevetés hangzott fel Moch rovására, amikor Visinszkij elvtárs leleplezte a francia küldött hamisító módszereit. Visin­szkij elvtárs emlékeztetett arra, hogy az ilyen hamisítási módszereket Austin, az USA k.pviselője és Mac­Neil, Nagy-Britannia képviselője kezdték használni még 1948-ban, hogy elvonják a közvélemény figyelmét hamisításaikról. Ha így bánunk a tényekkel és ok­mányokkal, — folytatta Visinszkij elv­társ —, akkor természetesen nem számíthatunk arra, hogy e vitának valamennyire is gyümölcsöző eredmé­nyei legyenek. Bár Moch a „hármak" — az USA, Anglia és Franciaország — nevében beszélt, utána felszólalt a' USA és Anglia képviselője is. Ezeknek mindegyike ugyancsak mind­hármuk nevében beszélt. Jessup, az USA képviselője ismét meg akart győzni bennünket arról, hogy az USA a nemzetközi feszültség enyhítésére törekszik és a tárgyalások békés út­ján kíván haladni. Az USA, Anglia és Franciaország küldöttei részéről nem az agresszív atlanti tömb élén álló I De gondolják csak meg, hogyan fo­USA nem védelemre, hanem táma­dásra készül, hogy „nagy ütőerőt" teremtenek és azt „a Szovjetunió ha­tárainak mentén helyezik el", továbbá, hogy az fontosabb és szükségesebb, mint a védelmi erő. Nem világos-e hogy Dulles végre is rátette a pontot az i-.re és új bizonyítékot szolgálta­tott az Egyesült Államok külpolitiká­jának agresszív jellegéről? Elmehetünk-e e tény mellett, midőn a közgyűlésben az amerikai meg­bízottak mézédes beszédeit hallgat­juk? — tette fel a kérdést Visinszkij elv­társ. — Es nincs-e szükség arra, hogy e beszédek után még az eddigieknél is óvatosabbak legyünk? Acheson és Jessup közgyűlési beszédeit ki kell egészíteni Dulles beszédével, amely­ben a nemzetközi jognak azt a hal­latlar megsértését védelmezte, amit az amerikai kongresszus követett el azzal, hogy százmillió dollárt irányoz elő a Szovjetunió és a népi demokrá­ciák elleni aknamunka és terrorista tevékenység pénzelésére. Mondhatják nekünk, hogy a fegy­verzet csökkentése kérdéséhez előző­leg a fegyveres erők színvonala kér­d sének megoldására van azükség. A dolog lényege azonban éppen az, hogy az USA, Anglia és Franciaország képviselője követeli ugyan a fegyve­res erők színvonalának csökkentését, de megpróbál ily módon kibújni a fegy­veres erők csökkentése kérdésének megtárgyalása alól. A fegyveres erők „színvonala" nem a fegyveres erők „csökkentése". A színvonal — mint a külügyminiszterhelyettesek párizsi ta­nácskozásán' Anglia képviselője mon­dotta — jelenthet mind növelést, mind csökkentést. Acheson azt mondotta: ez ugyanannak az éremnek két oldala, gadja majd az egész világ, ha egy­szercsak ezzel a kiáltással lépünk ki ebből a teremből: „betiltottuk az atombombát!" Akarják-e önök ezt? Mondják meg. Nem mondják meg? Tehát nem akarják. Itt nem lehet kétféle álláspont. Semmiféle kibeszélés, semmiféle jo­gászi szófacsarás nem segít leplezni a valóságot az egész világ aggódó milliói előtt, akik hőn áhítva várják terem falai közül az atombomba feltét­len eltiltására vonatkozó magasztos szavakat, ahogyan ezt ml javasoljuk — mondotta Visinszkij elvtárs. A továbbiakban Visinszkij elvtárs részletesen elemezte azokat a vála szokat, amelyeket a három hatalom küldöttsége nevében Lloyd angol kül dött adott a szovjet küldöttség veze tője által feltett konkrét kérdésekre Visinszkij elvtárs bebizonyította, hogy a három hatalom küldöttsége lényegé ben kitért a nyilt válasz elől és ezzel ismét bebizonyította, hogy a három hatalmi tervezet jelenlegi formájában nem teremti meg a szükséges fel tételeket a közgyűlés előtt álló fel adatok — a fegyverzet és a fegyveres erők csökkentése, az atomfegyver el tiltása és szigorú nemzetközi ellenőr­zés létesítése — megoldására. Kimu tattá Visinszkij elvtárs, hogy a három hatalom által Javasolt „nemzetközi ellenőrző szerv" lénye­gében nem lenne más, mint az ame­rikai monopolisták szerve. Visinszkij elvtárs ezután rámuta­tott, hogy Lloyd nem adott egyenes választ arra a kérdésre sem, hogy a nemzetközi ellenőrző szerv a 'Bizton­sági Tanács keretében müködik-e, vagy sem. Pedig ezt a kérdést már a közgyűlés 1946 december 14-i hatá­rozata eldöntötte. Lloyd megjegyzése Fegyverkezés, amellyel Rómában tehát azt bizonyítja, hogy az impe­foglalkoznak és „leszerelés", amely- rialista államok kormányai nem kí­lyel Párizsban foglalkoznak, Mi azonban — mondotta Visinszkij elvtárs, — elég tapasztalt politikusok vagyunk ahhoz, hogy megértjük: ezek a feladatok összeegyeztethetetlenek. Visinszkij elvtws ezután részlete­sen elemezte mindazokat az állításo­kat, amelyeket az USA, Nagy-Britan­első esetben hallji-k, hogy készek i nia és Franciaország küldöttei hoztak megállapodni a Szovjetunióval, hogy enyhíteni akarják a politikai légkör hőmérsékletét. Utaltunk má* az atlan­ti tömb táborának sajátos munka­megosztására, amelynek során e tömb képviselői a közgyűlésben nem fukar­kodnak a békét, az együttműködést, a nemzetközi feszültség enyhítését, a Szovjetunió állítólagos konoksága fe­letti csalódásukat hangoztató szavaik­kal. Ugyanekkor e tömb országainak ugyanolyan felelős — néiw még fele­lősebb — képviselői gyújtogató hábo­rús beszédeket tartanak, sőt nyíltan hangoztatják, hogv meg kell támadni a Szovjetuniót és a népi demokratikus országokat. Ezt a ténvt itt senki sem merészeli tagadni. Amidőn Jessup itt elmon fel javaslataik védelmére és bebizo­nyította, hogy ezek a javaslatok nem felelnek meg az általuk hangoztatott céloknak. Visinszkij elvtárs részlete­sen kimutatta, hogy a „hármak" ha­tározattervezete nem frja elő az atom­fegyver betiltását. Az előszóban csak u.alás történik az atomenergia haté­kony nemzetközi ellenőrzésére, amely­nek célja, hogy biztosítsák az atom­fegyver eltiltását és az atomenergiá­nak kizárólag békés célokra való fel­használását. De az még korántsem jelenti az atomfegyver eltiltását, ha megjelölik, hogy a cél az atomfegyver eltiltása. Ennélfogva az előszó puszta szó, amely senkit semmire sem köte­lez. Egyáltalában nem javasolják, hogy már most hozzanak határozatot dotta a békéről és együttműködésről atomfegyver eltiltásáról. Ebben kü­szóló békéshangú beszédét, a hírhedt j '^özik • szovjet javaslattól, amely John Foster Dulles. az USA másik képviselője, az amerikai külpolitika egyik főszervezője Detroitban éppen ellentétes jellegű beszédet mondott. A New York Herald Tribúne megírja, hogy Dulles ebben a beszédében han­goztatta: nagy ütőerőt kell teremteni és megfelelően elhelyezni a Szovjet­unió határai mentén. Dulles ebben a ' beszédében kijelentette azt is, hogy az USA a jövő évben körülbelül 60 mil­liárd dollárt költ újrafelfegyverzésre. Hozzátette: „A legnagyobb veszély abban az évben fog fenyegetni ben­nünket, midőn szünetet tartunk, hogy kifújjuk magunkat. Olyan politikát kell választanunk, amely sok éven át pihenő nélkül folytatható." A szussza­násnyl szünet azt jelenti, hogy meg­állna a fegyverkezési verseny, hogy csökkentenék vagy teljesen megállíta­nák az új háború előkészületeit. Ez a szusszanásnyi szünet lenne tehát Dulles szavai szerint a legnagyobb veszély. Dulles beszédéből meggyőződtünk arról, mire is irányul tulajdonképpen az USA külpolitikája. Dulles végre is rászánta magát, hogy beismerje: világosan javasolja most, a közgyűlés nek ezen az időszakán, hozzanak ha­tározatot, amely eltiltja az atomfegy­vert és nemzetkőzi ellenőrzést létesít. Visinszkij elvtárs sorra leplezte le a három hatalom küldötteinek kísérle­teit, amelyekkel el akarták ferdíteni a szovjet módosítások lényegét. A szovjet küldöttség módosításait az a szilárd törekvés jellemzi, hogy valóban meg kell valósítani a fegy­vere* erők csökkentését, az atom­bomba eltiltását A szovjet javaslat vflágoaan ki­mondja: „A közgyűlés a népek lelki­ismeretével és becsületérzésével ellen­tétesnek, az ENSz-tagsággal • össze­egyeztethetetlennek találja az atom­erő használatát, mert az atomfegyver az agresszió és a tömeges ember­gyilkolás fegyvere. Ezért a közgyűlés feltétel nélkül eltiltja az atomfegyvert és szigorú nemzetközi ellenőrzés alá helvezi ennek a tilalomnak teljesíté­sét." vánják figyelembe venni a közgyűlés határozatait, amelyeket annakidején ők is megszavaztak és amelyen ott áll a saját aláírásuk. Nem adott választ Lloyd — állapí­totta meg Visinszkij elvtárs — arra a kérdésre sem, vájjon egyetértenak-e a nyugati hatalmak azzal, hogy az ellenőrző szerv az egyezmény meg kötése után haladéktalanul gyakorol­jon felügyeletet valamennyi atom fegyvergyártó és tároló üzem felett. Nem adott egyenes választ Lloyd arra, vájjon egyetértenek-e a nyu gati hatalmak azzal, hogy a köz­gyűlés határozza el az atomfegyver feltétlen betiltását és szigorú nem zetkőzl ellenőrzés i létesítését a tila lom végrehajtása felett. Pedig a Szovjetunió módosító javaslata a világos, pontos, egyértelmű, határo­zott és félreérthetetlen javaslat an­nak érdekében, hogy a közgyűlés nevében valóban eltiltsák az atom­fegyvert. Az elmondottakból következik — mondotta végül Visinszkij elvtárs —, hogy a Jiárom hatalom határozatter­vezete mostani formájában nem te­remti meg a szükséges feltételeket a feladatok megoldása érdekében. Ki­tűnik az elmondottakból az is, hogy milyen utat javasol a Szovjetunió. Ez az út: az USA, Nagy-Britannia és Franciaország kormányának határo­zattervezetében olyan módosításokat kell végrehajtani, amelyek a közgyű­lésre háruló fontos feladatnak — az atomfegyver eltiltásának, a fegyverzet és a fegyveres erők csökkentésének, a szigorú nemzetközi ellenőrzés meg­teremtésének — megoldását biztosít­ják. — A Szovjetunió küldöttsége figye­lembe veszi a kialakult helyzetet, amelyet az jellemez, hogy nagy elté­rés van a Szovjetunió, Illetőleg az USA, Anglia és Franciaország állás­Kér ek vagyunk azonban továbbra Is latbavetni erőfeszítéseinket és részt venni a javasolt albizottság munkájában — fejezte be beszédét Visinszkij elv­— íme a ml Javaslatunk — fordult társ. A Szovjetunió küldöttségének a közgyűléshez Visinszkij elvtárs. — meggyőződése, hogy az általa benyuj­Azt természetesen lehet mondani: • tott módosító javaslatok alkalmasak „nem fogadjuk el". I arra, hogy könnyítsék a reánk háruló Sz. M. Kirov halálának évfordulóiára Tizenhét érwol ezelőtt 1934 de­cember elsején trockista-bucharlnia­ta banditák, az Imperializmus ügy­nökei, meggyilkolták Szergej Miro­novies Kirov elvtársat, a Bolsevik Párt egyik kimagasló alakját, az SzK(b)P Központi Bizottságának egryik kimagasló vezérét, a Politikai Iroda tagját, a Szovjetunió kiváló államférfiját. Szergej Mironovics Kirov elvtárs, Lenin és Sztálin tanítványa hü se­gítőtársuk volt a szovjet hatalom megteretésében, megszilárdításá­ban, a lenini-sztálini nemzeti poli­tika megvalósításában. Észak-Kau­kázusban és a Kaukázuson tűi a né­pek közötti béke megteremtéséért harcolt és szüárdan eggyé forrasz­totta a dolgozókat a szovjetek zász­laja ^latt, a feudális kiskirályok, kulákok és egyéb reakciósok ellen. Kirov odaadóan harcolt a Kommu­nista Párt lenini-sztálini politikájá­nak következetes alkalmazásáért. A Párt ama vezető magvához tarto­zott, amely Lenia halála után Sztá­lin elvtárs vezetésével, a lenini örök­ség köré tömörítette és a szocialis­ta építés széles útjára vezette a szovjet népet. Szergej Mironovics Kirov 1926 óta a leningrádi pártszervezet élén állott. A leningrádi bolsevikok az ő vezetésével semmisítették meg a trockistákat, zlnovjenistákat, bucha­rlnlstákat, és az Imperialista szov­jeté Lenes összeesküvés többi elvete­mült ügynökeit. Szergej Mironovics Kirov, a Bol­sevik Párt lánglelkü fia, a rettent­hetetlen harcos alakja mindig élni fog a szovjet nép emlékében és a szabadságszerető emberek millióit lelkesíti a békéért 6B A. dolgozók boldogságáért való harcra. Kirov elvtáj* halálánaJl tizenhe­tedik évfordulója alkalmából, valac mlnt abból az alkalomból, hogy e* évfordulón a lévai katlanüzem nem­zeti vállalat dolgozói december el­sején üzemüket ünnepélyes keretek között Szergej Mironovics K!rov­üzemnek nevezték el, közöljük Ki­rov elvtárs egyik fontos útmutatá­sát a tömegszervezeteik számára, 1032 Január 23-ikl beszédéből: Tanuljuk a kommunizmust, élesítsük az önbírálat fegyverét Az előttük álló feladatok meg­oldásában óriási munka vár a tö­megszervezetekre. Önök tudják, mi­lyen a munkások és a kolhozparasz­tok viszonya szocialista építésünk­höz. Ez szervezeteinktől függ, ame­lyeknek úgy kell megszervezniük a munkát, hogy ne hagyják veszendő­be menni a tömegek kezdeményezé­sét, hanem felhasználják és gya­korlati vágányokra tereljék, mert bizony nálunk ma még néha teljesen felháborító módon fogadják az alul­ról jövő kezdeményezéseket. Moszkvában újító-kongresszus® tartottak. A kongresszuson küldöt­teinek túlnyomó többsége munkás volt. É3 kiderült, hogy igyekezetük néha eredménytelen maradt, mert egyes szervezetek annyira lélekte­len, bürokratikus magatartását ta­núsítanak, hogy ezzel elveszik min­den kedvüket a munkától és attól, hogy erejüket a szocialista építés­nek áldozzák. A technika elsajátításában elől kell járnia a komszomolnak, amely­ben lüktet az energia, amely nem egyszer mutatta már a Párt jelsza­vainak megvalósításáért] foüytatott bolsevik harc példáját. A komszomolnak éppen most kell határozottan felzárkóznia a tanulás terén. A műszaki oktatás, a tanulás általában, és a kQpiszomol politikai nevelése a mostani Időszakban a komszomol legfőbb feladata. A komszomol jelenleg gyors ütemben növekszik, új szervezeti formákat sajátít el, de a politikai neveléssel kapcsolatos rendszeres, kitartó, módszeres munka még jócs­kán sántít. A komszomolistákat ta­lán zavarja az a körülmény, hogy ha jól, álhatatosan, bolsevik mód­ra tanulnak, okosabbak lesznek ná­lunk, öregeknél, és még beleesnek a Párt által elítélt „avantgardizmus­ba". Álllíthatjuk, hogy ettől a leg­kisebb mértékben aem kell félniök, e miatt egyáltalán nem fognak le­siklanl a Párt vonaláról. A „tanulni" jelszó, amelyet Le­nin adott kl a Komszomol ül. Kon­gresszunsán, napjainkban példátla­nul nagy Jelentőségre tett szert a komszomol szempontjából. A mai időszakban a lenini komszomolnak az a központi feladata, hogy tanul­mányozza a kommunizmust, sajá­títsa el mindazokat az ismereteket, amelyeket az emberiség folhalmo­feladat sikeres megoldását, az egész világ békét szomjúhozó népeinek ja­vára. Az általános vitában utolsónak Jessup, az USA képviselője szólalt fel. A Szovjetunió képviselőjének vi­lágos és megcáfolhatatlan érvelésétől falhozszorílva kénytelen volt kijelen­teni, hogy a három nyugati hatalom is támogatja Szíria, Irak és Pakisztán zott, legyen mindenütt és minden­ben következetes harcosa a kommu­nizmusnak, a leninizmus tisztasá­gának, a nemzetközi proletárforra­dalomnak. A szocialista építőmunkában rend­kívül felelősségteljes helyzetet töl­tenek be a szakszervezetek. A szakszervezetek nagy munkát végeztek az átszervezés terén. Még teljesebben be kell kapcsolódniok minden munkacsoportba, minden műhelybe és brigádba, hogy minde­nütt érezhető legyen a szakszerve­zet vezető keze. Szakszervezeteink az utóbbi időben erősen megnöve­kedtek. A szakszervezeti munka leg­főbb feladatai közé tartozik a to­vábbi átszervezés, az új feladatok még alaposabb elsajátítása, különö­sen a munka megszervezésének ha­tározott megjavításáért és a való­ságos önálló gazdaságos elszámolás megvalósításáért folytatott harc, a tömegek közti nevelőmunka megjár vitása, kiváltképpen az új rétegek­kel kapcsolatban. Azt hiszem, elvtársak, említenem sem kell munkánknak egyik legfon­tosabb módszerét, az önbírálatot Az önbírálat jelentősége munkánk mostani szakaszában nemcsak, hogy nem gyengül, hanem növekszik és erősödik. Az önbírálat nemcsak a különféle mulasztások és hiányossá­gok kiküszöbölésére szükséges, ha­nem azért is, hogy elejét vegyük annak, hogy a „siker fejünkbe szálljon", ami rendkívül veszélyes ránk nézve. Lenin annak idején óva intette pártunkat az „elbizakodás", az önhittség veszélyétől. Az önbírá­lat a legbiztosabb fegyver az elbi­zakodás ellen. Hatalmas győzelme­ket arattunk, közvetlen közelségébe jutottunk a kizsákmányoló osztá­lyok fölszámolásának ötévas tervé­hez. Egyesek ilyenkor könnyen meg­szédülhetnek. Ezért kell köszörül­nünk és élesítenünk a bolsevik ön­bírálat fegyverét. Ebben a munká­ban óriási szerep vár a eajtóra. A sajtó megerősítése, az újságíró ká­derek megedzése, a sajtó egész munkájának megjavítása szerveze­tünk tevékenységének egyik legfon­tosabb láncszeme. A legfontosabb és legértékesebb pedig, amitől szocialista építésünk programmjának teljesítése függ: —­pártszervezetünk. küldöttségeinek négyhatalmi albizott­ság alakítására vonatkozó javaslatát. De sietett kijelenteni, hogy az USA­küldöttség vezetője szerint ennek az albizottságnak nem kell mélyen be­hatolnia a lefegyverzési probléma lé­nyegének megvizsgálásába. Jessup felszólalása után az elnök a politikai bizottság általános vitáját befejezett­nek nyilvánította.

Next

/
Thumbnails
Contents